Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-02 / 77. (2594.) szám
iíf»l ttJM'iíiti í, UBUM>rtO<C ■j'muHi-i v cAuímk* rí i jkjlw^ A minisztériumoknál való kijárásokat teszik a regionális intézet főfeladatává? Végre a pártákhoz továbbítják a szlovenszkái regionális intézet alapszabálytervezetét ÁGIBÓL ■mnles z SZERETŐ Irta: SZITJOBI ZOLTRN — Ragyogó, hogy maga Tárni miiyen pompásakat tud mondani. A gróf szerényen mosolygott. — A legkedvesebb, amit érdekében tehetek. A szalonban felgöngyölítették a szőnyeget és megkezdődött a tánc. Az inas magasra nyújtott karja fölött pezsgés poharak ringatóztak az ezüst tálcán. Miki áttüzesedett arccal egy Éva nevű hölgy mellé kárpótolta magát s égre-földre esküdözött, hogy még sohasem látott ilyen jóizü lábszárakat. Báró Vizdos az első pohár pezsgő után egész elér- zékenyült és bevallotta Stefinek, hogy őt eredetileg papnak szánták, ami talán jobb is lett volna, mert benne sok az aszketizmusra való hajlam. S ennek jeléül még szorosabban magához ölelte táncosnőjét, s ujjait óvatosan csúsztatta a csipő felé. Vadasné, aki mindenre figyelt, Stefi mögé lépett s mintha csak a ruháját igazgatná, erélyes mozdulattal feljebb vezényelte a báró aszkéta kezét. Sára mellett hűen kitartott a nyurga piouir, s ismételten közölte, hogy már régen szerette volna megismerni. A kis jog- szigorló, hol itt, hol ott alkalmatlankodott. Potovszky MéreynéveJ táncolt és mindenkibe beleütődött. A hölgyek, urak általában kitünően érezték magukat. — Wo ist dér Sásy, dér Piktor? — kérdezte kíváncsiskodva Pammerné, aki már nem bírta ezt a nyugalmi állapotot. Zanzottőné mintha elsápadt volna. — A Sásy? — felelte élesen — Édesem, 6z nagyon elfoglalt festő. Csak kérdezd meg a grófot. Hónapokig könyörgötl neki, mire ülhetett. De Ágira rögtön azt mondta, hogy okvetlenül meg keli festenie, mert még nem látott ilyen angyal arcot. Sásy műtermében ismerkedett meg a gróffal is. Ágit éppen táncra kérték. A gróf egyedül maradt a kis szalonban. Marschandné fel- emelkedett. Elérkezettnek látta a pillanatot. Amikor visszajött, és ismét leült Lum- niczerné mellé, elégedetten súgta: — Alles in Ordnung. — Nos, nos? — Ugyan----esze ágában sincsen. Egy il yen gazdag és előkelő ember? Nagyon jót mulatott, mikor mondtam neki. Persze, egy kicsit elszórakozni so, so, — s Marschandné ide-ocía ringatta a kezét. — Mért is ne? Azért férfi. Hisz ez nyilvánvaló is volt. ő, a gróf! — Un monsieur trés distingué — mondta fontoskodva — trés amical. Mind a négy asszony kellemesen megnyugodott. Tatám már mehetnének is haza. De a két anyának az volt a véleménye, hogy. mégse csinálják feltűnően. Úgy gondolkoztak ugyanis, ha már itt vannak, legalább a leánykák barátkozzanak össze Ági val-ameny- nyi lovagjával. Valtay Gábor a sarokban ült és senkivel se táncolt. Ági Bercivel lebegett el mellette. Tekintetünk összetalálkozott s Ági a kapitányra öltötte a nyelvét. Mintha azt mondaná, milyen utálatos vagy. Aztáu a zene elhallgatott. Valaki a belső szobákban sorra eloltotta a villanyt s csak a szalon maradt világos. — Mi történik itten? — kérdezte a kis Pammerné, és megdöbbenéssel nézett körül. A vendégek a szalonba sereglettek. — Furcsa, furcsa — hűm mögött Marschamd- né. A gróf is bevonult s megértőén nézett ösz- sze Ágival. Az intett Bercinek, hogy lehet már kezdeni. Berci kiállt a szoba közepére és összeütötte a tenyerét: — Ne méltóztassanak megijedni, csupán egv társasjáték következik. Á házigazda álmosan felállt és kisompoly- gott a lakásból, mert neki már ennyi is elég volt. Vattay Gábor elhúzódott Ági mellett és megszorította a csuklóját. A lélekzete szinte égetett, amint a fülébe súgta: — Most már engem is ugrat? A gróf észrevett valamit — Qu est ce que cela? — kérdezte nyugtalanul. — Semmi. Ezek mind magára féltéken ykednek, Tami. Elégedett mosolygás dölyfösödött a gróf szája körül. Hiszen, ha ő már kellőképpen megrágta ezt az Ízletes falatocskát, szívesen tovább adja a kapitány urnák, hadd szórakozzék vele törvényes keretek között. Igaz, most jut eszébe, miket is hadart össze az a vén asszony az előbb? Valóban ilyen tervei volnának a Zanzottőnénak? Piramidálisf — Legyen Stefiké az első — vezényelte Berci a társasjátékot. I Stefi zavartan hajlongott és kihátrált a szobából. — Ide szivein — suttogta Vadasné a sötét hallban — itt fognak a legnehezebben rád találni. Pozsony, április 1. A szlovenszkói regionális intézet előkészitő bizottsága e napokban letárgyalta az aiapszabályt er v ezetét és azt most elküldik véleményezés végett a P&rla- menti kluboknak. A klubok fognak dönteni arról, vájjon részt akarnak-e venni az uj gazdasági intézettben, mert eddig egyes pártok az együttműködést megtagadták. A szlovák politikai tényezők együttműködésének kérdése ugyanis a mai napig sincsen rendezve. Egyúttal tárgyaltak azokról a gazdasági szervezetekről és közösségekről, amelyek ezen intézet tagjai lennének. Miután Szlovenszkón jelenleg számos ilyen testület működik, fölvetették azt az eszmét, hogy nemzetgazdasági zsupákat, vagyis vidéki testületeket 'létesítsenek. Szlovenszkói felosztanák öt részre és minden egyes1 kerületnek volna egy regionális testületé. Az előkészitő bizottság egy memorandumot is kidolgozott, amelyben a kormány előtt felsorolják Szlovenszkó követeléseit. Az előkészitő bizottság egyes albizottságoknak utasítást adott arra nézve, hogy figyeljék a memorandum sorsát és intervenciós tényke* amelynek pénz társz ohájíban félmillió dollár fekszik, este fel kellett robbantani, mert a bankpalota útjába került a tűznek és félő vbU, hogy a hatalmas épületen át tovább terjednek a lángok. A pénzkészlet megmentésére sem idő, sem lehetőség nem veit, már azért sem, mert az épületbe életveszélyes volt a behatolás. EUogyiah a kötszerek A késő éjszakai órákban elfogytak a kötszerek, az orvosok egyelőre tétlenségre vannak kárhoztatva, türelmetlenül várják a kötszerekkel útnak indított repülő-, gépek megérkezését. Newyork, április 1. Momcada köztársasági elnöknek egy domb tetején álló, uijounan épült palotája sértetlen állapotban maradt. Az elnök a veszedelem percedben kimedésöel állandóan figyelmezteseék az illetékes minisztériumokat a memorandumban foglalt követelések teljesítésére. Úgy látszik tehát, hogy a regionális intézetnek a legfontosabb feladatú az interveniálás lesz s kijárásokká fog zsugorodni egész tevékenysége. Eddig ezt az intézetet nem lehet szlovenszkói intézménynek nevezni, hanem csakis szlovák alakulatnak. De még mint szlovák intézmény sem teljes, mert a szlovák pártok, illetve törvényhozók eddig még ebben a keretben sem tudnak egységesen föllépni, úgyhogy Szlovenszkó követeléseit érvényre juttatták volna. A regionális intézet előkészítőinek arra kell igyekezniök, hogy ezt az intézményt egész Szlovenszkó képviseletévé építsék ki, mert csak igy lehet politikai súlya. Olyan politikai súlya, amely magában több hatóerővel bír, mint a legbájosabb mosolyokkal és hajiongásokkai ékessé tett kijárások igéretmalasztja. nekiüt a palotából és egyelőre a domb előtti szabad térségen ponyvasátarban lakik, amely köré pár óra leforgása alatt valóságos sátortábor épült. A táborban 1500 menekülő helyezkedett el. Két floridai városi osszedöntött a vihar Párás, április 1. A Matin értesülése szerint Floridában rendkívül heves vihar tombolt, amely két várost a szó szoros értelmében elsepert a föld színéről. Az áldozatok számáról * a katasztrófa egyéb részleteiről még nőm érkézért* jelentéé. Otthoni-Jédkurák Kérje az otthoni caizi ivó és fürdöicurik használati utasítását CsizfürdS a katasztrófát. A lángok állandóan tovább terjednek, a mentő osztagok d-inamitkészlete kimerült, úgyhogy a tűzvész megállításához szükséges robbantásokat nem tudják elvégezni. A halottak és sebesültek szanaszét hevernek az uccákon. A mentés vezetői különösen azoknak a sebesülteknek az életéért aggódnak, aikik a romok közé ékelve egyelőre hozzáférhetetlenül várják a segítséget- Kérdés, eljut-e hozzájuk idejében valamelyik mentőosztag, még mielőtt a tovaikigyózó lángok elérik a sebesülteket rejtő romokat. Hajón, repülőgépen jön a segítség Newyork, április 1. A Managuába vezető valamennyi vasútvonal, országút, táviró és telefondrót teljesen szét rombolódéit és használhatatlan. A Corintóból Managuába első segélyvonat nem tudott bejutni a fővárosba. Az amerikai vöröskereszt, amelyet már az első pillanatokban mozgósítottak, Panamából re-pülögépeken küld élelmiszert és gyógyszereket. Esrv páncélos cirkálót és két torpedónaszádot, amelyek a Panama zónában állomásoztak, szerdán reggel orvosokkal ápolónőkkel, nagyobb óieimiszer- és gyógyszerkészlettel útnak indítottak Nicaraguába. A földrengés és a tűzvész szerencsétienüljárí áldozatai túlnyomórészt a bcnsziiíöttékből kerülnek ki. A Managnában állomásozó amerikai katonaság mindössze három embert veszített. A városban élő külföldiekről körtük a német ko- | lénia tagjairól és a német, követség épületé- j nek 'sorsáról idáig nem érkezett jelentés. Újabb részletek A földrengés és a tűzvész okozta kár az első felületes becslés szerint 30 millió dollárra tehető.. A rengés gócpontja Man&gua város volt és ott a legsúlyosabban az üzleti negyedet érte a kataklizma. Ebben a negyedben a házak legtöbbjéből még az alapifalaik sem maradtak állva. A tűz először a központi vásárcsarnokban tört ki, abban az időpontban, amikor a csarnokban a legnagyobb volt a forgalom. A vásárcsarnok hatalmas falai beomlottak s hatvan asszonynak és gyermeknek sírjává lettek. A szemközti hotel helyét óriási romhalmaz és egyetlen rohant fal mutatja. Ebben az uccá- bau halad a legnehezebben a mentés. A romok között most is rengeteg halott és sebesült fekszik s az ucca járhatatlan, környéke tele van jajongó emberekkel, akik szintén foglyai az emeletmagas romhaümaz- nak és a tűzvésznek. Tegnap a késődélutáni óráig rendkívül válságos volt ennek a beuszorult embertömegnek a helyzete, ekkor újabb amerikai csapatok jelentek meg, tüstént átvették a kommandót, eltávolították a környéikről a páni félelemben sikoltozó lakosságot és megkezdték a romok közé szorult sebesültek szabaddá tételét. A városban az egész éjszakám át katonai járőrök teljeeitettek őrszolgálatot. A hadiáUar potot kihirdették, a fosztogatóknak, tolvajoknak golyó a bűm te lése. Mindem mag án- . autót elrekviráltak a sebesültek ssáHitá- sára. Még szerencsének mondható, hogy a lakosság egyreszc a húsvéti ünnepekre elhagyta a fővárost és kirándult a közeli fürdőhelyekre. Ennek a körülménynek köszönhető, hogy az áldozatok száma nemi lett sokkal nagyobb. A város valamennyi temploma rombadőlt, kivéve a kátedráliteft, amelyet acél váza megóvott a teljes pusztulástól. A lakosság a romok közül kiásta Jézus Krisztusnak és Szűz Máriának szobrait és énekelv© járja be azokkal a városnak iclig-meddig épem maradt némáit. A késő éjszakai órákban a környéken elhelyezett tengerésscsapaíok is bekapcsolódtak a m-en lésbe, lázas buzgalommal dolgoznak a romokon, különösen azokban a városrészekben, amelyeket szinte elMrithatáblámul fenyeget a közeli tüzlkatasztrófa. A mentést a beállott éjszakai, sötétség nagyon megnehezítette. Bár a villamostelep egyike a legkevésbé megrongálódott épületeknek, az áramszolgáltatás majdnem teljesen szünetel. A vízhiány pererői-percre nagyobb, a viz elosztását most már tengeré szcs apatok végzik. Az éjszakai órákban a .rombadőlt, lángoló városrészek kísértetiesen szörnyű látványt nyújtottak. A lángtenger töíbb kilométeres távolságban megvilágította a terepet. Az Angol-Délameriikai Bánik palotáját, És betuszkolta a sötét előszobába. Utána a báró következett. Nagy csörteté*- sel ment a lány után. — Erre, erre — suttogott neki ia Vadasné. Aztán a többi párok. Vadasné mindegyiknek megsúgta bizalmasan, hogy csak erre, erre az előszobába. Aztán ott a ruhafogasok alatt és a ruhák szárnyai között összetatálkoztak valamennyien szorosan egymás mellett a falnak támaszkodva. Az éjszakának áttetsző fénye festette halvány lilává az ablakot. — Jöjjön Tami — hivta végül Ági a grófot — mi kelten pedig felkutatjuk most az egész társaságot. A gróf sietve felállt, ügy gondolta, hogy most valami igen kellemes vár reá. Okos kölyök ez az"Ági. Az asszonyok némán összenéztek. — Was ist das eigentlich? — kérdezte Pammerné s a hangja helytelenítést jelzett. — Nem ismered, kedvesem? — ártatlan- kodott Zanzottóné. — Nagyon mulatságos játék, bonbonnierenek hívják. — Warum bonbonniere? — Mert tudod — oktatta hidegvérrel Zanzottóné — ha most rájuk nyitnék a villanyt, úgy taláinók őket szépen egymás mellett, mint cukorkákat a dobozban. Pammerné felpattant. — Unmöglich! Az anyák is méltatlankodni kezdtek. — Ja, mi ezt nem tudtuk. Ezt mégse lett volna szabad megengedni. Marschandné csak a fejét csóválta, ö már teljesítette misszióját az arisztok.rációval szemben, amikor megakadályozta, hogy itt valami ostobaság történjék talán. Még örült is, hogy ezzel egy jó ürügyet kapott, amivel elhárítja Zanzottóék további jelentkezését. — Igazán ártatlan dolog — csodálkozott Zanzottóné. — De ha ennyire aggódtok?... Hát menjünk utánuk. Valamennyien felkerekedtek. Épp akkor értek az előszobába, amikor az ablak üvegén csókos összesimu lássál rajzolódott fel a gróf és Ági alakjának körvonala. Valaki talpraugrott a sarokban s összecsendült kél sarkantyú. Elfojtott kuncogások hallatszottak. Kigyulladt a villany. A hall nyitott üvegajtajában ott állt az asszonyok testületé. Wattay Gábor leeresztette felemelt öklét. A falnak dőlt karbafont kezekkel. Kissé sápadt, volt és sötét szeme kibivóan villant a gróf felé. Az még átölelve tartotta Ágit sa-1 varában s tanácstalanul nézett jobbra-balra. Eszébe jutott, hogy már hétéves, korában megjósolták, hogy egyszer a temperamentuma fogja a vetítőt okoawd. Hőst íme, bekövetkezett. De legalább szép legyen a halála. Kihúzta magát — Bocsánat asszonyom — • a hangja bizonytalanul meg remegett — De nem folytathatta tovább. Zanzottóné boldog sikoltással Ági nyakába borult: — ó, édesem «—» mondta szipogva — és n amikor szegény apád már lefeküdt. altay Gábor összeütötte sarkantyúját és kidübörgött a szobából. Ági karja kissé utánalendült, aztán erőtlenül visszahanyatlott. A vendégek olyan zsibongásba kezdtek, mint a megbolygatott kaptár. A gróf némán tűrte a gratulációkat és hősiesen lekezelt mindenkivel. Istenem, ha már igy történt, ki tehet róla? Miki Ági elé döcögött mámorosán • akadozva mondta: — No Ági, nagy róka, mindnyájunkat becsapott. A báró csak bámult s azon mérgelődött, hogy mi a fenének is foglalkozott annyit azr zal a felesleges Stefivel, mert ha ezt nem teszi, semmiesetre sem történhetett volna meg ez a dolog. Kemenes a kabátját keresgélte dühösen, mert ő ugyan nem fog gratulálni, ennek a címeres állatnak. Berci azon tűnődött, hogy ugylátszik ő csinálta a legnagyobb balekságot azzal az egész társasjátékkal. — Nagyon, nagyon örülök kedves gróf — áradozott Marsohandné. Remélem, nem értette félre, amit az előbb mondtam. Semuu- esetre se a kislányra vonatkozott. Hisz az valóságos angyal. Meg különben is... A mai időkben... Ugy-e bár? A többiek Katát meg Ágit ölelgett ék. Pa Hímemé a háziasszonyhoz simult hízelegve: — Édesem, holnap okvetlenül jövök, mert sokat, nagyon sokat kell mondanom ezekről a kétszinüekről. — Kis grófné — kedveskedett irigy mosollyal és anyai simogatással a polgármesterné. Zanzottóné gőgösen fölemelte a fejét és gúnyosan szemügyre vette egyenként az asz- szonyokat.. A sokesztendős keserűség, mely mellőzésekkel, megalázó kicsinyléssel haraggá gyűlt össze benne, végre szóhoz juthatott. — És most láthatjátok — mondta diadalmasan, a helyzet magaslatán, — hogy az én lányomból nem lesz szerető. Az enyémből nem. A gróf pedig kínos mosollyal azt mondta magában: — És milyen pontosan tudta előre. — Vég©. —
