Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-08 / 32. (2549.) szám

'TO^mM^ÍARmKLSB' s Törköly József éles kritikája a kormány elhibázott gazdasági politikájáról A válság nöttön-nö s ezzel kapcsolatban az elégületlenség egyre fokozódik — A csehszlovák-magyar vámháboru súlyos következményei Prága, február 7. Mint tegnapi lapunk par­lamenti tudósításában megírtuk. Törköly Jó­sáéi ár. nemzetgyűlési képviselő a magyar nemzeti párt országos elnöke a kormány- nyilatkozat vitája során, péntek délután más­fél órás beszédet mondott, amelyben élesen bírálta a kormány gazdasági politikáját és felsorolta azokat a sérelmeket, amelyek a magyarságot a népszámlálás alkalmával ér­ték. A közérdeklődésre számot tartó beszéd első gazdasági tárgyú részét mai számunk­ban közöljük, míg a beszéd hátralevő részé­nek ismertetését technikai okokból hétfőn folytatjuk. kincs bizalom Valahányszor a kormány nyilatkozattal lép a képviselőház elé, aminek folyományakép­pen bizalmat, vagy bizalmatlanságot kell szavazni a kormánynak, mindig megerősöd­ve érezzük magunkat abban a meggyőződés­ben, hogy mi, magyarok a kormánynak bizalmat kép­telenek vagyunk szavazni. Amikor a bünnélküli büntetés konzekven­ciájaképpen ide kerültünk, amit Benes mi­niszter ur legutóbbi francia interjújában úgy fejezett ki, hogy az igazságos bánásmód biz­tos garanciájával csatoltak ide bennünket, ak­kor igen szerencsétleneknek éreztük ma­gunkat*. Úgy éreztük magunkat, mint akinek édes­anyja meghal. Az a fájdalom, mely teljesen uralta egész lényünket, még az ellenfél tábo­rában is bizonyos megilletődést váltott ki és a kíméletnek bizonyos fokát juttatta osztály­részünkül. Azonban ez nem sokáig tartott és mi íokról-fokra szerencsétlenebbeknek éreztük magunkat. A kíméletnek ez a röpke pillanata nem sokáig tartott, mert azt a kí­méletlenség krescendója váltotta fel. És ma, amikor a krescendo maximumát szenvedjük át, amikor annak borzasztó megpróbáltatá­sait kell átélnünk, akkor egy pillanatra el­halkul a nagy orchester és a gúny pianisszi-. mója következik ebbe a szép zenei csendbe. Felhangzik hozzánk a kérdés, hogy bizal­munkkal ajándékozzuk-e meg a kormányt? A mi álláspontunk tellesen tiszta Mi elismerjük a csehszlovák köztársaság­nak törvényeit, igyekszünk azokat megtar­tani, teljesítjük állampolgári kötelessé­geinket és megtartjuk a törvények által szankcionált ioyalitást. Azonban nemzeti érzésünket, amit szüle­tésünk pillanatában Istentől kaptunk aján­dékba, azt nem hagyjuk senkinek, csak az Istennek magának elvenni. A szivünk olyan, hogy azt mi nem tudjuk és nem akarjuk elcserélni, de szivünk óhajtásának teljesü­lését mi kizárólag békés utón, a csehszlovák hivatalos akaratnak hozzájárulásával, bele­egyezésével akarjuk elérni. Éppen ezért nem államellenes a mi álláspontunk, mert mi egyenest a csehszlovák köztársaság kor­mányának akaratára bazirozunk, mert a mi meggyőződésünk sziklaszilárd a tekintetben, hogy a mi szivünk óhajának teljesülése egye­nesen létérdeke a csehszlovák köztársaság­nak. De nem lehet államellenesnek minősíteni a mi álláspontunkat azért sem, mert az al­kotmány maga rendelkezik és az alkotmány maga mondja ki, hogy a parlamentnek joga van a határmegváltoztatás kérdésével fog­lalkozni, csak kótharmadtöbbség kell a hatá­rozathozatalhoz. Egy képviselő tehát egészen nyugodtan terjeszthet a ház elé egy konkrét határmegváltoztatási indítványt, természetes, hogyha komolysággal akarja ezt tenni, ak­kor ki kell hozzá vári azt az atmoszférát, amely az ilyen indítvány megszavazásához szükségei. Ennek az atmoszférának kialakulására, elősegítésére vállalkozunk mi becsületes, bé­kés munkával és eszközökkel. Bizünk a Gondviselésben, mert a Gondviselés még a rosszat is a jó érdekében való fegyverré szokta tenni. Leszerelés és fegyverkezés A gazdasági válság, annak minden szomo­rúsága, a munkanélkülieknek óriási számú növekedése mind azt a célt szolgálja Isten rendeletéből, hogy a íarkasszemet néző né­pek ébredjenek arra a meggyőződésre, hogy hiába, nem lehet az az álláspont helyes, amely az erőszakot többre becsüli az igaz­ságnál. A csehszlovák köztársaság kormánya nem akarja meglátni az Isten ujját és az Isten figyelmeztetését és éppen ellenkezőleg cse­lekszik, mert nem akarja meglátni a mi törekvésünket, amely a népek békéjét célzó atmoszféra megteremtésére irányul. Állítjuk, hogy a csehszlovák kormánypoliti­ka mái tonnájában külső és belső háborúba vezethet. A csehszlovák köztársaság méretei­hez képest egy mamitthadsereget tart., ami el­nyeli ezen állam összes termelésének fölösle­gét egyharmad részben és azt improduktív cé­lokra használja. Hiába minden figyelmeztető indítvány ée fölszólitás, amely egész Európa politikájából mint intelem a kormánypolitika felé sugárzik, a csehszlovák kormánypolitika marad mereven azon az utón és nemhogy csökkentené a had­sereg létszámát, hanem úgyszólván okot ad arra a föltevésre, hogy határerődök megépité- 'Sére törekszik. Lord Cecil jóslata Ennek a tendenciának a következménye pe­dig igen szomorú lehet. Hiszen nem kell rámu­tatni csak arra, hogy egy olyan nagy ember, mint Lord Cecil azt jósolja, hogy ha a népek nem mennek rá az európai álta­lános lefegyverzésre, akkor annak következ­ménye majdnem egész biztosan tij világhá­ború íész. Hát nem voit elég egy világháború? Hát a csehszlovák hivatalos . kormánypolitikának nem keltene-e afölött gondolkoznia, hogy a vi­lágháború olyan eshetőségeket is teremthet, hogy államok, országok, nemzetek, ártatlan gyermekek elpusztulnak? Lord Cecilnek igaza van, hogy meg kell szavaztatni az európai emberiséget és elébe kell terjeszteni azt a kérdést, hogy vájjon akarják-e, hogy még az iskola pad­jain, vagy a játszótéren játszó gyermekei a világháború forgatagában megölessenek, nyomorékká tétessenek? Akarják-e, hogy napi 360 millió csehszlovák koronát emész- szen föl á mi ti tar izmus, Európának fegyver­kezése és állandó fegyverbentartása? Ebből folyik és ezért van a munkanélk üköknek félelmetes nagy száma, ezért van az a borzasz­tó nyomorúság, amely megöli az emberi bol­dogságnak a 'lehetőségét és elvonja minden szép és nemes céltól ezt a hatalmas összeget. Meg kellene szavaztatni az embereket, nem kellene-e utasítani a kormányt, hogy üljenek a békés munka megkezdéséhez szükséges elha­tározások asztalához és igyekezzenek olyan megállapodásokat teremteni, amelyek olyan békét adnak a népeknek, hogy az a kulturális fejlődés és az általános emberi jólét boldogsá­gát nyújthassa az embereknek, tekintet nélkül arra, hogy mely nemzethez tartozik az egyik, vagy másik. En ezzel szemben úgy látom, hogy a cseh­szlovák hivatalos politika éppen az ellenkezőt tartja szükségesnek. A vér és vas elvének alapján ál, a nyers erőszak eredményét min­den eszközzel akartja fönntartani és nem akar­ja hallani azt az igazságét, hogy a lefegyverzést okvetlenül meg kell csinálni, legalább is olyan mértékben, mint ahogy azt Németországra és a, vele,volt szövetségesekre kényezeriítetie a békeszerződés. A kormánypo­litikának már ez a része is elégséges ok arra. hogy mélységes' bizalmatlansággal viseltessünk a kormány iránt. A csehszlovák-magyar vámháboru Azonban nemcsak arról van szó, hogy ez a politika háborúhoz vezethet, mert ennek a kor­mánynak a politikája máris háborúra vezetett. Hiszen a gazdasági háború is háború és következ­ményeiben talán sokkal jelentősebb, mint a fegyverek háborúja. A csehszlovák— magyar gazdasági, háború egyenesen ennek a kormánypolitikának a bű­ne és hogy ezért, az ódium őt terhek, azt a franciák is elismerik. Scserecky (ruszin agrár): Ne beszéljen most Magyar o rszágról. Törköly: Magától nem fogadok el kioktatást. Arról beszélek, amiről akarok. Scserecky: Ml van a magyar köztársasággal? Nitsch: Es mi van a rus-zin autonómiával? Scserecky: Az más! Nitsch: Akkor hallgasson. Törköly (folytatja): Nézzük, micsoda követ­kezményekkel jár ez a gazdasági politika? Az a kéresk edelempoliti'k.a, amely úgy törekszik az európai együttműködésre, hogy Magyaror­szágot gazdaságilag be akarja keríteni' és tel­jesen tönkre akar,ja tenni, semmiesetre sem honorálható, mert, ez magának a csehszlovák köztársaság létér­dekeinek árt és égyenes kihívása a köz­társaságra nézve feltétlenül káros reakció­nak. Ezt osák egy abszolút és magát jelentőségé­ben felfújó imperialista kormányzat teheti. A kormánypolitika máris háborúra vezetett tehát és pedig következményeiben súlyos gazdasági háborúra, most meg egy hajszál választja el egy második vám- bábomtól, a lengyel vámháborutól. A Jugoszláviával való kísérlet, ha sikerülne is, semmiesetre sem biztosítana olyan előnyö­ket, ami a Magyarországgal és Lengyelország­gal való vámháboru óriási kárait kárpótol­hatná. , A kormány kereskedelempolitikája tehát kártételt jelent és szomorú következményé a textil, a vas, a fa, üveg, porcellán, pamut és gyapjntipar kényszerű redukciója, a munka- nélküliség óriási megnövekedése, a munka- nélküli segély exorbilans összege, a közter­hek emelkedése és mindezeken keresztül a termelési költségek megnagyobbodása, a bel­földi és külföldi piac elvesztése, illetve csök­kenése, ezzel a 'válság hatalmas elmélyülése. A válság még nem érte el a tetőpontot Azt mondja a kormánynyilatkozat, hogy mindent megtettek a válság enyhít ősére, az­zal vigasztalja magát, hogy a külföldi gazda­sági szakértők véleménye szerint a válság már elérte tetőfokát. Ha az államnak minden közgazdaságilag jelentős tényét megvizsgál­juk, arra a szomorú eredményre jutunk, hogy mii nyakig vagyunk benne a válságban és hogy a tetőfok még igen messze van. mért itt az elhibázott kormánypolitika foly­tán még romlani fog minden és még súlyos károk fognak következni. Nézzük meg, mit tett a kormánypolitika a válság leküzdésére? Megdönthetetlen tétel és a közgazdászok előtt abszolúte nem képezheti vita tárgyát, hogy a válság enyhítésének al­fája a termelési költségek leszállítása. Vájjon leszállították a termelési költségeket a köz­társaságban? Erre csak annyit felelhetünk, hogy nem. A közterhei: nem enyhülnek Itt van a milíiarizmus óriási költsége, az­után itt van az adók kérdése, amik a közter­hek egy borzasztó jelentős tételét képezik. Hát leszállították csak egy fillérrel is ezeket a közterheket? Itt van a forgalmi adó, ami két milliárddal szerepel a költségvetésben, a földadó, vájjon siettek-e ezek igénybevételé­vel vagy a közterhek leszállításával a mező- gazdasági válság leküzdésére? Vagy* a vasúti tarifának a felemelése a kormány véleménye szerint a termelési költségek leszállítását je­lenti? Nem újság, már régen elcsépelt mondás, hogy különösen Szlovenszkó és Ruszinszkó a vasúti tarifa kérdésében borzasztó hátrányo­san van elbírálva, olyan hátrányosan, hogy a történelmi országok termelésével nem is tud lépést tartani az ottani termelés. Az értékesítés megszervezése Azt mondta Englis miniszter ur legutóbbi pénzügyi expozéjában, hogy a válság megoldásának egyedüli eszköze az értékesítés kellő megszervezése. Idestova fél esztendő telt el az expozé elmon­dásától. Hát látjuk csak a jelét is annak, hogy tettek volna valamit az értékesítés megszer­vezésére? Hát nem az következett itt be, hogy az értékesítés megszervezése, a termelési költségek s a hitelkamat leszállítása helyett a vámhábonnbél kifolyólag az ipari termelés és a mezőgazdasági válság olyan erős elmélyülé­se lett a következmény, amely végeredmény­ben oda vezet, hogy a munkanélküliek száma napról-napra nö­vekszik, a válság mindjobban elmélyül és végre olyan elégületlenség lesz úrrá a lek keken, ami könnyen belső háborút s a társa­dalmi rend felbomlását okozhatja. A piacok elvesztése Az értékesítés kellő megszervezése körül vájjon lehet-e arról beszélni, hogy megszer­vezték a külső és belső piacot? Itt van Szlo­venszkó és Ruszinszkó. Tudjuk és látjuk, hogy itt a mezőgazdaság haldoklik, az ipar meg már régen meghalt. Ez a gyarmatikig kezelt terület volt a belső piaca a csehszlovák köztársaság ipari ter­melésének. Azzal, hogy lefokozták Szlovenszíkó és Ruszin- szkó életerejét, egyúttal megfosztották vásár­ló erejétől és öngyilkos gazdasági politikát követtek, mert elveszítették az ipari terme­lés belső vásárló piacát De hol van a külső piac megszervezése, amikor elveszítették az egyik országot és el­vesz rövidesen egy másik ország is. Hát ez a válság elhárítására okos politika? Nem akarom folytatni ebben a kérdésben a kritikát. Az az egy biztos, hogy a termelés és fogyasztás egyensúlyát rövidesen megcsinálni nem lehet és az is biztos, hogy a kívánt egyensúly a termelési költségek leszállítása nélkül semmiesetre sem jöhet létre. 1300 milliós belföldi kölcsön fölvételére kér fölhatalmazást a kormány Milyen célokra fordítják a kölcsönt: a deficitek fedezésére vagy beruházási célokra? — Ellentmondó nézetek a koalíció berkeiben Prága, február 7. A kormány a tegnapi minisztertanácson végre döntött a kölcsön kérdésében s elhatározta., hogy fölhatalma­zást kér a nemzetgyüftés mindkét házától arra, hogy a pénzügyminiszter szükség esetében még e* évben 1300 millió korona összegig kölcsönt vehessen fel a belföldi pénzpiacon. Továbbá elhatározta a minisz­tertanács azt is, hogy a munkanélküliek élelmezési akciójára újabb hatmillió koro­nát engedélyez n népjóléti miniszternek. A minisztertanács előtt a Nemzeti Bankban Brabenec pénzügyminisztériumi osztályfőnök, Trappl kormányzó, Ross a Zemská Bank és Preis a Zivno-bank vezérigazgatóinak rész­vételével tanácskozások folytak az állam hi­telműveleteiről és megállapították a belföldi kölcsön modalitásait. Brabenec osztályfőnök e tanácskozásról referált a minisztertanács­nak. A kölcsönző konzorciummal való meg­egyezése szerint az uj kölcsönt öt százalékos kamatra veszi feli az állam. A folyósítás időpontjára néz­ve még nem történt döntés, miután a kor­mány nem tudott még határozni arról, hogy milyen célokra használja föl a kölcsönt. A kormánypártok egy része amellett foglal állást, hogy a pillanatnyi 900 millió koronás állampénztári deficit nagy részét a kölcsön­ből fedezzék, a maradékot pedig beruházási célokra fordítanák. Más pártok, különösen a nemzeti demokraták, viszont azt követelik, hogy a kölcsön nagyobb részét nagyszabású beruházási célokra fordítsák. Az állampénz­tár deficitje fedezeténél körülbelül 600 millió koronára volna szükség az ál­lamvasutak számára, 150 millióra a nem­zetgyűlés által niár megszavazott válság­alapra, s a légionáriusok végkielégítésé­hez 150 miiöHóra. a többi ipari és mező- gazdasági hitelre volna fordítható! A kormánytól függ még, hogy vájjon ezt a milliárdos kölcsönt átmeneti, vagy pedig be­ruházási hitelnek minősítik. A beruházási program keretében tervbevették az útépítési program lényeges kibővítését s a fedezeti összeg fölemelését egy fél, vagy esetleg egy egész milliárdra. A hitelkölcsön egyrészét a meliorációs és vízgazdálkodási alap megerő­sítésére akarják fordítani. A beruházási bi­zottságnak meghagyta a minisztertanács, hogy a legközelebbi csütörtöki miniszterta­nács ülésére terjessze elő a beruházási prog­ram részleteit. Ugv látszik, hogy a nagy beruházási kölcsönből vajmi kevés jut a tulajdonképpeni beruházási munká­latokra, mert hiszen majdnem a felét az á Illám vasutak eddigi deficitjének fedeze­tére kell fordítani. De jellemző a mai kormányrendszerre az is, hogy még karácsony előtt fölhatalmazást kért és kapott a nemzetgyűléstől a 150 mil­lió koronás válsághitelre anélkül, hogy eh­hez előzőleg fedezetről gondoskodott volna. Csak most fogja megszerezni a nagy kölcsön­nel ennek a hitelnek is a fedezetét, vagyis a kormány másfél hónap alatt a válság eny­hítése érdekében de faeto semmit sem tett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom