Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-08 / 32. (2549.) szám
4 1991 tetegág 8, TMágnarpL THALLÓCZY Irta: Schöpflin Aladár Történelmi kiadványainak túlnyomó része a magyar és a délszláv kapcsolatok köréből való. Ezt tudta körülbelül mindenki, akit érdekelt. De részleteket tőle megtudni nem lehetett. Béosben az ő lakása vök. a magyarok központja. Aki tudós, iró, művész Béosben lakott, az mind megfordult nála. Maga köré gyűjtötte a Béceben élő magyarok javát. Szerette és tár mogatta a tehetséges fiatal embereket, nem egy, azóta kiválóvá nőtt tudósunk köszönheti neki karrierjét. Budapesti tudós barátai gyakran fölrándultak hozzá. Vacsorái híresek voltak. Szeretett és tudott jól élni. A szakácsnő- ját tanulmányútakra küldte, Szentesre halfőzést, Belgrád'ba szerb ételeket tanulni. Az ő bécsi társasága, melyhez sok budapesti tudós, iró, művész is tartozott, s amelyet furcsa humora 'Szerint „deli büzérek“-nek nevezett el, nevezetes volt az országban. Kevés társaság •számlált tagjai közé annyi kitűnő embert b kevés társaságból szállt országgá annyi parasztikul vicc. Egész tónusában volt valami diáké®; Thallóczy ezt szerette, kissé talán tüntetett is vele. Alapítva 1833. Mm M. ts> * - * A «w*t porcaHÉa Hf MpfamkWéM. • } W KOSICE, FÖwtca 19. I Magy válauták Jmtámjnam Étak L ___— ----—— __ _ J A halála szörnyű voít Mtot a háború aflafct megszállott? Szerbia kormánybiztosa utazott Béesbe ezalonkoosijában és Hercegbalomnál vasúti összeütközés áldozata lett. mmsmw ■ •* BOGARAK EGY FURCSA DÉLUTÁN Irta: KARINTHY FRIGYES Nem lehet el se képzelni annak, aki csak eémi halvány fogalmat is alkotott magának a tudományos munka természetéről és módjairól, hogy igaz lehessen az a vád, mellyel Tha.1- -lóczy Lajos emlékét, még a bíróság^ előtt is ü- iiették. Hogy „A száműzött Rákóczi14 című, nagy vihart keltett könyvet-, amely Szekfü Gyula neve alatt jelent meg s annyi bajt hozott Írója nyakára, Thallóczy irta — Szekfü csak a nevét adta hozzá —, ez olyan képtelenség, amellyel vitatkozni sem lehet. Akárki jó- zanitélet-ü ember, ha elolvas egy la,pót Thallóczy bármely írásából, aztán a fa.mózus Rákóczi- könyvből és Szekfü bármely más írásából, már az első soroknál meg keik hogy érezze, milyen óriási különbség, mondhatni inkompatibilitás van a két iró stílusa, szókészlete, világfölfogása között. Két pregnáns egyéniség inkompatibilitásáról van itt szó; mindegyiküknek a-z arca 'látható az Írásmódjában, a kettőt teljes lehetetlenség összetéveszteni. De erkölcsi leheteti len,ség is van a dologban. Thallóczy egyik legjobb "barátja volt Thaly Kálmánnak, Rákóczi késői hü iródiák,iának, főszerepet- vállalt a fejedelem hamvainak hazaszállításában — ő akarta volna a rodostói száműzött emlékét megcsu- foini? Szekfü könyvének éppen azok a sokat támadott részei, amelyek miatt Rákóezi-gyalá- zónak állították be, írójának legszemélyesebb tulajdonai, lényének természetéből, történetírói gondolkodásmódjából forrtak ki, benne vannak minden írásában — ezeket nem vehette mástól De nem akarók a vádlókkal foglalkozni, még kevésbé polemizálni velük. A különös af- faire emlékezetembe idézte Thallóczy Lajos alakját, amely mindig nagyon érdekelt s most olyan erővel nyomul tudatom előterébe, hogy beszélnem kell róla. Egész bizonyosan a legkülönösebb emberek egyike volt a háború előtti magyar világban. •Már alakja is figyelmeztette az embert, hogy •nem közönséges valakivel áll szemben. Nagy, 'kissé pohosodó teste volt, ritkás szakálla, a ruházata, kegyelmes ur létére, hanyag, a hangja érdes, a beszéde a cinizmusig fesztelen. Nyers tréfák, sikamlós viccek kedvelője, de trágár szavakkal néha olyan megdöbbentően okos dolgokat mondott, amelyekre az embernek elállt a lélegzete. Tiz percig hallani őt, elég volt arra. hogy meggyőzze az embert, hogy akivel beszél, itendldrvüli elméjű és élettapasztalatu ember. A pozíciója igen nagy volt. Az Isteniben megboldogult közös pénzügyminisztérium osztályfőnöke, valóságos belső titkos tanácsos, a monarchia balkáni politikájának egyik főexponense, a boszniai ügyek intézője, bécsi udvari ember, miniszterek és nagykövetek bizalmasa, emellett pedig a magyar tudományos élet egyik vezéralakja, történelmi dolgokban íőfő tekintély. Alakja körül egész legendakor keletkezett. A magyar közönség bécsi udvari dolgokban való naiv tájékozatlanságával valami rejtelmes embernek tartotta, aki tudója minden udvari titoknak, szereplője minden intrikának. Az a Mr járta róla, hogy egyike annak a két- három embernek, aki tudja Rudolf trónörökös halálának sötét titkát. Rémregényeket hittek álruháé balkáni kirándulásairól, a szitává lőtt szerb nadrágról, amelyben valami ilyen kiránduláskor montenegrói, vagy albán katonák elöl menekült. Ezek a legendák nem mindig voltak ránézve szimpatikusak, — a bécsi udvar közelébe nélő embert mindig gyanúval nézték a magyarok. ő tudta ezt, nem bánta, mulatott rajta, hódította is. A legfesztelenebb’ beszédű ember volt és a legtöbb gombra begombolkozott ember. A cinikusam közvetlen beszéd, a nyers tréfálkozás álarc volt neki, azért használta, hogy az emberek ne férkőzhessenek közel hozzá, hogy ne is lehessen tőle olyan dolgokat kérdezni, amikről nem akart beszélni. A maga dolgairól, azt hiszem, a hozzá legközelebb állók közül is csak nagyon kevesek előtt beszélt, politikai és hivatali dolgairól valószínűleg azoknak sem. Annyit tudni kellett róla, hogy Káliay Béni ‘embere, az ő politikai koncepciójának hive, amely a monarchiát a Balkánra utalta, elsősorban magyar szempontból. Ezt a koncepciót nálunk kevesen értették. Ma már a történelem fhalottaskamrájában van. De nagy koncepció volt, a kiegyezés és a hárma szövetség megkötése óta körülbelül az egyetlen nagy koncepciója a ferencjózsefi politikának 6 erős volt benne a magyar szempont. Thallóczy nemcsak hivatalosan szolgálta-, hanem tudományosan is. „Magyar Fiskális Bál" Prágában 1931. február hő 12 én este a Rádió-palotában A prágai MAR II. reprezentációs bállá Minden prágai magvar ott legyen! Dieetuer bácsival, Diener Hugó nyugalmazott igazgató unral itt a kávéházban ismerkedtem össze, vagy öt évvel ezelőtt. Akkoriban tette át sakkjátszmáinak színterét a szomszéd kávéháziból s tekintetem a fekete mellől átpisiantva e szorgalmas bálbrakosga- tőkra, szívesem pihent meg magas, germán alakján, fehérszakállas, szelíd Mozófusféjén, ezen az egész, szabályos példányán a '„szép öregek1* egyre ritkuló típusának (ma inkább csúf fiatalnak maszkírozzák magukat, amerikai divat után, a versengő hatvanévesek). Aztán, látván, hogy egyre nagyobb tömegekben fogyasztja partnereit, a pincér utján felajánlottam magamat áldozatinak, s ő kedvesem mosolyogva, azonnal le is ült velem, miután, bocsánatot kéirt, amiért egy kicsit töri a magyar szót. ügy a he te dikm yoLoadik játszma után szerencsésem, rájöttem, miért vesztettem el az addigiakat — természetesem azért, ugyebár, merni. Diener bácsinak semmi érzéke nem lévén az én fiatalos, temperamentumos, zseniális és egyéni játék- modoromhoz, a legnajpoleonibb stratégiáival felépített hadállásaimat pocsékká teitte valami óvatos, nevetségesen kisigényű, jelentéktelen válaszlépéssel, aminek lehetőségére az enyémhez hasomló magasröptű és messzemenő baditerv lángelmiéjü alkotója rendesem elfelejt odafigyelni — rövidem szólva: Diener bácsival nem lehet- játszani, mert elrontja az ellenfél partiját, mihelyt 5 is lép. (Mondják, Lasíkemek és Allechirn nek is megvan ez a hibája.) De azért azóta is csaknem naponta leülök vele sakkozná, hogy bebizonyítsam, milyen nevetséges védettemen múltaik eddigi vesztett játszmáim, miután nyilván sokkal jobban játszom nála, amint az holnapi játszmánknál ki is fog derülni. Most azonban nemi erről akarok beszélni, hanem arról, hogy jónéhány évi sakkismeretségünk után, egyszer, a következő húzáson tűnődve éppen, valami hülye hasonlatot mondtam szórakozottan, ahogy a sakkozók szektáik összevissza fecsegni, hogy aszongya „futó, futó, most lép a futó, a futni nca, vagyis barlangi futrinka, másszával rnünüke", miire Diener bácsi, aki, mint mondtam, nem is tud tökéletesem magyarul, elmosolyodott és udvariasan megjegyezte, hogy die futrinka und die nünüke, das sind versehiedene Sadhern — először is a futrinka az bogárféle, a nünüke .meg nem — másodszor barlangi futrinka nincsen, mert a futrinkák mezei bogaraik. Elcsodálkozván, hogy éppen ezeket a népies szavakat ilyen jól ismeri, a parti utám (megint elvesztettem, az átkozott futó miatti) megkérdeztem, nem foglalkozott-e valamikor folk'l or izmussal A^zal éppen nem, különlegesem, mondta, de az ember sokat tanul, ha falut jár. Hát hogy sokat járt-e falut? No, ety kicsit bogarászni szog- taim- Bogarászni ? igazgató urat érdekli az entomológia? Nó, ety kicsit, szogtam gyűjteni. ügy? bogárgyűjteménye vau és mióta gyűjti? Nó, úgy harmincöt-negyven esztendőt. Ejha — és ugyan mennyit gyűjtött eddig? Nó, úgy százötven-kétszázezer fajtát, amennyit éppen lehetett —- ha tetszik érdekelni, tessék felgyöni egyszer, majd megmutatok. * Ma aztán felmentem, mert közben kezembe került Brchm és ott legfeljebb ha negyvenezer fajtát találtam megemlítve — vájjon nem tévesztette el a számot az igazgató ur? A kedves, ódivatú, némefes budai lakásban szőke hölgy nyit ajtót, az igazgató ur leánya, zongoratanárnő, akivel kettesben éldegélnek itt. Rögtön kijön ő maga is az előszobába, ahol tetőig étrő szekrények állnak sorba, a falak mentén. Barátságosan tessékel befelé. Gyorsam elmondom aggodalmaimat, réméivé, hogy ezúttal aakktmatt lesz — de ő, a maga óvatos modorában (erre szokták mondani a sakkozók: mattra a király ide lép), szelídem megjegyzi, hogy ami Brekimet illeti, az éppen csak futrinkamódra végez a bogarakkal, batszóizoldalas kötetében, vagyis futólag. Ha némiképp alaposabb müveket óhajtok látni, itt ez a szekrény, vagy száz kötet szerény töredék a Fauna eotomologica szakmából: ez is jórészt hagyaték fivérétől, Diener Károly egyetemi tanártól, aki először foglalkozott a csalfádban bogarakkal. S miközben méteres fekete dobozokat kezd kirakni az asztalra, az üveges szekrényekből, megtudom még a kővetkezőket. Amit itt látni fogok, az nem általában a rovarok világa, csak egy csoporté: itt kizáróan bogarak vannak, vagyis kemény, fede- lesszárnyu Ízeltlábúak a pókok, lepkék, legyek, rákok, poloskák, méhek, hangyák nem tartoznak ide — ezek, külőn-külön, megint csak ugyanekkora gyűjtemények alapját képezhetnék. S még csak nem is a világ bogarai — ez európai munka eredménye, saját gyűjtés, a svájci havasoktól Erdély bérceiig. Különösen pedig Budapest környéke, mintegy harminc kilométernyi körzetben — Lágymányos, dunai szigetek, pilisi hegyekből körülbelül négyezer fajta, ó igen, feleli kérdésemre, a mi múzeumunk is igen tiszteletreméltó — magon szép gyűjtemény, persze kissé hiányos, főként a magyar országi és erdélyi fajtákban, amikben az ő szerény gyűjteménye valamivel alaposabb. De ez szerencse dolga, ő még akkor gyűjtött, mikor a környék erdeit, bozótjait nem irtották ki — az utóbbi évtizedben rengeteg fajba kihalt a kultúra következtében. Kődben nyílnak a fekete dobozok. Fehér alapon sorba, mikromnyá pontos Sággal beszurkált gombostűk: a gombostűkön alul vízszintes cédula, felirattal, hely- lyet és évvel (ez a legszebb a dologban, magyarázza, emlékezni Mindegyikre, hogy hol és mikor találtam), felül, másik papirkán maga a bogár, szépen szétragasztott lábakkal, kisimított csápokkal. Szédületes tömeg! A formák, színeit, méretek hihetetlen bősége, a büszke szar vasbogár Sói lefelé, a cédula közepén halvány ló, alig észrevehető porszeimecslkéig, amiről csak erős lupán ke resztül vizsgálva tudod meg, hogy éppen olyan bonyolult, szabályos bogárka, mint a lobbi: kemény, csillogó barna chilin fedéllel, csápokkal, szemekkel, lábakkal, a fedél alatt sugaras legyezőszárnnya], szivárvány- színekben. Ezek ősi borok. Csupa remek példány. A nősliény parányival kisebb, a hátán recés csatornák — hogy miért? Hát nem csak azért, hogy a bogarász felismerhesse a nemet, mint ahogy gondolnám: mellékesen arra is Valók, hogy a bimecske lába megkapaszfcod- hassék a síkos fedélén, párzás közben. Mert a nász re pülés éneknél az ősi, az embernél arisztok natikusabb élőknél, a bogaraiknál, az élet csúcspontja, célja és értékűé: évekig vakosk ódnak, lárva- és bábíormában, a KSH. alatt, fák odvábán, barlangok mélyén, hogy aztán néhány hétre, néhány napra, esetleg néhány ónára a szárnyak pampájában fel- stzőkelhes9enjek a Nap félé — tökéletes lények, arkangyalok, akiknek nem ke*l többé rész tvenni a létért való küzdelemben, nem éhesék és nem szomjasaik többé, nem kell enni és harcolni, csak szeretni és 'meghalni, — isteni sors! Obermemsdh! Rajongó himnuszomra, gyönyörűen felépített metafizikai világrendszeremre Diener bécsi óvatosan lép egyet, vagyis szerényen közbeveti, hogy ami a harcot illeti, azért harc itt is van, legalábbis védekező formában. Ezek itt például mindenféle nedveket lövőinek az ©Henség felé, ezek a százféle katicabogarak meg aaért olyan, szánősek, hogy messziről tudni lehessen a manó mérgeket, testük mirigyeiben — ezek meg egyenesen gtázibombát tartanak, mérges és elrejtő füstfelhőt bocsátanak ki magukíbóL Ezek csak barlangok mélyén élnek, hogy senki ne tudjon róluk, vakok és süketek. Ezek a gaíacsinhajtók itt, a szent scaraibeus rokonai, nem igen röpdösnek, kemény jüanban töltik isteni bogárlétüket, ganéjgolyóbost gyúrnak, akkordba, á la Ford — Ez meg a százféle alattomos temetőbogár (morimus fu- nerius) a természet entreprise de pompás fu- nebre-je, csak a döghusban érzi jól magét S miközben azon tüdőnöm, hogy már megint elrontotta a hadállásom, egyre széditőbb iramban váltakoznak az újabb dobozok — megnyílnak az előszoba szekrényei, zuha tagban ömlik a bogárfajok végeláthatatlan sora, dagad és szétterül, elönti a világot. Szédülve állok a színes záporban s tompán ötödik fülemhez, nyüzsgő bogár-lepedőn át a bogarász izgatott, lámpalázas, eifogódott hangja, amint reszkető kézzel emel ld a lávatengerből, gombostűn, valamj görbe, alig látható kukacot: ezt pedig áhítattal nézem meg, mert összesen két példány van belőle az egész világon — az egyiket ő fedezte fel, itt a Lágymányoson, a másikat szakasztott párját ennék, a Rhone völgyében lelték meg, körülbelül ugyanabban az időben. Ájulásomból Elza kisasszony hangjára ocsúdok, aki nábelungd szőkeségében, megjelenik az a|tónydilásban, mint valami Wagueropera Elzája] nem „hazámat és származásomat** kérdi, csak hogy hány cukorral parancsolom a teát * Délután azt álmodtam, hogy 'benne vagyok az irodalomtörténetiben. Az irodalom tör ténet egy nagy fekete doboz százezer gombostűvel. Mozdulatlanul fekszem, hasamon, egy fehér lapon, acélnyárssal odaszögezve. Valaki fö- lémhajol, óriási fehér szakállt látok, szolid, toronyóranagyságu, kék szemeket És dübörgő hangot, amint valakinek magyaráz: ezt tessék uézni, ezt a picikét, elég ritka csoport, mindössze n égyzáz fajtáját is merjük. Azt az erős lupát tessék venni, akkor észreveszi. Megbénulva fekszem, ordítani szeretnék, de nem jön hang és Diener bácsi óvatoson lép egyet, no, mondja, akkor ezzel a fehér futrinkával sakkot adok — és én menni akarok királyommá] és a királyom nem tud sehova lépni. furamd©! Bar Frásza I., Na Műstku 3. Magyarok találkozóhelye. Magyar kiszolgálás. Eredeti magyar és külföldi borok.
