Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-17 / 112. (2629.) szám

BRIAND ELMEGY (ep) Prága, május 16. Egy ember. lőtünt a genfi firmáméntu m ról. Most, amikor kémyesebbnól-kónyesebb pro­blémáik szerepeinek a népszövetségben, Briamd, a megvert elnökjelölt, nem jiátezihat- ja ki presztízsének erőskáláját, s akármit tesz,, a többi delegátus tudni fogja, hogy le­mondásiban lévő külügyminiszterrel van dolga, aki saját állítása szerint néhány nap miufliva duzzogva, de békésen halászgatni fog a normandiai tengerparton, távol a világpoli­tikától ós távol attól a páneurópai ábrándtól, melyet kergetett, mint a gyermek a szivár­ványt, de nem tudott elérni. A tegnapi je­lentések közük már, hogy Briand Európa­ié rve csendesen el fog sikkadni s helyet ad az angol-olasz tervnek, amely ügyes kompro­misszum és egyformán kielégítheti a néme­teket és a franciákat. Az európai bizottság harmadik ülésszakán és két nappal a népszövetségi tanács májusi tanácskozása ellőtt fölmerül a kérdés, milyen következményekkel Járna, ha Briand tény­leg letűnne az európai politikáiból. Nem biz­tos, hogy Briand visszavonni. Ma hajthatat­lannak látszik ugyan, de ha a „kis incidens" — mint önmaga nevezte a Versailles! kudar­cot — első elkedivetlenedése elmúlik ós ot- szág-vtlág összetett kézzel kérni fogja a nél­külözhetetlent a visszatérésre, a politikai! passzió, a hajlam és a pátosz ismét elragadja öt és a hetvenéves öreg uir nem egy meggyó­zó beszédet mond még a világ aeropágja előtt. Briand nem Olétaenceaiu, akinek vas­energiája egyforma nagy tudott lenni a tet­tekben és a lemondásban, s aki, amint ki­mondotta, hogy visszavonni, soha többé nem jelenít meg a politikai arénában. Egyébként a mostani versailleei kudarc sok hasonlósá­got mutat Clémenceau 1920-as kudarcával. A francia nép szemimellátha t óing egyformán hálátlan a háború vezére és a béke vezére iránt. Merít bárhogy tekintünk az elnökvá­lasztásra s bárrn,ilyen konzekvenciákat von Le belőle Briand, annyi, eltagadbatatlan, hogy a vensaiÜesi döntés a hálátlanság, a félelem és a gyamueitgatás jele volt. Elvégre a ka­mara három nappal előbb csaknem egyhan­gúján állást foglalt Briand politikája mellett e most mégis megtagadta azt. Az volt a baj, hogy Briand Versaiíllesben nem beszélhe­tett? Nem alkalmazhatta patkánybüvölői mesterfogásait, amelyekkel még ellenségeit ás uszályába tudja vonni? Bánmint van, bizo­nyos, hogy a francia nemzetgyűlést az egyé- nisiégtől való rettegés vezette, amikor Briand ellen szavazott. Paul Douimer hajdan erélyes ember volt, ma finom öregur, akiinek ártat­lan 9zerenitása jól beillik majd Douimergue örök mosolyának helyébe. Sok vizet nem za­var — de .ki tudja, mi lett volna, ha Briand kerül az Elyséebe? Sokan azt mondjják, ha 1920Jban Clémenceau az elnöki székibe ke­rül, Franciaország ma királyság vagy kato­nai diktatúra. Nyilván ma Párásban sokan attól féltek, hogy Briand megválasztása ese­tén az ország elveszti zárt nemzeti jellegét s beevez valami definiálhatatlan európai kö­zösségbe, amelyben alámerül és eltűnik. Ha Briand visszavonul, egyszersuninden- korra vége a német-francia közeledés politi­kájának. Ez a politika ugyanis évtizedek óta a leginkább személyekhez kötött akció Euró­pában. Stresemann és Briand egyéni müve volt, olyannyira, hogy a nagy német állam- férfiú halála után teljesen kizökkent a Lo- oarnóiban vont kerékvágásból. Hiába hangoz­tatták Berlinben, hogy Stresemann halála nem változtat a WiUhelm&trasse diplomáciá­jának Irányán, hiába tett fogadalmat Cur- t'ius, hogy hűen követni fogja mesterének politikáját, két ,év alatt minden felborult s a vámunió BriamdJt is kicsapta a nyeregből. Ha Stresemann-Philemon után most Briand- Bauciis letűnik, akkor egyetlen erő sem ma­rad, amely folytatja a régi irányt, Locarno végleg a históriába költözik s az iskolákban befejezett és elmúlt korszakként taníthatják az 1924—1931 közötti időt. S a locaimói poli­tikával együtt az európai együttműködés mai tendenciái is eltűnnek, mert ha jön va­lami hasonló a helyükbe, semmiesetre sem Gfenf, május 16. Az Európa-bizottság ma délllelőtti konferenciája, még a tegnapinál is nagyobb érdeklődést váltott ki a közönség­ben, az újságírók és a delegátusok között Amikor délelőtt 11 érakor Briand megnyi­totta az ülést, a népszövetség nagy üveg­termében akkora volt a tolongás, mint csak ritkán ezen a helyen. Belépti jegyeket az orosz delegáció jelenléte miatt csak nehe­zen lehetett szerezni és az ellenőrzés rend­kívül szigorú volt, mégis több száz főnyi közönség került a terembe. Briand, mint az Európa-bizottság elnöke üdvözölte a gazdasági tárgyalásokra külön meghívott négy hátallom, Szovjetoroszor- szág, Törökország, Izland és Danzig szabad város képviselőit. Hangsúlyozta, hiogy a bi­zottság valamennyi tagjának szolidárisán kell viselkednie és végre jobb jövőt bizto­sítani Európa népeinek, Enyhén célzást tett az uj hatalmak meghívása körül történt eseményekre, amennyiben kifejezte remé­nyét, hogy váltam ennyien a lojális és őszin­te együttműködés szellemét hozták maguk­kal a népszövetség városába. Briand szíve­sen elfogadja azt a javaslatot, hogy az euró­pai bizottságbn mindenekelőtt általános­ságban megbeszéljék az európai gazdasági helyzetet. Ezek után az elnök a szót Cur- tins német külügyminiszternek adta át. Amikor Curtius már szólásra emelkedett, Litvinov orosz népbiztos is szót kért dél­utánra. Curtius a következőket mondotta: „Az ál­talános vitára okvetlenül szükség van. Nem akarok sokat mondani a gazdasági krízis­ről, annak okairól és a súlyos és mély krí­zis megszüntetésére szolgáló eszközökről. A krízis bizonyos tekintetben mindnyá­junkban benn van, és valamennyiünktől nagy erőkifejtést kivan, hogy odaadással és a legteljesebb szolidaritással dolgozzunk kiküszöbölésén. Németországnak küflönle­a francia elképzelés szerint fog hatná ős nem tekinti alapjául a békeszerződéseket. Ilyen körülmények között van valamit gro­teszk a Versaillesi nemzetgyűlés döntésében: a francia gloicre névéiben hidegre akarta ten­ni a pacifista Briand-t, de Briand kivégzésé­vel elsősoriban Franciaország presztízsének ártott, s ha a belföldön meg tudta büntetni a külügyminiszter „defaitizmusát", a külföl­dön elvesztette azt az erőt, amely hallatlan ügyességével a többi állam fölé tudta emel­ni Franciaországot. Briand nélkül Pária izo­lált marad. Uj erők, uj eszmék, uj szimpá­tiák vonulnak föl ellene. Franciaország di­plomáciai hegemóniája megtörik. A májúéi tanácsülés mutatni fogja már ezt a változást. Francia iniciativa helyébe angol vagy olasz iniciativa kerül s az iimimél-ám- mal dolgozó Briand nem fogja ellensúlyozni ges okai vannak erre. A krízis ott olyan or­szágot talált, amelyet a háború, a forrada­lom, az infláció s a tőkeelvonás ellenérték nélkül jobban sújtott, mint a többi álla­mot. A német nép szinte túlzott erőkifej­téssel dolgozik saját országának szanálá- sán.“ A továbbiakban Curtius dr. kijelen­tette, hogy a krízis általános okairól nem akar részletesen beszélni, mindössze utál a nemzetközi munkahivatal igazgatójának hingtoni kongresszusának tárgyalásaira és a nemzetközi munkahivatal igazgatójának kimerítő szakértői jelentésére, „A krízis különleges európai oka többek között Ausztria szétesése is, folytatta Curtius, mert a régi egység több kis gazdasági egységre boomlllott. A krízisnek éppen ennek a részével kellll foglalkoznunk. Ez a tény indította Németországot arra, hogy az euró­pai bizottságban általános vitát kérjen a helyzetről. Nem arról van szó a jelen pilla­natban, hogy jó-e a német-osztrák vám­unió, hanem arról, hogy helyes módszer-e a regionális szerződések módszere a krízis leküzdésére." Curtius ezután az élelmi­szerek és a nyersanyagok tulprodukciójáról szólt, a fogyasztási erő csökkenéséről, az arany vásárló értékének emelkedéséről, végre a tőke és pénzpiac szabálytalansá­gáról, amit Európa szétesése determinált. Európa vámviszonyai lehetetlenek és a nép- szövetség kezdeményezéseit ezen a téren jóformán sehol sem követte siker. Éppen ezért szükséges, hogy ilyen körülmények között a hatalmak az építést lentről kezd­jék el, regionális szerződések révén, kétol­dali tanácskozásokkal. E módszernek ter­mészetesen állandóan azt a tendenciát kell követnie, hogy végül is az általános "ssze- fogásra vezessen. A regionális megértések gondolata és a vámunió terve az utóbbi években egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Curtius utalt Észtország, Lettország, azt. Curtius helyzet© lényegesem, könnyebbé vált, mert hja Francia országban nagyobb el­lenakció indul meg; ez az ellenakció diplo- m'áciailag nem fog érvényesülhetni. Briand ügyessége fölért Curtius, Grandi, Henderson ős Schober ügyességéivel, Francois Ponoet ügyessége nem kipróbált még és nem tud presztízst teremteni. Ebben az atmoszférá­ban a genfi ülésszak kilátásai nyíltak ma­radnak s előre nehéz volna megmondani, ki ér el számottevő eredményt. Határozatokat hozni a tanácstagok, a bizonytalan francia helyzetre való tekintettel, úgysem igen mer­nek s igy ez az ülésszak, mint annyi más, is­mét csak az elnapolás és halogatás kétes ér­tékű fegyveréhez nyúl, nem éppen a nyo­morban élő és gyors segítséget váró európai népek önömére és a helyzet javára. Jugoszlávia és Románia kísérleteire éi azokra a törekvésekre, amelyek a régi du­nai monarchia egyes helyein mutatkoztak, ugyanerre az összefogásra. Évröl-évre fel­merül a francia-német vámunió terve is. Curtius szerint a német birodalom minden országgal, akár kicsi, akár nagy az, haj­landó a vámunió kérdéséről tárgyalni. Ar­ra kéri az Európa-bizottságot, hogy a regi­onális szerződések megkötésére irányuló indítványokat komolyan vizsgálja meg. Curtius beszédének központjában vegjs- végig a vámunió kérdése állt, továbbá az a megállapitás, hogy az épitömunkát nem fölülről), hanem lentről kell kezdeni. Ebben a viszonylatban említette a német-osztrák vámunió tervét is, amely kísérlet a lentről való felépítésre. Nagy jelentőségű az, amit a német külügyminiszter beszédének végén Németország általános békeakaratáról mon­dott és azokról az eszközökről, amelyeket a birodalom igénybe akar venni a gazda­sági krízis kiküszöbölésére. A vámunió megkötésére szerinte már sok kísérlet tör­tént és példának felhozta a francia-be%a vámuniós tervet is. Ünnepélyesen hangzot­tak azok a szavak, amelyekkel bejelentette, hogy a birodalom minden állammal hajlan­dó vámuniós szerződést kötni. Briand válaszol Curtius beszédének franciára és angolra való fordítása után Briand szólásra emel­kedett azzal a céllal, mint mondotta, hogy egy félreértést tisztázzon. Elismerte, hogy Európa gazdasági életének anarchisztikus alakulása sok helyütt veszélyt jelent és az európai bizottságnak a lehető legkoimo- lyaibban foglalkoznia kell a helyzettel. De a megvalósulás stádiumába került európai együttműködés érdekében a legfontosabb, hogy a hatalmak minden olyat kiküszöböl­jenek, ami a népeik békéjét zavarja. Cur­Az első nagy génit nap Curtius és Briand élesen összecsapott az európai bizottság ülésén Litvinov délután beszél — Kirobbant az ellentét — Briand hajthatatlan Német—magyar—román—olasz tárgyalások ? üp Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül Hü MM SZÁMUNK H KÉPES HÉTTEL 28 OLDAL ^ ^ ^ | Ara a korona Előfizetős) ár: évente 300, félévre 150, negyed- A } 7'*' - 7" 77 '7* *■. i Szerkesztőség: Prága Il» Panská ulice 12 évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, ** SZlO'UGTlSZK.Ól 6S niSZlTlSZrCOl CLLQTIZGKl JJCLTÍOK. y, emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatalt félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki, nníifihni n Cé Ilii fin f (1 Prága IL. Panská ulice II 111. emelet. A képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több Főszeckesztő: ' r r [*eleiŐi> iStetkeszíŐi Telefon; 34184. Egyes szám ára 1.20 Kő. vasárnap 2, -Kő. DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCF GÉZA SÜRGÖNYÖM; HÍRLAP, PR AHA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom