Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-10 / 82. (2599.) szám
6 1931 Április 10, péntafc. Hegdöbbentő számok a Verdiovina nyomor-vadonából A legszegényebb ruszin falvak népe 240 százalékkal nagyobbb legelőbért fizet, mtnt a Schönbcm-uradaSom fönnállása ideién — Erdő kihág ásóké rt nyolc községben 2460 napi elzárás A VERÉB I. Az ébresztő óra berregése verte lel álmából. Első tekintete a szürke kis verébre esett. Gyorsan felöltöző tt és ami kendermag még a stanicli'ban maradit, behintette neki a kalitkába. — Ugyan fiatal ur, dobja ki azt a csul madarat... — Hová gondol, Mari néni... Az én drága kis madárkámét... — És hozzá még az ablakba teszi... — Tavasz van, hadd örüljön szegény. — Ugyan mit is sajnál rajta? — Azt csak én tudom... Maga azt nem érti, Mari néni... Mit tudja azt maga, mii az, egy iflyen szürke, csöpp veréb... És amit ez a kis féreg szenvedett.., — No hát... — Tudja... februárban ... amikor irtt, kint a küszöbnél rátaláltam... öszeíagyva, megdermedve... — Tudom ... tudom ... — Felemel tem ... tenyerembe fogtam ... behoztam ide, a kályha mellé... Bici kis szive dobogni kezdett... élt... élt... élt... Micsoda pillanat volt az nekem ... Mari néni, micsoda pillanat... A sorsomat, az életűmet éreztem meg akkor abban a vergődő csöpp madárban ... a sorsomot... Mari néni, a sorsomat... de maga ezt nem érti... és hozzon egy kis meleg vizet, mert borotválkozni akarok... — Hozom már iifiuir... — és ahogy kiment, rázta a fejét, — ennek is több van egy kerékkel... II. Pont nyolckor már ott ült a hivataliban az akták között és görnyedve máso'ta a végzésieket, a sommás pereket, amiket unt, halálosén unt, de menynyire unt mindent, ez alpereseket, a felpereseket, a kopott gyakornokot, a pápaszemes, kopasz keze- lőtisztet, az irodaszolgát, a szeplős gépírókisasz- szonyt, mindent, mindent, mnident, az egész gyötrő, íealázó alárendeltséget, amely ráterpeszkedett az ő életére s lefogta szárnyait, amelyekkel repülni szeretett volna repülni repülni ... Utálta, szive mélyéből utálta ezt a famyarszagu irodát, a savanyu embereket, az egész kisvárost, amely bepókhálózta, eltemette. — Hát, Varga ur, mi újság? — kérdezte a gépír Ókisasszony, ahogy éppen egy makacsolást kopogtatott. — Holnap... — mondta Varga és torkán akadt a sző. Aztán folytatta: — Igen ... holnap ... A pályázat ideje lejárt és ha szerencsém van ... — Itthagy minket... — Pest... Pest... Ott egészen más ... Pest... És kiiibámuít az ablakon. A kezelőt!ezt az asztalra csapott: — Disznőság. Ezt a Bnjor-Strausz aktát megint elrontotta... Hát hol jár magának az esze, Varga, •mii? De Varga rá se hallgatott. Csak dörmögjön ez a medve, persze irigykedik, fáj neki, hogy utolérik. Émelyítő emberek... El innen... eh És végigpergette terveinek nagyszerű filmjét, a költözködést, a búcsút, az utolsó kalapemelést a gőgös Lenke kisasszony előtt, a vonatot, a pályaudvart, a pesti uccát, az uj hivatalt, a kedves kis hónapos szobát, valahol a negyedik emeleten fönn, az'án az ügyvédi vizsgát, a praxist, az irodát, a befolyást, a karriert. Istenem, csak egyszer kimozdulhatna innen, csak egyszer áttörhetné magát ezen a sárhoz tapadt nyomoron, amely körüldrőtozta álmait, mint egy kalitka a vergődő, szárnyát csapkodó madarat. Tiz óraikor érte jött a szolga. — A járásbírő ur hivatja ... Átment. Elszorult szívvel nyitott be az ajtón. Meghajolt. Várt. A járásbiró keresztbe vetette lábait, kamásnija csak úgy virított a laklkcipője felett és acél manikűrjével körmeit reszelte. Aztán felnézett... ösz- ezeráncolta homlokát — Privát ügyiben akarok beszélni magával... — Kérem... — nyelt egyet Varga és várta, hogy most mi lesz. — Arról van szó, tudja... — kezdte a járás- biró, — no igen, arról van szó, hogy maga barátom kicsit kapaszkodó ... Az unoikahugoim. igen ... Lenke ... tudja ... — De kérem... — dadogta Varga és egészen belevörösödött. — Hallgasson, most én beszélek. Figyelmeztetem, hogy unokahugomnak maga egyszersmlnden- korra hagyjon bókét... Mit üldözi... mit kiisér- geti folyton..;, mit akar? Amiért tavaly télen magával is táncolt egy turt, az még nem jogosítja magát fel arra, hogy egy ilyen társaságbeli hölgyet, mint az én unokahugom, tolakodásával molesztáljon ... Szokjon le barátom ... szokjon le ... Keressen magának más társaságot... Hát csak ezt akarom mondani. Mehet. Szédülve fordult ki az ajtón és kábultan, nehéz fejjel roskadt vissza az ablakhoz, ahol már azóta egy levél várta. A reggeli postával jött. A borítékon rajta volt a hivatalos pecsét. — A kinevezésem... — lángolt lel Vargában az öröm és kigyuít az arca, Sugárzott, égett és valami végtelen gyönyört érzett a gondolatra, hogy most mindjárt visszamehet a főnökéhez és emelt fejjel, büszkén vághat vissza a sértésekért, a megaláztatásért, mert ő most elmegy innen, itt hagyja ezt az átkozott helyet, ezt a poklot, széttöri a láncot, amely bilincsbe verte s feloldva, szabad szárnyakkal röpül főt, föl és Lenike kisasszony lesz boldog még, hogy egyszer egy túrt vele is táncolt... Forró ujjakkal tépte fel a borítékot. „Tudatom, hogy az állást mással töltötték be.“ Lebukott a feje és ebben a pillanatban ömkémtelenül az ő csöpp madárkájára gondolt. Igen, ő is így ösz- azelagyva, haüobt le AHma** kGsaóbe Ungvár, április 9. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Megirta a P. M. H., hogy a ru- szinszikói országos képviselőtestület március 30-án két óra alatt tárgyalta az országos költségvetést. Rozsypal országos elnök ugyanis a cseh agrár párt indítványára az általános vita után egyszerűen megszavaztatta a költségvetést és azzal elütötte az országos képviselőtestület ellenzéki tagjait attól, hogy a részletes vita során a költségvetés egyes tételeibe z h o z zá s z ó 1 h a s sa n a k. A példátlan elnöki eljárás óriási konster- nációt keltett, viszont a vita során a Győző Ármin országos képviselőtestületi tag által felsorolt leleplezések az országos hivatalban okoztak megfelelő meglepetést. A szónok ugyanis a súlyos adóterhek felsorolásával kapcsolatban adatokat sorolt fel ezekről a fizetési kötelezettségekről, melyek a Verchovina népének nyomorát még jobban fokozzák. Az adatok megdöbbentő képét tárták fel a Verchovina gazdasági és közigazgatási életének. Gazdasági szempontból a szónok a szoly- vai járásban lakó szegény, földhözragadt nép legelőbéreit sorakoztatta számoszlopokba. — Kimutatta,' hogy az előző évi legelőbérekkel szemben, mily horribilis béreket kényszerítenek ki az állattenyésztésből élő néptől, így Brustura község az eddigi 485 korona helyett 871 korona legelőbért fizet, Dusina 2400 korona helyett 6000 koronát, Szászóka 2000 korona helyett 3500 koronát, Strojnó 800 korona helyett 1400 koronái, Rozsos 3500 korona helyett 9401 koronát, Palló 2500 korona helyett 3800 koronát, Uklina 610 korona helyett 2595 koronát. Összegezve a hét község e lesújtó gazdasági nyomor 1. íd. Andrássy Gyula gróf B. L. rimaszombati ügyvéd az 1847-iki országgyűlésen országgyűlési ifjú, vagyis jurátus volt s mint Zemplén vármegye szülöttje, id. Andrássy Gyula gróf, zempléni követ mellé volt beosztva, már csak azért is, mivel a korteskedő© és választás alkalmával is folyton együtt voltak és sok mindenféle veszedelmet együtt éltek át. Az akkor még igen fiatal Andrássy B.-t nagyon szerette, gyakran elbeszélgetett vele még országos dolgokról is, s egyszer igy szólt hozzá: —• Bizony nem tudom én, Lajoskám, mi lesz ennek a vége? Lehet, hogy B. már hallotta emlegetni Széchényinek Andrássyra vonatkozó közismert jóslatát, lehet, hogy csak kiváló észtehetségére vonatkozólag mondta, de igy válaszolt: — Az lesz a vége, hogy végre is Méltóságod lesz a miniszterelnök. — No, Lajoskám, ebben ugyan kételkedem, de ha úgy fordul, akkor maga lesz az államtitkárom, — szólt a gróf s jóizüt mosolyogtak reá mind a ketten. Lezajlott a szabadságharc, elkövetkezett 67 is és Andrássy lett a miniszterelnök, B. pedig, mint ügyvéd, más megyéken telepedett le. Úgy a 70-es évek elején B. kocsin ment Sátoraljaújhelyre szüleit meglátogatni s Terebe- sen keresztül hajtatva, látja, hogy a gróf éppen akkor akar kocsira ülni. Megemelinté előtte a kalapját, a gróf azonban intett, hogy álljanak meg s a kocsi felé közeledett. B. leszállt, elébe ment a grófnak és újból üdvözölte, a gróf azonban természetesen ellőtt, az ő sorsa se más. de ki emeli hozzá segítő kezét, hogy tenyerébe vegye, melengesse, hogy élni tudjon, élni... — Mi újság? —• kérdezte a kezelőtiszt. — Semmi... — bólintott Varga, — nem sikerült ... Semmi... — No lássa... — mondta a kezelőtiszt és már nem haragudott. — Különben nem is olyan nagy baj, hogy azt a Bajor—Strausz-féle aktát elrontotta, majd én megcsinálom. Úgy is az én d olgom... III. Hazament, megebédelt aztán kikönyökölt a nyitott ablakon. Zúgott a feje és csak bámult bele a levegőbe, amelyet a tavaszi nnip verőfénye szűrt át és nem érzett semmit... Tompa volt, fásult, elgyöés éhínség közepette 240 százalékkal több Jegelöbért fizet, mint annak idején a Schün- born-uradalomnak fizetett. Ami a büntetéspónzeket illeti, azok igen nagy összegeket tesznek ki. — A verchovinai ruszin lakosság — se legelője, se erdeje nem lévén — ínségben szenved. Elkerülhetetlen tehát az erdei hulladék-galyszedés, de igen sovány jövedelmi forrás az erdei gombaszedés is. Ám az ebből eredő büntetéspénzek és elzárások, melyekkel egy év alatt „erdő és legelő kihágások" elmén sújtották a lakosságot, horriiblis számokat eredményeznek. így Duszina beregi község lakói között 600 napi elzárást osztottak ki büntetésként, Ne- lipino község lakosai között összesen 20.000 korona pénzbírságot róttak ki és 600 napi elzárást. Csernik község szegényeit 3000 korona pénzbírsággal sújtották és 150 napi elzárással. Olenyován a galy- és gomba-szedőket, valamint a tilosban legeltetőket összesen 12.000 korona pénzbírsággal büntették és 100 napi elzárással.Sztrojnovo község lakosai közül összesen 300 napot ültek egyesek. Rozsos község 560 korona pénzbírsággal és 250 napi elzárással. Sztrojnovo község lakosai közül egyes bűnösöket összesen 3340 korona pénz- büntetéssel és 294 napi elzárással sújtottak. Uklinának, ennek a legszegényebb ruszin- szkói falunak több lakosa eddig 1750 korona büntetést és 175 napi elzárást kapott. A nyolc község lakói tehát legelő és erdő- kihágások címén 40.622 korona pénzbírságot és 2.460 napi elzárást szenvedtek egy esztendő alatt. Szomorú képe ez a mszinszkói viszonyoknak. nem ismert reá, mivel az utolsó találkozásuk óta eltelt 25 esztendő nagyot változtatott az ügyvéd arcán és termetén. Midőn aztán a nevét is megmondta, András- synak földerült az arca s ezzel a szóval fordult hozzá: — Én magának 25 év előtt azt ígértem, hogy ha ipiniszterelnök leszek, maga lesz az államtitkárom. Már csakugyan az vagyok, állom a szavam, mit tehetek önért? B. megköszönte a gróf jóakaratát s mondá, hogy ő ügyvéd, hivatalt nem vállal, mire a gróf azt mondá: — Talán a gyermekeiért tehetek valamit? —- Kegyelmes uram — szólt mosolyogva B. —, azok még nem szorulnak pártfogásra, mivel kicsinyek; nekem pedig elég jutalom az, hogy kegyelmes uram még emlékezik reám. — No, annyit mondhatok, Lajoskám, hogy maga, ha testben megváltozott is 25 év alatt, de lélekben nem, ma is olyan önérzetes, mint volt. Maga az első ember, aki a fölajánlott protekció után nem kap; s éppen ezért szeretnék érdekében valamit tenni... Talán majd később, ha, a fiai fölnőnek. Ezzel barátságosan elbúcsúztak, azonban megigértette B.-vel, hogy szükség esetén hozzá fordul egész bizalommal, B. azonban sohasem vette igénybe a kiváló ember jóakaratát. * Egy régi követválasztás. Az 1847-iki országgyűlésre indult meg a választási küzdelem. A zempléni híres „szegénylegények" két részre oszlottak; fele elment Borsodba, fele ott maradt Zemplénben, hogy Andrássy Gyulának segítsen megszerezni a mandátumot. Ezek a szegénylegények mindnyájan jogvégzett jurátusok voltak, akik aztán az országOdalktimn a Iker ütésem* verebek csipogt ak. Ezeket nézte. — Ceip ... csipcsiiröp ,.. Hátrafordult. Az ő kiis verebe verdeste szárnyaival a kalitka drótlfalát... Besütött hozzá is a tavasz. Rángatta a testiét a szabadulás ösztöne. Villogó, parányi szemecskéi égték, tavasz, tavasz, szabadság. élet... Reszketett, vergődött, piihegett, kétségbeesett erőllködiéssel kereste a menekülést. Kifáradt, megpihent, aztán újra néki rontott, feldúlva, megmámorosodva a vágytól, hogy repüljön, repüljön szegény ... Leemelte a falról a kalitkát ég odahelyezte az ablak párkányára. Visszakömyököllt és egykedvűen nézte a lázas madarat, ahogy tolláit felborzolva küzdött rabságában. — Csip... csipceáirip ... Nem, nem, 6 nem tod ilyen, fcegyettan tornai mi Hoatague Norman amerikai missziója Washington, április 9. Montague Norman, az Angol Bank kormányzója az Egyesül* Államokba utazott, aliolll állítólag a háború* adósságok és a jóvátételi kérdés ügyében ii tárgyalni fog. Az United Press értesülése szerint nem lehetetlen, hogy Norman egy nemzetközi pénzügyi konferencia összehívását fogja ajánlani, amelyen az Egyesült ÁJ- Kamok kiküldöttének elnöklete alatt megbeszélnék a háborús és jóvátételi adósságok részletes leírását, vagy a fizetési feltételek megkönnyítését. Norman utazása állítólag; összefüggésben van a közép- és keleteurópai kívánságokkal is, mert angoií pénzügyi körök felfogása szerint a középeurópai államok katasztrofális gazdasági helyzetén és e helyzet veszedelmes politikai következményein csak úgy lehet segíteni, ha Amerika enyhíti a jóvátételi terheket és hitelit folyósít az európai államoknak. gyűlésen a követek mellé beosztva, © a kin táblán jegyzősködve tették élénkké az országgyűlés alatt az ős koronázó Pozsony városát. Hetek óta tartott már a korteskedés, midőn egy alkalommal egy olyan ellenpárti kis faluba vonultak be Andrássyék, ahol a bétszilvafás nemesek hallani sem akartak róluk, ők azonban bevonultak a nagy vendéglőbe s kitűzték annak a fedélnyilásán az Andrássy Gyulát éltető lobogót. Az ellenpárt is szervezkedett s fokosok ée mét ab Ótokkal fölfegyvenkezve, ©1 akarták foglalni a kortestanyát. Az Andrássy pártja azonban nem engedett, visszaszorította a már betódüló tömeget, becse ka.tt a az orruk előtt a nagykaput, becsukat- ta a földszinti ablakok vastábláit s megkezdődött az ostromszámba menő harc. Ami csak megmozdítható volt s az emeleti ablakokon kifért, azt már mind aláhajigálták az ostromlók fejére, volt is köztük elég betört fej. azonban az ostromlók között sem volt ám teljesen ép ember egy sem. Egyiknek a feje volt bekötve, másiknak egykét fogát ütötték ki s Manó grófot pláne egy fél téglával hajították arcon, úgyhogy olyanra dagadt a félarca, mint egy cipó. Már elfogyott a ledobálni való bútor e arra •kevesen voltak, hogy az ostromlók közé rohanhassanak ki, a nagy vaspántos kapu véezt- jóslóan ropogott, s azért el kellett készülni a legrosszabbra is, mivel a .katonaság megérkezését' nem lehetett bevárni. Volt a csapatnál egy hatalma® termetű ts nagyerejü vármegyei ha.jdu, Décsy Pista, az a gróf elé állott s vállalkozott reá, hogy ő elűzi a kapu elöl az ostromló csapatot, csak bízzák reá teljesen a dolgot az urak s a többi személyzet lóra ülve sorakozzék, s mikor ő kiált, rohanjanak utána kivont kardokkal. Mit volt mit tenni, a kétségbeesett helyzet rávette őket s elfogadták az ajánlatot. Ekkor Décsy Pista odaáliott a recsegő kapu elé, egy hatalmas fejsz ©csapással lerántá a feb ső tolókét, egy másikkal az alsót, s midőn a megvadult tömeg betódult a szétcsapódó kapun, egy kört kanyaritott közöttük hatalmas fejszéjének egy kanyaritásával, 8—10 embert lésodort s elkiáltotta magát: — Utánam! Úgy elült előtte a nép, mint a kasza előtt a rend/a kicsi, de elszánt sereg utána nyomult, s a betódulók hallva a halálorditást s látva a megvadult óriást, oly pánik fogta el őket, hogy maguk közül egy csomót legázolva, futottak vissza, s ez a vakmerő, óriásé rejti ember a többit megelőzve, több, mint negyedórányira hajtotta maga előtt a megfél említett tömeget, lesöpörve maga előtt, akiket elért. Közben a falu másik végén megszólalt a segítségül jövő lovasság trombitájának a harsogása. a nép ijedten szaladt a házakba, s az egész társaság a Décsy Pista vakmerőségének és óriási erejének köszönhette a megmenekülését és az életétNagy bankbnkás Lengyelországban. A Handlovy-ban.kház, Lengyelország egyik legnagyobb magánbankja, fizetésképtelenséget jelentett. A lodzi törvényszéknél már megtörtént az erre vonatkozó bejelentés. A bank passzívái hárommillió dollárra, rúgnak. Az igazgatók szerint a fizetésképtelenséget az angol cégekkel kötött •szerencsétlen kimenetelű üzletek okozták. A nagyarányú fizetésképtelenség a lengyel gazdasági életben nagy megdöbbenést keltett. könyörtelen, de neki szive van, ezt a kínlódást nem nézheti tovább, igen, igen, ki fogja nyitni a kalitka ajtaját, kiereszti a verebet, hadd repüljön, hadd repüljön, Istenem, miért ne repülhetne szegény? És kiengedte a madarat. — Csiiipcsirip ... Elborult tekintet tel nézett utána, kereste, merre száll, merre viszi az útja? De nagyon elhomályosodott a szeme, nem látta a verebet, pilllái meg- nedvesedtek. Ebben a percben maga sem tudta, mit sirat meg. A verebet, amiért elszállít, vagy saját magát, amiért itt maradt? Bejött Mari néni. Rögtön észrevette, hogy a kalitka üres. Megelégedetten mondta: — Na, csakhogy egyszer ráim Is hallgat a fiatalúr. Erdődy Mihály. REGI MAGYAR ALAKOM Közli: BODROGKÖZY ZOLTÁN élet más... Igen, az élet az más... A sors lehet
