Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-01 / 26. (2543.) szám

H81 február lt Taaáraap. T^<^MACfeCRHITaiAg 7 A népszámlálási ügyosztály vezetője védelmébe veszi a népszámlálást A tudós, a politikus és a bürokrata megtalálja az arany kompromisszumot A fiatal magyar generációt a szlovákságnak jegyzi el BoSiács tir. Prága, január 31. A kisebbségi ügyeik ta- jQíuümámy ozására alakiul! osehszllováik társa­ság pénteken este Krótta dr. meghatalma­zott mnaiisBteir elnöklete flüaitt ülést tartott, amelyen az állami statisztikai hivatal osz­tályfőnöke, Bofhá/as Amrtial dr. miniszteri ta­nácsos, egyetemi magántanár előadást tar­tott az 1930. évi népszámlálásról és a ki­sebbségi oMalróü. a népszámlálás végrehaj­tása ellen félhozott panaszokról Bohács An­tal dr. a statisztikai hivatalban a népszámlá­lási osztály főnőké, a tudományos életiben elismert szaktekintély a népesedési moz­galmak tanulmányozása terén és a szlávok népesedésiéről irott tanulmánya elsőrendű forrásmunkaképpen szereped. Bohács dr. már hivatali állásánál fogva is természete­sen védelmiéibe veszi a népszámlálást, azon­ban előadása bizonyos szempontból mégis érdekes és figyelemreméltó, mert maga is kénytelen több hibát és tévedést beismerni. 'A következőikben ismertetjük Bohács elő­adását és megjegyzéseinket is hozzáfűzzük. Bohács dr. elsősorban Földes Béla dr. volt magyar miniszter, egyetemi tanár nyílt levelével foglalkozik, amelyben Földes pro­fesszor a csehszlovákiai népszámlálási sta­tisztikáit megtámadja. Egész előadásában Földes dr. nyi.lt levélével polemizál. A nép- ezáinilátsi panaszokat három csoportba oszt­ja: olyanokba, amelyek a népszámlálás el­vei ellen irányulnak, olyanokba, amelyek a népszámlálás végrehajtásának módja ellen irányulnak és végül olyanokba, amelyek a népszámlálási anyag feldolgozására vonat­koznak. Az első csoportba azok a támadások tar­toznak, amelyek a népszámlálásnak elvi kérdéseit érintik, elsősorban, a nemzetiség meghatározását. Bohács Bperint a nemzetiség két fogalmát lehet számitá^ba Tenni, az egyik az etni­kai, a másik a nemzettpolitikai. Bohács magja is eltemeti, hogy a népszámlálás végrehaftfUára kiadott instrukció a nem­zetség meghatározásábian nem foglal el nvigos álláspontot és mintán Így sem a kormányrendelet, sem az instrukció nem áüifja be tisztán a kérdést, számos alap­vető sérelem származhatott ebből. Ezt elsősorban a Huflosinban élő morvákra és azután a zsidókra is vonatkozik. A csehszlovákiai népszámlálás a nemzeti­SIMEON Irta: SCHALKHÁZ SÁRA A testvérei már régen meghaltak. S test­vérei gyermekei sem éltek már. 8 azok gyer­mekei is öregedők voltak, hosszú évekkel hátuk mögött. Nagy, erős gyermekeik voltak. Családosak. Unokák is akadtak. Kisebbek, nagyobbak. S az unokák is nőttek, nevelked­tek. Olyik már beszélni kezdett, meg jár­kálni. De volt nagyobbacska is köztük. A legnagyobb hét éves volt. S olykor-olykor a templomba is elvitték. Ez a nagyobbacska sokat volt vele. Sze­rette a maga gyerekmódján. Mert az öreg ember, aki nagyon ritkán és nagyon keve­set és nagyon nehezen beszélt — mintha a megmérhetetlen évek hosszúsága nemcsak a szeme világosságát, de a hangja csengését is elvitte volna — ha néha-néha mégis megszó­lalt, fáradt hangja fáradt szavait szívesen adta a kis fiúnak. A kis fiú néha megfogta az öreg ember ke­zét s olyankor megindultak. Csak megindul­tak, mert menni már nem tudtak. Egy-két lépést tett az öreg ember a háztól elfelé az­tán máris meg kellett állniok s le kellett ül- niök a szomszéd ötvös háza előtt. Az öreg ember már csak vonszolta magát, öreg lábai nem birták roggyant testét. Az öreg ember órákon kreeszttil elüldö­gélt, összekulcsolt ráncos keze nem mozdult. Fejét mindig lehajtotta s szája hangtalanul mozgott. A kis fiú sokszor elnézte az öreg embert, amint igy némán üldögélt és sokszor szerette volna tudni, hogy az öreg ember váj­jon alszik-e ilyenkor, vagy ébren van? A szülei azt mondták, hogy alszik és nem sza­bad zavarni, de ő nem hitte. Egyszer odament hozzá és csöpp gyermek­kezét rátette az öreg ember összekulcsolt, sovány kezére: — Ugy-e nem alszol most? — kérdezte csengő hangon. Az öreg ember még úgy maradt egy pilla­natig, aztán arcán mosoly futott keresztül, Nem válaszolt, csak megrázta fejét. ség megállapítására, objektív princípiumot választott, tudniillik az anyanyelvet. Az objektív princípium ellen német részről nem mutatkozott panasz, magyar részről azonban az objektív princípium ellem s a szubjektív princípium érdekében foglaltak állást. Azt akarták, úgymond, hogy Szlo- venszkén a magyarónokat megnyerjék. Mire a fiatal magyar generáció, mely a szlováksághoz tartozónak fogja vallani magát, ahová etnikailag valóban tartozik is“ felnő, a helyzet magától az etnikai princípium javára fog eldőlni. A panaszok második csoportja a népszám- láló biztosok működése eliten irányul. A nemzeti kisebbségek arra állít]jak be vád­jaik alt, míiinitlha a népszó rotáló biztosok az eredményre befolyást gyakoroltak volna. A kisebbségek követelték a nemzeti kulcs al­kalmazását a biztosok kinevezésénél. Ro- hács kijelenti, hogy sok németet és magyteurt alkalmaztak számláló biztosnak, de azt kénytelen maga is elismerni, hogy a nemzetiségi kulcsot nem tartották be mindenütt. Az előadó különben azbn a -Véleményen van, hogy a panaszok erősen túlhajtottak. Lehetséges, hogy vegyesnyelvü községek­ben olyan számláló biztosokat is alkalmaz­tak, akfiik nem tudtak kielégítően németül vagy magyarul. Az előadó azokat a panaszo­kat is tulhajtottaknak tartja, amelyek az öisszeiirásjí iv kitöltésére vonatkoznak. Art azonban maga is elismeri1, hogy a népszámlálás végrehajtásának módjában a« egységes eljárás az ügy előnyére szol­gálnia. Ezután foglalkozik a magyaiöknak azon pa­naszával, hogy Szlovén szikén és Ruszitajszkón csupán össrieirá# ivet használtak. Azzal ar­gumentál, hogy ez nemcsak a magyar nem­zetiségekre, de az egtéísz tartományra vonat­kozott és az adott körülmények között ez szükséges volt Almi á számláló biztosoknak korrektúrá­ját Illeti, Itt arról van sző, vaijjon a hivata­lba szerv az igazság megálapitása céltfálből korrigálta-e a helytelen, adatot, vagy pedig helyes adatot politikai okokból meghamisí­tott. Az ilynemű panaszok nagy rész* a szám­láló biztosok azon eljárására Vonatkozik, amellyel éppen a helyes ténymegállapítást akarták szolgálni. A gyermek élénk, fekete szeme rácsillo­gott az öreg ember arcára: — Tudtam, hogy nem aiszod. Ugye beszél­tél valakivel? Az öreg ember megint csak bólintott, de arcáról eltűnt a mosoly, csak mélységes ko­molyság öntötte el. Ettől kezdve az öreg ember egy-két szót oda-odaejtegetett a kis fiú telkébe s a gyer­mek ujjongó, tiszta hangjából hallotta, hogy jó helyre esett. A gyermek és az öreg ember nagyon jó barátok voltak. Pedig soha sem beszélget­tek. De a gyermek fekete szeme élénken fi­gyelte mindig az öreg embert, az öreg em­ber ráncos keze pedig gyakran pihent meg a kis fíu hullámos haján. Egyszer a kis fiú különös dolgokat vett észre. Az öreg ember egy idő óta ha magányosan, hallgatagon ült nem hajtotta meg mélyen fe­jét, mint azelőtt, hanem valahogyan különö­sen felszegte és világtalan, fénytelen, nem látó szemével felfelé meredt. Szemöldökét néha összeráncolta és szemhéját összehúzta, mintha jobban akarná látni azt, amit lát, képzel, vagy sejt. Szája nem mozgott hangtalanul, hanem szorosan, nem nyílón tapadtak egymásra aj­kai, mint olyan embernél, aki feszülten fi­gyeli más szavát. Ráncos, Öreg keze nem volt szorosan össze­kulcsolva, hanem szétterülten feküdt ölében s néha-néha megemelte s kifeléfordított te­nyerével néha úgy látatta, mintha meg akar­na fogni valamit, néha meg mintha esengne valamiért. A kis fiú látta mindezt és nagyon csodál­kozott. De sokáig nem kérdezett semmit. Várta, hogy majd az öreg ember beszélni kezd. De az öreg ember hallgatott. A kis fiú aztán egyszer mégis csak meg­kérdezte: — Ugye most nem beszélsz senkivel?... Ugye most neked beszél valaki?... Az öreg ember nem felelt, de keze igen­lően szorította meg a kis fiú kezét. , Ami a statisztikai anyag feldolgozására vonatkozik, becsületszavára állítja, hogy a statisztikai hivatal ért a munkát korrektül fogja elvégezni. Kijelenti, hogy a kérdést feltevőknek minden alkalommal feleletet ad a statisztikai eljárásra vonatkozólag. Bohács dr. előadásához a következő röand megjegyzéseket fűzzük, míg az érdemleges válasz már a közeliben el. fog hangzani a parlament fórumán: A magyarság politikai pártjai valóban a nemzetiség szubjektív megállapítása mel­lett foglaltak állást, mert ez felel meg a hágai nemzetközi bíróság döntésének is, anndly szerint a nemzetiség megállapítása az egyének szuverén joga. Állást foglaltak a szubjektív princípium mellett, mert az 1921. évi népszámlálás tapasztalatai után veszélyesnek tartottak egy olyan objektív princípiumot, amelyet a biztosok fölül­bírálhatnak, amellyel a népszámlálási funkcionáriusok és a járási hivatalok ma­nipulálhatnak. Ezt az aggodalmukat az 1980. éri népszámlálás eredményed min­denben igazolták. Elvileg az objektív princípium, tehál az anyanyelv is elfogadható tenne, ám a nép­számlálási kormányrendelet és az instruk­ciók olyan jogot adtak a biztosok és a politi­kai hatóságok kezébe, hogy az egyén akarata ellenére is megállapít­hatták az anyanyelvet. Ebben az eljárásukban a rendeletbe és az instrukcióiba ültköző módon túlhaladták az anyanyelv objektív kritériumát és felhasználták objektív kritériumnak a név elemzését, a szülők által beszélt nyel­vet, a megszámlált származási helyét és a megszámlált vallását is! Elvi szempontból már az is helytelen volt, hogy a statisztikai tanács ankétjának javas- latával szemben a rendétet az anyainvélv ob­jektív [kritériuma alól kivételes esetet statu­ált a nsddókira vonatkozólag. EJbben a tekin­tetben a magyar kisebbség rovására nagyon sok súlyos sérelem történt. Ugyanilyen, meg­engedhetetlen objektív kritérium volt, ami­kor egyes szlovák vidékeken a katolikus vaüáBuaíkat csak szlovákoknak írták be, Ru- szinazkóban pedig a gőrögkaloli-kus vallásu magyarokat a vallás alapján -ruszinoknak jegyezték be. Egyéb súlyos kifogások is emel­hetők a népszámlálási kormányrend-elet és Aztán azt is észrevette a kis fiú, hogy az öreg ember most gyakran mosolyog. A szája állandóan csendes mosolyban fürdött s arcán valami különös ragyogás táncolt. A kis fiú bámulva nézte mostanában az öreg ember arcát. Mintha ezer ránca elsi­mult volna, vagy csak a kis fiú nem látta? Mintha roggyantsága egyenessé lett volna, vagy csak a kis hu szemében nőtt meg? Mintha beesett, világtalan, fakó szeme mé­lyén valami olthatatlan tűz kezdett volna 'lángolni, vagy csak a kis fiú látta ezt? Pedig úgy volt. Mindennap figyelte. Igen, valami tűz kezdett égni a szemében s mint­ha ez a tűz mindennap jobban égett volna s mintha ez a tűz kiégette volna szemének vakságát. A kis fiú egy napon gondolt egyet s ez a gondolat egészen megdöbbentette. így tartogatta magában döbbenten, né­hány napig, de ezalatt a néhány nap alatt még jobban körülfogta szemével az öreg em­bert. Aztán mégis csak megkérdezte: — Ugye, most már látsz?... Az öreg ember nem felelt. A kis fiú közelebb lépett hozzá, megfogta kezét: — Ugye, most már látsz? — kérdezte is­mételten. Az öreg ember megint nem felelt. Sokáig hallgatott. Csak nagy sokára szólalt meg: — Kezdek... mondta vontatottan s a kis fiú bámulva hallotta,, ho-gy fakó, rezgő hangja is mintha megváltozott volna. Tisz­tább és egyenesebb lett. — Mi lesz? — kérdezte a kis fiú, mert tudta, hogy valaminek tenni kell, ha ennyi minden történt az öreg emberrel. Az öreg ember közelit a jelt a kis fiúhoz: — Meg fogok halni... — ez a pár szó úgy buggyant ki belőle sejtelmesen, meg- rázón, nagy-nagy boldogsággal. A kis fiú az öreg ember arcába nézett. Az öreg ember arca békésen ragyogott. A kis fiú rátétté kezét az öreg ember ke­zére s valahogy sürgetően megrázta: Mi lesz? Mi lesz?... — kérdezte me­instrukedó elvei ellen. Sehol a világon nincs egy olyan népeaáa*­láláei rendszer, legalább is nincs törvény* ben és instrukciókban lerögzítve,, amely 1. megadja a számlálóbiztosnak a jogot, sőt kötelességévé i® teszi, hogy a család* hoz nem tartozó személyeiket nemzetisé* gükre vonatkozólag négyszemközt hallgat­hasson ki, 2. hogy a megszámlált személy; által megadott nemzetiségi vallomás he­lyességét kétségibevonja, az illető félt négyszemközt kihallgassa és annak hatá­rozott akaratnyilvánításával szemben i» más nemzetiségeit állapíthasson meg és 3. semmiféle népszámlálási módszer nem ad a politikai hatóságoknak olyan jogot, hogy a fél akaratával szemben a járási fő­nök állapíthassa meg valakinek a nemzeti­ségét és az ez ellen a határozat ellen be­nyújtott fellebbezésnek ne legyen halasztó hatálya. Van azonban Bohács dr.-nak egy igen jel­lemzcí megjegyzése, amely az egész világ előtt féltárja a népszámlálási eljárás tulaj* donképpeni célját. A statisztikai hivatal ve­zetője arra számit, hogy a mostani fiatal ma­gyar generáció, amely a múlt évtizedek so­rán elmagyarosodotf szlovák ertllők gyerme­keiből áll, az idők folyamán a szlováksághoz tartozónak fogja vallani magát és ekkor aí népszámlálási kérdés az ethnikai princípium javára fog eldőlni. Ez az egy mondat az asszimilációra való törekvés nyílt bejelentése. A magyar kisebbség által felhozott panaseo- kat Bohács dr. lényegükben nem teme-ri és igy azokról nem is nyilatkozhat. Egypár be­ismerése figyelemreméltó, igy az, hogy a vették tekintetbe s a 'biztosok nem mindenütt nemzetiségi kulcsot a biztosok nem mindenütt értették a lakosság nyelvét. Az a belemer éee is értékes, hogy a kétféle Ívvel végrehajtott népszámlálási módszer nem felel meg a cé­loknak. Hogy Szlovenszkón és Ruszinezkón csupán össze Írási ivekkel dolgoztak és ez * magyarságra súlyos veszedelmekkel járt,, Bohács csupán annyit mond, hogy az adott körülmények között ez szüksége# vélt így beszélhet egy politikus, de nem a tudós, akinek fel kell tárnia és analizál­nia kell ,yaz adott körülményekéit". Hogy a statisztikai hivatal korrektül fogja el­végezni munkját, arról meg vagyunk győződ­ve. Azonban az inkorrektül fölvett összeírásé ivekből, amelyek eléje kerülnek, a« utÓlago* korrekt feldolgozás mellett sem lehet hozzá­jutod nem kritizátlihiaiáan korrekt eredményhez I ^hj-uíar^, johb stabosvblcu^ í Htgydjan, a basxcMr III 11b mn III— ........... niiiTiaiamii ‘ gi nt, mert nem hitte, hogy az öreg ember meg fog halni. Az öreg ember nem válaszolt. A kis fiú ránézett és látta, hogy az öreg ember megint felszegi fejét és világtalan szemében kigyulladó fénnyel néz, néz, vala­mit ... A kis fiú félve és különös, mélységes bá­mulattal nézett felfelé, ahova az öreg ember szeme meredt, de nem látott semmit. Hangja is félénk, halk volt, mikor megkér­dezte: — Mit látsz? De vagy háromszor kellett megkérdeznie, mig az öreg ember felelt. Kérdései mindhal- fcabbak lettek s csak mikor utoljára szinte érthetetlenül el suttogta: — Mit látsz? ... Mondd, mit látsz? ... —• akkor felelt az öreg ember. Hangja mély és csendes volt, mint egy nagy hatalmas, nyugalmas folyó és nagyon lassan, nagyon komolyan beszélt, mint ami­lyen lassan és komolyan a nagy, nyugalma® folyók folynak. — Nagyon-nagyon régen volt, mikor egy Hangot hallottam s akkor, akkor nagy sö­tétség borult a szememre, hogy többet ne lássak, csak halljak... s tudtam, mert a Hangot hallottam, hogy ez a sötétség sokáig fog tartani... de tudtam, mert a Hangot hallottam, hogy7 a sötétség majd egyszer oszladozni kezd ... tudtam, mert a Hangot hallottam, hogy egyszer világosságba röppen a szemem ... Néhány pillanatig hallgatott. A fiúcska gyermekarca nagyon komoly volt. Mély megilletődéssel kérdezte: — És most? ... Most már,... Az öreg ember arca ragyogott, de fejét las­san ingatta: — Nem ... még nem ... Még mindig sötét­ségben vagyok ... - de látod ... látod, ott, na­gyon-nagyon messze... elérhetetlen messze valami csillámlik ... még nem látok semmit ... de valami dereng, ott, nagyon-nagyon messze ... egy pici, nagyon pici mécsest gyúj­tott meg Valaki... * ez a pici mécse® mér-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom