Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-05 / 79. (2596.) szám

1951 április 5, ▼asáraap. tra:gs[-A\\&^ar-htkmp 7 AZ UJ MUNKA UTJAIN Irta: SZVATKÓ PÁL Az Uj Munka első számát szétküldtük a vi­lágba és szokatlanul nagy volt a visszhang, amit a lap megjelenése keltett. A legelső öröm, ami ért, a külső kiállítás váratlan sikere volt. A nyomdavállalat, amely az Uj Munkát nyom­ta — mellesleg szólva Prága egyik legna­gyobb és legmodernebb nyomdája — annyi­ra szépnek találta a lapot, hogy elküldte egy nagy németországi grafikai kiállításra, mint üzemének legsikerültebb termékét. — Ilyen modern és ízléses lapot még soha­sem nyomtunk, — mondta az üzemvezető az Uj Munka első. számát forgatva kezében (ter­mészetesen anélkül,, hogy egyetlen szót értett volna belőle.). A külsőnek ez a sikere jól esik, — az egész Sebnél ler Pál építészmérnöknek és elismert prágai grafikusnak érdeme különben, akit a prágai közönség számos jól sikerült plakát­ból, a szlovenszkói közönség pedig a P. M. H. vasárnapi mellékletének ügyes összeállításá­ból jól ismer — de a tartalom visszhangja is meglepetésszerűen nagy. Elsősorban a hatal­mas ankét az, ami kitűnt és máris diszkusz- sziöra adott okot. Sok azé esett szlovenszkő- iszerte Masaryk elnök egymilliós adományá­ról a magyar kultúra céljaira, de igy össze­foglalva s a kulturtényezők nézeteit közös nevezőre hozva, senki sem foglalkozott vele. Talán nem is a pénz ügye fontos már ebben az ankétban, hanem az a huszonöt-harminc pregnáns manifesztáció, amely keresztmet­szetként adja Szlovenszkő kavargó szellemi áramlatainak, az ellentéteknek, az ellentétes nézeteknek és kívánságoknak. Minden benne van, ami Szlovenszkón kulturéietet él — ime a tükör, ahol bárki láthatja, ki mint gondol­kozik, ki mit tud, ki mennyit ér. A szlovén­ekéi intellektuális élet értékmérő statiszti­kája ez a három lepedőoldal, ahol 20—30 so­ros válaszokiban valamennyien megnyilatkoz­nak, akik kuituróletünk felületén mozognak. Fábry Zoltán rövid és kategorikus nem-jótól: r— Tekintve, hogy a Maaaryk-alapitvány tisztára a polgári — kapitalista-osztályául- túra ügye: ahhoz semmi közöm, Aiapy Gyula megfontolt, s a kulturegyest­ietek hathatós támogatásának szükségességét kifejtő programijáig. — Babits Mihály hitval­lásáig, ahol az uj magyar lélek kialakulása mellett foglal állást, Ráél Ernáiméi fölöttébb értékes és mindeniképen megszivlendő essay- j&ig a magyar kultúra pozitív rangjáról és a szlovenszkói magyar egyetem pótlásának le­hetőségeiről, Maiéter István tervéig, az írók impulziv állásfoglalásáig, Németh István. László zenei programadásáig, Vécsey, Brogyá- cyi tudományos célkitűzéséig, az előkészítő bi­zottság tagjainak nyilatkozatáig, minden ben­ne vau, ami mozog és él Szlovenszkón. Késő korok számára dokumentum lehet ez az an­két: Szlovenszkő magyar szellemi életének képe 1931 elején. Talán az egyes nyilatkoza­tok kiszakítva nem mondanak mindig sokat, de az egész, az ankét totalitása lenyűgöző erejű dokumentum. Sokat tanulhatunk belőle. Érdemlegesen az ankéttől mások fognak foglalkozni. A megindult vita másutt bonyo­lódik le. Az első pozitívum, amely áz ankét­ből kitűnik, az, hogy a nyilatkozók többségé­nek véleménye szerint az Uj Munka Társa­ságának nagy szerepe juthat a tervezett ma­gyar akadémia irodalmi szakosztályának mun­kálatainál. Mint az Uj Munka szerkesztője, nem szólok bele a vitába. Csak annyit ígér­hetek, hogy a folyóirat második számában egy döntő jelentőségű és igen magas helyről jövő interjú zárja le az ankétot, s bizonyos, hogy ez a kinyilatkoztatás a reveláció erejé­vel fog hatni a szlovenszkói magyar kultú­rában. Az ankét után a Ura az, amely mindenfelé elismerésre talált. Ott voltam, amikor Szenes Erzsi versei a könnyekig meghatottak egy társaságot. Ott voltam, amikor egy fiatalem­ber lelkesen szavalta Vozári Dezső versét, az „1931“ cirnüt, ahol a nagyur bágyadtan nyug­szik „gazdag é3 gyönyörű brokátfotöjben**, de kint, a palota s a kert előtt zug a tömeg: „valami gyönyörű kilátás nyílik a főúri, ápolt [kertre, valami remek, de valami remeg a légben, megfékezhetetlen [moraj, vagy mifene.“ Győry Dezsőről mindenki elmondja, hogy uj indulás előtt áll: uj korszaka kezdődik köl­tészetének, s a folyóiratban megjelent négy vers, különösen a „Hol a költő*' cimü vezér­szólam, a költő hivatásának és tendenciájának hirdetésével, ugyanolyan nekiindulást jelent, mint annakidején az „Ujarcu Magyarok*" in­dulása jelentett. Minek részletezni a hatást? Amúgy is a, szememre vetik, hogy túl sokat ajánlok. Nem tehetek róla, ennek a folyóiratnak az ügye a szivünkhöz nőtt, örülünk sikerének, s mi fia­talok (mindnyájan azok vagyunk, mérnökünk­től kezdve a korrektorig) ajánljuk, kínáljuk, propagáljuk a nehéz körülmények között meg­született folyóiratot. Tisztán és önzetlenül^ Látjuk, hogy a hatás ma nagy s az eredmény az első pillanatban lenyűgöző. Nem adtunk kevesebbet, mint amennyit vártak tőlünk. Ma­nifesztálni tudtuk célunkat: a nívót, s olyan prózai munkákat tudtunk megjelentetni, ame­lyek átolvasása nemcsak élvezet, hanem po­zitív érték is, pedagógiai tett, mert néhány éber intelloktuel tudásának eredményét át­plántálja a közönségre. Ne örüljünk annak, hogy sikerült remek formában, hihetetlenül olcsó pénzen olyasva­lamit adni a közönségnek, ami többek között egy egész kis regényt hoz, Sándor Imre hosz- szu elbeszélését, négy manifesztációs jellegű és értékgyarapitó tanulmányt, cikkeket mű­vészetünkről, a modern zenéről, a mi szlo­venszkói magyar nyelvünkben történi: érde­kes változásokról, a híres generációs elméle­tek kritikus felülbíráláséról és több más ak-j tuális eseményről? Igen, reklám. Mit propagáljunk, ha nem ezt a kulturtettet? Mit ajánljunk, ha nem hosszú éves fáradozásunk eredményét? Mi­nek örüljünk, ha nem annak, hogy a kezdet sikerült, az érdeklődés nagy, az első roham­mal bevettük az első sáncot? És a többi sánc? Talán az is leomlik. Első 9orban a közöny sánca — ami ellen Íme, rohamot intézünk. Nem elég a lelkesedés és az elismerés. Reália támogatásra van szükségünk. Azonnal, ha­mar, haladék nélkül. Nem sok, amit kérünk, bárki próbát tehet, hogy többet adunk, mint amennyi ellenértékét kérünk, ami ritka eset Szlovenszkón. Körülményeinkhez illeszkedve a legolcsóbb magyar nagystílű folyóiratot ké­szítettük el. Kíváncsian várjuk, használ-e a mi nehéz munkánk és fel tudjuk-e kelteni az érdeklődést. Mert aki egyszer megveszi a la­pot, az hívünk lesz, ebben biztosak vagyunk. De addig, amíg megveszik? Vagy amig a pos­tára mennek, vagy odaküldik a cselédet, hogy föladja a harminc koronát? Addig szivdobog- va és lélegzetvisszafojtva várunk, s meddig lehet lélegzetvisszafojtva várni? Az erkölcsi siker nagy. Milyen lesz az „anyagi**. Az Új Munka ott van már egy nagy német- országi grafikai kiállítás asztalán. Ott van üÍi ríwf'v?-®'1 S, SSi _' y°D a szlovenszkói ma. gyár közönség asztalára is? Tettekkel a szlovenszkói magyar könyvért és irodalomért Impozáns húsvéti ajándék íróinak és alkotó kul túr munkásainknak A szlovenszkói magyarság nemes mecénásai a cselekvő kultura-épités frontján — Regények, szlovenszkói problémák, tudományos esszék, líra és dráma, szlovák műfordítás-antológia és ifjúsági tanulmányok a pályatételek között 27 pályádéi az 1931. évre 75.000 korona értékben Prága. Husvétkor. ? A nagyheti szenvedésre mindig elkövetke­zik a husvét: a feltámadás ünnepe. Kisebb-! ségi életünk szenvedésed sem ölték meg ben­nünk ezt a legyőzhetetlen hitet, annak dacára sem, hogy a nagypénteki kereszt százezrek vállán Builyosodik és goigotháról -goigothára lépünk. • A szlovenszkói magyar kultúra: a *zlovén­ünkéi magyar irodalom és magyar könyv leg­jobban érezhette a hosszú nagypénteket. Ha a magyar kultúra rögös és küzdelmek veríté­kével átitatott mezeit betekintjük, úgy érez­zük, a feltámadást hirdető husvétra joggal volt és van legnagyobb szüksége a szloven­szkói magyar könyvnek és magyar irodalom­nak. A feltámadás fölötti öröm a mai kultúrá­ban minden népnél kifejeződést is talál, fel­emelő szép szokásokban. A felnőttek meg­ajándékozzák a kicsinyeket, a legény meglo­csolja a kedvest, a leány virágot vagy piros tojást ad a fiúnak. A feltámadás hitéből faka­dó öröm az ajándékozás cselekedetében válik szimbólikus tetté. A mostani husvét tizenkét év nagyhete után impozáns gazdagsággal lepi meg a szlo­venszkói magyar irodalmat és magyar köny­vet. A magyar kultúra igaz barátainak nemes és áldoztkész falanxa, egymásról alig tudva, húsvéti ajándékot ad az íróknak. Ebben a pi­ros tojásban két felbecsülhetetlen érték rej­lik: hit a felvirágoztatás és, érték lehetőségé­ben egyrészt, másrészt pedig — komoly pénz­összegek. Azok a mecénások, akik a mai nehéz viszo­nyok közt is felismerték és elismerték a tisz­ta kultúra és a tiszta irodalom jelentőségét s annak érdeklőben komoly áldozatot hoztak, beírták nevüket kisebbségi kultúránk törté­nelmének aranylapjaira és az egész magyar társadalom hálás elismeréssel adózik nekik. A névtelenül adakozóknak pedig szintén az lesz legszebb jutalmuk, hogy — amint erősen hisszük — ez a cselekedet-sorozat meghozza a kívánt gyümölcsöt s a célt szolgálva épít és alkot: lehetőségeket teremt a jobb és több magyar könyv és az értékes művészi iroda­lom és kulturmunka számára. Olyan cselekedet a pályázatkiírók és pálya­díj adományozók tette, amely igazán önma­gában hordja jutalmát. Példaadó elől járásuk, hisszük, követőkre fog találni a jövőben is. És mikor boldogan és büszkén harangozzuk be a hatalmas akció egyes részleteit, legyen szabad megemlékeznünk egy köszönő szóval azokról, akiknek kezdeményező és részlete­kig menő energiája és kitartása nélkül nem épülhetett volna ki ez a mostani húsvéti hid az irodalompártolók és az írók két partja kö­zött. Holott erre az akcióra, erre a hidra égető szüksége volt a magyar kultúrának, szorosabb értelemben szlovenszkói magyar szellemi éle­tünknek. És — hála az alapítóknak — a pályatételek, nemcsak egyenként, de ösz­tMeaégiiikben Is szerencsések és felölelik és jj felkarolják a szlovenszkói magyarság kul-j túr érdeklődé ének minden legfontosabb 4e- rületét. ; Szellemi életünkből, irodalmunkból eddig a j fÍK-pontok hiányozlak, A kikötőhelyek, ahová a mozgó energiák begyülhettek volna, mint a hajók a kikötőbe, hogy meggyüjtőtt rako­mányaikat kirakhassák. Egy ilyen hagy és erős bázis teremtődött meg a pá­lyadijakban. A fokozott kritika alkalmazá­sának gyakorlati lehetőségét is nyújtják a pályadijak. Felelős tényezők fogják gyakorolni ezt a kri­tikát konkrét alapokon. A pályadijak kitűzéseJ azonkívül nagyszabású elismerése a Szlovenszkóban meglevő potenciális szellemi energiáknak, i Ezekből most már kinetikai energia, ható erő vádba tik. Egyszóval a pályadijak kitűzése a szlovenszkói kultur- magyarságnak nagy, becsülete® és őszinte belső számadásból fakadó impozáns csele-S kedete. Az egyes pálya tételek a következők: jj tyás király idejéből, amely a Szépesség fény­kor ói Írja meg. Határidő: 1932 február 28, 6. Sárosl uj földesur dija Kis regény: 3000 Ki Pályázati feltétel; Irodalmi értékű Ms re­gény, minden megkötés nélkül. Határidő: 1931 szeptember 1. 7. Tátrabarétok dija Novella: 2000 Ki Pályázati föltétel; Irodalmi értékű novella, amely tátrai miliőben játszik. (I. dij: 1000 Ke. II. és III, dij: 500—500 Kö.) Határidő: 1031 június 1. / 8. Balassa Bélint-dfj Verskötet: 3000 Ki Pályázat} föltétel: A legjobbnak ítélt verákö tét, mely szlovenszkói költőtől 1931 folyamán jelenik meg. Határidő: 1931 december 31. 9. Reviczky-dij Műfordítás szlofékfeöl: 3000 Ki Pályatétel: A inai szlovák irodalom antoló­giája. Határidő: 1931 december 1. ­10. Nógrádiak Madácb-dija Sziámii: 5000 Ki Pályázati föltétel: Színpadi előadásra alkal­mas irodalmi értékű színmű, minden megkötés nélkül. Határidő: 1931 december 1. (A díjnyertes müvet a bárom csehszlovákiai magyar ezintársulat fogja először szmrehozni.) 11. Kadosa Pál dija Tanulmány: 5000 KI Pályatétel: A szlovenszkói magyar kultúra sajátos külön értéke a magyar nemzeti kultú­rában és a kölcsönös szlovák—-magyar kultur- hafásokra, való tekintettel. Terjedelem: Legalább 10 nyomtatott ír. Határidő: 1931 december 31. 12. Szeges! magyarok dija Tanulmány: 5OC0 Ki Pályatétel: A szlovenszkói magyar szellemi­ség problémái. Terjedelem: Legalább 10 nyomtatot- w. Határidő: 1931 november 1, 1. Csáky Mihály dija Regény: 5000 Ki Pályázati feltétel: Regény, amelyben a ki­sebbségi magyar ifjúság küzdelmes élete és szellemisége tükröződik. Határidő: 1931 október 1­2. Herzog Ignác dija Regény: 5000 Ki Pályázati feltétel: Szlovenszkói regény. Határidő: 1931 október 1, 3. A Kazinczy Társaság dija Regény: 5000 Ki Pályázati feltétel: Kazinczy Ferenc halálá­nak cen fen nári urna alkalmából megírandó regény, vagy regényes korrajz. melynek ge­rincét Kazinczy élete és irodalmi törekvései képezik. (A pályázat részletes kiírását lásd az álta­lános pályázati feltételek végén.) 4. Pozsonyiak Baán Bertalan dija Regény: 6000 Ki Pályázati feltételek: Irodalmi értékű re­gény, minden megjelölés nélkül Határidő: 1931 november 1. 5. Scequsia-dij (Tradísiúéhoz hS zfpszer család dija) Regény: 5000 Ki Pályázati felijétől: Történelmi regény MA-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom