Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-12 / 108. (2625.) szám
na! számunk 13 oldal 1k Mas számunk 13 oldal X. évf. 108. (2625) szám ' Kedd . 1931 május 12 Előfizetési án évente 300, félévre 130, negyed* évre 76, havonta 26 Kő; külföldre t évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K& H képes melléklettel havonként 2.50 K£-val több Eff7ea **dn» ár* 1,20 Ki, vasárnap 2**-K£ A sziovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelői szerkesztő: DZURANYl LÁSZLÓ FORGACh GÉZA Szerkesztőség; Prága ll» Panskí ulice 12. n. emelet. — Telefon; 30311. — Kiadóhivatal; Prága ti, Panskd ollce 12. Ul. emelet. Telefon; 34184. 8ÚRQÖNYCIM; HÍRLAP. PRflHfl Kereskedetempolitikai köntörfalazások Irta: MÁGGCSY-DSETZ SÁNDOR dr. A francia sajtó pár nappal ezelőtt nyíltan bevallotta, hogy Briand a német—osztrák vámszövetséget nem annyira elvi okokból, mint inkább a meglepetés által megsértett presztízséből kifolyólag ellenzi. Németország nem járt el diplomatikusan. Tervét nem tárgyalta meg előzetesen Briand-nal és a terv megvalósítását mindjárt kezdettől kezdve úgy állította be, mint Briand Páneurópa tervének első gyakorlati lépését. Brünning vagy elfelejtett, vagy nem akart hozsannázói Briandnak és tőle ftiggeMenüi cselekedett. Ha a francia politika titkos berkeiben a vezető politikusok által előzetesen Szondi roztatta volna a tervet, ha Briandnak jóelőre felajánlotta volna a keresztapaságot, akkor — a francia sajtó szerint — semmi komplikációt sem jelentett volna a vám szövet ség életbeléptetése. így azonban Briand sértve érzi magát. Így, Németország megmozdulása felébresztette győzelmi mámorából, tudatára ébredt annak, hogy kezdeményezése, beleegyezése és fővezérsége nélkül a legyőzött Németország meg mert mozdulni. Ezt büszkesége nem tudja elviselni és bosszút esküdött. Emberi tulajdonság és nagyon hasonlít annak a mámoros embernek a pszichéjéhez, aki tudni akarja, hogy: ki az ur a csárdában? De lehet, hogy nem is Briandban magában kelt fel ez a sértődöttség és nem az ő agyában fogamzott meg a bosszuállás gondolata. A bukaresti események legalább is arra engednek következtetni, hogy a keleti végek kitartó őre, Benes, kinek minden aspirációja Franciaország hatalmi pozíciójára támaszkodik, volt az, aki Briandba belemagyarázta, hogy Németország megmozdulása csorbát ejtett Franciaország presztízsén. Az bizonyos, hogy Benes terveit és elgondolásait a német- osztrák vámszövetség terve végzetesen keresztezi. Láttuk, hogy Bukarestben ő volt az, ki a kisantaut másik két tagállamát a várakozás álláspontjának megnyerte, holott azok gazdasági érdeke éppen ellenkező magatartást diktál. Szenátusi beszédéből világosan kiesendő], hogy Romániát és Jugoszláviát. az általa inaugurált politikai állásifoglalásnak nem gazdasági indokokkal, hanem a kulturális, etikai és érzelmi tényezők .közös- .-égének kidoniboritusával éikerőlt megnyernie. A genfi ellenfront ilyetén! gondos kiépítése idején vonatra ül a kereskedelmi tárgyalások nagymestere és elmegy tárgyalni azzal az állammal, mellyel nincs mit tárgyalni mindaddig, míg a belföldi.érdekeltek ellentétes álláspontját nem sikerült tisztázni és összeegyeztetni egymással. A cseh agráriusok, élükön a földművelésügyi miniszterrel, éppen úgy, mint a német agráriusok, a mezőgazdaság további védelmét követelik és ■i malomipar hangos követeléssel kontrázik nekik. Az agrár érdekeltségeknek változatlanul mindennél nagyobb gondjuk, hogy a lisztkeverési . törvény hatályát mielőbb, idejében meghosszabbítsák. Egyelőre, a politikai erők mai konstellációja mellett még csak gondolni sem lehet arra, hogy az ipar érdekét az agrárok követelésével szemben figyelembe vegyék. A cseh érdekkörökhöz közelálló nehézipart a magyar piac különben sem érdekli különösebben, a nagyobbára német kézben levő textilipar érdekében pedig nem fogják a cseh gabonatermelő gazdák érdekét veszélyeztetni a magyar búza behozatalával. Ez az ut is csak diplomáciai ut volt és arra volt jó, hogy arra lehessen hivatkozni, — ha szükségesnek fog látszani —, hogy a magyarok fenntartották régi követeléseiket, melyek alapján nem lehetett tárgyalni.^ Mire jó ez a köntörfalazás? Helyes-e a kereskedelempolitika érdekeit ilyen módon alárendelni a puszta politikai érdekeknek? A német—osztrák vám szövetség, akárhogyan is van, gazdasági alakulás, és gazdasági eójokat Lehet fcfrr Spanyolország aj forradalom előli? mBmmmamminmnmnmaatmamtmmmmmmmmtmmmamKmaiujiimmu.aammKKmjmw^mmmimHanniiiii tpz^nsumjumuummmnu" Madrid uccáln kitört a pelgárhábofn A szélsőségesen radikális elemei felülkerekednek — Csata az ABC szerkesztősége előtt — Több balett, 25 sebesült — Általános sztrájk — A kormány tehetetlen I tömeg a város közepén kirabolt és felgyújtott egy jezsuita templomot Madrid, május 11. Az újonnan alapított független manarchista társaság vasárnap választási felvonulást rendezett Madrid utcáin. Az A B C című újság pártfogásával megtartott tüntetés alkalmával/ súlyos uccai összeütközésekre került a sor. A monar- chista urak négy automobilon a délutáni órákban végigkocsizíak a főváros uccáin és éltették a királyt. A köztársaságiak természeteden az automobilok üldözésébe fogtak s csakhamar verekedés támadt az ellenféltek között. Néhány perc alatt több ezer ember gyűlt össze az egyik uccában, a monarchistákat elkergette és az automobilokat felgyújtotta. Néhány monarehista urat a biztos haláltól csak az utolsó pillanatban tudta megszabadítani a rendőrség. A íötSzgatott tömeg ezek után a monarchis- ta szövetség házát akarta felgyújtani. A polgárőrség közbelépett, mire a tömeg a polgárőröket is megtámadta. Később a tüntetőik az A B C újság szerkesztősége elé vonultak s itt is megkísérelték, hogy az épületet fölgyujtsák. A polgárőrség közbelépett s állítólag a rendőrök az épület ablakából több lövést tettek a népre, mely alkalommal három ember megsebesült. 18 óra 30 perckor Madrid főterén a Puerta dél Solo-n sok ezer tüntető gyűlt össze, úgyhogy a tér ugyanolyan benyomást keütett, mint a forradalom napján. A tömeg a belügyminisztérium elé vonult és tüntetett a miniszter ellen, aki állítólag parancsot adott a polgárőröknek a tüzetesre. Ez volt az első eset, hogy a nép egy köztársasági miniszter ellen tüntetett azért, mert véleménye szerint a miniszter jobboldali és nem elég radikális. A tegnapi események nagy mértékben kiélesitették a helyzetet a mérsékefflt közkövetkezményei is lesznek, de egyik gazdasági esemény sem mentes az esetleges politikai következményektől. Benes sem tagadhatja, hogy egy vámszövetség minden esetben gazdasági forma' és elsősorban gazdasági eredményeket von maga után. Annál kevésbé sem teheti ezt, mert hiszen sajtója az utóbbi hetekben a legnagyobb erőfeszítéssel igyekszik bizonyítani a tervezett vámszövetség káros gazdasági hatását. Nem vonhatja Benes viszont kétségbe, hogy Románia, Jugoszlávia és Magyarország, valamint Csehszlovákia német mezőigazdasága és ipara elég intelligenciával és józan ésszel bír ahhoz, hogy egyedül is elbírálná tudja a vámszövetség és az ahhoz való csatlakozás kárát, avagy előnyét. Egy percig sem lehet vitázni azon, hogy a délkeleti agrárállamok egyedüli érdeke, hogy agrárfeleslegeiket maradéknélkül biztosan és megfelelő áron elhelyezzék. Ha ezt kockára teszik, legeminensebb életérdekük, ellen vértének. Aki ebben megakadályozza őket, az legprdmárebb életérdekük ellen cselekszik. Elvi tázhataitlan viszont az is, hogy ezen agrár- feleslegeik átvételéit ma holtbiztosán egyedül csak Németország garantálhatja. Briand „nagy gazdasági terve", melyet most fog a népszövetségi tanács elé terjeszteni, csak ígéret minden biztosíték nélkül. Franciaország gazdasági érdekei más összeköttetések fenntartását diktálják, úgy hogy ő nem veheti át ezeket a feleslegekét. De ha át is vehetné, akkor is gyerekes elgondolás volna, hogy Németországon keresztül menjen a gabona oda, mikor arra a közelebb fekvő Németországban nagyobb szükség van. Az általános kedveznrényes vámok biztosításának szemfényvesztő csillogtatása is idejét múlta már, amióta a délkeleti agrárállamok is belátják, hogy a nyugati ipari államok tengerentúli érdekei miatt alig kerülhet sor azokra. A kilátásba helyezett hitel pénzcsörgése sem bir nagyobb vonzóerővel, ha nem bizto- sitja egyszersmind a termelés eredményének ha sznobba] tó áron való biztos elhelyezését. rárállamoknak nincs mit várniuk Franciaországtól, még kevésbé Briand nagy tervétől. Gyönyörű és magasztos minden kulturális, etikai és érzelmi momentum, de Benes is tudja, hogy mindez elveszti varázsát a szegénység mellett. Csehszlovákia a mai viszonyok, mellett is már alig szorul mezőgazdasági behozatalra. Az uj megállapodás érteiméiben a cukorrépaterületeket megint redukálni kellett és ezekbe ugyanúgy gabona kerül, mint >a többi exportját elvesztett növény helyébe. A mostani rozsihiány az időelőtti fel-takarmányozásban leli magyarázatát. A malmok kapacitásuknak rossz kihasználásáról panaszkodnak, úgy hogy a lisztbehozalaira sem lehet számítani. A kirekedt lengyel sertést minden zökkenés nélkül pótolja a belföldi tenyésztés. Egyedül a zsír sertésben mutatkozik hiány, de viszont egyedül erre alig baziroz- haitják a délkeleti agrárállamok exisztemciá- jiukat. Amennyiben pedig a kivitel várható csökkenése következtében az ipari tevékenység még a mainál is kevesebb lesz, akkor a fogyasztás még a belföldi termelés élelmiszerkészleteit sem fogja tudná elfogyasztani. Tehát nemcsak a német agrárok elutasító magatartása miatt, melyet most tartott közgyűlésükön juttattak kifejezésre és nemcsak a cseh agráriusok visszautasító véleménye miatt, melyet a földművelésügyi miniszter sokat emlegetett jicsini beszédéből ismerünk, hanem azon egyszerű oknál fogva nem szá- mithait sem Románia, sem Jugoszlávia, sem pedig Magyarország Csehszlovákia élelmá- szervásárlásaina, mert itt nincs és valószinü- leg nem is lesz szükséglet. Ezt Benesnek tudnia kell. Persze tudhatnák a délkeleti agrárállamok is. Ilyen viszonyok mellett azonban lelkiismeretlenség Romániát és Jugoszláviát visszatartani a Németországgal való tárgyalástól és Magyarországot pedig a tárgyalások felvételének reményével félrevezetni. Ha már Benesnek és az általa bof el vésőit soviniszta köröknek az a nézete, hogy a német—-osztrák vámszövetséghez való csatlakozás Csehszlovákiára néztársasági és a radikális szocialista kabinet- tagok között g nem lehetetlen, hogy ezek után a küszöbönálló választásokon a polgári és a szocialista köztársaságiak nem in- Julinak közös listával, ami gyöngítené a köztársasági pártok kilátásait és a szélsőségesen baloldali radikális eleinek malmára hajtaná a vizet. A tegnapi madridi események jelentősége az, hogy kiviláglik belőlük a helyzet radikalizálódása. Titokzatos lövöldözés egV szerkesztőság előtt Madrid, május 11. Az esti órákban a munkások és a szélső baloldali elemek óriási tüntető felvonulást rendeztek a város főutcáin. A sok ezer főnyi tömeg a csendörség állítólagos beavatkozása ellen tiltakozott. A szállító munkások megkísérelték, hogy általános sztrájkot hirdessenek, radjanak meg e meggyőződésükben. Ez azonban még nem jogosítja, fel Bon est ar ra, hogy a kereskedelempolitika köpenyege alá bújva más államokat letér itsen arról az útról, mely az egyedül kínálkozó gazdasági előny kihasználásához vezet. Franciaországot a délkeleti agrárállamok gazdaságilag, mondhatjuk, egyáltalán nem érdeklik. Külkereskedelmének oroszlánrésze exkontinentális. Az európai szárazföldi államok közül egyedül Németország piaca érdekli. Ennélfogva inkább érdeke, hogy Németország minél erősebb legyen és igy miinél nagyobb legyen vásárló ereje. Franciaország, a francia nép, a közvélemény csak örülne annak, ha a középeurópai kérdés minél előbb békésen megoldódna és az többé nem okozna gondot. Nekik semmi kifogásuk sem lehet az ellen, hogy a délkeleti agrár- államok esetleg Németországgal szorosabb gazdasági összeköttetésbe kerüljenek. Csupán Briand felkeltett hiúságáról és Benes nagy ambícióktól fűtött terveinek keresztezéséről van szó. Briand Európában, Benes Középeurópában vindikálja a kezdeményező és vezető szerepet. Ám legyen! Genfben most alkalom nyílik erre. Briand nagy gazdasági tervének gyakorlati megoldásába még beiktathatja az ag- rárállaimok feleslegeinek átvételét Németország által és megoldója lehet ezen államok mezőgazdasági válságának. Benes pedig vigye magával Genfbe a középeurópai államok gazdasági alapon nyugvó békéjének tervét, mely egyszer és mindenkorra véget vetne az eddigi kicsinyes cselszövéseknek és diplomáciai sakkhuzásoknak- Nekünk és l'özépeu.ró- pa minden népének igazi béke kell, mely biztosíthatja gazdasági megerősbödésiinket és ennek alapján a boldogabb és szebb jövőt. Gazdasági megerősödésünk azonban nera képzelhető el a gazdaságilag elzárkózott ál- i lamokkai körülvett mai elszigeteltségükben, hanem csak szabad, nagy területen a szomszédos államok legszorosabb gazdasági együttmuiikálkodása mellett. v .
