Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-20 / 42. (2559.) szám

1931 február 20, péntek. ^rk<^Ma<sVarHIMíAR Pannónia Szálló Budapest Vili., Rákóczi-ut 5. Elsőrangú srállr. Az előkelő családok régi, jó- h rnevű ta álkoíőhe yc a főváros központjában. A legmodernebb felszerelés és minden kénye­lem. Fürdők. Hideg es meleg folyóvíz minden szobában. Mérsékelt árak. Politikai halottak kisértetjárása Szlovensikó, február 19. A prágai Rudy Vé­cé mik szenzációs közlései nagy feltűnést kel. tettek Sz'.ovenszkószerbe, bár mindenki bisztá- bán lehetett és tisztában volt már eddig is azokkal a kétes inteciókkal, amelyek a Szap­panos Lajos által megszemélyesített s „orszá­gos magyar gazdasági egy&ég^-nek elnevezett Lelley-féle pártalakitási kísérlet mögött meg­húzódnak. Ennek a cseh lapnak leleplezése még élesebb megvilágításiba helyezte ezt az önérdekek által fűtött, hírhedt kisded társasá­got, amely a nópámitás, a tömegfélrávezetés le­hetőségeire számítva „zászlöboutő" nagygyű­lést hirdetett vasárnapra a pozsonyi Vigadóba. Amióta kisebbségi sorsban élűink, a ma- gyár gazda és földműves egyeneelelküiségé- re s becsületes földszere telére a leglelkd- iemeretlenebb eszközökkel spekulálnak sze­mérmetlen politikai ágensek, akik pénzért mindenre kaphatók, akik hitvány aranya­kért áruba bocsátották idegen nemzeti cé­lok szolgálatára a legdrágább emberi kin­evet, a nemzeti önérzetet. Ezeknek a politi­kai spekulánsoknak hírhedt sorába szegőd­tek most Szappanos Lajos és társai, akiket súlyosan kompromittált politikai múltúk & akiket a magyarság pártjai különböző ma­chinációk miatt már éhekkel ezelőtt kiközö­sítettek táborukból. Politikai halottak ezek, akik nem tudnak belenyugodni abba a megfellebbezhetetlen fénybe, hogy a politikai élebben nincs szá­mukra föítámadás. Maga a magyar nép Ítél­te el őket annakidején s hiába jönnek most „gazdasági" jelszavakkal, a magyar nép nem adhat számukra utólag felmentést A magyar falu népének egy kis töredékét félrevezethették eddig „Hodzea apánk" föl­det igérő gyászmagyarjai, azonban ennek a szűk korlátok közé szorított politikai kon­junktúrának is lejárt már az ideje. Haszta­lan járják most a csallóközi falvakat „uj“ emberekként a magyar kisebbségi politika egykori kompromittált, leviíézfett, kiközösí­tett haszonlesői, a magyar népet már ők sem fogiják tudni félrevezetni s még annak a bizonyos töredéknek kis részét sem fog ják tudni szállítani a prágai megrendelők­nek. A magyar földműves és kisgazda az „or­szágos magyar gazdasági egység" cifra- gúnyája mögött és fölött meglátja a Prágá­ból rángatott, aranyozott zsinórokat és sze­mükbe fog nevetni a kisér te tét járó politi­kai megboldogultaknak. Nem féltjük magyar népűnket a vasárnapi ,jász1 óbontás"-től sem. A „gazdasági prog­raméinál nem lehet félrevezetni, hisz ebben a „programéban nincs semmi olyan, amit a magyarság szövetkezett ellenzéki pártjai már 12 éve nem követelnének, S ha a centraliz­musban megvolna a szándék ezeket megvaló­sítani, már százszor és ezerszer megvalósíthat­ta és megvalósította volna. Zo*a leánya könyvet irt az apjáról Paris, február 18. A közeljövőbe© jétewik meg Za'.'i leányának, Mimé Le B'xxnd-Zolának könyve apjáról, a legnagyobb francia realista regényíró­ról. Ebben a könyvben Zola lánya sok olyan adatot közöl alpjáról, amelyet temiésceteaeirü'lieg senki más nem ismerhetett rajta Icjvü'l. Zola lénye ée élete miég ma ia megoldatlan rejtély és megoldat­lan rejtély maradit volna örökre, ha Zola leánya nem írja meg könyvét Ismeretlenek vo’tak azok a körülmények, amelyek Zolának é» legjobb ba­rátjának, Cézannenak, a barbitsoná festőnek ösase- veszésóre vezetitek. Zola, marat ismeretes, 1‘Oevre cérnái regényében, nem a legkedvezőbb ezmekbe® festette le Cézáraiét, ekóveí azonban a legjobb, legbiffiii'imrj'abb bairátt vns»onyt tartotta fenn. Annál értüefet'enebb volt a regény k©llermet'’en beállítása. Cézanne és Zola a regény megjelenése után nem érintkeztek ,egyik nem kérdezte, hogy miért történt a beállt ás kedvezőt'©® volta, a má- síik ped/g nem mondta- hogy nem volna szabad kósza híiresKtetéeekre adni A regényben ugyan egy festőről lr Zola és az a® alak néha ha* említ Cézanne re, de vallójában nem őróla vau ázó- Csak Zola halóim Uftá® derült ki. hogy :>% tró élete végéig szerette Oézammwt és ma­gában aokwror rágódott azon miért nem békütt ¥' Legjobb baa/it,jévail. A könyv többi p&ae érdekes adatokéit Közö’ Zola bidxmás voltáról, igasoságw*- rotwóről te Jelilemónek eob olya® vonáeáréé, amely tueg erwtgyaráwa <h*tpA mk tévedted*. 5 A kiutasított Színtűé László e pillanatban már nincs csehszlovák területen — mondja a munkácsi rendőrbiztossás vezetője A Udové Novknr szerint Szánthó László román állampolgár és mint ilyet a román hatóságoknak sitiik át Munkács, február 19. (Tudósítónk távirati jelentése.) Két napi teljes elzárkóaottság és titkolózás után a munkácsi rendőribiztosságon tegnap délután közölték munkatársunkkal &z első pozitív adatot Szánthó Lászlónak, a ke resztényszooialista párt volt titkárának holléte ügyében. A rendórbiztosság vezetője csak annyit árult el, hogy. a belügynwúsztétnwn kiutasitési végzését végrehajtották és Szánthó László e pillanat­ban már nem tartózkodik Csehszlovákia te­rületén. Arra a kérdésünkre, hogy melyik országba tették át, illetve melyik országon keresztül tőr j tént a kitoloncolás, e hogy az átadás szabály-1 szerűen ment-e végbe, semmiféle választ nem kaptunk s igy e tekintetben ismét csak találga­tásra vagyunk utalva. Válaszúid en, hogy Szánthő Lászlót közvetlenül n magyar ható­ságoknak adták volna át, mert — mint már említettük —• a ke resztén ^szocialista párt volt munkácsi titkárának átvételét a nyáron egyik­ben már visszautasították magyar részről. Az összes számba jöhető verziók közűi egyelőre az 'látszik a legkézenfekvőbbnek, hogy Szánthó Lászlói rcnnán trlUéten át tolon- ooliák, a kérdés csupán az, hogy jelenleg Romániában van-e, vagy pedig tovább küld­ték onnan Magy<u'országba, Hasonló módon távolították ■©! annak idején a kiutasított Szabó Lajos esperest is. akinek ki­utasítását és kitoloncolását Rornáuiáu keresz­tül hajtották végre. Munkácsi tudósítónk távirati jelentődében utal arra, hogy formailag sehogy sem képzel­hető el Szánthó Lősz'ónak Romániába történt kiutasítása, meri a volt párttikár gemilyeu ala ­pon nem minősíthető román álí kun polgárnak. Ezzel szemben a Lidové Novím olyan értesü­lést közül, hogy o csehszlovák hatóságok megállapították Satnfhó László román a^Kpol&ir ságál j ée ez volt a jogcíme Romániába való kiutasító." * sának. Megkezdődött a prágai gyermekeltanteSő asszony bünpörének Sőtárgyalása A vád négy gyermek „elsiilyesztéséveV* vádolja Novy Rózát — Gyermc- kek sorsa a nagyváros rengetegében ~ Novy Róza sir és védekezik Prága, február 19. A prágai esküd tb író­ság ma kezdte tárgyalni Novy Róza negy­venegyéves asszony bünpörét, aki egy hiva­tali altisztnek a felesége. Az ügyészség négy-ízben! gyermekszöktietiés s egyizbeni csalási kísérőét bűntettével vádolja Novy Rózát A két napra tervezett tárgyalásra összesen harminc tanút idéztek be. A hallgatóság pad­sorait mindjárt a reggeli órákban zsúfolásig töltötték meg az érdeklődők, mert az eset an­nakidején óriási feltűnést keltett a csehszlo­vák fővárosban. A vádirat lényegébe© a kővetkezőket tar­talmazza: 1929 őszén a prágai rendőrigazgatóság az egyik prágai járásbíróság megkeresésére nyomozást indított néhány gyermek sorsának megállapítása ügyében, akiket Novy Rózának nevelésre adtak ki. A nyomozás során olyan körülmények merültek föl, amelyek azt a gyanút keltették, hogy Novy Róza 1922-ben és 1925-ben több gyer­meket tüntetett ©L A vád erre vonatkozólag a kővetkező esete­ket sorolja föl: Novy Róza 1922 májusában megjelent a prágai szülészeti klinikán és megkérdezte az ott ápolás alatt lévő Jakes Ottiliát, vájjon születendő gyermekét nem adná-e hozzá ne­velésre. Hosszasan ecsetelte, begy milyen vi­szontagságos a sorsa egy törvénytelen gye­reknek, hogy milyen keserves sora van a házasságon kívül született gyermek anyjának, végül is Jakes Ottila, akit kifárasztott az asz- szony beszéde, megígérte neki, hogy veEe fogja neveltetni gyermekét. De Jakes Ottilia azután nem a klinikán hoz­ta világra gyermekét, mert jövendőbeli férje Bilinbe vitte az anyjához. Mielőtt elutaztak volna Bilinbe, elmentek Novy asszonyhoz s ott egy tisztán tartott bölcsőben megpillan­tottak egy gyermeket. Novyné megígérte ne­kik, hogy az ő gyermeküknek is ennyire fog­ja gondját viselni, úgyhogy nyugodtan élhet­nek hivatásuknak, anélkül, hogy a gyermek­kel törődniük kellene. Május 18-án megszüle­tett a gyermek, Jakes Ottilia kevéssel az­után férjhez ment gyermeke apjához. Már junius végén Novyné megjelent Bilimben, hogy a gyereket magával vigye, ügy egye­zett meg a szülőkkel, hogy ezer koronát kap nevelési „végkielégítés" címén ó* hogy a szülök bármikor vissza- baphatják gyermeküket. Bizonyos idő múltán az anya vágyakozni kezdett gyermeke után és visszakövetelte Novynétől. Az asszony azt felelte, hogy a gyermek beteg. Kevéssel azután valami írást küldött az anyá­nak, amely szerint a gyermek a német gyermekklinikán meg­halt. Ezzel izemben a lény az, hogy Novy Róza ezen a napon a német gyermekklinikára egy haldokló gyermeket hozott be, akiről azt ál­lította, hogy Jakes Obtili'a gyermeke a jullus 15-én wülofett, »u alig három hónapos. A ki* Jakes öttHia pedig akkor már öthónapos volt A Mimikára behozott gyermek kórlelete sze­rint a gyermek nem volt idősebb két hónap­nál. Ebből nyilvánvaló, hogy Novy Róza nem a Jakes Odüta gyermekét vitte be, Kevéssel a kis Ottilia állítólagos halála előtt Novyné azt irta Jakes Ottiiliámak, hogy gyer­mekét Szlovensakóról hozta vissza egy szü­lésznő, de a gyermek állítólagos betegségéről szót sem irt. A vádirat annak a gyanújának ad kifejezést, hogy Novyné a gyermeket Szl'ovenszkón helyezte el s mi­kor anyja visszakövetelte, egy másik, súlyo­san beteg gyermeket adott 1<4 Jakes OttiUa gyermekéül. Novy Róza viszont azt állítja, hogy a gyerme­ket a szociális gondoskodás intézményének egyik hölgyére bízta rá, akinek a nevét nem ismeri. A hölgy a gyermeket Szlovenszkóra adta ki s aztán betegen hozta onnan vissza. Ebben az ügyben már 1922-ben folyt bűnvádi eljárás Novy Róza ellen, de akkoriban be­szüntették azt bizonyítékok hiányában. A második gyermekeitünési eset Zdársky Emma esete. 1922 augusztus 19.-én egy Zdár­sky Antónia nevű nőnek kislánya született, aki a keresztségben az Emma nevet kapta. Mivel az anya betegség miatt nem szoptathatta gyer­mekét s később férjéhez kellett utaznia, aki Budweisban egy színtársulatnál működött, el­határozta, hogy a gyermekét nevelésbe adja. Válaszolt egy apróhirdetésre, amelyben gyer­meket kerestek nevelésbe, vagy pedig örökbefogadásra. Novy Róza jelentkezeti a válaszra. Elmondta, hogy megbízható, jó francia család­ban tudja elhelyezni a gyermeket. Kijelentet­te, hogy a francia hölgy nehéz szülésen esett keresztül, a gyermek meghalt s a férj ezt el akarja titkolni felesége előtt. Hajlandó egy gyermeket örökbefogadni, de a gyermek any­jának sohasem szabadna jelentkeznie. Zdár­sky Antónia belement ebbe az ajánlatba. Még amikor a gyermek Novy Rózánál volt, kétszer meglátogatta. Mikor harmadszor megjelent ott, Novyné az ablakhoz vezette, az uceára muta­tott és igy szólt: — Látja azt az autótP Ebben az autóban vi­szik el éppen a maga gyermekét. Valóban autó haladt el abban a pilla­natban a ház előtt, de hogy ki ült benne, Zdár­sky Antónia természetesen nem láthatta. 1923 januárjában Zdársky Antónia anyja szintén látni akarta unokáját s mikor ez nem történt meg, az anya visszakövetelte gyerme­két. Novy asszony különböző kifogásokkal ólt, végű} i« kijelentette, nem tudni, mjjon a gyermek életbe vm-e még, mert igen gyönge volt, Amikor azonban Zdársky Antónia mind ener- gijkrsabh lett, egy idegen gyermeket kapott, amelyet, az­után családja előtt saját gyermekének adott let, Novy asszony est a gyermeket apróhirdetés ut­ján Nemécsék Máriától szerezte, egy- prágai cselédlánytól, aki n<erp tudott gondolkodni gyermekéről. Netnewek Máriának Mteba.l*’ esek miniszteri tanácsos feleségének mutat­ta be Zdársky Antódiát. Nemecsek Mária az­után kétszer-háromszor még látta gyermekét Zdársky Antóniánál. Amikor azonban 1925 ben arról értesült, hogy Novyné eltüntetett egy kisfiút, gyanút táplált ő is e Novynéboz* majd Zdárskynóhez ment. így derült ki, hogy Zdársky idegen gyermeket, gondok a ma­gáénak. Mivel azonban a gyermek nem tudott igaza anyjánál megszokni, Nemecsek Mária meg­hagyta Zdárskynénál, akinél ma is van, A ma nyolcéves gyermek szintén tudja már, hogy igazi anyja Nemec&ekné. Az igaz Zdársky Emma nyomtalanul eltűnt A vádirat azután még két gyermekeltüntetéaí esetire terjeszkedik ki. Az egyik eltűnt gyer­mek Vodicska Eleonóra cselédleányé volt, a másik p©dig egy Kejr Antónia nevű leányé. Ez a két gyermek is hasonló körülmények kö­zött tűnt el, mint az előző kettő. A tárgyalás ma egész délelőttiön át tartott & a vádlott asszony kihallgatása egészen a dél­utáni órákiba nyúlt bele. Novy Róza, könnyek közt erősitgette, hogy nem érzi ma­gát bűnösnek és hogy az egyes esetekben mindig az anyák beleegyezésével cselekedett Az elnök minden egyes esetet a legnagyobb részletességgel tárgyai és a vádlottak a vizs­gálat folyamán tett vallomása alapján mutat rá azokra az eltenmondásokra, amelyekbe minduntalan keveredik. — N©veretes vendégek Tátraíüreden. Mint Ótátrafűredről jelentik, hosszabb téli tartóz­kodásra odaérkeaett a szepesi származású hír­neves német színművésznő, Erika von Thell- mamn és a Tátra-szao a tóri um bán folytat kú­rát. Sok előkelő vendég között az ótátrafüred# Gramd Hotelben tartózkodnak Walko Lajos dr. volt magyair külügyminiszter, Vasifi Bey varsói török követ, valamint a németországi Gusbav Adolf-Véréin főtitkára, Brúnó Geisler dr. is. A nagyszerű tátrai tél rendkívül kelle­messé teszi a tátrai fürdőkben való tartózko­dást. — Huszonnégymillió embert vesztett Euró­pa a világháborúban. Géniből jelentik: Hersch dr., a genfi egyetem tanára, a nemzet­közi munkaügyi hivatal megbízásából tanul­mányt folytatott a népesség saporodása és & munkanélkülieégk összefüggésének iro 1 lámá­járól. Hersch dr. megállapítása szerint a né­pesség szaporodása nincsen befolyással a. munkanélküliségre s példaképpen hozz:). M az Egyesült Államok esetét, ahol még ma sem lehet túlnépesedésről beszélni s a umn- kanélküliség ennek ellenére is igen jelenté­keny, Hersch dr. szerint Európa a vilá:g hábo­rúban 24 millió embert veszített. Ebben a számban természetesen nemcsak a háborúban elesett katonák szerepelnek, hanem a polgári lakosság háborús áldozatai Is A nagy em.bar- vesztcség ellenére Európa lakossága 1920- bán már 450 millióra emelkedett, az 1910. évi 445 milliós lakossággal szemben A prof esz- szór szerint a% utolsó három évtizedben « háborúk és a fokozottabb kivándorlás ellené re Európa népessége 100 millióval gyarapo­dott. 1030-ban Horsch dr, számítása szerint Európának (kereken fétomilliánd lakom volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom