Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)
1931-03-18 / 64. (2581.) szám
2 .megfelelőbb lehet. A három délkeleti agrárállam köziül Csehszlovák iának legnagyobb kereskedelmi forgalma Magyarországgal volt. A tiz állam sorában egészen 1930-ig a harmadik helyet foglalta el és csak ez éviben szorult az előretört' Jugoszlávia és Anglia után az ötödik helyre. Aránylagos részesedése azonban 5.8 százalékra emelkedett. A behozatal szempontjából az európai államok sorúiban 1930-ig a negyedik helyen volt ós csak 1930-ban rukkolt elő a .harmadik helyre. Részesedése 1930-ban Ugyancsak 5.8 százalékot tett ki. Éppen ellenkező irányban alakult azonban Csehszlovákia odairányuló kivitele. Mig a kiviteli államok ^sorába 1930-ig ugyancsak a negyedik helyen volt, 1930-ban az ötödik helyre esett vissza. Részesedése a kivitelben 5.8 százalékkal ugyanannyi, mint a bevitelben. Természeteden a behozatal és a kivitel ellentétes irányú alakulása következtében Csehszlovákia kiviteli többlete az 1928. év 618 millió értékéről 1930-ban 83 millióra csökkent. Az ismertetett számok azt igazolják, hogy a magyar kereskedelmi szerződés felbontására kevésbé a behozatal értékének növekedése, mint inkább a mérleg aktívumának és a kivitel értékének csökkenése szolgáltatott okot. Hogy helyes volt-e ezen csökkenés miatt, de még mindig aktív mérleg mellett a szerződést felbontani és emiatt egymilliárd értékű piacot az ipar elhelyezési lehetőségéből kivonni, azt csak a jövő mutathatja meg; Románia a köztársaság forgalmában az utolsó három év átlagában 3.5 százalékkal részesedett. Behozatala 1930-ban emelkedett és az emelkedés nagyobb, mint Magyarország behozatalában. A. kivitel Romániába úgy értékben, mint részesedésben évről-évre esett. Múlt évben a magyar kivitelnek 60 százalékát sem érte el. A mérleg aktívuma 1930-ban 31 millióra csökkent. Az egyedüli állam, mely úgy forgalmában, behozatalában, de különösen kivitelében az összes többi államokétól eltérő alakulást mulat, Jugoszlávia. Egész forgalma, behozatala, mint kivitele emelkedett. Különösen feltűnő kivitelenek ugrásszerű emelkedése, mellyel megelőzte az azelőtt előtte helyet foglaló Angliát és Magyarországot. Az értékemelkedés az utolsó évben 381 milliót tett ki és Ausztria után a jugoszláv mérleg zárult a legnagyobb aktívummal. Az Amerikai Egyesült Államokkal lebonyolított forgalom az utolsó évben csökkent. A behozatal csökkenéséből arra kell következtetnünk, hogy s középeuróipai agrárállamok sikeresen állják versenyét. A kivitel csökkenését az Amerikai Egyesült Államok proh ibifciv jellegű vámemelésének kell betudni. A jövőben még többet fog veszíteni értékéből. A gazdasági válság és a munkanélküliség nagy méretei a legteljesebb elzárkózásra kényszerítik. Egyrészt vásárló ereje határozottan visszaesett és másrészt az igv még nagyobb túltermelésbe jutott belföldi termelésével szemben szinte teljesen lehetetlen felvenni a versenyt. Éppen ezért Cseh szí óvá-, kiának az Amerikai Egyesült Államokkal alig • van száimolnivalőja és a délkeleti agráráRa- mokkal esetleg köthető regionális megállapodás esetén vajmi kevés regarddal kell rá ! lennie. A Középeurópában tervezett ' regionális megállapodásba való bekapcsolódás lehetőségét tehát, Németországgal és Ausztriával egyöntetű eljárást feltételezve, egyedül a délkeleti agráránamokkal fennálló kereskedelmi vízonya határozza meg. A. három délkeleti, kimondottan agrárállam 1930-bam együttesen a kivitelben 18 százalékkal és a behozatalban 12 százalékkal panlicipiált. Magyarország és Jugoszlávia behozatala 84 százalékban, Romániáé 60 százalékban mezőgazdasági eredetű áru, ezzel szemben a magyar kivitel 94 százalékban, Jugoszlávia és Románia kivitele pedig 99 százalékban ipari 'termék. Kétségtelen, hogy Csehszlovákiának mindhárom piacon feleslegeinek elhelyezése szempontjából rendkívül nagy érdekei vannak. Ezen három államba irányuló kivitele még valamivel több is, mint Németországba, de mig a Németországba irányuló kivitelnek csak 83 százaléka ipari termék, addig a délkeleti államok ipari kivitelének átlaga 97 százalék. Kivitele a behozatallal szemben igen tekintélyes fölényben van. Egyrészt az értékkülönbözetből kifolyólag, de másrészt a behozatali áru alaoso- nyabörendüségénél fogva is. A délkeleti államok extenziv mezőgazdasági üzemeiből származó alacsony értékű nyerstermékeivel szemben, a technika magas fokán álló és sok munkáskezet foglalkoztató gépüzeme inek nágyértékű termékeit tudja elhelyezni. Ezen piacok jelenleg lefokozott felvevőképességét nem lehet bagatelizáini mai mennyiségében sem, de figyelembe kell venni, hogy vásárló erejük, mezőgazdasági feleslegük biztos elhelyezése esetén automaiiee emelkedik. A belföldi verseny nagyobb emelkedésétől nem kell félni, mert ipari üzemeik korántsem állnak a technikai berendezés olyan magas fokán, mint ,a köztársaság üzemei. Az üzemek fejlődésének a jövőben pedig éppen a megállapodás utján lehet elejét venni. Mindezeken kívül az agrárállamok feleslegeinek elhelyezése még nincs biztosítva, úgy hogy üzletileg a tárgyalásokra előnyös helyzet kínálkozik. A külkereskedelem számaiból festett kép alapján megalkotott kereskedelempolitika tehát Csehszlovákia részére nemcsak lehetővé teszi a középeurópai államok regionális megállapodásába való bekapcsolódást, hanem az észszerüségből kiindulva egyenesen szükségszerűen diktálja azt. Pozíciójának megerősítése egyedül csak így képzelhető el. Csak igy biztosíthat maga részére békés beilleszkedést a szomszédos államok életébe. A bekapcsolódás szükségessége alig szenvedhet kétséget. Kérdés csupán csak az, hogy a bekapcsolódás lehetséges-e még. Nem haladtak- e a többi hatalmak megállapodásai annyira előre, hogy azokba Csehszlovákia érdeke már nem illeszthető be. Erre majd Becsből jön meg a válasz. Benes külügyminiszter szerint „Csehszlovákia semlegesítése nagyon nehéz, vagy úgyszólván lehetetlen volna" A külügyminiszter előadást tartott a csehszlovák külpolitika irányairól Prága, március 17. Benes külügyminiszter hétfőn este a politikai főiskolán előadást tartott a csehszlovák külpolitikáról. A csehszlovák külpolitika — jelentette ki a miniszter — bizonyos konstansokon nyugszik, amelyek közül elsősorban is az állam íöldnajizíi fekvése emelendő ,ki. , A miniszter szerint a csehszlovák politika a múltban, délfelé irányult és az a tendencia még ma is erősebb. Rámutatott Franciaország szerepére, amely ellensúlyként érvényesült Németországnak: Középeurópára való befolyásával szemben és rámutatott egyúttal Prága földrajzi fekvésé-! nek jelen tőségé re. Mert Prága mint „ideg-; központ” és Európa „megfigyelő állomása” fontos történelmi szerepet tölt be. A csehszlovák külpolitika második konstans tényezője a tör ténelmi tradíció ős a nemzeti érzés. További fontos faktort képeznek a gazdasági kapcsolatok. A köztársaság számára nem elegendő, hogy gazdaságilag a legközelebbi környezete felé orientálódik, mert európaji és világpolitikai síkon kéU orientálódnia, miután úgy Európában, mint az egész világon vannak érdekeltségei. A külpolitika negyedik tétele és alapja az úgynevezett vi- láglkonceniráció. Az események fejleményei kényszeritik Csehszlovákiát, hogy a népszövetséggel és Genfiéi együtt Csináljon politikát. Benes ezután a kisantantról beszélt és kijelentette, hogy a k igán tant nem irányul Magyarország ellen. A kásám tant szerinte elsősorban a béke és a közsépeurópai egyensúly faktora. Ennek következtében nem szövetség valaki ellen és nem is államblokk a háboruelőttii értelemben. A csehszlovák küilpotlitilka olyan politika, amely kénytelen hangsúlyozni, hogy európai és világpolitika akar lenni, de ugyaniakkor nemzeti, csehszlovák politika is, azonban nem soviniszta. A humanizmus filozófiája támasztja alá ezt a politikát. Benes fölveti azt a kérdést, vájjon a külpolitikának más koncepciója is leheteéigeis-e és azonnal felel is, hogy teoretikailag csak két koncepció lehetséges: a szláv koncepció és Csehszlovákia semlegességének a koncepciója, ő maga bizonyos ,mértékbén a szláv poiitiikai koncepció melleit van. Ami Csehszlovákia semlegességének kérdését illeti, megjegyzi, hogy Svájc semlegesítését hat évszázad alatt teremtették meg. mig Csehszlovákul semlegesítése nagyon nehéz vagy úgyszólván lehetetlen volnaKülönben is ma nem egy államnak, hanem áilamcsoportoiknak a semlegesítésére kell törekedni IppMfi Párisim Paris, március 17Apponyi Albert gróf Algírból jövet, feleségével együtt tegnap délelőtt Páriába érífce- zett. A pályaudvaron Villa ni Frigyes báró követ fogadta a párisi magyar követség vezető tisztviselőinek társaságában. Apponyi Albert gróf több napig szándékozik Pariéban időzni, ahol előadást, tart a nemzetközi diplomáciai akadémián „Az uj nemzetközi rendnek megfelelő államférfi ti- putsáról”. Tiszteletére több diplomáciai ebédet és vacsorát rendeznék. így Rriand csütörtökön teát ad, ezt megelőzőleg az európai vámegyesület francia csoportja ebédet ad Apponyi tiszteletére. A milliomos leánya: hommumstavezér Varsó, március 17. A lengyel főváros előkelő társadalmi köreiben rag}’ feltűnést keltett egy dús. geadiag lengyel m'i'Uáom.os leányának letartóztatása. A fiatalt leány, Eider kisasszony, fontos funkciót teljesitett a® illegális kommunista pártban- A leány atyja Varsó legelőkelőbb nagyiparosai közé tartó- zik, nővére egy évvel ezelőtt egy ismert lengyel gróffal megszökött és excentrikus házassági botrányával ugyanolyan mértékben megára vonla a varsói előkelő társaság figyelmét, mint most a másik leány koniumista tevékenységével. VISSZA A HÁBORÚBÓL rordiiofia: Szabó Lőrinc Eri eh Mária Remarque regény© (Copyright by U. F'eature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás ki von a! osan is tilos.) (72) Poszméhek zümmögnek kova, mint apró repülőgépek a lóhere fölült, és egy cserebogár ni'jgiuyasan és kitartóan mászik felfelé, egy pásztortáska legtetejére. Egy hangya eléri a csuklómat és eltűnik a kabátom ujjúnak alagutjóban. Száraz fii- darabkát vonszol, amely sokkal hosszabb, mint ő maga. Érzem a bőrömön az apró esik- landozást, és nem tudom: mozgását kis borzongásokká oldva a hangya vagy a fü huzza-e végig ezt a finom vonal életei a karomon? Azután szél fuj be a ruhám ujjába, és én érzem: a szerelem minden cirógatása milyen durva ehhez a lehelteihez képest a bőrömön. Zöld selyemben, mint ódon tornyok rézbur- kolata, ragyogva, most egy futrinka jön, iveit, lengő csápokkal, a füvek dsungeléből- Eléri a zubbonyomat s rögtön és nyugodtan felmászik rá. Bátran keresztülvág a kabát bélésének idegen világán és a karok előhegyein végig niellmagasságba dolgozza fel magát. Domb vagyok neki a fűben, elágazásokba nyúló és szakadékos domb, amelyen minden ijedelem nélkül járja turista-utjait. Pillangók támolyognak elő, úgy átengedik magukat a szélnek, mintha úsznának rajta, fehér és arany vitorlái a finom levegőnek. Elidőznek a virágokon, és egyszerre, amint ismét felütöm a* *fejemet, látom, hogy kettő a mellemen ül, az egyik piros-pettyes sárga papirdarabka, a másik kiteríti a szárnyát: ibolyaszin karikák, mélysötét, barna bársonyon. A nyár rendjelei, igen csöndesen é- lassan lé lek zom, lehel lelem mégis megmozgatja a szárnyaikat; de nálam maradnak. Fényes ég lebeg a füvek mögött, és «zúim^aLt zugaivá megáll a cipőmön egy szitakötő. Fehér ökörnyál, pókszövet, a vénasszonyok nyara tündöklik és leng a levegőben. A fehér szálak megakadnak a szárakon és leveleken, a szél közelebb hajtja őket, kezemre szállnak, ruhámra, arcomra tapadnak, a szememre is, elborítanak. Testem, ami az imént még a testem volt, belesimult a mezőbe. Határai elmosódnak, már nem különálló darab, a fény feloldja körvonalait, és a szegélyei kezdenek bizonytalanná válni. A cipők bőre fölött füvek lehellet© száll, a ruha gyapju-pórusaiba behatol a föld lé- lekzete, mozgó ég leng át a hajamon: szél — és a vér kopog a bőrön, szembeárad a behatolóval, az ideg végződések felnyúlnak és remegnek, már érzem a pillangók lábait a mellemen és ereim koukáv üregeiben visszhangzik a hangyák menete, — aztán a hullám erősödik, szétolvad az utolsó ellenállás és már csak névtelen domb vagyok, rét és föld... A föld hangtalan folyamai föl és álé keringenek, és velük kering a vérem, rajtuk úszik és mindenben részt vesz. Kristályok és kvarcok hangjaival folyik a föld meleg sötétjén át, benne van a. nehézkedés titokzatos zenéjében, amivel a vizcsöppek alásüllyednek a gyökerek között és keskeny csatornákká gyűlnek, keresvén az utat a források felé. Velük együtt megint kitör a talajból, ott van a patakokban is, a folyókban, a part ragyogásában, a tenger messzeségében és az ezüstnedves párában, amelyet a nap ismét felhúz a felhőkig —■ kering és kering, egyre többet elvesz belőlem és belemossa a földbe és a földalatti folyamokba, a mell alacsonyabb lesz s behorpad, a karok elsüllyednek, lassan és minden fájdalom nélkül eloszfflaHMBMBBUKmUBHHHiHlllft'ii'WE WIMmMHWTtWlMI <ME—— ,Iik a test, már eltűnt, csak anyagok és bur- jkok maradtak utána, átváltozott földalatti í források szivárgásává, füvek beszéde, lenge szél, zugó lomb, némán zengő mennybolt lett belőle. A mező közelebb jön, virágok nőnek át rajtam, virágok hajlonganak fölöttem, elmerültem, kiestem minden emlékezetből, pipacsok és sárga gólyahirek alá áramlottam, : amelyek fölött pillangók és szitakötők lebeg■ nek... Halk-halk-halk mozdulat — lágy-lágy> lány rezzenés. Ez az utolsó szédülés a vég • előtt? A pipacs rezzent, meg a füvek? Csak - a szivárgás volt a fák gyökerei közt? De a mozgás erősödik. Szabályosabb lesz, > lélegzésbe és dobbanásokba ring át, hullám- i hullámra jön megint és visszacsapődik, — vissza a folyókból, a fákból, levélből és föld- ; bői,.. A keringés újrakezdődik, de nem visz el, hanem hoz és marad, borzongás lesz be- . lőle, érzés, érzékelés, kezek, test — a burok ■ már nem üres többé, — lazán, könnyen és i lebegve nyaldossa megint testemet a föld — felnézek... Hol vagyok? Hol voltam? Még mindig bennem a titokzatos kapcsolat, hallgatózom és nem merek mozdulni. De a kacsoiat megmarad és egyre erősebb a boldogság és a könnyű lés, a lebegő, ragyogó, a mezőn fekszem, a pillangók ott vannak, messze már, a vadsóska hajlong és a bogárka elérte a torony tetejét, az ökörnyál a ruhámon csüng, a lengés megmaradt, a mellembe száll, a szemembe, kezemet mozgatom, micsoda boldogság! Felhúzom a téredemet, felülök, az arcom nedves; — és csak most érzem, hogy sírok, önkívületben, sírok, mintha sok minden elmúlt volna... Egy darabig még pihenek. Aztán felállók és indulok a temető felé. Eddi& még nem voltam ott. Ludwig halála óta ma mehettem ki először egyedül. Egy öregassoznv jön velem, hogy megmutassa Ludwig sírját. Bükkfasövény van előtte és örökzöld futja be, A föld porhanyó és _________________________jiuuuii—■III— r~i----------------------------do mbot alkot, amelyhez néhány hervadt koszorú támaszkodik. A szalagok arany felirata megfakult, már nem lehet elolvasniFéltem egy kissé ettől a látogatástól. De ebben a csöndben nincs semmi ijesztő. Szél fut a sírok felett, a keresztek mögötöt aranyosan áll a szeptemberi ég és a platánfasorban rigó fütyül. ... Ah Ludwig, mióta nem vagy itt, ma érzek először olyasfélét, mint haza és béke- Még alig merem hinni, még gyöngeségnek és fáradságnak tartom; — de egyszer talán el- felejtkezéssé halkul, talán várnunk és hallgatnunk kell és akkor megjön magától, talán az egyetlen, ami nem hagyott el bennünket: a testünk meg a föld, csak ez és talán nem kell. egyebet tennünk, mint figyelni és engedelmeskedni ... ... Ab Ludwig, mi kerestünk és kerestünk, eltévelyedtünk és elbuktunk, célokat akartunk és átbuktunk saját magunkon, nem találtuk meg, amit kerestünk és te összetörtél: — és most a szél a füveken, az esti kakukszó lesz az, ami megérint és már hazavisz bennünket? Hát egy fellegnek a horizonton, egy fának a nyárban nagyobb hatalma lehel, mint mégannyi akarásnak? ... Nem tudom, Ludwig. Még nem bírom hinni, mert már nem volt semmi reményem. De hiszen mi nem is tudjuk, hogy mi az odaadás és nem ismerjük az erejét. Mi csak az erőszakot ismerjük... *.. Ha azonban most ut nyílnék, Ludwig... minek ez az ut nekem — nélküled... A fák mögül lassan fölszáll az este. Visszahozza a nyugtalanságot és a gyászt. Dermedtem nézek a sírra. Lépések csikorognak a kavicson Fölnézek. Georg Rahe. Aggódva vizsgál és azt mondja, hogy menjek haza—■ Rég nem láttalak, Georg. — mondom útközben — hol voltál? Bizonytalan mozdulatét tesz. —- Végigpróbáltam egy csomó mestersé- get.., 1931 március 18. szerda.
