Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-03 / 78. (2595.) szám

2 i * f AlxYAR* JÚÍ 1 KJLiAL* Belháboru a Hitler-pártban Stennes és Hitler vitála — A berlini nemzeti szocialisták nem engedei- ffltstsM Münchennek — A berlini pártépület a zendQlők kezében .» Berlin, április 2. A Hiti er-párt berlini rohamosrtagaá, az úgynevezett S. A. ala­kulatok és a nemzeti szocialista párt köz­pontja között tegnap váratlan szakadás történt. A berlini roham osztagok meg­tagadták az engedelmességet, elfoglalták a párt berlini házát és nem ismerték el vezérüknek azt, akit Hitler kijelölt. A konfliktus úgy keletkezett, hogy a Miin­él) emben székelő Hitler elmozdította állá­sából Síén nos volt kapitányt, * a berlini roihaniGisztagok parancsnokát és helyébe Schulz főhadnagyot, a több politikai gyil­kosságból ismert nemzeti szocialista ve­zért nevezte ki. Stennes az utóbbi időben kiépítette az északnémetországi nemzeti szocialista pártot és messzemenő telj­hatalmat kért Hitlertől. Benne látták a müncheni vezér nagy riválisát, aki régóta ellentétbe került Hitlerrel és hatalmas szervező erejével meg tudta nyerni a ber­lini roíham csapatokat. Amikor tegnap megérkezett Hitler távirata az elmozdí­tásról, Stennes nyomban nyilatkozott és kijelentette, hogy nem veti alá magát a parancsnak és továbbra is megszállva tartja a párt berlini székhazát. A roham­csapatok Hitler híveit nem engedik a házba, A Stennes és Hitler közötti küzdelem egyre élesebbé válik. Stennes mára ösz- szehivía az északném-etországi rtíhamesa- patak vezetőit és Berlinben ülést tart. Schulz főhadnagyot Stennes emberei nem engedik a párthelyiségekbe. Goetbbels lapja, az Angriff, ugyancsak a pártépület­ben van és ma teljesen Stennes szolgála­tában áll. Schulz főhadnagy telefonon érintkezésbe lépett a müncheni pártköz­ponttal. Hitler a rendőrség 'segítségét nem akarja igénybe venni és erőszakot sémi kivan alkalmazna, mert ezzel csak a párt tekintélyének árthat. Egyelőre csak bírósági utón kísérli meg az orvoslást A legújabb hírek szerint a rendülő nemzeti szocialisták most más radikális jobboldali organizációkkal keresnek érintkezést, igy Pápát őrnaggyal, Ehrhardttal és a St-ahl- he lmmel. Englis: A dohánygyártmányok árainak általános leszállítására ez ide szerint gondolni sem lehet Prága, április 2. Holota János dr. nemzet: gyűlési képviselő és társai még december hó­napban interpellációt intéztek Englis dr. pénzügy-miniszterhez, amelyben egyrészt, azt kifogásolták, hogy Szlovenszkón és Ruezin- szkón árusított szivar- és cigarettafajták rosz- szahb minőségűek, másrészt felülték azt a kérdést, hogy a dobányjövedék miért ragasz­kodik a fogyasztók általános tiltakozása elle­nére a ragasztott cigarettákhoz. Az in/terpel- lálók végül a dohányárak általános csökken­tését követelték. A pénzügyminiszter most válaszol az emlí­tett interpellációjára. A miniszteri válasz szó­szer int igy hangzik. „Hogy Szlovenszkón és Podkarpatszka Ruszban rosszabb minőségű Szivarok és ciga­retták áras irtatnának, mint a köztársaság töb­bi országaiban, — a valóságnak meg nem felel. • A csszl. dobányjövedék egyes dohány- gyártmányai számára, tekintet nélkül a gyár­tás és eladás helyére, egységes összetétel, van előírva, amely valamennyi dohánygyárban feltétlenül betartandó. Minthogy műszaki és minőségi okokból egyetlen dohánygyártmány sincs csupán egy­fajta dohányból összetevő, az egyes gyártmá­nyok az előirt keverékből állítanak elő. A dohányjövedék központi igazgatósága ez ok­ból maga osztja ki a gyártáshoz szükséges nyersdohányanyagot az egyes dohánygyárak-, nak, tekintettel lévén minden egyes-gyár ter­melési programjára.. A gyártás egyöntetűsége alapos és rend­szeres felügyeletnek van alávetve. Hangsúlyozom, hogy a szlovenszkói és podkarpaszfkaruszi dohánygyárak termelé­si feleslegeivel a csehszlovák köztársaság egyéb országainak elárusító hivatalai is elláttátnak. Ami az Egypt-cigarettáf illeti, — ez idő szerint e cigarettafajta mindkétnemü (perfo­rált és ragasztott) kötéssel ánisittatik. A ragasztott cigarettakészletek elfogyása után csupán perforált Egypt fog gyár­tatni. Amennyiben valamennyi dohánygyártmány árának leszállítása kívántatik, e tekintetben megjegyzem, hogy a nyersdohányok jelenlegi árai, a gazda­sági szükségletek s a fizetett munk'adifek mellett a dohányjövedék nem is gondolhat arra, hogy a dohánygyártmányok eladási árait, ez idő, szerint általánosan leszállítsa. A dohánygyártmányok árainak leszállítása azon következményekkel járna, hogy az elő­irányzott bevétel el nem éretnék, aminek kö­vetkezményeképpen az állami költségvetés' egyenlege felbillenne. Az imént kifejtettekhez képést az inter­pelláció egyes pontjaihoz a következőket ho­zom fel: 1. A szlovenszkói és podkarpatszikaraszí do­hányáradák ugyanazon minőségű dohány- gyártmányokkal láttatnak el, mint a köz társai ság egyéb* országaiban levő dohányárudák; 2. a ragasztott ,EgyptiC-cigaretták gyártás<* be le§Z‘szüntetve; 3. a dohánygyártmányok árainak általános leszállítására ez idő szerint gondolni sem le­het. <v ' : Praha, 1931. február 23.-án. A pénzügyi miniszter: Dr. Englis :s- k.“ iVo-l (ttpr«iLe ií, péi».Wji. interpelláció az Iskolaügyi Miniszter Úrhoz, a tárcája illették ess égé hez tartozó nyugdíjasok egyen- jogositásának némely fogyatékossága tár­gyában Beadták: Hokky Károly nemzetgyűlési kép­viselő és társai. Az 1930. évi 70. számú törvényből, mely pe­dig a. nyugd'jjascik egyenjogtisitását célozta, éppen az iskola,és népművelési miniszter ur hatáskörébe tartozó nyugdíjasoknak bizo­nyos kategóriái kimaradtak, Igv nem történt gondoskodás a ,siketnémák és vakok intézetei tanítóinak és ápolóinak nyugdijai rendezéséi­ről. De kimaradták az úgynevezett1 kincstári tanítók is,’ akiket pedig a ma is érvényes 1907:XlVI; törvénycikk 24. és az 1913:XVI. törvénycikk 31.-szakasza az állami tanítókkal teljesen egysocba helyez. A volt kincstári taní­tók nyugdijaikat még mindig a régi illet­ményszabályok mérve szerint kapják. Vannak közülük olyanok, akik negyven szolgálati évet kitevő, vagy meg is haladó munka után havi kettőszáz korona éhbéren tengődnek s az öz­vegyek pedig havi egyszáz koronán. Á nyugdíjas kincstári tanítókkal való e méltánytalan elbánás annyira a humanitás­sal,. a jogegyenlőség demokratikus követel­ményével és a szociális érzéssel ellenkező, hogy annak tarthatatlansága minden további indokolás nélkül megállapítható. A munka ily kevésre becsülése, az .érdemeknek oly "figyel­men kívül hagyása, a munkáséletnek, az a smmi'be - vevése nem méltó, a demokratikus és szociális ■ eszmék uralmát hirdető köztársa­sághoz. Kérdjük ezért a miniszter urat* hajlandó-' a volt kincstári és nyugdíjba ment tanítókat és a siketnémák és Vakok, in­tézetei tanítói és ápolóit egyénjoigusitani, il­letve egy en jogosításuk végett egy egyszaka­szos törvényt készíttetni és aat a nemzetgyű­lés elé terjeszteni ..... -V ' ki'' máéi’&íéma mim mm KUKORSKU Itta: Lőrhtczy György Már a korapitymallat félénk derengésében bátran szólalt meg, mintha az alvó világot csú­folná. milyen lusta. — Kukurikú! És este. mikor már minden jótétlélek ágyba- dőlt a. munkából és ébeT f élszendérgésben el- nyujtózkodva, az éjszaka csöndjét harsányan megint csak ö törte meg, a kakas. — Kukurikú! Eleinte mulatságos volt. azután bosszantó, de végre már idegesítő. A közvélemény szinte dühöngött, ba a makacs kakas megszólalt. A Türömiü-ucca káromkodott. — Az a büdös kakas! A büdös kakas azonban nem vett tudomást a Türömfü-ucca epeömléseiről, sőt annál szenve­dőim esebb kitartással harsogta világgá a ka­ka smar sót. A művész mind kitartó és telhetet­len s a kakas igazi művész. Olykor meg is dup­lázza, meg is trillázza: —• Kukurikú! Ku-ku-kuku-ri. rikú! Találékony olvasóink már ebből is nyilván kitalálták, hogy a koránébredő kakas, a pity- raallat harsány dalnoka, nem közönséges ka­kas. Bőt., hogy hamarosan átessünk a novel- lisztikus magyarázaton, tyukászi értelemben egyáltalán nem is kakas. A szenvedő Türömfü- ucca és környéke szenvedelmes ébresztőórája csak annyiban kakas, hogy két lábon jár. De máskülönben asztalosinas a bútorgyárban a kukurikoló asztalosinast becsületes nevén Eczet Mihálynak hívják. Nem vagyunk krakélerek. Nem akarjuk sa­ját külön és tulajdon novéiilahősünket mindjárt a bevezetésben kompromittálni, de be kell val­lanunk, hogy a novellahősnek nem volna sza­bad ilyen gyanús vezetéknevet viselnie. Mi ugyanis az ecetet egyáltalán nem tartjuk be­csületesnek, mr,rt. ha-becsületes; volna, akkor a bor, vagyis a Fóthi-dal szerint: a lakoma lelke sohase ecetesednél; meg. S ugyanazon költői jog szerint Mihálynak Is. ha becsületes ecet vo’na, akkor nem kukurikolna. hanem savanyí­tana, ami azonban Eczet Mihálynak eszeágá- ban sincs. A bútorgyár a város másik végén van és Mihálynak azért kelj korán kelnie, hogy ide­jébe odaérjen. Hát jól van, bólogat a t. olvasó, tehát keljen föl Eczet Mihály akármilyen ko­rán! Semmi közünk hozzá. Sőt a bútorgyárhoz sincs semmi közünk. Do azt szeretnők tudni, hogy mi a veszett fenének kell Eczet Mihály­nak minden pitymallatkor azon kezdeni a az­naplopást. hogy elkukorikolja a Nlebelunglie- det, és fölkukorikolja a Türömfü-ucca hekti­kával t. A Türömfü-ucca kiváncsi közvéleménye is ■szerette volna tudni, de hiába. A büszke Eczet Mihály nem vallott. A kukurikú előtt és után ■energikusan összeiszoritotta fogait, mintha 'el­szántan tiltakoznék a faggatás ellen* amivel belügyeibe avatkoznak és állami sznyérénitását sértegetik. Eczet Mihály nem azért kukorikoí, hogy faggassák, hanem azért, mert jól esik ne­ki, hogy hamarább kukorikoí, mint az igazi kakas, aki nemcsak koránkelő, hanem előkelő, is. Mihály annyival különbnek érzi magát a többi embernél, hogy a többi embert a kakas1 kelti föl, Eczet Mihály pedig magát a kakast. Eczet Mihály tehát mérgibe a földhöz vágja rongyos szovjetsapkáját.. — E’oadta! Hát ne hallgassa, akinek nem' tetszik! És annál lelkesebben harsogta át a hajn;\ úgynevezett bíborát: — Ku-ko-ri-kú! A hangsúlyos kukorikú lassan a távolba ve­szett és az úcca elalvó csöndjében ésak késő este tért vissza a bútorgyárból. * Nehogy félreértse, vagy azt képzelje valaki, hogy most már vége a kukurikunak! Szó sincs róla! Sőt arról sincs szó, hogy az egész világ osztoznék a későnébredő álomszuszékok ked­vezőtlen közvéleményében. Merőben illetékes hirharangoktól tudjuk, hogy bizonyos egyva­lakinek nagyon is tetszett az Eczet Mihály" ku- kurikolása. A kényes Ízlésű egyvalakit Boris- •kának hívták: az Eczet Mihály szomszédságán km lakik, polgári állása szerint háztartásbeli, vagyis a Sámfa András kőmüvespalliér tulaj­don és hajadon leánya. Mondanunk se kell te­hát, hogy takaros és édes kis fehéres eled,' Mi- hályunk pedig, fanyar neve ellenére is, hatá­rozottan az édességek csökönyös pártfogója. Mindez már ősidőktől fogva a szerelem román-' ritkájához tartozik, éppen, mint a májusi este, amikor Mihályunk igy szólt a kapuiban ácsorgó Sámfa Boriakéhoz: ' ' i — Magának se tetszik a kúkurikolásóm? Borisba kétértelműen nevetett. A macskák köztudomás szerint vagy kétértelműen nevet­nek, vagy eokértelmüen ravaszkodnak. — Nekem? — ravaszkodott 60kérte!miien a Sámf-v Boriska nevezetű hajadou-macska, nem­csak a szemét, do borzas fejecskéjét is szorgab másán forgatva, — nekem nagyon tetszik, ahogy maga kukorikoí. 1 — Igazán? —Persze, hogy igazán. Mégpedig’ annál iga- zabban, mert sohase hallom. En még javában alszom akkor. Eczet Mihály ezúttal közel járt ahhoz, hogy tüstént megecetesedjék. Világos. Borika hűti - cutkodik. — Na, megáll jón! Boriska vallat vont. — Minek állanék meg!- Úgyse lesz .magából semmisei —, Nem-e? — hencegett félig-meddig röfttél- kedve Eczet Mihály. — Azért 1* lesz! Csak azért is! Majd megmutatom ón, ki az az Eczet ■Miska! . . Történelmi tapasztalataink szerint az ilyen fenyegetőzések egyáltalán nem veszedelmesek. Eczet Mihály nem mutatta meg, ki az az Eczet Miska. Sőt többet mondunk: még magamagát, vagy a kukurikuló kakast se mutatta meg, ami Sámfa Bóriskát nagyon lehangolta. Mert tudni­illik aznap este a Türömfü-ucca művészi vára­kozása hiába, hágott a türelmetlenség tetőpont; jára, a hajnal és alkony harsány dalnoka aznap este egyáltalán, nem szólalt meg. Sőt másnap és harmadnap se. Sámfa Boriska és1 a türelmet­len közvélemény hiába várta az ébresztő és.al­tató kukurikut, minélfogva Boriskának elszo­rult a szive, a Türömfü-ucca pedig dühöngött, ■elleniben senkise kukurikolt. Az alkony méla hömálvában egyetlen kérdés reszketett: —Hol van az a büdös kakas? A polgári alvás művészi nagyságában töké­letes Türömfü-ucca nem tudott elaludni. A Tü- römfü-uccának lógott az orra, vagy a feje. — Hová lett már az a... A kapualjakból már csak a fekete drapéria hiányzott, esetleg az ezüstszegélyes, zsinóros fekete huszár. Mintha minden házban halott volna, olyan néma csönd honolt véges-végig a Ttirörofü-uccán. A világ elszontyolodott. Á vi­lág szepegett. A világ siratta a Türömfü-ucca eltűnt mesterdalnok'át. a kukurikut. A kakast: Névszérint. Eczet Mihályt. Tartozunk’számot adni róla, hogy hová Tett az a bizonyos a ,.. Érezzük, hogy Eczet Mihály a mi saját külön novellahősünk, tehát felelő­sek vagyunk érte-'és mi nem térünk ki emez' erkölcsi felelősségnek, ami különben is annál könnyebb, mert Eczet Mihály, uarvis, mint szü­letett rosszcsont, semmi legkisebb veszedelem­ben se forog, tehát a nyájas olvasó na aggód­jék;' Eczet. Mihály előbb-utóbb megkerül ■ Eczet Mihály tegnap este a bútorgyárból hazafelé bandukolván, egyszer csak meglepőd­ve állott meg a különleges furcsaságok című bolt kirakata ©lőtt. A kirakatot ugyanis csak­ugyan furcsaságokkal rakták tele: száz furcsa pofával, az álarcok változatos sokaságával, mintha csak az egész kirakat mindenestől az' állattani furcsaságok illusztrációja volna. A farsangi álarcok vegyes furcsaságai között volt lófej. disznófej. majomfej, de volt tündér szép léányfej Is. Aztán ka nászfej, huszárfej, kocsis- fej,' kacskar ingóéra mázolt hegyes, bajusszal, ami szinte föl nyársalja az embert. A madárvi­lág is,jelen van: a holló, bagoly, fácán jellem­ző álarca és a. menazsérbi kellős közepén, nagy vörös tarajával, begörbült csőrre] ő. az /egyet­len, a hárem szultánja.: a 'kakas.' Majdhógynem megszólalt most is; az Eczet Mihály hajnal). Ni eh&lün genlledj ét1 tengi: ■'' —; Kukurikú! Érnet Mihály nyelvét nyújtja, ©urát finto­rítja a dalnok felé. ■ ; — Hát itt vagy, betyár! A betyár visszafintorog. — Kuiko-kukorikú! ,* • — Szombat- este volt, minélfogva az Eczet Mi­hály zsebében valóságos, igazi ezüstpengők nyugtalankodtak, a fejében pedig kalandos ■.tervek. ..... ,. • . ', . ... —Ez .osztán kakas!. . Eczet Mihály máris szolidáris volt a különle­ges kaka sál arccal, sőt magamagát is különle­ges furcsaságnak érezte. Mindezeknél fogva különleges gyors elhatározással bement, a bolt­ba, hatvan, fillérért megvásárolta a különleges kakas furcsa pofáját, föltette a fejére és oda- ktinn, az uccán mindjárt energikusan meg is szólalt: '1 ■ ' .' A hatás óriási volt: Az ablakok, a kapuk, a járdák egy szempillantás alatt megteltek ki-. váncsi és lelkes hallgatósággal. Büszkén néz­tek a különleges furcsaságra. Nevetve köszön­tötték,, mint régi, kedves ismerőst, vagy. yárva- várt . vendéget, aki. visszatért. . , - ; — Ni! A kakas! ■ A kukoriku, amit két napja nem hallottak’, s amit három nappal előbb dühöngve átkoztak, .most . népszerű lett: szabadságdal és szerelmes dal: zsolozsma, riadó, harci induló, himnusz. A Türömftbucea sajátkülön himnusza. A lógó or­rok és szóntyolgó fejek eltűntek, mint rossz ál­mok. Az ezüstszegéiyes gvászhuszárok némán és észrevétlenül el takarod lak s fürge és vidám bakák t.ünedeztek föl a láthatáron, mégpedig életerős 1 szakácsnők kíséretében, akik kosár­számra cipelték az óriás rostélyosokat és"liba- (combokat. Mind, valamennyi csak Eczet Mi­hályt kinálgatta. Fölbevült honleányok vado­natúj hüszfilléroeeket enyelegvo dobáltak Mihá- lymik felé‘és Mihály nem a huszfi.llérest, nem a libacombot és a rostélyost vetette meg, ha­nem a bakát. Nekidühödve harsogta a vörös- taréjos dalt: — Kn-ko.-ridui! ? Magunk részéről nem !s csodálkozunk rajta, sőt természetesnek találjuk, hogy Sámfa Bo­riska is mihamar a helyszínén termett. -Mint jó- neveléstl novellahősnőnek ott kellett teremnie, mert különben nem tudjuk, mi- történt volna vele js. velünk is,- sőt novellánkkal is.-.... így azonban könyii a dplgunk.. Boriska. a.z 1 előz­ményekre váló tekintettel büszke volt .Eczet Mihályra. A,Mihály diadalát a maga. diadalának éreztek '■ — Nenv megmondtam? — kérdezte gőgösen •'fölvetve; fejét."— Nem megmondtam? Eczet Mihály boldogan vigyorgott. Igazv Bo­riska csakugyan megmondta, hogy nem..lesz belőle semmise,.. Lám, a szerelmes jóslatok min­dig botcljesedneh, Áz ember egyet kukorikoí! és nikkel Kiússzak1 lesz belőle. És a süket/nikfc**- lekből —' Sáiúfa Boriska.

Next

/
Oldalképek
Tartalom