Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-22 / 68. (2585.) szám

MBMMBWgMggMHBBgiBgglBMgBBgWIWIWgingagggWMW Ottó kisasszony — ut és felesége írta: Neubauev Pál Berlinben bíróság előtt állt egy házaspár: egy férfi és a felesége. A férfit azzal vádolták, hogy kiiaxtatja magát. Arra kényszeríti a fele­ségét, hogy más férfiakkal adja össze magát és pénzt hozzon haza. Egyszer csak valóban hozott nyolc márkát g esért — nag yütlegelés- ben volt része. Nyolc márka nem kereset. Szó­val a férj csúnyán bánt az 'asszonnyal, akinek van egy barátnője. Ez a barátnője több ízben annyira sajnálta az asszonyt, hogy pénzt adott neki, csakhogy a szerencsétlen nő odh^za ki­elégíthesse várakozó tarát. Most ez a barátnő mint koronatanú vallott a tárgyaláson és kide­rült, milyen komisz a férj. Kiderült más is. Kiderült egyrészt, hogy az Ottónak címzett férj, aki a papucshős ellentéte, odahaza papucsban jár és bár ő viseli odahaza a nadrágot, nem az asszony, Ottó mégis nem ur a házában, legjobb esetben úrnő, mert —, szó­val kiderült, hogy Ottó ur nem férfi\ hanem kisasszony •A megvert és uccára kergetett fe­leség férje. A béró zavarban volt, vagy zavar­ban. Úgy oldotta meg a kérdést, hogy „Ottó umak“ szólította a kisasszonyt, aki a sértett feleség férje. A tárgyaláson végig igy: Ottó ur. Kiderült igy továbbá, hogy a ,?férj“ nem vétett a striciknek készült paragrafus ellen, mert a 181-ik paragrafus szerint a stricinek férfinak kell lennie. Ottó ur ellenben kisasz- szony, aki mint ilyen, a saját védelmére nagy fotográfiát nyújtott át a bíróságnak, amely öt, a férjei, fehér manUUába-n, hatalmas díszben ábrázolja, igy bizonyítván be, hogy spanyol tán­cosnő egy mulatóban és valóban, nőnemű, bár­mennyire is himnemü hangsúly hordozás sál konjugálla a „pofozni“ igét. Iratokkal, szerződé­sekkel, hivatalos engedéllyel igazolta, hogy lábhegy táncosnő a javából és sok pénzt keres művészetével, de még többet azzal, hogy kis­asszony létére feleségül vett egy lányt, bizo­nyos Müller Herminlát. Az eset nem is egysze­rű, mert MiUler Herminia, Ottó ur — kisasszony felesége azt állítja, hogy férjétől gyereke szü­letett. Erre nincs jogszabály és a bíróság ta­nácstalanul állt szemben a legmodernebb Ber­linnel. Presztízsből, hogy a bíróság és a parag­rafus ne szenvedjen csorbát, a koronatanú vallomása alapján egy évi és egy napi fogházra ítélték a férjei. Oltó kisasszonyt, az elitéit fér­jet úgy Itászik nagyon szerethetik egyes os&. szonyok, mert amikor a női koronatanú eh hagyta a bíróság épületét, néhány szorongva várakozó asszony megfenyegette, hogy xdssza- fizetik neki, mert bemártotta Ottót. Ezek után mi Ottó ur, a kisasszony? Tudok egy csúnya kis lengyel zsidóról, aki tavaly ke­rült fel a német fővárosba. Húszéves volt. Mindenhez értett és semmihez, mint ahogyan a lengyel zsidók nag^yrésze szokott. EábuóAn állt Berlin „Betrieb“-jében, míg váratlanul, a tézis és antitézis elmélete alapján elhatározta, hogy . . . Nem, előbb megállapította, hogy ki­csi, vézna, sápadt és egzótikuSan csúnya. Férf tehát ilyen kinézéssel a germán nők közt nem igen lehet. Marad az antitézis: lehet nő: Meg­tette és beállít őnek. Rengeteget keres, olyan pompás szórakoztató. Úgy láncolja a mondén táncokat, mint Josefine Backer, úgy villogtatja a sex-appealt, mint Marlene és a Femina-bár- ban habitüé mulatók azt mondják róla, hogy előadott számai után még nem volt ember, aki rájött volna, hogy ez a démon — csúnya . lengyel zsidó. Mindebből az következik, hogy vagy a szóra- kozáni vágyó unafkozók egy kissé megbolon­dultak és erősen túloznak, hogy „hangulatot“ 1 szügyeráljának maguknak és a bárnak, vagy az, hogy kétségbeesett nimolisták és munkake­rülő, élelmes éhezők a természet rendjének megfordithatóságát szugfferállják a szórakozni vágyóknak, a fizető paliknak. Berlin unatko­zik. Határozottan. Nem lehet évekig büntetle­nül reparáciőloról, Daices és egy óbb tervelcröl • beszélni- A krízisek is csak olyan kisebb-na- gyobb szenzációk, amelyek jönnek, mint a Becker, vagy a Marlene és ha állandóbbak, dómoníbbak is e két nőnél és nem múlnak el olyan gyorsan, mégis csak elszintelednek. Kell mindig egy uj tipp — Ottó kiasszony, a férj-strici, vagy gy lengyel zsidó marlénes sex-appeal-el. Nem lehet kifogásolni, csak sajnálni, hogy üresfejüeKel már csak ilyen szenzáció tud lelkesíteni. Nehéz az élet Német­országban. Ha meggondoljuk, hogy Ottó kis­asszonyom, mint férj s egy háztartás feje, va­lamint a femina-bár férfi-táncosnője szintén adófizető polgár polgár, szinte azt kell monda- mink: íme a háború. ők is fizetik a német jó­vátételt. Fizetik a rájuk eső részt. Keresnek, l ahogy tudnak — a nagy jóvátételt konferen­ciák bölcs szakértői sem, kérdezték, hogyan tud Németország málliárdókat fizetni. Minden emr bér magánügye, hogyan él meg, miből tud fi- I zetnd. Jóvátétel egyenlő pénzzel. Nemcsak az államok, hanem az egyes ember és az élet közt is. Ottó kisasszonytól nem szép, h*ogy beállt férfinak s meg is verte a feleségét. Fe­lesége joggal követeli tőle a jóvátételt. Ottó­nak nem volt pénze, sőt ellenkezőleg, <5 követel pénzt az asszonytól. Mért vitte az asszony bí­róság elé a dolgot. A. bíróság bezáratta Ottót. Joggal, mert jóvátétel szükséges dólóg ebben a világban. Mit csinálnának a hitelezők Né­metországgal, ha nem fizetne jóvátételt? Ver­nék, ütlegelnék, mint Ottó kisasszony a felesé­gét. Ottónál c8a>k az volt a hiba, hogy még az ellentézist (5 fordítottan alkalmazta. Ez kor­forgást idézett elő és igy körük a fogházba. Mert igaza van a bíróságnak: egy férfi még akkor se üsse a feleségét,, ha maga — ®sz- szony. Belementünk a női emancipációba, de Oltó a határ. Ha férfi vagy, légy férfi és ne hitvány gyenge asszony! Pláne akkor, ha való­ban asszony vagy, mint Ottó. 1081 március 28, vasárnap. Alapítva 1833. Talefoa 33. V dJaxmíl I AS* üveg, poíccliái® nssfykerekedés©* # I K O § IC E, Fő - utca 19. Nagy választék. Jutányo* árak. mmmmmmam MÉCS LÁSZLÓ: MÁRCIUS Mámoros fény-koíló kotílik a világon. Ki fog^a-e vajjjo© köiteaii a Tavasat? Költők és pacsirták kék lelke az égem, alattuk számit, küzd a nehéz léptű paraszt, Március is gondol megrószet és nagyot; pacsirta-szívekkel pinrittyáz egy szörnyöt, a iagv-dogú Telet! A mezén komolyság: ökör is, ember is bús igában görnyed. Bányákban komorság: a föld méhe vérzik, arannyal és vassal átkozott a század. Gyárban, hivatalban komolyság, komorság van aki letört már, van aki még lázad. Március is gondol merészet és nagyot, nem kedveli ő a hol tpont-komolyságot, a bokrok tövében varázs gyufájával meggyújtja a sok-sok kék ibolyalángot, kacagó gyerekeik meleg szemlék náluk. (A Földen & Nagyböjt jár, vállán keresztté Március ibolyát gyújt lányok szemében, a kertek aljába kijön Pista, Eszter. (Otthon bibKázó csendben lassú szó loly kenyérről, adóról, unalmas, értelmes.) Pistát a lány-szemből ibolyialáng fiiiti; „Amit súgok, Eszter, érdekes, érdemes!** A Tavasz igy készül: a sok komoly s léha apró „érdekesből!“ A fény-kotló költ. Isten boldogsága, kotlik a világon :s alatta véresen vajúdik a Föld. e® KÖZVÉLEMÉNY Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR Apponyi Albert gTÓf párisi előadásában, melyről a P. M. H. is tájékoztatta olvasóit, gyönyörűen, klasszikus érvénnyel irta körül a modern államférfi ideális képét. Modern ellen­képét adta annak a renaissance-kori képnek, melyet valaha Machiavelli rajzolt meg s ame­lyet az évszázadok során ezerszer elítéltek és tizezerszer megvalósítottak. A zseniális firenzei iróni'kus realizmusával Apponyi 3. maga idea­lizmusát állította szembe s azt az elképzelést fogalmazta meg, amelyben az államférfi úgy jelenik meg, mint megvalósítója annak a Kant­tól származó erkölcsi parancsnak, amelynek értelmében a politika irányvonalának össze kell esni az erkölcsi törvény irányvonalával. Ebben az értelemben az államférfi első és fő köteles­sége az emberiség békéjét szolgálni a saját nemzete speciális érdekeinek az emberiség egyetemes nagy érdekeivel váló összeegyezte­tése utján. Apponyi körülírásában természetesen nem az az államférfi jelenik meg, aki van, hanem aki­nek lenni kellene. Egy ideálkép, amely a való­ságban nem valósult meg s még sokáig nem is fog megvalósulni. Nem lehet azt állítani, hogy azért nem tud megvalósulni, mert nincs állam­férfi, aki meg szeretné valósítani. A legkivá­lóbb államférfiakban bizonyára meg van az az ideái, amely legalább nagyjában megegyezik Apponyi ideáljával, de megvalósítását lehetet­lennek érzik, kompromisszumokra kénytelenek ISasetüov is golyvánál f kérje az otthoni csizi iód­kora jiasT'.nálati utasítását CsázEurdö. gj vele lépni s örülnek, ha egy-egy töredékét meg- valósithatják. Hogy a dolgot példával illuszt­ráljam: Briand egész magatartásából következ­tetve föl kell tételezni, hogy ő őszinte híve a békének, ami ma Európában a francia és né­met nemzet fönnta.rtáenélküli kibékülését je­lenti elsősorban. Bizonyára jobban tudja, mint ón, hogy Locarno és az utána következett meg­egyezések csak igen kis részben szolgálják azt a békét, amely ideálként lebeg a szeme előtt. Jól tudja például — lehetetlen nem tudnia —, hogy teljesen őszinte kibékülés nem képzelhe­tő addig, amig az egyik nemzet nemzeti jöve­delmének egy nagyon jelentékeny részét kény­telen bármi tetszetősen hangzó elmen odaadni a másik nemzetnek s amig az egyik nemzet ka­tonailag védtelenné van téve, a másik pedig napról-napra mértéken túl fegyverkezik. Ezt azonban százszázalékos radikali fással nem mondhatja ki és még kevésbé rendezheti be eszerint a maga gyakorlati politikáját. Miért? Mert ismeri a maga nemzete közvéleményét. Tudja, hogy ez a közvélemény azonnal elsöpör­né helyéről, hogy főiháborodva söpörné el s az ő föllépése olyan reakciót szülne, amely niesz- szire visszataszítaná magát a békéidé ált is. Hogy" tehát az a békeprogram, amely minden emberséges és fölvilágosult emberben benne él, nem valósulhat meg, annak sok oka közüli a legfőbb oka a közvélemény. A múlt, héten egy nagyon szellemes francia filozófus Angliára vo­natkozólag mondta egy előadásában, hogy a brit birodalom legnagyobb veszedelme a poli­tikának a közvéleménytől váló függősége s ha az angol államférfiakban nem lesz meg a leg­nagyobb politikai bátorság: a közvéleménnyel való szembe szállás veszedelmes bátorsága, ak­kor számolni kell a birodalom pasituiásival. A mai demokratikus államrendben óriási fontos­ságra, & kormányférfiakénál és politikusénál nagyobb fontosságra jutott & közvélemény. Szembeszállni vei a politikus legnagyobb ön­föláldoz ása. Rams&y MacDonald a saját bőrén tapasztalta ezt. A háború kitörésekor a háború ellen foglalt állást s ennek egyetlen következ­ménye az volt, hogy ő maga kiszorult éveikre a politikából, még a saját pártja politikájából i*. Nem tett egyebet, mint hogy száz százalékig levonta a szocialista, program konzekvenciáit a a közvélemény elsöpörte. Mi tehát ez a rettenetes hatalom, amelyet nem látni, nem hallani és mégis mindenütt ott van és hatalmában tartja a világot? Mi a köz­vélemény? Afo rísz tikosán szólva egy nagy tö­meg embernek a véleménye, akik nem értenek ahhoz, amiről szó van. A közvélemény azoknak az átlagembereiknek a véleménye, akik nem tudják azt, amit az államférfi tud, nem ismerik azokat a számtalan tényeket, kapcsolatokat, következtetéseket, melyek ismeretén és meg­fontolásán az államférfi cselekvése alapszik, nincs olyan politikai műveltségűk, még kevés­bé informáltságuk, hogy ezt a cselekvést bírál­ni tudják és mégis dönteni vannak, hivatva er­ről a cselekményről s a cselekvő államférfi sorsáról. Egy döntő fontosságú diplomáciai, vagy közgazdasági tárgyalásról & közvélemény csak annyit tud meg, amennyit az áKamíérfiaí okvetlen szükségesnek tartanak közölni vele, rendszerint csak az eredményeket, a tárgyalás közben fölmerült ellentétes álláspontok, érde­kek, érvek és elelnérvek, a kőzbevetett hatal­mi szempontok nélkül. Ezeket az eredményeket sem tudja kellően megítélni, mert nincsenek meg a hozzávaló mértékei. Épp ezért & közvé­lemény laikus, elfogult, babonás és gyanakvó. Nem meggondolásokon és információkon indul, hanem hangulatokon, sokszor szeszélyese®. Nagy hatása van rá a presztízsnek, de könnyen sár b atapossa a legnagyobb presztízst- is. A mo­dern politika racionalitásában a közvélemény irracionális tényező. Mégis döntő szerepe van a politikában, olyan téren, melyen az észsz erőségnek s a hozzáér­tésnek kellene döntenie. Nemcsak a választás- sokon dönti el, milyen pártok, programok, em­berek kerüljenek uralomra, hanem közben is a hatása állandóan kisugárzik a politikára, a po­litikus, ha jó politikus, állandóan érzi jelenlé­tét és hozzá méri magatartását. Kiszámíthatat­lan, egyenetlen, többször káros, mint hasznos, olcsó és lelkiismeretlen eszközökkel befolyásol­ható, értelmes kapacitálás számára hozzáférhe­tetlen, amint a kapacitálás nem esik hangula­tai, vagy előítéletei vonalába. Mégis nélkülöz­hetetlen "és kiküszöbölhetetien. Még a régi ab­szolutista kormányok is számolni voltak kény­telenek vele. A római császárok kenyérrel és cirkusszal vesztegették meg. A francia király­ság bukását is az tetőzte be, hogy nem számí­tottak a közvéleménnyel, amely erre megcsi­nálta a forradalmat. A modern parlamenti de­mokráciában hatalma félelmetesre dagadt, A nyugat európai államokban ma a mán in the •Street, az uocán járkáló, ember &z abszolút uralkodó. A közvéleményt nem lehet és nem szabad kiküszöbölni a közéletből. Nem lehet, mert. nem hagyja magát. Nem szabad, mert akármi hibái vannak, nélkülözhetetlen szerepe van az élet­ben. A politikus józanságával és tudatosságá­val szemben jelenti a tudatlan, vak ösztönt, •egy nép nemzeti ösztönét. A* egyes ember éle­tében is a tudatos és tudattal, a megfontolás és ösztön eredője minden lényegbe vágó cselek­vés. A nemzeteknél is igy van. A politikus tu­datosságát. a nép-ösztön korrigálja és viszont. Nélküle az állam élete kibírhatatlan falanszter volna, vagy a nyers erőszak játéka, A régi századokban az emberiség szörnyű szenvedé­seit főrészben az okozta, hogy a müveletlenség- ben tengődő emb er tömegekben nem alakulha­tott közvélemény s ezért » népek ki voltak szolgáltatva királyok, miniszterek, hadvezérek önkényének, hatalmi vágyának, önzést' uek, kapzsiságának és hiúságának. Védekezni a közvélemény ártalmai eben csak egy módon lehet: a tömegek íőiviiágoeitásávaJ, a műveltségi színvonal emelésével. Ex & mai demokratikus államoknak elsőrendű érdeke. De ezeket az ártalmakat kiküszöbölni sohasem lehet. Az élet sohasem váíhatik teljesen racio­nálissá, az irracionális tényező épp úgy ke# minden organizmus élotbeumáradásához, mint a racionális. Az állam sem mechanizmus, az á.b lam organizmus és a közvélemény jelenti ben­ne azt, amit. az egyes ember életében a tudat­alatti, irracionális mozgató erők. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom