Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-08 / 56. (2573.) szám

»^*wraiaBaB«uaaw«r mi mm

8

n^GAi-AAxokAm hírlap

l>WMHilllHUJBHmjmygKjt)mgtWBaf.lgMíSfBBBa8iMH6aMa5MH88EWgS:'JWWEaü8ilCS8W

A Podkarpatskarussi Szöllötcrmciőlc Országos 1 Szövetsége, Beregszász, ajánl • legprímább minőségű, garantált fajtiszta 2 éves

■ yökefes

_yssdvessr.őt és oltvArayt, 9

ug

ysitir tén gyümölcsfát teljes garaus- cla c-aeitett, besi-er^-ési, t^.hát ile&oii- ! esőbb áron.

Megkeresésre ajánlattal szolgálónk

tartunk, a Legnehezebb útrészen, amely már eddig is a legtöbb reális erőkiifejtésre kényszerítő tt bennünket e amely, éppen mert egyedül csak a valóságos produkció mértékével mérhető, továbbra is a legnehezebb lesz, a legtovább tart majd és a megállásra, a pihenésre a legkevesebb alkalmat nyújtja. A kisebbségi élet utjának ez a második szakasza jelenti egymagában magát ezt az egész utat. Az a mód, ahogyan végigmegyünk ezen a szakaszon, meghatározza magának a kisebbségi életünknek mai és eljövendő minőségét.

Az útszakaszok elmélete sokszorosan érvényes kisebbségi magyar életünk kulturális vonatkozásaira s ennek keretei közt is az irodalomra. A fogalmak tisztázásának ideje az

irodalom szempontjából csak a közelmúltban. nagyjából ezelőtt egy évvel ért véget. Tíz eves vergődés, tapogatózás, határozatlanság, keresés: az első periódus, amelynek idáig húzódása már-már a osüggedés, a de- inoraliizáciö hangulatát teremtette meg az alkotó kulturmunkásokban csakúgy, mint közönségünkben. Milyen okok miatt kellett ilyen sokáig várnunk, kulturális és iroda.1 mi életünk fogalmainak a tisztázására, most nem részletezzük. Sajnos, a halasztó okok között fölösen találunk mesterséges akadályokat is. De egyik feladatunk ma is még ezeknek teljes elfelejtése s & netalán még meglévők végső kiküszöbölése.

Életünk és irodalmunk mibenlétével, fogalmi jelentésével az első útszakasz végén tehát már tisztában vágjunk. Tudjuk, hogy irodalmunknak egyre inkább az életünket kell jelentenie. Ez az élet még fiatal jelenség, a neki megfelelő irodalom is az. Ez a fiatal élet azonban magyar népünk elemi érdekeibe gyökerükig behatoló komolysággal jelentkezik ma már, a valóság darabos, sokszor brutális formanyelvén. A kisebbségi irordalom kezdetének az akkordjai is ennek megfelelőek.

Irodalmunk első korszakának voltak még jelenséged, amelyek nem jelentették az Írással paralell futó életet. Kátratekiintgetők, vagy erőszakoltak voltak ezek a jelenségek. A fiatal életnek fiatal irodalma azonban kezdettől távol maradt ezektől a jeleneégektől. Ezért van az, hegy kisebbségi életünk mai szlovenszkói irodalmát ma már egészében, személyeiben, reményeiben, terveiben és részben eredményeiben is a fiatalság fogalma determinálja. Ez az irodalom még ifjú és ez a szerencséje. Ez az irodalom most van növekedőben.

R sztcoertszkói

magyar kortyo reneszánsza

Teíléry Gyula oezetéséoeS országos szervező munkát indít

a Kazinczy ttönyokiadó Szövetkezet — Felhívás Szíoven- szkő és Uuszlnszkó magyarjaihoz

ötesztendős múltra, tekint vissza a csehszlovákiai magyar, rendszeres könyvkiadás. 1925 őszén szervezte meg a Kazinczy Társaság a könyvbarátok szervezetét, mely lehetővé tette azt, hogy a szlovenszkói és ruszin szkod magyar írók nagyobb koncepciójú munkákat, regényeket is írjanak, mert eddig a napilapok és rővidéletii irodalmi folyóiratok hasábjai jobbára csak lírai versek és novellák közlését tették lehetővé. Minden kezdet nehéz s a semmiből teremtődő irodalmi életünk sok botláson, sok gátláson keresztül haladhatott csak a magyar kultúráiét tövises, töretlen utján. Akik gondolkodtak, akik beleélték magú kát m úttörő munkások nehéz helyzetébe, tisztelték még a hibákat is, de értékelték egyúttal a 1 libák árán elért haladást.

Akik azonban oly igényekkel léptek Söl a gyermekcipőben járó. nem is egy évtizedes múlttal bíró, uj magyar irodalommal szemben, mint amilyenhez az évtizedes, kiforrott egyetemes magyar irodalom szoktatta őket, természetes, hogy nem találták meg ebben az önállóságra kény szeri tett szellemi mozgalomban a teljes lelki kielégülésüket. Ebből sok félreértés, sok nehézség támadt, de sok tanulsággal szolgált az irodalmi élet szervezői számára is.

Jó könyv! _ ez az óhaj hangzott fel a közönség részéről Jó könyv! — visszhangozza a kiadévállalkozás is, mert az ötéves úttörő munka eredménye az lett, hogy a szlo venszkói irodalom megérett erre.

Megérett az idő arra. he<ry minden kultur- tényező összefogjon a sztovenszkói magyar könyv istápoMsára. Az úttörő Kazincz Társaság könyvkiadóvállalatát átvette a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet s a kritikát irodalmi értéket követelő Prágai Magyar Hírlap teljes erejével a reneszánszának induló

Szüli Géza dr.,

az országos keresztény szocialista párt elnöke, Bacsfia.

Grasschmki féza dr.,

k ere szí ényszooialista pánid szenátor, Kassa.

Cs£ky Mihály

naigybirtokos, Szepesind'nds»ent.

Omránsri Lásilé,

a P. M. H. főszerkesztője, Prága.

Here igtós dr.

ügyvéd, Kassa.

uj irodalmi éra szolgálatába szegődött. Az erők ilyen összefogása biztos Ígérete az irodalmi élet uj föllendülésének, Ígérete egy uj rohamosabb fejlődésnek, ígérete a tiszta irodai miságnak s a legkényesebb igényeket is kielégítő szellemi nívónak.

Ezzel a kedvező auspieiuimimal indulunk újra útnak, amikor a legközelebbi jövőben bekopogtatnak a Kazinczy-könyvek a régi, hűséges könyvbarátaink ajtaján. De ez nem elég. Minden magyar otthon ajtaján zörgetünk, minden magyar asztalon, minden könyvespolcon, minden magyar szívben helyet kérünk.

A napokban kezdődik az uj szervezés országos nagy munkája. Legyen minden ajtó, minden szív nyitva, mert a nagy eé! csak úgy vá!bálik valóra, ha mindenki összefog a mi irodalmunk szerotetében. A valóban jó könyv csak úgy ssülethetik meg, ha sok ezer lélekben ver visszhangot a neme-e szándék és jóakarat, melyben az eszme megfogant.

Az országos szervezés nagy munkájának végrehajtásával Telléry Gyulát, a P. M. II. szlovenszkói szerkesztőjét, a Szepesi Hírlap, Szepesi Híradó főszerkesztőjét bíztuk meg, aki az egységet és egycéluságot dokumentál va, a P. M. H.-val kapcsolatos országos útja alkalmával minden magyar otthonban egyrészt elvégzi a részjegy zése két a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet részére, másrészt uj tagokat szervez be a Kazinczy kö n vvb aráto k tábo ráb a.

Kérünk mindenkit, aki szivén viseli a magyar szó, a magyar könyv, a magyar szellemi élet ügyét fogadja szívesen ezt a látogatást s álljon abba a hatalmas táborba, mely a kisebbségi magyar szellemi életet eddig is emelte erejével, hogy végtelen távlatok nyílhassanak meg ax irodalmi élet fejlődése előtt.

Kassa, 1931 február hé.

Szent-lvány József,

a magyar nemzeti párt vezére, Beje.

Blanár Béla dr.,

tar ion 1 á n y gyűlési képviselő, Kassa.

Tartás 0d5ss

vezérigazgató, Losonc.

Spielmami Ervin

bankigazgató, Kiassa.

Szlklay Ferenc dr.

kuMuirreferans, Kassa.

Igen, növekedőben van! A pozitív okok egész sora ád bitet arra, hogy most már bizalommal tekintsünk a fiatal irodalom fel-é. Ezen a ponton nem árt vis-szap:■.11 antammk és meglátnunk a foga 1 omtisz láziig korának hérosza ©röfeszitéeeát. Itt bátran számot vethetünk azokkal a tényezőkkel, amelyek az irodalom helyzetét idáig érlelték, magában a fiatal irodalomban munkáló vitális erőn kívül. Amelyek a belső erőfeszítést külső segítséggel méltányolták és segítettéin

Ebben a vonatkozásban az ismert neveken kívül, a fogalmak tisztázása első korszakának végső határkövénél, jó hitem és igaz tapasztalásom szerint ezt a nevet kell leírnom: Dzvrányi László. Aki segítségünkre volt, hogy a kissé hosszúra nyúlt első útszakaszt sietve abszolválhassuk. Aki azon segített, hogy fogalmaink az uj élet követeléseinek megfeleljenek, aki különválasztó szemével és rend.be- fogó kezével a termékenység munka-korszakának a mostani legelején mindyájunkat szá- montart. Siettető és elindító figyelme első jubileumán ezt így tudjuk és látjuk.

Ez a tudás és ez a látvány, mert társai is bizonyára vannak és meg lesznek néki, a fiatal ezlovenszkóá irodalomnak egyik ereje. Ennek a most feszülő erőnek egészben be kell töltenie a meglévő és megteremtendő keretet. A Szlovenszkón élő magyar írók érdekvédőim e, szervezett jelentkezési lehetőségei, a Kazinczy Kiadó Szövetkezet uj munkája, a vérdus, életszagu, ható könyvek, az egész kulturális életet és közvetve az egész itteni magyar életet ismert történelmi minták módjára pezsdí/tő uj irodalom: ezekhez a bástyafalak- Időz emeli és készül hordani a köveket ez a feszülő erő. Figyelmet, bizalmat kell előlegezni ennek az építő munkának. Azt. hisszük ezekben az áhitatos napokban, hogy az elbán eréa és a kritika kétágú ollója felnyisz- a sorsunkat bori tó fekete leplet.

BARKÓ ISTVÁN

A Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Sző vetkezet igazgatósága, i

„LAFFAIRE DREYFUS”

Beszélgetés Richepin-nei

Mtii HUNGAR WUS

Párís, március eleje.

A Dreyfus-darabot megnézni idestova hösiességs'zámba megy.

A 1 ‘Ambigu-szin 11ázbó 1 kitóduló közönség közül minden második este három-négy embert megkéselnek.

Ám az se mindennapi komédia, hogy a szin- lap mellé a következő szövegű zöld papírlapot nyomják az ember kezébe:

Szózat a közönséghez!

A gziníház igazgatósága tudomására hozza a közönségnek, hogy a Király Rikkancsai által az elmúlt előadások folyamán tanúsított Dreyfus-ellenes tüntetések esetleg a jövőben is meg fognak ismétlődni. A rendőrség eddig s ezentúl is minden szükséges intézkedést meg fog tenni, hogy az előadások zavartalan menetét biztosítsa. /

A szinház igazgatósága azonban hálás köszönettel venné, ha a közönség is segédkezet nyújtana, hogy a botrányt okozók személy- azonosságát még a helyszínén megállapíthassák, n őket a nézőtérről elvezessék.

Nem rossz. Remarque után Richepin, s a I4Am- bigu-szinliáz is hozzájutottak tehát egy pompás ingyenreklámhoz. De inig Remarque Érich Mária, mint mifelénk mondják, régen tető alatt, — ,,pid daskem“ van, a Reifish és Herzog urak által uj életre ébresztett Dreyfus-téma francia átdolgozója, Jacques Richepin, a nagy Richepin szintén hiressé vált fiának még igen sok színházi késelést, előadás alatti és utáni botrányt kel) megérnie, hogy végre jövedelmezővé váljék a párisi Dreyfus affairé. Mert mint a múlt szombati előadáson saját szemeimmel meggyőződhettem, a szinház nézőtere alig fölénybe telt meg. Rövid hetek óta fut még csak a darab, s mégis

ugyanaznap tudtam a földszint negyedik sorába kapni jegyet. Bezzeg a Variétés-ben harmadik éve játsszák egyfolytában a Topáz-t s most is csak elővételben jut helyhez az ember. De azért Dreyfus urék, — márcsak így nevezem a l‘Am- bigu-szinházat, — miután az Act-ion Franeaisc camelot-i naponkint szívesek a közönség figyelmét rá felhívni ,aligha esnek kétségbe és jól tudják, vagy legalább is remélik, hogy ha most még meg is ijed a botrányoktól a közönség, később annál inkább esőstül tódul. S a tüntető urak is majd csak belefáradnak az utóvégre is unalmassá váló rendőri ütlegeléssel járó napon- kinti randalirozáeokba. Akkorára azonban már oly hírhedtté válik a „L‘Affaire Dreyfus44, hogy szégyenszámba fog menni nem ismerni a dara- j bot. 8 emellett azonban Richepin ur is akkora j hírnévre tesz szert, amilyenre híres apja ura se mert volna valaha is gondolni.

Politikai okokból persze szidják, másfelől azonban dicsérik is Riohepint, mert hiába, a darabot ügyesen, érdekes beállításban ültette franciába, sőt az egyik, még pedig leghatásosabb jelenetet, a Bülow és Schwarzkoppen ezredes közötti párbeszédet ő irta, s iktatta a képek közé. Érdekes szerencsés véletlen folytán egy, a szombati előadást megelőző színházi incidens következtében hosszabb beszélgetésre nyílt alkalmam Richepin úrral. Nehogy az esetleges tüntetésekből bármit is elmulasszak, lmsz perccel az előadás kezdete előtt érkeztem a szinház előcsarnokába. Rengeteg rendőr, nagy sürgés-forgás, mérges kifulladások. Ügyelők, rendezők fel-állá szn 1 adgálinnk.

A pénztárban gyertya mellett ülnek, néhány szolga magasra tartott kandelábert lobogtat.

— Kérdéses, megtarthatjuk-© ax előadást.

__________1931 snércfö* 8, r&fíimw.

Rövidzárlat kövctkcscWbso kisebbsxerü töx támadt &z egyik épületezánybau, & tüzet ugywa leoltották, de a villany világítás nem akar Kioperálni. Csomó elektrotechnikus dolgozik wöa- házszerte, ám félős, hogy valami komolyabb' komplikáció támadt a gépekben, s mára máj- nem javíthatják ki a hibát.

— Ez a hét is jól — végződik, gondolám, —* lucsoká vált hózivatarban jöttem, tehát víz, tűz, e ráadásul esetleg még rtkkanc*kée-iée is várnak ránk, — egye meg a fészek rakó gólya- az egész Dreyfue-affért, — gyerünk haza, agy látszik, sehogy sem akarja a sors, hogy megnézzük a hírhedt darabot. S ebben a percben öszes- fejü, de fiatalos arcú jól megtermett téli kabátos ur jelent meg a színház előcsarnokában:

A — villanyt rövidesen rendbe hozzák, legkésőbb félóra múlva megkezdik az előadást, — közölte a körülállókk&L

— Ki ez az ur? — kérdezem egy közeiben áló rendőrtől.

— Monsieur Richepin!

— Brávó, éppo-a kapóra jött

Színházi szolgának névjegyemet % egy tia- frankost nyomok a markába:

— Siessen kérem Richepin ur után, a jelente®, hogy külföldi újságíró óhajtana vele beszélni Mindegy, hol fogad, esetleg egy üres páholyban.

Ment minden mint a karikacsapás. A pénztár mellett helyezkedtünk el, minekután barátságosan üdvözöltük egymást

— Interjú a színházi kasszában, — azt hiszem, kevés francia Írót interjúvoltak efajta helyiségben.

— Áitanaik, vagy használnak, Monsieur RL chepin, darabja sikerének z tüntetések?—szólt első kérdésem.

— A darabnak határozottan nagy sikere van és sikere lenne mindenképpen. Magam részéről dühös vagyok tehát a botrány csinál ókra. De majd csak végét vetjük ezeknek a tüntetéseknek is. Amint- látja, a rendőrség teljes létszámban rendelkezésünkre áh.

(Ezek napi-dija s műiden egyéb költség azonban a szinház számláját terhelik. Ezt másoktól, nem Riebepintől tudom).

— És hogy országszerte bíznak a sikerben, bizonyítja, hogy Franciaország minden valamirevaló színháza máris megvette a darabot. Legrövidebb idő alatt Strassbourgban, Nizzában, Lyonban, Nancy bán, Liliében, Marséit! eben, Bor- deauxban, Toulouseban, — hogy csak a légíön- tosabbakat említsem, — kerüi színre & darab.

— S Angliában?

— Anglia eddig nem jelentkezett.

(Ám, hogy megint Remarque-kal vonjak párhuzamot, első regényének világsikere dacára sem hitték a kiadók és ujeágvállalatok, hogy ez a szerencsés német parolit csináljon a regényeivel e eleinte haboztak a másodikért is azt a gigantikus árat megadni, amelyet az „United Press14 berlini vezérképviselete, a második Kn- maxque-regény élelmes jogszerzője követelt tőlük. Végezetül azonban mégis megadták a kiszabott árat, s ma már, — tegnap látogatott meg s mesélte régi barátom, Bing Ede dr., az United Press európai vezérigazgatója, — huszonnyolc országba adták el eddig a regényt. Már .Japánban is közlik. Amióta Guttenberg feltalálta a nyomdát, nyomdaterméket ilyen nagy „Auflag44- ban még nem kapkodott szét a világ. Sok-sok millió példányszámban olvassák világszerte mind a két regényt. S csakugyan el is olvassák, nem mint sok szegény tudományos könyvet, csak megveszik, s felvágottam helyezik a könyvtárakba).

(Ejnye, de terjedelmes zárójel lett ebből a kis kitérésből!) Vagyis hol hagytuk? Igen. hogy Anglia eddig nem jelentkezett, — válaszolta Richepin.

— S lehetségesnek tartaná, hogy valamiféle ok folytán Anglia nem adoptálná színpadjai számára s mindenesetre, ha nem is közvetlenül, de közvetve őt is igen érdeklő Dreyfus affairet?

Richepin vállat vont. Mintha mondaná:

— Vesékbe nem látok, Franciaországra vonatkozó kérdésekre szívesen felelek, de angol ízlés dolgában az ördög sem tud eligazodni.

— S most még egyet. Mi késztette Richepin urat, hogy ezt a már-már feledésbe merült áldatlan Dreyfus-témát, mely annak idején annyira felkavarta Európa, s különösen persze Franciaország nyugalmát, s melynek önökre nézve azt hiszem, elég kellemetlen utóizét csak a világháborúban elért győzelmük tudta eloszlatni, ismét piacra hurcolja, s újból alkalmat adjon-pártokra való szakadásra s ezekre a naponkint kirobbanó véres tüntetésekre?

Szórul-szóra idejegyzem. Ricbípin válaszát:

— C‘est une oeuvre impartiale. strictement conforme á la vórité, éerite sans aucur.o próoccu- patiou politique et dane un bút de réconciliaticm nat’onale.

(Ez egy teljesen pártatlan nrfl, szigorúan alkalmazkodik az igazsághoz, politikai részlehajlás nélkül, uemzeti kiengosztelődós céljából lett megírva).

— A világháború nagy tragédiája elárulta az affaire keletkezésének igazi okát. A Dreyfus- iigy, amely ránk franciákra csakis egy borzasztó jogi tévedést, e a század egyik legnagyobb mar- tiromságát átszenvedett francia katonánknak drámáját jelentette, sohasem születhetett volna meg, ha Sohwartzkoppen ezredes, német katonai attasénak megengedte volna a császár, hogy a csakis ő általuk ismert valódi tényállási, vagyis Dreyfus. ártatlanságát idejekorán napfényre hozzák. Tekintettel azonban a biztosra vert- jövendő háborúra, Németországnak érdekébe:! állott, hogy a franciák az igazságtalan Ítélet, folytán