Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-19 / 41. (2558.) szám
1931 február 19. csütörtök. % tfcfeág, hanem a zsidópárt képviselője. Ez pedig lényeges különbség. Nem tagadhatja ezt Keise Gyula dr. sem, hogy vannak Csehszlovákiában a zsidópárton kivül álló zsidók is, eőt azt is tudnia kell, hogy a Törköly József dr. elnöklete alatt álló magyar nemzeti pártban tekintélyes számban foglalnak helyet zsidók, akiket ő nem üthet el ama joguktól, hogy érdekeik képviseletét a magyar nemzeti pártra bízzák. És itt látszik ki a lóláb. Reiss Gyula dr. nyilatkozatát ismét nem nekünk, hanem előkelő idegeneknek szánták. Egyszerűen szükség van a csehszlovákiai zsidóság részéről is egy olyan nyilatkozatra, mely alkalmas helyen és időben a jogos magyar panaszokkal szemben felhasználható. Megkeresik tehát azt, aki a nyilatkozatot szállítani hajlandó. De & Reiss Gyula dr. esetében még egy súlyos bitó körülményre is rá kell mutatnom. Reiss Gyula képviselőnek még ahhoz sem volt joga, hogy a zsidópárt nevében fejezze ki a népszámlálás feletti megelégedettségét, ő jelen volt a csehszlovákiai zsidópártnak ez év január elején Maehrisch-Őstrauhan tartott évi közgyűlésén. És igy tudnia kell arról, hogy ezen közgyűlésen súlyos panaszok hangzottak el éppen zsidó részről azon módszerek ellen, amelyeket a népszámlálásnál érvényesítettek. Ferbstedn Károly dr., a asidópárt egyik tekintélyes vezetője, Eperjes város helyettes polgár- mestere, bejelentette ezen gyűlésen, hogy Ru- szin6zkóhan a zsidókat nem nemzetiségük felől kérdezték meg, hanem a népszámláló biztosok azt kérdezték a megszánná landóktól, hogy ortodoxoknak, vagy neológoknak vall- ják-e magukat. Az ortodoxokat beírták szlovákoknak, a neológokat pedig zsidóknak. Ezt Reiss Gyula dívnak is tudnia kell. Ezen eljárást fedezte Reiss képviselő, midőn a népszámlálás feletti megelégedettségének a parlamentben kifejezést adott. Ezen eljárása pedig legutóbbi parlamenti szereplését nagyon szánalmas világításba helyezi. Mi, akiket a sors arra kőnyszeritett, hogy a hatalom minden eszközével szemben csak az igazság fegyvereivel küldjünk a magyar kisebbség jogaiért, a népszámlálás körül tapasztalt módszerekben és az ezen módszerek igazolása érdekében kifejtett erőfeszítésekben, ugyanazon törekvéseket állapítjuk meg, melyek az egész koalíciós kormányzatot áthatják. ügy amint politikai, kulturális, közigazgatási és gazdasági téren is csak mutatni, de nem érvényesíteni akarják a demokráciát, úgy a népszámlálás komi felmerült panaszainknak is nem az orvoslása, hanem ellenfeleink látszólagos igazának a tájékozatlanok előtti igazolása a fontos. Megállapíthatjuk, hogy a kormánykoalíció szelleme és módszerei változatlanok. A mohamedánok és a hinduk súlyos harcai Indiában 28 halott, sok sebesült — A rendőrök a tömeg közé lőttek London, feforoár 38. Pssavarban iegnap merényletet követtek e! a rendőrbiré ellen. A fana- tikns mohamedán ssekta egyik tagja két lövést adott le a bíróra, de a golyók nem találtak. A merénylőt letartóztatták. Benaresben helyreállt a rend, ámbár a város centrumában as ősieteket egyelőre nem nyitották meg. A hivatalos jelentések sserint a Írnánk és a mohamedánok tegnapi összeütközésénél 26 emberi megöltek, köztük huss mohamedánt és hat hindut. A rendőrség több vidéki Tárosban letartóztatta aookaft a szónokokat, akik a kormány és a londoni megállapodás ellen nssitottak. A tömeget a rendőrség csak éles lövésekkel tudta távoltartani. Ab összeütközés alkalmával két bennszülött meghalt, tizenhét megsebesült. Allahabad, február 17. A kehlaj összeütközésről, ahol két ember meghalt és 24 megsebesült, ma újabb jelentések érkeztek a városba, A pán- hindu kongresszus vezetői népgyülést hívtak össze és a bérek meg a fizetések mellett agitáltak. A rendőröket háromezer bennszülött bekerítette és kövekkel megdobálta. Hét rendőr megsebesült. A parancsnok kénytelen volt parancsot adni a fegyverek használatára. Egyházi kérdések és sért Imik Irta: Dobránszky János nemzetgyűlési képviselő XV. Kétségtelen, hegy az egyház java és összes hitvallásos iskoláink a legnagyobb veszedelemben forognak. A szekularizáció szinte kihívóan kacérkodik velünk, éppen most, amikor a hívek az eddigi szo’gálmányoka: és egyházi adókat sok helyütt csak kiinnal, elkeseredéssel, vagy pedig sehogy sem róják le. Eltekintve attól, hogy az állami költségvetésben és a kongruamegálLapi tásban nagy és sérelmes eltolódások észlelhetők, főleg a szlo- venszkói katolicizmus lóvására, Benes külügyminiszternek az egyházi tulajdont érintő kijelentése már magában véve is sérelmes és . elképzelhetetlen veszedelmet jelentő. Pedig ennél a mi katolikus érdekeink teljesen azonosak a cseh katolicizmus érdekeivel. Hová lettek hát odaát a nagy hitvédők, ha a parlamentben szavukat i.s alig halljuk? Hová lettek nálunk azok, akik a katolicizmusból minden lehető tőkét kovácsoltak pártpolitikai szereplésük számára. Pedig akármelyik más ügyért eléggé tudták magukat exponálni. Benes szerint az egyház, mint ilyen a maga szent és elidegeníthetetlen ingó és ingatlan birtokállomáuyának, amelyből már sokat fölemésztett a vagyondézsma és a földreform,, ne mis igái. tulajdonosa, hanem csak az állam kegyére szorult tartás haszonélvezője, jobban mondva erkölcsi nagybérlője. Ezzel szemben mi a tulajdon szentségtalap- zatán és az egyháznak tulajdonszerzési jogán állunk a kánonok értelmében. Az egyház különben is a mai demokratikus Basedov és tolnánál kérje a*. otthon: estei iód- kura használati utasításét. Caísffirdö. \ feflfogás szerint jogos tulajdonszerzésen kívül azonosan a 30 évnél hosszabb és évszázadokra visszamenő haszonélvezőkkel kimozdiíhatatlan birtokosa, az egész egyházi birtokáilo- máuyának. .Az 1499-dki kánon világosan kimondja az egyház birtokjogát. 1. §-a „Eoclesia acquirere hona temperálta potest omnibus jusíis mód is jurife, sívé naturális sívé positivi,, quibus id a'lie lieet“. Szóval az egyháznak van szerzési, következőleg birtoklási joga is, úgy természetes, mint pozitív szerzési módon, amilyennel az másoknak is szabad. 2. §. Domínium bonorum sub suprema auc- toritate Sedis Apostolidé, ad aem per cinét moráléin pemsonam, quae eadem hona legitimé acquisiverit, vagyis a javak birtoklása alá van rendelve az apostoli szentszék legfőbb tekintélyének és ahhoz az erkölcsi személyhez tartozik, amely ezeket a javakat törvényesen szerezte. Eszerint a rómaiak egyházi javai a római erkölcsi személyt, a történelmi országok egyházi javai az ottani katolikus erkölcsi személyt, a szlovenszkói egyházi javak a szlovenszkói katolikus erkölcsi személyt illetik, de mindenkor a szentszék legfőbb tekintélyének és disz- pozicionáló jogának alávetve úgy, hogy se erectió se mutáció, se dáeíbenVbraciő a szentszék tudta és szentesítése nélkül sehol a világon nem megy végbe. Annál kevésbbé történhetik az apostol-: jog sérelme nélkül as egyházi javak koníiskációja. Érezte ennek a helyzetnek a fonákságát évtizedeken át az olasz nagyhatalom. Ugyanannyi idő alatt készült a milliárdókat kitevő restitucióra. Nem is érezte magát biztonságban a fegyvertényen szerzett pápai államban, a maga nagyhatalmi szuverenitása ellenére sem mindaddig, amig becsületesen meg nem egyezett a szentszékkel és az ös^zehalmozott anyagi kérdést is a lehetőség szerint te nem likvidálta. És soha jobban és boldogabban nem foriumfált az olasz impérium, m in t e világtörténelmi jelentőségű kiegyezésinek és a szent Atyával való kibékülésnek ünnepélyes pillanatában. Beszélhet tehát a mi. külügyminiszterünk bármit is, a katolikusok számára ennek ellenére mindenkor a fent idézett két kánon lesz a mérvadó. Annál is inkább, mert. ezt még jobban alátámasztja az 1518. liánon, amidőn kimondja hogy: Románus Pontiíex est omniuni bonorum ecclesáasíi corum supremus administ- ratátor «t dispenzátor. A mi kötelességünk tehát ,fednie advigilare cum loci Ordinari!“ Igen aggályosán őrködni, nem pedig bűnös nemtörődömséggel hagyni veszni, pusztulni minden leiki, erkölcsi és időleges javainkat Milyen önfeladat s egyházi kiközösítéssel járó cselekedet volt ezen rendelkezésekkel szemben például a volt egyházi referensnek, Medveczky Károlynál! ama ténye, hogy Batthyányi volt nyírtra! püspököt a karhatalom igénybevételével tétette ki rezidenciájából, mielőtt a szentszék ez ügyben intézkedett volna. Vagy amikor a reális bajmóci prépost- ságot elfoglalta anélkül, hogy a prépostság kegyurától a maga idejében megkapta volna a, legális prezentát. Ha egyházi férfiak igy taposták lábbal az egyház jogot és mint valami inkvizitorok az egyház üldözésében tüntették ki magukat, akkor mi jót várhatunk a többi világi egyházellenea elemektől. De ha már képtelenek vagyonik nagyobb áldozatokra a* egyházi javak bővítése és hitvallásáé iskoláink megmentésére, legalább elszántsággal védjük meg azt, ami van. Sőt kötelességünk urnsono a katolikus közvélemény bevonásával és felsorakoztatásával kérdőre vonni a kormányt amiatt, hogy évek óta kezébe tartja egy ad hoc összeverődött bizottság révén egyházunk tetemei JavaH éa alapjait, a katolikus érdekeink nagy kárára. Ilyenkor érezzük legjobban a katolikus autonómiának a szükségességét, amellyel szemben a md pártunk szintén obligot vállalt, (Folyt kőv.) VISSZA A HÁBORÚBÓL Erích Mária Remarque regénye Fordifoffa: Szabó Lőrinc (Copyright by ü. Feaíure Syudicate and by Prágai Magyar Hírlap, — Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (51) Vidámak, erősek és értékesek akartunk lenni; de csak hangosak, lármásak, agresszívek és erőszakosak lettünk és alapjában véve rettenetesen egyedül vagyunk. Féltünk a csendtől. Talán nem is a csendtől. Hanem az ürességtől, amely bennünk van. De eddig még erőt adott az, hogy együtt voltunk. Az osztályban is bajtársak maradtunk és összetartoztunk. Most azonban ez a kötelék is meglazul. Közeleg a döntés. A vizsga előjel volt. Jelezte, hogy valami jön és valami elmegy. Sokáig mindenünk ugyanaz volt: ugyanazok a gondok, ugyanazok az örömök és ugyanaz az élet és ugyanaz a halál. Most azonban egyénekké válunk és a jövő hegyei elé kerülünk, hogy keresztülás- suk rajtuk magunkat. Egyenkint, külön, Elhagytunk és elhagyattunk. Most, amikor már a közösség is hátunk mögött marad, nin *s egyebünk, mint a csupasz élet. Nem több és nem kevesebb. Tehát? V. t. óvatosan kúszom előre. Lassan, egy centiméter, még egy. A nap lángol a sárga domboldalon, a rekettye virágzik, a levegő forró és néma, a láthatáron kötött ballonok és apró fehér fellegek. Acélslsakom előtt egy pipacs piros szirmai hajlonganak. Szemközt egészen gyenge, alig hallható kaparászás közeledik a bokor mögül. Aztán megint csend. Tovább várok. Aranyzd1* szárnyú bogár mászik fel előttem egy kamilla s/árára. A csápjai végig tapogatják a levelek szóiét A delet ismét át lengi valami könnyű zaj. A bokor mögül most felemelkedik egy sisak széle. Alatta homlok, fénylő szemek, kemény száj. A szemek fürkészve járják a tájat s egy papirtömbhöz és néhány színes ceruzához térnek vissza. Az a* ember, mitsem sejtve, pasaiéi rajzot készít & szemközti majorról és az erdei bükkfákról, amelyek ott sötét lenek a reszkető levegőben. Kézigránátot húzok magamhoz. Sokáig tart. Végre mellettem van. Balkezemmel meghúzom a zsinórját és hangtalanul számolok. Aztán lapos ívben a szederbozót felé dobom és gyorsan visszacsúszom az odúmba, szorosan a földhöz tapadok, arcomat a fűbe nyomom és kinyitom a számat, A robbanás döreje széttépi a levegőt, re~ peszdarabok surrognak, kiáltás szakad fel, hosszan, elnyújtva, csupa Jrtózat. IJj gránátot markolok meg és kikémlelek a mellvéd fölött. Az angol szabadon fekszik » földön-V a combjai alját elsöpörte a gránát, a vére omlik, lábszártekercsének csíkjai hosszan legöngyölve lógnak mögötte, mint kusza szalagok, ő maga hasonfekszik, karjai eveznek a fűben, a száját iszonyú nagyra tátja és üvölt. Most átveti magát a másik oldalára és megpillant. Erre a két kezére támaszkodik és felágaskodik, mint egy fóka, rómordit és vérzik... Aztán a vörös arc megfakul és elernyed, a pillantása megtörik és végül szem és száj már csak puszta lyuk az Összeomló arcban, amely lassan a földre hanyatlik, megroggyan és a kamillavirágokba süpped. Vége. Tovább mászok és viasza akarok jutni az árkainkba. Azonban mégegyszer körülnézek. És ekkor n halott hirtelen megelevenedik, fölkel, mintha utánam akarna szaladni.. • Begyújtom a második kézigránátot és féléje dobom. A gránát egy méternyire esik le mellé, gurul, megáll... én számolok, számolok... Miért nem explodál?... A halott már áll, rámvicsirog, hozzá vágok még egy kézigránátot ... az is ott marad döglötten. Az angol most néhány lépést tesz, a combjai csonkján, szalad, vigyorogva, a kezei felém nyúlnak... kidobom az utolsó kézigránátot... egyenest a mellének repül, de ő félresöpri... erre felugróm, hogy elfussak, de a térdeim megrogynak, olyan puhák, mint a vaj, végtelen lassúsággal kúszom előre, beleragadok a földbe, rángatom, dobálom magamat előre, már hallom üldözőm zihálását, két kézzel cl- bálom a lábamat a ragacsból, amely lassan enged, de hátulról már tiz ujj csukódik a nyakamra, hátrányom, le a földre, a halott a mellemen térdel, előkaparja magával vonszolt lábszártekercsét a fűből, a nyakam köré csavarja és röhög: — Most te következel.»y ' Elfordítom a fejemet, minden izmom megfeszül, jobbra vetem magamat, hogy meneküljek a huroktól. ekkor oldalt három imbolygó francia egyenesedik fel előttem egy drótakadályban, minden tagjuk lóg, mintha bábszínházi-alakok volnának, a fejük bólong, kificamodott karjukkal kárörvendöen tapsolnak. Egy rántás, valami fojtó fájdalom a nyakban, a halott magával vonszol, a tnész- gödőr nyílása felé visz, belelök... szuronyok és kacagástól meztelen fogak villáma szúr a szemembe, elveszítem az egyensúlyomat és kapaszkodni próbálok, az angol az oldalfegyverével bal fázva csapdossa le az ujjaimat, csuszok, zuhanok, ordítok, hullok, hullok szakadatlan, puffanok, ordítok... Homály törik darabokra markoló kezeim alatt, csattanva zuhan mellém valami, kövekbe, szögletekbe, vasakba ütközöm, szabálytalanul őrjöng elő belőlem az üvöltés, élesen és sikítva, nem bírom abbahagyni, közben kiáltások, karok nyúlnak a karom után, félrelököm Őket, kitapogatok valami fedezékei és a vállaimra ráütöm, lekuporodom, még mindig üvöltve, aztán mintha egy kés vonagl&nék keresztül az egész gomoly- gáson: , — Erna#*,, megint .4 — Ernát..* vfelugrom, itt a segítség, keresztül kell törnöm magamat, valaminek nekivágódom, futok. egy ütés térden sújt, puha gödörbe bukom- fénybe, vakító, remegő fénybe,.. —- Ernát... Erőst... már csak a sikolyom szar a térbe.. . egyszerre eltűnik... Előttem AU as anyám és a bogom. FéJig as Agyon, félig a földön fekszem, mellettem az apám tápászkodik fel, görcsösen szorongatok egy sétapálcát, mintha puska volna, valahol véresnem kell, aztán érzem, hogy, csak a kutya nyalja s kezemet. — Erast, — mondja reszketve as anyám. — Ernát, as Istenért, mi ma veled? Nem értek semmit. —- Hogy kerültem Ide? s-~ kérdésem rekedtem. — De Ernát..* ébredj hit... álmodtál.,, — Álmodtam, — mondom, esek álmodtam as egészet? És egyszerre nevetek, nevetek, sikitva, hogy rázkódom bele, csikorogva, hogy fáj, nevetek.., Ernát... Erna*... Óh, Intenem,,, Emsi, — as anyám sir, A nevetés összetörik bennem. — Az angol százados volt, — suttogom, — az, aki akkor... Az apám felhorzsolt karját dörzsölheti, — Álmodtál és kiestől az ágyból, — mondja, — nem hallgattál semmi szóra éa engem is majdhagy agyon nem vertél... Nem értem, mít mond, rettenetesen fáradt és nyomorult vagyok. Aztán meglátom a botot a kezemben. Leteszem és az Agyra ülök A kutya a térdeim köaé nyomadokik. — Visszajön, — suttogom borzongva u* visszajön „.m*
