Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-03 / 27. (2544.) szám

1931 február 3, kedd. 'PRAGAlA'\A&/£ARH!RLAP IHWIiEL ———I—I EST Prága előkelő Tsöarluja a Hotel Ssplanade­bán. Elsőrendű attrakciók — Táncestély naponta 20 órától — Törők kávésza őa 17 órától. Telefon 288—41. Telefon 288-41 Minden vasárnap éa Ünnepnap tánc'.ca. A KIKÖVETELT , UDVARIASSÁG Az a panaszlcodó levél, amelyet egy pozso­nyi a&szonyolvasónk intézett hozzánk, sokban igazat mond. Valóban „0 férfinem bizonyos mértékű eldurvulása állapítható meg napjaink­ban, A sötét középkor ebben a tekintetben is példákkal és útmutatással szolgálhatna a te­remtés koronáinak. Á gavallérba, a finom ud­variasság, a nő iránti tiszt el etnyüvánitás ki­veszett. Bayard lovagok nincsenek már. Pe­dig mi nem is kivárnunk leküzdhetetlen fel­adatokat az erős nemtől. Nem kívánjuk, hogy oroszlánketrecbe szálljon az odahajitotl illa­tos női kesztyűért. De azt mégis csak szívesen vennők, ha a férfi kissé megerőltetné a dere­kát és lehajolna a leejtett zsebkendőnkért. Azt is igen szívesen vennők, ha a túlzsúfolt villamoson átadná a helyét. Az is ildomos vol­na, ha színházban, moziban nem tolakodnék könyökkel, kézzel-lábbal, hanem előrebocsá- ia-na, hiszen a helyét úgy sem foglalhatja el senki. És így tovább és igy tovább. A köznapi életnek ezer és ezer olyan alkalma van, ami­kor a férfi nem sok fáradság és áldozat árán, csupán egy kevéske figyelemmel, parányi ké nyelmetlehség vállalásával kimutathatná ud­variasságát, amellyel talán nem is nekünk, hanem elsősorban önmagának szerezne örö­met.“ Mindenben igaza van a levélírónak és nem indok egyetlen szó mentséget felhozni nemem védőimére. Sőt titkos bűnbánóitól magam is beismerem, hogy sokszor-és sokban vétettem a női nemmel szemben köteles udvariasság pa­rancsa elien. Nem csuk szórakozottságból, fi­gyelmetlenségből, hanem olykor-olykor su- vyim, tudatosam, előre kiszámhoitan. Ha jó sarok illésem akadt a villamoson, sokszor bi- j zony "dse maradtam és mentségül csupán any-! nyd hozhatok fel, hogy ilyenkor többnyire igen fáradt voltam s a kényelmes illés érzete valóságos tehetetlenségi nyomulókkal műkö­döt! bennem. Tudtam, éreztem, hogy illenék fdáUanom, mégsem adtam át a helyemet. Zsú­folt villamosokra hölgyek előtt kapaszkodtam fel s miattam hölgyek maradtak le, ezzel azon­ban megmentettem őket a tolongás kellemet­lenségeitől. Egyszóval tényleg hibásak vagyunk, de még­sem hiszem, hogy hölgyek iránti tiszteletadás korunkban teljesen kiveszett volna $ az er­kölcsi mérték korunk férfiul számára sokkal kedvezőtlenebbül üt ki, mint letűnt lovagkorok fér fiai számára. A gáláns kor túlzóit hajbó- űo ása, elikeitszerüsege letűnt ugyan, de nem veszett k\ mert a természetben rejlik, a köte­les liszt elet A modern életformák gyökerében megc állt ziatták a férfi és a nő viszonyúi s igy kihatottak a nemek társadami érintkezésé­nek formáira is, de n köteles udvariasság, a nőt megillető tisztelet most is megvan, ha a nő egyénisége, magatartása, viselkedése olyan, hogy ezt a tisztelete% udvariasságot még az is­meretlen férfiakból is kikényszeríti. Persze eti van az érem másik oldalán az a női típus, amely a férfi munkakörének átvál­lalásával a férfi szokásait, modorát is kisajá­títja, eldurvul, lc]'tr!agia?odik, versenyt iszik, dohányzik és — káromkodik a férfiakkal. Ez a típus önmaga mondott le a női nem privilé­giumairól és jogosan nem is rekriminálhat. És ott van az a típus is, amely társadalmi pozi- ciljánan súlyra:j. cgytnesen kiköveteli a férfi­nemi l azl ami nem az é'hist, méltóságot, hanem csupán a nőt illeti meg Egy kedves kis történet jut eszembe, amelynek fnhise i' A# Aquiiih'. Anglia egyik legérdekesebb asszonya. Ez az okos és elmés asszony önmagával sznobén is ironikus és közismert az a bon mot-ja, hogy neki nincs is arca, hanem két lazán t srz lug^r-sjelt profil­ja. Rendkívül erélyes, de kpst gőgös és be­képzel: nő, aki attól a jdiétáitól kezdve, ami­kor mint Miss Tenant a nagy liberális állam- férj inak, Asquithncfc filcséye lett, megszokta, k'.yy akar a1 át keresztüleröszakolja ét jaj volt annak, aki ellent szegült. Egy alkalommal Margót Asquilh egyik is­merősével, egy nagy londoni hotelben akart reggelizni, de a terem zsúfolt volt s a főpin­cér nagy sajnálkozással jelentette, hogy nem tud asztalt keríteni. — Hívja elő a managert, roll a felelet. De a hoterdirektor sem tehetett mást, mint rámutatott a zsúfolt teremre. Lady Asquith azonban nem adta Jel a harcot. Éles szemmel nézett szél s észrevett egy asztalt, amelynél egy idősebb ur ült fiatal barátjával. A két ur a lunch-nek már többé-kevésbé végén volt. Margót Asquith gyors elhatározással lépett az asztalhoz: — Kérem az urakat, siessenek a bmch be­fejezésével 8 adják ál a helyüket . — Hogyan? — viszonozta az öregur. — Hi­szen látja, hogy még nem vagyunk készen! Most Margót kijátszotta a legnagyobb ágyút: — Nem tudja, hogy én Lady Oxford and Asquith vagyok? Margót azonban mfist emberére akadt. Az öregur nem veszítette el a fejét, hanem tető­től talpég végigirmstrálva az asszonyt, igy válaszolt: — Igen? Nagyon szép. Én pedig a jó isten vagyok. S fiatal barátjához fordult: — Gyorsan, Jézus. Ebből a történetből csak azt a tanulságot akarom leszűrni, hogy kiprovokálni az ud­variasságot éppen úgy nem UUk, mint ahogy illetlen dolog a köteles udvariasság ehnu­Prágia, február 2. Miasaryk köztársasági elnök nyolcvanadik születésnapja alkal­mából a nemzetgyűlés a jubiláló államfő részére 20 millió ünnepi alapoft szavazott meg. Masaryk elnök az alapot a követke­zőleg osztotta szét: A munkanélküliség el­leni küzdelem kapcsán tejakcióra 2 mil­lió, rákbetegség elleni intézményekre 2 és fél millió, Supuszinlézetre 3 millió, tu- benkulóíikus sebészeti intézetre 2 millió, a esek tudományos akadémia számára 1 millió, a pozsonyi Safarik-tár&as áginak Safarik müveinek kiadására félmillió, a turócszentmártoni Mattodnak nyelvjárás­Prága, február 2. A Národni Politika egyik minapi számában „A szlovák ellenzéki front számára fővezér kerestetik" elmen foglalkozik a szlovenszkói egységes front felé tendáló tö­rekvésekkel és Dzurányi László szlovenezkói cikksorozatával. A cikk komolyságára és ob­jektivitására jellemző, hogy a centralizmust egyszerűen a csehszlovák egységgel azonosítja, következőleg a centralizmus elleni harcot a csehszlovák egység elleni harcnak tekinti. A lap szerint a csehszlovákiai magyar ellenzék, hogy a csehek és szlovákok elválasztására tö­rekvő akciója ismét fiaskóval ne járjon, most főképpen arra törekszik, hogy mozgalma számára megnyerjen egy befolyá­sos szlovákot, aki átvenné a címzetes fővezér szerepét, mert különben joggal lehetne ezt a mozgalmat irredentának minősíteni. Ennek a szlováknak azonban a csehekkel szemben elfogultnak és a csehszlovák kormánnyal szemben százszázalé­kosan kompromisszumméntesnek kell lennie — a magyar ellenzékkel szemben természetesen százszázalékosan béktilékenynek — és megfe­lelőnek kell lennie arra a szerepre, hogy egy ni, kompromisszummentes szlovák párt élére álljon, amelynek kádere a magyar keresztény­szocialista párt szlovák osztálya lenne. Egy ilyen befolyásos szlováknak a megtalá­lását tűzte ki valószínűleg céljául — folytat­ja a cikk — Dzurányi, a masryar ellenzéki pártok sajtóorgánumának főszerkesztője, aki néhány héten át járta Szlovcnszkót és egyik-másik személy gondolkozásának megis­merése céljából különböző szlovák politikusok­kal és befolyásosabb szlovákokkal politikai vi­tába bocsátkozott, amelynek eredményét az­után a Prágai Magyar Hírlapban fokozatosan leközölte. Hogy ezen szlovákok közül melyiket találták alkalmasnak a szlovák—magyar—né­met ellenzéki front fővezéri funkciójának átvé­telére, még nem lehet megállapítani. Azonban, ugv látszik, hogy kettőn jönnek tekintetbe, akik közül az egyik élénken sajnálta azokat a „jó szlovákok“-at, akik a forradalom után. ne­hogy a csehszlovák államnak kelljen szolgál­tok, inkább Budapestre szöktek. A csehszlo­vákiai magyar ellenzék főtörekvése egyelőre oda irányul, hogy az eddigi vezető szlovák po­litikusokat, akik a csehszlovák egység mellett vannak, vagy akik kivonták magukat a ma­gyar ellenzék befolyása alól, lehetőleg kompro­mittálják. Különösen Hodzsa dr.-t és Hlinka pátert támadják a legvadabb módon. lasztása is. A nő modora, viselkedése legyen olyan, mely spontán kiváltja a tiszteletet a fér­finemből. S aki férfi ilyen esetben is adós­marad a ti sztélé tnyikvánüás és udvariasság ikutatásrla félmillió, népi lakásviszonyok és a szlovenszkói telepítések tanulmányo­zására félmillió, a turóosz cnitmártoui szlo­vák múzeumnak 200 ezer K, a csehországi némvet történelmi társulatnak 100 ezer K, a csehországi nemet tudományos cs művé­szeti társaság részére 2 millió, a német népegészségügyi munkásszövotségnek 100 ezer K, bányászbetegségek tanulmányozá­sára 300 ezer K, kárpátoroszhoni ifjúsági gondozó intézetnek 100 ezer K, ruszinsz- kói egészségügyi állomás létesítésére 200 ezer, egy csehszlovákiai magyar irodalmi ős tudományos társaság fölállítására 1 A Národni Politika ezen cikkére, amely csak úgy hemzseg a hamis információktól 6 amely­nek beállítása már eleve is ferditően ártó szán­dékú, nem a magunk szavaival, hanem egy tizenhárompróbás szlovák lap, a Národ- nie Noviny egyik cikkével akarunk vála­szolni. Amidőn Dzurányi László szlovenszkói cikkso­rozata lapunkban foiyt, a prágai cseh ée a po­zsonyi csehszlovák sajtó hasábjain nap-nap után jelentek meg különböző sületlen találga­tások és nem kisebb számban egészen alacsony inszinuációk arra vonatkozólag, hogy milyen célokat szolgál Dzurányi László cikksorozata. A prágai sajtó máig sem képes felfogni, hogy miképpen lehet behatóan foglalkozni Szlovnnszkó fájdalmával, sebeivel és pro­blémáival s ha úgy látja, hogy valaki kita­pogatja ezeket a sebeket, csupán arra gondol, hogy az illető csak még inkább ki akarja tágítani a sebeket és fokozni a fáj­dalmakat. A Národnie Noviny nem igy látja ezt. Még de­cember 12-iiká számában „a Prágai Magyar Hírlap interjúi* 'címen a következőket irta. „A P. M. H. főszerkesztője a legutóbbi idő­ben bejárta Sziovenszkót 'és a vezető szlovák férfiakkal folytatott beszélgetéseit leközölte lapjában. Csehszlovák körökben ez bosszúsá­got kelt é. különböző kommentárokra ad al­kalmat. Igaz, hogy vezető cseh személyiségek közlés céljából beszélgetési folytatnak — né­met újságírókkal, de azért nem megy a fejükbe, hogy mi nem zárkó­zunk el a másnyelvü nyilvánosság előtt nézeteinkkel és panaszainkkal* Ha őszintén akarunk dolgozni a szlovák ügy­ért, egyszerűen nem zárkózhatunk el. Csak szomorú, hogy amíg a magyar vagy német újságírók felkeresik embereinket, nézeteink és Szlovenszkó állapota iránt ér­deklődve — a cseh újságíróikat ez nem ér­dekli. A cseh ujságiró nem keresi fel a komromisz- szummentes szlovák politikust, de az arodal- márt és művész sem, — hogy arról tájékozód jók mije fáj, miivel küzködik, hogyan látja a viszonyokat ée miért vagy min dolgozik. Nem, elemi kötelességeivel, azzal nem érdemes tö­rődni, mert egyszerűen nincs nevelése és finom érzése. Avion. millió K, lengyel árvaházra 100 ezer K, az állami tisztviselők szövetségének árvahá­zára 1 millió K, Köposényben népiskola fölállítására 150 ezer K, a mosócí Kolár polgári iskolára 150 ezer K, a maradékot pedig egy Prágában létesítendő Masaryk- könyvtár fogja kapni. Azoknak az egyesületeknek, intézmé­nyeknek, amelyek már léteznek, a köztár­sasági elnök adományát azonnal folyósít­ják, mig az adományból létesítendő uj ala­kú latoikat iIllető pénzösszegeket a megala­kulásig a Zomiská Bankánál kezelik le­tétben. a testvórurakat ez nem érdekli! A Lidové No- vinyban megjelenő szegényes híreken ki vili szinte meglepően hat, ha a cseh sajtóban itt-ott találni valamit a szlovák dolgokról. És ebből is jó rész esik az újkor szlovák el- neveltjeinek, a renegátok típusának az írá­saira, akik nyelvüket öltögetik a szlovák ügyekre és éppen ezért importálja őet a cseh sajtó. Ily módon azután a cseh nyilvánosság, sőt a politikai körök ezirányu ismeretköre — egésze a mog- butulásig elégtelen. Az ő köreikben mozgó embernek az a benyo­mása, hogy számukra például létezik cseh- német kérdés, de szlovák kérdés nincsen! Nce, igazi struccíaktlka, amelynek rossz kö­vetkezményei vannak és lesznek. Egyenesen megszégyenítő, hogy a P. M. II. főszerkesztője több figyelmet szentel a szlovák ügyeknek^ mint az összes cseh új­ságírók és riporterek együttvéve. Ahelyett, hogy rossznéven vennék az urak, ideje volna Dzurányi urat letnomfolni, más felfogást vallani Szlovenszkóról, mint eddig és elég bátorsággal bírni ahhoz, hogy azt felszer- virozzák a csaknem abszolút tudatlanságban tartott cseh nyilvánosságnak. ... ■■mii i ------­Ro mánia negyvenmillió dollár kölcsönt kap Bukarest, február 2. Popoviei román pénz­ügyminiszter szombaton délután Parisba uta­zott, hogy aláírja a Banque de Paris et des Pays Bas megbízóttaival az uj kölcsönszerző­dést, melynek értelmében Románia negyven- millió dollár kölcsönt kap. A kölcsön feltételeit még nem tették közzé, mert hivatalos körök­ben remélik, hogy Popovioinek sikerülni fog enyhíteni Páriában a feltételeken A negyven- millió dollárt részben mezőgazdasági beruhá­zásokra, részben pedig a Nemzeti Bank devi­zakészletének gyarapítására használják fel. A kölcsönt kibocsátó konzorciumban Amerika is érdekelve van. 91 „Megszégyenítő, hogy a P. M. H. főszerkesztőle több figyelmet szentel a szlovák ügyeknek, mint az összes cseh újságírók és riporterek együttvéve** A Národni Politika inszinuációi és a Národnie Noviny objektív megállapításai szlovák cikksorozatunkról Egy milliót adott Masaryk elnök a „csehszlovákiai magyar irodalmi és tudományos társaság” fölállítására Hogy osztotta föl Masaryk elnök a nyolcvanadik születés­napján rendelkezésére bocsátott 23 milliós jubileumi alapot

Next

/
Oldalképek
Tartalom