Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-19 / 65. (2582.) szám

1361 március 19, csütörtök. T>I»:GA!-MAfitAR-HlRMP Benes és Pergler nyilatkozatcsatája a mandátum és az állampolgárság körül Benes szerint Pergler hajlandó lett volna reaktiválása ellenében lemondani a mandátumról — Pergler válasza Prága, március 18. Benes miniszter tegnap fogadta a sajtó képviselőit s beszélgetése fo­lyamán említést tett a Pergler-ügyről is. — Pergler mandátumának kérdését nem tartom olyannak, — mondotta a miniszter — mint amilyennek a közvélemény magyarázza, sem pedig olyan fontosnak, amilyennek ítéli. Ebben egyetértek Perglerrel. Ö maga sem tartotta biztosnak és fontosnak a mandátumát. Ezt abból következtetem, hogy a bíróság dön­tése előtt hat hét folyamán többször megkí­sérelte tudomásomra adná — utoljára a bí­rósági döntés utáni napon — fontos politikai tényezők közvetítésével, akiket személyesen a lakásukon meglátogatott, hogy az egész ügyet szeretné likvidálni és eltá­vozna, ha valamiii/yen hivatalt kapna. Én el­utasítottam ajánlkozását. A közvélemény előtti jogászi diszkusszióhoz még csak azt akarnám megjegyezni, hogy Perglernek követté való kinevezését tartal­mazó 1920-as miniszterelnökségi irat hang­súlyozottan megjegyzi, hogy Pergler állam­polgár sági kérdése nem rendezte! ik. Tehát a miniszterelnökség már akkor, közel tizen­két évvel a mai vita előtt kifejezte jogi re- zerváltságát ebben az ügyben. A külügymi­nisztériumnak ehhez az ügyhöz való kapcso­latairól már nyilatkozott Krofta kollégája. Szavait megerősítem. Ami az ellopott aktá­kat illeti, erre vonatkozólag véleményem leg­először is az, hogy a tolvaj az tolvaj s a börtönbe valló. Ami pedig az ellopott akták jogi jelentőségét illeti, talán elfogul a tságnak tekintenék, ha én mutatnék rá arra, hogy az állampolgárság kérdésére nézve nincs semmi jelentőségük. Ez az én véleményeim és azt hiszem, minden jó’zaneszü jogászé is. Pergler válasza Pergler a Poledni Listben azonnal válaszol Benes kijelentéseire és ezeket mondja: — Teljesen téves a miniszter azon állítá­sa, ho^r a magom kezdeményezéséből alkal­mat kerestem volna tárgyalásokra. Igaz el­lenben az, hogy már egy egész év óta az ő megbízottai ke­restek engem. A pontos dátumot följegyzéseimből meg le­het állapítani, de két-három nappal a válasz­tási birósá«T ülése előtt legnagyobb meglepe­tésemre ötvenesen a lakásomon látogatott meg egy cseh iró, aki tudomásomra adta, horr^- a miniszter elismeri, hogy a tokiói ügy­ben velem szemben hibásan járt el s a legfelső bíróság előtt fekvő panaszomat hajlandó reahtiválással és nyilatkozattal likvidálni. Én azonnal azt az álláspontot foglaltam el, hogy a diplomáciai szolgálatból való törvény­telen eltávolításom miatti panaszom bármi­kor likvidálható, azonban a minisztertől ma semmiféle erkölcsi bizonyítványra nincs szük­ségem. A-Z ügy politikai részét illetően eluta­sítottam minden tárgyalást s azt is kijelen­tettem, hogy eszembe sincs a mandátumom­ról lemondani. Később azt hozták tudomá­somra, hogy a miniszter hajlandó volna to- vábblárgyalni erről az ügyről, azonban ma­gamnak kellene máskép utat keresnem hoz­zá a parlamentben. Ez az utolsó kormány- ■ nyilatkozat előtt történt. Kategorikusan kije­lentettem, hogy eszembe sincs a miniszterhez menni és azonnal közöltem a dolgot Stribrny . kollégámmal, avégből, hogy másnap a parla- ' mentben tüntetőleg az én társaságomban maradjon. Az utóbbi időben ismételten fölkerestek j engem a miniszter kiküldöttei < s politikai környezetemből számos tanúm van rá, akikkel mindig mindent közöltem. Ezen urak egyike a lakásomon keresett fel s amikor ott nem talált, sajnálkozó levelet hagyott hátra, amelyet fölmutathatok, annak bizonyítására, hogy kit keresett. Ugyanez az j ur még a Národná Liga bizalmi ülésén is t fölkeresett, megvan a hozzám küldött név­jegye. Tehát okmányszerü bizonyítékok van­nak erre nézve a kezemben. Bizonyos vonat­kozásokban kötve van a szavam, de ígéretem 1 feloldását fogom kérni, habár az adott viszo- ' nyok közt nem tudom, nem fogok-e még a 6 feloldás nélkül is beszélni. Ugyanez a kikül­dött a lakásomra jött és azt az óhajt tolmá­csolta, hogy Seba követ tisztán szolgálati ügyben beszélni akarna velem. Elutasítottam j azt az ajánlatott, hogy a lakásán találkozzam c vele és azzal az ígérettel, hogy semleges he- j, lyen fogunk beszólni, a megbeszélt találkozás j.j estéjén eljön értem. Hogy a közvélemény g megértse azt, hogy a dolognak nem a politi- v kai részéről volt sző, konstatálom, hogy ^ már három éve perlem a kinügyminiszté- v riumot a Jegfelső közigazgatási bíróságnál ö az állami szolgálatból való törvénytelen el- ’gi távolításom miatt. o Értésemre adták, hogy az ügyet az államér- ö dekre való tekintettel bíróságon kívül kellene z< elintézni. Mindig csak erről az ügyről volt szó és sohasem politikai témáról. A legkere­kebben elutasítottam azt a kívánságot, hogy Stribrnyvel szakítsak. Hogy mennyire meg­alkuvás nélkül léptem fel mindig, mutatja az a tény is, hogy Benes miniszter 1925-ben 0. Zlámal amerikai pap előtt beismerte, hogy a tokiói esetben velem szemben hibás volt, szatiszfakciót Ígért, sőt két év múltán a cseih- amerikai nemzeti tanács közvetítésével fe­dezte a prevrat utáni propagandamunkám kiadásait. Amikor a miniszter az elégtételre vonatkozó ígéretét be nem tartotta, a pénzt lábai elé dobtam és kijelentettem, hogy nem vagyok eladó sem havi 300 dollárért, sem akármilyen összegért. Zlámal lelkész vallo­mása a kezeim közt van és annak fénykép- másolatát a közeli napokban kinyomatom. A miniszterelnökségnek 1920-as iratában állító­lag hangsúlyozottan ki van emelve, hogy kö­vetté való kinevezésemmel állampolgársá­gom kérdése nem rendeződik. Nem tudom, hogy mi áll a miniszterelnökség valamely aktájában, erről azonban úgy én, mint a közvélemény s úgy látszik a választási bíróság is csak ma szerez tudomást. Azonban jogász előtt a kinevezési rendelet a mérvadó és az, ami a minisztertanács jegyzőkönyvé­ben áll valamennyi miniszter aláírásával s EST Prága eiökelö Tabarmja a Hotel isplanade­bán. Elsőrendű attrakciók — Táncestély naponta 20 órától —- Török kávészaón 17 órától Telefon 288—41. Telefon 288-41 Minden vasárnap ás Ünnepnap támctea. amit utólagosan sem lehet módosítani. Ami a minisztertanács jegyzőkönyvében áll, az mérvadó. Hogy mennyire hitelt érdemlők a miniszter állításai, már az is mutatja, hogy engem 1919 szép tem hetében neveztek ki követnek Japánba, míg Benes dr. nyilatko­zatában 1920-as, tehát egy évvel későbbi, mi­niszterelnökségi iratokról beszél. A miniszter egy szóval sem kísérli meg, hogy fölvilágo­sítsa a közvéleményt arra nézve, hogy a Stribrny kolléga által felfedett akta miért nem került a választási bíróság elé, ehelyett szokásához hiven erős szavakat használ a tol­vajról s úgyszólván a választási bíróság újabb ülésének előestéjén mint aktív miniszter le­hetetlen módon elébe vág a döntésnek és ki­jelenti, hogy ez az okmány az állampolgár- sá" jogi részére nézve teljesen jelentőség nélkül való. — fejezi be Pergler nyilatko­zatát. A Poledni Listben Stribrny is nyilatkozik és megerősíti Perglernek egyes vele kapcso­latos állításait, sőt kijelenti, hogy amikor Perglert majdnem naponta fölkeresték a la­kásán és a kávéházakban, megtörtént egy­szer, hogy egy ilyen beszélgetéshez a kávé­ház pincére tévedésből őt szólította a tele­fonhoz. A jugoszláv gazdasági hőtök vezeti emberei ellátogatnak Budapestre Budapest, március 18. (Budapesti szerkesa- tőségümk elefon jelentése’.) A magyar iparo­sok egy tekintélyes csoportja megbeszéléseket folytat a magyar-jugoszláv kamara vezető em­bereivel egy jugoszláviai látogatás ügyében. A látogatást még e hó végére tervezték, de nincs kizárva, hogy a látogatás csak a jövő hónap­ban valósítható meg. Ennek a látogatásnak mindkét országban nagy jelentőséget tulajdo­nítanak. Tervbe vették, hogy a budapesti nemzetközi vásár megnyitása alkalmával a jugoszláv gazdasági körök reprezentánsai Bu­dapestre látogatnak el nagyszámban. A gaz­dasági kapcsolatok kimélyitését célozzák e látogatások. Március 25-én egyébként Buda­pesten tanácskozást tartanak a magyar-jugo- szláv kamara jugoszláviai és magyar vezető tagjai és ezen tárgyalják meg a belgrádi fiókkamara létesítését. Újból az ezévi költségvetésről tárgyalt Szíovenszkó országos képviselőtestülete Nyolcvannégy millió korona a hiány, amit 160 százalékos gátadéval fedeznek Kitérő váiasz a református leikészek 1019. és 1920. évi kongruájárőS — Járass Andor a legutóbbi kiutasításokat tette szóvá Pozsony, március 18. (Pozsonyi szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt féltizen­egy órakor a szlovenszkói országos képviselő- testület Országh József országos elnök vezeté­se mellett ülést tartott. Országh József elnök megnyitja az ülést, majd az egyes referensek teszik meg jelentései­két, amelyekben többek között Alapy Gyula dr. országos keresztényszocia- lisíapárti tartománygyülési képviselő inter­pellációjára adott válasz is szerepel. Alapy Gyula dr. már régebben interpellált a refor­mátus lelkészek 1919. és 1920. években el­maradt kongruája ügyében. Az interpellációra adott válasz leszögezi, hogy ebben az időben az országos hivatal még nem létezett és az országos hivatalnak igy nem is tartozik hatáskörébe ez az ügy, hanem csakis az iskolai referátus hatáskörébe. A referálás pedig 28 olyan református lelkésznek megadta ezt az elmaradt kongni át. akik elfogadható okokkal valószínűsítették, hogy a prevrat után miért nem tették le nyomban a hüségesküt. Csak 1926. évtől kezdve bír az országos hivatal rendelkezési joggal a kongruaügyekhen és az­óta intézi is ezeket az ügyeket. Érdekes az in­terpellációra adott válaszban az a körülmény, hogy az országos hivatal nem ad sem tagadó, sem elutasító választ Alapy interpellációjára s igy az ellenzéki pártoknak nincs módjuk ar­ra, hogy ezt a választ esetleg panasszal megtá­madhassák a legfelső közigazgatási bíróságnál. Ezután Csefko dr. referens az ország által fölvett kölcsönök belügyminisztériumi jóváha­gyásáról referál. A belügyminisztérium jóváhagyta a 13 mil­lió koronás beruházási kölcsönt, továbbá az ország 17 millió koronás, több pozsonyi bank­nál és 5 millió koronás, a Zsivno-banknál föl­vett kölcsöneit. Ezeket az összegeket az ország már el is köl­tötte. Kállay József dr. referálta ezután az 1931. évi költségvetést. Az országos képviselőtestület már múlt év no­vember 13-án letárgyalta és el is fogadta a költ­ségvetést, amit azonban a belügyminisztérium azzal küldött vissza, hogy a 161,551.000 kor. költségvetési hiányt túl magasnak tartja és azt csökkenteni kell. A 161 millió koronás költségvetési hiányt az ország úgy akarta megoldani, hogy 160 száza­lékos pótadót. vet ki, amelyből mintegy 80 mil­lió korona bevételt remélt, a még fennmaradó 81 millió 551 ezer. koronát pedig a forgalmi adó- visszatéritéeböl akarta fedezni. A belügyminisz­térium azonban arról értesítette az országos hi­vatalt, hogy a kormány nem tud adni ilyen nagy összegeket, úgyhogy feltétlenül szükséges a költ­ségvetés egyes tételeinek törlése. Épp ezért az országos választmány több ülésén jelentősebb összeget törölt a költségvetésből, főképp a me­zőgazdasági tételből, amelyről egymagából 14 millió koronát törölt, úgyhogy a költségvetés végső számadatai most a következők: Szükséglet 213,769.739 korona, amire 129 mil­lió 769.739 korona fedezet van. A költségve­tési hiány tehát 84 millió korona, amit 160 százalékos pótadóval fognak fedezni. Ezután Kállay felszólította az országos képvise­lőtestület tagjait, hogy miután a költségvetést már úgy is letárgyalták, annak részletes és álta­lános vitá'át ez alkalommal mellőzzék. Marsruta van a kezünkben — mondotta Kállay dr. — úgy, hogy sokat nem változtathatunk rajta és dema­gógia volna a költségvetés felett továbbra is vitatkozni. A költségvetéshez elsőnek Járass Andor magyar nemzeti párti tar tornán ygyülés i kép­viselő szólalt fel, aki elismeri, hogy a költ­ségvetésen változtatni nem lehet, azt el kell fogadni. Nem is erről akar beszélni, hanem a legutóbb történt kiutasításokról. Kiutasították a kékkői járási főnök infézlke- désére Kég! Elemiér földbirtokost, majd ki­utasították Sípos Antal udvardi plébánost. Jesemslky országos átélnék, aki közben át­vette az elnöklést, .figyelmezteti a szónokot, hogy ez nem tartozik ide, mire Jaross kije­lenti, hogy a költségvetés bizalmi kérdés és nincs más alkalom az ellenzéki pártok részére, «aho1 sérelmeiket előterjeszthetik. Jaross ezután folytatta beszédét, amit lapunk holnapi számában részletesen ismertetünk. Drahovsky ezociátdemokrata volt a követ­kező felszólaló, aki hangsúlyozta, hogy ia kereskedelmi szerződést mielőbb meg kell kötni Magyarországgal és ez esetben a mai gazdasági válságban javulásra lehet számítani. Csömör István köztársasági agrárpárt! szólalt fel ezután, aki valóságos ellenzéki beszédet mond. Különösen azt kifogásolta, hogy a villamos- társaságok nagyon drágán adják a traktorok­hoz szükséges villanyáramot. Hogy gazdál­kodjék az a szegény gazda — mondotta — ha a villáimosáramot az egyes társaságok mé­regdrágán adják a falvaknak? Délután egy órakor az ülést Pélboszakitot- tálk és azt délután félnégy órára halasztó Máik, amikor folytatni fogják a költségvetési vitát. Politikai merénylet Versalllesben Egy ol«sz kommunistát két társa súlyosan megsebesített Titkos olasz kommunista sejtek Franciaországban? Páris, március 18. A versaillesi kastély parkjában tegnap újabb politikai gyilkos merénylet történt. Három olasz barátságos hangulatban sétálgatott a parkban. A „nagy csatornánál" hev^s szóváltás keletkezett köztük 8 ketten a harmadikat ütlegelni kezdték, miközben árulónak, kémnek, spic­linek nevezték. A harmadik olasz el akart futni, de alig tett néhány lépést, a másik kettő utána lőtt. A menekülő összeroskadt. Életveszélyes sérüléseivel a közeli kórház­ba szállították, ahol az első kihallgatás fo­lyamán bevallotta, hogy társaival együtt a kommunista párt tagja. Társai azzal vádol­ták meg, hogy a francia rendőrségen el­árulta őket. A sebesültnek két útlevele volt, az egyik Lasangna, a másik Spinelli névre. Személyazonosságát egyelőre nem sikerült megállapítani. A két gyilkos neve ölivari és Balthasar. Eddig nem sikerült őket elfogni. A rendőrség véleménye sze­rint mind a hárorp olasz ahhoz az olasz kommunista sejthez tartozik, amely né­hány hónappal ezelőtt Sartrouvilleben ugyancsak gyilkos merényletet követett el. Gandhi az indiai mohamedánéba! tárgyai London, március 18. Hosszú idő óta teg­nap újra közvetlen tárgyalások kezdődtek Gandhi és Saukhat Ali mohamedán vezér között. A két politikus a tárgyalásokat a közeljövőben Delhiben folytatja. A Chicago Tribüné szerint Ali kijelentette, hogy Gan­dhival sikerült megegyeznie a legtöbb kér­désben. Delhiben végérvényes szerződést kötnek. Gandhi tegnap Bombaybau beszé­det mondott, a kommunisták azonban többször megzavarták szónoklatát. A kom­munisták azt kívánták, hogy a szónoki emelvényen a kongresszus zászalaja mellé tűzzék ki a vörös lobogót és azzal vádolták Gandhit, hogy elárulta a munkások ügyét. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom