Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-22 / 68. (2585.) szám

WB március 22, vasárnap. p—HMegataifc ii«anBTOs^»)gra»f'-Kv-■'^jg^mBiaaMB3KiHi»M^ 5 WA fissáamteíieti «sif®ítcl#fe@s* isire Irla m telekkdnper Rusziissziié üipsiáfülálisi, álSaiapeSflársisl hafármagáiSapstási is meliorációs sérelmeit tárta fii Hoklüf Károly kápwiselSItázi beszédében Prága, március 21. A képviselőiház tegnapi vitájában felszólalt Hotkiky Károly, a keresz­tényszocialista párt rtiszinszkói képviselője is, akinek beszédét á közérdekre való tekin­tettel, részletesebben közöljük: — Még mielőtt a tárgyalás alatt lévő javas­lathoz hozzászólnék, — kezdte Iiokky beszé­dét — előzőleg bizonyos aktuális kérdések­kel kell foglalkoznom. A mai Prager Pressében megjelent dr. Auerhan elnök urnák egv elmefuttatása, he­lyesebben polémiája Kovács László dr.-ral, a magyar Statisztikai Hivatal elnökével a cseh­szlovákiai népszámlálásra vonatkozólag. Auerhan lenök ur igyekszik megcáfolni Kovács Lászlónak azt az állítását, hogy a legutóbbi csehszlovák népszámlálásnál előfordult, hogy zsidókat, akik magukat magyaroknak vallot­ták, isok esetben megbüntettek. Auerhan dr. ur Kovácsnak ezt az adatát nem tudja elhin­ni, nehezen is hihető, mi azonban ál kijük és munkácsi és rimaszombati esetekkel bizo­nyítani is tudjuk, hogy ezer—négyezer ko­ronás büntetést róttak ki olyanokra, akik mint zsidók, magyaroknak merték magúkat vallani. Ilyen címen közel százezer korona büntetést vetettek ki. Szuverén Jósa míncieftaíneís, fcsgy nemzetiségét Snsnaga áSSapItss meg Auerhan ur azt is állítja, hogy a népszám­láló biztosok senkire nyomást nem gyakorol­tak. Ezzel szemben számtalan esetben be tudjuk bizonyítani, hogy a számláló biztosok a nemzetiség be­vallásánál önkényesen jártak el, jóíDehet mindenkinek szuverén joga., hogy a saját nemzetiségét önmagja határozza meg és ebbe nem aratkozhatik bele sem a számlá­ló biztos, sem a revizor, sem pedig a poli­tikai hatóság. Rógeníe úgy volt, hogy amint a számláló biz­tosokat az alispán kinevezte és azok munká­jukat megkezdték, a politikai hatóságokkal többé semmiféle összeköttetésük nem volt és nem is lehetett. Ettől az időponttól kezdve egyenesen a sa tisztikai hivatalnak voltak alá­rendelve és nem történhetett meg az, hogy a népszámlálási adatokba a számlálóbiztoson üdvül még a revizor, a politikai járásfőnök, sőt a tisztviselők is beletekinthessenek. Bégen ez lehetetlen volt és lehetetlen lett volna az is, hogy egy járásfőnök, vagy bárki is álla­pítsa meg, hogy én, vagy X. Y. milyen nemzetiségű, mert az teljesen az én önálló jogom, ebbe senkinek beleszólása nem lehet. A régi magyarosíts és a mai csehszls'já&ositás Auerhan dr. ur mint igen erős argumen­tumot említi meg a magyarok ellen, hogy a városokban ők magyarosítottak. Hát ebben Auerhan dr. urnák nincs egészen igaza, illet­ve semmiesetre sincs olyan mértékben igaza, mint nekünk, amikor azt mondjuk, hogy vá­rosainkat ma szlovákositják, vagy csehesitik. Auerhan dr. ur az 1880 és 1910. évi magyar népszámlálási adatokból akarja bizonyítani, hogy mily erővel folyt a magyarosi tás ezek­ben az időikben és hogy igy a népszámlálási adatok mesterségesek voltak. Adatai azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítják annak, mint amit ő akar. 1880 előtt ugyanis még nem volt magyaro­sítás. Az úgynevezett magyarosítás legna­gyobb korszaka az 1900—1910 években volt, amint ezt Scotus Via tor is mondja. És meg ez alatt a tíz esztendő alatt is, ami­kor a hatalom a magyarság kezében volt, a, statisztika eredménye szerint a szlovák anyanyelvűek száma mindössze 2.6 száza­llékkal csökkent. Ezzel szemben az első nép- számlálás a magyarság számarányát már 30.2 százalékkal csökkenti. Auerhan dr. ur felsorol városokat, amelyek­nek lakosságával erősen növekedett a ma­gyarság számaránya. Ezekről Auerhan dr. ur azt állítja, hogy az erőszakos elmagyarositás közetkezményei. Elaimagy árusításról' beszél Auerhan dr. ur, holott bárkinek, esetleg egy parlamenti bizottságnak hajlandó vagyok számtalan községet bemutatni, amelyek az­előtt szín magyar községek voltak, — ti szta magyar nevekkel, amelyeknél különb ma­gyar neveket Kecskemét vidékén sem talá­lunk és mégis el vannak ruszinosodva, -szlo- vákosodva. De hivatkozhatom Petrofí dr., volt szentpétervári egyetemi tanárra is, aki­nek objektivitásáról mindenki meg lehet győződve és ő szintén ugyanezeket a .jelensé­geket állapítja meg. Miért nem tettek esküt a prevratftor a magyar tisztviselők? Auerhan dr. ur cikkében még többek kö­zött azzal is vádolja a magyar tisztviselőket, hogy az államfordulat után az uj állam elleni demonstrációtól önként hagyták* el helyeiket, s a hüségfogadalimat kereken megragadták. Ezzel szemben magammal bizonyíthatom a legkétségtelenebbül, de számtalan megtör­tént esetre is h avatkozik a tóm, hogyan bántak el az állam megalapításaikor itt a magyar tisztviselőkkel. Esküt akartak tőlünk akikor, amikor a bé­keszerződések még nem voltak ratifikálva. Egy volt román miniszter Seicaru román újságíróhoz írott nyílt levelében állítja, hogy teljesen jogtalan volt a békeszerződé­sek alJáirása előtt az eskü kivétele, mert amíg egy állam az illető tisztviselőt esküje alól lel nem menti, addig más államnak esküt nem tehet, legalább is becsületes ember nem. Bennünket a kassai felsőkereskedelmi iskola tanárait is felszólították, hogy tegyük le az esküt. Kijelentettük, hogy mihelyt a béke- szerződéseket aláírják, az esküt le fogjuk ten­ni. Erre hajlandók is lettünk volna a béke- szerződés ratifikálása után, de ekkor már kilöktek bennünket az iskolából minden nyugdíj nélkül. Százával hozhatok fel Auerhan dr. urnák olyan embereket, akikkel igy bántak, akik például negyven évi állami szolgálat után eev fillér nyugdijat sem kapnak, vagy há kapnak, akkor is csak száz koronáikat. Szántad Lászlft kálváriája Az állampolgársági kérdéssel kapcsolat­ban újból meg kell említenem Szánthó Lász- j lónak az esetét, amit már egyszer itt felhoz- í tam és amire a belügyminiszter ur azt Ígérte, hogy Szánthó részére addig, ameddig ügyé­ben a legfelsőbb közigazgatási bíróság dön­teni fog, salvus cunduotust fog adni. A salvus conuctust azonban még a mai napig sem kap­tam meg Szánthó részéire; közben őt elhur­colták román területekre és ott a romén ha­tóságok átadták a magyarországi határőrnek. Szánthó talán soha életében nem volt a mai Románia területén; három esztendős kora óta itt tartózkodott a mai republifca területén és mégis Romániába tették át, hogy igy sza­baduljanak meg tőle. Ezt az emberrablást a román detektívek állítólag 5000 koronáért csinálták meg. Ráadásul még azt i® megtették, hogy megfenyegették Szánthót, hogy ne mer­jen még egyszer visszajönni Romániába, mert különben baja lesz, vagyis nagyobb baj, mint most, mikor töltött fegyverrel mutatták meg neki, hol van a magyar határ. Tisztelettel kérdem, mikor intézkedik végre az összkor- mány, hogy Szánthó László addig i®, amig ügyében a legfelsőbb közigazgatási bíróság nem döntött, visszatérhessen családjához, mert a kiutasítással nem lehet prejudikálni a legfelső közigazgatási bíróság döntésének, amely, ha kedvező volna is, akkor is csak két év után dönt és ezalatt egy másik ország te­rületén munka és foglalkozás nélkül nem le­het egy ember. A téesöi határ Egy harmadik aktualitás Técsőnek sorsa, ügy tudja mindenki, hogy 1920. május 15,-ón a csehszlovák és román Ruszinszkó egyik legégetőbb kérdése a me­lioráció. Vannak területek ebben a szerencsétlen ki® országban, ahol egy félórán át fut a vonat és jobbra-balra többezer hold területen nem lát az utas egyebet, mint rossz, vizenyős ta­lajt, amelyen csak savanyu fü terem és a jó­szág csak megbetegszik, de nem táplálkozik és nem gyarapszik rajta. Vannak szép számmal olyan területek, ahol lusta patakok és kis folyók'a tavaszi áradások idején szétterpeszkednek és elöntik a földeket — A has teltsége, májtájéki fájdalmak, emésztési nehézségek, gyomorbélhurut és sárgaság a tenné szetee „Ferenc Józ9ef“ keserüviz használata által megszüntetbetők és a* egy, a szer \ tüdő vagy szív felé irány utó vértolulások ellensúlyozhatok. Gyomor és bél specialisták igazolják, hogy a Ferenc József vízzel, különösen ez ütő életmód következtéé ben jelentkező bajoknál, nagyon kedvező ered­ményeket érnek eL A Ferenc József keserüviz gyógyszertáraikban, drogériákban és füszerüzletek­LKSII K&pUH'lU. ATJfyjKlwIlkéJPMMiVlJkTütBBWHiJLítiTjriWIKt úgy, hogy a korai veteményeket nem lehet el­ültetni, elvetni bennük. Vannak rohanó hegyi folyók, amelyek évről-évre súlyos károkat okoznak, de amelyeknek alapos megrendszabá­lyozásával csak egy ember törődik, a tarto­mány vízügyi referense, Bergmaiin mérnök, de ő is csak azóta törődhetik vele, amióta tarto­külügyminiszíóriumok kiküldöttei megálla­podtak egymás között, hogy Tócső határá­nak a Tisza bal partján levő részét átenge­dek Romániának. Erről a megállapodásról csak hii*ek keringenek, pozitív adatunk a megállapodásról nincs, mert az erre vonat­kozó megállapodások a parlament elé nem kerültek, holott a román-csehszlovák határ megállapí­tására vonatkozó határozatok alkotmány tör­vényként volnának beiktatandók a törvények gyűjteményébe, mint az a német, osztrák é8 magyar határok megállapitásánál történt. Be- nes külügyminiszter urnák tehát nem volt joga önhatalmúlag a határok megállapítására s köz és m agánvagyonoknak prédául dobá­sára. A románok azonban máris úgy viselked­nek, mintha az a terület az övék volna és egyáltalában nem törődnek azzal, hogy ez a terület csehszlovák terület. Az ottani lakos­sággal úgy bánnak, mint hogyha azok távol lévő idegenek volnának, holott azok ott ma­radtak a helyükön, mert az a terület ma is, a sevresi békeszerződés 'szerint csehszlovák terület kell hogy legyen. Tisztelettel kérdem Benes külügyminiszter urat, aki mindig hangoztatja, hogy a határok megváltoztatásához a parlamentnek hozzájá ruiása szükséges, hogy mikor járulüt hozzá a parlament a sevresi békeszerződésekben lefektetett esen határ- megváltoztatáshoz, ment erről mi nem tu­dunk. Most újból felszínre került ez a kérdés, a. ro­mánok megint el akarják venni a földeket és 40 csehszlovák koronát kínálnak holdjáért. Ez olyan lehetetlen összeg, hogy még annak tízszereséért sem lehet sehol a repub'lik álban földet kapni. A szOltabírtc&dsok sérelmei A negyedik aktualitás, amit már szintén mondottam és amit nem győzök elégszer han­goztatni, a ruszinszkói szőlőbirtokosokkal való bánásmód. A szőlőbirtokosok, különösen Be­regszász vidékén, ahol Ruszinszkó legnagyobb bortermelő vidéke van, olyan nehéz helyzetben vannak, hogy 1.50 koronát kínálnak egy liter borért akkor, amikor többe kerül a polenai ásványvíz és annyi a bornak fogyasztási adója, mint amennyibe maga a bor kerül. A szőlőbirtokosakat még az a veszély is fenye­geti, hogy még a betegsegélyzők dijait is fize-t- niök kell, holott a munkásság napról-napra változik, úgyhogy annak a betegségélyzőnek a munkás semmi hasznát nem veszi, de nem is főfoglalkozása a szőlőbirtokban való munka, amelyet a bejelentés alapjául a törvény meg­állapít. Nagyon kérem öech népjóléti miniszter urat, legyen figyelemmel erre a kérdésre, mert az említett fogyasztási adón kívül és a közvetlen adón kívül a betegsegélyzői és más dijak olyan terheket rónak a szőlőbirtokosra, hogy ha nem lesznek képesek termelni s a végpusztulást el nem kerülhetik, ki fogják irtani a szőlőjüket, mint ahogy már meg is kezdték. Itt mondom: „Iám proximus ardet Ucalegon!“ | mány van. Ez azonban nem lehet e,gyedül a tar­tomány föladata, hanem az állam erőteljes se- I gitsége is kell hozzá. Vannak városaink, mint Beregszász, ahol ihatatlan, rossz viz van, de a város szegény ahhoz, hogy vízvezetéket csináltasson. Ma még állami támogatás mellett sem tennék, mert félnek, hogy úgy járnak, mint Ungvár. amely csak ígéretet, de pénzt nem kapott a vízveze­ték elkészítéséhez. & Tisza csaknem minden esz­tendőben újra irla a telek- künyveft hol itt, hol ott jdlenik meg, mint az emberek réme. Visk, Szirma, Tekeháza, Tiszabökény, Cset- falva és több más község sorsa lehet az, hogy egyszer teljesen eltűnnek a föld szí­néről. Visk községnek ma, 12 év után is ott áll a hídja olyan állapotban, ahogy elvitte a Tisza és a visinek jégzajlás és nagy áradások idején ma is csak életveszedelmek között, kompon közlekedhetnek. Ugyancsak kompon közleked­nek BaclalTó, Halábor és Váry községek is. Ugyanilyen veszély fenyegeti Bustyaházát, a Talabor folyó részéről, amely legutóbb is öt házat rombadöntött. De a többi rohanó hegyi folyó: a Tarac, a Nagyág. Latorca. Ung szin­tén súlyos károkat okoznak. Tiszabökény község határa évről-évre árviz­éé ez ed elemnek néz eléje. Minden ősszel és tavaszi olvadás idején a legértékesebb területek hetekig, sőt hónapo­kig viz alatt vanralu Ruszinszk6ban eddig míg semmit sem fordítottak a meliorációra A TÁRSASÁGBELI HÖLGY KEDVENCE ELIDA IDEÁL az EJkía Ideal-sxap* pan, amelyet a nagy* igényű hölgyek szépsége számára kreáltak . . . enyhe . . , habja bő . . . csodásán üdít . . . utolsó morzsájáig illatos és amellett oly nemes, disz­krét illatú. Ideális szépségápolószer. SZAPPAN d) A Tiszaujlakra vezető törvényhatósági úttes­tet minden áradás idején több helyen áttöri a viz és emiatt hetekig még a forgalom is meg­akad az úttesten. Tiszabökény községbe már 1925-ben is behatolt a Tisza és 11 házat romba­döntött. A halálos veszedelem torkában van Tekeháza község is, amelyet, ha egyszer előlit a Tisza, akkor a vasúti hidat sem fogja megkiméííli, amely Tekeháza fölött van és amely egy­részről a Prága—bukaresti intern acionália vasúti közlekedést legalább is hónapokra fogja megbénítani, de ugyanakkor megbénít­ja majd a Királyházától mintegy 170 kilomé­terre fekvő Királyháza—Kőrösmező közötti közlekedést is, amelynek egy része szintén Románián halad át. A régi kormány már 1800 óta végzett Ru- szinszkoban rendszeres meliorációs és vi-zsza- bályozó munkálatokat a mármarosszi^eti és sátoraljaújhelyi kulturmémőkségek utján. A Tisza- és Latorca-szabályozás és a Szennye­in ocsár lecsapolási munkálatai mintegy 40 év előtt kezdődtek. De nem vagyok benne biztos, hogy a Latorca-szabályozás még ez időiben ala­posan elkészített munkálatai és tervei vájjon az illetékes minisztériumtól jóváhagyattak-e?­Rusziraszké a mostohagyerek Ellenben szorosan vett meliorációs munká­kat a csehszlovák kormányzat alig végeztetett Rusziné zk óban. Vizgazdálkodási és meliorációs munkák voltak 1919. és 1927. évek között a szoro­san vett Csehországban, helyesebben eb­ben a tartományban 558 millió értékben, ellenben ugyanezen idő alatt Ruszin sziké­ban mindössze 3,792.000 korona értékben, amely összeg csaknem 150-ed része a# egyedül Csehországra fordított résznek a másik három tartomány nélkül. Vizmentesitésne — nyílt csatornákkal — az egész köztársaságra esik 12 millió. Ebből Ruszin szkó 232.000 koronát kapott. 1928-ban vízgazdálkodásra fordítottak az egész köztársaság területén 115 milliót. Eb­ből Ruszínszkóra esett 482.892 korona, vagyis nem egészen 270-ed része az egész területre fordított összegnek. SikmeIterációra segély­képpen 115,732.199 koronát adtak. Ebből Ru- szinszfcó 5S5.812 koronát, vagyis mintegy 170-ed részt kapott. Az egész köztársaság területién 831 kilomé­ter hosszúságban szabályoztak folyót. Ebből Ruszínszkóra nem egészen 4 kilométer esett, ami mintegy 220-ad része a szabályozott fo- lyókmak. Az erre fordított államsegélyből Ru- szinszkőnak 207.770 korona segély jutott, míg az egész köztársaság 71,725.875 koronát ka­pott. Vagyis Ruszínszkóra ebből 345-öd rész esett. De legkiáltóbb Ruszin szkó háttérbe szorí­tása a vízvezetékhez való hozzájárulásban. Míg az egész köztársaság területén 1303 ki­lométer hosszú vízvezetéket fektettek le, ad­dig Ruszinszkóban semmit, csak kutakat fúr­tak. Míg a vízvezetékekre az egész köztársa­ság területén 68,133.876 koronát fordítottak, aduiig Podkarpatska Rusban csak kutak ásá­sára 74.133 koronát adtak. Podkarpatska Rus ebből tehát 920-ad részt kapott. Már ez i® igazolja azt, hogy mennyire mostohán kezelt a mi szegény kis országunk. Mír® kell toRdgasdáf&tecüáis Ezzel a kérdéssel egyszersmind felvetődik az a kérdés, hogy miért csinálnak alapokat, fondoikat. Minden valószínűség szerint csak azért, hogy felelőtlenül gazdálkodhassanak. Elszámolás, részletezés sehol. A zárszóm-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom