Prágai Magyar Hirlap, 1931. március (10. évfolyam, 50-75 / 2567-2592. szám)

1931-03-11 / 58. (2575.) szám

^XWGM-MA<stollHTiaiA? 1931 március 11, wjwnfla. mmumsi8siaa&&BaembWi&m; saa&atasaúMKiawii*! si*5i j . fiit; Nátha ellen FORMáMW Még mműl§ siafeefálja ai agrárpárt a genfi nimfeílii becikkelyezését 2 Meghalt Horváth Kristóf, a komáromi főgimnázium első igazgatója Komárom, március 10. Komárom kulturális éle térő súlyos gyászt borított a Szent Benediek-rend egydlk legkivá­lóbb tagjának, Horváth Kristófnak a zala- apáti konvenbben március 9-én 83. életévé­ben bekövetkezett halála. A példás életű, tu­dós pap és kitűnő tanár egyaránt kiváló meg­becsülés tárgya volt egész munkás életéiben és keze alatt nemzedékek növekedtek fel, hogy a magyar társadalomnak hasznos tagjai legyenek. Horváth Kristóf halála, aki Komárom váro­sában két évtizedet töltött, különösen nagy részvétet keltett, mert a mai főgimnázium fel­építésének egyik kiváló tényezője volt néhai Fehér Ipoly főapát idejében. Harminc évnél több időt töltött a tanári pályán és a soproni főgimnázium éléről került 1901. évben Ko­máromiba, ahol ebben az időben még a mai kultúrpalota helyén a földszintes, ódon épület volt a múzsáknak igen szerény hajléka. A komáromi kisgim.názmm élén esztendők alatt gondosan előkészítette a főgimnázium létesítésének tervét, amely előtte is több íz­ben napirenden volt, de ennek létesítését fe­lekezeti kérdéseik hátráltatták. Koneiliáns egyéniségének sikerült ezt a munkát is befe­jezni és Komárom város felépíti ette a főgim­názium mai díszes palotáját, mely a íegmin­taszerűbb szlovenszkói tanintézetek sorába tartozik. 1908-ban már készen áll a hatalmas épület és Horváth Kristóf igazgató szeptem­ber 8-án, a felavató ünnepségen emlékezetes beszédben méltatta ennek a nagy napnak a jelentőségét, amelyen teljesedésbe ment egy városnak félszázad óta hangoztatott kíván­sága. Kevéssel utóbb megvált a főgimnázium igazgatói tisztétől és a komáromi Szent Be- nedek-rendi székház főnöke lett. Komárom közéletében nagy szerepet vitt. Egy ideig tagja volt a városi törvén yh-aíósági bizottság­nak is. A Jókai Egyesület megalapításaikor annak egyik társelnöke lett. Mint a történel­mi tudományok kiváló művelője több szak- dolgozatot is irt és széles látóköre, nagy mű­veltsége a komámcttm tára-dalom legtisztel- tebb tagjává tették. 1920-ban vált meg Komáromtól, hogy régi vágya szerint Zala a pátiba vonuljon nyuga­lomba, ahol a tört énét tudománynak szentel­te minden idejét. A zaiavári kon ve ütnek csakhamar perjeli tisztségére emelkedett, de az utóbbi években súlyos betegség támadta meg, amelyet példás türelemmel viselt magas életkorban bekövetkezett haláláig. Horváth Kristóf, mint a komáromi főgimnázium egyik úttörő munkása beleírta nevét Komárom vá­ros kulturális történetébe és ez méltán gyá­szolja benne egyik legérdemesebb egykori polgárát Prága, március 10. A képviselőház munká­ja e háton tisztán a bizottságokban fog lefoly­ni, a szenátus letárgyalja a plénnniban az 1800 millió koronás kölcsönről szóló javasla­tot. A parlamenti bizottságok munkájából el­sősorban kiemelendő a külügyi bizottság vémbékevii'ája, amely már hetek óta tant és a bizottság sehogysem tud a genfi egyez­mény elfogadásáig jutni. A tárgyalások ait csü­törtökön folytatja a bizottság,, de még most sem valószínű, hogy szavazásra kerülne a sor. A szavazást az agrárpártok ellenállása miatt halogatják, ami parlamenti körökben Pozsony, március 10. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk ioleionjeleritése.) Mint ismeretes, a Národny Dennik 1928 december 15 -i számá­ban „A szeparatizmus deszperádói“ cim alatt cikk jelent meg, amit Dzurányi László, a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője magára nézve sértőnek talált és nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétsége címén sajtópört indított a Národny Dennik ellen. A cikk szerzőségét Smida József dr., a Ná­rodny Dennik volt felelős szerkesztője, most pozsonyi ügyvédjelölt vállalta. Mint emléke­zetes, ez ügyben annakidején a pozsonyi ke­rületi bíróság felmentelle a vádlottat, .a fel­sőbíróság helybenhagyta a felmentő ítéletet, de a brünni iegfelső bíróság 1930. december 9.-én tartott tárgyalásán megsemmisítette az alsófoku bíróságok Ítéleteit és uj eljárásra utasította a pozsonyi kerületi bíróságot.. Ilyen előzmények után ma délelőtt kezdte meg a sajtóper újabb tárgyalását a pozsonyi kerületi bíróság Pollák-tanácsa, amely annak­idején már itélekezelt ebben az ügyben. A tárgyalás megnyitása után Smida vádlott ki­jelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert az inkriminált cikket abból az alkalom­ból irta, hogy Dzurányi a Prágai Magyar Hir­már csak azért is nagy feltűnést keit, mert a kormány maga már elhatározta az egyez­mény ratifikálását. Egyes agrárpárt! képviselők csendes sza­botázzsal akadályozzák a gyorsabb tempó­jú tárgyalást, mert attól tartanak, hogy az egyezmény becikkelyezése lehetetlenné tenné az újabb mezőgazdasági vámemelést, amire pedig az utóbbi időben már több íz­ben történtek részükről kísérletek. A gazdasági miniszterek holnap ismét össze­ülnek, hogy megkíséreljék az egyezmény le- tárgyalása elé gördült akadályok el távolítását. lap hasábjain 1928 végén cikksorozatot irt a békési szlovákok helyzetéről és cikkeiben azt. bizonyította, hogy a magyarországi szlovákok politikai, kulturális és gazdasági helyzetük­kel teljesen meg vannak elégedve, ami a vádlott szerint izgatás a ©sehszffovák köztársaság ellen, és azt a célt szolgálja, hogy az itteni szlovákok vfeszakivánkózzanak Magyarországhoz. A cikk­nek azzal a kitételével, hogy a magyar kormány sok pénzt dobott ki ezen cikkekre, nem kivánta azt állítani a vádlott, hogy Dzurányi László a magyar kormánytól pénzt kapott volna ezen cikkekért, hanem azt, hogy e pénzt a cikkokért mások, például a Prágai Magyar Hirlap kapta. Felajánlja a bizonyítást, amely iránt védője te­szi meg előterjesztését. A vádlott védőjeként először jelent meg a bíróság-előtt Ivánka Miián dr. ügyvéd, nemzetgyűlési képviselő, aki kérte Granatier Antalnak, a Slo.Veriská Liga titkárának kihallgatását arra Vonatkozólag, hogy a magyarországi szlovákok helyzete nem olyan, mint ezt Dzurányi cikkeiben megírta. Arra vonatkozólag, hogy a Prágai Magyar Hírlapot Magyarország részéről pénzelik, kér­te Dzurányi Dezső dr., Hanzalik József, Szent- ívány József, Sziillő Géza dr., Törköly József dr. és Franciscy Lajos dr. kihallgatását, a Stöger-féle bűnvádi iratok beszerzését és kü­lönböző cikkek, köztük a budapesti Népszava egyik cikkének fölolvasását Hogy Dzurányi cikkei a magyar állam érdekében Íródtak, kéri a Prágai Magyar Hirlap 1928-ban megjelent egyik cikkének felolvasását, amelyben Dzurányit eperjesi tisztelői üdvözölték, továbbá arra vonatkozólag, hogy a Prágai Magyar Hir­lap mindig lekicsinyli és gúnyolja Benes külügy­minisztert és hogy a magyarországi szlovákok helyzete más, miként azt Dzurányi leírta, kéri Benesnek a Páris Midi cimü francia lap­nak adott interjúja felolvasását, valamint a budapesti csehszlovák követség statisztika: je­lentésének felolvasását a magyarországi szlo­vák kisebbség iskolásról. Szilárd Marcell dr. pozsonyi ügyvéd, Dzurá­nyi jogi képviselője, tiltakozott elsősorban áz ellen, hogy ezen tisztára büntetőügyet politikai mellékvágányra tolják át és kérte az összes indítványok elutasítását. A Prágai Magyar Hirlap állítólagos pénzforrá­saira vonatkozó 'bizonyítási indítványt azért, el­lenezte, mert a jelen pórban nem szerepel fél­ként. a Prágai Magyar Hirlap és igy ezen kér­dés nem is bírálható el. Ha Benes nevetségessé tétele magyar kor- mánykapcsolatot jelent — mondotta —, úgy mindazon cseh lapok is a magyar állam szol­gálatában állanak, amelyek állandóan nevet­ségessé teszik Berí est. Tiltakozott az indítványozott cikkek fölolvasá­sa ellen, mert azok mind későbbi eredetűek, mint az inkriminált cikk és így nem lehettek indító okai a cikk megírásénak. Amennyiben -tiltakozása ellenére Benes nyilatkozatának föl- olvaeását mégis elrendeli a kerületi bíróság, kéri Benes Ede dr. külügyminiszter tanúként! kihallgatását, mert Benes dr. lap jeleni é?ek szerint a magyar kormány demarsára kije­lentette, hogy az újságok nem közölték hűen nyilatkozatait. A budapesti csehszlovák követség jelenté­sének felolvasása esetében, amely ellen szín­étén tiltakozik, mert annak valódiságát nem fogadja el, kéri annak a személynek megime- vezését és kihallgatását, aki a jelentést szer­keszt, ette. Ha Magyarországon azért nincs szlovák kisebbségi iskola, mert az úgyneve­zett A tipusu iskolákban, bár minden tantár­gyat szlovákul tani tarnak, mégis. y kötelező & gvar nyelv, akkor Szlovén?zkón sincs kisebb­ségi iskola, mert itt viszont kötelező a szlo­vák nyelv tanítása. Végül kéri magának Dzurányi Lászlónak kihallgatását arra vonatkozólag, hogy cik­kedben csak azt irta meg, amiről személye­sen a helyszínén győződött meg. A bíróság tanácskozása után kihirdette vég­zését, amellyel elrendeli a minőikét részről felajánlott bé- wnyitási eljárást. Benes kihallgatását illetőleg a bíróság egye­lőre nemi döntött és erről csak a következő tárgyaláson fog határozni. Egyidejűleg a déi- uihánd órákban a tárgyalást a bizonyítás felvé­tel© érdekében bizonytalan időre elnapolták. E végzés ellen Szilárd Maróéi Dzurányi László jogi képviselőije semmiségi panaszt jelentett be. Brewfslték a bizonyítási eljárást a Dzerányi-Smida síiiigSifeu Számos tanát hallgattak ki — I tárgyalást elnapolták VISSZA A H ErscK Mária Remarque regénye /Copyright by ü Feature SyEdicate and by Prágai . Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (67) í 2. i Tjaden lakodalmáról jövünk. Benősült a i lómészárszékbe, amely valóságos aranyba- 1 nyává fejlődött. Kosole meg Willy voltak a í tanuk. Willy fehér kesztyűt húzott a cutjá- i hoz. de Tjaden mindem felülmúlt: frakkban ! volt. Az esketésá ceremónia teljes félórával kitolódott, mert Kősóiét folyton nevetőgörcs i rázta, valahányszor oldalt nézett és megpil­lantotta Tjaden elálló és fénylő füleit a ma­gas gallér fölött. ( Ettünk és ittunk, míg végül már csak csőn- i tok és üres palackok maradtak az asztalon, i Az idő jól elhúzódott. Mikor megint kint va- ( gyünk az uocán, Albert azt ajánlja, hogy j menjünk be még a Gráger-kávéházba. ( — Már rég becsukták! — mond,ja Willy. i — Hátulról bejutunk, — makacskodik Al- 1 berí, — Kari tudja az utat. i Egyikünknek sincs valami nagy kedve, de [ Albert addig kunyorál, mis végre engedünk I Csodálkozom rajta, hiszen máskor mindig ő az első, aki hazamegy. Noha a Grágerben elől már minden sötét I és csendes, nagy rumliba érkezünk amikor beljebb kerülünk, az udvaron át. A Grüger a s siberek lokálja, itt csaknem mindennap reg- l gélig tart a muri. (­A helyiség egy része kis fülkékre oszlik, ' előttük piros bársonyfüggönyök. Ez a bor- ? szakosztály. A legtöbb függöny behúzva. Mö- r gfllük sivalkodás és nevetés hangzik ki. Wil- s )y egyik fülétől a másikig vigyorog: v — GrSger magán zárkái. I Mi távolabb, elől telep izünk meg. A kávé- o ház tele van, Jobbra az uxxanők asztalai- g i a is O R u B ó L Fordítana: Szabó Lőrinc Ahol virtil az üzlet, kivirágzik az életöröm. Ezért aztán a tizenkét nő mégcsak nem is sok. Persze, konkurrenciájuk is van. Kari megmutat bizonyos Nickelnét*. Buja, fekete nő. A férje szerény kis alkalmi siber, élien- halt volna a felesége nélkül. Az asszony se­gít neki, olyképpen, hogy a férje üzletfeleivel rendszerint egy órát, egymaga tárgyal a la­kásán. Az üzlet virul... Nickel már vásárolhatott magának egy ezüstlófejes sétabotot. Minden asztalnál izgatott mozgás, suttogás, sugdolőzás, szuszogás és lárma. Férfiak — csupa angol ruha és uj kalap — itt is, ott is félre vonulnak a sarokba gallértalan, gya­nús zubbonyokkal, a zsebekből titokzatosan csomagokat és mintákat húznak ki, vizsgál­ják és visszautasítják és megint felkínálják őket, noteszok kerülnek elő, ceruzák mozog­nak, időnkint valaki a telefónhoz fut vagy kirohan é9 vagónoktól, kilóktól, vajtól, bo­ringtől, szalonnától, ampulláktól, dollártól, pengőktől, részvényektől és számoktól zug a levegő. Közvetlenül mellettem különös hevesség­gel zajlik az alku egy vágón szén körül. De Kari csak legyint: — Ez mind luftüzlet. Az egyik hallott egy­szer valamit, a második tovább közvetít, a harmadik egy negyediket von be az érdeklő­dési körbe, valamennyien kergetik egymást és fontoskodnak, de legtöbbször semmi sincs az ügy mögött. Ezek csak slapajok, akik sze­retnének egy kis províziót happolni. Az igazi siberfejedelmek legfeljebb egy-két közvetítő­vel dolgoznak, akit ismernek Amott az a kövér tegnap két vágón tojást vett Lengyel- országban. Az áru most állítólag Hollandiába gurult, de útközben majd más minősítést kaj) és mint friss hollandi tea-tojás háromszoros áron jön vissza. Amazok meg kokain-keres­kedők; természetesen kolosszális haszonnal dolgoznak. Balra ott ül Diederichs; az csak szalonnában dolgozik. Szintén kitűnő, — Ezek miatt a disznók miatt kell hát ne­künk savanyukáposztát sibolui le a nyakun­kon, — morog Willy. — Nélkülük se volna más a helyzet, — vá­laszol Kari, — a múlt héten el kellett adni tiz hordó állami vajat, mert teljesen meg­romlott a hosszú állásban. A gabonával ugyanígy vagyunk. Barlsoher a minap pár fillérért vehetett néhány vagőnt, mert egy rozoga csűrben hatósági felügyelet alatt meg­dobó sodott és meggombásodott a búza. — Hogy mondtad, mi a neve? — kérdezi Albert? — Bartscher. Julius Bartscher. — Gyakran jár ide? — Azt hiszem, elég gyakran, — mondja Kari, — üzletet akarsz kötni vele? Albert megrázza a fejét: — Van pénze? —- Mint a pelyva — válaszol Kar! bizo­nyos respoktussal. — Nini, ott jön Arthur! — kiált fel nevet­ve Willy, A kanárisárga gumiköpeny megjelenik az ajtóban. Néhány ember feláll és feléje ro­han. Arthur félretolja őket, leereszkedően kö­szönt egy-két alakot és úgy megy tovább az asztalok között, miint egy generális. Cso­dálkozva látom, milyen kemény, kellemetlen kifejezést kapott az arca, olyan kifejezést, amely nevetés közben is megmarad. Meglehetősen felülről üdvözöl bennünket. Még aligha felejtette el a disznót. — ülj le, Arthur, — nevet Willy. Ledderhose habozik, de nem bir ellenállni a kísértésnek, hogy meg ne mutassa, itt, a birodalmában, micsoda ur lett belőle. — Csak egy percre, — mondja és leül Al béri székére, aki ép n teremben járkál, mint­ha keresne valakit. Utána akarok szaladni. de mégis maradok, mert azt hiszem, hogy ld kell mennie az udvarra. Ledderhose- snap- szot hozat és tízezer pár katona csizmáról és busz vágón ócska felszerelésiről kezd tárgyal­ni egy emberrel, akinek az ujján csak úgy szikráznak a gyémántok. Időnkint felénk sandít, hogy hallgatjuk-e, miről van szó. Albert azonban a fülkék sora élőt halad el. Valaki mesélt neki valamit, amit nem bir elhinni és mégis egész nap úgy zug a fe­jében, mint egy malomkerék. Amikor be­kémlel az utolsóelőtti függöny nyílásán, úgy érzi, mintha egy óriási fejsze zuhanna rá. Egy pillanatra megtántorodik, aztán félre­rántja a függönyt. Pezsgősüvegek az asztalon, melleiük $gy csokor rózsa, a téri lő lecsúszott és félig a parketten fekszik. Az asztai mögött egy szőke nő kuporog a székben. A ruhája letolva, t ha­ja borzas, a melle még meztelen. Háttal ül Albertnek, valami slágert zümmög, kis tük­röt tart a kezében és fésülködik. — Lucia — szólal meg Albert rekedten. A lány megfordul és agy mered rá, mint egy kísérletre. Görosömsen próbál mosolygni, de arcának vonaglása elhal, amikor meglátja, hogy Albert szeme a csupasz mellekre tapad. Itt hiába minden hazugság. Ijedten lapul a szék mögé. — Albert, —• nem én vagyok a hibás, — dadogja, — ő... ő csinálta — és egyszerre peregni kezd a nyelve: — Leitatott, Albert, én nem akartam, de mindig csak töltött, én már nem tudtam semmiről, esküszöm neked. Albert nem felel. ■— Mi az, mi van itt? — kérdezi most egy hang a háta mögött. Bartscher visszajött az udvarról és bitnbálja magát. Szivarja füstiét Albert arcába fújja: — Kicsit potyázni, mi? Lelépni ember! Albert egy pillanatig kábultan áll előtte. Irtózatos világossággal ugrik agyába a dóm ború pocák, a barna ruha kockás szövete, a/ arany óralánc. és a másik férfi széles, vörös képe V

Next

/
Oldalképek
Tartalom