Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-01 / 26. (2543.) szám
8 ■prxgmAWAarhirl.^ tm teforaár 1, wünny. Az ősi lélek felé írja: SZOMBATOT VIKTOR — Péter megkísérli a mutogatást — Péter azokban a* időikben nagyon elégt .1 ette® volt. Megunta a lovakat, a kantinban sem találta örömét, az idő is hideg volt állandóan, egy kis jóféle forralt bort pedig mégsem lehetett kapni. Azért csak járt ide-oda, kisurolta a su- rolnivalókat, megpuc-oilta Édent és Alfonzét, e»t a két bitang lovát az ütegnek, reggel ötkor fölkelt. szabályosan, este kilenckor lefeküdt még 5zabáiyosabbajl, de ez a sok szabályosság korántsem azt jelentette, hogy Péternek ínye szerint lett volna a dolog. Különösen most., mikor a farsangi hírek özönével érkeztek mindenünnen, Jiáis szaporán táncod, bárhogy megtiltotta neki Péter még októberben, Maris férhöl megy és senki se nyughatik otthon, csak neki kell szabályosan födkelni és lefeküdni ezekben a téli időkben. Ne huzzuk sokáig a magyarázatot. Mikor PA tér, Vince, Rudi, meg mindnyájan, a legjobban unatkoztak és vágyódtak haza, akkor hozta Pista, Szekeres Pista, a hirt a városból, ahol •ezen a délután a hadnagy ur ruháját vitte a szabóhoz, hogy a városban, a Két Kék Csillagban cigányok vannak. Cigányok, magyar cigányok, valahonnan Nvitra vidékéről hozatta őket a német vendéglős. A Két Kék Csillagokat csak Péterét hívták Így magyarul, hogy Kék csillagok, ha azonban az igazi nevén hívni akarták, akkor valahogy úgy esett ki a szájukon, hogy Blaucserne, mert Péterék nyelve mindmáig nem igazodott még a német szóhoz. Igaz az is, hogy hol hallanának német, szót, ha egyszer a váróéba ki nem járnak, csak ösz- sz eb újnak mindig, egymás közé. Mondom, ne huzzuk sokáig a dolgot. Péter arcát kiverte a pims&ág, amikor meghallotta a magyar cigányok jövetelét. De nemcsak Péter lett izgatott, hanem valamennyi, akinek bölcsőjét a Duna, Vág, Rima, Hernád szellője simogatta.-— Hühaha! — rikoltott Péter és földhöz- csapdosta a sapkáját, — máma még mulatunk! Korai volt a kijelentés, mert ez a .jnáma“ éppen péntek este volt s a kimenő holnap este lesz. Péter előtt azonban rögtön egybeszabdtak a napok, mihelyst ezt a cigányhirt meghallotta. Alig tudott elaludni Másnap rögtön rapportra íratta föl magát és a déli kihallgatásnál aznap huszonhatan kértek a rendes kérelmezőkön fölül olyanok ie kimenőt, akik pedig a legádázabb otthonmaradók voltak. A kapitány nem is értette ezt a nagy mehetnékséget s csóválta a fejét ugyancsak. Péterék azonban kötötték magukat. Este, lóitatáe, rozkaz-olvasás és kávévacsora után Péterék illendően kiöltöztek, sarkantyút extrát csatoltak föl, kabátjukat lekefélték, föl- varrt áfc a hiányzó gombokat, fejenkint tizenhárom Zóra-cigarétát vásároltak egy-egy koronáért a kantinban, mert éppen annyit adnak és nagyrangosan megindultak a kapu felé, elől Balog Jani, az uj szvobodnyik, fényes gombjával a vállán. Kuosera is jött, meg Horák is velük kéTedzkedett, mert kiváncsiak voltak, hogy mulat a magyar, ha cigányt lát, noha a jámbor földeken keresztül belevilágít az ón vakságomba ... Ismét hallgatott. — Aztán látod... — folytatta — az a pici mécses növekedik... közeledik ... s azért... azért vagyok boldog, olyan nagyon boldog, mert tudom, hogy ez a mécses most már majd jobban közeledik, hogy már nincs me?z- sze az az idő, mikor egészen itt lesz... mikor meglobhan az én kezemben... és akikor ___akkor fogja mindazt, ami itt van körülöttem ... minden és .mindenkit s aztán lehunyom szépen, hogy ne lássak többet soha, suba miást, mint annak a piciny mécsesnek egyre növekedő lángját... — az öreg ember hangja izzott, lobogott, tele volt szárnyalással, lelkesedéssel. A k is fiú szomorúan rázta fejét: — Nem tudom, mit mondasz... nem értem, amit beszélsz... mért akarod behunyni a szemedet, ha. egyszer látni fogsz? ... Az öreg ember titokzatosan mosolygott és lágyan simogatta a kisfiú haját: — Mert aztán már hunyt szemmel is látni fogok... A fiúcska komoly arca még jobban elkomolyodott 3 a nagy érthetetlen ség, ami elöntötte, szinte megbénította. Az öreg ember nopről-napra nyugtalanabb lelt. Arac ragyogását nyugttalanság árnyékolta be. Gyakran kinyújtotta kezét a kisfiú felé és gyakran mondta izgatott hangon: — Menjünk... menjünk... De alig tettek néhány lépést, megállt: — Nem ... mégsem ... — mondta mintegy magának — még nem ... még nem ... Menjünk vissza... Akkor visszamentek. A kisfiú már nem kérdezett többet, semmit, csak hűségesen és nagy ragaszkodással ment az öreg ember mellett és minden kérdezés nélkül indult meg és minden szó nélkül, minden kíváncsiság nélkül fordult visz- */,?), ha az öreg ember úgy akarta. De az öreg ember nyugtalansága valahogy azért rá ir átcsapott. Mindennap azzal ébredt, lelkek nem értettek úgyse semmit. Dohát, osak jöjjenek. Kincses Erázmue, aki a kapunál fagyoskodva őrködött, efl'Sápadt irigységében, amikor a kivonulást meglátta. Sűrűn csóválta a fejét, utánuk is kiáltott, hogy jól együttdaloljanak a cigánnyal s fizessenek is gavalérosan, mert holnap ő is kimegy s nem akar szégyenben ott ülni, de alig 'hallották meg már ezek. Vigan meritek le a lejtős utón, amely a kaszárnyából a városba vezet. Az Elbaparton fagyos szél indult, összehúzták a kabátot, siettek. A korzón kétszer végigsétáltak, megnéztek minden leányt, csettintettek a nyelvükkel, ha egy szetmrevaló német jött, de nem tettek megjegyzést hangosan, mert Szó Feri megjárta a múltkor, a nő véletlenül magyar volt. megértette s ugv visszafelelt, hogy Szó Ferit a szédelgés kerülgette két napig. Pontban este nyolc órakor befordultak a Kék csillagok ajtaján. Sipkájuk hetykén félrevágva, derékszijjük megoldva, az előrelátható nagy élvezet vigadt a képükön. Cigányt egyelőre nem láttak, ez azonban n tántorította vissza Pétert attól, hogy ki ne mondja azt a szót, mélyet a íeghamarább s mondhatni, a legkitűnőbben tanult meg: — Pivoü — parancsolta Péter a pincérnek, merthogy a bor drága ezekben az idevalósi korcsmákban. S jött is a sör, habzón és pezsegve. Péter belemártotta a bajusza hegyét. Nagyokat hör- piijtgettek, de módjával, mert kevés a pénz, uj zsold meg távol még... No, isszák, iszogatják a helyi főzetü pivót, öreg németek csöndeskedtek körülöttük és asszonyok, leányok is söröztek, amin Péterék kitünően mulattak, bolondok itt a nőszeanélyek! Ebben a pillanatban pendült meg a sarokban a cimbalom. Péterék úgy vetették föl a fejüket, mintha darázs csipte volna meg őket. — Hiha... — billentette meg a fejét Ambrus, az őrnagy ur kürtöse. Derekukat kihúzták « kifeszitették magukat a széken. Halkan pöngött a cimbalom. Két hegedű fe megszólalt nyikorogva, aztán a bőgő próbálgatta a hunokat. — Stimmelis... —- konstatálta Péter és izgatottan hörpintette ki a maradék sört. — Még pivó! Előrehajoltak, szemük csillogott., kezük verte a taktust. Ekkor zenditettek rá a cigányok. Mondhatni, kitűnő cigányok voltak, ezt Ambrus ítélte meg, aki a zeneszakmában járatos. Kürtös a második batriba®. Az őrmester kürttel simogatta a fejét, mert októberben fafeje volt a kürthöz, de használt a módjával való verés, most íme szakértő ... Indulót húzták a cigányok, húr, klarinét, bőgő, cimbalom. — A teremtésit... —< nyögte Kun István, első batri. iBii^fpanwiBW——h—i—■wm—wa—ga—— hogy ma megint megindulnak. Nem tudta, hová, nem tudta, merre, minek, miért, de várta az indulást. Egy napon megint azt mondta az öreg ember: — Menjünk ... menjünk ... De ezen a napon a szokottnál is izgatot- tabb volt. Nem is várta meg a kisfiú segítő kezét, máris megindult. A kisfiú csodálkozva látta, hogy egyenesen, biztosan, tapogatózás nélkül indult. Hozzászaladt és megfogta kezét. Kiértek a kapun és már az ucoán voltak. Az öreg ember megállt egy pillanatra s a kisfiú azt gondolta, hogy most megint visszafordulnak, most elkövetkezik a szokásos még nem. De az öreg ember néhány pillanatig állt. Aztán megindult, ö vezette a kisfiút. A kisfiú nem kérdezett semmit. Mentek az ucoákon keresztül. Emberekkel találkoztak, akik csodálkozva fordultak meg a nagyon öreg ember után, emberekei találkoztak s némelyik közülök meg akarta állítani őket, szót akart váltani velük, de az öreg ember szótlanul, messzire meredő szemmel ment. Nem hallott, nem látott semmit. Vagy hallott és látott valamit?... A kisfiú gyorsan szedte lábait az öreg ember mellett, alig tudott vele lépést tartani. Szivében nagy és mély csodákat terjengett... Nagy és csodálatos nap ez a mai... Az öreg ember megindult szó nélkül ... és nem fordult vissza... és megy egyenesen... ő vezeti a kisfiút és nem fordítva... és megy fáradhatatlanul... már talán egy félórája mennek ... s a kisfiú tudja, hogy az öreg ember nem vezeti céltalanul, nem bolyong... —■ Szúpen kendi, — állapított* meg Száraz Péter, vojin, szánté® e&ső batri A cigányok egyelőre nem vettek tudomást a katonák jelenlétéről. Szerződésük két hétre ido- kötötte őket s e szerződésnek igyekeztek megfelelni becsülettel. — Jobb, mint a gramofon, — biccentett Halasi, az osztálykovács, — a rádiónál is jobb. Egyáltalában kitűnő... — Éjjjen! — koccintott a cigányok felé Péter, mert már nem fért a bőrébe. A cigányok most vették észre a legényeket. A prímás akkorát hajolt, hogy majd kettétörött. Rögtön közelebb lengedezett, miptha otthonról el ee kerültek volna. Illegett-billegétt. Péter elvetette magát roppant boldogságában az asztalon: — Aszencsig... Pivot Most már mindenki odanézett. Néhányan mosolyogni kezdtek. — Ah, ungaren... — sóhajtotta egy vörös- hajú nő. Szemük csillogott, sarkantyúik rezegni kezdettek. Péter egyhajtásra kiitta a pivot. Ambrus meg főilökte az egész poharat. Melegük lett. Péter felállott és kezelt a prímással. Leeresz- kedőleg kérdezte: — Honnan valók? — Nyitra megyébül... Erre Balog Rudi ordított föl: — Aszencsig ... így kezdődött. Néhány őrmester sörözött csendesen a sarokban, mosolyogva nézték a kivonult tüzérséget, tetszett nekik. yOda is vágtak a szemükkel, hogy hajrá.., De hiszen ,nem is kellett mondani, most már egyenesben voltak. Péter fölállott, nem törődött azzal, hogy mindenki őt nézi. Ez a boldogság, hogy ennyi idő után, itt, a hőn óhajtott cigány itt van végre, teljesen megszéditette. Odament a bandához, megragadta a prímás karját, mint otthon. A közönség riadtan figyelt, pedig, aki a Péter tempóját ismeri, az tudja, hogy nem kell félni ilyenkor. — Azt, hogy: Kiiik nefelejcs ... És a cigány rátette. Bólintott és rátette. Szólt a nóta gyönyörűen, Péter majd kettérepedt. Rá- zogatta a fejét és billegette magát. — Pezszszsz... — fütyörészte. A végét már öten dalolták. „Hanem azért, hanem azért, koszorút, ha meghalok...“ Eleinte halkan, aztán egyre erősebben. Harsogtak. A vendéglős dühösen oda akart menni, de egy kövér sömémet félretolta. Hadd mulassanak. — Bort! — ordította Péter. A vendéglős nem értette. Péter viszont ennyi tudományt nem ismert. Hát csak mutatta, mit akar. Gyöngyözött a bor, itta Péter s a többi, mind. — Sejderedem, sejderedem... — kapott föl egy széket Péter ás megforgatta a levegőben. Forró, tüzes lett a levegő. Izzott. Egy szép, szőke leány ült a sarokban, valami álmos gavallérral Péter odarngtatott és karon- kapta a leányt. Szabad? A leány riadtan védekezett egy pillanatig, d® az egész vendéglő tapsolt már. — Cardasz, cardasz... — vezényelte a sör- német. Hát ez igen. Péter rakta, mintha ezért kapta volna a zsoldot. Odarngtatott a cigányhoz és gyúrta, szegény német leány igyekezett ehhez a megy... az öreg emíber .megy... egyenes tartóssal... gyorsuló léptétekéi... és nem liheg... és nem fárad. Nagy és csodálatos nap ez a mai. Amint kifordultak az uocából, az öreg ember megállt egy pillanatra és egy mélyet lélegzett. A kisfiú maga előtt látta a Templomot. Most már tudta, hogy az öreg ember a templomiba akart jönni. ő is állt s hol a templomot, hol meg az öreg embert nézte. Az öreg ember arca piros volt, reszkető ajka némán mozgott. De az öreg ember csak egy pillanatig állt, aztán ujult erővel folytatta útját. Nemsokára ott állottak a templom bejárata előtt. A kisfiú befelé indult, de az öreg ember keze megállította. Ránézett a* öreg emberre és kérdezni akart valamit, de az öreg ember aroa olyan volt, hogy nem kérdezett semmit. Csak állt az öreg ember mellett. Az öreg ember meg az uocát figyelte. A kisfiú nézte az öreg ember arcát. Nem tudta, hogy lát-e az öreg ember vagy sem? Az öreg ember keze egyszerre maiteolósan szőri tóttá meg a kisfiú kezét. A kisfiú az öreg emberre nézett. — Mit látsz?... Mit látsz?... — kérdezte az öreg ember és hangja izgatottam lobogott. A kisfiú arrafelé nézett, amerre az öreg ember szeme vitt. Kelten közeledtek. Még nagyon messze voltak, a kisfiú nem látta jól őket, csalt azt látta, hogy egy asszony, meg egy férfi közeledik. — Egy asszony, meg egy férfi jön — mondÉtterem Mánes hávéház Igaz^atógájTr 426-83 n <• • r n ii • Étterem i 435-62 Pacal es Pauthomer Kávéházi 435-61 Francia konyha — Cukrászda — Brid^c Room — Dauzinjj — Szombaton 6a vasárnap ötórai taa. E. PaCAL, a nemzetközi háló- cs ctkczökocai tár»aa£y sok éven át volt föpincére. Modern cipők magyar kézimunka Prága II, Jindrisshá alice 16 Prtkopy 15. Palais „Praha“ vadtánchoz a maga részéről azintén hozzájárulni, de sikertelen ül. Péter csak vonszolta, rángatta a hölgyet. Fenejó mulatság fejlődött ki. Dalolt, kiabált, zúgott, csattogott mindenki Péter mindenkit végigtáncoltatott b mentek azok eziveeen, már ceak a mulateág kedvéért ie, akár tudtak, akár nem. Bor folyt a Péterék asztalán, nem törődtek már semmivel Hiába epórult Péter extra ceiz- mára, hiába Rudi egy fényképre, az itt moet elfolyik. Hát hadd folyjon, de legalább mulatnak, behejje... Alit a bál, döngött, zöngött minden, pirosak voltak az arcok, Péter rikoltozott, néhány német ügyetlenül próbálta a táncot, a csárdást, a cigány, a ezemtelen, meg ceak húzta irgalom nélkül. Hol szomorút, amin aztán Péter öblösen kiereszthette a hangját, hol vígat, amin meg táncolni kellett. Nyílt az ajtó. Egy tiszt lépett be, látszott a bojtján, hogy inspekcióé. Belenézett a forgatagba. Péter forgott a legdlihöeebben. ’ Megfogta Péter válát. — Mi van itt? Péter megingott. A fél vendéglő vigyázzba vágta magát. Bor, sör, zene, nevetés, zaj 4$ ez a tiszt ur. Ez is jókor jött — Kimaradási igazolványt! Hát bizony, az engedett időt áthozták valahá- nyan, éjfél helyett reggeli kettő van. Aszencsig! Nó, Péter... Péter megingott. — Magamra vállalom! De hát ezt nem lehet. Igazán nem. Regula, rozkaz. Ballagnak is már. Hogy kijózanodott mind- i egyik! Fázósan húzták össze a kabátot, pénz nincs már egyiküknél sem, hétfőn rapport a muri és a csatazaj miatt, Istenem, mi lesz itt... Péter arca bús. Ez nem szépen végződött. Félbevágták. Fél sarkantyúját elvesztette, a cigányt otthagyta, e a bor szörnyen drága volt. — Legalább azt a leányt csókutam vóna meg... — sóhajtott keservesen. Ambrus is a fejét rázza. — Még csak viszony se vót, egy kis jó bicskaviszony ... így ballagnak reménytelenül. Már látszik a kaszárnya, most kijön az őrmester és faggat, aztán rapport, veszedelem, igy nem lehet mu- latnyi... Péter sóhajt. Nem igy gondolta ezt. Aztán elkiáltja magát: — Csak legalább jól pofonvágott vóna az a kis szőke! Aztán bezáródik a kapu. De felemás este volt...! ta az öreg embernek. Az öreg ember megrázta a fejét: — Nem ... nem — hörögte izgatottan —■ nem jól látod, nem jól látod... A kisfiú megint oda nézett. Valamivel közelebb voltak. Most látta, hogy a férfi öregedő ember, komoly arcú, mélységesen nyugodt és biztos járású. Az asszony fiatal volt és arca valami csodálatos mosolyba merült. A karjára nézett s a karján csöpp gyermek volt. — Egy férfi, meg egy asszony, az asszony karján egy gyermek — mondta megint. Az öreg ember hangija egészein suttogó lett, fojtottan tört fel belőle: — Nem ... nem jól látod ... nem jól látod... A kisfiú csodálkozva nézett az öreg emberre s megint a közeledőik felé pillantott, de akkor azok már ott állottak a lépcsők előtt. Az öreg ember elengedte a kisfiú kezét és néhány gyors lépéssel odament az asszonyhoz. A kisfiú észrevette, hogy az öreg ember minden izgatottsága eltűnt, nyugodt és szelíd lett és mindig reszkető, öreg kezét biztosan nyújtotta az Asszony felé. Az Asszony megállóit. Fénylő szeme felröppent az öreg ember arcára és csodálatos jósággal, csodálatos ragyogással, csodálatos melegséggel simogatta tekintete a® öreg ember arcát. Aztán kinyújtotta kezét és a karján nyugvó Gyermeket az öreg ember karjára tette. Az öreg ember maga előtt tartotta a Gyermeket. Fejét az ég felé emelte. Megnyílt szemeitől némán patakzott a könny... Nagyon lassan szólalt meg és hangja halkan, mégis hatalmas njjongással ezéJlott felfelé: —■ Most már elbocsáthatod a te szolgádat, Uram, békességben a te igéd szerint... A kisfiú összeszámít szívvel állt. Reszketett. Nagy és csodálatos nap ez a mai —i gondolta, »
