Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-08 / 32. (2549.) szám

2 a> rPm<^A^AG^AR-mRLAI> 1951 8, Betiltják a Hűdé Právot $ bírságolni fogják a minisztersértő képviselőket 80.32 százalék, 1921-lben 38.89 százalék, 1930-ban 18 százalék. Kassa magyansága 1910-ben 70.9 százalék, 19l9-*ben 39.1 száza­lék és mái két év múlva 22.1 eizásalélk. Ugyanié® a jelenség azonban nemcsak a vá­rosokban, Iiian^m a falvaikban is mutatkozik. A „természetes folyamatnak1* magyarázói is akadták. A Prager Presse hasábjain Stunda István és Ivánka Milán dr. vonulták fel argumentumaikkal, Hrusovsky Igor pe­dig parlamenti beszédében fŐslágeraek mu­tatta be azt a Losonc környéki magyar kéz­séget, amelynek lakosai erőszakkal cseh­szlovákoknak akarták beíratni magúikat, mert inkább Kanadába vándor ólnak ki, semhogy egy esetleges hátát revízió alkal­mával Magyarországihoz kerüljenek vissza**. Törköly József dr. azután tegnapi parla­menti beszédében alaposan rávilágított az ilyen argumentólás értékére, a losonci járás- főnököt vonultatta fel koronatanúnak, akire Hrusovsky hivatkozott s aki a leghatározot­tabban kijelentette, hogy „ilyen esetről nincs taidouiíása, ezt az ügyet nem jelentet­ték neki és ő Hrusovsky vaj sohasem be­szélt**. A csehszlovák demokrácia annyira át­hatotta a magyarokat., hogy a csehszlovák nemzethez tartozónak vallották magukat, argumentál Stunda. Ilyen naiv dajkamesék nem téveszthetik meg a külföld közvélemé­nyét. A természetes folyamatra, a hirtelen színváltozásra más, elfogadható magyaráza­tot kél! keresni.. Csak egy magyarázat lehet, amit azonban a bű lágy m i mi sz1e r interjúja kizár, a befolyásolás. Hrusovsky e.gy fa hit em Iá tett meg, amely azonban a holdban fekszik. Beoes már több községről 'beszél. Vegyünk elő tehát egy ilyen falut, hogy ennek vizsga fásával kutas­suk az objektív tudomány módszerei alap­ján a „hirtelen végbement természetes át­alakulás** menetét. A község neve Pályán, a nagykaposi já­rásban fekszik. Lakossága 191(Vbeu 1121 volt, ebből 520 magyar, 541 szlovák. Hogy ez az arány tényleg megfelelt a valóságnak, két adatból ellenőrizhető. Magyarul beszél­ték 708-an, a község lakosságából pedig 609-en voltak reformátusok. Pályán tehát olyan falu, amely még a tizenhetedik szá­zadban színm agyar volt, később azonban — az .velnemzetlenitő** magyar rezsim dicsősé­gére — lassú és természetes folyamattal — elszlovákosodotL A község lakóinak nagy része régó ma­gyar nemesi családnak leszármazó ttja. Most is magyar nevű, református vallása, ottho­Prága, február 7. A prágai kerületi bíró­ság tegnap értesítette a kommunista Rudé Právo felelős szerkesztőjét a pénteki lap el­kobzásával kapcsolatban, hogy a bíróság végzése szerint a Rudé Právo a rendtörvény 34. paragrafusa értelmében betiltható. A tartományi hivatal betiltó végzését azon-1 bán tegnap még nem kézbesítették ki a Ru­dé Právo szerkesztőségének, miután ez a nuíklban magyarul beszélő tőzsgyökeres ma­gyarok azok, akik magyar nemzetiségűnek vallják magúikat. Egyik-másifk családnak két nemesi élőmévé is van. Persze, mert a köz­ség kétnyelvű, szlovákul is beszélnek. Ezt a falut az 1930. évi népszámlálás tiszta szlovák községnek találta. És most lássuk a „természetes folyama­té t“. A nagyik apósi járásfőoöknek 15 végzé­se: 15.358-1930. Szülágyiné Lehotay Mária. „Nem magyar, mert a magyar nyelvet hi'bá- san beszéli**, mondja az indokolás, tehát szlovák nemzetiségűnek inatik be. 15.358- 193Ó. Szi lágyóné Oláh Teréz- Hasonló indo­kolás, hasonló végzés. 15.358-1930. Szilágyi Sándor és négy kiskorú gyermeke. Detto. (Spróvne neovládajú.) 14-957-1930. Baüoghné Oláh Zsuzsánna. Detto. 15.367-1930. Pénzes- né (nemes) Kontray Zsuzsánna. 15.367-1930. Pénzesné Böszörményi Helén. 15.367-1930. Pénzes Lajos. 15.359-1930. Balogh József (de T-egenye). 14.955-1930. Baloghné Szilágyi Helén, 14.955-1930. (óvári és somlyai) Szi­lágyi István. 15.359-1930. (Tegenyeá) Balogh József. 15.357-1930- Baloghné Körőskényá Juliánná. 14.956-1930. Baloghné Egry Zsu­zsáján a. 14.955-1930. Szilágyi Mária. 15.366- 1Ó30, Lehotay Sándor. Valamennyinek a nemzetiségét szlovák­nak állapítja meg a járásfőuők. V alameny- nyinél az az indokolás, hogy nem beszéli hélyeeen a magyar nyelvei. Mert Páflyin lakossága egy érdekes és za­matos magyar dialektust beszél. Ezen a jog­törvény értelmében fellebbezéssel élt A kommunisták ellen a parlamentben is szigorúbban fognak a jövőben fellépni. A házelnökség, mint már tegnap jelentettük, azokat a törvényhozókat, akik a teremben megsértik a kormány tagjait, nemcsak rendreutasításban fogják részesíteni, ha­nem a diéták egy részének megvonása for­májában pénzbírsággal is sújtják. Malypetr elnök egyúttal úgy rendelkezett, címen az egész palócságot ki lehetne zárná a magyar nyelv közösségéből. A nagykaposi járósfőnök mint nyelvé­szeti szaktekintély s miint a magyar nyelv tisztaságának őre és védelmezője?! Nem megható látvány? Valamennyi szlováknak beirt pályini ma­gyar otthonában csupán a magyar nyelvet használja és ezt tanukkal is igazolja. A benyújtott föllebbezésnek nincs halasz­tó hatálya. A járási főnök akaratából Pályin egyelőre szlovák községgé alakult. íme, a gyors és ^természetes*4 folyamat magya­rázata. De nézzük csak meg az akt a számokat! Egy-egy szám alatt háronunégy magyar csa­lád nemzetiségét változtatta meg sommásan a járási főnök. 14.955 az első akta száma. December 18—24 között állították ki a végzéseket a já­rási hivataliban. Ám a Bajánháza -községre vonatkozó ak­ták már a 14.767 számmal kezdődnek. Há­rom községre vonatkozólag 100 aktaszám alatt 300 végzést hozott a nagykaposi járás- főnök. Ez a három község: Baján, Mátyóc és Pályin. Sorba futnak be a többi községek panaszai is. • A nagykaposi járás magyarságának arány­száma az 1921- évi népszámláláson 56.63 százalékot tett ki. Csodálkozni fog-e valaki ezek után, ha ez az arányszám most 35 szá­zalékra csökken? Benes interjúja szerint lényeges eltolódá­sok a nemzetiségi viszonyokban neon követ­Igen, igen, a minőség! .... ....—■ It t a legfőbb ideje, hogy Gottdiener pezsgőt igyunk! hogy a kommunista képviselők közbeszólá­sainak ellenőrzésére hasonló esetekben a házelnöki iroda valamelyik tisztviselője köz­vetlenül a miniszteri padsor mögött foglal­jon helyet és minden sértő közbekiáltásról azonnal tegyen jelentést az elnöknek. keztefc be. Lényegesek nem, csupán Uogvé- rott 20 százalék, a kaposi járásban 20 száza­lék, itt-ott 15—30 százalék, eemmáesetre sem lényeges eltolódások, de elegendőek ahhoz, hogy a magyarság arányszáma a ve­szedelmes határhoz nyomassák, vagy az alá is süllyedjen. Mindez rövid kilenc esztendő „gyors természetes folyamatának44 eredmé­nyeképpen. A „hírhedt44 magyar népszámlálás, ame­lyet Benes miniszter annyira túlzónak de­klarál, az elismerten legnagyobb „magyaro­sítás44 periódusában, 1900—1910 között a kö­vetkező diadalokkal dicsekszik. Mosómban 29.0^ról 34.9-re, Sárosban és Szepeebea 65- rő! 10.4-re emelkedett a magyarság. Ezek a rekordok. Ellenben csökkent a magyarság száma Biharban, Marostordában, Háromszé­ken stb. Húsz százalékos ugrásokat, ilyen hatal­mas természeti csudákat nem ismert a ma­gyar statisztika, de a világ semmifajta sta­tisztikája sem. íme, igy fest a népszámlálás kérdése, «« a* eminens kisebbségi probléma, a valóság­ban és ezért örvendene a magyar kisebbség annak, ha a külügyminósnter tényleg tág te­ret nyitna a kérdés nemzetközi fórumon va­ló tárgyalásának. Hiszen ha hiibák történtek, azok egy kis jóakarattal reparálfhatók len­nének, és inkább elviselhető egy kis pre»- tias-sérelem, mint az a kellemetlenség, hogy a népszámlálás örökös támadási felüle­tet nyújtson a csehszlovák kormányzat tó- sebbeégi politikája ellen. VISSZA A HÁBORÚBÓL Erich Mária Remarque regénye (Copyright by D. feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan is tiloe.) (43) A nők izgalmas titka lapos disznólkodás- sá egyszerűsödött és mielőtt még egyáltalán tudtunk volna valamit a szerelemről, már a legdurvább formában és nyilvánosan sorra vizsgáltak bennünket, hogy nem vagyunk-e nemibetegek, miközben, természetesen, nem maradhattak el a legmyersebb célzások; mert ez volt a szellemességnek egyetlen fajtája, amely a katonaságnál tenyészett. Ahol a drill kormányoz, otthon van a trágárság. Éléin te undorodtunk tőle. Aztán megszoktuk. Sokan közülünk szenvedtek miatta, de a kaszárnyában nem lehetett különcködni, a lövészárokban uvég kevésbé. És ha egyik* másik fiú kezdetben nem volt is olyan, meg­változtatta az a szörnyű éleit az irtózat és a halál tőszomszédságában. Csak a legprimití­vebb ösztönök maradtak meg abból a ködből, amelyben csakhamar elmerült minden. Az­előtt; és nagy szükség volt rájuk, hogy meg* védjenek a megőríiléstől. Vágyak puffadtak és buTjánoztak mértéktelenül. A fantázia be­léjük fül f, a nélkülözés égyre növelté Őket •és ha este együtt kuporogtunk és valaki egy nő melléről meg a hátsórészéről beszélt, ak­kor talán csak a békére gondolt és mikor egyre izzóbb színekkel ecsetelte háboruelőttí szerelmi kalandjait, talán mégint csak a bé­kére gondolt és mikor leittuk, magunkat és szaladtunk a bordélyokba, akkor megint néha egyéb hajtott bennünket, miut a bűvös azó: Béke, minden reményével és feueketlen kétségbeesésével. Közben azonban felnőt­tünk benne és a látásnak és egzisztenciának ez a módja észrevétlen ül mélyen belénk- eve magái. A nélkülözés hosszú hónapjaiban és a ki* vánkozások forró óráiban némelyik bajtár­siunk számára nem volt más setfitség* mint Fordította; Szabó Lőrinc mesélni, mindent elmesélni, valami furcsa mámorban, egyre aprólékosabb részletekkel. A saját feleségéről csaknem mindegyik hall­gatott, de némelyik már annyira ekothadt, hogy érre sem volt képes. Valentin őrállás közben minden élményét, elmondta nekem és töméntelen sok tanácsot adott. Ledderhose alig néhány héttel a szabadsága után már minden gátlás nélkül, nyálát csurgatva fe­csegett otthoni éjszakáiról és Franz Elster- inann Irinájáról mindnyájan tudtuk, hogy Franzit megkötözni és nádpálcával verni volt a legnagyobb élvezete. Elstérmann örült, hogy megszabadult a bestiától, mert a puha kövér nők voltak a zsanéré. Mindezt csaknem gondolat la la nul hallgat­tuk, mert a harctéren minden trágárságból még niindi.g a békevágy kiáltott.. A nők béke voltai — ezért beszéltünk annyit róluk. És Odakint fontosabb volt életben maradni, mint azon elmélkedni, hogy ebben a durva és vas­kos légkörben nem veszett-e el valami, ami régebben csaknem a világét jelentette szá­munkra. A fákról szikrázik az eső és én felhajtom a galléromat. Most gyakran vágyom gyöngéd­ségre, félénk szavakra, lendülő, távoli érzé­sekre; szeretnék kijutni a zabálás, alvás és gyilkolás iszonyú egyformaságából. De mi lenne, ha csakugyan sikerülne, — ha megint eljönne a régi puhaság és messzeség, ha va­laki csakugyan jó akarna lenni hozzám, egy karcsu, finom asszony, mint az az aranysisa­kos és puha csuklós — mi lenne, még ha csak­ugyan ránk borulna is, végtelenül és önfe­ledten, egy kék és ezüst este mámora...? Nem tolulna közbe az utolsó pillanatban a ringyó kövér képe, nem nyeritené közbe a •aszárnyai altisztek hangja a disznólkodáso- kat, nem tépnék széjjel és nem lyukasztaná­nak rostává minden tiszta érzést emlékek, beszélgetésfoszlányok, bakavaskosságok? Ah, tulajdonképpen még valamennyien szüzek és érintetlenek vagyunk, de a fantáziánk szétrombolódott, anélkül, hogy észrevettük volna. A lélogzetfojtő, a szilaj, a szél, a ho­mály, a kérdés — mindaz, ami még megvolt, amikor Adélé és a többi lány után futottunk a lobogó lámpafényben, — többé soha nem jött vissza, még ha nem ringyónál voltam is, és azt hittem, hogy ez más és a nő eszeve­szetten ölelt és engemet rázott a vágy. Utá­na mindig szomorú voltam. A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoegő Fürdő Napfény Diéta Igmandi deserfiviii Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletben. Akaratlanul egyre gyorsabban megyek és nagyokat fújva lélekzem. Vissza akarom sze­rezni — akarom, kell, megint. Legyen me­gint úgy, mint volt, különben semmi értei­mé az életnek. Nincs kedvem most otthon ülni; — még kell egy kis lárma, egy kis mozgalmasság, elhatározom tehát, hogy elmegyek a Wald- maian-ba. Ez egy kirándulóhely, a város kö­zelében, ahol minden este tánc járja. Már többször voltunk ott és tudom, hogy a többi­eket is ott találom. Willy azt mondja, hogy néha Adélé is megjelenik a vendégek közt. A Waldmann kertrenyiló termének vala­mennyi ablaka világos. Táncotok árnyékai siklanak a kihúzott függönyön. A söntésnél állok és Willy után nézelődöm. Minden asz­tal tele, már egyetlen üres szék sincs. Ezek­ben a háborút követő hónapokban valóság- fal őrjöngéssé fajult a szórakozás vágya. Jön Willy, a hasa fehér és csak úgy csil­log. Egy átfestett katonaköpenyből cutaway-t csináltatott magának, elsőrangú fecskefarkot, ami most annyira divatos. Hozzá világos mellényt vett és felhúzta az apja nadrágját. A szemem majd belevakul, ahogy nézem. A cut fekete, a mellény fehér, Willy haja vö­rös... ő maga megelevenedett zászlórúd. — Jó, hogy jösz, Ernst, — kiáltja lelke­sen, — este táneverseny van, valamennyien indulunk, remek dijakat tűztek ki! Félóra múlva kezdődik. Addig tehát még lehet trenírozni. Wílly- nek valami bokszbajnok-féle hölgye van, — hatalmasan fölrakott test, erős, mint egy meklenburgi. Onestepet gyakorolnak, aminél a gyorsaság a fő. Kari viszont az élelmiszer- központ egyik hatásos megjelenésű női sze­mélyiségével táncol, aki láncokkal és gyű­rűkkel úgy felcicomázta magát, mint egy szánkó elé való paripa. Kari tehát kelleme­sen egyesit! az üzletet az élvezéssel. Albert azonban ... Albertét hiába keresem az asz­talunknál. Később, kissé zavartan, átkössön hozzánk az egyik sarokból. Ott ül egy szőke lánnyal

Next

/
Oldalképek
Tartalom