Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-03 / 101. (2618.) szám
1#8Í májas i A külömbeég csak az, hogy visszatértünk a régmúlthoz. amikor a premontreiek még nem képeztek tanitórendi szervezetet ée nem voltak nyilvános középiskoláik, hanem művelték a teológiát, lelkipásztorkodtak, mint konventi Jurátusok hiteles helyeket vezettek és gazdag könyvtáraikban ée országos jelentőségű levéltáraikban tudományos tevékenységet fejtettek ki. így élünk ma is. A teológia művelése a monostori főiskolában történik, csak akik teológiai tanárságra vannak kiszemelve, tanulnak külföldi egyetemeken — Rómában, Innsbruckban, vagy Freiburgban. A lelkipásztorkodásban kővetjük az ősök tiszteletreméltó hagyományait, akik pastoralis prudentiávaí hozzásimultak a nép anyanyelvéhez és nemzetiségéhez és soha nem erőszalrol- ták reá a magok anyanyelvét, vagy nemzetiségét. Ezért van, hogy a premontrei plébániák közül a szlovák anyanyelvűek és nemzetiségűek ma is olyan szín-szlovákok, mint voltak évszázadokkal ezelőtt, a magyarok megmaradtak magyaroknak, a német németnek. Ugyanez * pedagógiai tapintat érvényesült a rend középiskoláiban is, ahol a tanítványok olyan légkörben nevelkedtek, amely nem ismert nemzetiségi, anyanyelvi, társadalmi, vagy felekezeti különbséget, de egyforma föltételek mellett ég egyforma szeretettel oktatott ée képezett a rend mindenkit, aki az „alma mater“ gondviselésére volt bízva. Még élnek a tanítványok ezrei a rend perifériáin, akik tanúbizonyságot tehetnek arról a pedagógiai erkölcsről, amely a premontrei iskolák főékessége volt. Magas és gazdag kultúrát jelentettek ezek az Iskolák, melyet lerombolni vétek volt és az egyetemes emberi kultúrának örök kára. Nem a csehszlovák állam tette, sem annak törvényhozása, hanem egyes fanatikusok elfogultsága, akik a politikai hatalom gyakorlatának ideiglenes birtokában voltak. A rendnek a maga balsorsában az az egy vigasztalása van, hogy amit egyesek eltévelyedése lerombolt, azt egy tisztultabb kultúrpolitikai világnézet újból jóváteheti. Hogy ez mikor fog bekövetkezni, annak Isten a megmondhatója; előbb mindenesetre ki kell irtani annak a politikai bizalmatlanságnak a magvait, melyeket azok hintettek el, akik a rend katasztrófáját előidézték e akik ily módon akarták megakadályozni azt, hogy a rend valamikor az államhatalomnál megértésre találjon. Ennek a politikai konkolyhintésnék a számlájára írandó a rend politikai magatartásának megvádolása is, akármely oldalról történik. Én rendületlenül bízom a csehszlovák kultuezkormány bölcsességében és megértő jóakaratában, amely jövendő boldogulásunk alapja. Mi minden emberileg tehetőt megteszünk, hogy ezt elérjük. Csendes visz- szavonulteágban élünk a vallásos kultusznak s a szent ée világi tudományosságnak. Megköszöntem az érdekes és tanulságos felvilágosítást és szívélyesen elbúcsúztam a nagyérdemű főpaptól, akinek bölce és megfontolt nyilatkozata tiszta fényt dérit a rendre, annak tiszteletreméltó múltjára és jelenére. Telléry Gyula. zony a házat lopták ki alólad? Avagy a feleséged szökött me<g valaki fiával? He? A másik legátus legyintett. —. Az öreg urat ette ám a méreg. Zivatar lesz holnap. —• Holnap? Ugyan melyik határban leszünk mi, pajtás ... —< Melyik határban? —i No igen. Talán te nem hallottál arról, hogy a zivatar ereje csak egyes területeken ér mindent. Lehet, hogy egy kilométerrel odébb már süt a nap. — Csak nem akarsz ntra kelni... —- De bizony. Még pedig rögtön. Pajtás, kigyulladt a ház, menni kell belőle. Ha kilátás ;.enne az eloltására, most nyugodtan bemernék a szobámba s nyugovóra térnék. De igy? Ismered az öreg urat. Nem ismeri a tréfát az ilyen d olgokban. *— De most újra neki ered ni az útnak ... —Fajtáé, maradj. Majd a.z öregur leesőnde- sedik, ha holnap nem talál itt engem * téged., mint Írástudó embert, szívesen megtart amolyan íródeáknak. Itt maradhatsz tovább is és nem. kell az országút vándorának lenned ... Én nekivágok az útnak. Engem a Tímár Zsuzsi csókja főiébresztett uj haza felé. Uj országúira akarok térni, kazlakban hálni, uj arcokat látni, idegen emberekkel beszélgetni... — Veled megyek, cimbora. Eddig se hagytuk el egymást, ezután se. Bennem is fölébredt valami, amíg te odakint voltál ebben a szép estében, amit nem tudtam magamnak megmagyarázni. Veled megyek én is ... Kezet fogtak erősen, magyarosan. Leakasztották a beporosodott tarisznyát, beletették szükséges dolgaikat s félóra múlva már az országút porát taposták. Legény csen mentek, sietve, mintha ismerős cél várna- rájuk valahol. Pedig csak nincstelen szegény legények voltak ebben a pillanatban, akik azt sem tudták, hogy melyik jószívű asszony szánja meg őket egy korsó aludttejjel. Érezték, hogy neki- szabadultak újra a világnak. Nem beszéltek, de annál többet gondolkodtak. Érezték, hogy tágul a horizont előttük s kicsire zsugorodnak előttük a kényelemben töltött esztendők. A hold beezbstözte az utat előttük s azt a fesiő rózsát, melyet az egyik legátus kapott akkor este Timá-r Zsuzsitól. A tanítónő sűrű, szőke hajfonata s a közvélemény X. jaagyságos nr társadalmi bojkottja hogyan függ bssxo a kisebbségi újságírással Irtai SZOMBATHY VIKTOR Nem olyan régein történt, hogy egy kis falucskában kötöttem ki csavargásaim kömben, mert .akkoriban érdekelt a népélet s szerettem volna megismerkedni a magyar falu sorsával. A kis faluban ismerőseim laktak e meghívtak egy kis vendégségbe, hadd lássuk az Isten háta mögötti falu életét. A falu annyiban volt érdekes, hogy éppen abban az időben kezdett átmenni egy állapoton, mely összekötő volt a földművelő élet és az ipari munkás élete között, tekintve, hogy bányát nyitottak a szomszédságban i ez a falu lelki összetevőit éppen abban az időben, mikor arra jártaim, készült megváltoztatni. (Ha nem volnék magyar iró, akkor csúnya-idegemül ezt igy kellene mondanom: abban az időiben kezdett a falu az agrárkultura mellett eimduszÍTiali- zálódni 8 elproletárosodni. Kazinczy Ferenc legyen a tanúm, de ezt sokkal szebben lehet mondani magyarul, viszont a nagyképűség erre azt mondja, hogy az iró nem eléggé szakszerű ...) Egyszóval nagyon helyes kis falu volt, ami nagyon vonzó benne s ma is az: egyike azoknak a falvaknak, ahol a népviselet még ma is él. De nem az az Erzsébet királyné idejéből fennmaradt viselet, ami zöldselyem szoknyákban s hitnürökben tetszeleg s ami csak élnépviselet, hamis, hanem az az igazi, a matyóhoz hasonló viselet, amely a nőt, korosztályonként ötféle ruhába öltözteti. A jegyesek fekete ruhában jármaik például g a menyecskék gyöngyös pártában. Mard néne, öreg barátnőm mezítláb.. Volt valami ősi kedvesség ebben a faluban, ebben a hegyek közé zárt községben, ami nagyon meghatott s nemsokára, ahogy a faluból eltávoztam, irtain is egy kis Ciliket a népviseletnek erről a tiszteletreméltó zugáról, ahol még a falusi erkölcsök viszonylagosan leginkább fennmaradtak. Noha, félő, hogy nem sokáig. Szóvá tettem a falu szigorú közvéleményét s hogy ezt jobban bizonyíthassam, azt találtam megemlíteni, hogy a szigorú közvéleményre a tanítónő haja a legjellemzőbb. Mert a tanítónőnek, egy kedve* nri&sszonynak. gyönyörű, vastag, szőke haja volt, mely Erzsébet királynő divatja szerint dús fonatban tilt a feje tetején. Csodáltuk is, hogyan bírja ebben a nagy melegben. De bírta jószivvel és nem kis büszkeséggel. Mondom, egy rövid mondat volt az egész, ann.it erről a csodálatos hajról Írtam s el is felejtettem az egészet. Térült-rordult az idő 3 egy félév múlva ismét leszálltam azon az állomáson, amely a fent meg nem nevezett faluhoz legközelebb van. Azaz tiz kilométerre. Valami népünnepség volt ottan kilátásban, de az is lehet, hogy a helyi vezető emberek akkor kezdték a nyúl vadászat idejét s erre a fontos eseményre jelentem meg én is. Az állomáson senki sem vár. Kocsit, kellene pedig keríteni, mert nem valami nagy őröm gyalog baktatni a poros utón. A málházó mögött áll egy sárga bricska, két szűrke lóval. A kocsis álmosan ül a bakon. Vár valakit Odamegyek találomra: — Jóember, kié ez a kocsi? — Az X. nagyságos űré. X. nagyságos urat ismertem, egyszer bátorkodtam vele találkozni annakidején, ő is ugyanabban a faluban lakott, ahová igyekeztem. Afféle kis helyi méltóság volt, önérzetes tekintély, de megfelelő tudás és belső érték nélkül. Most ez mindegy, fontos, hogy elvigyen a kocsiján. Éppen jött ki az állomási hivatalból, nagy fennen. Odamentem hozzá s újból bemutatkoztam neki. Nem nagyon emlékezett, aminthogy én is csak a nevét jegyeztem meg. Különös neve volt. — Persze, — azt mondja — csak tessék felülni, hogyne vinném el. Felülünk s megyünk is már. Itt-ott még leszállóit, papnál, kinél volt dolga s máig várakoztunk, a kocsis jeremiádákkal szóirafcozta- . tott. A gazdája ellen volt panasza. _ . Megindulunk most már véglegesen a poroszló álunk ki a faluiból-, hogy nekilendüljünk a kanyargós hegyi útnak, amikor a gazdánknak eszébe jut: — Az ur újságba is űr? ; — Igen. Oda is. — No, — dobbantja meg lábával a kocsi fenekét — már nekünk volt bajunk egy uj- 1 ságiróval, vagy íróval, vagy micsodával, hogy az ördög akárhává tegye. — No? — kérdeztem most én — ugyan mi? Elkeseredetten legyintett. — Erkölcsileg majdnem tönkretette a tanítónőnket!-- Ejnye, — lázadtam fel magam is, — aztán biztosan még .sem volt rá az oka! — Hát persze, hogy nem is lehetett. Erre elhallgattunk egyideig, Nem akartam udvariatlan lenni, kérdezni, hogy mivel tehette tönkre ismeretlen kollégám a tanítónő erkölcsét. De ő csak dohogott magában: — Mindig írnak mindenfélét, mintha bizony inéra volna nehéz a szegény falusi embernek különbén is... Ezt helyben kellett hagyni. Sajnos, az ügy érdemére nézvést titkolózott. Itt-ott dörmö- gött, holmi félrecsuszott pennákról tett említést, aztán erkölcsi megkövetésről, csúfságról. Láthatóan ingerületbe hozta, hogy egy olyan ember van a kocsiján, aki foglalkozásánál fogva rokonságot tart azzal, akire ilyen mérges. Úgy látszott, ismeretlen kollégámnak valami hibájával, elírásával sokat foglalkozhatott a helyi közvélemény. Végre is kitört: — Ha tudnám, -— nézett rám keményen, — hogy olyan ember ül a kocsimon, aki ilyet megtenne, vagy megtett, akkor leszállítanám! Visszanéztem a szemébe erősen. Nézze meg az ember! — Nyugodjon meg, uram, semmi ilyet nem követtem el s azt hiszem, az ön említette eset is félreértés ... Nagyon zavart hangulatban érkeztünk meg. Ismerőseim nem árra a napra vártaké a nagy viszontlátási örömben egyelőre el Is felejtették megkérdezni, ki is hozott idáig. Végre megérdeklődte a ház ura: — Azután, égős öregem, tó hozott be? — X. ur, — mondom. Leejtette a cigarettáját. — X. ur? Hiszen halálra keres téged! Most én csodálkoztam: — Engem? Tévedsz. Á legjobb egyetértésben beszélgettünk. — Akkor nem ismert föl. Maga elé nézett * félrehúzta a száját. — Mert baj van, édes öregem, baj van, — folytatta panaszosan. — Bajt csinálták Elírtad magadat. Nagy sirás-rivás volt itt. — Még mindig nem értem. Csali nem akarod azt mondani, én tettem tönkre a tanítónő jóhírét...? Nagy fintort vágott. — Kedveseim, de majdnem azt Akaratlanul is elkövettél valamit s nem számítottál a helyi emberek érzékenységével. Te egy cikkedben azt írtad, hogy a tanítónő nagytömegű haját látni akarja a közvélemény, egyszóval, no, hogy ha bubiéra nyiratta volna, akkor nyilvánvaló lett volna a szabad erkölcse, míg így... — Engedj meg, — vágtam közbe, — én ezt mind nem irtaim. Nem igy s nem ezt írtam. — Igen, de félremagyarázták. Gúnynak vették. Először nem volt baj, mert senklse vette észre. A baj ott kezdődött, hogy a tanítónőnek egy kollégája a városban gratulált az or- szágoshirü hajához. Aztán két levelet is kapott rokonaitól. Először örült neki. A férje sem szóit semmit. Aztán egyszerre felzudulL a közvélemény. Hogy ez mégis borzasztó. Ezt a drága, kedves, szelíd, erkölcsös asszonyt. Az asszony sírni kezdett. Belelovalták a dolgokba. Elmentek a jegyzőhöz. Azt meg tudod, milyen, csak hecceim kell Rögtön sajtóperre1 fenyegetőzött. Majdnem politikai ügy lett belőle. A jegyző azt mondta, hogy az újságírók már nemcsak a kisebbségi ügyet boncolják e nemcsak azzal foglalkoznak, hogy állandóan ellenzékbe menjenek a kormány ellen, hanem most még a falusi közoktatást is veszélyeztetik. Hogy valami újszerű támadás ez megint csak a kormány kisebbségi politikája ellen s nagyon csodálja, hogy éppen olyan faluban s olyan iskolában mondta ezt az újságíró, ahol tudott dolog, hogy az emberek körülbelül mégis egy politikai nézetet vallanak az illető újsággal. No, aztán valaki elmesélte a tanfelügyelőnek, aki meg roppant jót kacagott az eseten s bekérette a tanítónőt a hajával együtt. Akkor a tanítónő már dacból sem veit 'kalapot, úgy hoixlta a haját, mint valami élő sérelmet. Elkeserítették, sírt, zokogott a ami legrosszabb, a jegyző és X. ur meg csalt tüzelték tovább, hógv ne hagyja s ha a férj nem akar szerezni elégtételt, majd ők megmutatják, igy-úgy ... — Gyanús nekem ez a nagy férfi-buzgalom ... Tamás Lajost UJ HON FELÉ Két lélek egy fekete sajkán, te álmodul, ée wwm Kétség ós öröm váltra ráz meg o ut mondják, M [a csereiem. A kötél régen elszakadt mii, a partra ue éj rábajelti Vakít a teeted é« a kendőd, scezned a fényié sárga [hóid. Gyerekkor, játék, sok bohóság •fuwwrsdt, többé [nincs velünk. Mint aj Kolnmbus* hajóra msálUnnk, vagy győzni [keli, vagy süllyedünk. Aa ég komor, a tenger árja körülölel ée fenyeget. Iránytűnk nincs, a éréi vihar bán apádnak hangja \ [hlveftBett. Előre csak, izommal, ésszel, Mérünk a két sötét [lapát Még pirkadisig el kell érnünk u ismeretlen, aj [bálát — Ugyan, — méltatlankodott a barátom, — dehogy. Csak, tudod, nagyon falusiak a telío gások. Végre is nekem kellett engedőimet kérnem, mindaddig, amíg te .megérkezel, mert, kérlek, majdnem, hogy engem is keresaftül- néztek * mártmár ott tartottunk, hogy nem állanak szóba velem sem. Csodálatos hetek voltak. A jegyző mindenáron politikai tőkét alkart kovácsolni belőle s a jegyzőhöz közelálló kormány lapban, amit egy vidéki nyomda nyom ötszáz példányban a szomszéd városban, bizonyos cikkeik jelentek meg a kisebbségi újságírás módszerei eS’Jen. Ha ez igy tart soká, a tanító-családot teljesen a maga pártjára hódítja a Jegyző s tudod, hogy ez az iskolában aztán mit jelent, Mez a tanítónő igy 1* fél minden lépésétől... Erre magam is me^illétődtem. Nem volmA illendő a magas politikába egy hajkorona fonalán keresztül bejutni ■— Haragszik még? — kérdeztem. — No, most elmúlt egy kis időre, de, amint meghallották, hogy Jösz, újra elővették régi sérelmüket. Fogsz még te tőlük hallgatni, öregem. Csak találj valami ügyes magyarázatot — Neon kell ide magyarázat. Ha ezt sem értették meg, úgyis hiába magyaráznám. Vidéki érzékenység. X. nagyságos ur lovagot akart játszani alighanem s ez elég olcsó ut volt nemes fölháborodásánák mutogatására. A jegyző ur politikai érdemeket akar kovácsolni. Vidéki betegség. Nem csak itt van most ez! — Mindegy. Ki kell húzni a méregfogát. Mert, ha meglát a tanítónő, neked megy 1 Itt párbajozni fogtok, vagy legalábbis átihivnak Miskolcra, itteni, mostani szokás szerint párbajozni. Ha már nagyon lovaglásuk alkarunk lenni, mi Miskolcon jegyzőkönyveket váltunk. Nekem öt van. Lacinak nyolc darab. Most ez errefelé a divat, mióta itt nem szabad párbajozni ... — Nézd, — mondom, — én szívesen elmegyek a tanítóhoz, meg a tanítónőhöz s megmagyarázom nekik a dolgot. De bocsánatot nem kérek, mert. nem követtem el semmit. — Hát ez is jó lesz. Már csak tekints engem is, mert miattad ki akartak közösíteni & társaságból s a vadászegyletből. Estefelé járt az idő. Útnak indultam kacsák, libák és kutyák között az iskola felé. Hatalmas port vertek fel a tehenek. Egy kis csen- getyü a toronyban kétségbeesetten csilingelt. Bemegyek a haragosaim kapuján. Megkérdezek egy apró kőiket: — A tanító ur honn? — A jedző urná. Valami becsiileti ügyibe van. Máj estve jön. Tanítónő asszony odabe. meg a vendég. Lépek be a pitvaraiéin. Nincs senki. Még beljebb. Kopogtatok. Csend. Nyitok egy ajtót. Konyliaszag árad. Megyek beljebb. Valaki csöngőén nevet. Félig nyitva van a közbülső ajtó "s a tükörben látni lehet a szomszédos szobát is, ahonnan a nevetés jön. Hogy ezek nem vigyáznak! Ott ül a díványon az asszony, a déréit, nagy- hajú s mellette X. nagyságos ur. A nagyságos ur a hajcsomőt fogja két kezében s éppen átölelte a ház asszonyát. A hajcsomót, aminek becsület! ügyibe talán éppen most járt s ház ura a jedzőnél, tekintve, hogy az újságíró megérkezett s jó lesz becsület! jegyzőkönyveket váltani. Megfordultam a kimentem. — Mondd meg, fiam, it| Jártam a hogy Jó kezedben láttam a hajat. Nincs Itt semmi baj! Persze, hogy nem kértem engedőimet. Ok se kérték. Mivelhogy a szereplő személyek elköltöztek, a tanítóéit vissza, hazájukba, a nagyságos ur Romániába, mondom, megírom riportnak. Kisebbségi riportnak. Bugac!) villa Bugscfe vilit Í5CHRESBHR PBMSSÓ Tátra Lwnnio Tatranská Lomitfoa A magas Tátrában az egyedüli megbízható szigorúan orthodox kóser konyha. A Magas Tátra legszebb pont ján. Elő és utószezónban 10% kedvezmény. SCHREIBER Már bérlő 8 Étterem JW áíiCSkávéház 426-83 m , . > a™ • Étterem i 435-62 Paca! cs Paumomer Kávéház 435-61 Francia konyha — Cukrászda — Bridge Roo.n -- Danzing — Szombaton és vasárnap ötórai tea. E. PACAL, a nemzetközi háló- és étkezökocsitórsaság sok éven át volt föpincére. _______
