Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-10 / 57. (2574.) szám
19&1 márchw íö. kedd. ■mily bogy tartsanak Moszkvában egy közö6 konferenciát, amelyen a két ország közötti függő kérdéseket elintéznék. Moszkva reméli, hogy inkdativájának sikere lesz. A japán- ©msz viszony kielégítő és a szovjetkormány reméli, hogy a barátságos atmoszféra a jövőben is megmarad. Expozéjának végén Mólótov « Vatikánhoz való viszonyról beszélt. Nyilatkozata szériát a Vatikán mindenáron nagy szerepet akar játszani a szovjetunió elleni küzdelemben. A Vatikán szolgálatában álló papok és misszionáriusok, akik Oroszországban dolgoznak, a külföldi hadvezetés égek ágensei és kémei és mindenáron az Oroszország elleni háború kierőszakolását kívánják. Becsben véletlenül a szovjetkövetség kezébe került a Vatikán egyik képviselőjének kézírása, amelyben a bolsevisateellenefe kong' ressszus szükségességét vázolja az illettő vatikáni diplomata. A konferencián a szovjetellenes intervenciót kívánnák megszervezni, Móló tov szerint Oroszország nem fél a Vatikán hadjáratától és mindent el fog követni, hogy a római terveket elgáncsolja. Befejeződést a menseviki-p8r tárgyalása Mosakra, oráreius 9. Jelentettük, hogy a leossk- ws menseviki porbes Krylenko állam ügy és* ssombatoa elmondotta rádbessédét. Utána a két rédó, Brande és Finnjenotajevsskij beszéli A feiTatalos jelentés sieriní & két védő tefméssete- sen mindenben egyetértett az államiigyésszel és' elismerte, hogy a letartóztatott mensevikiek veszedelmes ellenforradalmi tevékenységet fejtettek ki Oroszországban. Védelmük mindössze arra szorítkozott, hogy enyhe Ítéletet kérjenek. A vádlottak végighallgatták a védőbeszédeket és „elismerték*4, hogy a men-evizmns „rothadó holttest**, amelyet nem lehet életre kelteni. Zárószavukban kijelentették, bogy „belátták" tévedéseiket és akciójuk céltalanságát. A halált megérdemelték, de mivel önként, vallottak, enyhe Ítéletet kérnek a birócágíól, hogy életük hátralévő részén a szovjetért kifejtett odaadó munkával jó- vátegyék nagy hibáikat. ítéletet a perben valószínűleg hétfőn este hoznak. ftft Ifjabb három „pártvezetfiségi tag tagadja meg a közösséget Leilei kormánypártjával Niért segíti elő a Nyitramegyei Szemle a misztifikátorok aknamunkáját? —- Fürdővárost akar létesíteni egy budapesti bankár a Gellérthegyen. Budapesti ezerkesztőségünfe telefonálja: W. Seligmamn et Comxp. newyonká bankház képviseletében a budapesti városházán megjelent Hőben toké Alfréd herceg, aki nyolcmillió dolláros ajámlatot tett Siipőc polgármesternek a Gellérthegyen Létesítendő fürdővárosra. A bankház elképzelése szerirat hatalmas szállodáit ópi- * teliének, a hegyet pedig parkká képeznék M. A fürdőtelepre két, egyenként 50 személye© félvonót építettének a Gellérbhegyneik a Dunára néző oldalán, továbbá a* Erzsébet hid pesti hádföjétŐl drót- kötélpálya indulna el a hegyre. Az ajánlatot a főváros érdeklődéssel fogadta, de egyelőre még nem döntöttek felőle. Az amerikai bankcég ugyanaz, amely nemrégiben érdeklődött, hogy milyen feltételek mellett kaphatná meg a Duna—Tisza csatorna építésének finanezározását. Prága, máttittM 9. Ujalbb adalékkal szolgálhatunk ama vonatkozólag, hogy a Leilei— Szappanos-féle uj kormanyomogató pá fiacska mily felelőtlenül élt vissza egyes mit sem sejtő személyek nevével s a blöff őrlésben any- nylra messze merészkedtek, hogy még az ötvenhat tagú pár tv álae z lm a n y ba is ugy választottak be embereket, hogy azokat meg sem kérdezték, hajlandók-e nevüket az uj párt részére odaadni. Ma fölkértek bennünket az alábbi nyilatkozat közlésiéire: NYILATKOZAT. A» országos magyar gazdasági egység engem is beválasztott az országos választmányba. ÉJn sem az alakuló gyűlésen részt nem vettem, beválasztásomra sem szóval, »em írásban beleegyezésemet nem adtam, annál is inkább, mivel ezen uj politikai alakult elveimmel nem egyezik. (Lögérpatony). Farkas Alajos. Lelkes Béla, Idősb Szalay Péter. „A Nyitramegyei Szemle kutmérgezése" Az országos kereszténvszocialista párt kassai orgánumában, a Népben igen találó oiikk jelent meg a Nyitramegyei Szemle kártékony tevékenységéről. Mint már rám irtat tünk, ez a lap egyoldalú nézőszögből ítéli meg a szío- vensakói kisebbségi politika jelenségeit s szempontjai egyoldalúságaiból eredő „egyéni" véleményét aztán a Leltei—Szappanos- pártot támogató sajtó élvezettel kihasználja a magyarság pártjai ellen. A Nép most „A Nyitramegyei Szemle kuttimérgezésé* dinen a következőiket írja a nyikrái lapról: Megrjeteniík Ny ikrán egy ki© hetilap. — Nkxcs nagy jelentősége és igen kevesen tudják, hogy egyáltalán létezik. A lap emelíeme kóteégfkávűil keresztény és a helyt Mrak mellett néha politikával ie fogteBkosük. Loptukjdoraos é© szerkesztő Franois- cssy Lajo© dr„ a kenne*® tényeaoc'aiieta párt volt eae- nótora. igazán nem » jutna eroflnkbe taxeil a lappal foglalkozni, hogyha uem idfeuéivek belö'e olyan gyakran — a kormányhoz igen közelálló lopok. És ebben van a dolog pikantériája é© árdetoc*ségo. Ugyanis; a Nyfttownegyeri Szemle, vagy annak szerkesztője, Franciscy Lajos dr. szerkesztő ur időn ként, hol gyakrabban, hol ritkábban megtámadja a keresztiányszociialista párt mai vezetőségét é6 a tá-1 VISSZA A HÁBORÚBÓL Erich Mária Remarque regénye (Copyright by U. Feature Syndteate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (66) Mihelyt tehet, tekanyarodunk az országúiról. A lovak fujnak, a kocsi istentelenül zötyög, a kerekek homokot őrölnek, fenyőágak csapnak az arcunkba. Kiérünk egy kis tisztásra és megállunk. A disznó lekerül a szekérről. Puha. piszkos jószág. — Fura, mi, hogy kolbászok, sonkászsemlyék meg egyéb finom csodák születnek ilyen rondaságból? — mondja Willy és vigyorogva feni kését egy köszörűké vön. Tjaden meg ő fogja leölni az állatot — Én tulajdonképpen lószakértő vagyok, — jelenti ki Tjaden, — de hát ami lónak jó, disznónál is beválik. Tompa bárdot emel le a kocsiról. Kosole nagy mosdótálat tart készenlétben, hogy felfogja a véri. Willy feltüri az ingét és kötényt vesz. A koponyája világit. — Gyere, gyönyörűségem — mondja csámcsogva és a lámpát a disznó feje mellé állítja. A csendesen hörgő állatot hanyatt fektetik, Tjaden meg Kosoie keményen lefogja, Willy veszi a tompa bárdot, nekihuzalkodik és lesújt. Nehéz recsegés és a disznó oldalt dől. — Nagyszerű — ujjong Tjaden csöndesen, hamar a tálat! Az állat torka kiszabadul kötelékeiből és a nyakat a mosdótál fölé tartják. Tjaden elmetszi a disznó gégéjét. Erős sugárban ugrik ki a vér és a nehéz test egyszerre hörögve hánykolódjon lewaL A iái inog, é Tér Jtír fordította: Szabó Lőrinc csap — Tartani! Szorosan! — sziszegi Willy és mi egyesült erővel lenyomjuk a testet. A vér habosán ömlik a tálba, pezseg és hólyagokat vet. Valentin gyorsan megmerit benne két födeles, nagy tejeskannát. Érzem, micsoda reszkető borzongás futkos az állat kövér bőre alatt — förtelmes remegés, amely szorító kezemen át egészen a gyomromig hatol. Már nem az élet ellenállása ez; — csak az izmok görcse, de éppen ezért olyan förtelmes. Lassanként elcsöndesül; — már a vér sem folyik. Willy lebontja a zsákokat és leszedi a szijjakat. A szemek már megüvegesedtek és szürke tükrök a fényben. A nyelv kilóg a sárga fogak közül. A disznót fel hasítják. Willy meg Tjaden kiszedi a tüdőt, májat, gyomrot és beleket. Az állatot aztán felakasztjuk két fa közé, hogy a mestereink jobban dolgozhassanak- Színesen lobog a disznón a lámpafény. A hús zsírosán ragyog és mögötte sötét, csendes és mohgyanta- meg földszagu az erdő. Mi többiek őrt állunk, hogy Willyt és Tja- dent senki meg ne lephesse. A szememmel Rabét keresem. Albert azt mondja, hogy a disznó leszurása közben egyszerre csak elment. Egy ösvényen kódorgunk, remélve, bogy megtaláljuk. —- Mit csinálsz te most tulajdonképpen, — kérdezem. — Színedet se látni soha. Egy darabig hallgat, aztán elmondja, hogy egy gazdag siber csapja a szelet szive választottjának. — Honnan tudod? — kérdezőim — A lány mondta el. — Na, na, — igyekszem megnyugtatni, — akta OAm olyan seeaodeimee a dolog. __ tt tadások cólpcmt/jáM különös eflőezerótettel! veeai SziiHő Gáza d.r.-t, a .fereszléaysaocialáBta párt országos elnÖk'ót. Szánd okosan kenuitok ezzel a lapocskával eddig a vitáit és nem foglaiLko ztunk az abban megjelent csipkelődéseikkel, gyamusiiígiatáeekkail, rágalmakkal. De! Sírni deniique centi fiines! Mindennek van határa!. És ha az igen lisztéi! szerkesztő ur a xnagia elflo- gulteágá'bam és veik gyűlöletében nem ismer határt s tehetségét és idejét a mii vezetőségünk elleni állandó és alattomos támadásokra fordítja, hát állunk elébe és felelünk neki. Miimdenesetre furcsa a® a tóműé és az a mentalitás, amely Franciscy keresztény „irányú" Lapjában egy keresztény párt elten az utóbbi időben állandósult. Míimfcba a lap és annak azefenü irányitója nem találnának elég kmiittzálni valót a mos tani közállapotokban, a poliilikai és gazdasági viszonyokban. Ezeket néha megintik ugyan szelíden, de „szent" haragjukat és gyütefetoket a keresztényszocialista párt mai vezetősége ellen koncentrálják. Persze, bogy ezeket a támadó cikkeket a kor- mánysoijtó nagy gaudiaíimnai fogadja és a kis „Nyiit- ramegyed Szemlédből azután nagy lapok is citálnak. Lehet, hogy tetszik a szerkesztő urnák, amikor a ,,Reggel*Vben, ,.A Nap" bán. a „Magyar Szó“- ban és a prágaii cseh la pókban kövér betűvel kinyomva látja a nevét és örvend a lelke, hogy milyen népszerű a Franciscy név a kormánysajtóban- Ez már igazán egyéni ízlés dolga. Azonban más miatt emeljük itt fel ma tiltakozó szavunkat. És ez az, hogy a keresztényszocia’iista párt volt szenátora és — jelenleg i6 a párt tagja, olyan vádakkal illeti a vesetőséget, amelyek nem felelnek meg u igazságnak, vak. gyűlöletében nem ismer határt és amikor tásztitó munkát követel, dieetruáilja a pártot. Ha beleim ennénk a mélyebb vitába, akkor játszi könnyedséggel cáfolhatnék meg minden álü- iását. A „Nyitramegyei Szemle** szerkesztőjénefe a legjobban fáj az, hogy a keresztén yszooiatista párt és a magyar nemzeti párt közös kiluibot alakítottak óe pártszövetségben vannnlc Ebben 6 temoéáyt L6C De cnak ó és legszűkebb környezete, akik Vehetőek jó púpok, okos emberek, de poütttoú anaftsbóták. A* egó« magyar kSivélemény hefyeaH, hogy a kát párt gRÖVetségi rietonyban van, a kormány ellen egységes frontot alkot é© a kisebbségi kérdésekben együtt dolgozik. Az erők konoeotráflása ücöHőnösen néterik fontos mindem vonalon, mert hiszen a velünk szemben Pannónia Szálló Budapest Vili., Rákóczi-ut5. ÉIsörangQ szálló. Az előkelő családok régi. jó h rnevü ta'álícoiőHe'ye a főváros központjában. A legmodernebb felszerelés és minden kényelem. Fürdők. Hideg és meleg folyóvíz minden szobában. Mértékeit árak. áJó front még igy is sokkal, de sakkal hatalma- sabb. Nem tnjdjuik megérteni e Szerkesztő ur okoskodásait, amikor ha körülnézne a telágban, láthatná, hogy a német katolikus centrum-párt a legszorosabb koaládéban van a szociáldemokrata párttal, az osztrák kereeztényszoda-Msták éveken keresztiül együtt kormányoztak a liberális nagynámetékkel e ná:u/nk a cseh n-éppárt egj-űtt van a kormányban kimandottön keresztény-ellenes pártokkal. Nálunk a keresztényezocialista és magi'a.r némáé ti pártaxái — e® a koalíció szorosabb, mert szükséges és létfeltétel. Ez igy vara és ezt az álláspontot helyesli a keresatónyszooia'.aeta párt minden fóruma és miiinden tagja, kivéve a szerkesztő urat és néhány személyes hívért. Ez bennünket azonban nem zavar. Mi tovább megyünk ezen az utón és nem hagyjuk magunkat zavar leim. A párt mai vezetőd biirjálk az egész párt bizalmai * a pártvetetőség egységesen és szilárdan AU veiére, Síüllő Géia dr. mögött, aikű a szIovernsBkóá magyarság legitóiválóbb reprezentánsa ugy idehaza, mint a külföldön s akinek keresztény gondolkodásában csak ez igen ke resztényiietilenül viselkedő Szerkesztő ur kételkedik. A szerkesztő ur előtt két ut áll. Vágj’ atóvetí magát a keresztényszocialista párt mád politikaá irányának és vezetőségének, vagy pedig kilép önként a pártból. Ha egyiket sem teszi, akikor nyiilit ellenségünknek és Lapját pártunk vezérét rágalmazó orgánumnak tekintjük s vele szemben ennek megfeiete fegyverekkel és metódusotkkail fogunk fellépni. — As államügyészség újabb rádiraíokai adott ki a „rimaszombati kémkedési affér" ügyében. Rimiasz/omba'tá ttxdósilÓQsk jelenti: Mint jelentettük, az államügyészség a nagy port vert rimaszombati „kémkedési afféréra! kapcsolatban Győry Margáit viasgálati fogságban levő gyanúsított; ©Ilon vádiiratot adott ki és a kerületi bíróság március 18-ca már ló tárgyalásra ia tűzte ki ezen ügyet, Tegtnaip- olétt a* áöamügyéBzuég Pítta RudoLf és Sípos Jówae# ugyancsak vizsgálati fogságba® levő gyauusitottok elten is vádiratot adott ki. A vádiratot már közölték is mindkét vádlottal s miután kifogással egyletük sem élt, valószínű, hogy ügyükben rövidesem szintén kitűzik a főtárgyaidat — Fene tudja, — válaszol, — már magam is láttam őket együtt. — Akkor meg add ki az útját, —- mondom. Albert megáll: — Megőrültél? Mit beszélsz? Vállat vonok. Hevesen rámtámad: — Mit teliét ő róla? Csak sajnálja! Az az alak azt mondta neki, hogy öngyilkos lesz, ha legalább időnkint nem láthatja. Persze csali mint barátot. Nem felelek. Tovább beszél. — Most meg miért hallgatsz olyan meg- átalkodotlan? Az imént még olyan jól pergett a nyelved! Az a lány — mondom neked — az a lány... Elhallgat. — De Albert, — mondom, — ne izgasd fel magad annyira! Ártatlan, jelentéktelen megjegyzés volt, amit tettem Hiszen ha ugy áll a dolog, ahogy mondod, akkor nincs semmi baj. Maga elé bámul. — Ha ez nem volna, Erest, — mondja csöndesen, — ha ez sem volna... hiszen már csak ez tartja bennem a lelket. Tábukkanunk Cteorg Aahéra. Eöroyedten ül egy fa alatt. — Van cigarettád, Erest? — kérdezi. Megkínálom. Rágyújt, Látom, az arca egészen zöld — Mi van veled, Georg? — kérdezem. Fáradt mozdulattal bök hátrafelé. —•Már nem bírom. Csodálkozva ülök le mellé. — A vért? Bólint. Némán cigarettázunk. Egy idő múlva azt mondjh: — A századomban a minap két embert hidegre tettek. Fiatal katonák voltak. Színténv erdőben. Fütykösökkel. Irtózatos volt. Ugy hívják, hogy feme. Bírói ítélet nélkül. Eldobja a cigarettát. — Még mindig katona vagy? . kérde- MMM Megrázza a fejét — Már nem. Ilyesmire nem vagyok kapható. — Nemrég én is jártam a kaszárnyában, Georg, — mondom, — de annak a bajtársi életnek, amit mi ismerünk, már nyoma is alig van. Megint bólint , — Annak vége, Erest... Jupp jön és jelenti, hogy nemsokára indulhatunk. Visszamegyünk. — S mihez akarsz most kezdeni, Georg? — kérdezem. Vállat von. — Majd csak lesz valami. Hiszen olyan mindegy. Kanárisárga gumiköpeny világit felénk. Arthur Ledderhose nem állhatta meg, hogy személyesen ne kontrolláljon. Tudta, hogy ölni fogunk és biciklijén idejében idekariká- zott az osztozásra. Tjaden már veszekszik vele. De milye níurcsa: noha Ledderhose bent a városban öntudatos, kemény siber, aki le- mosolyog bennünket, itt közöttünk megint vissza változik a katona-Ledderhosóvá, akinek pdsszennie sem szabad. Willy félretolja és mindegyikünknek vet még egv-két jókora darab szalonnát meg oldalast a járandóságához. Arthur jajveszékel, de Willy véres prac- Iiját az arcába törli és fenyegetőzik, hogy a gumiköpenyén is rajta hagyja néhányszor a tenyere zsíros lenyomatát Ledderhose káromkodva törődik bele a sorsába és kerékpárjára ugrik. Nem mer velünk együtt kocsin menni vissza. Ki-ki becsomagolja a magáét. Néhány fiatal fenyőt dobunk a csomagokra, hogy elfedjük őket. A lovak kocognak. Az idő hüvÖ- södik. Reggeli három óra. Tompa aranyban ragyognak kétoldalt a szántóföldek. A szaguk édes és részegitő. Farkasbab-táblák. Egy bagoly huhog. Az ég egyre sápad 'és a szél, amely napkelte elölt szokott fújni, meg iáidul M erdőkből , l
