Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-03 / 27. (2544.) szám

^IWGAI/V^G^ARHIMíAP 1931 főbrnár 8, kedd. rendiklrfil magyfontosságu kérdéseik elinté­zése várható. A kormánypártok arra töreikiszene'k, hogy ne részlet megoIdá30kat tartalmazó javaslatok­kal jöjjenek, hanoim ezeket egy nagy kom­plexummá fogják össze. Abból a fényből, hogy EngtM® pénzügyminiszter gyenge egész­ségi állapota dacára tevékenyen réssztvesz a kormány tanácskozásaiban, a cseh nemzeti szocialista Lidővé Noviny arra következtet, hogy * kormány áltál tervezett nj intézkedések nem fogják elhagyná a költségvetés kecre- ’ *eit, melyeiknek ériin the tétlenségét Englis oly ma­kacsul védi. Ötnapos munkahetet követetnek a vasasok Szombaton a vasipari munkásság központi szervezetei közgyűlést tartottak, melyben a munkanélküliséggel foglalkoztak és meg- foga lm azték követeléseiket. A vasipari munkásság követeli a belföldi beruházási kölcsön kibocsátását, amely lehetővé teszi az állam rendkívüli mértékű beavatkozását a válságosán rendkívüli munkaviszonyokba. Kívánják, hogy a kormány hívjon össze a munkaadók és a murakásszaksze rvezeték mevbiaottai'ból ankétet, amely a raoionalizá- ciós törekvések szociális és gazdasági követ- k€7P'ánye ível f0 gla l'koznék. A vasmunkások körrtrí’ik az eddigi bérek mellett a heti munkaidőnek öt napra való leszállítását. Véeül követelik a szoc'ális biztosításról szó­ló törvény olyan módosítását, hogy a jára­dék magasabb legyen 6 a megkívánt korha­tár alacsonyabb. I&mmék a feécsl egyetemes! Bécs, február 2. A bécsi egyetemen ma dél­előtt súlyos összeütközésekre került a sor a német nemzeti párti és a szocialista diákok kö­zött. Az egyetem diákkamaráinak választásait csütörtökön ejtik meg s a propaganda máris lázasan folyik. A szocialista diákok ma délelőtt plakátot függesztettek ki. amelyben fölszólítják híveiket, hogy tartózkodjanak a szavazástól. A nemzeti szocialista diákok meggátolták, hogy a diákság a falragaszokat átolvassa. Amikor az egyetem előtt csoportosulás támadt és a diákok a járdát, csaknem ehnrins^nbák, a rendőrség közbelépett é-s gumibntokka! szétkergette a nemzeti szocialistákat. Az egyetem épületében is zavargásokra került sor, különösen a jogi fakultáson, ahol az órák alatt a nemzeti szo­cialisták ki akarták szorítani a zsidó vallása diákokat az előad ásókról. Hindentrarg szelíd diktatúrája a revízió felé vezeti Németországot Boningnek, Hitlernek, Hugenbergnek egyaránt programja: a Young-egyezmény, majd a békeszerződés revíziója Berlin, február 2. A jövő napokban újból ösz- szeül a birodalmi gyűlés és megkezdődik az utolsó harc Brüning kancellár körül. Ma még a szükségrend el etek uralkodnak, Hindenburg fö­lötte szelíd, mindenekről gondoskodó diktatú­rája, amely még a Reichstag hozzájárulásával iparkodik a német nép gondjain enyhíteni, hol­nap azonban a parlament egyet fordíthat a dol­gokon és fölboríthatja a mai rendet. Ez az, ami a Reichstag uj ülésszakát a homloktérbe tolja. Egyelőre a helyzet kulcsa még a szociáldemo­kraták kezében van, ahová a 140 főnyi párt a parlamentben fordul, ott a többség. Az elvtár­sak voltak azok, akik eddig is lehetővé tették a szükéégrendeletekkel való kormányzást, ők akadályozták meg a Brüning-kormány bukását a bizalmatlansági indítványok elvetésével és ő rajtuk múlik, ami a közel jövőben történni fog. Nem is valószínű, hogy eddigi taktikájukon változtatni fognak, mert a Briining-kormány- tól való elfordulásuk csak a nemzeti szocia­listák, tehát Hiílerék győzelmét jelentené. Azt pedig a szocialisták mindenáron meg akar­ják akadályozni. Jogosan lehet tehát következ­tetni, hogy a Reichstag ugyan sok vizet fog zavarni, de végeredményben a helyzeten nem fog változtatni. A német parlament továbbra is ki fog kap­csolódni az eseményekből. Sok lárma után előreláthatóan újból el fogják napolni, talán novemberig, ahogyan Brüning szeretné, talán csak májusig, ahogy a szocialis­ták kivánják... Brüning harca a nácifc&a! Azaz... mégsem teljes a kép. Brüning kan­cellár és hívei ugyanis úgy vélik, hogy a mai német kormány hivatása nem teljesen födi a parlamentáris fogalmakat. Brüning védeni kí­vánja a mai rendet a fölforgatók ellen. A kan­cellár rendet akar teremteni az államháztartás­ban. Meg akarja próbálni, hogy a munkanélkü­liség nagy problémáján legalább is enyhítsen. Szeretne megküzdeni a gazdasági válsággal és végül egyengetni szeretné az utat a biz­tosan elkövetkező revízióhoz. Miután eltökélt szándéka, hogy ezen az utón kitartson, nem megy, amíg Hindenburg helyesli tetteit. Nem fogja engedni, hogy a Reichstag megbuktassa. Nem ingott meg, amikor leg­utóbb sziléziai útja alkalmával az ucca elleneA ges tüntetéssel fogadta. Nem zavarta elhatáro­zását a szászországi iparosok nem éppon baráti magatartása, amikor Chemnitzben a gazdasági helyzetet akarta velük megbeszélni. Fölvette a keztyüt a szó legmesszebbmenő értelmében a nácikkal és a Hugenberg körül csoportosuló német nemzeti párttal szemben és kötelességének tartja ebben a küzdelemben nemzete érdekében győzőnek is maradni . . . mindenáron. A német külpolitika genfi sikere Valamiképpen a jó sors is segít a német kor­mány dolgán. Ourtius nem tért haza üres kéz­zel Géniből, a lengyelországi német kisebbsé­gek .kérdésében a tanács alfögadta a német ál­láspontot, Lengyelország elismerte a német ki­sebbségek sérelmét, orvoslást ígért, Lengyelor­szág és Németország között nem lett a konflik­tus élesebb, nem törték le az összekötő hidakat, szóval a német külső politikának nem ártott a nagyobb aktivitás, sőt egyenesen használt. Cur- tius marad, a Reieh&tagban a külső politika nem fog nagyobb szerepet játszani, marad te­hát a belső politika a homloktérben, a nemzeti szocialisták féktelen oppoziciója, meg a gazda­sági válság. itt külön le kell szögezni Brüning ellenfelei­nek páratlanul éles harci modorát. A halottak, meg a betört fejek statisztikája el­sősorban a politikai erkölcsök romlását bizo- nyitja. De az a tény, hogy jelenleg csak három­száz mentelmi ügy fekszik a Reichstag előtt, hogy az állam ügyészség háromszáz esetben kéri a képviselők mentelmi jogának fölfüggesz- tését, a legtöbbször rágalmazás miatt, már bi­zonyítja, hogy a német politikusok olyan fegy­vere kk ei küzdenek, amelyeknek parlamentáris volta felől nagyon is eltérhetnek a vélemények. A Reichstag mai légkörében a tárgyilagos né­zőpontok nem igen juthatnak érvényre, az el­lenzéki pártok egyetlen törekvése marad, hogy valahogy föltűnjenek, hogy a parlament mun­káját lehetőleg zavarják és a kormányt újból kényszerítsék, ha már menni nem akar, a diktá- torságra. Mert ilyformán a Reichstag minden felelősségtől ment marad és a tömegét tovább lehet izgatni azok ellen, akik tisztán hazafias érzésüktől vezettetve, a birodalom kormányzá­sáért a felelősséget vállalják. Kétszeresen nehéz feladat mindez a gaz­dasági világválság közepében. A Stresemamn- lól oly sokszor megjósolt ezüst-sáv még se­hol sem mutatkozik. Talán Curtius Géniben megemlítette Rriand előtt, hogy a német bi­rodalomnak nagyobb külföldi kölcsönre vol­na szüksége és talán Briand kilátásba helyez­te támogatását... Talán... de egyelőre még fölötte veszedelmesen fest a helyzet. A* utolsó napok szenzációja, hegy Kruppék ncgy és fél milliós deficittel zárták lé a mult esztendőt. Ha Kruppéknak, tekintettel arra, hogy a rész­vények kizáróan a család birtokában vannak, nőm is ke!) törődniök ideszen részvények ér mutatja, hogy a német nagyipar a jövőben még határozottabban fogja követelni a bérek leszállítását és nem fog visszariadni sem a kizárásoktól, sem egyéb üzemek beszünteté­sétől. Mit hoz 1932, amikor Hinden&urg elnöksége lejár! Brüning erős keze azonban legalább is hó­napokra biztosi tani fogja a birodalom belső békéjét, ha ugyan a gazdasági nehézségek nem lesznek hatalmasabbak és nem fognak leküzdhetetlen akadályokat útjába gördíteni. De azután? 1032 fordulópont lesz a birodalom történe­tében, már az első hónapjaiban lejár Ilim deuburg mandátuma és a lakosságnak uj elnököt kell választania. De Poroszországnak is meg kell újítania par­lamentjét, a porosz Land tagiba uj élet fog be­vonulni, a Nácik és a német nemzeti párt erő­sen remélik, hogy megdől a szocialisták meg a centrum közös uralma és Poroszországon keresztül hatalmukba keríthetik a birodal­mat is. A jobboldali előretörés Alkotmányos eszközökkel a jobboldali pár­toknak elő törését nem igen lehetne megaka­dályozni. De ma már a szükséges diktatúra ideája annyira uralkodik a telkeken, hogy Hugenberg ék nem is titkolják azt az aggodal­mukat, hogy esetleges győzelmük után is Po­roszországban mégis minden a régiben iög maradd!, mert a birodalom mintájára ott is — kényszer rendeleiekkel fognak kormá­nyozni. Felette nehéz jóslatokba bocsátkozni, de tagadni, hogy az 1932-iki választások nagy és mélyreható változásokat okozhatnak a birodalomban és égés* Európában, alig le­het. A radikális áramlat ereje még egyre nő s ha gátakba nem szorítják, a jövő évben elborít­hatja az egész birodalmat. És végül 1932-ben Németország kopogtatni fog ellenfeleinél és kérni fogja a Young-terv revízióját Igv ju­tunk el lassan abba a helyzetibe, amikor egész Európa csak a revízióról fog beszélni. Addig­ra azonban a nagy politikai küzdelemnek né­met földön el kell dőlnie. De akár marad Brüning, akár sikerül ellenfeleinek kezéből a hatalmat kicsavarni, a külső politikában a helyzet nem fog változni. A revízió az első követelés marad, Brüning, Hitler vagy Hu­genberg programja e tekintetben alig külön­VISSZA A HÁBORÚBÓL Fcrdifofia: Szabó Lőrinc Ericb Mária Remarque regénye (Copyright by ü. Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (38) — Egy percre vissza kell mennem, —- ha­darom — beszélnem kell valakivel. Rögtön itt vagyok. És futok vissza, hogy megkeressem a pi­ros kalapot, a piros csillogást a ködben, a be­vonulás és a lövészárok előtti ifjú napokat. — Adélé... A lány körülnéz. — Ernst, itthon vagy megint? Egymás mellett megyünk. A köd átfolyik köztünk, Woif körülugrándoz és ugat, a vil­lamosok csengetnek és a világ meleg és pu­ha. Megint itt van az érzés, reszkető és lebe­gő teljességében, valami elmosta az életet, iv lendül át a tavaszba, szivárvány, fénylő híd a ködön át... Nem tudom, miről beszélünk, nem i« fon­tos, a fő az, hogy együtt sétálunk és hogy megint érzem ezt a régi, lágy. halhatatlan zenét, sejtések és vágyak vízeséseit, amelyek mögött selymesen ragyog a rétek zöldje és nyárfák ezüst zúgása dalol és az ifjúság pu­ha láthatára dereng. Sokárig mentünk? Nem tudom. Egyedül fu­tok vissza, Adélé elköszönt, de mint egy nagy tarka zászló, lobog bennem az öröm, remény és bőség, kis gyerekszobám, nyár, a zöld tornyok és a nagy messzeség. Wil'lybe botlom és együtt megyünk tovább, hogy megkeressük Valentint... Ép akkor ér­jük el, amikor az öröm minden látható je­lével megrohan valakit és a vállára csap. — Te! KucMioff! Vén cimbora! Hogy lösz ide? És kezét nyújtja a másiknak: Ezt aztán mázli, mi? így találkozni Az idegen egy darabig mérlegelve nézi Valentint. — Ah! Laher, ugyebár? — Az hát, cimbora, hisz velem voltál a Sommenál. Emlékszel még, hogy ettük a sze­métdombon a fánkot, amit Nelly küldött ne­kem? Még Georg hozta ki a postával, az el­ső vonalba. Veszett rizikó volt tőle, mi? — Hogyne, kétségtelen — mondja a má­sik. Valentint teljesen átjárja az emlék izgal­ma. — Meg is járta később, — meséli tovább — de te akkor már elkerültél tőlünk. A jobb karja odaveszett. Nem semmiség, ha valaki kocsis, mint ő. Most biztosan más foglalko­zás után kell néznie. Hát te tulajdonképpen hol is voltál azután? A másik határozatlan választ ad, aztán .igy szól: — Kedves, így találkozni. És önnek hogy megy a sora, Laher? — Mi-i-it? — mondja Valentin hüledezve. — Hát hogy önnek hogy megy a sora? Mit csinál? — ön?... Valentin még nem tért magához. Egy pil­lanatig dermedten néz a másikra, aki ele­gáns koverkotban áll előtte. Aztán saját ma­gán méz végig, pulykavörös Lesz és tovább megy. — Majom. Kínosan érzem magamat Valentin miatt, öt valószínűleg most érintette meg először a társadalmi különbség gondolata. Eddig va­lamennyien katonák voltunk. Most egyetlen szóval, egyetlen önözéssel ronggyá tépi min­den elfogulatlanságát egy ilyen pökhendi kölyök. He törődd veAt, Vatootin, — mondom ‘ ! — arra büszke, amit az' apja szerzett Az is jegy foglalkozás. | Wiily szintén tesz néhány erőteljes meg­jegyzést. — Gyönyörű bajtársak — mondja végül I keserűen Valentin, de rossz érzése nem mű­jük el vele. Belül tovább émelyeg. Szerencsére Tjadenne! találkozunk. Olyan ■szürke mint egy mosogaíórongy. — Te, hallod, — mondja Wiily — vége a háborúnak, most már igazán megmosdhat­nál. — Ma még nem, — jelenti ki Tjaden tel­jes komolysággal — de szombaton. Szomba­ton direkt megfürdöm és ki is tetvezem ma­gamat. Majd hogy hanyatt nem esünk. Tjaden, és fürdeni? Talán mégis maradt benne valami a szörnyűségből, amikor augusztusban rá- omlott a föld? Widly kétkedve tartja a kezét a füléhez: — Azt hiszem, nem értettelek jól. Mit fogsz szombaton csinálni? — Megfürdöm — mondja Tjaden büszkén. — Szombaton este ugyanis az eljegyzésemet tartom. Wiily úgy bámul rá, mint egy ritka papa­gájra, aztán a praöliját szelíden Tjaden vál­lára teszi és: —. Mondd csak, Tjaden — kérdezi atyai jóindulattal — nem szoktál szúrásokat érezni hátul a tarkóban? Vagy a füledben valami különös zúgást? — Csak a káposzta gőzétől, —- vallja Tja­den — olyankor pergőtűz van a gyomrom­ban. Komisz érzés. De visszatérve a meny­asszonyomra, szépnek nem szép, két ballába van és egy kicsit kancsal; viszont pompás kedély és az apja hentes. Hentes. Agyunkban kigyullad a megér­tés. Tjaden készségesen szolgál további fel­világosítással. — Az idők rosszak, áldozatot kell hozni. Aki hentes, bizonyára utolsónak hal éhen. És eljegyzés még nem lakodalom. 1 Wiily fokozódó érdeklődéssel l aggatja. — Tjaden, — kezdi aztán — tudod, bará­tok voltunk mindig... — Stimmt, Wiily, — szakítja félbe Tjaden — kaphatsz egy karika kolbászt. S esetleg még egy kis karmon ádlit hozzá. Gyere el hétfőn. Akkor fehér hetünk van. — Mit? fehér hét? — kérdezem bámulva. — Hál fehémemüs boltotok is van. — Az nincs, hanem akkor egy fehér kan­cát vágunk. Fogadalmat teszünk, hogy megjelenünk a* ünnepélyen és tovább megyünk. Valentin bekanyarodik az Altstfidter Hói­ba. Ott van az artisták szállása. Egy liliputi csoport éppen vacsorázik, amikor belépünk. Az asztalon répaleves, amihez mindenki egy darab kenyeret kap. — Remélem, ezek legalább jóllaknak, ha jegyre kosztolnak is, — dörmögi Wiily —( hisz a hasuk is törpe. A falon köröskor ül plakátok és fényképek lógnak. Tarka, szakadozott rongyok, erőmű- vészek, oroszlán szelídítő hölgyek és bohócok képeivel. Régi és elsárgnlt papírok; az utób­bi években a lövészárok volt a súlyemelők, mesterlovasok és akrobaták porondja. Ott nem volt szükség plakátra. Valentin rámutat az egyikre. — Ez én voltam valamikor. A képen egy domborumellü férfi ép szál­lót csinál egy cirkuszkupola nyújtójáról. De a legjobb akarattal sem lehet Valentinra is­merni benne. A táncosnő, akivel most dolgozni akar, már várja. A vendéglő kistermébe megyünk A sarokban néhány színházi díszlet. Egy bo­hózathoz valók, — Drága Szivem, Kis Galam­bom! volt a elme, humoros képeket muta­tott be csukaszürke hőseink életéből és a refrénjének két évig nagy sikere volt. Valentin gramofont tesz egy székre és le­mezeket keres elő. Rekedt dallam csikorog ki a tölcsérből. Agyonnyuzott darab, de még van benne valami maradék vadsíig, olyan, mint elhasznált hangja egy tönkrement nő­nek, aki valaha szép voü, iekeiveL mégis deficitjük nyílt bevallása bőzik egymástól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom