Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-22 / 68. (2585.) szám

MBMMBWgMggMHBBgiBgglBMgBBgWIWIWgingagggWMW

Ottó kisasszony — ut és felesége

írta: Neubauev Pál

Berlinben bíróság előtt állt egy házaspár: egy férfi és a felesége. A férfit azzal vádolták, hogy kiiaxtatja magát. Arra kényszeríti a feleségét, hogy más férfiakkal adja össze magát és pénzt hozzon haza. Egyszer csak valóban hozott nyolc márkát g esért — nag yütlegelés- ben volt része. Nyolc márka nem kereset. Szóval a férj csúnyán bánt az 'asszonnyal, akinek van egy barátnője. Ez a barátnője több ízben annyira sajnálta az asszonyt, hogy pénzt adott neki, csakhogy a szerencsétlen nő odh^za kielégíthesse várakozó tarát. Most ez a barátnő mint koronatanú vallott a tárgyaláson és kiderült, milyen komisz a férj.

Kiderült más is. Kiderült egyrészt, hogy az Ottónak címzett férj, aki a papucshős ellentéte, odahaza papucsban jár és bár ő viseli odahaza a nadrágot, nem az asszony, Ottó mégis nem ur a házában, legjobb esetben úrnő, mert —, szóval kiderült, hogy Ottó ur nem férfi\ hanem kisasszony •A megvert és uccára kergetett feleség férje. A béró zavarban volt, vagy zavarban. Úgy oldotta meg a kérdést, hogy „Ottó umak“ szólította a kisasszonyt, aki a sértett feleség férje. A tárgyaláson végig igy: Ottó

ur. Kiderült igy továbbá, hogy a ,?férj“ nem vétett a striciknek készült paragrafus ellen, mert a 181-ik paragrafus szerint a stricinek férfinak kell lennie. Ottó ur ellenben kisasz- szony, aki mint ilyen, a saját védelmére nagy fotográfiát nyújtott át a bíróságnak, amely öt, a férjei, fehér manUUába-n, hatalmas díszben ábrázolja, igy bizonyítván be, hogy spanyol táncosnő egy mulatóban és valóban, nőnemű, bármennyire is himnemü hangsúly hordozás sál konjugálla a „pofozni“ igét. Iratokkal, szerződésekkel, hivatalos engedéllyel igazolta, hogy lábhegy táncosnő a javából és sok pénzt keres művészetével, de még többet azzal, hogy kisasszony létére feleségül vett egy lányt, bizonyos Müller Herminlát. Az eset nem is egyszerű, mert MiUler Herminia, Ottó ur — kisasszony felesége azt állítja, hogy férjétől gyereke született. Erre nincs jogszabály és a bíróság tanácstalanul állt szemben a legmodernebb Berlinnel. Presztízsből, hogy a bíróság és a paragrafus ne szenvedjen csorbát, a koronatanú vallomása alapján egy évi és egy napi fogházra ítélték a férjei. Oltó kisasszonyt, az elitéit férjet úgy Itászik nagyon szerethetik egyes os&. szonyok, mert amikor a női koronatanú eh hagyta a bíróság épületét, néhány szorongva várakozó asszony megfenyegette, hogy xdssza- fizetik neki, mert bemártotta Ottót.

Ezek után mi Ottó ur, a kisasszony? Tudok egy csúnya kis lengyel zsidóról, aki tavaly került fel a német fővárosba. Húszéves volt. Mindenhez értett és semmihez, mint ahogyan a lengyel zsidók nag^yrésze szokott. EábuóAn állt Berlin „Betrieb“-jében, míg váratlanul, a tézis és antitézis elmélete alapján elhatározta, hogy . . . Nem, előbb megállapította, hogy kicsi, vézna, sápadt és egzótikuSan csúnya. Férf tehát ilyen kinézéssel a germán nők közt nem igen lehet. Marad az antitézis: lehet nő: Megtette és beállít őnek. Rengeteget keres, olyan pompás szórakoztató. Úgy láncolja a mondén táncokat, mint Josefine Backer, úgy villogtatja a sex-appealt, mint Marlene és a Femina-bár- ban habitüé mulatók azt mondják róla, hogy előadott számai után még nem volt ember, aki rájött volna, hogy ez a démon — csúnya . lengyel zsidó.

Mindebből az következik, hogy vagy a szóra- kozáni vágyó unafkozók egy kissé megbolondultak és erősen túloznak, hogy „hangulatot“ 1 szügyeráljának maguknak és a bárnak, vagy az, hogy kétségbeesett nimolisták és munkakerülő, élelmes éhezők a természet rendjének megfordithatóságát szugfferállják a szórakozni vágyóknak, a fizető paliknak. Berlin unatkozik. Határozottan. Nem lehet évekig büntetlenül reparáciőloról, Daices és egy óbb tervelcröl • beszélni- A krízisek is csak olyan kisebb-na- gyobb szenzációk, amelyek jönnek, mint a Becker, vagy a Marlene és ha állandóbbak, dómoníbbak is e két nőnél és nem múlnak el olyan gyorsan, mégis csak elszintelednek. Kell mindig egy uj tipp — Ottó kiasszony, a férj-strici, vagy gy lengyel zsidó marlénes sex-appeal-el. Nem lehet kifogásolni, csak sajnálni, hogy üresfejüeKel már csak ilyen szenzáció tud lelkesíteni. Nehéz az élet Németországban. Ha meggondoljuk, hogy Ottó kisasszonyom, mint férj s egy háztartás feje, valamint a femina-bár férfi-táncosnője szintén adófizető polgár polgár, szinte azt kell monda- mink: íme a háború. ők is fizetik a német jóvátételt. Fizetik a rájuk eső részt. Keresnek, l ahogy tudnak — a nagy jóvátételt konferenciák bölcs szakértői sem, kérdezték, hogyan tud Németország málliárdókat fizetni. Minden emr bér magánügye, hogyan él meg, miből tud fi- I

zetnd. Jóvátétel egyenlő pénzzel. Nemcsak az államok, hanem az egyes ember és az élet közt is. Ottó kisasszonytól nem szép, h*ogy beállt férfinak s meg is verte a feleségét. Felesége joggal követeli tőle a jóvátételt. Ottónak nem volt pénze, sőt ellenkezőleg, <5 követel pénzt az asszonytól. Mért vitte az asszony bíróság elé a dolgot. A. bíróság bezáratta Ottót. Joggal, mert jóvátétel szükséges dólóg ebben a világban. Mit csinálnának a hitelezők Németországgal, ha nem fizetne jóvátételt? Vernék, ütlegelnék, mint Ottó kisasszony a feleségét. Ottónál c8a>k az volt a hiba, hogy még az ellentézist (5 fordítottan alkalmazta. Ez korforgást idézett elő és igy körük a fogházba. Mert igaza van a bíróságnak: egy férfi még akkor se üsse a feleségét,, ha maga — ®sz- szony. Belementünk a női emancipációba, de Oltó a határ. Ha férfi vagy, légy férfi és ne hitvány gyenge asszony! Pláne akkor, ha valóban asszony vagy, mint Ottó.

1081 március 28, vasárnap.

Alapítva 1833. Talefoa 33.

V dJaxmíl

I

AS* üveg, poíccliái®

nssfykerekedés©* #

I K O § IC E, Fő - utca 19.

Nagy választék. Jutányo* árak.

mmmmmmam

MÉCS LÁSZLÓ:

MÁRCIUS

Mámoros fény-koíló kotílik a világon. Ki fog^a-e vajjjo© köiteaii a Tavasat?

Költők és pacsirták kék lelke az égem, alattuk számit, küzd a nehéz léptű paraszt,

Március is gondol megrószet és nagyot; pacsirta-szívekkel pinrittyáz egy szörnyöt,

a iagv-dogú Telet! A mezén komolyság: ökör is, ember is bús igában görnyed.

Bányákban komorság: a föld méhe vérzik, arannyal és vassal átkozott a század.

Gyárban, hivatalban komolyság, komorság van aki letört már, van aki még lázad.

Március is gondol merészet és nagyot, nem kedveli ő a hol tpont-komolyságot,

a bokrok tövében varázs gyufájával meggyújtja a sok-sok kék ibolyalángot,

kacagó gyerekeik meleg szemlék náluk.

(A Földen & Nagyböjt jár, vállán keresztté

Március ibolyát gyújt lányok szemében, a kertek aljába kijön Pista, Eszter.

(Otthon bibKázó csendben lassú szó loly kenyérről, adóról, unalmas, értelmes.)

Pistát a lány-szemből ibolyialáng fiiiti; „Amit súgok, Eszter, érdekes, érdemes!**

A Tavasz igy készül: a sok komoly s léha apró „érdekesből!“ A fény-kotló költ.

Isten boldogsága, kotlik a világon :s alatta véresen vajúdik a Föld.

e®

KÖZVÉLEMÉNY

Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR

Apponyi Albert gTÓf párisi előadásában, melyről a P. M. H. is tájékoztatta olvasóit, gyönyörűen, klasszikus érvénnyel irta körül a modern államférfi ideális képét. Modern ellenképét adta annak a renaissance-kori képnek, melyet valaha Machiavelli rajzolt meg s amelyet az évszázadok során ezerszer elítéltek és tizezerszer megvalósítottak. A zseniális firenzei iróni'kus realizmusával Apponyi 3. maga idealizmusát állította szembe s azt az elképzelést fogalmazta meg, amelyben az államférfi úgy jelenik meg, mint megvalósítója annak a Kanttól származó erkölcsi parancsnak, amelynek értelmében a politika irányvonalának össze kell esni az erkölcsi törvény irányvonalával. Ebben az értelemben az államférfi első és fő kötelessége az emberiség békéjét szolgálni a saját nemzete speciális érdekeinek az emberiség egyetemes nagy érdekeivel váló összeegyeztetése utján.

Apponyi körülírásában természetesen nem az az államférfi jelenik meg, aki van, hanem akinek lenni kellene. Egy ideálkép, amely a valóságban nem valósult meg s még sokáig nem is fog megvalósulni. Nem lehet azt állítani, hogy azért nem tud megvalósulni, mert nincs államférfi, aki meg szeretné valósítani. A legkiválóbb államférfiakban bizonyára meg van az az ideái, amely legalább nagyjában megegyezik Apponyi ideáljával, de megvalósítását lehetetlennek érzik, kompromisszumokra kénytelenek

ISasetüov is golyvánál f

kérje az otthoni csizi iódkora jiasT'.nálati utasítását

CsázEurdö. gj

vele lépni s örülnek, ha egy-egy töredékét meg- valósithatják. Hogy a dolgot példával illusztráljam: Briand egész magatartásából következtetve föl kell tételezni, hogy ő őszinte híve a békének, ami ma Európában a francia és német nemzet fönnta.rtáenélküli kibékülését jelenti elsősorban. Bizonyára jobban tudja, mint ón, hogy Locarno és az utána következett megegyezések csak igen kis részben szolgálják azt a békét, amely ideálként lebeg a szeme előtt.

Jól tudja például — lehetetlen nem tudnia —, hogy teljesen őszinte kibékülés nem képzelhető addig, amig az egyik nemzet nemzeti jövedelmének egy nagyon jelentékeny részét kénytelen bármi tetszetősen hangzó elmen odaadni a másik nemzetnek s amig az egyik nemzet katonailag védtelenné van téve, a másik pedig napról-napra mértéken túl fegyverkezik. Ezt azonban százszázalékos radikali fással nem mondhatja ki és még kevésbé rendezheti be eszerint a maga gyakorlati politikáját. Miért? Mert ismeri a maga nemzete közvéleményét. Tudja, hogy ez a közvélemény azonnal elsöpörné helyéről, hogy főiháborodva söpörné el s az ő föllépése olyan reakciót szülne, amely niesz- szire visszataszítaná magát a békéidé ált is. Hogy" tehát az a békeprogram, amely minden emberséges és fölvilágosult emberben benne él, nem valósulhat meg, annak sok oka közüli a legfőbb oka a közvélemény. A múlt, héten egy nagyon szellemes francia filozófus Angliára vonatkozólag mondta egy előadásában, hogy a brit birodalom legnagyobb veszedelme a politikának a közvéleménytől váló függősége s ha az angol államférfiakban nem lesz meg a legnagyobb politikai bátorság: a közvéleménnyel való szembe szállás veszedelmes bátorsága, akkor számolni kell a birodalom pasituiásival. A mai demokratikus államrendben óriási fontosságra, & kormányférfiakénál és politikusénál nagyobb fontosságra jutott & közvélemény. Szembeszállni vei a politikus legnagyobb önföláldoz ása. Rams&y MacDonald a saját bőrén tapasztalta ezt. A háború kitörésekor a háború ellen foglalt állást s ennek egyetlen következménye az volt, hogy ő maga kiszorult éveikre a politikából, még a saját pártja politikájából i*. Nem tett egyebet, mint hogy száz százalékig levonta a szocialista, program konzekvenciáit a a közvélemény elsöpörte.

Mi tehát ez a rettenetes hatalom, amelyet nem látni, nem hallani és mégis mindenütt ott van és hatalmában tartja a világot? Mi a közvélemény? Afo rísz tikosán szólva egy nagy tömeg embernek a véleménye, akik nem értenek ahhoz, amiről szó van. A közvélemény azoknak az átlagembereiknek a véleménye, akik nem tudják azt, amit az államférfi tud, nem ismerik azokat a számtalan tényeket, kapcsolatokat, következtetéseket, melyek ismeretén és megfontolásán az államférfi cselekvése alapszik, nincs olyan politikai műveltségűk, még kevésbé informáltságuk, hogy ezt a cselekvést bírálni tudják és mégis dönteni vannak, hivatva erről a cselekményről s a cselekvő államférfi sorsáról. Egy döntő fontosságú diplomáciai, vagy közgazdasági tárgyalásról & közvélemény csak annyit tud meg, amennyit az áKamíérfiaí okvetlen szükségesnek tartanak közölni vele, rendszerint csak az eredményeket, a tárgyalás közben fölmerült ellentétes álláspontok, érdekek, érvek és elelnérvek, a kőzbevetett hatalmi szempontok nélkül. Ezeket az eredményeket sem tudja kellően megítélni, mert nincsenek meg a hozzávaló mértékei. Épp ezért & közvélemény laikus, elfogult, babonás és gyanakvó. Nem meggondolásokon és információkon indul, hanem hangulatokon, sokszor szeszélyese®. Nagy hatása van rá a presztízsnek, de könnyen sár b atapossa a legnagyobb presztízst- is. A modern politika racionalitásában a közvélemény irracionális tényező.

Mégis döntő szerepe van a politikában, olyan téren, melyen az észsz erőségnek s a hozzáértésnek kellene döntenie. Nemcsak a választás- sokon dönti el, milyen pártok, programok, emberek kerüljenek uralomra, hanem közben is a hatása állandóan kisugárzik a politikára, a politikus, ha jó politikus, állandóan érzi jelenlétét és hozzá méri magatartását. Kiszámíthatatlan, egyenetlen, többször káros, mint hasznos, olcsó és lelkiismeretlen eszközökkel befolyásolható, értelmes kapacitálás számára hozzáférhetetlen, amint a kapacitálás nem esik hangulatai, vagy előítéletei vonalába. Mégis nélkülözhetetlen "és kiküszöbölhetetien. Még a régi abszolutista kormányok is számolni voltak kénytelenek vele. A római császárok kenyérrel és cirkusszal vesztegették meg. A francia királyság bukását is az tetőzte be, hogy nem számítottak a közvéleménnyel, amely erre megcsinálta a forradalmat. A modern parlamenti demokráciában hatalma félelmetesre dagadt, A nyugat európai államokban ma a mán in the •Street, az uocán járkáló, ember &z abszolút uralkodó.

A közvéleményt nem lehet és nem szabad kiküszöbölni a közéletből. Nem lehet, mert. nem hagyja magát. Nem szabad, mert akármi hibái vannak, nélkülözhetetlen szerepe van az életben. A politikus józanságával és tudatosságával szemben jelenti a tudatlan, vak ösztönt, •egy nép nemzeti ösztönét. A* egyes ember életében is a tudatos és tudattal, a megfontolás és ösztön eredője minden lényegbe vágó cselekvés. A nemzeteknél is igy van. A politikus tudatosságát. a nép-ösztön korrigálja és viszont. Nélküle az állam élete kibírhatatlan falanszter volna, vagy a nyers erőszak játéka, A régi századokban az emberiség szörnyű szenvedéseit főrészben az okozta, hogy a müveletlenség- ben tengődő emb er tömegekben nem alakulhatott közvélemény s ezért » népek ki voltak szolgáltatva királyok, miniszterek, hadvezérek önkényének, hatalmi vágyának, önzést' uek, kapzsiságának és hiúságának.

Védekezni a közvélemény ártalmai eben csak egy módon lehet: a tömegek íőiviiágoeitásávaJ, a műveltségi színvonal emelésével. Ex & mai demokratikus államoknak elsőrendű érdeke. De ezeket az ártalmakat kiküszöbölni sohasem lehet. Az élet sohasem váíhatik teljesen racionálissá, az irracionális tényező épp úgy ke# minden organizmus élotbeumáradásához, mint a racionális. Az állam sem mechanizmus, az á.b lam organizmus és a közvélemény jelenti benne azt, amit. az egyes ember életében a tudatalatti, irracionális mozgató erők.

4