Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-20 / 42. (2559.) szám
4 1931 február 20. péntek. Egy rejtélyes ember ismeretlen indokokból baltával szétvagdosta Rembrandt egyik világhírű műremekét A megsemmisített kép értékét kőzet ötven millióra becsülik A rendőrség nem tudja megállapítani a merénylő kilétéi — Hogyan történt a merénylet? Rembrandt másik Anatómiai ©ekéjét, amelyet az amszterdami sebészek megbízásából festett, 1828-ban vásárolta meg T. Vilmos 32.000 holland forintért. A szörnyű módon megrongált Itembrandt- feetmény iránt Európa müértő köreiben erős érdeklődés mutatkozik. Az első híradások alap* ján az a remény kelt életre, hogy a kitűnő hírnévnek örvendő holland restad rátörök valamennyire helyre tudják majd állítani az „Elégett Anatómiát14, ha más módon nem, olyképpen, hogy uj vászonra húzzák. Egy munkanélküli a merénylő Amsterdam, február 19. Rejtélyes motívumai merénylet történt az amsterdami országos múzeumban, amely az egész Hollandia lakosságát lázas izgalomba hozta és a muharrá tok körében világszerte óriási feltűnést kelt. ügy ismeretlen hollandi ember, akinek személyazonosságát a rendőrség kétnapos munka után sem tudja megállapítani, élesre fent baltával össze-vissza szabdalta Rembrandtnak az, országos múzeumban kiállított, világhíres anatómiai leckéjét. Rembrandt, aki a festőművészek között elsőnek ismerte fel az anatómia nagy jelentőségét és az anatómia tökéletes ismeretében festette meg ember testeit, két ilyen tipikus anatómiai tárgyú müvet alkotott. Az egyikkel, a Tulp dr. anatómia leckéjét ábrázoló híres képpel aratja első nagy diadalát 1632-ben. Ez a kép most a hágai múzeumban van. ügy ezt a képet, mint az 1656-ban megfestett második hasonló tárgyú képet, Dévaiam dr. anatómiai léc kéjéi az amsterdami sebésze éh rendelésére készítette s ez az utóbbi kép nagyon megrongált állapotban az amsterdami országos múzeumban volt kiállítva. Ezt a festményt semmisítette meg most már teljesen a merénylő. Tegnap délután egy barminc-harminöt év kő- j zötil férfiú jelent meg az amsterdami o-rszá- j gos muz-eiunban és ott láthatólag elmerült a világhíres remekek szemlélésébe. Kileste az j aikalmias pillanatot, amikor senki sem tartózkodott a közelében és kabátja alól hirtelen élesre fent baltát ragadott ki. A baltával gyors egymásutánban többször rásujtott a vászonra. Az éles vágásokra a vásznon mély hasadások támadtak. Miire az örült tettet a múzeum őr észrevette, a festmény értéke már teljesen megsemmisült. A muzeumór azonnal rávetette magát a merénylőire, kiütötte a baltát a kezéből és maga előtt tuszkolta a múzeumban állomásozó rendiőri őrszobáiba. A merénylőt azonnal a főkapitányságra szállították, ahol megkezdették kihallgatását A rejtélyes férfin azonban makacsul hallgatott és még nevét i* eltitkolja, nemhogy tettének motívumait Ismertetné. Látszik, hogy tudatosan készült a merényletre ée gondoean őrködött azon, nehogy személyazonosságát meg tudják állapítani. Ruháiból és fehérneműiből minden ismertető nyomot eltávolított. Megmotozásakor semmiféle írást nem talál tak nála. A rendőrség pillanatig sem gondol arra a feltevésre, hogy őrülttel van dolga, mert a férfi teljesen normális ember benyomását kelti. A fogházban nem vesz magához ételt és senki sem tudja személyazonosságára vagy tettének indiitő- okaira megszólaltatni. A festmény sérülései borzalmasak. Hét baltacsapás szakította meg a vásznat. A szakadások mintegy harminc centiméter hosz- szuak. Mivel a balt®, élesre volt fenve, a beli asit ás nagyon finom és a hasadok széle nem szaggatott. A megrongált festmény értéke 250.000 hollandi forint, ami 13 7 millió csehszlovák koronának felel meg. A hollandiai sajtóban természetesen nagy izgalommal tárgyalják a rejtélye* ügyet és iparkodnak megmagyarázná a tett motívumaik Miután a merénylőt senki sem ismeri és mivel ö maga minden felvilágosítást megtagad. úgy a nyomozóhatóságoknak, mint az uiságirókmak munkája egyelőre csupán feltevésekben merül ki. Legáltalánosabb az a feltevés, hogy a képrombolő egy beteges ambíciójú festő-művész lehet, aki művészetének termékeivel sehogyan sem tudott idáig érvényesülni és feneketlen elkeseredésében a nagy mesterek művészi alkotásai ellen fordult, hogy Ina azoknak hírnevét alkotásaival nem tudja megközelíteni, bosszúi álljon a művészetkedvelő emberiségein és megfossza Rembrandt műremekének élve-aésétőlL Az „Elégelt Anatómia* története Amszterdam, február 19. A szakértők ma már megegyeznek abban, hogy az amszterdami Rijks-muzeumban történt képrombolás egy elmebeteg ember müve, aminthogy nem is tételezhető föl, hogy egy épeszű ember baltával ne kimenjen Rembrandt egyik örökértékü alkotásának: „Deymann dr. anatómialeckójé“-nek én széthasogasoa a műalkotást. Hasonló kép- rombolások gyakran történtek már, de majd minden esetben elmebeteg volt a tette*. Az utolsó tiz esztendő is fölmutat egy ilyen eae- v.-tt, röviddel a háború után egy ehnezavarodott ember a velencei nemzetközi kiállítás német pavilonjában szét- vagdosta Corinth egyik képét, a „Scbwan- gere Frau“ címűt. ............... Deymann dr. anatómialeckéje a -holland nagymester művészi szempontból legjelentősebb, művészettörténeti szempontból legérdekesebb alkotásai közé tartozik. A müértő közönség általában az „elégett anatómia44 néven ismén. A Mantegna hatása alatt készült festmény 1723-ban egy tűzvésznek esett áldozatául. Az Anatómiát Rembrandt 1656-ban festette, tehát ugyanabban az időben, amikor egv másik csodálatos alkotása, Jákob áldása (Casseli-képtár) elkészült. A vásznon Rembrandt kilenc, alakot örökített meg, akik kőrülállják a hullát, amelyet Deymann dr. boncol. A lángok nagy kárt tettek a festményben s lényegesen megváltoztatták az eredetiben ábrázolt csoportot. A kép előterében zseniális mantegnai egyszerttsitésben fekszik a holttest, mellette Deyman-n dr. alakja magaskodík, feje azonban hiányzik. Egy szolgát látni mellette sötét öltözetben, fehér holland gallérban. A szolga balkezében tartja a hulla koponyájának fedelét, a holttest mellkasa nyitva van. Deymannon sötét kabát van, rásimuló gallérral és fehér kézelőkkel. A megrongálódott képen még egy harmadik személy keze vehető ki, a többi a lángok martaléka lett. A Deymann dr. anatómialeckéjének kompozícióját, amely egyébként sohasem érte el a Tulp dr.-féle Anatómia népszerűségét, föl lehet ismerni Rembrandtnak egy tollrajzában, amely Siix polgármester tulajdonában van Amszterdamban. Az egyszer már elégett és most vandáli-s módon összeszabdalt Rembrandt-kép érdekes pályát futott meg. 1841-ben egy Chaplin nevű londoni műkereskedő 600 holland forintért megvásárolta, a a festmény Chalterhamba, a Príce Owen- féle gyűjteménybe került, majd 1882-ben csekély száz font vételár ellenében visszavándorolt Amszterdamba. Amszterdam, február 19. A képrombolő személye körüli titokzatosság már oszladozó bán van. Tegnap az amszterdami rendőrség még azt sem tudta, ki a merénylő,.mi a neve, még kevésbé sikerült földeritenio a merénylet motívumait. A letartóztatott képromboló mélyen hallgatott és kihallgatása folyamán sem magáról, sem tettéről egyetlen szót sem ejtett. A késő esti órákban némi világosságot vetítettek a homályos ügybe. Megállapították, hogy a merénylő WMlem Frederik Anacux nevű 46 éves magántisztviselő, akt hosszabb idő óta munka nélkül van. Hónapok óta hasztalanul keresett munkát s úgy látszik, hogy sorsának reménytelensége készítette elő lelkileg az eszeveszett képrombolásra. Idáig már eljutott a nyomozás, a merénylőből azonban eddig nem tudtak egyetlen szót sem kihúzni. Konokul hallgat és tettéről, annak indítékairól minden fölvilágositá&t megtagad. Kassa képviselőtestülete megszavazta a városi költségvetést Grosschmid Géza és Halmi Béla kritkája a város háztartásáról Kassa, február 19. (Kassai szerkesztőségünktől). Kassa város képviselőtestülete kedden délután folytatta az 1931. évi költségvetés vitáját Muttnyánszky polgármester elnökletével. Már mint röviden jelentettük, a vita első napján a legjelentősebb fölszólaló Grosschmid Géza szenátor volt. Grosschmid szenátor szerint azérc, hogy a néhány év előtti zavaros állapotokkal szemben ma bizonyos rendezettség észlelhető a városi ügyvitelben, optimizmusra azért még nincsen semmi ok, mert a szükséglet, különösen a szociális kiadások felduzzadása folytán nőt- tön-nő, viszont a fedezeti oldalon beállított tételeknek az előirányzat szerinti befolyása pedig részben, pld. a városi erdöüzemeknél, kétséges. A tervbevett és folyamatban lévő beruházások szükségletei az eladósodást még inkább fokozni fogják é* a költségvetések * városi lakosság egyre süllyedő teherbíró képességével már ma sincsenek arányban, még kevésbé lesznek a jövőben. Ilyen körülmények között, bár a konszolidációra való törekvés megvan, nem lehet szó nélkül elhaladni olyan kiadási tételek mellett, melyek nincsenek arányban a város teherbíró képességével. Nem lehet elhallgatni azt sem, hogy a pénzügyi jelentés nélkülözi az 1926 óta hátralékos községi pótadókra vonatkozó felvilágosítást, valamint nem lehet 6ZÓ nélkül hagyni a városra oly szerződési kötelezettségek hárítását sem, melyek nem állanak arányban az ellenszolgáltatással. Az első ilyen kötelezettség a jegyzői hivatal költsége. Ez az intézmény átmeneti és politikai jellegű, melyet elsősorban az állam szempontjából tartanak fenD, azért az volna az igazságos, ha ennek költségeit is az állam viselné. Ezzel szemben a költségelőirányzatba 892.103 korona van felvéve a jegyzői hivatal fenntartására, amiből csak 100.000 korona térül vissza, tehát a város 792.103 koronát fizet rá érre az intézményre. Az is erősen kifogásolnivaló, hogy egyes dologi kiadásokra sokkal többet irányoztak elő, mint amennyi a valóságban szükséges, ami egyáltalán nem bizonyít amellett, hogy a kiadások leszorítására igyekeztek volna. Ugyancsak nem történtek a város részéről olyan lépések sem, melyek a jegyzői hivatal jelentős tételeinek apasztáeára irányultak volna, de ugyanez a mulasztás megtörtént az annak idején behajtani elmulasztott, később mégis csak behajtott póv adó kérdésében is. Itt régen nagy összegekről volt szó, ezért nem lehet precíz elszámolás helyett azzal a kifogással élni, hogy a város az összegekre bizonyos előlegeket kapott, mert az csak egy töredéke annak a hatalmas összegű, 21 és félmilliós levonásnak, amely az 1927. évi zárszámadás adatai szerint a város javára mutatkozott. A péozügyi jelentés egyébként azzal vigasztal, hogy a költségvetés egyensúlya biztosítva van azzal a 600-009 koronával, melyet forgalmiadé-részesedés cimón a vezérpénzügyigaz- gatóság juttat a városnak. Ha ezzel kapcsolatban a hátralékos pótadó kérdése is megoldást nyerne, ez hosszú Időre kiküszöbölné a költségvetési zavarokat. Újból meg kell kérdeznem, —- folytatta Grosschmid dr. — gyakorolta-e a város ezen adók behajtása és elszámolása tekintetében betekintés! és elszámolási jogát és megtette- e azokat a közigazgatási, esetleg bírói lépéseket, melyeket a város ezen követelésének rendezése céljából már éveken át javasoltam? Hasonló ügy a kaszárnyák ügye, melyeknek a bérjövedelme aránytalanul kicsi a fenntartási költségekkel szemben, amik a várost terhelik. Ezúttal is négymillió koronát irányoztak elő kaszárnyajavitásokra, amiből az országos hivatal másfélmilliót már ebben az évben kíván beruházni, illetve ilyen összegű munkát- kíván foganatosíttatni. Ezek a kiadások oly aránytalanul súlyosak, hogy a városnak mindent el kel! követnie a másik szerződő fél, az állam kötelezettségeinek a felemelésére, az országos alapokból bosszú lejárata, olcsó kölcsön szerzésére és a munkálatokhoz állami segély kieszközlésére, ha csak azt nem akarjuk, hogy a jelenlegi súlyos viszonyok között amúgy is kétséges pénzügyi egyensúly fel ne boruljon. A költségelőirányzatot tárgyalás alapjául elfogadta, azzal a feltétellel, hogy a 200, illetve 220 százalékban fixált pótadó mellett az egyes kiadási tételek megfelelő lefaragására kellő figyelmet fordítanak. A keddi vita első szónoka Maxon Milán képviselőtestületi tag volt, aki részletes bírálatot mondott a képviselőtestület múlt évi munkájáról és különösen az adminisztrációs költségek magasságát kifogásolta. Sándor Elő agrárpárti képtiselőtestületi tag szokatlanul éleshangu kritikát mondott a városi gazdálkodásról, melyet könnyelműnek é* felelőtlennek mondottHalmi Béla dr. (magyar nemzeti párti) szerint a költségvetés a mai gazdasági válság miatt meglehetősen irreális képet mutat, mivel oly tételek vannak benne, melyek azt a kis realitást is, melyre szükség van egy város gazdálkodásában, nehézzé teszik. A város nagy adósságokkal küzd, melynek összege 54 millió, évi kamatja pedig 3.600.000 korona. Ez azt jelenti, hogy Kassa város lakosaira fejenként és évenként 10.000 korona esik az adósságok törlesztéséből. Igaz, hogy a helyzet nem olyan rossz, amilyennek azt festeni szeretik, mivel az 54 millió adóssággal szemben a város minimális felbecsüléssel 200 milliós vagyonnal rendelkezik, amely meghozza az arányos jövedelmet az adósságok törCsont «. izületi bajoknál K«ri« • esi*» otthoni jód* kwa iuuukáizti vUsiUsót, Czlafflrdö. lesztésére. A költségvetésnek *ok tétele, elsősorban pedig az adminisztrációs költségek erős leszorításra szorulnak. Ugyancsak szükség van a túlméretezett tisztviselői kar számának mérséklésére is, melyet 5—10 esztendő alatt kell keresztülvinni sérelmek nélkül, a megüresedő ál- n lások be nem töltésével. Kifogásolta a fojjat- és autótartás költségeinek magasságát, ellenbeu védelmébe vette a jegyzői hivatalt, melynek fenntartási költségei az állami házadóbó) visszatérülnek a város részére. Egyúttal védelmébe vette a városi tisztviselői kart, amely becsülete? sen végzi munkáját, viszont kifogásokat emelt :j a polgármester működése ellen. Muttnyánszky dr. polgármester szólalt fel azután személyes kérdésben és visszautasította Halmi dr. kritikáját. Nem kórt elismerést munkájáért és legszívesebben el is hagyná a helyű. Rendkívül éles kritikát mondott a városi gazdálkodásról Mizsik kommunista képviselőtestületi tag is, aki elsősorban az építészeti ügyosztály és a városi erdöhivatal ügykezelését kifogásolta. Érdekes momentumok tűntek ki Kopálek képviselőtestületi tag felszólalásából is, aki élesen támadta az agrárpártot, melynek képviselője, Sándor EIó bankigazgató, most éles bírálatot mondott a városi gazdálkodásról, ellenben a ‘négyesztendős ciklus alatt egyetlen egészséges javaslatot sem tett a mai egészségtelen rendszer megváltoztatására. A vita további szónokai Oceenásek dr. és Weisz Ernő dr. voltak. Muttnyánszky dr. polgármester ezután lezárta a költségvetés általános vitáját és elmondotta észrevételeit a vita során elhangzott bírálatokról. Kiemelte, hogy a költségvetés nem a legideálisabb, de a mai körülmények között nem lehetett jobb költségelőirányzatot csinálni. Mindenütt vannak bajok e a bárom év alatt, amióta a mai képviselőtestület együtt üt, a múlt hibáinak reperálása mellett alkotó munkát is végeztek. Az uccarendezésekre 3 millió újabb kölcsönt biztosítottak s az iskolakérdós rendezésére ie latba vettek minden erőt. Hatalmas nehézségeket okoz, hogy máig sincs a városnak jóváhagyott szabályrendelete s valóságos ex-lex állapotban él. A régi municipális szabályrendeletet a kormány 1923-ban érvénytelenítette s az uj szabályrendeletet nem hagyta jóvá, aminek sokáig nem szabad húzódnia. A város vagyoni állapota nem oly kedvezőtlen, amilyennek azt egyesek szeretik beállítani, 200 milliós városi vagyonnal szemben áll az 54 milliós adósság, amit a város fennakadás nélkül tud törleszteni. Jóindulattal dolgozott a város érdekében és ha. nem sikerült valami, nem az ő hibájából történt. Bejelentette, hogy a költségelőirányzat a házadó utáni pótadót 200, az általános pótadót pedig 220 százalékban állapította meg. A polgármester szavai után a képviselőtestület nagy szótöbbséggel általánosságban elfogadta az 1931. évi költségvetést, melynek részleus tárgyalását péntek délután 4 órára halasztották. B&zbombás tüntetés és verekedés a altér párisi előadásán Páti®, február 19. A Dreyfus-affér tegnapi előadásán megisunétiődte-k az előző napi in* óidén sok — jóval hevesebb for mában. A® Aotion Franca is fiataljai, többszáz elszánt legény, a színdarab második felvonása alatt akcióba tépett. Bfizbombálutf hajigáUak szét a teremből 4* olyan lármát csaptok, begy a színéinek •sava bel ©fűlt a hangzavarba. Midőn a rendőrség közbelépett, a tüntetőik' közül többem megtagadták az engedelmességet és bíróikra keltek a rendőrökkel, akik csak rövid közelharc után tudták az ellenkező Hatol embereket eltávolítani a színház nézőteréről. Mintegy száz tüntetőt letartóztattak - és a rendőrségre szállítóiak. Tömegével indult meg az eljárás eJilenük hatóság eililemi erő- sasaik ciánéin.
