Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-29 / 74. (2591.) szám
2 1 RLAI> KÁLÓD ONT mindenfelől fenyegető „meredek vészekétől. Eddeg kétségtelenül sokszor a háttérbe szorították a feltörekvő fiatalokat. Nem értették őket. Csáky Mihályé az érdem, hogy eloszlatta a kétesekéit, s reális képekben megmutatta Jkl\ az nj magyar arcot, amit a költő/ megálmodott. Jobban lesz ezentúl? A (Jmegártett harmincévesek frontja áttöri a gátakat? Előre engedik? Érvényesülhet? Elvesztheti pesszimizmusát? Apa és fin egymásratalál? Megbíznak a fiúban az árnyalati különbségek ellenére is? A szepesin! ndszen ti és rimaszombati megnyilatkozásban föizsendül a jő reménység vetése. Csáky Mihály cikke a politikában, sok más teljesítmény az intellektuális élet terén elnyomhatatlan energiával kopogtat az ajtón, itt van és ragyog. Hála Istennek, itt van, s a nemzetért van itt. Nem kell aggódni, az utánpótlás készen áll, a front mögött türelmetlenül dobog a friss csapat. Érzi és fogadja, hogy méltón, sót energikusabban folytatja a megkezdett munkát, — de kéri, követeli, hogy helyet adjanak neki, öt megillető helyet a nap alatt. Április közepétől kezdve hiteit folyósítanak Magyarországon a bajbajutott gazdáknak Budapest, március 28. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Az uj földtehermentesitő törvény alapján a kormány már április közepén megkezdi a bajbajutott gazdák feteegitését. A gazdák számára megfelelő hitelt folyósítanak, hogy ezzzel biztosi teák a gazdálkodás zavartalan menetét Nyílt levél a Miigyminiszter úrhoz sí illául síiisiliii! átvettek állampolgársága liléken A csehszlovák állampolgárság és illetőség tárgyában alkotott 236/1920. sz. a.kotmánytör- | vény mindjárt a kezdetén igy szól: j „I. Ki csehszlovák állampolgár? 1. §. Csehszlovák állampolgárok: 1. 2. 3.) 4. pont: 1918. október 28-tól azok, akik e nap előtt a volt osztrákmagyar monarchiának a csehszlovák területen kívül eső községében bírtak illetőséggel es a csehszlovák államnak, vagy valamely csehszlovák állami intézetnek, vagy vállalatnak tényleges hivatalnokai, vagy alkalmazottai lettek". És ebből a tisztán érthető 'megállapításból is annyi könnyet, keservet és kétségbeesést sajtol ki a végrehajtás gyakorlata, hogy az ember elképed. 1918. október 28-ika — az áilamalkotás — után — és Ruszinszkóban 1919. május hava — a megszállás —, illetve 1919. szeptembere — a birtokba vétel — után felhívták a Szlovenszkó- ban és Ruszinszkóban volt magyar állami alkalmazottakat, hogy jelentkezzék az, aki állásában meg akar maradni, mert hiszen magától értetődően akkor nagy szüksége volt az újonnan alakított államnak képezett, begyakorolt, a helyi viszonyokat ismerő állami tisztviselőkre, alkalmazottakra. Sokan maradtak, főleg vasúti és más állami intézetek és üzemek alkalmazottai szolgálatukban azzal a nyugodt tudattal — bármint forgatta is fel az esztelen háború a világot — hogy kenyerük megmarad, mert addig is hűséges szolgálatukat az állam átvette és kidőlésük után a maguk, vagy özvegyeik megérdemelt nyugdiját biztosítja. És ezt a nyugodt tudatot a 236/920. sz. alkotmánytörvény 1. §-ának 4. pontjában meg is erősítette, mert eo ipse csehszlovák állampolgároknak deklarálta őket, amelynél fogva minden jog és kötelezettség illeti őket, mint minden csehszlovák állampolgárt A kötelezettséget megkapták: hűséges szolgá- f latukat igénybe vették, de a jogokból kizárják, mert vannak, akik az alkotmány törvény fenti megáll api t^isát éppen ugv tévesen magyarázzák, mint tették ezt e törvény 1. §-ának 1. pontjával, amely kimondja, hogy eo ipso csehszlovák állampolgárok azok, akik a Csehszlovákiához csatolt területeken 1910. január 1-je előtt megszerezték az illetőséget, amit természetesen akkor csak. az akkor érvényben volt mar gyár 1886:XXH. t- c. — és főleg ennek 10. §-a szerint hallgatólagosan — és az akkori joggyakorlat alapján szerezhettek meg. Miután e megtartott állami szolgák mellé beosztott újabb alkalmazottak, már ugyahogy begyakorolták magukat az állami funkciókba, a megtartottakat elbocsátották és látszólag nyugdíjba helyezték, de csakhamar arra kötelezték őket, hogy nyugdijuk megtartása végett igazolják csehszlovák állampolgárságukat, addig is azonban redukálták a nyugdijat és ebből is levonták az addig a napig redukált összegen felül fizetett többletet De a szolgálatban levőket is felhívták, hogy igazolják csehszlovák állampolgárságukat. Hát persze, a szerencsétlen 236/920. ez. törvény 1. §-ának 4. pontja alapján az illetékes elsőfokú közigazgatási hatóságtól — a vonatkozó miniszteri hirdetmény szerint — állampolgársági bizonyítványt kért, mert hiszen az 1. §. 4. pontja szerint ő eo ipso állampolgár, csakhogy az elsőfokú hatóéiig — bár mint illetékes jól tudja, hogy a kérvényező tényleges állami alkalmazott — bizonyára felsőbb utasításra ez igazolványt nem adta ki, hanem hivatalos utón a belügyminisztériumba terjeszti fel a kérvényt és ott a referens körmönfont okoskodással azt mondja: te szegény ember, a 4. pont szerint nem lehetsz csehszlovák állampolgár, mert továbbszolgála- todról a kinevezési iratot, vagy a végkielégítést csak 1920. július 16-ika után kaptad meg, amely napon a 236/920. sz. törvény a. csehszlovák területeken illetőséggel birtakra nézve hatályba lépett és miután a törvény 1. §-ának 4. pontja az állampolgárságot csak azoknak ismeri el, akik e nap előtt lettek csehszlovák állami alkalmazottak, amit e pont múlt idejű „lettek14 szóból vonok le; ezért nem adunk tovább kenyeret, nyugdijat Hogy mennyire antiszociális, antidemokratikus és anti'humánus észjárás ez, azt nem akarom lefesteni, érti és érzi ezt minden józanul gondolkozó ember, ám hogy mennyke jogtalan ez a könnyed, de súlyosan sújtó kézlegyintés, eafc akarom a nyilvánosság előtt demonstrálni. Először is az 1920. július 16-iki dátum a 236/920. sz. törvény vonatkozó tételeinek ha- tályba-lépésére nem szól e törvény 1. §-ának 4 pontjában jelzett, a csehszlovák állam területén kivül ezelőtt illetőséggel bírt ée csehszlovák állami szolgálatba lépett volt magyar egyénekre, hanem azokra, akik a csehszlovák köztársasághoz csatolt területeken bírtak illetőséggel, tehát a törvény 1. §-ának 1. é« 3. pontjában említett volt osztrák, vagy magyar állampolgárra, amit ugy a törvény 20. §-a, mint a hatályosság! dátumot megállapító 492/920. sz. belügyminiszteri hirdetmény kifejezetten igazol. Másodszor 1920. julius 16-át ha/tályáxa nézve maga a 492/920. ez. hirdetmény kezdő időpontnak nyilvánítja, tehát e napon nem végződhetik a törvényben jelzettekre nézve a hatály, ez kizárólag csak az jelenti, — és ezt semmiféle ceü- rée-ceavaráesal elferdíteni nem lehet ■— hogy ezen a napon nyer hatályt a 236/920. sz. törvénynek azon deklarációja, hogy &z osztrák- magyar monarchiából Csehszlovákiához csatolt területeken illetőséggel bírt egyének csehszlovák állampolgárok 1918. október 28-tól és nem a hatálybalépés napjától Ezzel a dátummal tehát manipulálni a* átvett állami alkalmazottak ellen nyilván nem egyeztethető össze a törvénnyel. De ugyanolyan gyarló okoskodás az, hogy a törvény 1. §-ának 4. pontja szerint csak azok csehszlovák állampolgárok, akik ® törvény életbelépte előtt lettek tényiege* csehszlovák állami alkalmazottak és erről a törvény életbelépő te előtt megkapták az okirati elismerést (kinevezést, véglegesítést). Először, mert maga az alkotmánytörvény ezt nem mondja és mert a törvény múlt idejű „let- tek“ szó alkalmazásából e* le nem vonható ég főleg nem áll az, hogy a tényleges alkalmasáa az erről szóló okirati elismerés kézbesítésétől kezdődnék, eőt a törvény 1918. október 28-átéi nyilvánítja ezeket csehszlovák állampolgároknak. Ezt maga a tényleges szó zárja ki, mert hfcx a hivatalba, alkalmazásba lépés ténye akkor válik’ tetté, amikor belép, vagy továbbaikaknazásnát, amikor abban bennmarad, « tény időpontja nem válik látszattá ég ki nem tolódik a lassú adminisztratív utón elkészülő irat kézbesítéséig. De maga a törvény is csak a tényleges léteihez köti a csehszlovák állami alkalmazást és n«n mondja azt, hogy csehszlovák állampolgár az a csehszlovák területen kivül illetőséggel birt osztrák-magyar volt alattvaló, aki csehszlovák VISSZA A HÁBORÚBÓL Érleli Mária Remarque regénye (Copyright by U. Feature Syndícate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (82) Es egyre hevesebben támadt fel benne a vágy, hogy vissza lérjen oda, ahol ez a hit íel- láuogolt és sírba szállt: a harcterekre. Minél zavarosabb lett a saját helyzete, annál makacsaidban belelovalta magát abba a gondolatba, hogy ott majd megtudja, mit kell tennie. Sikerült megszereeznie egy külföldinek az útlevelét és azzal átjutott a határon. Városokon és falvakon utazott keresztül, kis és nagy állomásokon ácsorgott és estére végre ott volt, ahová igyekezett. Nem akarta fölöslegesen tölteni az idejét. Rögtön tovább indult, át az uccákon, ki a városból, a magaslatok felé. Hazatérő munkások jönnek szembe vele. Gyermekek játszanak a lámpák íénytócsáiban. Néhány autó prüszköl tova előtte. Aztán minden elesőnde- sedik. A szürkület még elég világos ahhoz, hogy látni lehessen. Azonkívül Rabé szemei megszokták a homályt. Elhagyja az utat és keresztülvág a menőkön. Egy idő múlva megbotlik. Rozsdás drót akadt a nadrágjába és kitépett- belőle egy szögletet. Lehajol, hogy kiszabadítsa magát. Egy fatorlasz szöges drótja, amely egy szétlőtt árok előtt húzódik. Rabé fölegyenesedik. Előtte fekszenek a csata sivatag mezői. A bizonytalan derengésben olyan.a táj, mint egy feldúlt és megdermedt tenger, megkövesedett vihar, Ralié érzi a vér, lőpor és vér fakó gőzét, a halál vad szagát, amely még mindig itt van ezen a tájon és őrzi hatalmát. Fejét akaratlanul behúzza, vállai fel nyomulnak, a karok lazán előre csöngőnek, a kezek és csuklók minden pillanatban készek földre vetődni; — ez már nem a városi járás — ez már megint az állat lapuló, óvalós lopó zása, a katona leskelő önvédelme... i ífahe megáll és figyeli a vidéket. Egy órával ezelőtt még idegen szerűen hatott rá, de j most megismeri, ráismer minden magaslat-1 Fordifoffa: Szabó Lőrinc ra, minden talajgyüoődésre, minden völgyre. Soha el. se ment innen, a hónapok az emlékezés föllobbamásában papírként összezsugorodnak, elégnek és füstként el szállana k... itt megint Georg Rahe hadnagy lopózik esti őrjáratra, és közben semmi sem történt. Körülötte csak az este hallgatása éis a gyenge szél a fűben; a füleiben azonban megint bömböl a csata, látja az explozíók őrjöngését, óriás i'vlámpánként világitóemyők lengenek a megsemmisülés fölött, fekete izzásban forr az ég es szökőkutakban és .kénkráterekben mennydörögve hánykolódik a föld láthatártól láthatárig. Rahe összeharapja a fogait. Nem fantaszta, de nem bir menekülni a hatástól: az emlék forgószélként viharzik rá, itt még nincs béke, itt nincs meg a többi világ látszat-békéje, itt még mindig harc és háború van, itt kísértetiesen tovább tombol a pusztulás és örvényei a felhőkbe vesznek. A föld felnyúl érte, megragadja, mintha kezei volnának, a sárga, vastag agyag a cipő-1 jébe kapaszkodik és megnehezíti a járást, talán a halottak akarják lehúzni magukhoz tompa, morajló hangjukkal az élvemaradtat. Rahe rohan a fekete tölcsér mezőkön. A szél erősebben fuj, a felhők vándorolnak és néha elönti fakó fényét a tájon a hold. Rahe magát és mozdulatlanul tapad a földhöz. Tudja, hogy semmi veszély nincs, de legközelebb megint rémülten ugrik egy tölcsérbe. Nyílt szemmel és ép öntudattal esik hatalmába e föld törvényeinek, amely fölött nem lelhet kiegyenesedve járni, A hold óriási világitóernyő lett. Az erdő csonkjai feketén állanak a szőke fényben. A major romjai mögött vonul a szakadék, amelyen soha át nem tudott törni támadás. Rahe egy árokban kuporog. Egy derékszíj darabjai feküsznek előtte, néhány főzőedény, egy kanál, bedöglött kézigránátok, tölténytáskák, és mögöttük szürkezöld, ázott ruha, rostos, félig már agyaggá vált anyag, egy katona maradványai. Georg el nyújtózik a földön, arccal lefelé; — és a némaság beszélni kezd. Tompa, iszonyú zugás van a földben, ki-kitörő lélegzés, döngés, és megint zugás, kopogás és csörömpölés. Rabé belemarkol a földbe, a fejét hozzányomja, azt hiszi, hogy hangokat és kiáltásokat hall. kérdezni szeretne, beszélni, ordítani, figyel és választ vár, választ az életére.... Azonban csak a szél erősödik, gyorsabban és alacsonyabban szállnak a felhők és az árnyékok egymást űzik a földeken. Rahe fölkel és tovább megy, irány tálamul sokáig, mig csak el nem jut a fekete keresztekhez, amelyek hossza sorokban igazodnak egymás mellé és egymás mögé, mint egy század, egy zászlóalj, egy ezred, egy hadsereg. És Rahe hirtelen mindent megért. Esek előtt a keresztek előtt összereppan a nagy szavak és nagy fogalmak egész épülete. Már c»ak itt él a háború, nem az agyakban és a megmenekülték eltolódott emlékeiben! A* elvesztett évek, amelyek nem teljesedtek be, itt kísérteties tüzként állanak a sirok felett, az el nem élt élet, amely nem bír nyugalmat találni, itt zugó némaságban kiált az ég felé, itt egy fiatalságnak, amely meghalt, mielőtt élni kezdhetett volna, minden ereje és akarata irtózatos panaszként özönlik az éjszakában. Rahe összeborzad. Vakító fölismerésben egyszerre meglátja az üres torkot, amelyben elsülyedt egy nemzedék hűsége, hősiessége és élete. Kin rázza és fojtogatja. — Bajtársak 1 — ordít bele a szélbe és éjszakába, — bajtársak! Elárultak bennünket! Még egyszer meg kell indulnunk! Ellenük!.... Ellenük... bajiársak! A keresztek előtt áll. A hold áttör. Rahe látja a bajtársakat, karjukat széttárva szállnak ki a földből, már dong a lépésük, előttük áll és nyomban megindul, karját az ég felé nyújtja: — Bajtársak... indulj!... És a táskájába nyúl és karja megint felemelkedik. .. Fáradt, magányos caarianás, amelyet elkapnak és tovahurcolnak a szél- rohamok ... ő pedig támolyogva térdnehull, két karjára támaszkodik és végső erőfeszítéssel a keresztek felé fordul, — látja, hogyan menetelnek, dobognak, haladnak: lassan menetelnek és az ütjük hosszú, sokáig fog tartani, de előre visz, meg fognak érkezni ém megvívják végső harcukat, a harcot az éjeiért, némán menetelnek, sötét hadsereg, ütjük a leghosszabb nt, ut a szivekbe, sok évig eltart, de mi nekik az idő? Megindultak, menetelnek, jönnek... A feje léhanyatlik, sötét lesz körötte, Rahe élőre zuhan, együtt menetel a többiekkel. Mint alri elkésve végre hazatalált, fekszik a földön, a karjait szétvetette, a szeme már tompa, egyik térdét felhúzta. A test mégegy- szer megráng, aztán minden álomba fordult át és már csak a szél van ott a sivár, sötét messzeségben, a szél fuj és fuj, a felhők és az ég és a végtelen síkok fölött a föld fölött, amely csupa sir és tölcsér és keresőt.., VÉG®. betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoego rurdo Napfény Diéta tecser&viz, Ai igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletben.
