Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-10 / 82. (2599.) szám

1931 április 10, péntek. VRX<mA\AGbARFnRLX& Steinherz kalapácsos gyilkosa anatómiai könyvekből készült az áldozattal közösen kitervelt merényletre Bizonyosnak látszik a biztosítási csalás kísérteié — Az áldozat előélete — Fischl, a gyilkos, kitart vallomása mellett Budapest, április 9. (Budapesti szerkesz­tős ég iink telefonj© lent ése.) A Cegléd és Bu­dapest között történt gyilkosság ügyében a büntető hatóság a legnagyobb igyekezettel és eróllyel folytatják a nyomozást. A csendőrség Kecskeméten ma délelőtt le­tartóztatta a beismerésben levő tettes, Fischl kárpitossegéd barátját, Olajos Mihály munkást, aki FischÜel együttlakott és Kecskemétről egyszerre tűnt el vele. Olajos Mihály azt vallotta, hogy munkavál­lalás céljából utazott Kecskemétről Gyön­gy ösfalvára és hogy a gyilkosságról előzőleg semmit sem tudott s csak a lapokból szer­zett arról tudomást- A rendőri nyomozás mai stádiumában valószínűnek látszik, hogy Olajos Mihály igazat mond és valóban semmi köze sincs a rablógyilkossághoz. A rendőrség feltevése szerint Steinherz a gyilkos merénylet előtt nagyobb mennyiségű kábítószert vett be, hogy a kalapáosütéseket ne érezze. A Bécsben letartóztatott Fischl azt adta elő, hogy a kailaipáesot a tett elkövetése után Cegléden egy trágyadombba elásta. A csend­őrség a jelzett helyen a kalapácsot nem ta­lálta meg. Ellenben most jelentkezett a ceglédi rendőrségen egy uccctiSeprö, aki azt adta elő, hogy a gyilkosság utáni napon az uccán egy kala­pácsot talált, azt hazavitte, a háztartásában használta, sőt azzal húst is puhított. iAz uoeijeprő irni-olvasni nem tud, újságot nem olvas és a rabilógyilkosságról csak most szer­zett tudomás! s ezért a talált kalapácsot a rendőrségnek beszolgáltatta. A további nyo­mozás fogja kideríteni, 'hogy ez a kalapács az-e, amellyel Fischl a borzalmas tettet elkö­vette. A budapesti központi rendőriőkapitányság egyébként már megindította a diip omáciai el­járást Fischlnek Ausztria részéről való ki­adása érdekében. Valószínű, hogy Fischlt egy héten belül Magyarországra fogják átszállí­tani. A büntető hatóságok most kiterjesztet­ték a nyomozást abban az irányban is, hogy a végzetes merénylet megrendeléséről meny­nyiben volt tudomása az áldozat családjának. Sok jel ugyanis arra vall, hogy g merény­lett ervbe több személy is be volt avatva. Ennek kapcsán a legközelebb szenzációs le­tartóztatások várhatóik. Az eddigi nyomozás eredménye azt mutatja, hogy a merényletet az áldozat a tettessel együtt a lehető legnagyobb gondossággal ké­szítette elő. így a Fischl lakásán megtartott házkutatásnál több orvosi, embertani, anatómiai szak- könyvet találtak, amelyek mindegyiKén az látszik, hogy különösen azokat a lapokat forgatta az olvasójuk sokszor, amelyeken a fej és agy berendezése van leírva. Nagyon valószínű, hogy Fischl alaposan akarta meg- tanulni azt, hogy milyen csapásokat mérhet Steinherz fejére abból a célbóli, hogy a ko- píonyacSontjdt beverje, azonban halált ne okozzon. Megállapítást nyert továbbá, hogy Steinherz még a közelmúltban a Fructus családi rész­vénytársaság feje volt, moly vállalat külö­nösen borkereslkedéssel foglalkozott. A gaz­dasági válság azonban ezt az üzletet is tönkre tette s a tulajdonos máról-holnapra kolduesze- génnyé vált. Steinherz Összesen öt biztositő társaságnál kötött különféle baleset- és élet- biztosítást, éspedig négyet svájci frank, egyet csehszlovák valutára. A biztositó tár­saságok előtt Steinherz azt adta elő, hogy a svájci valutához azért ragaszkodik, mert egy svájci biztosító intézet vezérképviseletét akarja megszerezni e a saját kötvényeit kí­vánja biztosítékul felajánlani. Steinherz tetemének orvosi vizsgálata meg­állapította, hogy a gyilkos összesen kilenc csapást mért ® kalapácssat áldozata fejére, ezek közül az első hét ütés nem volt halálos, csak az utolsó kettő. Valószínűnek látszik, hogy a tettes a vér lát­tára elvesztette bátorságát és hogy az áldozat ne vall'haeeon ellene, ezért mérte a két Utolsó halálos csapást. Különösnek tartják azt is, hogy Steinherz. mádon a merényiéi után a kórházban eszméiéire tért, a gyilkosról dky személyleirásl adoá, hogy m *$g4Ua Ián nem Ülik Fischl személyére, vagyis kézzelfoghatóan félrevezetni akarta a nyo­mozó rendőrséget­A gyilkos Fischl a bécsi rendőrségen tett val­lomása során azt adta elő, hogy a tett elkö­vetése után egy kisebb állomáson kiszállt a < vonatból s a legközelebbi vonattal visszatért Budapestre, majd innen Sopronon át gyalog tette meg az utat Bécsig. Fisok! mindössze harmincöt pengő készpénzzel a a Steinherz tői < elrabolt aranyórával (indult útnak. A kész- i pénzt Steinherz adta neki előzőleg. Steinherz- nél végzetes utján semmi készpénz nem volt. Fischl a pénzből a tegnap bekövetkezett le­tartóztatásáig élt, majd mikor a pénze elfo­gyott, hajléktalanná vált s ekkor fogta el a ‘ rendőrség. ‘ Azok a biztositótárs óságok, amelyeknél 1 Steinherz a haleset és életbiztoHtásokát ^ kötötte, most jogáSzszakértőktől kérnek } szakvéleményt arra a kérdésre vonatkozó- ( A pozsonyi szálak bog, kptfy a kötvényszerződéseknek ön­gyilkossági záradéka mennyiben alkalmaz­ható a megrendelt rablógyilkosság ad-ott esetére, illetve hogy a kettő között milyen jogviszony áll fenn­Steinherz özvegye nem tudott a merénytetfervrÖl Kecskemét, április 9. A rendőrség ma dél­előtt haPgatta ki Steinherz özvegyét, aki azt adta elő, hogy fogalma sem volt azokról a borzalmas ter­vekről, amelyet elhunyt férjének ktl^jdom- tttnak. A férje a kórháziban neki azt mondotta, hogy a merényletet egy ismeretlen fiatalember kö­vette el, aki magas, karcsú testalkatú és szé­ke volt. Steimherzné vallomásában azt han­goztatta, hogy arról sem volt semmi tudomása, hogy férje be volt-e biztosítva baleset ©lián és halál esetére. Pozsony, április 9. (Pozsonyi szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A Sekuritas biztositó- társaság pozsonyi intézetének igazgatója, Sza- lay Jenő, három napig Kecskeméten tartózko­dott s onnan ma érkezett vissza. A meggyilkolt Steinherz Rudolf ugyanis a Sekuritas biztositó- társaságnál is be volt biztosítva baleset ellen. Szalay Jenő utazásáról munkatársunk előtt a következőket mondotta: — Steinherz Rudolf engem január 16-án ke­resett föl irodámban a/bból a célból, hogy vál­lalatunkkal baiesetbiztositást kössön. Stein­herz azt adta elő, hogy egy svájci pénzcsoport Magyarországon kiviteli vállalatot akar létesí­teni és ennek igazgatójául fogják őt megtenni. Ennek a létesítendő vállalatnak kellett volna fizetnie a biztosítási dijak kétharmadrészét. Most látom, hogy Steinherz egyszerűen becsapott. A család nem fog kapni semmit, mert az esetet olybá veszik, mintha öngyilkosság történt volna. Szalay Jenő megmutatta munkatársunk­nak Steinherz Rudolfné április 7-én kelt s a Sekuritas igazgatóságához intézett levelét, amely a következőképpen hangzik: A Sekuritas tekintetes igazgatóságának, Pozsony. Alulírott tisztelettel kérem, hogy a 107.508. számú kötvény érteiméiben nekem a 300.000 csehszlovák koronát kifizetni szíveskedjék. Mint arról önök az újságokból is bizonyára értesültek, férjemet Budapestről Kecskemét­re jövet a vonaton rablógyilkos megtámadta s férjem másnap sérüléseibe belehalt. Kérem ezért, hogy a biztosított összeget a Budapesti Általá­nos Kereskedelmi Bank kecskeméti fiókjá­hoz kiutalni szíveskedjenek. Tisztelettel özvegy Steinherz Rudolfné szü­letett Schischa Heléna. Szalay igazgató elmondta még a követke­zőket: — Magam voltam Kecskeméten, hogy utána­járjak a dolognak. Első gondolatom az volt, hogy az özvegyet fölkeresem és próbálok vele kiegyezni, mert akkor még nem is gondoltam, hogy biztosítási csalásról lehetne szó. Százezer koronát akartam fölajánlani. Budapesten a rendőrségen elmondtam észleleteimet, hogy itt biztositáei csalás esete, foroghat fönn, ott azon­ban kétkedéssel fogadták közléseimet. Annál nagyobb előzékenységgel fogott az ügy tisztá­zásához Vajda dr. kecskeméti rendőrtiszt viselő s az ő segítségével tulajdonképpen maguk a biztosítótársaságok jöttek rá arra, hogy itt biztosítási csalás van. Szalay még előadta, hogy a meggyilkolt Steinherz ütvén év körüli, alacsony, kövér, tel­jesen kopasz ember volt, négy gyermek apja. Szalay ezek után már nem is látogatta meg az özvegyet. A biztosítási kötvény halál esetére 800.000 koronára szólt, de ha a biztosított Steinherz baleset folytán vesztette volna el életét,, ngy örökösei 50.000 csehszlovák koronát kaptak volna. Nem halálos végű balesetnél a társa­ság a gyógykezelés idejére napi száz koronát lett volna köteles fizetni, A szerződést január 26.-án állították ki s azt Steinherz február 7.-én irta alá- Az első bizositási dijat Stein­herz nyomban lefizette, a másikat fulius 31.* ■én kellett volna fizetni. Steinherz Rudolfnak egy sógora él Pozsonyban, aki nagyon jól ismert nevű ügyvéd. Munkatársunk Steinherz ügyvéd aőgcwával ma hiosszatlb beázéígetéstt folytatott, melynek eredményét alább küzö'jük. Az ügyvéd ne­vét az ő saját kívánságára nem közöljük. Az említett ügyvéd a következőket mondotta: — Steinherz Rudolbf esete megdöbbentett. Legutóbb január végén járt nálam Pozsony­ban a sógorom, majd néhány hét múlva is­mét február végén. Mielőtt Pozsonyba jött volna, levelezőlapot kaptam tőle Becsből. Megjegyzem, hogy Steinherz évenkint legalább kétszer járt Pozsonyban, miután néhai édesatyja, egy volt kecskémé- ti főrabbi, valamint az édesanyja is nyug­díjas kor áÁan Pozsonyban lakott és itt is halt meg s az ortodox temetőben van eltemetve. A meggyilkolt sógorom apja ugyanis Pozsonyban volt lbodh©r s már ak­kor megszerette a csöndes várost. Sógorom, Steinherz Rudolf gyakran járt szülei sírjához is. Bécsbe üzletileg igen gyakran utazott s oda bort és gyümölcsöt szállított. — Sógorom békeidőben nagyon jómódú ember veit, szép háza és szőllője vök. Szollőj ét nemrégen eladta s ezea a pénzen alapította a Fructus részvénytársaságot mely­nek Bécsben is volt fiókja. A bécsi fiók igazgatójának manipulációi folytán a vállalat válságba került s a Fructus részvénytársasá­got a közismert bécsi Slaber-cég likvidálta. Ebből kifolyó’ag Steinlherzmek differenciái tá­madtak a Kl&ber-c éggel s a bosszú pőrök egy­mást érték. Steinherz a pereket meg is nyer­te, közben azonban a Klaber-cég maga is csődbe ment. Ezek a perek sógoromnak igen sok pénzé? be kerültek. — Február közepén sóderomtól a bécsi Grand Hotelből egy levelezőlapot kaptam. Csodálkoztam, hogy szerény és spórolós em­ber létére a Grand Hotelben szállt meg. A lapon jelezte, hogy Pozsonyba jön. Állandó útlevele volt ugyanis, úgyhogy tetszése eze­rint utazhatott. Mikor eljött, elmondottá, hogy egy svájci pénzcsoport Magyarországon nagy bevásárlási irodát akar nyitni. A pénz- Csoporttal sógoromat — állítása szerint —• Sopronban ólő unokái ivére hozta össze. Só­gorom előadta, hogy a bevásárlási vállalatnál igazgatói álláet kap és havi ezer svájci frank finetóst fog kapni. Azt is elmondotta, hogy va­lószínűleg el kell költöznie Budapestre vagy Bécsbe. $oha egy pillanatig nem kételkedtem szavahihe­tőségében, komoly embernek tartottam és igy eMadAsát ‘ is komolyan vetítem. Ugyláilszflk azonban, hogy a évé jói vállalat csak a hold,bon lé­tezett, amelynek gyümölcsöt zöldséget és élő állatot kellett volna e®áKitatnAa. Miután sógorom már é le­niedet! ember volt és nyugdijképes áIáéba kellett volna lépnie, ezért azt mondta, hogy- a pénzosoport- tal olyképpen állapodott meg, hogy mintán nyugdijat nem kaphat, egy életbiztosítás­sal eíiminálhatnák ezt a kérdést. Nálam érdeklődött, hogy Pozsonyban melyik bizto­sító oéget ajánlhatnám neki. Sógorom ekkor az én ajánlatomra ment a Seknriitaishoz és a Főnixhez. Ez utóbbival azért tárgyait, mert 1922-ben már egy nagyobb ügyletet bonyolított lo ezzel a társasággal. A biztosijáét csak hosszas levelezés után kötötte meg, mert a biztosító társaság a budapesti intézett­be* utasította őt. A Főmix-szel kötött szerződés ér­teiméiben fizetendő 10.600 koronát sógorom magyar va'illában nálam hagyta. A Sefcurilasnál 10.200 ko­ronát keltett fksersíe. Amikor legutóbb nálam járt, nagyon jókedvű, friw, életerővel teli embernek láttam. — Másodszor egy szerdai napon 'jött el 6 nekem és a csatád ómnak lerögzített kecskeméti mustot ho­zott. Ebéd alatt üzleti ügyeiről beszélgettünk, majd ebéd után megnéztük Kemairque filmjét. Életunalomnak, vagy gondnak még a nyoma sem látszott rajta. Tőlem Iámét Bécsbe utazott s onnan levelet kap­tam tőle, amelyben arról értesített, hogy a svájci csoport ajánlatát elfogadta és hogy ő nagyon sze­retné, ha a vállalat igazgatójául Szteréoyit meg­nyerhetné. Ezután még egyszer telefonon beszéltem vele 6 óikkor azt közölte, hogy f svájci urak a jövő héten jönnek Budapestre, hogy az utolsó simi'áso- kait elvégezzék a szerződésen. Ezen a héten nekem is Budapestre kellett vo'ea utaznom. Ugyanis arra kért engem, hogy mint ügyvéd jogi szakértőként vegyek részt a tárgyalásokon. A megállapított napot megelőző napon fölhívtam Kecskemétet telefonon e akkor sógorom jogász-fia jelentkezett, oki azt mondta, hogy az apja a Budapestem lakó kertész- fiához ment. Steinherz jogászfia egyáltalában semmit sem tudott a svájci urakról, a kiviteli vállalatról és a tárgyalásokról. Ekkor szereztem tudomást az újságokból a gyilkosságról. — Sógorom ismételten hangoztatta, hogy az életbiztosítást fizetni akarja abban az esetben^, is, ha a svájci üzletből semmi sem lesz. A biztosítást állítólag sógornőm is akarta. — Előttem az egész ügy teljesen rejtélyes és a nyomozó hatóságoknak lesz a föladata utánajárni annak, hogy a svájci pénzcsoport tényleg létezett-e, vagy nem és hogy azzal Steinherz tárgyait-e Fischl következesén kifart első vallomása mellett Budapest, április 9. (Budapesti szerkesztősé­günk teiefonjelentése.) A gyilkos Ffeöhlt a bé­csi rendőrség újból kihallgatta. Fischl megma­radt amaz állítása mellett, (hogy a merényletre föl volt bérelve. Egyidejűleg a kecskeméti rendőrség is folytat­ja a családtagok kihallgatását, akik valameny- nyien váltig azt állítják, hogy az előzetes terv­ről semmi tudomásuk sem volt. A budapesti rendőrség egyelőre kikapcsolódik a további: nyomozásból' s arra az álláspontra helyezke­dik, hogy egyelőre valóságnak kell elfogadni Fischl vallomását, s mindenesetre a biróság föladata lesz kellően mérlegelni a cselekmé­nyeket, különös tekintettel a büntetőtörvény- könyv 282. paragrafusának az intézkedéseire, amely a saját kérésre történt emberölésről in­tézkedik. A nyomozás csak akkor fog teljes erővel tovább "folyni, ha Fisehlt. Magyarország­ra szállitják, ami a jövő hét elején fog előre­láthatólag megtörténni. Péchy Erzsi ctutókaramhólja a törvényszék előli A solfőr parancsra adta át a kocsi vezetését — A művész* nőnek angol sollőrigazolványa volt Székesfehérvár, április 9. A székesfehérvári tor­vénysoék ma reggel kezdte tárgyalni Péchy Erzsi budapesti szdnanüvésBnő ismert autókaram'bGlj ázzak ügyéit. A szinmüvésanővei együtt a spdfőrje i» a vádlottak padján ül Az ügyészség mindkettőt ötrendbeli súlyos testi sértés bűntettével vádolja. A vádlott Péchy Erzsi az általános kérdések során előadja, hogy harmincnyolc éves, református val­lásai, elvált, vagyonos, a budapesti operaház tagja- eddig büntetve nem volt A tulajdonképpeni érdemleges tárgyalás csak dél felé kezdődött. Ennek során a vádlott solfőr azt adja elő, hogy teljesen ártat­lannak érzi magát, miután qz au*9 vezetését mun­kaadója, Péchy Erzsi kifejezett parancsára adta ¥ - — J Péchy Erasi valHoanáisában azzal védekezett, hogy angolországi feoosi vezetői igazolványa van a így joggal ült a volán mellé Az országúton egy másik autó haladt előtte, amely állandóan jobbra-balra imbolygóit és óriási port csinált Mint énekmüvésznő kénytelen kímélni a hangszálait a portél, ezért az előtte haladó kocsit szabályosan mellőzni akarta. Egyebet nem tud előadni, mert a következő pillanatban bekövet­kezett a katasztrófa, idegsokkot kapott és csak a kórházban tért magához. Délben a tárgyalást félbeszakították. Szünet köz­ben a művésznőt fosz!elölnek valóságos légiója tá­madta meg autogramért. — A tárgyalást délután Igfchlttgk. Iliiét o*£ «§ műd órákban várható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom