Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-28 / 49. (2566.) szám

2 t^<^A\\g^arhthlai> magáévá teszi-e a liberálisok kierőszakolt törvényjavaslatát. Olivér Baldwin kilépett a Labour Partybél London, február 27. Tegnap tijabb kilé­pés történt a munkáspártból s a kilépő a Mos- ley-csoporthoz csatlakozott A kilépő képvise­lő Olivér Baldwin, a konzervatív párt fejének szocialista fia. Kilépését azzal indokolta, hogy a munkáskormány tehetetlenül szemléli az egyre növekvő munkanélküliséget és a gazda­sági krízist. Baldwin az eljövendő választáso­kon minden párttól függetlenül jelölteti ma­gát Jövő héten választják meg a parlamenti vizsgálóbizottságot A csütörtöki ülés napirendje — Fölülvizsgálják-e a volt miniszterek vagyoni helyzetét Prím, február 27. A képviselőiház elnök­sége ma délelőtt ülést tartott, hogy megte­gye a tavasai ülésszak első ülésére vonatko­zó rendelkezései*. Az elnökség elhatározta, hogy a március 5-én délután 3 órakor kezdődő tilée napirendjére töri ne Ausztriával a volt osztrák monarchia alkalmazottainak nyugdijára vonatkozólag kötőt* egyezményt a Stránsky-Stribrny ügyben a parlamenti vizsgálóbizottság megválasztását. A jövő héten a csütörtöki ülésen kiriil pénteken is ülésezik a Ház s valószínűleg csak pénteken kerül sor a hu­szonnégy tagú vizsgálóbizottság megválasz­tására. Az elnökség foglalkozott Pergler volt kép­viselőnek ama kezdeményező javaslatával, amelyben javasolja a volt és jelenlegi mi­niszterek vagyoni viszonyainak felülvizsgá­lását Az elnökség megállapította, hogy a ja­vaslaton csakis húsz képviselői aláírás van, miután Csűrik képviselő visszavonta az alá­írását és Pólyák szlovák néppárti képviselő beteg. Azonkívül kétessé vált az is, vájjon Pergler aláírása érvényes-e, miután mandá­tumától megfosztották, mielőtt javaslatát sza­bályszerűen huszonegy aláírással ellátva a képviselőháznak benyújtotta volna. Benyúj­tottnak csak akkor lehet tekinteni, ha vala­mennyi formalitásnak megfelel, ami eddig még nem történt meg. Ugyanolyan tartalmú javaslatot nyújtottak be a kommunisták is, csupán radikálisabb szövegezésben. A kom­munisták ugyanis nemcsak a volt miniszte­rek, hanem egyúttal a törvényhozók, azok feleségei és hozzátartozói vagyoni állapotát is felül akarják vizsgáltatni. A belpolitikában a jövő kéit csütörtökig tel­jes csend uralkodik. Az e hétre bejelentett minisztertanácsot a jövő hétre halasztották ed, miután Udrzsal miniszterelnök egy heti üdülés céljából Kaxls- badba utazott. A jövő hét végén ismét meg­kezdődik a parlamenti munka s valószínű, ho~*7- hnévéiig fog tartani. Ungvár memorandummal fordul a kormányhoz A reichenbergi iparkamara elnöke elitéli a gazdasági elszigetelést okozó külpolitikát Liebig Szamarai elnök a szomszéd államok elzárkózó kereskedelempolitikájáról Teljes a forgalomszünet Magyarország és Csehszlovákia közt kétségbeejtő pénzügyi helyzetének szanálása érdekében Ungvár, február 27. (Riisziiisskód szerkesztősé- gitoktól.) Ungvár város tanácsa keddi ülésén meg­döbbentő képe tárait a tanácstagok elé a város kétségbeejtő gazdasági helyzetének. Kisült, hogy a városra kényszerűek beruházási és városfejleezstésá program céljaira beígért szub­venciók csak Ígéreteik maradtak, Ungvár városa, ■me ok éli, hogy összes építkezések kénytelen be- j szüntetni, mert nem readefikeziik azokkal az Öeese-j iPrdÖte, február 27. A reichenbergi keres­kedelmi és iparkamara közlekedésügyi bi­zottságának ülésén .Liebig Theodor kamarai elnök többek között kijelentette, hogy* szinte az a látszat áll fönn, mintha a szom­szédos államok tervszerűen azon dolgoz­nának, hogy Csehszlovákiát gazdaságilag izolálják és csehszlovák áruknak hozzájuk való behozatalát úgyszólván teljesen lehe­tetlenné tegyék. a tárgyalásokat uj'ból fölvegyék. A tárgyalá­sok kezdetét márciusra hirdetik. Hogy kedve­ző atmoszférát terem tsenek, célszerűnek tartja a reichenbergi kamara, hogy még az újabb tanácskozások megkezdése előtt mind­két állam tegye meg a szükséges intézkedé­seket s a kereskedelmi szerződés érvénytele­nítése következtében tett kölcsönös óvintéz­kedés eket (behozatali tilalom, behozatali jegy­rendszer, stb.) ismét nullifikálják. gokkel, melyeknek fizetését állami erabvenoíőtoból vélte élMbémi. A városi tanács ennek a toeteíszftiroiíális helyzet­nek tudatában, megbíz!® aa elnökséget, hogy szerkesszen egy mindent magába foglaló mentő* nandumét ée küldöttségileg nyújts* At a kormány­nak, kérve e leggyorsabb segítséget, ment ktöönbe® a város anyagi helyzete tfesoecanMk. A tanács a határozatot egyhangúlag hómba, tehát hoasájániiltaik ások a cseh tagok is, akfflk a most féibenmaradt beruházásokat enoeMdeg'ón tekinté­lyük latbavebésével eworgalmaízták. A oseszlovák külkereskedelem legjobban tükrözi vissza a gazdasági helyzet kedvezőtlen voltát. Mint előrelátható volt, a Magyarorctággal való sgeraódésnélktli állapot, amelynek hatását mindkét részen lebecsülték, úgyszólván telje® fergalom- szünetéltetésre vehetett a két áHam kö­zött. Ezt a legjobban érzi a textilipar. A reichenbergi kereskedelmi kamara szünte­lenül azon fáradozott, hogy a . két állam között Valamennyi hivatott tényezőnek oda keU hatnia, hogy a bojkottmozgalom rnegegiin- jöa e a légi üzleh összeköttetés *mét fölvétessék. Másrészről is fenyegetnek kereekedelempoü- tiikai bonyodalmak. Lengyelország a kereske­delmi szerződés revízióját követek, amely bi­zonyéra a csehszlovák eccparAper terhére megy. Ausztria újabb követelései jegyzékét nyújtotta át. Nyugtalanitó m a körülmény is, hegy Ausztria törekvése arra irányai, hegy s*o- renabfc gazdasági kapesolatekat tearemtee* más államokkal, különösen Magyannr* ssággal. liebig etnök óva inát » illetékeseket at­tól a gondolattél, hogy a e«ebszlo»vák-oe#- trák szenődést felmondják. mert ezzel az adott kőrülanényeík jne®ett a* államiközi árucserének kettősem veszedeb mee biaooytailaínságát idéznék elő. Végül pa­naszkodik amiatt is, hogy Németországot illetően eddig semmi komoly lépés nem tör­tént és kívánatos volna, hogy a sokéves megszakítás után végre kezdetüket vegyék a rendes kereskedelmi tárgyalások. Hogy Csehszlovákká* a szomszédos áíla- mok gazdaságilag izolálni akarják, ebben a hivatalos csehszlovák politika is vétkes, inért eddig nem tudta elérni azt, hogy ép­pen a szomszédos államokkal, amelyekkel a gazdasági kapcsolatoknak természetsze­rűleg a legszorosabbaikuaik kell lenniük, olya® barátságos atmoszférát biztosítson, amely előfeltétele a gazdasági közeledés­nek. Hangsúlyozna, n«gy OehSzlovákiá­nak hozzá kell fognia a vámok wökkensté­Éppen ezért ftdMfesü « angol kormány ja­vaslatát, amely arra teádéi, hogy a légion te* saibb árucikkeknél a vámot busa-huszonöt százalékkal leazállátsák. Az amerikai Worlddapok gazdát cserélnek Newyork, február 27. Negyvennyolc órás iz­galmas biróságii tárgyalás után a három World-Lap sorsa eldőlt. Mint ismeretes, a bá­rom fiú eladhatja a Morning worldot, az Eve- tála után a kiadóvállalat gazdátlanul ma­radi Fulitaer utódai a végrendelet módosítá­sát kérték « a*t kívánták, hogy aaabad kézből eladhassák: a l«pot A bíróság • kérésüknek most eleget tett s ennék következtében a bá­rom fiú eladhatja a Morning póridét, az Eve- ning Worldot és a Sonday Worldot. A lapokat a Seripe How&rd kocssáéra vem ót, amely a bárom orgánumot Atesoportoftitja, kettőt kő- sCHök beolvaszt saját lapjaiba, a harmad! kát vfesont beszünteti. A bárom PuMtxer-lap vállalatának iftahmmMai m utóbbi napokban beorikw erőfesahéseket tettek, hegy * kapókat megtarthassák, de csak hatszázezer dollárt tudtak összebosni, amely össneg kevésnek bizonyult az Átvételre. VISSZA A HÁBORÚBÓL Erích MárJa Remarque regénye (Copyright by 0. Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (59) Kis szünet. Aztán folytatta: — Látod, Ernst, akármilyen bután hang­zik is: soha sem éreztem olyan erősen egy felhő élményét, mint akkor és talán soha­sem fogom még egyszer érezni. Akkor olyan kevés Időnk volt élni, hogy minden élőt mé­lyebben és erősebben éreztünk, mint az­előtt, meg azután. A halál állandó nyomása teremtett talajt az efféle élmények számára, úgyhogy az érzéseink aknákként csaptak be­lénk. Soha nem éreztük vadabban és erő­sebbe® az életet, mint azokban a pillanatok­ban, amelyekben csaknem kicsúszott a ke­zünkből. Hiszen rajta kívül semmink sem volt! Ma már megint összekapcsolódtunk eggyel-mással, az élet megint szokássá válto­zott bennünk és elveszett számunkra a hirte­len, az intenzív, a világnak az az őrjöngő beszivása, az életvágynak az a pergőtüze egyetlen kis szakaszra. Ez tesz minket üres­sé, nyugtalanná, csalódottá, minekünk sem­mi sem elég és néha szinte honvágyunk tá­mad visszamenni azokba a pillanatokba, •amelyekben már nem láttuk az életet, ha­nem úgy néztük, mint egy víziót... Ludwig szavai különösen hatnak rám. Hallgatóin, amit mond, mégis úgy érzem, mintha aludnék és egyáltalán nem volnék a szobában... mintha megint, egy ködös esté­tien volnék, amelyben előremasiroztuhk és én boldogan éreztem egy kis fény végtelen vigaszát, mialatt el botorkáltunk egy féiig-fö- dött fedezék előtt, ahonnan homályos gyer­tyafény szűrődött ki, ... mintha, égy Vissza­vo nuló után, megint a tiszta szeptemberben áJlnék, egy magányos szilfa alatt, amelyről FordifoHa: Szabó Lőrinc nesztelen hullottak a levelek és én minden porcikámban éreztem az ősz és az idő szo­morúságát, — mintha megint a zárótüz vo­nala mögött feküdnék a housthoulsti erdő­ben és a novemberi lomb és föld keserű szagát szívnám... Különleges erővel özönlenek most felém a képek... egy perccel az Arras melletti tá­madás előtt egy roppant rózsamező képe je­lent meg előttem és egy nő arca lebegett fö­lötte ... Hem Lenglet-ben, a falusi főucca egyik sarkában, mialatt az ebéd jött, az érez­tem, hogy végtelenül kiterjedt és hosszú éle­tem volt és én vágytalanná teljesedtem, mint egy érett gyümölcs... és sohasem fogom el­felejteni a pipacsokat, meg a két fecskét a stadeni pionír-parkban... Végigsimitom a dívány támláját — Ludwig, — mondom, — egy este, me­netelés közben hallottam egyszer egy száj­harmonikát ... sötét volt és előre kellett men­nünk és én előzőleg valami történetet olvas­tam egy könyvből... attól a néhány szomorú hangtól abban az esős éjszakában már soha­sem fogok szabadulni és sokat odaaduék érte, ha még egyszer hallhatnám ... gyakran még ál momban ie üldöz... Bólint. — És ha megint hallanád, már nem az volna, ami volt, Ernst... Kezére teszem a kezemet: — Ugv beszélünk, mintha öreg emberek volnánk, Ludwig. — öregek is vagyunk, Ernst, — válaszol. Fölöttünk, az emeleten, valaki zongorán gyakorol. Vékonyai! szivárognak a sápadt hangok a mennyezeten át. Magunkba süppedve ülünk a szoba szürke I magányába®, mintha tévedésen kaptak volna magunkat, amelyet mér nem lehet jóvátenni — Gyere, járjunk egyet, — ajánlom Lod- wignak. Puha síéi kóborol az utcákon, már benne van a nyár sejtelme. A fák ágai közt finom, kék pára. Kacagó lányok futnak át az estén. Ludwig lekapja a sapkáját. — Ernst, — mondja vadul és izgatottan — ha az ember itt áll és látja ezt, a fákat, a kövér bimbókat é® a lányokat, hiheti még, hogy egyszer egy másik ember hasába döfte a szuronyát? Másvalaki lehetett az, nean én, Ernst 1 Nem felelek. Ludwig vállon ragad és úgy ráz: — Néha álmodtam róla, olyankor megint beledöfök, de csak nehezen bírok előrejutni, akármilyen kétségbeesetten feszítem is min­den erőmet és közben az az ember folyton beszél-hozzám és lassan és szomorúan fenye­get az ujjával. Olyan tisztán látom, hogy meg tudnám számolni a szálakat a körszakálla hegyén, amint beszéd közben csillognak a napban. Te nem álmodsz sohasem? Kirántom magamat. — Hallgass, Ludwig, — mondom, — az Istenért, hallgass már! Ludwig sápadt és magánkívül van. ügy nézünk egymásra, mint rabok, akik már nem bírják tovább. Aztán karóníogom. — Na, irány a Hollandi lugas! Még van pénzem. Szopjuk le magunkat A bár zajos levegőjében Karira bukka­nunk. Az arany sisakos lány ül mellette, akit akkor láttam, amikor Anion Demuthtal ta­lálkoztam. Milyen régen volt! Most semmi fiúsat nem érzek benne. Iszunk. Egy szünetben ész re veszem, hogy Ludwig előrehajolva, dermed fon nézi a lányt. Az ar­cában annyi tépetts^g, reménytelentől! vágy és fájdalom van, hogy sejteni kezdem, mi gyötiri. Kezébe kényszerűek egy pohár cher­ry brandyt. Iszunk és iszunk és nemsokára semmiről sem .tudunk többé. IL L A kaszárnya széles, piros téglaépülete kint van a váróé végé®. Lassan megyek a gyakor­lótéren át As ablakokban napozni kirakott ágynemű. Balra a kantin, jobbra a toborzó­irodák szárnya. Mindenfelé feliratok jelzik az utat azokhoz a szobákhoz, ahol önkénte­sek jelentkezhetnek. A folyosókon bőrszag keveredik dohos le­vegő, izzadság és megsavanyodott kenyér bűzével Néhány ajtó nyitva. A félsötét he­lyiségekből ágyak csupasz vásznai és üres szekrények ásítanak Egy őrmester elmegy előttem. Az irodák közelében katonáik hemzsegnek, —• Hol lehet jelentkezni? — kérdezem az egyiket Tetőtől-talpig végigmér. — Most szalajtottak az anyád szoknyája mellől, mi? -- kérdez gúnyosan. Másik katona lép melléje, keze a zsebé­be® és rámreccsent: —- Katonásd! kéne, be? Előbb ide egy cigit! Nyugodtan nézek a szemébe. Közelebb nyomul: — Nem hallottad, majom? Ide a cigit! Vagy elmáugoroljalak egy kicsit? Nem ax első volna, mi, Ottó? — Szélesen és öntette® nevet és himbálja magát — Azt hiszed, kor- zózui szokás mifelénk? lógsz bámulni, pa­tt ika. Itt kemény munka folyik. Semmi szük­ség forradalmi slapajokra. — Ember, fogd be azt a tejfeles szádat és ne hülyülj, — mondom, — olyan pasikat, mint te, reggelire szoktunk elfogyasztani az én időmben. A többiek nevetnek. — Rossz céghez fordultál, Schorse, -- vi­gyorog Ottó. — Hát mér nem mondod rögtön, hogy tu­dod a dürgést. —• morog bosszúson Sohorse és a hüvelykujjával hátrafelé bök: — Ott a bejárat Amerikai püspök mozgalma a háborús adósságok elengedéséért London, február 27. Stires, az amerikai long-islandi episzkopális egyházkerület püs­pöke, mozgalmat inditott aziránt, hogy a* Egyesült Államok engedjék el a volt szövetségesek egész háborús adósságát. A püspök, áld reméli, hogy mozgalmához valamennyi amerikai keresztény egyház csat­lakozni fog, arra hivatkozik, hogy Amerika sokezer alattvalójának életét mentette meg azáltal, hogy későn avatkozott bele a háborúba. Ezek a megmentett emberéletek sokkal többet érnek azoknál a dollármillióknál, ame­lyeket a háború folytatása érdekében a szö­vetségeseknek kölcsönöztek. — Nem lehet — mondja a püspök — vér­es pénzáldozatot egyszerre megtakarítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom