Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-05 / 79. (2596.) szám
18 T 1931 április 5, vafi&map. HBWIWIIM ■lliuiliuiuwi,..liug.«m tagállamaira kiterjesztik. Végül röviden utal — Macska játszik „Érzelmek zűrzavara" írta: KARINTHY FRIGYES és ez alkalommal már harmadszor személyes gyermekkori emlékeire, amikor is az iskolában nem volt szabad lengyelül beszelnie és szinte fenyegetően azzal fejezte be beszédét, hogy a kisebbségi kérdés őrre alatt folyó politikai munka és az a körülmény, hogy az egyes kisebbségi csoportok a külföldön keresnek segítséget, csak az illető, kisebbségek kárára szolgálhat. (?!) Zaleeki és a kisantant oldaláról elhangzott felszólalásokra Curtius dr., a német külügyminiszter válaszolt, Za les kinek a németek felé — a gyermekkori emlékek felújítása alakjában —- intézett támadást azzal utasította vissza, hogy nem arról van most szó, hogy mi volt, hanem arról, hogy minek kell most lennie. Erőseu kikeit továbbá a Miohalakopulos görög miniszter által felújított asszimilációs teória ellen. Utalt arra, hogy ez a fogalom annak idején Méllo-Franco személyes véleménye volt és nem a népszövetség álláspontja. A volt brazíliai követ előtti asszimiláció. ami Amerikában ment végbe, összehasonlíthatatlan a közép- és keleteurópai helyzettel, ahol a most kisebbséggé vált nemzetiségek évszázados állami múltra és önálló nemzeti történelemre tekintenek vissza- További programot nem adott, Felszólalásával a szeptemberi vita lényegévé a kérdés felszínen tartását tette. Utolsónak Briand beszélt. Szerinte a népszövetség teljes tudatában van annak, hogy a kisebbségek reá bízott védelme milyen fontos feladat. A tanács — szerinte — lelkiismeretesen járt el és jár el. A madridi procedúra kritikáiról megállapítja, hogy még korai volna kritizálni ezt a reformot, mert még nem is volt idő és alkalom arra, hogy bebizonyuljon, hogy jó-e, vagy rossz? Megemlékezik a népszövetség kényes helyzetéről, amit védeni kell minden fellendüléstől, mert az a békét veszélyezteti. A kisebbségi szerződések nem arra valók, hogy államot teremtsenek az államban, hanem az együttes munkát hivatottak biztosítani. Az asszimilációs teóriára vonatkozólag egészen homályosan beszélt, egyszerűen utal Chamberlain erre vonatkozó beszédeire. (Csakhogy Chamberlain előbb helyeselte, később tévedésnek minősitett ezt az elméletet!) ég a szokott lendülettel és tapsok között befejezésül annak a reménynek adott kifejezést, hogy eljön egyszer az idő, amikor a kisebbségek részt fognak venni az állam nemzeti életében. Ezek titán a vita lefolyásáról a svájci Motta 'referált, Jelentése várakozáson felül jól elkerült. Rövid történelmi összefoglalás után, amelyben utalás történt a madridi procedúrára is, kiemeli, hogy senki sem akarta, Logy azon most, mindjárt változtassanak. Kifejti, hogy a népszövetség egyhangú véleményeképp állapítható meg as, hogy a kisebbségi kérdés megoldása az érdekelt államok igazságosságán és a kisebbségek lojális viselkedésén múlik és reméli, hogy a kívánt együttmunkálkodás nem fog sokáig késni Természetes, hogy ez az összefoglalás n«m pont, hanem — gondolatjel! A kérdés Curtius dr. beszéde alapján — i. i. hogy az a kérdés, mit kell most tenni, — továbbra is nyitva maradt A kisebbségek talán sokat várnak, az érdekelt államok talán félnek a népszövetség beavatkozásától. A megoldás lehetőségeiről itt vitatkozás nincsen helyén. A folyó év (1930) nagy eseménye azonban az, hogy a kérdés végre oda kerül, ahol egyedül vitatható meg tárgyilagosan és az eperjesi beszédemben annak idején jelzett hosz- szn-hoeszu utón ez egy fontos állomás! Eddig szói a* 1930. év végén megjelent könyv jegyzete. A kisebbségi kérdés fejlődése terén a könyv megjelenése óta bekövetkezett eseményeket Grosschmid Géza dr. lapunk fölkérésére a következőkben ismerteti: . Az érdekelt kisebbségek ezen elvi harcok után természetszerűleg feszült figyelemmel várták a történendőket. A kisebbségi kérdések tárgyalásának és esetleges megoldásának ugyanis, tudvalévőén két módja van. És pedig: vagy az érdekelt kisebbség panaszolja fel beadványában (petíció) az őt ért sérelmet, vagy a tanács valamely tagja (tagállama) hívja fel a népszövetség figyelmét a kisebbségi szerződés be nem tartására, illetve ennek, vagy a vonatkozó békeszerződésnek megsértésére.*) A gyakorlatban a panasz, a peticionálás útja fejlődött ki. A. kisebbségi jogok betartásáért felelős államokkal szemben tudniillik barátságtalan cselekedetnek nézték a fönt irt jognak egy tagállam által való esetleges gyakorlását. így a kisebbségi sérelmek tárgyalásának és orvoslásának joga elpolitizálódott A petíciók sorsát viszont ismerjük. Ezek agyouadminisztrálása hívta ki a helyesebb, közvetlenebb eljárási mód ('madridi procedúra), — az állandó kisebbségi bizottság létesítése (Stresemann) stb. iránti óhajokat, majd követeléseket, mert a kisebbségi jogok állandó — *) Ez utóbbi módra — eddig ugyan megszívlel ók nélkül — egyenesen utalt a Parisban, 1920. május 6-án kelt, MillerancMéle kísérőlevél is, amely Pod- karpafcska Russ sorsával különlegesen és behatóan foglalkozik, amikor többek között azt is mondja, hogy: „a Nemzetek Szövetségének Egyezségokmánya a .Szövetség-tanács minden tagjának Jogot ad arra. hogy a St. Gerioainbepv 1920. szeptember 10-én, a Szövetséges és Társult Főhfttaknak és n Csehszlovákia állam közt kötött szerződést aláíró hatalmak figyelmét bármely, a ruszin területre vo- ustkoxó, figyelmet érdemlő kérdésre felhívja". Budapest, 1931 április 3. Az. udvar mélyén, ma délelőtt, ,,áliatió!e»k- taiii megfigyelést" eszközöltem, ahogy mondani szektáik. Éppen, jókor jött a dolog, a napokban könyvet olvastam a híres orosz tudósnak, ennek a Pavlóvnak a kisértet-eiről, meg a hozzáfűzött magyarázatokról. Megint divatban vannak az állatok, a világ minden táján alakulnak állatkisérleti. intézetek, ahol főiként az „értelmi képességeket" vizsgálják, abban a reményben, hogy az állati értelem működésének megismerése hasznos adta tokát nyújt majd az emberi értelem megértésének. Ez igy persze furcsám hangzik egy kicsit, az ember azt gondolná, ha nem volna olyan nagyon értelmes, hogy mi értelme van akkor az értelemnek, ha még arra se jó, hogy magától érlse meg, amit, állítólag az állatok képtelenek megérteni (tudniillik az emberi értelem mibenlétét) s igy tőlük kell megtudni az igazságot — viszont azt is tekintetbe kell venni, hogy az egész tudomány még eléggé Srisekeletü s egyelőre inkább a kíváncsiság dolgozik, benne, nem határozott célkitűzés. Miután igy kellőképpen bebiztosítottam magam, hogy „tudományos kíváncsiságnak" minősüljön az a gyerekes, vásott komíszság, amivel képes voltam végignézni (gyermekkoromban nem tudtam volna ugyanezt megtenni, viszont akkor nem voltam még ilyen gyerekes) azt a $okat emlegetett, halomi a tokban is gyakran, szereplő procedúrát, ahogy a macska játszik az egérrel, miután megfogta s mielőtt megeszi. Erről a furcsa szokásról már az elemiben hallottunk elítélő szavakat. Az olvasókönyvben, továbbá a beszéd- és értelemgyakor- laíban többször megrótták a macskát jó nevelőink esért a „kegyetlenségért", hogy milyen csúnyaság tőle, mért kínozza azt a szegény egeret, ahelyett, hogy egy-kettőre bekapná, mint ahogy más, erkölcsös, érzésű állatok teszik, például! a cápa,. . akiiben , vap annyi belátás és kőnyőrület, hogy legalább gyorsam végez az Illetővel. JÓ ne*veSőihk te hát megadták nekünk utravalóul az emberséged bánásmód elvét: ne tessék senkit bántalmazni és kin ózni, tessék úgy Ölni, hogy az áldozat miméi kevesebbet szenvedjen. Nékem mindig gyanús volt ez az egész dologi, a macskával, meg az egérrel, A macskáról különben se sok jót hallani: állítólag hűtlen, ravasz, dologkerülő, alattomos- A grafológusok se sok jellemet olvasnak ki. kézírásából, amit saját körmeivel osztogat — előkelő rokonsága, királyi származása, nem teszi rokonszenvessé, a moralista szemében s hogy mégis szívesen eimogiatja az ember, ezt se az ő érdemének, hanem az ember gyönge-ságiének szokták tulajdonítani, amivel „bedől" a m acskab izelgésnek. Mégis, lévén ez a jellemzés kissé egyoldalú, a lelkek relativitásának alapján MIrván, tárgyila- gosabb szemlélőhöz próbáltam fordulni és elolvastam néhány szakszerű értekezést a macskáról, különös tekintettel erre az egér- dologra. De se Brekim, se Huxley nem mondanak lényegében mást, mint amit az olvasókönyvből. is tudtam, annyiban elfogulatlanabbak csak, hogy erkölcsileg nem bélyegzik meg a macskát, viszont „tárgyilagosan" megállapítják, hogy igenis, „kínozza" az egeret', „minden olyan ok nélkül, aminek ennek megoldása még mindig csak vánszorogva megy előre. Nyilván ez vezette Curtius dr. német külügyminisztert is altkor, amikor e jogok reali- zálbatásának kérdését a politikai agyonbeszélé-1 sek útvesztőjéből e jogok tényleges érvényesítésének útjába vetette ki. Az első adódó alkalommal, a német kormány kezdeményezésére ugyanis a népszövetségi tanács 62. ülésszakán, 1931. január 21-gn, a felsősziléziai, választások alkalmából felmerült atrocitások tárgyalás alá kerültek- A lengyel külügyminiszter, illetve kormány, a tények tudatában, még az ülésszak megnyitása előtt sietett a visszaélésék megtorlása iránti eljárásokat a védekezés megkönnyítése céljából folyamatba tenni és Zaleski lengyel külügyminiszter a felpanaszolt sérelmek jó részét épp azért, mert elismerte, azok jelentőségét azonban iparkodott leszállitani és a kérdést bagatellizálni, olybá feltüntetni, mint ami egészen belügy, nem a népszövetség elébe .tartozó és nem olyan, mely egy harmadik állam beavatkozásának alapját képezhetné. Az ügy beható tárgyalása után Yosíhisawa, Japán képviselőjének, mint a kisebbségi ügyek előadójának javaslatára azonban végül mégis kénytelen volt vállalni a felhozott forrásút a ragadozók táplálkozási ősrcrtömésbői lehelne magyarázni", ugratja és hitegeti, megfogja, elengedi, pofozza, enyebeg vele,' csaik aztán eszi meg. Huziley „fejlettebb érzelmi élet" jeleire következtet ebből és egyebek közt felhasználja annak a feltevésének bizonyítására, hogy az állatokat nem szabad célszerűen működő ösztönök gépecetének nézni: primitív tonnában, bennük js megvan mindaz, ami az embert a „szabad akarat" hősévé tette: önmagáért való, egyéni, csaknem művészi szeszély, játékos hajlam, kíváncsiság. Lényegében tehát a tudósoktól se kaptam megnyugtatóbb, választ, mint a közmondásokból, — azzal, hogy a kegyetlenséget, a szenvedésben való gyönyörködést „művészi hajlam" fokára emelték, semmiképpen neon hozták közelebb a szívemhez. Most aztán alkalmam volt szemtől szembe látni, hogy történik ez a híres macska-egér játék. Elmondom úgy, ahogy lefolyt, impresszionista módra — aki már látott ilyet, gondoljon vissza reá és állapitea meg elfogulatlanul: igazam van-e a végkövetkeztetésben, amivel van szerencsém ezennel ezembe- helyezni úgy a laikus, mint a tudományos közfelfogásnak, állitván, hogy a macska nem kegyetlenségből, de nem is játékos öszr tőmből bánik úgy az egérrel, mint ahogy bánik — hanem valami egészen másféle okból, amiben sokféle bonyolult érzés szerepel: viselkedése tehát nem egy határozott, fajlagos jellemvonás megnyilatkozása, hanem csak következménye egy bizonyos „érzelmi zűrzavarnak", érzelmi konfliktusnak, dilemmának és félreértésnek, aminek szegény macska éppenugy áldozata, mint az. egér — egyik ee tehet a dologról, , •; ; * A saját félreértésem vezetett a helye® nyomra: ezt a félreértést viszont egy emléknek köszönhetem. A szóba n!orgó macskát mintegy félévvel emlőit, egészen- másfajta, sokkal /öjconsEep- vesebb szerepben ismertem meg, az egyetlenben, amit- a macskánál is méltányolni szoktunk. Kicsinyed voltak és sokszor néztem . gyönyörködve, ahogy cipeli őket, óvatosan', a fogai között, védettebb helyre, vagy képzelt ellenség előd: bármit el lehet mondani a macskáról, de hogy a kölykedit hogy védi és ápolja és szereti, köztudomású, nem szorul bizonyításra. Ahogy most szórakozottan lenézek az udvarra, látóim, hogy sietve és izgatottan fut a sarokba- A mozdulatában van valami, ami ezekre az anyai időkre emlékeztet — mágiát is villant rajtam, mi ez, már megint kölykei vannak? Mert Iáim, csakugyan van valami a. szájában is és éppen, olyan gyöngéden és óvatosan fogja a fogával, hogy meg ne harapja véletlen ül és' éppen olyan féltő gonddal siet vele. Mikor a sarokba ér, körülnéz és kiereszti a szájából. ' . Most látom szörnyüíködve: egér! A macska .maga elé rakja a földre az egeret— az egérnek semmi baja, nincs megr harapva. Egy kicsit piheg a rémülettől, futni akar, A macska figyelmesen nézi. Vár. Mikor látja, hogy mozogni akar, megint hozzákap a mancsával. De nem vérszomjasam, nnég a körmét se mereszti ki, ami pedig első feltétele a ragadozásnak. Se kö* sérelmek beható vizsgálatát, megtorlását, kártérítés adását és mindazok megtörténtéről a jövő (1931 májusi) ülésszakon való jelentéstételét. Az elnöklő Henderson, angol külügyminiszter. — a Géniben kifejlődött — szertefoszló általánosságok módszeréhez szintén simulva — elsőbben csak örömének adott kifejezést, hogy a kérdés egyhangúlag elfogadott ilyen likvidálása folytán az angol közvélemény és az angol parlament is üdvözölheti a szerződésnek a népszövetség utján való érvény esi th e t és é t, — de aztán a gyakorlati és demokratikus államférfi őszinteségével — persze a kisebbségeknek is szóló szokásos lojalitás! intelem'mellett, — de nagyon határozottan hozzátette azt is. hogy ..tudják még" — ez alkalomból — „az államok, hogy a kisebbségek elnyomása nem szolgálja az ő érdekeiket sérti", A lengyel sajtó a döntést idegesen tárgyalta, -— a német pedig — Curtius sikerének osztatlan elismerése mellett is — a határozatoknak lengyel részről való betartása iránti kétellyel fogadta. Akárhogyan is lesz. minden-1 esetre fontos az, hogy a népszövetség ilyen döntése a panaszkodás, a siránkozás útvesztőjéből a kisebbségi problémát kiemelte, ahogy az angol külügyminiszter is hangoztatta: „ily módon rőm, ae> csattogó fogak, ee vórsbeborult eszem. Puhán és óvatosan kap hozzá — megfordítja, maga félé. Az egér a hátára esik. A macska halkan nyávog. Lehajol, megpacskolja puha tenyerével. Aztán megnyalja. Aztán, maga is visszahőkől egy percre, mintegy csodálkozva. Visszahúzódik,, nézi, tág,rámereszteti karikaszeuumel. Az egér egyet iramodik. , . A macska észbekap, utánaugrik. Megírni a szájába kapja, óvatosan. Átszalad vele a másik sarokba. Ott újra kezdődik a dolog. És igy megy ez a „játék" egészen furcsán, minden,elképzelhető jele nélkül annak’a bizonyos vadságnak, amit a .Jétért való. harc", az éhség ördöge tesz érthetővé. Nem is éhes a macska, nem is lehet éhes, jól tartják a háziban, az imént láttam jókora májon . faiatomi, még ott is hagyta a felét. Igen, Itt valami játék folyik, az bizonyos — de mintha nem is a macska játszana. A macskáival játszik valami — valami nála erősebb káprázat és bódulat: ellentétes érzések rángatják, nem tud k tokosod ni tulajdon lelkében. Mégegyszer, mintegy utolsó fciisérletfcép- peu, szinte kétségbeesve, kiejti szájaiból az egér fejét s most ve®i .észire, hogy a gyenge bőr berepedt: vér szivárog a szürke egór- testen. Ekkor érti meg végre, mi történik, — ez már nem eleven lény többé, leghelyesebb, ha eltakarítja. A vér izétől egyszeriben más, határozott vágyak világa nyiHk fel, medret kap a hullámzó érzésáradat. De amíg élt az egén.., És most hirtelen világosság gyűl bennem. Játszott a macska, valóban, de eezeágá- ban ee volt kínozni ,,áldozatát", vagy szenvedésében gyönyörködni — aminthogy eszé- ágáíban «e volt megenni. Szerette az egeret, dédelgette és babusgatta — anyai érzését keltette fel a gyámoltalan., gyenge kis. féreg, az önfeláldozás leggyengiédebb . ösztöne támadt fel benne, hogy megcsalja és félrevezesse. Újszülött cicáinak nézte, a saját kölykei ve! tévesztette össze. Primitív leikéiben mindem, ami kicsi ét gyámoltalan és cimoogó: a macskakölyökre emlékeztet.. A tyuk is védi és eteti az alájarakotl kis kacsát -tv. minden. • áltet- .;í®ejrett, ;- magáőmaki vallja, a magáéval téve®ti össze más állat: kölykeit. ; • '■ .V Nem a macska kegyetlen — a természet; kegyetlen, mikor értelem és belátás iránytűje nélkül dobja ki ellentétes érzelmekkel és indulatokkal megáldott és megvert gyermekeit az érthetetlen, furcsa világiba, érzelmek zűrzavarának áldozatául. * Amivel korántsem akarom védeni ezt a nyomorult Schreibert, tekintetes törvény' szék. Csak éppen, elhiszem neki, hogy a lépcsőin, fölfelészaladva, hogy kávét hozzon az ágyban lustálkodó nőcskéjének, eszeágában se volt megfojtani őt, sőt... Mikor aztán ráeszmélt', hogy ez mégse az ő kis cicája, hiszen ídegenszagu élőlény képmáaát nyalogatja, már nem lehetett rendet csinálni a zűrzavarban — ölelés és öles közt, nem ifimer átmenetet a primitív indulat: ehhez már értelem kellene, ha volna. De még aztán is cipelte magával, véres fogai közt, a tetemet, tűnődve, mit tegyen vele. ölelte, ölte... szerette, megette..’. véletlen-e vájjon, hogy érzelmek és indulatok formanyelve, a költő ajkán születő emberi szó, összecsengő dallamot adott ezeknek a fogalmaknak ? a kisebbségi kérdés nem elszigetelt nemzetiségi, de nemzetközi jellegűvé vált és a népszöv. hozott. határozata betartásának megfigyelése és ellenőrzése az egész világ morális kötelessége". Vagyis az a tény, hogy Németország, mint a közvetlen. érdekelteken kívül álló harmadik személy, mint a Szövetség-Tanács tagja, élt azzal a jogával, hogy a Lengyelországban élő német kisebbség sérelmeire a népszövetség figyelmét felhívta és annak orvoslását kívánta, válasz, egyúttal arra a múlt év őszén felvetett kérdésre is, hogy a kisebbségi sérelmek orvoslására hatályosan mi is hát a teendő!! A világeseményeket a kisebbségi sors szemszögéből figyelve, emlékezzünk azonban egyúttal arra is, hogy a korábbi ismertetéseim szerint ugyanazok a múlt év őszén egy másik német miniszter, Koch-Weser, Európa megújhodásának előfeltételein a „leomló vámsorompókról" is be^ szélt! Napjaink eseménye: az osztrák—német, vámunió gondolata — minden ezidőszerinti idegesség és berzenkedés dacára, — további fej lé* menyeiben, a kisebbségek ügyét és érdekeit is' érinti, .mert a népek összefogásából fakad majd a népjogok feltámadása! elméleti — elismerése és hangoztatása ellenére
