Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-01 / 100. (2617.) szám

Mai számunk 12 eMai jl Mai számunk 12 oldal ^ sz^m a PántUk ■ 1931 május Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta Z6 Ki: külföldrei évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki R képes melléklettel havonként 2.50 Ki*val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2, - Ki. A szlovenszköi és ruszinszkói ellenzéki pártok Főssteckcsstíöt politikai napilapja teiaöi ,aeróm/a; DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACh GÉZA Szerkesztőség: Prága n. Panskö nlice 12. U. emelet. ■— Telefoni 30311. —> Kiadóhivatal; Prága 1L Panská ulice 12. 111. emelet. Telefon > 34184. SÜRQÖNYCIMs HÍRLAP, PRAHA 1931. május 1. (sp) Prága, április 30. A munka ünnepe. Melyik munkáé? Azé, amely nincsen? Az eltolódásoknak és a szerencsétlen meglepe­téseknek mai apokaliptikus korában még május elsején is más gondolatokkal kell fog­lalkoznunk, minit amit a dolgozók és az idők szimíbólumképen ebhez a naphoz fűztek: ma május elseje nem a veri fékező munkások örömteljes tavaszi pihenőnapja. Ó nem! Ma május elsején, a munka ünnepén, kétszeres erővel, hangszórókkal és áthatóan európa- szerte millió és millió munkanélküli kiáltja: munkát, munkát! Túl sok volt a sorvasztó munkatíanság, itt állunk, s egyetlen vágyunk, hogy dolgozhassunk. Valami óriási hiba tör­tént a világon, hogy így van minden, ahogy van. Szörnyű hiba, amely hatványozott erő­vel válik tudatossá e paradox május elsején, amikor pihenés helyett ép ellenkezőleg mun­kát követelnek a munkások. Nem kívánunk általánosságba merülni s rámutatni azokra az elhibázott és haragban fogant politikai rendszerekre, amelyek gazdaságilag lehetet­lenné tették Európa helyzetét és nyomorba taszítottak millió és millió embert, nem kí­vánunk azokról a legújabb bűnös ellenak­ciókról beszélni, amelyek még ma is elgán­csolják a leginkább szenvedő népek becsüle­tes kibontakozási kísérleteit, minek e katasz­trofális elvakultságok ellen háíborogni, ha órpen elég okunk van arra, hogy a saját ma­gyar kisebbségi problémáinkkal foglalkoz­zunk e napon, mert tudni kell, hogy a mun­ka és a kisebbségi önfentartás viszonya sok­kal szorosabb, mint általában gondolnánk. A kisebbségnek nincsenek rezervál, akku­mulált tőkéi, nincs ki tartsa, gyámolitsa, se­gítse. Vagyonát elvesztette, biztos pozícióit elvesztette, bankjai, birtokai, stallumai szegé­nyen hevernek félrecsapva az ut porában. Senki, aki a kisebbség terhével indul, nem indul biztos exisztenciának. Egyetlen eszköz és erény van, amely föntarthatja és meg­mentheti: a munka. Olyan ez a kisebbség, mint Robinzon a szigeten: hiába volt tudós, gazdagember, nagytőkés, ur vagy paraszt, máskép nem élhet meg, csak a két keze mun­kájával, elölről kell kezdenie, kalyibát ácsolnia, fáit vágnia, primitíven összetákolt eszközökkel szántania, vetnie* hogy arathas­son. A kisebbség kebelén belül nincs kü­lönbség és nem szabad különbségnek lennie. Egyetlen életre-halálra összesüritett hatal­mas massza, amelyben mindenegyes részt a magv létfentartó eszköz éltethet csak: a mun­ka. Ha élni akar, akkor sorsának alappillére diót tétel lehet, az első az, hogy mindenek fölé a szívós, a nívós, a tántoríthatatlan mun­kát kell helyeznie, a másik az, hogy minden politikai erejével a munkaalkalmak megszer­zésére és kiharcolására kell törekednie. Sen­kinek nem ünnepe annyira május elseje, mint a kisebbségnek, mert a kisebbség ese­tében a munka nemcsak a létfentartás kri­tériuma, hanem a nemzet fentartásának kri­tériuma is s ha a kisebbségi ember elernyed, ha nem dolgozik, nemcsak az egyéniség pusz­tul el, hanem a nagyobb és gyámolitóbb ke­ret, a nemzet is. Ezerkilencszázharmincegy május elsején a kisebbség régóta rájött az első tétel igazsá­gára, s tudja, hogy különbségeket, ellentéte­ket nem ismerve egyöntetű dolgozó osztállyá kell átalakulnia, a a munka jegyében egye­sülnie. Ma a másik tétel a nehéz: a munkaal­kalmak megszerzése. A kisebbségi ember kétszeresen érzi a mostani május para- doxonát és kétszeresen kíván pihenés helyett munkát, mert elsősorban ő az, aki háttérbe­szorul, ha bárhol is munkalehetőségekről van szó. Bizalommal tekinthet azonban politikai pártjaira, amelyek alapvető célja és rendel­tetése az, hogy követeljék és kiharcolják a kisebbség dolgozni akaró tömegei számára a munkát, amit a nem egyforma mértékkel méiő politikai rendszer el akar venni előle. Ebben a nehéz időben, amikor a leépített gyárak munkanélküliéi és a dél-szlovénszkói agrársáv kisemmizettéi nem ünnepelhetik a munkát, ami nincs, tudjuk, hogy csak az in- trauzigensen magyar életlehetőséget kívánó politika segíthet a helyzeten. Késien áll a nagy francia terv „Európa megmentésére” A párisi memorandumot a kdzeli napokban eljuttatják a külföldi kaniMa Paris, április 30. A Maiin ma hosszú cik­ket közöl arról az ellenoffenziváról, ame­lyet a francia kormány indított az osztrák- német csatlakozás etilen. Briand memoran­duma állítólag készen van és a múlt keddi minisztertanács foglalkozott vele. A memo­randum első részében Közép- és Keleten ré­pa mezőgazdasági termékei piaclehetősé­geinek megkönnyítés évei! foglalkozik. A második rész az ipari termelés racionalizá­lásának lehetőségeiről és az ipari piacról szól. A zárófejezet az európai államoknak adandó pénzügyi támogatásról értekezik. Az illüetékes minisztériumok már sorra fog­lalkoztak a memorandummal, amely min­denütt helyeslésre talált. Az utolsó simítá­sok megtörténte után Franciaország diplo­máciai képviselői a tervet az érdekelt európai kormányokhoz juttatják és a nagy európai vita megkezdődhetik róla. Fougere képviselő, a francia kamara vámbizowságának elnöke az Oeuvre mun­katársának interjút adott és vázolta az Európa ujjáorganizációjára vonatkozó fran­cia tervet. A képviselő a csatlakozás gon­dolatát elintézett történelmi ténynek tekin­ti, de megállapítja ról’la, hogy a fölmerült eszme mindenesetre jó volt az európai le­targia fölrázására és tudatosította az álla­mokban a gazdasági krízis szolidáris meg­oldásának szükségességét. Franciaország mindenekelőtt a piacok szabályozására és a mezőgazdasági államok termelésének el­helyezésére gondol. Ha az elvi megállapo­dás megtörténik, az agrárexport-hiteflSek kérdését nemzetközileg megszervezik. Az Európán kívüli agrártermelőket meggyőz­ték arról, hogy az európai bizonytalanság nekik is árt és a keleteurópai agrárterme­lőkkel felvett konkurrenciás harc általános hanyatlást von maga után. A további fela­dat a nemzetközi kartellek rendszerének kiépítése lesz. Ma körülbelül negyven kar­tell van Európában, de e iic jSl eddig csupán a termelés védelmével foglalkoztak. A jövőben a kartellek az árak megállapítá­sával és a piac elosztásával is foglalkozni fognak, továbbá a vámtételek csökkentésé- vetli A képviselő szerint általános európai kereskedelmi szerződést kell kidolgozni és elfogadtatni. Európa a világkereskedelem ötven százalékát bonyolítja le s ezzel az összefogfJaló általános szerződéssel egysé­ges gazdasági testté kell forrasztani. Mert ha a közeljövőben páneurópai vámuniót nem lehet kötni, mégis lehetővé kell tenni a nemzetközi vámgátak fokozott leépítéséi. Heriot volt francia miniszterelnök az Ere NouvelíÜeben kijelenti, hogy a francia, de­mokraták és pacifisták minden tekintetben támogatni fogják a francia kormányt a csat­lakozás kihívó provokációjának megtörésé­re. Franciaország magatartása igazságos és éppen a béke érdekében kell a közép- európai hegemonia-eJőtörést lehetetlenné tenni. Kotta középeurépai vámuniát propagál a mezőgazdasági termények preferenciáfa alapján A legnagyobb kedvezmény — a béke veszélye — Az orosz dum- ping szerinte kikényszeríti a gazdasági Középeuröpa kialeliolásít Prága, április 30. Az európai vámszövetség- egyesület csehszlovákiai csoportjának meghívá­sa alapján Hodzsa Milán dr. volt miniszter teg­nap este előadást tartott Prágában, a kereske­delmi kamara nagytermében az uj Középeuró- páról. Hodzsa dr. egyebek között a következő­ket mondotta: — Nincs kizárva, hogy Berlinnek s Bécsne'k diplomáciai offenzivája a német jóvátételi tar­tozásoknál bizonyos mértékű kompenzációkra fog vezetni. Ezzel azonban a gazdasági s a ké­ső-obi politikai csatlakozás nemhogy megkötött­nek, hanem elodázóttnák tekinthető. Mert bi­zony a nagy gazdasági területek előbb, vagy utóbb fölszivják a kisebbeket, mint az már száz év előtt történt, amikor a porosz—bajor vámunió Szászországot s a többi kis államot elnyelte. Ebben az esetben azonban a nemzeti gondolat nyeresége kompen­zálta a kis államokat a gazdasági veszteségért. Más, kisebb, nemzeti államok a berlin—'bécsi akcióra a regionális egyezmények megszilárdí­tására való törekvéssel válaszolnak, mert csak ezek az egyezmények veszélytelenek és amellett az egyes államok gazdasági és poli­tikai szuverénitását Is garantálják. — Jelenleg propagálják a belga—holland vámunió eszméjét s az északi államok ilynemű egyezményeit szi­lárdítják. Annál inkább fönnáll az a föladatunk, hogy egy középeurópai regionális vámegyezmény konstruktív kereskedelempolitikai föltételeit biztosítsuk. Németország és Ausztria exportjában a hat kö­zép európai állam (Lengyelország, kiisantant, Magyarország és Bulgária) 51—75 százalékban részesednek, viszont Németország ezeknek az államoknak exportján 11 százalékban részese­dik. Nyilvánvaló, hogy nemcsak földrajzilag, hanem gazdaságilag is mint egységes egészről beszélhetünk Közép- európáról Németország mellett. A középeurópai mezőgazdaság szempontjából a mai tartós és akut válság idején a legnagyobb kedvezmény klauzulája nem csak áldozatot je­lent, hanem bizonytalanságot is. Hauser francia közgazdász a legnagyobb ked­vezmény elvében egyenesen a béke veszélyét látja. Nyugateurópa a középeurópai preferenciák ellen védekezett, ma azonban Franciaország már Svájccal, Németországgal és Belgiummal részben elvi megállapodásokra jutott az ipari preferenciák kérdésében. Valamint a kereskedelmi politikának összes libe­rális alapja, úgy a legnagyobb kedvezmény zára­déka is revízió után kiált s a jelen idők megkö­vetelik, hogy kivételek statuáltaesanak. A cseh­szlovákiai mezőgazdaság további áldozatokra már képtelen. A mai kereskedelmi vonatkozások bizonytalanságára való figyelemmel a mezőgazdaság csak megfelelő kontingentá- lási rendszer bevezetésével nyerhet, mely rendszer a behozatalt a tényleges szükségnek megfelelően szabályozná és az árakat is stabilizálná. A kontingensek mindenesetre központi szervet igényelnek, amely a behozatalt állami felügyelet mellett szabályoz­ná. Arról van szó tehát, hogy egy középeurópai regionális egyezmény jöjjön létre a mezőgazdasági termények preferen­ciád rendszere alapján, amely via facti volna bevezetve. Csak ilyen egyezmény utján képes a közép- európai mezőgazdaság a nemzetközi kereskedel­mi politikában megfelelő súlyra szert tenni, me­lyet eddig erősen nélkülözött, s amely a búza­válság megoldására való törekvéseknél eddig csak balsikereket hozott. A gabonaárak pilla­natnyi emelkedése egyáltalán nem jelenti a ga­bonatermelés válságának a megszüntetését. A búzatermelés az utóbbi tizenöt évben Európában 10, Amerikában és Kanadában 67 százalékkal emelkedett, vagyis a világ búzatermése jelenleg 31 százalékkal nagyobb mint 1913-ban. Ezzel szemben a gabonafogyasztás Európában 11, Amerikában 14 százalékkal csökkent- Nem helyes az a felfogás, hogy az európai fölöslegeket Németország maga vásárolja össze, mert Németország amerikai gabonát is kénytelen vásárolni, hogy az Egyesült Álla­mokkal való relációban fönálló 5 és fél mil­liárdnyi passzíváját lassanként elfogadható paritásra hozza. De az sem oldja meg a gabonaválságot, ha Franciaország fog több búzát vásárolni. Teljesen indokolt volna egy összeurópai mezőgazdasági preferencia, mert Európa az Egyesült Államoktól össze­sen mintegy 43 milliárd csehszlovák korona értékű árut vásárol, ellenben 74 és fél mil­liárd korona értékű árut ad el. Ha az európai preferencia-egyezmény s az óceánon túli államokkal a kereskedelmi egyezmény nem jön létre, úgy nem marad más hátra, mint hogy az európai huzaíölös- legeket Németország, Franciaország és Bel­gium fogyassza ed Ha semmi más gazda­sági ok, úgy már ez az egy föltétlenül a középeurópai vámunió megteremtése után kiált. De az orosz mezőgazdasági dumping kilátások egyenesen kikényszerítik a gaz­dasági Középeurópa megalakulását. A gaz­dasági regionális egyezmények tehát elke­rülhetetlenek. Mintán Angolországnak Franciaországgal és Németországgal az ipari vámok csökkentésé­ről folytatott tárgyalásai nehezen vezetnek célra, ezért alig lehet számítani arra, hogy a vámbéke a szabad kereskedelem elvei alap­ján a közeljövőiben létrejöhetne. A mezőgazdaság és ipar vámvédelme szük­séges volt és ma is szükséges, mert a kü­lönböző államokban különbözők a terme­lési költségek. A regionális egyezmények kereskedelempo­litikai strukturálja tehát csak igy alakítható át, ha az államok a legnagyobb kedvezmé­nyek elvétől eltérve a preferencia elvét via facti bevezetik. * Hodzsa dr., volt miniszter előadásának gon­dolatmenetét különösen azért tartjuk figye­lemreméltónak, 'mert az általa hangoztatott

Next

/
Oldalképek
Tartalom