Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-19 / 41. (2558.) szám

j?*i| ny[ V Mai szamunk S2 ortfai ^ X" évf- 41- l2558) Mám • Csütörtök « 1931 február 19 L^&YARHmMfí Előfizetési ári évente JOO, félévre 150, negyed* A *c r„c-f*«c ^lAÍ olUnrAhi „ArJ^L Stcrkcsxtöséflt PrAga IU Pánik* alléé 1* évre 76. havonta 26 Ki. külföldre évente 450, •* SZl(sU6TlSZf\.Ol 6S TUSZITISZKOI (ZlLCtlZCKl fJCLTtOtC il, emelet, — Telefoni WMl — Kiadóhivatal'’ félévre 226, negyedévre 114. havonta 18 K& FAkmímíA. DOlitlkCLl TÍCLDIÍCLDICL p*um í. „,a PráflS 0. 9»n»k* allce 12 Ul. emelet A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több »OSX CíKCSX lő. » r a€ÍCiö& SXCf&eSSlíőZ Telefoni 94184 E^yes szám árs 1.20 Ké, vasárnap 2 -KE DZURAN'ZI LÁSZLÓ FCRGACh GÉZA SÚROÖflVCIMt HÍRLAP. 9R AHA mmmm, ivánka,reiss is társai Irta: Tarján Ódán A sérelmekkel, melyek magyar kisebbsé­günkéi a legutóbbi csehszlovák népszámlálás alkalmából érték, törvényhozóink úgy a par­lamentben, nvinl e lap hasábjain, több Ízben foglalkoztak. A népszámlálás eredményei határozzák meg a magyar nyelv haszná'ala te­kintetében jogunkat és így természetes, hogy érdekeinket ezen a téren megalkuvás nélkül körömszakadtáig védenünk kell. Nem is célom, hogy a népszámlálás körül felmerült sérelmekkel foglalkozzam. Elvég­zik ezt mások, akik kellő alapossággal, fi­gyelemmel kisérték a népszámlálás előkészí­tését, annak lefolyását s akik a magyar ki­sebbség jogainak orvoslása céljából lelkiisme­retesen gyűjtik a sérelmi adatokat. Én inkább azokra a médszorekre szeretnék rávilágítani, melyekkel a kormány támogatók a mi igazságunkat elhomályosítani és a nép- számlálás eredményeit nem előttünk, — mert mi az igazságot tudjuk és látjc 'i — hanem a külföld közvéleménye előtt igazolni óhajtanák. A Csehszlovák Statisztikai Hivatal igazga­tója, Auorhan dr. Uoucu külügyminiszter né­met félhivatalosában, a Prager Pressében több cikket irt a csehszlovák népszámlálás­ról és vitába bocsátkozott Kovács doktorral, a magyar statisztikai hivatal elnökével. A csehszlovák sta'sztikai hivatal elnöke nem azzal a higgadd.'"gal kezelte a kérdést, amelyet az igazát védő szakembertől jogosan elvárhatunk. Auorhan dr. feladata végered­ményben igen egyszerű lett volna. Csupán azt kellett volna elfogadható érvekkel bebizonyí­tania, hogy máért kellett a köztársaság külön­böző részeiben a népszámlálást egy és ugyan­azon időben kétféleképpen végrehajtani. Ha erre kellő magyarázatot tudott volna adni, mi is kénytelenek lettünk volna álláspontja elölt meghajolni. Miután azonban ebben a tekin­tetben nem kaptunk megfelelő megnyugtató magyarázatot, senki nem veheti rossz néven, hogyha a népszámlálás megbízhatósága tekin- ietében komoly és iudokolt aggályaink van­nak. Minket a népszámlálás megkülönböztetett módszerei által ismét degradállak és meg- íoszototlak azon jogunktól, hogy a köztársaság többi polgáraihoz hasonlóan, legjobb lelkiis­meretünk szerint cselekedhessünk. Senki sem veheti rossz néven tőlünk, hogyha ma­gunkban jobban bízunk, mint a kinevezett népszáinlátó biztosokban. Auerhan dr. aggályainkat eddig nem tudta eloszlatni. Sőt fokozta az itteni magyar kisebb­ség bizalmatlanságát azáltal, hogy a külügymi­niszter lapjában irt „Bin Herreuvolk" című vezércikkében a kérdést szándékosan mellék­vágányra tereli és agresszív módon az itteni magyar kisebbségnek a népszámlálás körül felmerült sérelmeit azzal véli elintézhetni, hogy a konkrét panaszoknak ellenérvekkel, vagy adatokkal való erőtlenitése helyett, nern csak a magyarországi kisebbségi politikát, hanem az egész kormányzati rendszert támad­ja, olyan módon, hogy az válaszra sem érde­mes. Mi a csehszlovák statisztikai hivatal elnöké­nek az eljárásában a velünk szemben alkalma­zott kormányzati módszerek egyik jellegzetes szimptomáját látjuk. Az igazságot nem gya­korolni és érvényesíteni kell, hanem az igaz­ság látszatának keltésével kell a tényeket lep­lezni. Az a szellem, amely közéletünket át­hatja és amely Hlinka megállapítása szerint is a népszámíá'ás alkalmával bennünket ért sé­relmek megvi ágitásábau is. A csehszlovák állami statisztikai hivatal el nőké leszáll a szigorú pártatlanság piedesztál- járól, a politika zavaros örvényébe keveredik és ezzel újabb tápot ad az itt élő kisebbségek bizal ma ti a.n ságá nak. Ugyanakkor felvonulnak a parlamentben a kormány közismert csatlósai, akik mindenkor készségesen szol gáltatják a mi jogos törekvé­seinkkel szemben azokat a bizonyítékokat, ame’yekre a kormánynak és különösen Benes Brüsszel, februárt* 18. A népszövetségi ligáik múl ójának tanácsa február 12-től 17-ig tartotta üléseit Brüszr széliben. Ezen készítette elő az igazgató­tanács azokat az ügyeket, amelyek az unió plénuma elé tartoznak. A plénuma ülése ecs évben Budapesten lesz. A budapesti gyűlés kitűzése nagy ered­ménye a magyar felvilágosító munkának s letompitása annak a gyűlölettel teli tett hamgulaInaik, amelyet évekig szítottak a kisanlant propagandistái. Budapest ellen sok aggályt hoztak fel, sok nehézséget tá­masztottak, kikötéseket tettek, a magyarok ezekbe belementek, mert a oéljuk az volt, hogy a népszövetség emberei szemtől-szem- be lássák: mi az a Magyarország? mi Buda­pest? A legmulatságosabb kikötése az volt a kisantantnak, hogy Budapesten nem sza­bad a kisebbségi kérdést és nem szabad az állampolgársági kérdést érinteni. Ez a kikötés lehetetlennek látszott, de mert a magyarok, nemcsak az anyaállambeli, de az erdélyrészi romániai magyarok és a csehszlovákiai magyarok is elfogadták ezt a kikötést, minden akadály elmúlt, A brüsszeli tanácskozás tárgya a lefegy­verzés, a gazdasági téren való nehézségek megszüntetése végett az európai együtt­működés megteremtése, a politikai fog­lyok külön elbánásban maié részes!lésének a kérdése volt. Az Ülésen résztveltek Anglia, Amerika, Né­metország, Franciaország, Olaszország ás a többi kis államok kiküldöttei. Az európai hírességek között ott volt Lord Róbert Cecil, Lord Dickimson, Dernburg, van Reicbstalen, Giaqini olasz miniszter, Hernessey, Boréi francia miniszterek, Viardt volt belga mi­niszterelnök, Lady Gladstone. A magyar delegációt Pékár Gyula, a csehszlovákiai magyar ligát Szüllő Géza dr., a romániait Balogh dr. egyetemi tanár, szenátor képvi­szüksége van, vg^ a jövőben szüksége lehet. Ivánka Milán dr. állításait, jóhiszeműségét és megbízhatóságát megdönthetetlen adatok­kal világította meg a Prágai Magyar Hírlap folyó hó 15.-Í számában Törköly József dr. nemzetgyűlési képviselő. Mi az ilyen viselke­dés okaival tökéletesen tisztában vagyunk. Tudjuk azonban azt is, hogy az ilyen, az igaz­sággal ellenkező, rossza Icaira tu állítások ellen súlyozása a mi részünkről mennyi energiát igényel és az igazság érvényesítése mennyi akadállyal jár. Az előkelő idegen megtévesz­tésére elegendő az ilyen nyilatkozatok ismer­tetése. A mi ellenérveinket, annak a bizonyí­tékait, hogy az igazság a mi oldalunkon van. sokkal ritkábban van alkalmunk illetékes té­nyezők elé juttatni, mert nem rendelkezünk sem azokkal az összeköttetésekkel, sem anya­ne" tárgyalásaival telt él. A vitát a francia Jules Rais ismertette. Utalt a dán minisz­terelnök elnöklete alatt december 25-én Kop­penhágában megtartott előzetes konferen­ciára, amelyben az alapirányok felől a nagyhatalmi államok képviselői megegyez­tek. A vitában soikan résztveltek, a legérde­kesebb volt Gianini fasiszta miniszter fel­szólalása, aki kifejtette, hogy Európa nem tóid önálló politikát a gazdasági téren beve­zetni, mert a legtöbb európai állam erőfor­rása az ázsiai és afrikai gyarmataiban van. Az angol Lord Dickimson szintén kifejtette, hogy Anglia felelősséggel tartozik a világ minden részében levő gazdasági erőforrá­sa inak. A német Junghans államtanácsos felszólalása igen nagy sikert aratott. Európa baját a gazdasági okoknál mé­lyebb lelki okokra vezette vissza s rámu­tatott arra, hogy amig csak győzők és le­győző ttok lesznek Európában, addig har­mónia nem lehet. A kopenhágai határozat elfogadását fogja ajánlani a tanács. Másnap a politikai szakosztály tanácsko­zott a ^le sort des prisonniers politiques" francia javaslatról, amely bizonyos éllel az olasz fasizmus politikai foglyaira való tekin­tettel a szabadságvesztés mellett az egyéni önérzet s a megbecsülés elvét, a „custodia homesta" bevezetését proponálta. A vitában számosán vettek részt. Az angol nagyhata­lom India miatt Lord Róbert Cecil és Lady GLadstone felszólalásaival elhalasztást java­solt; Hemnessey az indítvány elfogadását javasolta, In agaki japám delegátus albizott­ságot ajánlott, Gianini olasz miniszter az in­dítvány fél re tételét' indítványozta. Szüllő Géza a francia javaslat mellett Szüllő Géza dr. kijelentette, hogy bár rendszerint egyetért Gianini felszólalásai­val, e kérdésben nyíltan az olasz állás­pont ellen van. A politikai üldözöttek és elítéltek sorsa összeesik avval a szellem­mel, amely az uniót eftöüi, amely a gyen­gébbeket kell hogy aa erős ellen vedei­gf eszközökkel, melyekkel a külügyminiszté­rium propagandáját ellensúlyozni tudnók. Egy másik iskolapéldája annak, hogy poli­tikai ellenfeleink milyen eszközökkel dolgoz­nak s hogy a kormány felé való felkinálbozás az embereket milyen utakra viszi, Reiss Gyula képviselőnek a népszámlálás ügyében tanú­sított magatartása. Reiss Gyula, aki — jól jegyezzük meg —* nem a csehszlovákiai zsidóság, hanem a zsidó* párt képviselője, a képvíselőház szószékéről tiltakozott az ellen, hogy Törköly József őr.* a magyar nemzeti párt elnöke, a csehszlová­kiai zsidóság nevében nyilatkozzék és a nép* számlláás felett ebből a szempontból kritikát gyakoroljon. Reiss Gyula dr. mint a csehszlo­vákiai zsidóság privilégizált képviselője mu­tatkozott be, dacára annak, hogy ő nem a zsi­mezie. A politikai büntettek kiindulási pontjak ideális céljai miatt másképp és másformán büntetendők, mint az anyagi aljas indítéké* bűntetteik. Utalt arra, hogy ex a szellem el kell hogy töltse az uniót, mert ha nem teszi, retrográd s az emberi szellem elnyomását célzó abszolutizmus* nak lesz a fegyverévé. A francia osztály* nak a kisebbségek nevében köszönetét fejezte ki. ■ . Ehhez az állásponthoz csatlakoztak, a hol­landok van Bőssé, a belgák Van Owcrieck© hozzászólásával. Az elnök, Limbny holland állam tanácsos hosszas indokolás mellett az angol javaslatot fogadtatta el. A legérdekesebb vita a lefegyverzés kér* dése volt. Lord Cecil rámutatott arra, hogy, ha 1932-ben nem sikerül a lefegyverzés azonali lényeges megvalósítása, akkor a nép* szövetség célját tévesztette. Rcinlatcn volt német államtitkár a néppárt egyik vezetője azonnal válaszolt, rámutatott a mai helyzet lehetetlenségeire. Mit követ el a világ a „biz­tonság" és a „szabadság" nevében; mély ha­tása volt szavainak. Pékár Gyula a magyarok nevében muta­tott reá a fojtogató szomszédság s a fegy­veres erők teremtette lelki nehézségekre; Gianini, Hennessey, Bősei, az amerikai, a spanyol felszólalások után elfogadták Lord Cecil indítványait Elhatározták, hegy a világ minden részé­ben propagandát indít a* Unió a lefegyver­zés mellett s figyelemmel kiséri az államok ujalb moz­galmait s ezt számon kéri a népszövetségtől. A lengyel-német kérdés egyet jelentett; azt, hogy van mód mégis arra, hogy az ab­szolutizmus túlkapásait már lehet szellőz­tetni. A lengyelek vesszőfutása megvolt s hatása, ha más nem is, de morális volt. Az ülés öt napos munka után szétment. Mindenki magával vitte azt, hogy tulajdon­képen nem történt semmi, de érezte min­denki, hogy a mai európai helyzet tarthatat­lan, ez igy tovább nem mehet; javulás és változás kell, mert sem gazdasági, sem szel­lemi téren nem állhat meg igy a világ. az egyesek korrumpálásává] kívánja a ma ha talmon levők uralmát biztosítani, érvényesül selték. Az eteő nap a „cotnimissian pour TÉtude du problémáé de la oollaboratiom européert* külügyminiszternek a külföldi fórumok előtt SZÜLLŐ GÉZA a népszövetségi ligák állandó bizottságának brüsszeli összejövetelén a politikai foglyok sorsának enybitése mellett foglalt állást A lefegyverzés és az európai együttműködés kérdései a tanácsülés napirendjén Az unió legközelebbi ülése Budapesten lesz— A magyarok előzékenységei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom