Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-03 / 78. (2595.) szám
2 i * f AlxYAR* JÚÍ 1 KJLiAL* Belháboru a Hitler-pártban Stennes és Hitler vitála — A berlini nemzeti szocialisták nem engedei- ffltstsM Münchennek — A berlini pártépület a zendQlők kezében .» Berlin, április 2. A Hiti er-párt berlini rohamosrtagaá, az úgynevezett S. A. alakulatok és a nemzeti szocialista párt központja között tegnap váratlan szakadás történt. A berlini roham osztagok megtagadták az engedelmességet, elfoglalták a párt berlini házát és nem ismerték el vezérüknek azt, akit Hitler kijelölt. A konfliktus úgy keletkezett, hogy a Miinél) emben székelő Hitler elmozdította állásából Síén nos volt kapitányt, * a berlini roihaniGisztagok parancsnokát és helyébe Schulz főhadnagyot, a több politikai gyilkosságból ismert nemzeti szocialista vezért nevezte ki. Stennes az utóbbi időben kiépítette az északnémetországi nemzeti szocialista pártot és messzemenő teljhatalmat kért Hitlertől. Benne látták a müncheni vezér nagy riválisát, aki régóta ellentétbe került Hitlerrel és hatalmas szervező erejével meg tudta nyerni a berlini roíham csapatokat. Amikor tegnap megérkezett Hitler távirata az elmozdításról, Stennes nyomban nyilatkozott és kijelentette, hogy nem veti alá magát a parancsnak és továbbra is megszállva tartja a párt berlini székhazát. A rohamcsapatok Hitler híveit nem engedik a házba, A Stennes és Hitler közötti küzdelem egyre élesebbé válik. Stennes mára ösz- szehivía az északném-etországi rtíhamesa- patak vezetőit és Berlinben ülést tart. Schulz főhadnagyot Stennes emberei nem engedik a párthelyiségekbe. Goetbbels lapja, az Angriff, ugyancsak a pártépületben van és ma teljesen Stennes szolgálatában áll. Schulz főhadnagy telefonon érintkezésbe lépett a müncheni pártközponttal. Hitler a rendőrség 'segítségét nem akarja igénybe venni és erőszakot sémi kivan alkalmazna, mert ezzel csak a párt tekintélyének árthat. Egyelőre csak bírósági utón kísérli meg az orvoslást A legújabb hírek szerint a rendülő nemzeti szocialisták most más radikális jobboldali organizációkkal keresnek érintkezést, igy Pápát őrnaggyal, Ehrhardttal és a St-ahl- he lmmel. Englis: A dohánygyártmányok árainak általános leszállítására ez ide szerint gondolni sem lehet Prága, április 2. Holota János dr. nemzet: gyűlési képviselő és társai még december hónapban interpellációt intéztek Englis dr. pénzügy-miniszterhez, amelyben egyrészt, azt kifogásolták, hogy Szlovenszkón és Ruezin- szkón árusított szivar- és cigarettafajták rosz- szahb minőségűek, másrészt felülték azt a kérdést, hogy a dobányjövedék miért ragaszkodik a fogyasztók általános tiltakozása ellenére a ragasztott cigarettákhoz. Az in/terpel- lálók végül a dohányárak általános csökkentését követelték. A pénzügyminiszter most válaszol az említett interpellációjára. A miniszteri válasz szószer int igy hangzik. „Hogy Szlovenszkón és Podkarpatszka Ruszban rosszabb minőségű Szivarok és cigaretták áras irtatnának, mint a köztársaság többi országaiban, — a valóságnak meg nem felel. • A csszl. dobányjövedék egyes dohány- gyártmányai számára, tekintet nélkül a gyártás és eladás helyére, egységes összetétel, van előírva, amely valamennyi dohánygyárban feltétlenül betartandó. Minthogy műszaki és minőségi okokból egyetlen dohánygyártmány sincs csupán egyfajta dohányból összetevő, az egyes gyártmányok az előirt keverékből állítanak elő. A dohányjövedék központi igazgatósága ez okból maga osztja ki a gyártáshoz szükséges nyersdohányanyagot az egyes dohánygyárak-, nak, tekintettel lévén minden egyes-gyár termelési programjára.. A gyártás egyöntetűsége alapos és rendszeres felügyeletnek van alávetve. Hangsúlyozom, hogy a szlovenszkói és podkarpaszfkaruszi dohánygyárak termelési feleslegeivel a csehszlovák köztársaság egyéb országainak elárusító hivatalai is elláttátnak. Ami az Egypt-cigarettáf illeti, — ez idő szerint e cigarettafajta mindkétnemü (perforált és ragasztott) kötéssel ánisittatik. A ragasztott cigarettakészletek elfogyása után csupán perforált Egypt fog gyártatni. Amennyiben valamennyi dohánygyártmány árának leszállítása kívántatik, e tekintetben megjegyzem, hogy a nyersdohányok jelenlegi árai, a gazdasági szükségletek s a fizetett munk'adifek mellett a dohányjövedék nem is gondolhat arra, hogy a dohánygyártmányok eladási árait, ez idő, szerint általánosan leszállítsa. A dohánygyártmányok árainak leszállítása azon következményekkel járna, hogy az előirányzott bevétel el nem éretnék, aminek következményeképpen az állami költségvetés' egyenlege felbillenne. Az imént kifejtettekhez képést az interpelláció egyes pontjaihoz a következőket hozom fel: 1. A szlovenszkói és podkarpatszikaraszí dohányáradák ugyanazon minőségű dohány- gyártmányokkal láttatnak el, mint a köz társai ság egyéb* országaiban levő dohányárudák; 2. a ragasztott ,EgyptiC-cigaretták gyártás<* be le§Z‘szüntetve; 3. a dohánygyártmányok árainak általános leszállítására ez idő szerint gondolni sem lehet. <v ' : Praha, 1931. február 23.-án. A pénzügyi miniszter: Dr. Englis :s- k.“ iVo-l (ttpr«iLe ií, péi».Wji. interpelláció az Iskolaügyi Miniszter Úrhoz, a tárcája illették ess égé hez tartozó nyugdíjasok egyen- jogositásának némely fogyatékossága tárgyában Beadták: Hokky Károly nemzetgyűlési képviselő és társai. Az 1930. évi 70. számú törvényből, mely pedig a. nyugd'jjascik egyenjogtisitását célozta, éppen az iskola,és népművelési miniszter ur hatáskörébe tartozó nyugdíjasoknak bizonyos kategóriái kimaradtak, Igv nem történt gondoskodás a ,siketnémák és vakok intézetei tanítóinak és ápolóinak nyugdijai rendezéséiről. De kimaradták az úgynevezett1 kincstári tanítók is,’ akiket pedig a ma is érvényes 1907:XlVI; törvénycikk 24. és az 1913:XVI. törvénycikk 31.-szakasza az állami tanítókkal teljesen egysocba helyez. A volt kincstári tanítók nyugdijaikat még mindig a régi illetményszabályok mérve szerint kapják. Vannak közülük olyanok, akik negyven szolgálati évet kitevő, vagy meg is haladó munka után havi kettőszáz korona éhbéren tengődnek s az özvegyek pedig havi egyszáz koronán. Á nyugdíjas kincstári tanítókkal való e méltánytalan elbánás annyira a humanitással,. a jogegyenlőség demokratikus követelményével és a szociális érzéssel ellenkező, hogy annak tarthatatlansága minden további indokolás nélkül megállapítható. A munka ily kevésre becsülése, az .érdemeknek oly "figyelmen kívül hagyása, a munkáséletnek, az a smmi'be - vevése nem méltó, a demokratikus és szociális ■ eszmék uralmát hirdető köztársasághoz. Kérdjük ezért a miniszter urat* hajlandó-' a volt kincstári és nyugdíjba ment tanítókat és a siketnémák és Vakok, intézetei tanítói és ápolóit egyénjoigusitani, illetve egy en jogosításuk végett egy egyszakaszos törvényt készíttetni és aat a nemzetgyűlés elé terjeszteni ..... -V ' ki'' máéi’&íéma mim mm KUKORSKU Itta: Lőrhtczy György Már a korapitymallat félénk derengésében bátran szólalt meg, mintha az alvó világot csúfolná. milyen lusta. — Kukurikú! És este. mikor már minden jótétlélek ágyba- dőlt a. munkából és ébeT f élszendérgésben el- nyujtózkodva, az éjszaka csöndjét harsányan megint csak ö törte meg, a kakas. — Kukurikú! Eleinte mulatságos volt. azután bosszantó, de végre már idegesítő. A közvélemény szinte dühöngött, ba a makacs kakas megszólalt. A Türömiü-ucca káromkodott. — Az a büdös kakas! A büdös kakas azonban nem vett tudomást a Türömfü-ucca epeömléseiről, sőt annál szenvedőim esebb kitartással harsogta világgá a kaka smar sót. A művész mind kitartó és telhetetlen s a kakas igazi művész. Olykor meg is duplázza, meg is trillázza: —• Kukurikú! Ku-ku-kuku-ri. rikú! Találékony olvasóink már ebből is nyilván kitalálták, hogy a koránébredő kakas, a pity- raallat harsány dalnoka, nem közönséges kakas. Bőt., hogy hamarosan átessünk a novel- lisztikus magyarázaton, tyukászi értelemben egyáltalán nem is kakas. A szenvedő Türömfü- ucca és környéke szenvedelmes ébresztőórája csak annyiban kakas, hogy két lábon jár. De máskülönben asztalosinas a bútorgyárban a kukurikoló asztalosinast becsületes nevén Eczet Mihálynak hívják. Nem vagyunk krakélerek. Nem akarjuk saját külön és tulajdon novéiilahősünket mindjárt a bevezetésben kompromittálni, de be kell vallanunk, hogy a novellahősnek nem volna szabad ilyen gyanús vezetéknevet viselnie. Mi ugyanis az ecetet egyáltalán nem tartjuk becsületesnek, mr,rt. ha-becsületes; volna, akkor a bor, vagyis a Fóthi-dal szerint: a lakoma lelke sohase ecetesednél; meg. S ugyanazon költői jog szerint Mihálynak Is. ha becsületes ecet vo’na, akkor nem kukurikolna. hanem savanyítana, ami azonban Eczet Mihálynak eszeágá- ban sincs. A bútorgyár a város másik végén van és Mihálynak azért kelj korán kelnie, hogy idejébe odaérjen. Hát jól van, bólogat a t. olvasó, tehát keljen föl Eczet Mihály akármilyen korán! Semmi közünk hozzá. Sőt a bútorgyárhoz sincs semmi közünk. Do azt szeretnők tudni, hogy mi a veszett fenének kell Eczet Mihálynak minden pitymallatkor azon kezdeni a aznaplopást. hogy elkukorikolja a Nlebelunglie- det, és fölkukorikolja a Türömfü-ucca hektikával t. A Türömfü-ucca kiváncsi közvéleménye is ■szerette volna tudni, de hiába. A büszke Eczet Mihály nem vallott. A kukurikú előtt és után ■energikusan összeiszoritotta fogait, mintha 'elszántan tiltakoznék a faggatás ellen* amivel belügyeibe avatkoznak és állami sznyérénitását sértegetik. Eczet Mihály nem azért kukorikoí, hogy faggassák, hanem azért, mert jól esik neki, hogy hamarább kukorikoí, mint az igazi kakas, aki nemcsak koránkelő, hanem előkelő, is. Mihály annyival különbnek érzi magát a többi embernél, hogy a többi embert a kakas1 kelti föl, Eczet Mihály pedig magát a kakast. Eczet Mihály tehát mérgibe a földhöz vágja rongyos szovjetsapkáját.. — E’oadta! Hát ne hallgassa, akinek nem' tetszik! És annál lelkesebben harsogta át a hajn;\ úgynevezett bíborát: — Ku-ko-ri-kú! A hangsúlyos kukorikú lassan a távolba veszett és az úcca elalvó csöndjében ésak késő este tért vissza a bútorgyárból. * Nehogy félreértse, vagy azt képzelje valaki, hogy most már vége a kukurikunak! Szó sincs róla! Sőt arról sincs szó, hogy az egész világ osztoznék a későnébredő álomszuszékok kedvezőtlen közvéleményében. Merőben illetékes hirharangoktól tudjuk, hogy bizonyos egyvalakinek nagyon is tetszett az Eczet Mihály" ku- kurikolása. A kényes Ízlésű egyvalakit Boris- •kának hívták: az Eczet Mihály szomszédságán km lakik, polgári állása szerint háztartásbeli, vagyis a Sámfa András kőmüvespalliér tulajdon és hajadon leánya. Mondanunk se kell tehát, hogy takaros és édes kis fehéres eled,' Mi- hályunk pedig, fanyar neve ellenére is, határozottan az édességek csökönyös pártfogója. Mindez már ősidőktől fogva a szerelem román-' ritkájához tartozik, éppen, mint a májusi este, amikor Mihályunk igy szólt a kapuiban ácsorgó Sámfa Boriakéhoz: ' ' i — Magának se tetszik a kúkurikolásóm? Borisba kétértelműen nevetett. A macskák köztudomás szerint vagy kétértelműen nevetnek, vagy eokértelmüen ravaszkodnak. — Nekem? — ravaszkodott 60kérte!miien a Sámf-v Boriska nevezetű hajadou-macska, nemcsak a szemét, do borzas fejecskéjét is szorgab másán forgatva, — nekem nagyon tetszik, ahogy maga kukorikoí. 1 — Igazán? —Persze, hogy igazán. Mégpedig’ annál iga- zabban, mert sohase hallom. En még javában alszom akkor. Eczet Mihály ezúttal közel járt ahhoz, hogy tüstént megecetesedjék. Világos. Borika hűti - cutkodik. — Na, megáll jón! Boriska vallat vont. — Minek állanék meg!- Úgyse lesz .magából semmisei —, Nem-e? — hencegett félig-meddig röfttél- kedve Eczet Mihály. — Azért 1* lesz! Csak azért is! Majd megmutatom ón, ki az az Eczet ■Miska! . . Történelmi tapasztalataink szerint az ilyen fenyegetőzések egyáltalán nem veszedelmesek. Eczet Mihály nem mutatta meg, ki az az Eczet Miska. Sőt többet mondunk: még magamagát, vagy a kukurikuló kakast se mutatta meg, ami Sámfa Bóriskát nagyon lehangolta. Mert tudniillik aznap este a Türömfü-ucca művészi várakozása hiába, hágott a türelmetlenség tetőpont; jára, a hajnal és alkony harsány dalnoka aznap este egyáltalán, nem szólalt meg. Sőt másnap és harmadnap se. Sámfa Boriska és1 a türelmetlen közvélemény hiába várta az ébresztő és.altató kukurikut, minélfogva Boriskának elszorult a szive, a Türömfü-ucca pedig dühöngött, ■elleniben senkise kukurikolt. Az alkony méla hömálvában egyetlen kérdés reszketett: —Hol van az a büdös kakas? A polgári alvás művészi nagyságában tökéletes Türömfü-ucca nem tudott elaludni. A Tü- römfü-uccának lógott az orra, vagy a feje. — Hová lett már az a... A kapualjakból már csak a fekete drapéria hiányzott, esetleg az ezüstszegélyes, zsinóros fekete huszár. Mintha minden házban halott volna, olyan néma csönd honolt véges-végig a Ttirörofü-uccán. A világ elszontyolodott. Á világ szepegett. A világ siratta a Türömfü-ucca eltűnt mesterdalnok'át. a kukurikut. A kakast: Névszérint. Eczet Mihályt. Tartozunk’számot adni róla, hogy hová Tett az a bizonyos a ,.. Érezzük, hogy Eczet Mihály a mi saját külön novellahősünk, tehát felelősek vagyunk érte-'és mi nem térünk ki emez' erkölcsi felelősségnek, ami különben is annál könnyebb, mert Eczet Mihály, uarvis, mint született rosszcsont, semmi legkisebb veszedelemben se forog, tehát a nyájas olvasó na aggódjék;' Eczet. Mihály előbb-utóbb megkerül ■ Eczet Mihály tegnap este a bútorgyárból hazafelé bandukolván, egyszer csak meglepődve állott meg a különleges furcsaságok című bolt kirakata ©lőtt. A kirakatot ugyanis csakugyan furcsaságokkal rakták tele: száz furcsa pofával, az álarcok változatos sokaságával, mintha csak az egész kirakat mindenestől az' állattani furcsaságok illusztrációja volna. A farsangi álarcok vegyes furcsaságai között volt lófej. disznófej. majomfej, de volt tündér szép léányfej Is. Aztán ka nászfej, huszárfej, kocsis- fej,' kacskar ingóéra mázolt hegyes, bajusszal, ami szinte föl nyársalja az embert. A madárvilág is,jelen van: a holló, bagoly, fácán jellemző álarca és a. menazsérbi kellős közepén, nagy vörös tarajával, begörbült csőrre] ő. az /egyetlen, a hárem szultánja.: a 'kakas.' Majdhógynem megszólalt most is; az Eczet Mihály hajnal). Ni eh&lün genlledj ét1 tengi: ■'' —; Kukurikú! Érnet Mihály nyelvét nyújtja, ©urát fintorítja a dalnok felé. ■ ; — Hát itt vagy, betyár! A betyár visszafintorog. — Kuiko-kukorikú! ,* • — Szombat- este volt, minélfogva az Eczet Mihály zsebében valóságos, igazi ezüstpengők nyugtalankodtak, a fejében pedig kalandos ■.tervek. ..... ,. • . ', . ... —Ez .osztán kakas!. . Eczet Mihály máris szolidáris volt a különleges kaka sál arccal, sőt magamagát is különleges furcsaságnak érezte. Mindezeknél fogva különleges gyors elhatározással bement, a boltba, hatvan, fillérért megvásárolta a különleges kakas furcsa pofáját, föltette a fejére és oda- ktinn, az uccán mindjárt energikusan meg is szólalt: '1 ■ ' .' A hatás óriási volt: Az ablakok, a kapuk, a járdák egy szempillantás alatt megteltek ki-. váncsi és lelkes hallgatósággal. Büszkén néztek a különleges furcsaságra. Nevetve köszöntötték,, mint régi, kedves ismerőst, vagy. yárva- várt . vendéget, aki. visszatért. . , - ; — Ni! A kakas! ■ A kukoriku, amit két napja nem hallottak’, s amit három nappal előbb dühöngve átkoztak, .most . népszerű lett: szabadságdal és szerelmes dal: zsolozsma, riadó, harci induló, himnusz. A Türömftbucea sajátkülön himnusza. A lógó orrok és szóntyolgó fejek eltűntek, mint rossz álmok. Az ezüstszegéiyes gvászhuszárok némán és észrevétlenül el takarod lak s fürge és vidám bakák t.ünedeztek föl a láthatáron, mégpedig életerős 1 szakácsnők kíséretében, akik kosárszámra cipelték az óriás rostélyosokat és"liba- (combokat. Mind, valamennyi csak Eczet Mihályt kinálgatta. Fölbevült honleányok vadonatúj hüszfilléroeeket enyelegvo dobáltak Mihá- lymik felé‘és Mihály nem a huszfi.llérest, nem a libacombot és a rostélyost vetette meg, hanem a bakát. Nekidühödve harsogta a vörös- taréjos dalt: — Kn-ko.-ridui! ? Magunk részéről nem !s csodálkozunk rajta, sőt természetesnek találjuk, hogy Sámfa Boriska is mihamar a helyszínén termett. -Mint jó- neveléstl novellahősnőnek ott kellett teremnie, mert különben nem tudjuk, mi- történt volna vele js. velünk is,- sőt novellánkkal is.-.... így azonban könyii a dplgunk.. Boriska. a.z 1 előzményekre váló tekintettel büszke volt .Eczet Mihályra. A,Mihály diadalát a maga. diadalának éreztek '■ — Nenv megmondtam? — kérdezte gőgösen •'fölvetve; fejét."— Nem megmondtam? Eczet Mihály boldogan vigyorgott. Igazv Boriska csakugyan megmondta, hogy nem..lesz belőle semmise,.. Lám, a szerelmes jóslatok mindig botcljesedneh, Áz ember egyet kukorikoí! és nikkel Kiússzak1 lesz belőle. És a süket/nikfc**- lekből —' Sáiúfa Boriska.
