Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-18 / 89. (2606.) szám

Hal ssamunk 12 oldal ^ Nal szdmunl< ** oldal % X. fvf. 89. (2606) szám ■ Szombat ■ 1931 április 18 Előfizetési ár> évente 300, félévre 150, negyed* évre 76. havonta 26 Ké: külföldre •• évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K&. fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szára ára 1.20 Kfc. vasárnap 2. —Kt A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok F0s3.etkess.t6i politikai napilapja Felelős szerkesztői DZURANYJ LÁSZLÓ FORGACh GÉZA SzerkesztAségt Prága II* Panská ullce 12. 11. emelet — Telefon: 30311. *— Kiadóhivatalt Prága 1L Panská ultce II 111. emelet Telefoni 34184 SQRQÖNVCIMi hírlap, prahh Brland megkezdte ellenelfenzlváját a vámszerződés ellen U! gazdasági lerv? — Franciaország átveszi a német terveket Pék nélkül Prága, április 17. Englis, az elegáns gesztu- su lemondások rekordere, most hatodszor hagyta ott a bársonyszéket. Bár mindig „hi­vatalnokmi nisz tér “ gyanánt szerepelt, mégsem volt. tiszta típusa a hivatalnokminiszternek, mert hiszen — nem hivatalnok. A (hivatalnok legfőbb erénye a szolgálati fegyelem, az el­lentmondásnélküli végrehajtó-készség, az ön- állótlau engedelmesség: Englis ezzel ellentét­ben kritikai szellemtől telített egyetemi ta­nár, önálló Ítélettel bíró egyéniség, akinek sa­ját véleménye van a dolgokról s ennek a vé­leményének mindig szenvedélyesen kifeje­zést is ad: egyszóval épp ellentéte a szürke, akarat nélküli, személytelen, engedelmes hi­vatalnoknak. Harcos ember, aki állandó harcban állott az egyes tárcák nagy igényei­vel, még inkább az egyes kormánypártok fe­lelőtlen fényüzési ösztöneivel. Harcos ember, aki a kormánykoalíción belül, a kulisszák mö­gött sohasem hallgattatta el magában a kriti­kust, sőt még a parlament szónoki emelvényé­ről is ki merte mondani, hogy például a cseh kisebbségi iskolák építésénél fényűzés folyik, hogy az ískolaügy ,,hipertrofiában“ szenved s a közigazgatás „kolosszr.j". Eddigi távozásai mindig sokat mondó tiltakozó gesztusok vol­tak, mostani lemondása is kétségkívül néma tiltakozás a koalíció gazdálkodása ellen. Emlé­kezetes, hogy ötödik minisztersége végén az agrárpárttal volt nézeteltérése, mert' teljes jogú pénzügyminiszternek vélte magát s mint ilyen ragaszkodott ahhoz, hogy az államház­tartás különböző nyílt és titkos tartalékalap­jai fölött a rendelkezési jog a pénzügyi tár­ca vezetőjét illesse, mint mindenütt a vi­lágon. Az agrárpárt azonban akkor nemet mondott s Englis elegánsan otthagyta a bár­sonyszéket és üdülni ment. Most is üdülési szándékkal próbálják ken­dőzni a koalíciós pártok újságjai ennek a le­mondásnak az igazi okát. Abban igazuk van, hogy az ok valóban betegség, de nem az Englis, hanem a koalició betegsége. A koa­líciós gazdálkodás beteg volta. Mert ha Englis ezekben a napokban annyira koncentrálni tudja szellemi munkaerejét, hogy nagy pénz- ügytani munkájának befejezésén do'gozhatik, akkor ugyanezzel a munkaerővel egész nyu­godtan elvégezhetné a jövő évi költségvetés előkészítő munkáját is. De éppen ez a mun­ka a punctum saliens, a költségvetés előkészí­tése vált most rendkívül nehézzé a kormány­pártok rikító divergenciája és pártönzése kö­vetkeztében, úgyhogy az önálló véleményű Englis professzor nem hajlandó fedezni nevé­vel a költségvetési keretek újabb fölbontá­sát és a kiadások indokolatlan növelését. Englisnek régi elve a költségvetési keretek ál­landósítása, a költségvetésbeii stabilitás, már az ezévi költségvetésnél is rendimül csapás volt személyi presztízsére, hogy félmilliárddal emelték a már öt éven át Englis szellemében stabilizált költségvetési kereteket, még fáj­dalmasabb volt a takarékos pénzügyi szakem­berre az^ hogy a polgári koalició idején meg­takarított s ikét milliárdnyira rugó tartalé­kokhoz hozzányúltak, sőt 150 milliós pótlót el- hez is kellett folyamodni. A stabilizációs elv legsúlyosabb arculcsapása mégis a nagy beru­házási kölcsön volt, mely felerészben az ál­lami üzemek deficitjére ment . . . Ilyenfor­mán az Englis-féle „stabil*4 költségvetés már a múltban is mese és illúzió volt, i-ly előzmé­nyek után sejthető, hogy az uj költségvetési tervezet sehogy sem állítható össze az Englis- féle takarékosság szellemében már csak azért sem, mert ez lesz a polgári-szocialista vegyes többség első igazi költségvetése, ahol 3 szo- cialista pártok igényei teljes kielégülést kapnak. P á r i s, április 17. A bécsi vámszerződés, illetve az osztrák—német csatlakozás eílen- ofíenziváját most hivatalosan is megkezdték Párisban. A francia lapok jelentése szerint Briand tiz nap óta szakadatlanul tárgyal a londoni, római, varsói, prágai, belgrádi, bu­karesti és szófiai illetékes körökkel, hogy az Európa-bizottság genfi ülésén bemutathassa az európai gazdasági érdekközösség uj ter­vét, amely állítólag szenzációsabb lesz, mint a bécsi szerződés volt. A Petit Párisién sze­rint ez a hatalmas konstruktív terv arra szol­gál, bogy Európa valódi gazdasági együtt­működésének alapjait kidolgozza. A Matin Párás, április 17. Ztamoira, a spanyol forra­dalmárok vezére, a Matin munka társának érdekes interjút adott. Az ideig ionos minisz­terelnök leplezetlen büszkeséggel rámutatott arra, hogy a forradalom nem követelt vért és a szó legszorosabb érteimében lojálisán folyt le. Spanyolország ma, néhány nappal Alfonz távozása után, isméit visszatért a ren­des mindennapi munkához. A forradalom — Zamora szerint — az ország valamennyi ak­tív energiáját fölszabadította és valóságos föltámadást jelentett. Tévedés volna azt hin­ni, hogy a közgazdasági élet neon azonosítot­ta magát az esemény ékkel. A kereskedelmi kamarák és a bankóik fönntartás nélkül meg­ígért ék az együttműködést a forradalmi kor­mánynak. AznaT eddigi miniszterelnök teg­nap vezértengeumagyi minőségében felkeres­te Zamorát és kijelentette, hogy a flotta csat­lakozik az nj kormányhoz. A forradalom má­sodik különössége, hogy teljesen pénz nélkül készítették elő. A forradalmárok mögött nem áll egyetlen financiális hatalom sem. Pénzre nem volt szükség, senkit nem kellett megvásárolni és kölcsönt sem kellett felven­ni. A legközvetlenebb teendő most az alkot- mányozó nemzetgyűlés összehívása s ennek a nemzetgyűlésnek a feladata, hogy jóvá­hagyja vagy hatályon kívül helyezze az ideiglenes kormány reSorminendieleteit. Mivel az uj kormány a kormány tagjainak szemé­lyes felelősségérzetét komolyan veszi, szük­Az 1931-es költségvetés tervét a mai koa­líció még elődjétől, a polgári többségtől vette át, a most esedékes uj költségvetési javaslat­ban azonban már minden gátlás nélkül ér­vényesülni akar a szocialista blokk államház­tartási tendenciája: az államkapitalizmus felé való törekvés, mely az. állami költségvetés hipertrofiájában nyer kifejezést. Bármennyire közel áll is Benes szocialistáihoz Englis, en­nek a tendenciának mégsem állhat oly rikí­tóan a szolgálatába, mert szaktudásával s tudományos meggyőződésével ellentétes pénzügyi politikát kellene folytatnia. S mi­vel Englis nem szürke, személytelen hivatal­nok, aki csak fegyelmet és engedelmességet úgy tudja, hogy az uj terv hathatósan támo­gatni fogja a csatlakozó államok gazdasági és ipari termelését. A csatlakozás veszedel­mének jegyében állítólag sikerült az európai államokat „jobb“ belátásra bírni és közös szükségleteikről meggyőzni. Franciaország példát ad, amennyiben mezőgazdasági vámját csökkenteni fogja. A többi állam is hajlandó­ságot mutat arra, hogy az általános nyomort a kedvezményes vámok rendszerével leápitse. Illetékesek hangsúlyozzák, hogy Németor­szágot és Ausztriát biztosítani fogják arról, hogy a csatlakozás nélkül is eleget tesznek gazdasági érdekeiknek. Az Echo de Paris és ságesuiek farija, hogy a királyi kormányzat alatt elkövetett illegális cselekedetejket meg­állapítsa és megbüntesse. Egyébként messze*- menő amnesztiát hirdet. A katalán függet­lenségi mozgalomról nyilatkozva Zamora ki- jeilemitettíte, hogy egyetért a kataiónofkkal és helyesnek tartja, hogy Katalóniia önálló al­kotmányt fogadott el, annál inkább, mert a függetlenség kikiáltása nem ellenséges szán­dékból keletkezett. A katalán és a spanyol köztársaság a jogi önállóság ellenére nyu­godtan együtt élhet és megértheti egymást. Az Echo de Paris tudósítása szerint Mad­rid és Barcelona között máris megtörtént a kiegyezés. Madrid kezdetben bizonyos eHent- állást mutatott Katalánia partikularízmusá- val szemben, de Zamora és Macia ezredes több telefonbeszélgetése után a két politikus elhatározta, hogy Madridban konferenciát tart a két nép viszonyának rendezése érde­kében. A baroelánai kormányt Carrasco és d‘01iver képviselné a spanyol fővárosban. Zárnom elismerte, hogy a választék tulnyoc mó többsége az autonóm katalán köztársa­ság mellett foglalt állást. Lelkesedés Párisban Pár is, április 17. A spanyol király párisi megérkezése tegnap este óriási tüntetések­hez vezetett. A Gare du Lyon előtti téren a vonat megérkezése előtt sokezer ember ismer, hanem tudós szakember és gerinces személyiség, akinek egyéni véleménye van: ezért levonja a konzekvenciákat és megy. És ezért jön helyébe — hivatalnok. Englis sok hibát csinált a pénzügyi tárca élén, elég a legrikitóbbal említeni: az önkor­mányzati testületek gazdálkodásáról szóló törvényt, melynek csődjét maga is kénytelen volt beismerni, amikor saját maga nyújtotta be a novelláját. Englis sokszor födött a nevé­vel olyan pártegoizmus által diktált költeke­zéseket, melyekkel maga sem értett egyet, de letagadhatatlan, hogy tudós szaktekintélyévé] és erkölcsi tőkéjével mégis mérséklőleg tu­dott hatni a hatalom- és pénzéhes kormány­a Figaro szerint Briand terve egyelőre kez­detleges stádiumban van. A keleteurópai me­zőgazdasági államok között sikerült egységes frontot teremteni, de a kedvezményes vámok problémája egyelőre még távol van a megol­dás lehetőségétől. Ez nem csoda, állapítja meg az Echo de Paris, mert eddig mindig Franciaország volt, aki a németektől aján­lott kedvezményes vámokat Genfben teljes erejével ellenezte. Nem jelent fölényt, vagy különös eredetiséget, ha Franciaországot a bécsi vámszerződés arra kényszeritette, hogy csatlakozzék ahhoz az elvhez, amelyet Né­metország már régóta proklamál. pályaudvar perónjáig elŐnyomult. Az embe­rek beszálltaik a pályaudvaron lévő üres ko­csikba és a hatóságoknak fönntartott helyett is ellepték. A király vonata pontosam 11 óra 10 pereikor futott be az állomásra. Amikor az expresszvonat kocsijai begördültek a csarnokba, a nép az utolsó féket is elvesz­tette és megrohanta a vonatot. A király az utolsó kocsiból szállt ki s lelkes híveinek hatalmas gyűrűje azonnal kiragadta a rend­őrök közül és csaknem agyonnyomta. Chap­lin fogadtatása óta ily lelkes jelenetek nem játszódtak le Párisban. A nagy rokomjszenvet mutató tömeg a pályaudvar fogadószalónjáig vitte a királyt és onnét toyább kocsijába. A hatóságok kiküldötted a nagy tolongásban nem kerülhettek a király közelébe és igy a tervezeti hivatalos fogadtatás elmaradt. A királyt a tömeg percekig éltette spanyol, francia és olasz nyelven. A nagy tolongásban több asszony elájult. Incidens nem történt. Az autók csak lassan haladhattak a Rue Rivolin lévő szálloda felé, mert az uecáik teld voltak kiváncsiakkal és lelkesen éljenezték a királyt. A szálloda előtt folytatódtak a tüntetések, amíg a tömeg végre a beteg as túriad hercegre való tekin­tettel eltávozott és az ucca leosemdesedjett. Zita kSszSnete Páris, ájprilis 17. Zita exfcirálymié Belgium­ból tegnap délután a belga királyné társasá­pártokra. Távozásával ez az utolsó gyönge fék is kikapcsolódik s az uj hivatalnok-pénz­ügyminiszter — aki uj szakmájában nem tu­dós szaktekintély, hanem csak hivatalnok — engedelmes, Engtisnél százszorta engedelme­sebb eszköze lesz a költekezésre és pártegoiz­musra olyannyira hajlamos kormánytöbbség akaratának. Ezért bármily sok hibát követett is el és bármily sok terhet rakott is az adó­zókra pénzügyminisztersége alatt Englis. tá­vozásán még sem lehet föllégeznünk,, mert távozásával nem expiálja a múltat, ellenben utána csak rosszabbakat várhatunk: még „féktelenebb'1 költekezést, újabb terheket. Zamora szerint a spanyol nép visszatért a rendhez és a munkához fi köztársaság stabil — Alfonz leiket fogadtatása Párisban lila a spániel királynénál gyűlt össze és a reudőrkészültség ellenére a

Next

/
Oldalképek
Tartalom