Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-22 / 68. (2585.) szám
V eö^mHBeisrasEsyrasiíGCTz^ 2 ^tanmaammxmxawxaazm Üde lehelet, tiszta fogak! teleti remiéi tó módom, tették, és az eddig csak job'báma az egyetemi ifjúság kérdését felölelő érdeklődésüket ki kell szélesíteniük szélesebb körre s a diákszoeiális problémák megoldásán féltül tágabb síkom kell megkeresniük a módját, hogy az itt szélesebb értelemben vett fiatalságot egyrészt jogosult érvényesülésihez segítsék, másrészt a nemzeti munkában megfelelő helyeken hasznosítsákEgészen komkrét elgondolásokkal ezt az igénytelen írást túlterhelni nem akarom. Ezeknek is eljön az ideje, ma csupán az alapvető programról lehet sző. A fiatalság itt áll. Megvan a hivatás- érzete! Kétségtelenül megvan benne a komoly szándék is a ráeső uj kötelességek vállalására. Meg kell tehát tartani a seregszemlét. Számba venni értékeit, felmérni érdekeit, mérlegre tenni törekvéseit, hogy biztosíthassák a jövőt és teljessé tegyék a munkát a magyarságért és Szlovenszkóért. Mert ne felejtsük el, hogy patriótadiíválásunk is van! Az az érzésem, hogy éppen a magyar fiatalság lenne hivatva,, hogy az eddig meg nem talált utat a vele egy földlön és egy sorsban élő szlovák fiatalsághoz létesítse, mert nincsenek gátlásai a múltból! A szlo- venszkói fiatalság problémái úgyszólván közösek, a közös kenyér biztosítása miíndany- nyiok elsőrendű érdeke. Már csak ezen szempontból i« meg kedlle- me látni ok természetes egy má s r auta^L tságu- kat. És merem állítani, hogy a szlovenszkóí gondolat igazi diadalát jelentené, ha a két, illetve három nemzet, fiataljain keresztül fogna kezet, habár ez ma vérmes optimizmusnak látszik, mert igy diktálná ezt a legfőbb életparaincs: a közös és csak közösen biztosítható jövő és ennek keretében az eljövendő nemzedékek létérdeke. Szepesmindszent, március közepe. Interpelláció az iskoiaügyi miniszterhez és a belügyminlsstarhei ja Borsa községben folyó elnemzetlenités tárgyában Beadják: Sziilii Géza de. nemzetgyűlési képviselő ás társai Borsa galánMi járási községben 1919-ben, az első népszámláláskor csak négy szlovák család lakott. Az 1921. évi népszámláláskor 582 lakosa volt a községnek s ezek 276, vagyis 72 százalék vallotta magát magyarnak, amint azt a hivatalos statisztika is igazolja. Mégis 1921-től kezdve az állami népiskoláitól márdhts 23, vasárnap. s .ggna-* lyen sértő intézkedés eálen. Javulás azonban nem történt éa a helyzet ma az, hogy ebbe® a községben, amelyhez családom tradíciója fűz, amely község Írásbeli lég kimutathatóan 700 év óta tisztán magyar községi, az Iskolásgyerekek nem tanulnak magyarul, nem tudnak magyarul írni, szlovákul sem tanulnak meg az iskolában és — Legnagyobb dicsőségére a kultúrának — lö3l-ben is az iskola még mindig tisztára szlovák nyelvű s így a Borsán levő magyar gyermekek tudatlan- ságra vannak kárhoztatva. De nemcsak az iskolában tiporják lábbal a kőtelező kisebbségi törvényeket, hanem az iskola, falain tűi is az egyik tamitó, Morav- osik Antal, azoikat a gyerekeket, akik magyarul köszönnek, vagy magyarul beszélnek, disznóknak ós ördögöknek nevezi. Ezt azt eljárást a galántai tanfelügyelő, — aki iskolapéldája annak, hogy milyennek nem szabad lennie a nemzetiségi béke kedvéért egy iskola ügyi szervnek teljesen helyesli és az egész galántai járásban mindenütt ugyanazzal a veloeLtássaíl szlovák ősit, mint amilyennel a régi 'időben magyarosított, úgy hogy annakidején a magyar kormányzat alatt a magyarosításért különleges ©Ismerésben és kitüntetésben is részesült. Sérelem érte Borsa községet az elnemzet- lenitésre való törekvés tekint etében a nemrégiben lefolyt népszámlálás alkalmával is. Borsát kitüntették azzal, hogy ott nem egy, de több maradékbitokot konstruáltak s ezek egyikének tulajdonosa Fiaia János mérnök, akit egyszersmind megbíztak a népszámlálás megej Lésével is. Ez a népszámláló biztos a népszámlálási adatokat az uccán a notesz- könyvébe jegyezte be az arra járókelőktől * ezen statisztikából fogja majd megái laipi tani azt, hogy Borsa községnek mennyi a magyar s mennyi a szlovák lakossága. Borsa község azért olyan kedvelt gyermeke az elszlovákosiitő irányzatnak, mert határát képezi a magyar nyelvhatárnak a Fo- keteviz és a Csallóköz között. Ami ott történik, az kigúnyolása a kisebbségi jogoknak * kigúnyolása azoknak a kegyes szavaiknak, amelyekkel a külföldet a kormány felelős tényezői el szokták látni. Mindezek alapján kérdem a Maralszter Urat: hajlandó-e az tskolaügyi miniszter ur elrendelni a hivatalos vizsgálatot Borsa község iskolájának ©lszlovákositása miatt; hajlandó-e azonnal eljárást indítani Mora.<v- osik Antal tanítónak magatartása miatt; hajlandó-e a tamfelügyeíoaiek az ©fszlová- sitást előmozdító intézkedéseinek véget vetni; « hajlandó-© a belügyminiszter úrral egy©, tömben' intézkedni, hogy a nemzetközi szerződésben biztosított garanciák mellett a magyarságnak fennmaradását Borsa községben nőm fogják erőszakos ás mesterséges módon megse mm isi te ni ? Prága, 1931 március 12. VISSZA A HÁBORÚBÓL Erich Mária Remarque regénye (Copyright by ü. Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (76) Az államügyész pujkavörös: — Igazán nem járja, hogy tanuk kérdezet- lenül, önállóan ... Az elnök esöndesiti: — Azt hiszem, ez egyszer eltérhetünk a szabálytól. Egyelőre engem íélreállitanak és a lányt szólítják be. Albert megrándul és összeszoril ja az ajkát. A lány fekete selyemruhát visel, a haját frissen onduláltatta. öntudatosan lép elő. Látni rajta, hogy átérzi szerepe fontosságát. Az elnök megkérdezi, hogy milyen kapcsolatban volt Alberttól és Bartscherrei, A lány Albertét elviselhetetlen, Bartschert viszont szeretetreméltó embernek mondja. Arra sohasem gondolt, hogy feleségül megy Alberthoz, ellenkezőleg: Bartscbernek úgyszólván a menyasszonya volt. Trosske ur túlságosan fiatal volna hozzám, — mondja és kígyózva megrin gatja a derekát. Albert homloka csupa verejték. De nem mozdul, Willy az ujjait tördeli. Alig bírunk uralkodni magunkon Az elnök azt kérdezi, hogy milyen volt a viszonya Alberttal. — Egészen ártatlan, — hangzik a válasz. — csak ép ismertük egymást. — Izgatott volt akkor a vádlott? — Hogyne, — válaszol sietve a lány. Úgy látszik, ez hízeleg neki. — Miért történt mégis az egész? — Na, mert — a lány mosolyog és kissé oldalt fordult, — mert hát nagyon szerelmes volt belém. Willy tompán felsóhajt. Az államügyész a ovikkerén át fixirozza. Fordifotfa: Szabó Lőrinc — Ringyó! — zeng most ál a termen egy harsány kiáltás. Mindenki felugrik. — Ki volt az? — kérdezi, az elnök. Tjaden büszkén felemelkedik. Ötven márka rendbírsággal sújtják. — Nem is sok, — mondja ő és előveszi a pénztárcáját, — fizessek azonnal? Erre újabb ötven márka büntetést kap és kiutasítják a teremből. A lány szemmel láthatóan szerényebb lett. — Mi történt ön között és Bartscher között azon az estén? — folytatja az elnök a kihallgatást. — Semmi, — válaszol a tanú bizonytalanul, — csak együtt ültünk. A birő Albertihez fordul: — Kíván valamit megjegyezni? A szememmel csaknem keresztulszurom Albertét, De ő halkan csak annyit mond: — Nem. — A valloimiáts tehát megfelel a valóságnak ? Albert keserűen mosolyog, az arca szürke. A lány meredten nézi a feszületet, amely az elnök fölött a falon lóg. — Lehetséges, hogy megfelel, — mondja Albert, — ma hallottam először. Akkor téved lem. A lány föllélegz/ik. De még korai az öröme. Mert Willy felugrik: — Hazugság! — kiáltja. — A tanú minden szava aljas hazugság. Hiszen félmeztelen volt még akkor is, amikor előbujt. Tumultus. Az államügyész lármázik. Az elnök rendreutasitja Willyt. De annak már nem lehet befogni a száját, bármilyen kétségbeesetten néz is rá Albert. — És ha letérdelsz elém, akkor is el kell mondani, — kiált át hozzá Willy. — Amikor a vádlott a tanú előtt állt, a tanú elmondta neki, hogy Bartscher leitatta. Erre a vádlott megvadult és lőtt! ő maga mondta el nekem, amikor a rendőrségre ment! A védő szava csattanva helyesel, a lány zavartan rikácsol. — Lőtt, — persze, hogy lőtt! Az ügyész hadonászik: — A törvényszék méltósága megköveteli ... Willy mint egy bika fordul szembe vele: — Csak ne üljön olyan magas lóra, maga paragraíuskigyó, azt hiszi, hogy a majom- talárja előtt befogjuk a pofánkat? Próbáljon csak kidobatni I Mit tud maga egyáltalán mi- rólunk? Az a fiú csöndes, szelíd gyerek volt kérdezze meg az anyját! De ma úgy lő, ahogyan valaha kövekkel dobálózott. Megbánás! Megbánás! Hogy erezhetne megbánást, mikor négy esztendeig ártatlan embereket kellett lepuffantania és most elintéz valakit, aki minden kincsét sárba taposta? Az egyetlen hiba, amit elkövetett, az volt, hogy nem az igazi bűnösre lőtt! A lánnyal kellett volna végeznie! Azt hiszitek, azzal a vacak szóval, hogy béke, ki lehet törölni az agyból négy esztendőnyi gyilkolást, mint egy nedves szivaccsal? Mi is tudjuk, hogy nem lehet a privát ellenségeinket csali úgy kedvünkre le- durrántani, de ha dühbe hoznak bennünket és minden felfordul és rántoszakad, akkor jusson eszetekbe, hogy mindez honnan van! Mi igyekszünk fékezni magunkat, ahogy csak kitelik tőlünk, de azt hiszitek, hogy az olyan egyszerű? Még nem jutottunk el egésze® odáig, számunkra a különbségek még nem olyan nagyok, mi még összetévesztünk! Kapcsoljátok át a fejünket, ha tudjátok! Vad zűrzavar támadt. Az elnök hasztalan próbál rendet teremteni. Zárt csoportban állunk egymás mellett, Willy rémületes látvány, Kosole keze ökölbe szorult, pillanatnyilag nem bírnak velünk, túlságosan veszedelmesek vagyunk. Az egyetlen supó nem merészkedik hozzánk nyúlni. Willy a pad elé ugrik, amelyben az esküdtek ülnek. — Egy bajtársiunkról van szól — ordítja. — El ne ítéljétek! 6 sem akart olyan közönyössé válni élettel és halállal szembe®, egyikünk sem akart olyan lenni, de kint * fronton elvesztettünk minden mértéket é* senki sem segit rajtunk! Patriotizmus, kötelesség, haza. — Ezeket mondogatjuk mi is folyton magunknak, hogy kibírjuk és igazoljuk, ami ott folyt! De ezek csak fogalmak voltak, odakint túlsók volt a vér ez-el mosta A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoego Napfény Fürdő Diéta 8*eser®JirBa:«> Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletben. bán bevezették a szlovák nyelhet, mint egyedüli tanítási nyelvet. Ez ellen már akkor felszólaltam a nagyzsupa keretén beiül és az iskolai referálásnál a törvénytelenség megszüntetését kerestem. Először Hód ka iskolaügyi miniszter ur idejében a parlamentben is interpelláltam ezen kisebbségi jogot mé-
