Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-03 / 101. (2618.) szám

W1 ttájjm é, ^as<saiVW^^HiKLaa 11 imidőn elkobzott öeazee javainak ingó kincseit lafcak Késmárkról tizenhat táíszekéreaa szállítot­ták Béoébe- *. Magát a várat és birtokot 80.000 forinton & •város vette meg, talán így akarván elégtételt venni azonsaktorzealfeodó viszályért, melyeket a Thököly-család részérói tagadhatatlanul szen­vedett. De midőn 1741-ben a Thökölyök egykor pompában tobzódó és műkincsekkel megrakott várkastélya leégett: nem lett a lángok martalé­kává az ex piáló engesztelőd és és a Thököly Imre elvitázíhafcatlanul nagy szellemét e fénylő ©zábadságszeretetét megillető tisztelet, mert a város befogadta falai "közé a haló poraiban hazaérkezett kuruckirályt. ... És az 1906-ik év őszén még egyszer visz- zz átért halvány visszfényében a késmárki vár­kastély ősi pompája s fénye, midőn országos részvét mellett helyezték él hamvait az evangé­likus templom mauzóleumában. Ott már most egyéb dolga sincs, mint hogy a Tátra tisztes fétíér ormainak oktató filozófiáját hallgassa és azt szememének erőátvitelével az utódoknak to­vább adja. (A következő közlemény május 17-ikl számunkban jelenik meg.) Május elsején Berlin nyugati negyedében véres rabló gyilkosság történt Egy ismeretlen fiatalember kelepcébe csalta, agyonverte és kirabolta a pénzes* postást — Lapok hiányában a rendőrség röplapokon tájékoztatta a nyilvános* ságoS — A tettes elmenekült, áldozata melleit egy félrevezető névjegyet találtak Egy kis össz@Stas@ü!ifé cserkészkedés levét a szerkesztőséghez Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Múltkori cserkészcikkem közlését hálásan kö­szönöm és ne vegye rossz néven, hogy soraim­mal újra zaklatom, de egyrészt cikkemnek Po­zsonyban okozott visszhangja, másrészt a cseh­szlovák cserkészszövetség pozsonyi kerületének magatartása, amennyiben sem állításaimat nem igyekezik cáfolni, sem pedig helytelen intézke­déseit vissza nem vonja, arra késztet engem, hogy további adatokkal világítsam meg az it­teni magyar cserkészcsapatok sorsát. A múlt hét eseményei ugyanis nagyon sok érdekes eseményt vetettek felszínre a cserkészetet ille­tőleg. Becses lapja szintén közölte pár nap előtt, hogy a pozsonyi rendőrség letartóztatta Sla- dek József dr. ügyvédet, akit csalással vádol­nak. Ugyanez a Sladek a pozsonyi cserkész­kerület parancsnoka és bár még most is vizs­gálati fogságban tíi, nem tartotta szükséges­nek a cserkészszövetségben viselt funkciójáról lemondani, &e viszont a ezöveteég helyi szervei sem tartot­ták érdemesnek ez ügyben intézkedni és leg­alább a vizsgálat eldültéig Sladeket tisztségétől fégfüggeszteni, holott itt mindenki teljes joggal gyors intézkedést várt volna* Hiszen a cserké­szet mindjárt első törvényével követeli a „be­csületet" és nem maradhat aktív cserkészfunk- donáriug az olyan egyén, akit a büntetőtörvény- könyvbe ütköző snlyog váddal illethetnek, le­gyén az igaz, vagy helytelen. Aki nevel, aki hi­vatott arra, hogy százaknak nyújtson jó példát (a pozsonyi kerület legalább 500 cserkészt szám­lál), arra még a gyanú árnyékának sem szabad esnie, ha pedig igen, tűnjön el azonnal & po­rondról Annál inkább csodálatra méltó ez & most tapasztalt lassúság, mert, amikor arról van szó, hogy egy magyar csapatban van vala­ki, aki a kerület jóindulatát nem bírja teljesen, akkor ugyancsak hamar jön a felfüggesztés, le­f yenek annak bármily nevetséges és csekély in­okai. Itt újra Marcell Zoltán esetét idézem, aki a Kiskárpátok cserkészcsapat parancsnoka volt, akit február elején felfüggesztettek, de ügye vég­leges elintézése még most is hátra van. Vagy ta­lán kétféle mértékkel mérnek? Erre válaszoljon iVallpviő Oszkár kerületi parancsnok-helyettes és titkára, Wans Gusztáv, akik oly erélyesen jártak el Matezalléi szemberi, hogy még a kan- derstegi egyezményt is megsértették ez ügyben égi most nem mozognak, holott töltik várná min­denki a kezdeményezési De hagyjuk ezi Tízéves* kisebbségi életünk sok csalódást hozott már számunkra és úgy lát­szik, bele kell törődnünk abba is, hogy a meg­értési a szereíetet hirdető cserkészetben is csak a Prügelknabe szerepét tölti be a magyar cser­készei, amely arra jó, hogy a minden nemzetiség számára közös felvonuláson, versenyeken szere­peljen és bemutassa a maga fejlettségét, mert akkor a szövetség tekintélyét növeli; de amikor élni akar a neki megadott jogokkal, amikor a de­mokratikus elvet idézi, akkor panaszai, kérel­mei elmerülnék a szövetségi adminisztráció pél­dátlan lassúságában és lépíen-nyomon csak rosszakaratot tapasztal. Az itteni magyar cser­készek eddig megpróbálták, hogy saját erejükkel biztosítsák nem is uj jogok, hanem a meglévők alkalmazását, ha ez nem sikerül, akkor követni fogják Szonjbathy Viktornak a P. M. H. egyik husvét előtti számában irt rendkívül alapos cser­készeikké végső konklúzióját és panasszal for­dulnak a Nemzetközi Cserkészirodához, hogy az egész cserkészvilág szeme előtt kapjon választ arra a kérdésre: szabad-e életerős cserkész­mozgalmat elnyomni csak azért, mert magyar? Kérem a fenti sorok leközlését, mert a pozso- j nyi magyar cse’készet nehéz sorsa kikivánkozik a nyilvánosság elé és biztosítom arról, hogy amennyiben a pozsonyi kerület módszerében ezentúl sem fogják cserkészfiaink tapasztalni a szükséges objektivitást, úgy további cikkekkel, adatokkal és nevekkel fogom illusztrálni, hogy magyarázzák itt azt a cserkésztörvényt: „A cserkész minden cserkészt édes testvérének te­kint". Pozsony, 1931. április 28-án. Egy magyar szülő, ! Berlin, május 2. Páratlan bűnügyi szenzáció hozta izgalomba a német főváros tok osságát. Berlin nyugati negyedében páratlan rafinériá­val és elvetem ed e tfeséggel végrehajtott rabló- gyilkosság történt, amelynek áldozata egy berlini pénzespostás, A gyilkosságot egy eddig ismeretlen fiatalem­ber követte el, aki tervét hajszálnyi részletes­séggel kidolgozta, ördögi hidegvérrel kelepcébe csalta áldozatát, akit azután irtózást keltő ke­gyetlenséggel gyilkolt meg. Szerdán délelőtt a Gossowstrasse egyik há­zában egy Möbius nevű asszonynál szobát béreit a gyilkos, egy 25 év körüli fia­talember, A lakbért előre kifizette azzal, hogy majd pén­teken délelőtt fog beköltözni. Pénteken reggel félnyoic órakor tényleg megérkezett a lakásba s első dolga az volt, hogy háziasszonyát egy levéllel a postára küldte. Az idegen nyilvánvalóan mindent előre kiszá­mított. Tudta, hogy a koradélelőtti óráidban uj lakásán föl fogja őt keresni a 'pénzespohíás. Két nappal ezelőtt ugyanis uj lakásának címére Ő maga küldött el saját magának kisebb pénzösszeget Sehwan Frigyes pénzesievélhordő röviddel az­után, hogy a lakásadónő eltávozott hazulról, becsöngetett a lakáéba. Az uj albérlő nyitott neki ajtót, bébocsátotta szobájába és valószínűleg már az első pillanatban végzett a meglepett és védekezésre nem is gondoló emberrel A gyilkosnak nem kellett sietnie, volt ideje bő­ven, amit ki is használt és a pénzespostás tás­káját alaposan kiürítette. A táskában, tekintettel az elsejei dátumra, sok pénz volt, amit a gyilkos magához vett, azután a mosdóhoz ment, hogy a vért lemos­sa kezeiről. Ekkor tért vissza a postáról a fő- j bérlőhő, akit be sem engedett a lakásba, ha­nem egy másik megbízással az optikushoz küldte. Azt állította, hogy szemüvege összetört és megkérte gazdasszonyát, hogy csináltassa meg a szemüveget. Mialatt az asszony távol volt, a gyilkos megmosakodott, tiszta ruhát veti és zsákmányával eltűnt a lakásbóL Pár perccel később másodszor is hazaérkezett az asszony. Körülnézett a lakásban, bekopogta­tott albérlője ajtaján s amikor nem kapott vá­laszt, benyitott. Rémülten látta, hogy a szoba közepén nagy vértőesában hever a postás. Lélekszakadva futott a rendőrségre, ahonnan a gyilkossági bizottság autón érkezett a hely­színére. A rendőrök megállapították, hogy a tettes nagy körültekintéssel járt el bűncselekménye végrehajtásánál. Az egyetlen nyom, amely a gyilkos szemé­lyét elárulhatta volna, egy névjegy volt „Eugen Wiechel, Mödling bei Wien, Instituts- gasse 16.“ szöveggel Ez az Eugen Wiechel, mint később kiderült, tényleg létező személy, de nem jön tettesként számba, mert a gyil­kosság napján Mödlingben tartózkodott. Wiechel egy nyugalmazott kormánytanácsos fia, aki éveken át a berlini Adlon-szálló daniíngjá- bán volt előtánco®. Ebben az időben a fiatal­embernek széles ismeretsége volt, sok névje­gyet eloszíogatolt, úgyhogy a névjegy nyo­mán aligha lehet a nyomozást határozott irányba vinni. Az egyetlen, aki ®. tettesről használható sae- mélylehást adhatna, csakis a lakásadónő Mö- ibius asszony, ő azonban a gyilkosság fölfedezése óta ideggörcsőkben ietreng. Eddig jóformán ki sem lehetett hall­gatni zavarosan, őssze-vissza beszél, úgy­hogy vallomása © pillanatig nem volt értéke­síthető. Pannónia Szálló Budapest V!!!., Rákócziit 5, Elsoí-acjtí szálló. Az előkelő esdadek regi, jő- |x hírnevű találkozóhelye a főváros központjában. Pj A legmodernebb felszerelés és minden kénye- jjjfi lem. Fürdők. Hideg ás meleg folyóvíz minden ra szobában. Mérsékelt árak. A gyilkosnak még az az előny© is meg volt; hogy a május elsejei ünnepen Berliniben • nem jelentek meg lapok s á lakosság nem szerezhe­tett tudomást a bűntettről A gyilkosság! nyo­mozóbizottság ezen a hiányon agy próbáit segí­teni, hogy, röplapot nyomatott, amelyben röviden tájé­koztatta a nyilvánosságot a Gossowstrasse- bán történt gyilkosságról A röplapot ma reg­gel többeze? példányban szétosztották az uo- ea járókelői között. Ugyanezt a nyomtat­ványt többszáz berlini soffőrnek is átadták. A gyilkosság lefolyása & rendőrség fölte­vése szerint a következőképpen történt: A pénzesievélhordő belépett az albérlő szo­bájába és a pénzküldeményt csak a címzett igazolása ellenében akarta átadni. A gyilkos a holttest mellett talált névjeggyel Igazolta magái Mialatt a postás a névjegyet átfutot­ta, a tettes mögéje került és egy homokkal; töltött óíomcsővel a fejére sújtott Az óriási erejű ütés abban a pillanatban földre terítette a postást akinek a koponyáját az öíomrud beszakitotta. A gyilkos 5000—5500 márka körüli összeget rabolt el Érdekes, hogy a postás táskájában lévő érték- küIdeményékheB nem nyúlt hozzá, csak a pénzt vitte el Nedves lalak szárazzá tétele siáramíé tevego6* módszerével• Teljes jótállással vállalja, felvilágosítással és díjtalan költségvetéssel szolgál; Scimlx-féle építési r. t speciális osztálya, Bratislava, Launnská 6. Uj egyházépitő és társadalmi programot alkot a magyarországi egyetemes református egyház Már a májusi zsinat fogja tárgyaiéi a most ®!klsitlt «5Íssziós szabályrendeletet Budapest, április végért A magyatepsBagil református asimiaJi tavalyi ülés­szakán utaeüboíta , az egyetemes koraveratet, hogy alkossa tmieg ez egyházépitő és egyháztársadalmi munkáik végtséiét részletesen Lodittkáilő missziói szabályrendeletet. Ez a szaibályreipd'elet most el­készüli, a koravént is elfogadta, s mielőtt étetbelép- óetraék, már csupán a májusi asfoatraaík való be­mutatás van hátira. A rendelet mfoderaeketiőtt-aat álHapátÓa meg, hogy miután az egészséges, növekedő lelikiiétef a hit és szeretet kettős pallérén épül a beknássziő egyfelől hitépiiö, másféiől szeretetigyakorfo munka. A h&t- építő munka ágai: evanigeliaáoió, iracterjeeztés, vallásos nevelés a családiban és a családon kívül, az egyháztagoík rendszeres látogatása; a szeretet- muraikia pedig: segítő-, gyógyító- és meutőmuralka. Az evwrgeláaácáő: — az uj máesziéd. szahály- reudetet szerint: az ige eljuttatása azokhoz az egyház tagokhoz, akik az teteratisztetetera, vagy egyéb szertáfásokéra való hallgatásától foglalkozá­suk, vagy óletkö-rülményeíik miatt huzam'Oeabbam eil vannak zárva, akiket a szekták munkája kör­nyékez, végül akiknek telkéből az ige utáni éhség és szomjúság ki'veszőbeu van.- Az irattér] esztés „irásibün végzett igehirdetés" és egyúttal egyik módja a szerauyí rodaiom ehen való küzdelemnek. Nagyobb egyháa&özségek ön­állóan, kisebbek esetleg együttesen adj-auak ki gyülekezeti lapot. A felnőttek gondozásét elsősorban a szektákhoz hajtó egyháztagok között kell végezni, mondja a rendelet, amely intézkedik arról is, hogy nagy­városokban a felnőttek gondozáséra városi misz- eziót szervezzenek a gyülekezetek. Elsősorban azokat a családokat lse® rendszeresen látogatni, ahol betegség, bánat van, ahol viszály- kodás, békétlenség, erkölcsi vagy rri'ás eltévelyedés, a vaíHáetók egyháztól való elidegenedés, ejhidegü- tős tünetei mutatkoznak, eíb. A segítő szereíelmunkával az egyház élőm ózdi- tarai igyekszik tagjainak boldogulását, megélhetié­JsSt, továbbá saefiteqraá és tetükíí fejődéséi K'Üiönos gonddal ke® körülvenni az anyákat, csecsemőket, árva, elhagyott, kártékony és veszedelmes kör­nyezetben tevő gyermekeket, fetaiktsra munkáso­kat, háztartási ás egyéb eíkiaflimiaBO'ttekat. ítászüikpe szükség és lehetőség esetén érvtaiházaifc, bötasődét, I napközi otthont, csszejöveteli, társas- sib. helyisé­get ke®. létéwfteiná. Szegérayscrou, de tehetséges. Szorgalmas és jóviseíetű tanulók fekoííáztatásáhak, kiképasséraefc gondját Esinbén vegye fel mindem egyházközség. Brdennájtueclk liétesiíése különösen szükséges ott, abc1 a vddiékiről való bejárás a ta­nulóifjúságot veszédyeafcett. Egyetemi városokban raagyón, fontos segiiőinitézmiéaay a diákéSkeztető menza. •I Az egyház segiti&észségénak, a középiskolák és egyetemek tanulóifjúsága miefjetit termiészete^en ki ke® terjednie az iparos-, kereskedő- és egyéb tanu­lókra. Segítséget kell nyújtaná azoknak az egy- háztagokraak ás, akik tanullt foglalkozásuk gyaíkor- láeában,, az eülbelyezkediésben kenyérkereset szer­zésében és nyeréséiben akadályozva vannak., — Segít őszeiétől az elaggottak, vakok, eikótnémák, nyomorékok, ügyefogy.ottak, gyengeelaraéjüeik, Ín­ségesek felk'arolá'sa is. > A segítő szeretet ne pilla­natnyi és felületes ailansizeniaiosatogatás tegyen, ha­nem olyan mérvű és természetű rendszeres támo­gatás, amelyet a segítésre szoruló egyháztag körül­ményei megokollttá és kívánatossá tesznek. A meattő-fizeretet főként züllésnek indult gyer­mekekre, ftetailkoru bűnözőkre, a parázniaság, kártya- és egyéb szerencsejátékok, a szeszesital áldozataira, küilöraös és hirteten szeirencsébleraség (árvíz, tűzvész, jégverés, bányarobbanás sr;b.) súj­tottjaira, életuntakra tőrjeid ki. A gyógyitősze retet eszközeivel a veiazedeteimhől kíimeníettekiet, a fog­házból kiszabadultaikat keiiii áithMúl Különös gon­dot kell fordítani mátoden egyházközségben az egymáshoz tartozás, egymásrautaltság és egymás­ért való fete’ősség siz&|leim,én'elk élesztéeére és ápolására. E szettemből folyó közérdekű és köz­hasznú társadalmi mozgalmakat (szövetkezetek jótékonysági, m-értékteteeségi stb. egyesületei:) egyházi részről is iáinogatni keűil A MifőMn®, SdegeníbeeBakadt egyháztagokat minden egyházközségben nyitván fesü tartani lelkigon'doaásd BBÜtoeőgleteiket, hiányaikat, igényei­ket,. ki bánságaikat, kéréseiket az egyházközség vezetőé-ége 'juttassa el az "'egyetemes konventhez: A kirándorilók közé l-éSkémék küMéséról és leM- gondotiásuk egyéb az egyetemes kora­vént külön básotteága fogMkcvzik, A sns'.lbályremdeitet második fejezete a missziói aniUnkia saerveiről imtédbedifla. A mdeszióí munka erőteljies végzésére, elflenörBáséne és iitránylfására az egyházi hatóságok (a p^shttérduan, m egyház­én ©gyei és az egyházkerüteti közgyűlés s az egye­temes koravént) (missziói bizottságokat aflskáitaraák. A missziói munkát az egyhádkóaséglbeai elsősorban « telíkápásatarck és egyéb leikészek az erre a célra kiképzett missziód munkás-ok (diakónusok, diakonisszák, egyesületi titkárok stb.) végzik, de a többi egyházi tisztviselő: goradraokok, presbitereik, az egyház aükailnrazásálban lóvő tenárok, taniitők (beleértve s raőbst is), sőt a® összes egyház tagok áa köteleeek abban resttvenrai, —- hangsúlyozza a Vramadnk fejezet, míg a (renddel: negyedik része a missziő'l műnké, fedezeti forrásairól intézkedik s itt a következőket mondja: £ missziói munka külső keaieteánSl, esziköoeiiröil aUkalmas helyisé­geiről, pénzbdá fedezetéről a fokozatos egyházi hatóságok gondoskodnak. Minden egyházközség presbitérium®, áliláitsa azért be költségvetésébe erre a munkára a tmtegfetelő összeget. A megyat református egyház & tegateteá‘M&afobara és a tegorőteijesehben kapcsolódik be ezad a mun- kararogramma! az idők ánamíliataiba és miradera tényező feszült figydetnimel .várja, hogy m esév szeptember 1-én étetbstepő program málysn ered- m'ényeket fog hozná a gyakorte,t!bain. A £s®tei8váüai Magpr Újságírók Uniőlánair kózgyttlésef Póstyénbeg Postyén, 'ináhi-s 2. Pénteken, május í-én tartotta meg Pöstyén-fürdőben a Royal-száüó nagytermében a Csehszlovákiai Magyar Új­ságírók Uniója rendkívüli közgyűléseit Az első közgyűlés módosította az alapsza­bályok azon pontjait, amelyek az Unió tag­jainak a szociális biztosításba és a munka­nélküli segélybe való bekapcsolódását lehe­tővé teszik. Az erre következő második rendkívüli köz­gyűlés tudomásul vette az ügyvezető-titkár és pénztáros jelentését, valamint részletesen megvitatta a szociális alap létesítése érdeké­ben indított akciókat. Az Unió ezen közgyűlése alkalmából ■táv­iratilag üdvözölte Masaryk köztársasági el­nököt, Slávik és Dérer minisztereket', vala­mint Országik János szlovén szkói országos elnököt. A közgyűlésen a ,,Reitíhsgewerkschaft dér deutschen Presse in dér TschechoslowakeL' kiküldöttei is megjelentek és a testvérszei"- vezet üdvözletét tolmácsolták.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom