Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-26 / 71. (2588.) szám
1031 mácrdus 26, cggtgrttfb Muszka virágoskert, melyet magyar föleibe plántált a szeretem és a nagy háború Hercegnők, kormányzó leánya, csodálatos véletlenek — Egy csokor történet a magyar hadifogolyíeteségek életregényéből gyerekek. Én ú magyar asszonynak érzem már magam. Budapest, március 25. Botanikus kertek, dteaparkok érdekes kincsei azok a különie- gies virágok, amelyeket messzáföldről, idegen éghajlat alól. plántáltak át a gondos kertészek. Ilyen különleges virágok a szép orosz nők, akiket >011 hadifogoly-katonáink hoztak magukkal messzi Muszkaor- szágból. Valóságos regény majd minden ilyen hadifogoly-házasságnak a története. Hercegnő takarítja a magyar huszárezredes celláját A magyar asszonnyá vált orosz leányok kö- iZíM legelőkelőbb: Galycin Mária hercegnő, a volt kaukázusi alkirály leánya, aki Széchenyi Bálint grófnak lett a felesége. Széchenyi Bálint gróf a nagy Széchenyi István unokája, Ödön pasának, a török tűzoltóság megszervezőjének fia, mint huszárzászlós került hadifogságba. Abban a kazamatában, ahol ő, sínylődött az egykori kaukázusi alkirálynak, Galycin hercegnek a családja is. A két gyönyörű hercegikisasszony, udvari .bálok ünnepelt, körülrajongott királynői, cseléd-munkám kényszerűit. Nekik kellett takarítani a börtön lakóinak celláit. így ismerte meg a szép szőke Galycin Mária az érdekesfejü, örményes kinézésű magyar huszár zászlóst. Sejtelme sem volt arról, hogy ez a fogoly a legelőkelőbb magyar mágnások egyike és Széchenyi Bálint gróf ee gondolta, hogy cellája padlóját vérbeli hercegnő mossa fel nap-nap után. Mikor beszélgetni kezdtek, akkor se árulták el magukról, hogy kicsodák. A hercegnő nem merte, a gróf meg nem tartotta fontosnak. Már régen szerették egymást, amikor minden kiderült. Most már nem volt többé maradásuk a börtönben. Nagy nehézségek árán kiszöktek és egy orosz pópánál titokban megesküdtek. Hamarosan elfogták őket, de ez a második fogság már nem tartott sokáig, mert 1922 elején kicserélték őket a magyar bolsevista vezérekkel. A fiatal gróf hazavitte szép feleségét soproni birtokára, Hegykőre, kislányuk is született. Most — úgy hirlik —• válnak . . . A szamarhandi kormányzó leánya magyar festőművész felesége A Horthy Miklós úti bérpalota legfelső emeletén van Vigh Bertalan festőművész műterme. A műterem falán, aranykeretes képről csodaszép asszony mosolyog. Ezt a képet és több más, ugyanerről a módéiról készült pompás festményt ismer már a magyar közönség a Műcsarnok tárlatairól. A képek eredetije: a művész felesége, a szamaikandi kormányzó leánya, akit orosz hadifogsága idején ismert meg a rimaszombati származású Vigh Bertalan. A ragyogó tiszta atelierfaen igy meséli el házasságának történetét a festőművész: — Mint hadifogoly tiszt, a taskendi mttvészr iskolában tanítottam, Gács Demeter kollégámmal együtt. Gyakran rendeztünk az iskolában jótékonyé élű bálokat, kabarékat. Az egyik ilyen bálon megláttam és megszerettem egy gyönyörű szőke teremtést. Barátaim figyelmeztettek, hogy ne is próbáljak közeledni hozzá, mert ez a szamarkandi kormányzónak a leánya, Maria Feodorovna Karatkova és egy Jegorowa nevű orosz tisztnek a felesége — tehát szerelmem egészen reménytelen. De a figyelmeztetés ellenére mégis csak megismerkedtünk. Hosszú ideig nem láttam, de annál többet gondoltain rá. Tudtam, hogy férje a pe- rovszki magyag* hadifogoly tábor .parancsnoka és később ojm|: hallottam, hogy az ellenforradalom idejfF kivégezték. Férje halála után találkoztunk ismét. Ezután nemsokára összeházasodtunk és a Cseka elől menekülve szöktünk Turk esz tanon keresztül, mig végre az első tusztranszporttal hazajöhettünk, 1922 karácsonyán. A gyönyörű asszony ragyogó kék szemét tág- ranyitva, tökéletes magyarsággal mondja: — Jó itt, szép itt, — itthon, Magyarországon. — Szép álom mindaz, ami a forradalom előtt történt és borzalmas álom maga a forradalom, amit átszenvedtünk — mondja — de mindenképpen: álom a múlt, amit eltemettem. Néha kapok híreket hazulról, a nővéremtől. Borzasztó állapotok vannak Oroszországban. A két fiúm itt jár iskolába, ők már magyar Endre Az afgán hercegnő is magyar asszony lett Umébe illő történőt© van György Endre mérnök házasságának is. A fiatal mérnök, aki amatőr birkózóbajnok is volt, a taskendi fogolytáborba került Itt ismerkedett meg a tur- kesztáni orosz ezredparancsnokának, Kutjesov tábornoknak a feleségével, akibe halálosan beleszeretett. A szép asszony eleinte titkolta, hogy ő is vtiszontszereti a fess magyar hadnagyot, de mikor a férje hirtelen megbetegedett és rövid szevnedés után meghalt, elárulta érzőiméit. Már összeházasodtak, amikor az uj férj megtudta, hogy felesége melyen előkelő családból való; a bokharai kánok leszármazottja, afgán hercegnő. Mikor Afganisztánban kitört a forradalom, a benszülöttek hatalma megerősödött és visszahívták emigrált előkelőségeiket. Ezek között szerepelt a magyar mérnök feleségének a családja is. Az Afganisztánba visszatért rokonság révén az uj afgán kormány tudomást szerzett a hercegnő magyar férjéről és küldöttséget menesztett hozzá, hogy jöjjön el technikai tanácsadónak. György Endre, felesége és az asz- szony első házasságából származott fiú lovon tették meg az utat egész Afganisztánig. Afaganisztánban nagy barátsággal fogadták őket. Az asszony az emir édesanyjának palota- hölgye lett és a magyar mérnök repülőgép-üldöző ágyukat gyártott az afgán hadsereg számára. Rengeteg pénzt keresett, de már nagyon vágyódott haza Magyarországba. Az afgánok csak úgy engedték el őket, hogy asszony fiát ott tartották „zálogba", hogy igy biztosítsák a vissza jövetelüket- így aztán György Endre a feleségével hazajött. Külön hoszt és Ámor Tágas udvaru, földszintes kis óbudai házban lakik a rózsásarou, aranyhaju Irocska, egy orosz földbirtokos leánya, K. Gyula százados felesége. A bolsevikiek moszkvai böntönében sínylődött a magyar százados és ugyanoda volt bezárva Irocska is. Az arany- hajú leány édesanyja lengyel nő és ezen a réven a lengyel követség utján minden nap külön kosztot küldtek .be neki és ő mindennap megosztotta porcióját szomszédjával, a magyar századossal. A közös ebédeknek kölcsönös szerelem ‘lett a vjge és amikor a százados hazajött Magyar- országra, elhozta magával feleségként ír öcs Icát. Most már egy kislányuk is van. Szomorúan panaszolja a kis századosmé, hogy milyen rossz híreket kap hazulról. A prágai MÁK szemináriumi munkája a második szemeszterben Prága, március 25. A prágai MÁK az első szemináriumi szemeszter sikeres lezárása után ujult erővel kezdte meg a második szemeszterben a szemináriumi munkát. A második szemeszterben már eltűntek a kezdet nehézségei s a diákság nagyobb bizalommal kapcsolódott 'be a szemináriumi munkába. A második szemeszterben ismét hét szeminárium -működik. Ezek közül öt már a szemeszter első két hetében megkezdte munkáját. A jogi szeminárium Rády Elemér jogszigorló vezetése mellett a Nemzetek Szövetségének tanulmányozásával foglalkozik egyelőre. Eddig Török Ferenc joghallgató a Nemzetek Szövetségének keletkezéséről, Gyönyör István joghallgató pedig a Nemzetek Szövetségének szervezetéről tartott előadást. A szemináriumot prágai tartózkodása alatt Pfeiffer Miklós dr., a volt kassai jogakadémia nemzetközi jogi előadója is meglátogatta. A női szeminárium Irmán Klára dr. vezetésével a kenyérkereső nő problémáival foglalkozik. Eddig Ferenczy Eszter tartott előadást. A kenyérkereső nő a családban címen. Á technikai szeminárium Thais-z László mérnök vezetésével a mai kor mérnökének szociális föladatait boncolgatja. Eddig Bitó Béla tartott előadást A régi és a modern bérházról. Az orvosi szeminárium Fiedler Viktor szigorló orvos vezetésével a népegészségüggyel foglalkozik. Eddig Kalocsay Olga tartott" előadást a tuberkulózis elleni küzdelemről és Boldis Lajos a magzatelhajtás káros 'következményeiről* különös tekintettel a népesedésre. A szeminárium keretén belül Neményi Géza dr., a szeminárium szakvezetője elsősegélynyujtáei kurzust tart. A közgazdasági szeminárium Orbán László kereskedelmi akadémiai hallgató vezetésével a gazdasági élet különböző problémáit tanulmányozza. Eddig Orbán László a kereskedelemben történő koncentrációs törekvésekről, ugyancsak ő a tőzsdéről, Létay Zoltán Csehszlovákia 1931 február havi külkereskedelmi forgalmáról és Richter Károly joghallgató a mai mezőgazdasági krízisről tartott előadást. A szeminárium további programja a szövetkezeti mozgalom tanulmányozása. — Attól félek, hogy sohase lösz már annak vége! Különösen azért nem bízom a változásban, mert az uj generációt már teljesen kommunista szellemben nevelik. Sokan vannak még itt magyarrá' vált orosz i&szonyok, hadifogoly-féleségek, előkelőik, gazdagok, szegények. Könyv lenne abból, - ra mindről imánk. Lelkierejük, vitalitásuk eéldaadó lehet a magyar asszonyok előtt. (r. m.) r —mi—, «i MiMülitMttMMHiBMnrinn VISSZA A HÁBORÚBÓL Erích Mária Remarque regénye (Copyright by U Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan ie tilos.) (79) Sokáig ülök otthon és rá gondolok. Ha a háborúról kezd elmélkedni és más szemekkel akarja látni, akkor elveszett. A cellában nem fog megbirkózni a halottak kisérteteiv 1. Albert bátor katona volt; sok ellenséges katonát megölt. Most ép ez válhat a végzetévé. Az akkori esztendőkre gondolok — és hirtelen, tisztán és világosan, egy agyagfalat látok magam előtt, lőrést, távcsöves puskát és mögötte egy hidegen leskelő, feszült arcot: Brúnó Mückenhaupt arcát, aki a zászlóalj legkitűnőbb lövésze volt és akinek a golyója soha célt nem tévesztett. Felugróm; — látnom kell, mit csinál és hogyan intézte el a múltat. Magas ház, rengeteg lakás. A lépcsőkről viz csepeg. Szombat van és mindenfelé vödrök, surolókefék, meg asszonyok, akik magasra tűzték a szoknyájukat. Sikolt a csengő, — szokatlanul erős hang. Valaki óvatosan ajtót nyit. Brúnó iránt tudakozódom. Az asszony beereszt. Mückenhaupt, ingujjban, a padlón ül és a gyermekével játszik, körülbelül ölesztendős, szalmaszőke kislánnyal, akinek nagy kék szalag van a hajában. Az apja ezüstpapirból folyót öntött végig a szőnyegen és papirhajókat helyezett rá. Némelyiknek vattabóbitája van, ezek a gőzhajók és apró celluloidbabák utaznak rajtuk. Brúnó kényelmesen füstöl hosszuszáru pipájából. A pipa porcelánfején térdelő és célozó katona van, ezzel a felirattal: Szem s kéz ha küzd, hazánknak üdv! — Nini, Ernst! — mondja Brúnó, megveregeti a kislány arcát és abbahagyja a járttól Bemegy (tok M BrtüObAfa^ gfepc £)A* Fordifoffa: Szabó Lőrinc dívány és székek, a támlákon horgolt védőhuzat a padló olyan tükörsima, hogy megcsúszom rajta. Mindenütt tisztaság és pedáns rend. Kagylók, nippek és fényképek a komó- ton, és köztük, piros bársonyon, tivegbura alatt, Brúnó kitüntetései. Az akkori időkről beszélünk. — Megvan még a tref fér-listád? — kérdezem. — Mit képzelsz? — Válaszol Brúnó szemrehányóan. — Díszhelyen tartjuk! Kiveszi a szekrényből és élvezettel Lapozgat benne. — A nyár volt persze a legjobb időm, amikor egész a kései órákig látni lehetett. Itt van ni — várj csak, junius — 8-a; négy fejlövés, 19-e: három, 20-a: egy, 21-e: kettő, 22-e: egy, 23-a: semmi, hibajelzés. A kutyadisznók ugyanis ekkor már észrevették valamit és vigyáztak. De ide gubázz csak, — 26-a: ekkor jött az uj felváltás, amelynek még dunsztja se volt Brúnóról, kilenc fejlövés, mit szólsz hozzá? Ragyogva néz rám, Két óra alatt! Röhögni való volt, nem tudom, azért történt-e, mert az álluk alatt legyintettem meg őket, mindegy, mint a bak- kecskék repültek hátra, egymás után, föl az árokból, egész mellig. De nézz csak ide — junius 29-én este 10.02: fejlövés; nem vicc, Ernst, látod, tanúm volt rá, itt van: Előttem, SebLie őrmester. Este tízkor, csaknem sötétben, kunszt volt, mi? Te, micsoda idők voltak azok! — Mondd csak, Brúnó, — kérdezem, — kunsztnak nagyszerű volt, de most — hogy is mondjam, most nem sajnálod néha egy J kicsit azokat a szegény párákat? i — Sajnálom?^-—, válaszolt Brúnó ellréjjed- I m ' ........... ~.... ............ J Me gismétlem, amit mondtam. — Mert hát akkor nyakig benne voltunk, Brúnó, i— de ma már mégis csak más a világ. Hátratolja a székét. — Ember! Te biztosan bolsevista vagy, he? Hiszen kötelesség volt! Parancs! No de ilyet... — sértődötten pakolja vissza trefferkönyvét a selyempapirba és beteszi a komófcfiókba. Egy jó szivarra aztán mégis megbékél. Csöndesedve szív néhány slukkot és a lövészegyletről beszél, amely vasárnaponként szokott ülésezni. — A minap bált rendeztünk. Pompásan sikerült, mondhatom! Legközelebb meg kugli- verseny lesz. Nézz be egyszer hozzánk, Ernst, micsoda sör van ott, olyan remeket magara is csak ritkán ittam. És korsónkint tíz pfenniggel olcsóbb, mint másutt. Ez is valami, es- téről-estére. Snájdig, kedélyes hangulat. Nézd csak, — egy aranyozott láncra mutat — lö- vészkirály lett belőlem! I. Brúnó, ez már döfi, mi? A gyermek bejön. Az egyik hajó kettévált. Brúnó nagy gonddal megreparálja, aztán megsimogatja a kislány haját. A kék szalag ropog. Aztán egy ebédlőkredenchez visz, amely tele van minden elképzelhető holmival. Valamennyit vásáron nyerte Brúnó, a céllövöldékben. Három lövés pár garas és aki bizonyos számú gyűrűt lő, nyereménytárgyat választhat. Brúnót egész nap hat ökörrel sem lehetett volna elvontatni a bódéktól. Egész halom Teddy-medvét, üvegtálat, serlegeket, söröskancsókat, kávéskannákat, hamutartót, labdát, sót két kosárszéket is összelőtt magának. — A végén már sehol a közelükbe sem eresztettek, — nevet elégedetten, — különben csődbe lövöldöztem volna az egész bandát. Hja, aki mester!... Megyek a sötét uccán. A kapukból fény és mosogató viz ömlik ki. Brúnó megint játszani fog a kislányával, aztán jön az asszony én Jma<Ui a vftCftorAt, Utána a férfi elmegy ^..xttaímaLuM,.AtJtaCiiuah.MÍ'.KJi,. ■. . _ lt v .. sörözni. Vasárnap kirándulásra viszi az egész családot. Derűs kedély, jó apa, közbecsülés- nek örvendő polgár. Semmit sem lehet ellene mondani. Semmit se lehet ellene mondani. És Albert? És mi?. . Loccsanó viz spriccel a lábam elé. Az ablakokon fellángol a lámpák fénye. Itt a vacsora meg a pihenés órája. És Albert? Albert ezekben a hetekben, most, tavasz küszöbén, estéről-estére a cellájának kopár falai között ül. Az alkonyi pír egyre tündök- lőbb lesz, egyre későbben érkezik és a kis ablak négyszögét a szemközti falra festi — piros négyszög, benne a rácsok árnyéka — és egyre hangosabban és boldogabban csicseregnek odakint a zajongó fecskék. Albert ül és feláll és járkál. És néha nyújtózik és kezeit a falon az alkonyi fény négyszögére próbálja tenni. Olyan helyet keres, ahol csak a pirosság ömölne el a kezén, a rács árnyéka nélkül. De nem sikerül, a piros kockák tulkicsinyek, velük együtt mindig fekete kereszt is vetődik a kéz fejére. Puha a levegő, mikor a fegyencek körsétájukat járják libasorban az udvaron és a sápadt, fakó rab-bőr megborzong a meleg napban. Az udvar egyik sarkában kis darab pázsit zöldéi. Egyszer egy játéklabda feküdt rajta. Biztosan az inspektor kislányáé. Albert magával viszi cellájába az emlékét. Mondták neki, hogy ha jól viseli magát, néhány hónap nnilva valamelyik közös terembe kerül. Oda sem figyelt. Mit ennyi változás ... Némán iil az ágyán, a sarokban és a falon levő piros foltra mered, mig csak el nem tűnik. Mikor aztán csúszva és föl lógatva megindul feléje a homály, mén ekelni akar előle és feláll az ágyra, ahol fönt kissé még világosabb van. De a sötétség eléri és a rab lehetetlen, az emlék a szivét íaldossa és Albert Összerezzen, ha valahol ajtók csapódnak a börtönben, mintha távoli ágyuk tompult görd ülését hallaná. Nem tud mit kezdeni magával. Néha azt hiszi, hogy gyermek, aki eltévedt Ilyenkor ak* ——, 6 ______
