Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-03 / 101. (2618.) szám
tm májM 8„ rasármp. I Két nap egy újságíró életéből Hogyan születnek meg a szenzációk — Érdekes interjúk hajnaltól éjfélig Hock Jánossal, Scheidemannal, a német gyáriparosok szövetségének vezetőjével, az amerikai milliárdos cigánykutató feleségével — Beethoven ismeretlen levelei A Prágai Magyar Hírlap ereded tudósítása —* Irta: PA ÁL JÚE P&styén-, 1931. május 1. •A csehszlovákig magyar újságírók uniója május elsején tartotta rendkívüli közgyűlését Pöstyén-fürdön. Véletlenül itt járt riportutján Padi Jób, az ismert mfl*gy°r újságíró, akinek érdekes Írásait nagy világlapok sih’iln közlik mostanában, Paál Jób rendkívül érdekes riportokai és interjúkat csinált Pöstijénben. Tapasztalatairól felkérésünkre riportot irt nettünk. Ez a riport minden más lapot megelőzve elsőnek a Prágai Magyar Hírlap hasábjain jelenik meg. Az újságíró élete nemcsak érdekes, változatos, hanem mozgalmas i«, A jé riporter, még ha a világ lustája is, képes éjiéikor fölkelni egy jó rdpoirtért. Izgatja minden érdekes téma. Együtt él a riportjaival, még akkor is, ka azok kárászéi tüek: hiszen a legnagyobb szenzáció se örökéletü Írás. Minden nap meghozza a maga szenzációját, és annak, aki vonaton, hajón vagy néha repülőgépen járja a világot, keresni kell ezeket a szenzációkat. És a jé ttjságiróiitak « világ minden helye é* a kalendárium minden napja kell hegy szenzációval szolgáljon. Hétfőn még Pozsonyban voltaim, kint Liget- falu egyik szükséglakásán kerestem fel Szélit urat, a borbélyt, aki azt mondja magáról, hogy egyenes leszármazottja .Szobie- ezky János len,gyei királynak. Éjjel letelefonáltam még a riportot a Pressernek Bécsibe és siettem az állomáshoz, hogy elérjem a prágai vonatot. Alig hogy fel tudtam rá ugrani. És a kupéban hadam valakitől, hogy Scheidemann, a német, birodalom volt kancellárja, Pöstyénben tartózkodik. A következő állomás Pöstyén. Istenem, nem kell sok elhatározás hozzá, hogy megszaMitsam az utat, Séheldeniann megéri. Gyorsan a hotelba. A kávéhAsban még találok embereket. Persze egy csomó ismerőst. Mi van Sdheide- rnannal? Hát mi legyein vele? Szirmai Géza, a fürdő titkár, meséli, hogy megvacson fizott és lefeküdt aludni. Pél óra alatt azonban megtudom, hogy akad iitt egyéb szenzáció ia. Csak úgy röpködnek * szenzációk a levegőiben, egyik érdekesebb, mint a másik. Itt van Hock János, aztán a Thermiában lakik Paul Güterimanu, a világ legnagyobb ■selyemgyári vállalkozója, a volt badeni nagyherceg szalonkocsijában érkezett és saját golfpályája van otthon a birtokán.. Engem azonban nem ezért érdekel. A német parlament most fogja tárgyalni érdekes javaslatát, amivel az aggasztó mértéket öltött munkanélküliséget akarja megszüntetni. Ugyancsak a Themiiában lakik Ridhard Skovronek, a híres német kó, onnan megy ki. Bankára a cigányai közé az amerikai széntröszt milliárdos elnökének zöldszemü felesége, a Royalban Scheidemannal egy asztalnál ebédel Posadovszky gróf, aki az utolsó német császárnak volt a kancellárja. A porosz junker és a szocialista! Itt van aztán Aminenda doktor, az európai nemzeti kisebbségek kongresszusának főtitkára, Bécsiből. Csupa érdekes szenzáció, már látom, hogy a holnapi elutazásból nem lesz semmi'. Ennyi rlpoxttémát még soha nem találtaim egy csapáson. Valóságos szenzáció-aratásra jöttem Pöstyébbe. Megpróbálom egy csokorba kötni a sok tarka virágot. Megpróbálom egy riportba tömöríteni a Prágai Magyar Hírlapnak azt a sok-sok érdekes eseményt, amikről a jövő hétien külön számolok be Berlinben, Becsben és Budapesten. Két világnézet megbékélése a lekér asztalnál Pöstyén legérdekesebb vendége kétségkívül Scheidemann, a német birodalom volt kancellárja A bejelentőlapra igy irta fel a nevét: Philipp Scheidemann, Reiohstagisabgeord- i neter, SchriftgfcelW und íteichskanzler. 0 csinálta a békét. De nem irta alá, , Tőle származik as a híres mondás; Szá-l riadjon él a német kéz, amelyik ezt a gyalázatos békét aláírja. Lemondott azóta két tiszte van: képviselő a birodalmi gyűlésen és Kassel város főpolgármestere. Igen elegáns ur, rendesen fekete ruhába öltözik. Egy csöppet a© néz ki úgy, mint ahogyan mi a proletárt elképzeljük, a mellén a gomblyukon keresztül az egyik zsebből a másikba arany óralánc szalad. Kora ellenére még mindig fess ember, a járása olyan, amire azt szokták azelőtt mondani, hogy ruganyos léptekkel érkezik. A feje valahogyan hasonlít azokhoz a középkori misztikus képekhez, amiken Szent Pétert ábrázolják. Egészen kopasz, a homlokát fehér, vakítóan fehér, hosszú haj ko.szo- ruzza. Fehér a bajusza is. Arca és a koponyája szinte rézíbőrüen barna. Fehér zsebkendő lóg ki a szivarzsebéből, mindig puha gallérban jár. Egész na.p olvas: Remairque- nak, a® lm Western nichts Neues szerzőjének legújabb könyve, a Dér Weg zurüek van a kesében. Á hotel halijában és néha még az ebédnél is. Interjút nem ad. Barátságosain, d« határozottam utasít ed magától. — Mindjárt kiveszem a gépfegyveremet a zsebemből és lepuffantok minden újságírót — mondja. — Én ide pihenni jöttem. Én itt nem politizálok. Politikai interjút nem ad. Én azonban azt hiszem, hogy még a politikai' interjúnál is érdekesebb az, amit megírok róla. A kancellár nem érintkezik itt senkivel. Kerüli az embereket. Szigorú kúrát tart, betegen jött ide, most már meggyógyult. Eddig csak két emberrel láttam együtt: az egyik Hennig ezredes, egy végtelenül bájos, dbanmant ur, a pöstyéni Golf Club tiszteletbeli titkára, a másik pedig őszhaju szomszédja a Royal éttermiéiben délben éj este. És éppen, ez a szenzáció az újságírónak. Eh a szomszéd egy kiesé görnyedt hátú öreg ur, lehet vagy úgy kilencven, esztendős, hosszai fehér szakálla van, fejét dús fehér haj borítja. A feleségével szokott idejárni, két drága, aranyos öreg ember, akárcsak régi erkölcsös regények alakjai. Teljes nevén: Artúr Gráf üt. Jut. öt. med. homoris c&nsa von Po&adovsziky-Welmer, Reáehs- staatssekretar und parién ss. Btaatsmini- stor a. D. Posadovszky gróf szintén kancellárja volt a német birodalomnak, kancellárja a doorni remetének, típusa a feudális porosz junkernek, legádázabb ellensége annak a politikának, amit Scheidemann reprezentál a német birodalmi gyűlésen. Itt a legjobb barátok. És én azt hiszem, hogy ez az igazi Scheidemann-szenzáoió. Megfigyeltem: egymás mellett ülnek, az étteremben. Rendesen Sebeideimanin érkezik előbb. Ilyenkor olvas. Amint Posadovs;dkyék feltűnnek a bejáratnál, leteszi a könyvet. És a legnagyobb barátsággal beszélgetnek el egymással. Az asztalok eleinte olyan távol voltak egymástól, mint lóét rendes éttermi asztal. A kis köz napról-napra szűkült, ma már szorosan egymás melleit állanak Posadovszky gnóf és gebéid eutnaaiin asztala!. Megfejtették a Beethoven- levelek titkát,.. De menjünk vissza a jelenből a multiba. Beethoven pöstyéni tartózkodását eddig titokzatosság és homály födte. Csak az volt bizonyos, hogy a nagy komponista járt Pös- tyénben és hogy a vágmenti fürdőnek is van valamelyes köze a kilencedik szimfóniához, Azoknak a kutatásoknak, amelyeket különböző Beethoven-kutatők végeztek mostanában a kOTompai, pálíalvi és marton vásári levéltárakban és amelyeknek adatai ezzel a riportommal kerülnek először nyilvánosságra, kétségtelenül sikerült tisztázni Beethoven életének legfájdalmasabb és egyben legnevezetesebb három napját. Ezt a /három napot Beethoven Pöstyénben töltötte. Ezen a három napon született meg a kilencedik szimfónia. szám állott: 1802. Juliu* 5-én Ludvtg vonj Beethoven Korompán volt. A. korompai kastélyban székelt a nagy Ideál nagybátyja: gróf Brunswick József, Magyarország országbírója. Eddig a Beethoveu-kutatók azt állították, hogy a koromipai kastély Brunswick Terézia atyjáé volt, ezt a legújabb kutaíáa megcáfolta, az igaz elleniben, hogy Terézia, „die um- bekunute Gelihte“ a nyári hónapokat itt töltötte Korompán. 1802-ben Beethoven is itt volt. És julius 5-én hirtelen, minden bejelentés nélkül elutazott innen. Éjszaka váltott lovakkal ment Pösíyénbe. Erről az utazásáról egészen részletesen beszámol abban a levelében, amit juliu* 6-án irt Pöstyéniből Korompára. Viharos, rettenetes éjszaka volt ez! Mennydörgőit, villám lőtt, harcolt az ég, az ut- szélii korcsmánál, ahol lovakat váltottak, óva intette a fogadós a delizsánsz sarkában didergő muzsikust: ne menjen tovább, az erdőben haramiák leselkednek a vándorra. De Beethoven nem hallgatott senkire, él innen, messzire, ahol talán elül a vihar, szívben és égen egyaránt. És hajnali három órakor megérkezik Pöstyénbe. A kocsi elé fogott, agyon- hajszolt lovak megtorpannak Dezass© gróf kastélyánál, a Baehue-vlllánál. Itt van most Finta generális, Theres© nagybátyja, a beteg Beethoven legjobb barátja. És hajnali négy órakor itt, Pöstyénben sbB letik meg ai a levél, amely a Beethoven irodalom egyik legszebb kincse. Három napig marad Beethoven Pöstyénbeo éó julius Irilenoedikén megy tovább. Meg nyugszik, lelke tele lesz reménységgel. Reggelenként borza* hajával ott sétál a régi k# véház kertjében — ma a Ferenc-vllLa áll önnek a helyén — és Itt születik meg a kilencedik szimfónia. Ebben a halhatatlan alkotásban benne él ennek a három napnak minden keserve, bánata, reménysége. A szimfónia úgy kezdődik el, mint aa a rémes éjszaka, amikor Kouompától Pöstvéuig beletörött a kocsi tengelye a derékig érő sárba. Villám! ik és dörög, aztán megszólal egy égi hang: Tegyük félre a bánatot, örüljünk az életnek! Ebben, a zenében benne van # Bachus-villába érkezett vándor megvigasztaló sa, Odakint már ragyog a napsugár, dalos madarak nőtáznak szerelemről, piros rózsa nyíló bimbóján könnyezik a harmat, elmentek messzire a fekete fellegek és újra Íródnak ludtollal kalamárisból levelek Konx>mpéra. a® édesnek.., Hock János ... A lőcsei kalendárium koper táján ez hm évUgorjunk át most a múltból a jövőbe. A riporter élete olyan, mint a kaelidoszkop: tarka össze-visszaságban követik egymást színes üvegdarabok. Az élet színes üvegjei. A riporter élete olyan, minta kaleidoszkóp: ba. A pöstyéni park déli napsütésében érdekes öreg ur sétál ebédidő előtt. Ismerős az arca. Nagy, széles kalapot visel, fekete ruhában jár, olyanban, amit papok szoktak hordani, ha civilben vannak. A mellénye fölött nincsen nyakkendő. Megismerem a rég látott ismerőst, a pöstyéni park vendége: Hock János, a régi. függetlenségi d©báltér, a forradalmi magyar nemzeti tanács elnöke. Azt írták róla: öreg ember lett, összetörte az élet. Hát ez nem igaz. Hock János egészségesebb, minit volt Tizenkét esztendő óta minden éviben eljön ide, meghitt barátai vannak itt, akiknek heteken keresztül vendéig©. Hock János életében nagy változás készül. Nemsokára odahaza lesz... Mégha lattan mondja: —• Az emigránsnak nincsen hazája, olyan 5, mint a költöző madár. Ha jön a tél, szedi a sátorfáját és arra megy, ahol szebb idő van. — ái is készülődök már haza. — Sokkal előbb otthon leszek, semmint gondoltam. — Most kaptam értesítést, jói áll a* ügyein. Talán napok alatt régleges elintézést nyer. — Gyötör az emésztő honvágy, de ez a legtisztességesebb hazaszeretetből faliad nálam. Az én mindennapi imádságom: magyar földön. akarok meghalni. És én a nevemnek, múltamnak és állásomnak megfelelő tisztességgel megyek haza. Haza, Magyarországba... Valamit az emigrációról: — Eddig nem mondtam el senkinek, de most már nem csinálok titkot belőle, én legfőbb egyházi uram tudtával és beleegyezésével menekültem 1919 júliusában a kommunisták elöl küllőidre. Elfogató parancs volt kiadva ellenem. Éjszaka szekérrel szöktem át az Xpolyon. Nem volt a zsebemben egyéb, mint János kardinális levele. Menekülésem előtt nála jártam. Mondtam neki: Édes Jánosom, engem itt el akarnak fogni, külföldre megyek. Beleegyezésedet kérem. És Csernoch János nemcsak beleegyezését adta, hanem még hivatalos írást is adott nekem, ebben felkérte a világ összes egyházi főhatóságait, hogy engem, aki az ö tudtával menekültem külországokba, a legmelegebben támogassanak. Ennek a levélnek kell, hogy másolata legyen az esztergomi primási főlevéltárban. Én kétszer kaptam meg a levelet, egyszer, amikor az eredeti már el- rongyolódoít és amikor a levélről másolatot kértem Csernoch Jánostól.. Az én prímásom ekkor is haladéktalanul eleget tett a kérésemnek és nyomban elküldötte a másolatot. — Ha hazamegyek? Politikával az életben többé nem foglalkozom. Az én koromban uj eszmékért harcolni már nem lehet. Hazamegyek, hogy sajtó alá rendezzem a könyveméi. Tizenkét esztendő alatt egy kilenekötefes alapvető munkát 'Végeztem el. Egy munkát, amit örökségül szánok a magyar ifjúságnak, hogy belőle hitet, remény- séget, hazafiságot és test vér szere tetet merít- hessen a csügigedésnek és a szomorúságnak mai nehéz napjaiban. — Ezt a munkát eljuttatni az emberekbe*, ez az én hátralevő életem egyetlen célja..< A kisebbségi problémák Európa fóruma előtt Hetvenkét esztendővel a vállán Hock János nem akar politizálná többé. Megutálta azt, amit politikának neveznek. Lássuk, hát azt az embert, aki benne él a politikáiban. Dr. Ewald Amende-n&k hívják. Appart= mentben lakik a Themiia Palace-bam. Engem a herceg Luboshlnsky mutat be neki. Ez a Luboshinsky egy igen szimpatikus, mindig szolgálatkész, kedves fiatalember, a® apja a cári Oroszországban gárdatiszt és mérhetetlen birtokok ura volt. ö is benne van a noteszemben, róla is kéne már riportot imi. Most a Royal-szállő igazgatója. És nagyszerűen látja ©1 a dolgát. Luboshlnsky herceg prezentál* ta nekem a doktor Ammendet, aki Bécsiben, és Géniben a nemzeti kisebbségek kongre®*- szusának a főtitkára. Érdekes ember. Fizetését valami 'másfél tucat nemzőből kapja. Hatalmas munka hagyja el tollából nemsokára a sajtót. — Mindenekelőtt Írja meg — kezdi m in* férjül, aminek kétségkívül a mestere —« hogy én az életemet köszönhetem Pöstyénr nek. Húsz esztendő előtt úgy hoztak, ide hordágyon. Mozogni »e tudtam. Itt tanultaira meg újra járni. Egészséges lettem, és huss esztendeig nem volt szükségem Pöstyénra Ma újra ide kellett jönnöm, de megint matek* egészségesein megyek Genfbe. — Ott most nagy munka keadődük. Május 18-án kezdi meg tanácskozásait a Népszöveib ség tanácsa, amelynek tárgysorozatán bét rendkívül fontos kérdés szerepel. Aj* egyik a felfvőeziléziai német kisebbség problémád A. lengyeleknek számot kell adatok, vaU©® végrehajtották-e mindazt, amit ebben a kérdésben a Népszövetség plénuma elrendelt. A. másik kérdés ár ukrán probléma, ez is tárgyalás alá kerül. Á magyar kfeébfb- ség kérdései őszre maradnak, — Az európai nemzeti kisebbségek kongresszusa legközelebbi ülését augusztusba®, tartja Géniben. Természetesen a magyar sebbsógete részéről ezúttal, is ott lesz a tevé= kényén közreműködők között Csehszlovákiából Sfflüllő Géza dr. képviselő és Jaroas Andor is. Bizonyára ott lesznek RomániábóS. Jakaibffy és Sulyok doktorok, Jugoszláviából pedig Stcelicky dr. és Deák dr. Szül lő képviselő ur, aki a kongresszus egyik elnöke, a napirend egyik legfontosabb kérdését referálja. A kongresszus napján jelenik meg az a hatalmas kötet? amelyet a titkárság ad ká 9
