Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-01 / 100. (2617.) szám
-*■> ■ v VJ-X*,X íllMjWÍ.' A'1. Jl k<íXe-\kcf. elvek nagy részét ellenzéki pártjaink törvényhozói, így különösen Nitsch Andor képviselő, parlamenti felszólalásaikban már egy év óta hirdették. A józan ész és a körülmények parancsszavát elnyomta azonban a koalíciós pártok féktelen érdektüleke-dése. H* ^ J ' '1l 1, ^ e* ^ «a m Prága, április 30. A parlamenti hivatalos tudósítói iroda csak a mai napon adta ki Benes külügyminiszternek a külügyi vita során elhangzott véleményekre adott válaszát. Benes miniszter Ondercso és Kramár dr. képviselők kitételeire válaszolva, azt hangsúlyozta, hogy a xsehszlovák külkereskedelmi politika mindig figyelembe vette a saintgermaini béke- szerződés 222. szakaszának az Intézkedéseit és hogy egyetlen egy alkalom sem volt, hogy erről megfeledkezett volna. A békeszerződéseknek vannak más olyan záradékai is, amelyek az államoknak s igy Csehszlovákiának is különböző kedvezményeket nyújtanak, hogy Csehszlovákia megfelelő vasúti összeköttetésre tegyen szert Magyarországon és Ausztrián át a déleurópai államokkal és a kikötőbeli övék kérdése is ugyanilyen. A csehszlovák külpolitika arra törekedett, hogy ezeket a zelőnyöket teljesen kihasználja. A miniszter biztosítja Ondercso képviselőt arról, hogy teljesen helytelen az a nézet, mintha a vámunió kérdésében a kormány tagjai kozott ellentétek volnának. Ellenkezőleg az egyetértés ebben a kérdésben a legtökéletesebb. Kramár dr. helyesen jegyezte meg, hogy helytelen volna az a föltevés, mintha minden vámuniónak politikai egyesüléshez kellene vezetnie. Ezt ő (Benes) sem mondotta, mert az ő fejtegetései speciálisan csak a német—osztrák vámunióra vonatkoztak. A miniszter egyetért azzal is, hogy amennyiben a gabonáméüopóliumot kellene életrebivni, úgy az nem valósítható meg csak egy államban a a magyar kereskedelmi szerződés kapcsán, hanem rt egész kereskedelmi rendszert a gabona- bevásárlási gabonamonopólium alapján kell kiépíteni valamennyi állam között. A kereskedelem állami szabályozása nem jelent száraz elgondolást. Különösen nem ma, amikor fordulóponton állunk, amikor a nemzetközi gazdálkodás régi irányai megtörnek s uj elgondolások kerestetnek, akkor nem szabad ragaszkodnunk a túlságos doktriner elvekhez és a túl merev állami intézkedésekhez, hanem az államnak lehetőséget kell adni arra, hogy elegendő rugalmasságra tegyen szert. Oly időkben élünk, amikor az állam föladataira egészen más szemmel kell néznünk, mint régebben. Az államnak uj kulturális, gazdasági és egyéb feladatai vannak. Akarva, nem akarva az állam túlságosan beavatkozik az individuális éleibe, a fejlődés ezen irányától nem tudunk már visszatérni s ennek következtében az összes nemzetközi gazdasági egyezményt is akár az egyik, akár a másik formában az állam irányítása, részvétele és ellenőrzése mellett kell megkötni és végrehajtani. Természetes, hogy minden tulimesszemenő ellenőrzés helytelen voina. Hat n Hnp^^ ji|| gim Úgy Bettiién minisztereink, mint Károlyi külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a magyar kormány továbbra is várakozó állásponton van Budapest, április 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A képviselőház külügyi bizottsága tegnap délután ülést tartott, amelyen a német-osztrák vámunió kérSrtíbrny nlabb Mimim sorsira mm is ^ n m ^ ^ Prága, április 30. Stribrny lapja, a Po- Jedni List, folytatja támadásait a nemzeti szocialista párt ellen és fölteszi a „tizennegyedik kérdést, amelyre választ vár“. — 1922-ben — Írja a lap — a cseh nemzeti szocialista párt az egyik nagy iparágtól ellenszolgálatáért, illetve a pénzügyminisztériumban az úgynevezett behozatali túlfizetések szabaddátétele érdekében tett közbenjárásáért kétmillió korona összeget kapott. Ebből az összegből 60.000 koronát Klofáő velesla- vlni csokoládégyára számára vettek el s a dologról Klouda dr. szenátort Is tájékoztatták, 100.000 korona ment a lublani nemzeti szocialista ellenzéki mozgalom támogatására, 1C0.000 korona a bécsi nemzeti szocialista lap számára és a maradékot a fogyasztási szövetkezetek szanálására fordították. Megmondaná-e a nemzeti szocialista párt vezetősége — kérdezi Stribrny lapja —, milyen szolgálatok ellenértékéül kapta a kétmilliót? Az emlékezet megkönnyítése érdekében megjegyezzük*— fejezi be a lap —, hogy nem szeszről volt szó, sem szénről, sőt ez az ösz- szeg nem azonos a mi Ötödik kérdésünkben eműtett összeggel sem, amely a választásra fordított kétmillióról szól. désével foglalkoztak. Károlyi Gyula gróf külügyiminiszter ismét hangsúlyozta, hogy a magyar kormány még ki nem alakult gazdasági tervekkel szemben továbbra is várakozó állásponton van. Mindez nem jelentii azt, hogy egyes államokkal közvetlenül nem bocsátkozik tárgyalásokba, mint például Olaszországgal, Ausztriával, Németországgal, legközelebb pedig Csehszlovákiával. Programon szerepel továbbá a Romániával kötendő végleges szerződés tárgyalása is, amely remélhetőleg kölcsönös jóakarat mellett szintén kedvező eredménnyel fog zárulni mindkét ország érdekei szempontjából. Hunyady Ferenc gróí volt az első felszólaló, aki hangsúlyozta, hogy nagy örömmel látta Miklós román herceg budapesti látogatását. A szovjetveszedelemmel szemben úgy gazdasági, mint politikai szempontból célszerű voiltia, hogy ha Magyarország Romániához közeledne. Apponyi Albert gróf szólalt fel ezután, aki hangsúlyozta, hogy az ügyek mostani állása sémimképpen sem alkalmaz végleges határo zathozataira. A német-osztrák vámegyezmény beharangozása Európát megmozgatta. A magyar közvélemény átérzi a jelen pillanat fontosságát. Elhatározásában azonban kizárólag saját érdekei által vezetteti magát. Magyarország legfeljebb azokra lehet tekintettel, akik hasonló módon tekintettel vannak Magyarországra. Ezután Bethlen István gróf miniszterelnök válaszolt az elhangzott felszólalásokra. Beszédében hangsúlyozta, hogy a Németország és Ausztria között kötendő vámegyezmény, nagyfontosságu, mert Ausztria ennek alapján politikai és gazdaságpolitikai kérdésekben szomszédaival ugyan úgy tárgyalhat, mint Németország. Nem bocsátkozhatom jövendölésekbe, — mondotta a miniszterelnök — de nem oszthatom egyesek azon véleményét, mintha a német—osztrák vámegyezmény terve nem volna valamilyen formában megoldható. A kérdés megmozgatta Európát és egy keletkezőben levő francia terv a német érdekszférához közelálló államokra is vonzó erőt igy eszik gyakorolni. E francia terv lényegéről még nem sok ismerete®, de nincs kizárva, hogy sikerül a kettőből egységes tervezetet készíteni. Elhamarkodott volna, ha a magyar kormány már ma egyik vagy másik irányban véglegesen döntene. Végül a miniszterelnök kijelentette, hogy Magyarország politikai orientációját megváltoztatni veszedelmes volna, miután épp a mostani időben kétszeresen fontos szoros összhangban együttműködni azokkal, akik már eddig magyarbarátságukat beigazolták. A külügyi bizottság ezután bizalmat szavazott a kormány külügyi politikájának. Bukarest, április 80. A mai reggeli lapok jelentése szerint Grata Gusztáv, Hegedűs Lóránt ée Chorin Ferenc tegnap Bukarestbe érkezett Útjuk egyrészt a petrozsényi ée lu- pényi bányák fúziójának ügyével All kapcsolatban, másrészt a román-magyar kereskedelmi kamara felállítására vonatkozólag folytatnak tárgyalásokat. A román-magyar kamara felállításának úttörője Szmrecaányl György volt képviselő, aki a múlt évben Bukarestben járt és erre vomatkozólaf tárgyalásokat folytatott. ^ ^ ^ ^ jy J|y REGENY Irta: EGRI VIKTOR (22) Erélyesek voltak, kurtán bántak Mikóval, a könyvelőt egyszerűen félretolták. Egy molnár legénnyel végigvezet tét ték magukat az egész malmon, bekukkantottak a raktárakba, a munkáslakásokba. Mikó szótlanul kullogott a nyomukban. Fontoskodó kérdéseikből megállapíthatta, hogy szakember nem volt köztük. A szemle után bevonult az egész bizottság az irodába. Vallatóra fogták Mikót, Egy au- golbajuszos, himlőragyás fiatalember, aki a bizxdtság vezetőjének látszott, egyenesen Mikén ak támadt: — A könyveit hamisan vezeti! Lehetetlen, hogy ilyen kicsinyek legyenek a malom készletei. El fogom rendelni a tüzetes vizsgálatot. Mikó égő zavarral bámult a pipacsvörösen ágáló emberre. — Az urak tűivé tehetnek minden talpalatnyi helyet a malomban. Innen egy szem bu- za, egy gram liszt nem tűnt el. — Jegyezze meg magának, hogy az úrázásnak vége! — kiáltott rá a himlőragyás fiatalember. — Mi szerény dolgozó munkásai vagyunk az uj társadalomnak. Aki pedig útját állja az építő munkának, azt a véeztörvéuy- flzék el fogja söpörni. Heréiket nem etetünk főbbé! A vallatás folyamán Mikó még egynéhány kirohanást hallott a burzsoázia túlkapásai ellen. Lassan azonban a himlő ragyás is lecsendesedett. Mikó védekezhetett. Azzal kezdte, hogy az utolsó mázsáig bejelentésre került tavalyi háborús terméssel nem lehetett manipulálni, mint megvádolják. A kémlelek felett nem ő, hanem a közélelmezési tanács rendelkezett. Kényszer gazdái kodás folyt az utolsó esztendők alatt. A malom csupán őrlésre szőrit kozhatott- A lisztüzlet, melyre az elv társak célzást tettek, még a háború első esztendejében megszűnt. Igen, talán ebben az első békeévben, melyben nem kelleit többé jóllakatni millió és millió katonát, az uj termés betakarítása után megindulhatott volna a normális malomüzem, megszűnt volna a jegyremdsaer, a hatósági kiutalás, ha köziben az uj rend nem veszi kezébe a gazdasági ügyek intézését is. Mindez oly kézenfekvő volt, hogy a bizottság tagjai megértőén bólogattak. A hlrnlŐ- ragyás fiatalember kissé kényelmetlenül feszengett. Az ajtóban megjelent a molnár legény, aki a bizottságot vezette. Mikó rámutatott. — Embereim előtt nem maradhatott volna titokban, ha készleteket rejtegetnék. Tessék őket kiva 11atini. A himlőragyás leintette. — Nem kutatunk tovább. Szerencséje, hogy emberségesen bánt a munkásaival és nem hallottunk panaszt... De azért más rend lesz itt! Kezünkbe vettük a gazdaság iügyek intézését. Az uj termés meg fogja szilárdítani helyzetünket. Az 'éhezés véget fog érni, nem lesz többé éhes, nélkülöző ember, a diktatúra kilétpiti a szebb jövendőt. Addig pedig, az uj termésig: kitartani!... Mehetünk, elvtársak! Az udvaron egy darabig tanakodtak. A bizottság két tagja bement aztán a malomba- Két zsák lisztet hoztak. Berakták a zsákokat az autóba. A vezető beifirkált valamit a noteszébe, kitépte a lapot éis átadta Mibómak. Miké zsebébe gyűrte az iráist. Fellélegezve nézett az elrohanó autó után. — Ezek is csak éhes emberek. Tudni kell velük bánni, akkor minden rendben lesz — gondolta és visszament a házba. 4. Különös tavasz volt e<z, melyen a forradalom az orosz szovjet mintájára megkezdte experimentumait emberrel és eszmével. Egy nap népgyülést tartottak a faluban. Pesti ember volt a szónok, a beszéde tetszett, a s oka dallom hangos helyesléssel hallgatta. A nép elfelejtette az adóikat, az adósságokat, a kaimatiszedő bankot, a foglalást, a városi ügyvédet. Földosztás lesz, teljesebb, mint amilyet az októberi forradalom ígért, ez volt a pesti szónok rakétás kirohanásokkal teli beszédének veleje s a szélkordta ember mámoros lett a gondolattól, hogy maholnap megfogódzhat a göröngybe, a maga göröngyébe. ‘ A gyűlés után még ott óösorgott a tömeg a templomtéren. S szálltak a vélemények, az Ítéletek, mint a légen átcikkázó fecskék. — Ez a mi embörünk, a mi nyelvünkön beszélt! i — Naidrágos embör, de azér igazsága vót! — Ez is csak olyan úri becsapás lösz! — tamáisíkodott a hitetlenje. — Nem minden ám a főd! — igy meg a telhetetlen. — Hol a vetőmag, a szerszám, az igás áltat ? Menj neki a fődnek a puszta tenyereddel. No meg egy kis pfz is kénét, ha már főd lesz! — Csak főd legyem a talpam alatt. Lesz ház is, ha idén nem, hát jövőre. — Cteak zabálhassuk eleget, nem kérdem, ki adja! — Lesz asszony, lesz gyerök! — igy a haton aviselt legénye. — Főid lesz, béke lesz! — mondta, akin asszony lógott, gyerek rítt a nyakán és napszámba m-yütte erejét az uraságnál. A föld, a föld! — mámorba ringató uíj szerelem fakadt a háborút megjárt ember lelkében. Az ígéret hogyanja éls miértje elrepült a fülűik mellett. De a másnap csak öles plakátokat hozott, melyek ordítva követellek katonát az uj világrendnek. Akinek nem volt mit vesztenie, aki nem un!a a háborús mesterséget, az követte a felhívást. A fiatalját szedték aztán páráncsezóval, karhatalommal. Szivárogtak nap-nap utáln a hírek a malomiba. A hírek pedig csak szálltak; eemki sem tudta pontosan, hogyan jöttek, titkos utakon jártak és senki sem tudta mennyi' & valóság és mennyit toldott hozzá mindem hírvivő. A zűrzavar uralma vélt ez, senki sem tudta, mi volt a tegnapiban és még kevésbé azt, mit hoz a holnap. Pesten és a nagyobb centrumokban túszokat szed a szovjet, mondták a hírek, halomba ÖÜ az országban rekedt arisztokráciát. A bankvezérek rabkenyeret esznek. A parlament pincéje ártatlan apácák vérétől iezamos. Mintha láthatatlan haldoklás borította volna szét komor szineit, elakadt a vér keringése, és a megrekedt levegőben, a tespedés- beu hullafoltok ütöttek ki szerte. Az élet titkos csatornákba szorult Valami lelket hen- gerlő száraz és tüzes kábulattal folytatódott ez a tavasz. Kopár lett tőle a helyéből elsodort ember. Egy nap teherautók Jelentek meg a malomiban és megrakták a kocsikat liszttel. Fent, a ponyvákkal Mentett zsákokon hóri- horgas, énekeskedvü munkások ültek, kaío- masapika volt rajtuk, kimustrált vászonzüb- bony, ée pajzán volt a nóta, mint a fény a szemük taván. Mikén ébam valami borzongás -szaladgáílt a nincstelen ember énekére. Ezek még énekelni tudtak! Hát nem látják a föld -gennyes sebeit? Milyen vakon habzsolják a napokat, milyen állati falánksággal élik a perceti Ahogy elhangzott az ének, más gondolatai támadtak. Meddig tarthat ez a zsákmányolás? Mivel rakják tele az autókat ezek a -falánk nagytestű emberek, ha egyszer elfogy a liszt? Bejönnék a házba és szétduljáik! Ez lesz a vége! Mikó tovább gondolt a holnapnál. — A iermőföld örökkévaló és annak ont kenyeret, akinek verejtéke hull rá. Mi lesz, hu betakarítják az uj Iérmést -és újra megindul a malom üzeme? r X. ■BaMWVCB tisebSselst elítélték Berlin, április 30. Ma délben egy órakor tizenhatórás tárgyalás után kihirdették az ítéletet Göbbels dr. rágalmazási pőrében. Nyolc esetben bűnösnek mondották ki s össz- büntetésképpen egyhavi elzárásra és 1500 márka pénzbüntetésre Ítélték. Magyar-román kereskedelmi kamara létesüli
