Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-19 / 65. (2582.) szám
2 ^RXgAIÁ^AOVAR-HIKLflg Dialektikus alapon rendezik a ruszin elemi iskolák tannyeivkérdését? Prága, máircius 18. Tegnap tartották a ro- <sz)in iskolák nyelvkérdésének rendesébe ügyében az első ankiétot az iskoiaügyi miniszié- niumba®. A tanácskozáson róeztvettek Dérer miniszter, Poilivka és Weingart cseh egyetemi tanárok, Fenosik dr. és Skribsky tanár * Duohnovics társaság és Panka vics tanár és Vo- losin igazgató a Prosvita társaság képviselői. Dérer miniszter megnyitóbeszédébe® hangsúlyozta, hogy az ankétnak célja egyszer már véglegesen rendezni a nyelvi kérdést, megtalálni azt a módozatot, miképpen lehetne a ruszin elemi iskoláikban egységes tanítási nyelvet bevezetni és az eddigi nyelvi bonyodalmakat az iskolától távol tartani. A középiskolák tanítási nyelvének kérdése nem képezte az ankét tárgyát. A miniszter figyelmeztette a jeíenvoltakat arra, hogy az ankét csak tanácsadó testületként működik és nem dönthet, azonban azt kívánja, hogy a tárgyalások megegyezéssel végződjenek s hogy ezen az alapon a minisztérium megtehesse a további lépéseket. A több órás vitában valamennyi jelenlevő részt vett, nem voltak azonban egy nézeten. Abban azonban mégis egységes álláspontot foglaltak ed, hogy A Slovenská Liga akciót kezd a magyar nyelvnek a kassai városházáról való kiszorítására Előkészületek az őszi községi választásra — Csak 18 százalék a magyarság arányszáma Kassán? Prága, március 18. A S'lovenaky Vecsoruik irja a következőket: „Habár Kassán a magyarok száma fogyóban van e a legutóbbi népszámlálásnál 18 százalékba esett vissza (?), ennek következménye mégsem mutatkozik ott, ahol kellene, azaz a közintézményeknél és a városházán. Ennek az egészségtelen jelenségnek az oka abba® rejlik, hogy a széles tömegek tájékozatlanok az egyes pártok összetétele és jelentősége felől. Sajnos, igen sok egyszerű szlovák még mindig az országos keresztény szocialista pártba szavaz, mely a választók előtt szlovák-magyar párának mutatkozik be, valójában azonban magyar szellem vezeti. A népszámlálás következményének a kassai. városházán ie jelentkeznie kell s a jövőre nézve lehetetlenné kell tenni azt, hogy a kereeztényazoci'alista magyarok s esetleg a kommunisták, akiket szlovák szavazók választanak, .a városházán csaik nemzeti érdekeket képviseljenek s minden szlovák ügyet ellenezzenek. A kassai Slovenská Liga ezért a közeli napok valamelyikére a kuHurszervezeteket és politikai pástokat tanácskozásra hívja össze « itt meg fogják állapítani azokat az irányelveket, melyeiket a ,községi választáson követni kell" Interpelláció az igazságiigyminiszteriiez sí üspáran-ilteíefea létesítendő felsőbíróság tárgyában Beadták: hokky Károly nemzetgyűlési képtriselű és társai m elemi Skálák tanitá**. nyelve dialektikus alapon rendezendő. Az ankét résztvevői konkrét indítványaikat rrásbelileg fogják benyújtani. A benyújtott indítványok feldolgozása után folyta ín i lógják az ankétét A Vikingnek 21 áldoznia nem kerüli elő Newy&rk} március 18. A mentőhajók tegnap megérkeztek Forse Islandra. A Őagona gőzös mintegy tiz mérföldnyire a szerencsétlenség helyétől három embert halászott ki a tengerből, köztük Sargen sarki utazót. A három ember egy jégtáblán kikerült a nyílt tengerre, Véletlen feltalálásuk a megmentettek számát százhuszonegyre emeli. A katasztrófa-hajónak 21 emberét véglegese® elveszettnek kell tekinteni, köztük van Frissel íilmregieszőr is. A nrentőhajők tegnap délután már az összes megmenekülteket átvették Forse feláradon s a szerencsétleneket első orvosi segélyben részesítették. A hajók már meg is kezdték visszafelé való útjukat. Miniszter Ur! A podkarpatsíka-rusi jogkor resö közöuiöégneik nagy sérelme, hogy még ina sincs a saint-germaini békeszerződés értelmébe® autonómnak deklarált területéin felsőbíróság. Nevezett békeszerződés teljesen autonóm jogot biztosit a Kárpátok blatt elterülő Podkarpia tstka-Husinak a judiikatu-ra terén. De nemcsak az említett békeszerződés biztosította jogok kívánják meg a fent említett felsőbíróság felállítását, hanem geográfiai és szociális, gazdasági és közlekedésügyi okok is a felállítás szükségét kívánják meg. Podkarpa tsíkú-Ru3 közlekedési viszonyai a legelihanyagol ia bbak és legszegényesebbek. Még ha a vonaton megközelíthető távolságot is vesszük alapúit, akkor is pl. Jasziraa 360 km. távolságra van a legközelebbi felső bíróságtól, Kassától. Ez már egymagáiba® is legkevesebb három napot igényel a jogkereső közönség részére, hogy egy bírósági tárgyaláson megjelen besték. De még sokkal kedvezőtlenebb helyzetben vannak a lengyel határ közelébe® fekvő ama községek, amelyek vonatom meg nem közelíthetők. De nemcsak nagy időt és fáradságot, hanem sok költséget is emészt fel a tárgyalásokon való megjelenés, akár személyesen, akár ügyvédi kép viselet tél jelennek meg, ha ragaszkodnak a környék már jól ismert s igy irántuk bizalommal viseltető ügyvédei iránt. A primitív ember ragaszkodása ©ziránybam lényegese® nagyobb, mint az intelligensebb emberé, aki jól tudja, hogy őt egy kassai ügyvéd éppoly eredményesen képviselheti a tárgyaláson, mint az ő környékének ügyvédje. De miég a kassai ügyvéd kép viselet© mellett is szükséges & fél odautazása és személyes információja. Tisztelettel kérdem azért a mini sztár urat: 1. hajlandóé a felsőbíróságnak Ungvárom- UShorodo® MálHitÓJS&vai a saHitit-génmaíoi békeszerződésnek legalább részbe® megfelelni ? 2. hajtandó-© Po<$karpatsfea-Rus geográfiai, szociális, gazdasági és közlekedési viszonyait figyelembe véve Ungvárora-U iborodo® felsőbíróságot .létesíteni? Cseh néppárti lap kritikája a külügyminisztérium tisztviselőiről Prága, március 18. A cseh néppárti Praí- sky Veosemiik azt a meglepő állítást közii, hogy „a külügyminisztérium egy politikai párt gyámolitó intézete iett“. A lap rámutat t arra, hogy a Benes vezetése alatt álló külügyminisztérium vezető helyeire majdnem kizárólag csak cseh nemzeti szocialisták kerülnek. Már a prevrat után kezdődött ez a tendencia, amikor Sichravát, a Ceské Slovo volt, a Národní Osvobozeni jelenlegi főszerkesztőjét nevezték ki párisi követnek, Sírnék Emilt zágrábi konzulnak és később a központban követségi tanácsosnak. A nemzeti szocialista Seba fölváltotta követi pozícióját a képviselői mandátummal és a párt főtitkára lett s helyét Belgrádban betöltötték Fiié- dérről, volt stockholmi követtel, Vesely nemzeti szocialista szenátor vejével Maxa Pro- köp, aki mint varsói követ nem vált be, a külügyminisztérium könyvtárának főnöke lett a harmadik fizetési osztályba tartozó könyvtárosok helyett első osztályú fizetéssel, majd Szófiába küldték követnek. Az utóbbi időiben — irja a Prazsky Vecsernik — csakis azért fogadnak fői • újabb munfkaerőket, mert azok vagy nemzeti szocialista képviselők fiai vagy miniszterek vagy szenátorok vejei. S ezt a személyi politikát akarják a jövőben is folytatni, ami kitűnik abból, hegy nemrégen fölvették a Ceské Slovo eddigi felelős szerkesztőjét, Kopecky.t és azonnal kinevezték a bukaresti követség sajtóattaséjá- nak. A lap ezeket az eseteket azért hozza fel mert azt akarja, hogy e téren rendet teremtsenek és szükség esetében a dolgot a parlamentben is szóbabozzák. Lehetetlenségnek tartja azt, hogy „a külügyminisztérium a cseh szocialista párt második titkárságává váljon". Hogy a többi koalíciós párt hallgat, az — úgymond —- azzal magyarázható, hogy Benes miniszter mindegyiknek tett valamilyen szolgálatot. A kereskedelemügyi miniszter veje teheráni konzul lett, a nemzeti szocialista Vesely szenátor veje belgrádi'követ, Udírzal vej© berlini követségi titkár. A legtöbbet természetesen a pártbéli „testvérekre" gondolt, Slaviosék képviselő fiának fia a 'központba® van és Ginsa dr. miniszter testvére a moszkvai kereskedelmi missziónak volt a főnöke — Ismét p**« is Teriik Kttisdi Budapestre késit! I AAkerából JefacAi a Havas ügynökség: Beavatott körök weráít Iztned pasa és Tevfik R-üwdí bég Itmiusbac látogatást teaméit Athénben ét Budapesten. m\ mAPOtus 19, esütöríok VISSZA A HÁBORÚBÓL Ench Ma ria Remarque regénye (Copyright by ü. Feature Syndicaie and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan ie tilos.) (73) Szeretnék mondani neki valamit abból, amit az imént éreztem, de még nem tudom szavakba foglalni. Amint megyünk, Georg a sétapálcájával a csalánok gyapjas üstökét fejezgeti. — Mindent, sorra vettem, Erőst, — életpályákat, ideálokat, politikát; — de már nem tudok beállni többé abba az igába, amelyben mindig a középszerűség fog győzni. A járás kissé kimerített és a Klastrom- hegynél leülünk egy padra. A város tornyai zölden csillognak, a tetők füstölögnek és ezüstösen kanyarog a gőz a kéményekből. Georg lemutat: — Mint a pókok ieselgenek ott lent az irodáikban, boltjaikban, a foglalkozásukban, mindegyik kész, vagy kiszívja a másikat És mennyi minden van még fölöttük, — családok, egyesületek, hatóságok, törvények, állam! Egyik pókháló a másik fölötti Hát, ezt is lehet életnek nevezni, és büszkének lenni rá, hogy valaki hatvan esztendeig esuszik- xnászik ide-oda a hálók között és alatt De én a harctéren megtanultam, hogy az idő sem mértéke az életnek. Miért szálljak le hát közéjük negyven esztendőre? Évekig mindent egyetlen kártyára tettem fel, és a játékban mindig az élet volt a tét; — most nem tudok fillérekért és kis síkerülésekért játszani. — Te az utolsó évben már nem a lövész- árokban voltál, Georg, — mondom. — A repülőknél talán más lehetett a helyzet. Mi azonban gyakran hónapokig nem láttunk ellenséget, csak ágyutőíteíék voltunk. Ott nem volt mit feltenni egy, blattraj; —. ott cnak Fordifoffa: Szabó Lőrinc várni lehetett, mig az ember bekapta a magáét. — Nem a háborúról beszélek, Ernst, — az ifjúságról és a bajtársíasságról beszélek ... Nem válaszolok; Ludwigra és Albertra kell gondolnom. Mesterségesen hajszölódott az érésünk — mondja Georg elgondolkozva. — Ma már öregek vagyunk. De jó, ha az ember legalább tisztán lát. Én nem sajnálok semmit. Csak lezárok. Minden utam eltorlaszolódott. Csak vegetálás volna hátra. Azt meg nem akarom. Szabad akarok maradni. — Ab Georg, — kiáltok fel — amit beszélsz, az a vég. Pedig mielőttünk is meg kell nyilnia valami kezdetnek! Ma éreztem! Ludwig tudta, de ő túlságosan beteg volt... Rabé átöleli a vállainat: — Légy hasznára valakinek, Ernst. Hozzáhajtom a fejemet: — Ha te mondod, nyáíkásan és utálatosan hangzik. De kell, hogy legyen mögötte valami bajtársiasság, barátság, amelyről most még semmit sem tudunkSzótlanul ülünk egymás mellett. — Most mihez fogsz kezdeni, Georg? — kérdezem egy idő múlva: Töprengve válaszol: — Hogy mihez?... Én csak tévedésből nem estem el, —■ és ez egy kicsit nevetségessé tesz. Eltolom a kezét és rámeredek. De megnyugtat: — Legközelebb megint elutazom egy kicsit ... Nézünk a városra és a nyírfák hosszú sorára, amelyek alatt valaha sátrakat vertünk és Indiánoadit játszottunk. Georg volt mindig I a főnök és én szerettem őt, ahogy csak fiuk tudnak szeretni, akiknek sejtelmük sincs erről az érzésükről. Szemünk összetalálkozik. — Old Shatterhand — szólal meg Georg csendesen és mosolyog. — Viinetu — mondom én, éppoly csendesen, 2. Négy napja már, hogy minden uccát, minden hidat, minden parkot, minden kórházat végigkutatunk, — hiába. Mindé® est© eljön hozzánk Adolf Bethke, megáll az ajtóban, végignéz rajiunk, lecsüggeszti a fejét és elmegy. Nem bírjuk rávenni, hogy velünk maradjon; — tovább keres, mert nem tudja megérteni, hogy a felesége eltűnt. A viszonyuk egyre rosszabbodott. Adolf ivott, mig futotta rá a pénze és amikor nem ivott, rettenetes rohamokban gyötörte a szomorúság és az alaptalan féltékenység. Ehhez jött a honvágy: vissza a házához, a kertjébe. Végül már nem birta tovább. Egy este odautazott. Sokáig őgyelgett a kerítés körül, folyton rettegve, hogy észreveszi valaki. A hold bizonytalan fényében látta, hogy a fák szépen fejlődtek. Ágaik roskadoztak a gyümölcstől, Időnkint egy-egy érett alma tompa koppanás- sal lehullott a fűbe. Adolf kitapogatott néhányat a földön, felvette és beléjük harapott. Augusztusi fajta voltak, a fájukat még ő maga ültette. Az izük friss volt és édes. Az ablakok nyílásából fény szűrődött ki. Bellik© a táblákhoz nyomta az arcát és benézett. A két ember, aki a házat megvette, a szobában ült. A nő kigombolta a. blúzát és dagadó melléből a gyermekét szoptatta. Középső és mutatóujjával gyengéden megnyomta á húst és a csecsemő kis keze az anya nagy. barna kezén pihent. A férfi az óra mellett ült és egy villanyelet faragott. Az óra még a régi volt, a szék is. Adolf a zsalura tapasztotta a fülét. Hallotta, a szél hogy motoz a kéményben ős később tisztám meg tudta kü- j lönböztetni az óra ketyegését is. i Hirtelen lépések hangzottak. Mint egy tolvaj, ugrott vissza Bethke. De a lépések eltopogtak, Adolf a konyhakert kelkáposztaso- rai közt várt. Megsimogatta a göndör leveleket; — szépek, kövérek voltak. Aztán megint a házhoz lopózott, hogy a másik ablakon keresztül belessen a hálószobába. Odabent sötét volt, de a konyhából a behajtott ajtón át fénysáv hullott be, éppen az ágyra. Adolfnak eszébe jutott, hogyan ült ott Mariéval ax utolsó éjszakán, eszébe jutott, milyen volt a könnyeknek és a nyakához simuló puha bőrnek a szaga, hogyan vigasztalták és mennyire nem akarták elhagyni egymást, — és egyszerre féktelen düh forr fel benne, fogait csikorgatja és Atkozza a falut, a háborút, a világot, az embereket, akik mindent tönkretettek. Előhúzza az üveget és iszik. Azután egy gondolat ébred szétszaggatott szivében. Lassan tovább megy. A kutya az ólban meghallja. Adolf súgva odaszól neki: — Káró! , A lánc megcsörren és az állat nyöszörög. Adolf elrohan. Sokáig kell várakoznia, mig az utolsó vendég is elhagyja a kocsmát és mögöttük ásítva ajtót csuk a gazda. Hárman indulnak hazafelé; — az egyik éppen az, akit. ü keres: Kari Wess. A három ember a kis tölgyes fel© tart. Adolf utánuk. Egy darabig még ácsa rágnak, beszélgetnek és nevetnek. Bethke egy fa mögé bújik, a keze reszket, iszik, mig az üveg ki nem ürül. A három ember még valami viccet kurjant egymásnak búcsúzóul, aztán mindegyik megy az útjára. Adolf Wess utáu szalad. A kis erdő közelében eléri. Wess hallja a zihálást és gyorsan megfordul. Adolf rögtön lassít és csendesen megy feléje. Wess ráismer és kezét ökölbeszoritva, zsebre dugja. Szélesen és kihívóan áll Bethke előtt; a mellényén keresztben vastag óra lánc feszül. (Folytatjuk.) .
