Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-08 / 56. (2573.) szám

miirfwfc. 8, TMfaw»._____________________________________________________________t?rxcai/\'\agVarhtrlap _________________________15 Sz mHÁzKiSnWKabTCiRA. Haldoklik a zene Franciaországban ahol a mesteriskola tanára havi Í500 frank fizetési kap és ahol Hubermann ingyen játszik — Megdöbbentő szám­adatok Páris zenei életéből Páris, március 6. Az Opera Camflque néhány nappal ezelőtt mu­tatta be Roger Ducasse-nek ..Ganlegiril" critmű uj dalművét, amelyre a második francia dalszínház már hosszú idő óta készült. A várt siker elmaradt. Sem a kritika, sem e közönség nem lelkesedik az uj operáért. Végtelen kórusok, agyoutzeufoM zene- kar, túlírt effektusok és nem nagyon sikerült „ihuimonoe" kísérletek jefllearuzdlk a partúiturát. Ez már magában is elegendő lenne egy dalmű teljes bukásához. Mindehhez azonban h-ozzájáruJ még a színpadiaüanság is és éppen ezen a ponton válik a bemutató igazán érdekessé Különösem itt, ahol a zene sokkal inkább in- telleiktuá'Me játék, spekulatív hézngpőtlás, mint bé'eő, hogy ne mondjam, ösztönös szükséglet. Kell-e jobb alkotom az általánosításra, egy régen folyó vita eldöntésére, mint egy csúfosan kudarcot vallott opera? Lehetíe jobbkor felvetni — már századszor — a kérdést, hogy az opera életképes műfaj-e. vagy sem? A kritika legnagyobb része azt igyekezett megállapítani, hogy nem. A FRANCUK ÉS AZ OPERA Debussy szétszórt írásai kerülték újból nap­világra, aiká vagy harminc esztendővel ezelőtt már ezt irta. hogy _azo<k, akik igazán szeretik a muzsi­káit nem mennek, egeik nagyin ritkán a karakók­ba, ■— igy hívta az operát — inkább odahaza, zongora mellett élveznek egy-egy nagy zenei al­kotást és igy találják meg a zene fenséges lénye­gét". Igaz, hogy Debussy nem átallotta megírni őszintén a véleményét a franciák zenei képességed­ről és a muzsika iránti ezeretetiikről sem, a sza­rait azért xnoet is ezere-tük aplíkálni a krá {alkusok, fcűhönósest, ha egy bukás az impre««enooista re tortnátornek ad igazat. Dehát neon ős könnyű el- frtej terei, amit Debussy irt éppen a párisi operá­ról: ..Mindenki ismeri, legalább is hírből a nem­zeti Opera-színházai. A nem jól informált ember számára az épület mindég egy vasúti pályaudvarra fog hason’1)'tani, belüliről pedig egy óriási török­fürdőkre. Különös zajokat ütnek benne, amit a fizető emberek zenének hívnak..., de amit nem kell teljese® elhinni". Áx opera ellenségei ilyen forrásokra hávatíkez- hatnak, amikor neon valamely műről hanem álta- Iában a műfajról vitáznak azon kevesekkel, akik a tehetségűket és vitázó képességűket még ma is az opera szolgálatába állítják. Annyi azonban bizonyos, hogy ha valaki az '■pora műfaját a két francia dalszínház produkciód nyomán kívánná megítélni, alaposan gondolkozó­ba esne, hogy higyjen e még ebben a művészeti p&radoksaonba®, amelyből remekművek születtek, vtagy inkább tekintésé az egészet egy szertefoszlott régi ábrándnak, egy letűnt kor emlékének? Nem mintha a franciák képtelenek lennének épkézláb muzikális előadásokat produkálniI Nemi Ez súlyos igazság la La óság lenne. Igaz, hogy a fáma azt tart­ja. hogy a két énökesszinház egészen rossz, de ez nem áll meg, mipt ahogy a fámának nem-igen szabad hinntt, ha az ember valóban az igazságot keresi. Igenis, vanoek jó előad ásol: a kél francia operában, de valami mégis hiányzók. Nehéz meg­határozni, hogy md is az a valami. Talán a kon­cepció, az igazi zeneiség, az igazi művészethez elenged bet etilemül! szüllíséges kitartó szolgálom, inánuciózilás és balián mindenek előtt a felemelő, igazoló, meggyőző hit. Kísérve az itteni vitázókat. ez érvek és ellenérvek egész sorát lehetne még e'száimlálni ed nekünk nem e® a célunk, inkább szeretnénk rámutatni néhány kézzelfogható jelen­ségre, amik az elvi. helyesebb™ filozófiai kérdé­seken túl tanuVigos magyarázatul szolgálhatnak mindazok számára, akiket a zene organizációja érdeked. Az egyik legjobb francia zenek ritílvus, Emilé VusOleuKiz a Cantergm bukásával 'kapceotallban a kővetkezőket irta: „Mi kritikusak terheletlenül mindem hété® összejövünk egy múzsa körül, aki­nek minuciózus tanácsokat adunk, programot állí­tunk össze és nem vesszük észre az}., hogy idő közben a kérdéses múzsa haldoklik. A pulzusa meglássuk a lélekzete gyengüli és egy bizonyos időn belűil ml továbbra is tervekei fogunk kiagyal­od egy halott fleAmára. A muzsika haldoklik, mert •Molkvva) törődik azzal hogy táplálékra vám ■BOkeége ...“ Természet wen elsősorban a francia ■mmrikériH van ázó irt és nem áBt« Iában a zenéről, mint ahogy az a későbbiekben kiderül. Vutíteírnoz k'étsőgbeeeetten kiált fel, hogy a : «ens a martokagy©nmekek legszegényebbiike a francia közéletbe®. Elhagyatott, lerongyolt éa be- i tag, A hévataJus világ egyszerűé® nem törődik i vele, közönyöse® nézi, amurt éheopusEául. fis a kritikus valóba® nem túloz. MUZSIKUSOK NYOMORÚSÁGA Ma nincs a világon még egy civilizált ország, ahol a konzervatóriumi professzorokat olyan gya­lázatosa®, olyan botrányosan fizetnék, mint itt. A híres, a vi 'ághirü párisi Conservntőire tanárai­nak a fizetése 580 franknál kezdődik és 1500 frankkal végződik. Az 1500 frankos fizetés azon­ban csak a mesteriskola tanú raknak jár. Ezek a fizetések pedig nem emelkedhetnek. Semmi kö­rülmények közölt és semmiféle jogcímen. A többi ' állami tisztviselővel ellentétbe® egy konzervató- riumii professzor nem kap sem a lakásáért, sem a cea'ádjáért úgynevezett „iedemnitóst", vagyis rean'Unerációfc. Vidéken pedig a helyzet még sokkal kéteégbe- ej'löbb! Ne felejtetik el, hogy a francia „vidék" Mécs László budapesti szerzői estjét Aállay Mikiás a* alábbi előadással vezette be; Mindé® költészetnek annyi értéke van, atneny- nyire a benne tetté vált fantázia uj aktivitásra tudja serken leni mások képzeletét. Mécs László költeményeinek meg van az az erejűk, hogy nem csak 6erkentiiik, hanem valósággal felszabadítják a képzeletet, költővé ihletik azt is, akiinek ez az adománya hiányzik. Gyakran rajta kaptam magam, hogy hatása alatt nekiraárn yosodott fantáziám vissza saáüt a múltba, mindig ugyanarra a helyre, ugyan ahhoz a gyermekkori emtlékheo, a világ- irodalom egy igen kivételes költőjéhez, Andersen­hez, a nagy mesemondóhoz Ki ne emlékeznék a Bodaaanyők bűbájos mesé­jére- Duruzsol a teafőző a* ágyhoz láncok beteg gyermek mellett. Titokzatos gőzök, illatos párák gomolyognak elő a feó-felhuppanó fedő alól. Egy­ezerre a Bodzaanyóka mágiává' ragadja a gyerme­ket éa száll, száll vele messze, messze, réteken, hegyeken, völgyeken taL & ex a repülés a lég­csődé taioeabb utazás, amelyet a vátágiirodatoni/ban valaha megírtak. Színed, amelyek mezők zöldjével, hegyek kékjével, folyók ezüstjével, érett búza aranyával, toronytetők cinébe révei, távok ködök sejtelmes ibolyájával vannak festve, csillognak a tündért káprázattól- Képei alakjai a világ vég­telen változatosságát sokszorozzák. Az utazás kísérő zenéje az édesen csicsergő madárfütty­től kiteljesedik a ziháló nagy városok zsivajáig, a lázas törtet és szilaj orchesteróig, Méla lankák közt csörgedező ered folyókká tágulnak, hömpöly­gő árrá dagadnak, a folyamok tengerekbe torkol­nak s a tengerek elérnek az óceánig. És mindezen ez egyre táguló, óceánig végtelenüilő gazdagságon a tavasz langyos, nyers szagú fuvAma a fiatalság felhőtlen napzápora örnMk él seivárványos tündék- léssel. Ez a tavasaeeag, ez a zsendülő fuvalom, ez a fiatal tündöklés sugárzik Mécs László költészetébe® is. amely éppé® igy nő, igy dagad és igy hömpölyög egyre eleoál Ihatatlanabb sodrással a szélűd, kis falusi értől a mérhetetlen óceánig. Értől az óceániig! Már Ady fantáziája is bere­pülte ezt a távolságot. Már ő is érezte, hogy a magyar költészetnek, amely eddig túlságosan is be'egubózott a magyar glóbusz szűk határaiba, ki kel] törnie messze szép saemhaitárok kápráaatai közé és részegülnie uj csodák nagy áimulósaiitóL De Adyt csak az uj változatok végtelenje izgatta. Ö még csak sejtette a málló forma nagy össze iartozandóságánaik titkát és ezt az összetartozást megteremtő és fenntartó erőt a Minden Titkok verseiben Mécs László költeményeiből aaoban mór egekig ívelő hidak nyitnak. Meg kell érezni, ez minden verséből kicseng, hogy nála a dolgok szolidaritása egymással és a mindenség szolidari­tása az emberrel és ennek az egyetemes szolidari­tásnak egyetlen nagy harmóniába osendülése alapvető tényező. Ebben rokon Mécs költészete a mai líra egyik legnagyobb mesterének, Paul Claudelnek lírájával. És abban is, hogy nem áll meg az óceánnál sem. Tu! magasodik a földi szfé­rákon. Versei olykor hatalmas, vasvázas szerkeze­tek, feWegikaparóknak indulnak, a reális világban kezdődnek, de transzcendentális világ seitelimessé­géig lángolnak fel. A lét és nem lét partjait ö'elük össze, s közben az öröklét tiszta zónáin pihennek meg. Ezekben a versekben, mint csodálatos eszen­cia. a mindenség párlata van meg benne s « magyarságot a ipindeueég hatalmas és örök forga­tagába kapcsolják be. Mécs László köKéezete olyan, mint egy barokk tempóm, csupa gazdaság, de művészi ékességei közt olykor a leguaivuibb falusi kegykóp búvik meg. Gazdag ez a költészet meri beüne a költő lelké­nek három dimenziója lá'rulil egyetemessé: a pap. a magyar és az ember. Mécs László az emberség * olyan váruoutebói ék, mint Marseille, Lyon. Ment peliter, GreoobVe, Lilié stb. A vidéki konaervató- rlumok bwennécy igazgatója kevesebb tízeiért kap, rmot a legkisebb városi tisztviselő. Va® például egy. akiinek a havi fizetése 208 frank. Egy másik 166 frankot keres! Az e tanár pedig, aki ma 206 frankot kép havonta, 35 évi szolgáltait után évi — ée nem harvi — 150 frank nyugdijat „élvez". 1914-ben Franciaországnak harmincöt konzerva­tóriumon volt, melyeknek aa állami szubvenciója 121675 arany frankot tett ki. Azóta újabb kilenc konzervatóriumot állatot tak tel éa most mind a negyvennégy iretézetnek együttes éri szubvenciója 138.000 papír frank! Ezek az adatok Ducaeee operájának bukásával kaposolartban láttak napvilágot És pedig azért, mert Dueesse, a szerző szintén tanár ember, aM- nek a pedagógiai érdemeli azok is elásmerifii, akifik aa operáját a sárga földig levágták. Ilye® körülareények közi valóban sí ke® hinni, hogy Franciaországban « muzsika áirvagyerek. vagy ahogy ViíiBlermoe mondja, a zene múzsája haldoklóban van. Páris zenei életéről köteteket lehetne ösazeároi. A hat állandó sentmifónikue zenekarról, a francia zenek ed1 vetés rőL • két Operaházról, az üres kon­certtermekről, airrőí, hogy miiért grovitál mégis ide mindé® muzsikus, hogy máért jótaaük itt in­gyen, vagy vatamá nevetséges pénzért egy Kreie- ler, egy Hubermann. egy Si ravinsky, miiért éppen fitt küzd egy egéez generáció, sőt több generáció muzsikus, akik a világ minden tájékáról verődtek össze ... Miért? Vajjo® miért9 enyhe* adó vagy erősítő italt, ezekben füröszti fehérre a lelkeket, ezeket csorgatja írnak a má­sok sebére. Mindig másoknak, mindig másokért ad és ese­tek szik Mindig vigasztal, gyógyít és emel. Minőig másoknak, mindig másokért. A bőkezű gazdagság költészete ez, áz adakozó szeretet gazdagságáé. De má jut a tulajdon sebedre? Mert neki magá­nak is vannak sebed, vámsak küzdelmei és meg- terelései, ő maga is vérzk és sajog, ő maga is eaaber és magyar, tehát mártír. És kétezereuem mártír ebben a korban, amelybe® as embert meg- kinosátaJk, aa igazad megceuJotbák, a jót rosszal fizették, a tíszteeége* sárba rángatták. Minden egyetemes fájdalom rajta szűrődik át, de a tulajdon fájdalma saját keserves kincse ma­rad. Költészete azért ú gazdag, mert nem csak aa örök ember, hanem egybe® a magáné* vívódó költészete ia. Éa gazdag vég® Mécs László kőftéemete azért ia, mert egyesitá megában a kottásáét kát nagy alap­hangját. A köJtéetzeí általában két kánya orientá­lódást mutat: vagy a zene vagy a retorika felé A zene lehet azután egyszerű dal vagy bonyolult szimfónia s a retorika is legkülönbözőbb válfajok­ban jelentkezhet a szerény tandtehangtól a dörge­delmes óda ótheruránoikig zeodüló bamsonaszarváng. Minden változatnak varenok vIOágiirodailirná nagy­ságai. Verlaíne, Matarmé, Paul Vaiéry vagy ná­lunk Babits, Kosztolányi költészete csupa zeneieég. Victor Hugó, Paul Ctaudel, Vörösmarty inkább szónoki tehetség. Mécs mándenkettő, aa ő költésze­tébe® éppé® olyan bőséggel buzog a zeneiség, mint, amilyen magával sodró vonzással árad a retorika ereje. Olyan ea a költészet, mint valami tavasai duza. dáeu ár, amely zuhogó szavak félelmes zúgásával hömpölyög áí mindene® és minden fellé fetezakit- ja a szivek zsilipjét. Szimbólum a neve is. Mécs. Kfis bíboros láng csak, de ki nem elázik soha, örök fénye a szentély gádorában, & mindeoeág titka előtt reszkető csillag. A Szlovenszkól Magyar SzinpártoJó Egyesület pozsonyi választmánya e napokban ülést tartott, amelyen a választmány tagjai nagy számban jelen­tek meg. Az ülés mindenek előtt a nyugati és keleti szinkerület, illetve a két szintére ólat egyesítésének kérdésével foglalkozott. A választmány ebben a kérdésben Jahloniczky János őt., Kadosa Pál és Prenghy Árpád hozzászólása után úgy határozott, hony fenntartja azt az álláspontot, amelyet a szín- pártoló egyesület 1929-ben memorandumban is ki­fejtve az orezágoe hivatal tudomására juttatott, vagyie kívánja, hogy Pozsony ée Kassa több na­gyobb várossal együtt egy kerületet alkosson, míg a kisebb városokat egy más társaság keresse fel. A nyugati és keleti kerületre történt beosztás ugyanis — mint azt a ezinpártoló anna kjdején előre meg­mondotta — semmiképpen be nem vált, a közönsé­get ki oem elégíti ée a színtársulatok létét veszé­lyezteti. A választmány továbbá szükségesnek látja hogy az országoe hivatal a magyar színészet kér­déseinek megbeszélése, valamint tisztázása végeit ankétot hívjon egybe, mint aminőt a szlovák szá nóezet ügyében i« tervez. Az erre vonatkozó lépé­seknek az országos hivatalnál való megtételével Alxinger László dr. elnököt bízza meg. Nincs ki­fogása a választmánynak az ellen, hogy Iván és Földes igazgatók az együttműködés kérdéséről egy­mással tárgyaljanak, esetleges megegyezésükhöz i azonban állást kíván foglalni, mielőtt azt hivatalos I hely elé terjesztenék. Kifogásolta a választmány, hogy Földes színigazgató a jegykedvozmónyok meg­adása körül rendszertelenül jár el. Végül egyéb fo lyó ügyek kapcsán foglalkozott Földes 25 éves színészi jubileumának kérdésével ia. 13219/11/27. ARGENTÍNA BRAZÍLIA URUGUAY PARAGUAY, BOLÍVIA, CHILE, PERU és CböA. A két hatalmas motorhajó: Alcantara és Austurías (32.000 tonna tartalom, 22.000 regisztrált tonna). Elismerten kitűnő konyha Kényelmes el­szállásolás. Mindennemű felvilágosítási adt ROYAS. MAIL LINE RRAHA 13., NYBKRMSKA 24/Xa Jaeger Henrik nyugalmazott ezredes három felvonásos dal- játékának lőcsei bemutatója Lőcse, tajsnorua 6. Lőcsén eredeti benrutatt! volt. Jaeger Henrik nyugalinazwtt eetredes A hajótörött oimü cte-1 játékát nrutatták be. gór Honráík irta a a®öveget a seoiót is, arnfc lyet SkJadál katonai karmester hangruseavsU. SkladáJ Mit a katananeinekar élé® ás, amoly pompásan tolmácsolta a eairaö intenciódL Va­lódi, vérbeli operettsaöveg A hajótörött szőve­go. A három felvonás tartalma rövidé® a kő­vetkező: Warner hajóskapitány táz évvel e®- előtt hajótörést szenvedett ée Robineo®. mód­jára egy elhagyott szigeten ék. Egyszer egy hajó vetődök oda e a bajó csónakot küld ki a szigetre, ahol Tellmann hajóötisist kiköt. Ki­kérd ezrik egymást és erre kitűnők, hogy We*r- ner Rózeika nevű leánya a hajón van, mert a hajó kapitánya feleségtől akarja venni Werner özvegynek vélt feleségét Warner nem árulja el magát és a hajós társaságát megíhiivja barlangjában ebédre. Apa és leánya egymásra ismernek, de nem árulják el titkukat. A bar­ma dák felvonásban azután Walther hajóskapi­tány egy kis társasággal Wemer hajótörött ka­pd lány kastélyának parkjába érkezük, Wemer pedig mánt uecaá énekes lép íbefl ée aaí a dalt énekM maszkjában, amellyel feleségét szokta móndóg meglepni azelőtt, ha bősz- szn ntjaáról hazatért Azután leveszi maszkját, az asszony, aki síivé mélyén még mdndög sze­reti férjéit, egy sikollyal nyakába borúi, Walther kapitány pedig visszavonul. Tell- marm, a hajó első tisztje megkéri Rózsik a ke­zét és igy happy-endben végződik a mü. A zene nem egy dilettáns, hanem egy ko­moly operettzenész müve. A nyitány magával ragadta a közönséget ée az ünneplés végiig tar­tott. Az egyes dalok annyira tetszettek, hogy ■ ktllön megtapsolták őket. Az előadás mű­vészgárdája elsőrendűit nyújtott Maga Jaeger ezredes játszotta a hajótöröttet, Rózsikát Da­nii-ekmes né Szentir/ány Éva alakította vérbeli eljártnál. Krahulük József mint Tellmann is­mét remekelt, Reznay József kiváló humor­ral játszotta meg a néger szerepét, a szoba- leányt Jaeger Ehá kreálta pompás jókedvvel. KoJczák Frenc dr. egy bárót alakított és pompás ötletekkel nevetésre ingerelte a hall­gatóságod. Wall tér kapdtány szerepét Pová- zsay László játszotta Átgondoltan és előkelőén. Wernernét Kováosné BröhMch Elza alakította. Kiforrott játéka és biztos fellépése valamint üde hangja döntő sikerre vnifcte a szerepet. Povázsay Márta, Wolf Mioi, Raoezay Károly, Wolf Károly s Halmi László kisebb szerepek­ben igen jók voltak- A raatróztárac és a rózsív. balett külön fejezetet képez. Back Irénke, Da- miits Marci, Hensch Rózsdka, Keeseöbauer Zdió, Kleckner Klári, Ptegel Imy, PoLlák Ilonka és Schreter Loncd gyönyörű balettböL gyek voltak. A balettem a feözíkioég nagy lelke­sedése mellett meg kellett ismételni. A tánco­kat Paradoszky Ilma tánemüvósznő tanította be. Nagy és szép munkát végzett és sok tapsot aratott az iglód tánemüvésznő. A bemutatónak igen nagy sikere volt és Jaeger ezredest egész este lelkesen ünnepei- tók _______________________________________ El ső bftnska-bystrieoi ruhafestő veg-ytisztitó és gőziaosógyár Kemény Dávid, Banská Bystrica Ruhafestés, — vejrytisztitás, — góimosss. Megbízható kiszolg-átás. Olcsó órák Alapítási év 1902. Káttay Miklós Mécs László költészetéről műves magvetője, magyarság mártírja és katonája, leteneég igés igrice. Eh a háiroon bő és bűvös for­rás táplálja költészetéit Ezekből menüt másoknak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom