Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-15 / 38. (2555.) szám

«PI«CTMACfeARHIRLSR

7

WB Mgifa1 IS, vneárnarp.

Egy parányi kisiklás

Irta: Bethlen Margit

Ax égbolt ragyogó kéken borult a napsugárban izzó, szikrázó, havas, fehér hegyoldalra, melyen a siező, ródlizó emberek tömege nyüzsgött. Hangos kacagás hallatszott mindenfelől, gyermekded pajkos jókedv vett erőt még az idősebbeken is, olyan volt, mintha az éles, kristálytiszta levegő erős szeszként hatott volna rájuk, felpezsdítve vérüket, lehántva róluk a sok esztendőn át lelkűikre szállott és száradt port és hamut. Hogy olykor baleset is történhet, arra egyikük sem gondolt, pedig csak tegnap történt, hogy az egyik ródli If élrecsusz- va a kiatposotl pályából, nekilendült a jéggé fagyott havon és őrült iramban balra kanyarodva a lejtőn, ne kivitte tehetetlen utasát egy fának. Tiszta csoda, hogy életben maradt, de az esés nyomát hordani fogján arcán és tón halála napjáig.

De erre most már nem gondol senki, csak a ’ havon, fent, az ut mellett, látszik egy parányi bevágás, ott, ahol a szánkó félresiklott és megkezdte vészes pályafutását.

A hegy mentén húzódó ut közepén ötven év körüli férfi állott kopott, elnyűtt kabátban, vastag, kampósvégü botra támaszkodva. Merőn nézett mag elé, mintha magába akarná szívni mindazt a szint, mozgást, életet, ami körülötte hullámzott. Mozdulatalanul, szinte megkövesedve állott egy helyben, két kezét a bot fejére támaszkodva, nagy, világoskék szemét tágra nyitva meresztve a vidám képre. Már harmadik napja, hogy felgyalogolt ide, mintha húzná, vonná valami... talán a nagy, tág, tiszta, szabad láthatár, amellyel, úgy érzi, nem fog tudni betelni soha, amellyel mint valami óriási, isteni szivaccsal, ösztönszerüen igyekszik a hosszú, hosszú börtönbe töltött évek nyomát leikéről lentosni.

Mert onnan jön. Alig egy hete, hogy kiszabadult. Tizenöt évet töltött ott bent, azon a helyen, amelynek kapujára láthatatlanul fel van írva Dante poklának mondása:

Losciate ogni sperauza.

A tisztelendő ur ugyan art mondja, hogy erős akarattal uj életet is kezdhet az ember, de azok, akik esztendőt esztendő után töltöttek el ott bent, azok tudják jól, hogy az akarat az, amit a 'börtön levegője legelőször megőröl a rabokban. Eleinte, igen, eleinte simák, átjáródnak, fellázadnak Isten, ember, önmagok ellen, később aztán csöndesek lesznek, egészen csöndesek. Beletörődnek^ úgy mondják a felügyelők: megtörnek.

Megtörnek... igen, valami eltörik bennük. Példának okáért az életkedvük, az önmagukba vetett hitük, az akaraterejük. Megtört akarattal pedig uj életet kezdeni nem lehet.

A férfi lassan, elgondolkozva bólint egyet fejével. Alig negyvenéves, —■ huszonöt volt, mikor odakerült — most ötveuet mutat és hatvannak érzi magát. Nem vágyik másra, mint itt állaná a napsütésben, csöndesen, fásultan, érezni maga körül az élet nyüzsgését és szávmi magába a fényes, fehér■ kék-aranyszimü végtelen szabadságot.

Teheti. Néhány éve meghalt odakint Amerikában gyermektelenül valami ismeretlen rokona és az osztályból néhány ezer pengő ráesett, épp elég arra, hogy munka nélkül is éhen ne haljon. Hiszen igénye nincs. Arról leszokik az ember a börtönben. Aztán ha ez is elfogyott, sok úgy sincsen, ami őt itt tartsa. Meghalni pedig nem nehéz. Lám, tegnap is hajszálon múlt, hogy az az ember a ródlival... A férfi elgondolkodva nézi a havon a még mindig látszó parányi elhajlást. Különös. Alig venni észre és ha valaki reávezeti a szánt, az menthetetlenül belevésx a mélybe. De bát ez így van mindenben, ő sem hitte, hogy bele fog pusztulni az élete, amikor harmincegyedikén nem tette be a százkoronást a pénztárba, mert a lány hívta, hogy menjenek el együtt valamerre és az mindig pénzbe kerül, fizetését pe. dig már reggel megkapja és visszateszi. Ez nem lopás, szó sincs róla, csak kölcsön... előzetes bejelentés nélkül. Ha akkor valaki meg fogja a kezét, atyailag, jóságosán, vagy akár jogos haraggal; ha megbüntetik, vagy akár el is csapják...

ügy is történt. Nem lett belőle semmi baj. Szamárság lett volna azt a szép estét elmulasztani, gondolta másnap, amikor a pénzt visszatette. Mert szép volt a lány... szép és kedves — és ő szerette... Istenem! Milyen nagyon szerette. Csak éppen pénze nem volt elég hozzá, ■hogy minden szeszélyét teljesítse. A lánynak pedig sok szeszélye volt. így aztán lassanként megszokta, hogy mindgyakrabban vegyen fel kisebb-oagyobb kölcsönöket fellebbvalója tudta nélkül a péuztárból, melynek kezelője volt

Visszafizette. Pontosan visszafizette mindig. Ha nem telt a fizetéséből, telt az uzsorások zsebéből. De a kamatot újra csak a pénztár készletéből kellett pótolni. Körbe-körbe játék ■volt, egy zsebből a másikba, aggódva, remegve, kétségbeesetten, feltart ózbatatlairuL

A

Podsbrady savanyuviz

leszállítja a vizelet

cukortartalmát.

Egyházi kérdések és sérelmek*

Irta: Dobránszky János nemzetgyűlési képviseld

L

Az országos kérész tényszocraalista párt központjának megbizásá'ból nékem jutott az a megtisztelő feladat, hogy az országos párt vezetőségi ülésen az egyházi kérdésekről, illetőleg sérelmekről sommásan értekeztem.

Megjegyzem, hogy az általam elmondandók- ban én ma önökön keresztül tulajdonképpen az összes hitsorsosaim, sőt minden vallását és egyházát szerető más honfitársam lelkiismeretéhez is szólok, mivel híveink ma általában alig képesek felfigyelni ezernyi gondjuk 6 életnyomoruságuk közepette, azokra a veszedelmekre,, amelyek egyre nagyobb arányokat öltenek a hit, az egyház és annak intézményei és jogai ellen.

Azért a magam részéről óhajtanám azt, hogy közös egyházpolitikai önvédelmünk érdekében előadásom, hosszadalmassága ellenére is eljusson a hitéhez hü közvélemény elé a mi sajtóorgánumunk révén. így azután nőm csak airról vehet tudomást mindenki, hogy a mi pártunk számára a kereszténység védelme olyan kincséé örökség, amellyel élünk, vagy vele együtt bukunk, mert a kereszténység egyik sarkalatos kiinduló pontja s (bázisa a mi politikai küzdelmünknek és etikánknak, hanem hogy ebben az utolsó tizenkettedik órában velünk együtt védelmi harconalba kell állania mindenkinek, aki előtt a kereszténység teljes leépítése, sőt kiirtása nem közömbös dolog.

Mivel pedig én magam szerény előadásom keretében e kérdés egész kompiekszumát úgy

Szerző e köaénfelkű twmrfmányt fefleftvasfa m országos keraszrt-écysaodabefta pért aBrimaá pártelnBik- ségti ülésén.

sem tudnám kellőleg kimeríteni és kidomborítani, appellálok első sorban a katolikus közvélemény led kiás méretéhez, hogy a mi ági tat ó- rius munkánkon kívül az alapos szaktudás és a helyi sérelmek egész légiója is beleszóljon e kérdésben. Mert csak a lelkes politikai föllépés és a súllyal bíró szakmunka, valamint az egyházpolitikai helyzet-sérelmek általános megismerése együttvéve lesznek képesek fel rázni a mi keresztény társadalmunkat az eddigi hitközöpyéből, sőt bűnös alu- székonyságából is.

Ha kellőleg ismerni akarjuk egyházi sérelmeink nagyságát és a támadások veszedelmes voltát, amely veszedelem folyton növekedőben van s növekedése arányában folyton apasztja a bitbend meggyőződést, a katolikus Öntudatot, a kultusz-szeretet, az áldozatkészséget és a keresztények szolidáris közérxéeét majdnem a csecsemő kortól kezdve, végig mindeD életkoron át, ugyanakkor kellőleg kell mérlegelnünk a kereszténységnek regeneráló szellemét és erejét s összes egyházi intézményeink fontosságát és érintetlenségét is. De ezek' közül is ma a legaktuálisabb a hitval- lálos iskola kérdése, ahol legtöbb és a legkirívóbb sérelmek érik az egyházakat.

Nekünk azonban ismernünk kell még a kánon ilag kodifikált egyházi törvényeinket és jogainkat is. Mert épp ezek ellen vét kormányzatunk legtöbbet majd az összes kül- és belügyi egyházi vonatkozásokban. Innét a sok jogsérelem.

Már pedig mi mindnyájan, akik az egyetemes egyháznak a tagjai vagyunk, egytől egyik, lelkiismeretünkben az egyházi törvényeknek vagyunk alárendelve annyira, hogy az azokkal ellenkező tényeket se magún knak, se másnak, amikor tisztán egyházi kérdésekben akarna valaki velünk diszponálni, de még az ég angyalának sem engedhetnénk meg egy ta póttá t sem.

Épp azért ez a kérdés már nem is párt. kérdés csak, hanem ax egész katolicizmus létkérdése.

Ezeknek a fontos egyházi kérdéseknek és jogoknak minden körülmények között és minden ellenséges törekvéssel szemben érvényt kell szereznünk- Ezekből egy jofctái sem engedhetünk önként semmiféle hatalom kedvéért sem! Aminthogy mások jogait mi sem csorbíthatjuk. De azt sem tűrhetjük összetett kézzel, hogy bárki fia jogainkhoz nyúljon, azokat csorbítsa, egyházi törvényeinket megcsufitsa, sőt tömegeinket jogtalan maszlagositással az egyház ellen tüzelje s a szentszék ellen nacionalista jelszavakkal ki- jáhsza.

Á katolikusok szolidaritásának nemcsak a dogma és az erkölcstan egysége és egyetemessége tekintetében kell érvényesülnie, hanem egyházi érdekeink megvédésében is.

Vallási ügyekben az egyházi Kódex m egyedüli jogforrásunk, piád hununk és a gyakorlati hitélet szempontjából az egyedüli útmutatónk is minden jogelvonással és a változó koreszméktől szaturált politikai, vagy társadalmi fonákságokkal szemben.

Mivel pedig az egyház maga istenileg nyert joghatóságára alapítja törvényhozói jogát, ennélfogva minden katolikus emberre nézve az egyházi törvény kötelezettséggel bir.

Nem lehet és nem is szabad elvonatkoztatni, szembeállítani és egymásra uszítaná ugyanazon egy személyben a hívőt és az állampolgárt, viszont a világi hatalomnak sincs ahhoz joga, hogy megbénítsa az egyházakat lelki munkájukban. —‘

(Folyt kőv.)

I étLpydjsn. a htsóHr tJaíf<%>yraJ

Teljes a zavar a kassai magyar tziniizezon kérdésében

Az országos hivatal április végéig tolta ki a kassai szlovák szezont, az oimützi cseh társulat viszont csak március végéig játszik Kassán

Kassa, február 14. (Kassai szerkeáztőségftok- től.) Néhány nappal ezelőtt egy újsághír következtében olyan ijesztő híresztelések kerültek forgalomba, hogy a tavaszi magyar ©zmiszezon Kassán csak két hétig fog tartaná, mi/vd a szezon hátralévő idejét az országos hivatal a szlovák színtársulatnak ítélte oda. Bármennyire is valószínűtlennek látszott ex a híresztelés, melyet egyesek a küszöbön áló uj szezonbeoeztás előszelének igyekeztek föltűnhetni, mégis föl- vüágosátást kértünk Kassa város kulturális ügyosztályától, milyen alappal birnak ezek a híresztelések. Érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy a kulturális ügyosztály csupán arról tud, hogy

a szlovák sziniszezont közös megegyezéssel

április végéig meghosszabbították

is hogy a magyar szín társulat május 1-én kezdi meg Kassán tavaszi szezonját. Arról viszont, hogy a szlovák operatársulat május 15-től újólag kérte volna a ezinhzat, mit&em tudnak a kulturális ügyosztályon, mivel ezideig ilyen irányú kérelem nem érkezett be.

Egy napon aztán megakadt a játék. A hatóság váratlanul róvancsoLód jött. Ezer, egynéhány korona hiányzott a pénztárból. Se ideje, se módja nem volt reá, hogy vissza tegye helyére, még ha hirtelenében össze is tudta volna valahogyan kaparni a pénzt. És akkor elvesztette a fejét. Szökni próbált, de amikor fellebbvalója elébe ugrott, hogy ebben meggátolja, felkapta az íróasztalon fekvő nehéz ércből készült aktanyomtatót és fejbevágta. Nem is nézte, hogy felkel-e, vagy sem, csak rohant ki a szobából, mint valami őrült- A kapuban fogták le és csak a fegyházban tudta meg, hogy a másik, az az ember, aki neki sohasem vétett, aki mindig jó és igazságos feljebbvalója volt, meghalt

Huszonötéves volt akkor.

Egy kisfiú mászik fel a lejtőn, rődldt huzva maga után. Kerek, pirospozsgás kis arca csak

Érdekesebb’ azonban & dolog másik oldala, melyet a szlovák színház igazgatóságától tudtunk meg közvetlenül, melyhez szintén kérdést intéztünk a szezonbeosztás ügyében. A szlovák színház igazgatósága ugyanis csak arról tód, hogy

a szlovák színfezezon Kassán csapán március 31-ig tart s a vendégszereplő olmützl cseh színtársulat csak március végéig játszik Kassán.

Ezek szerint agy ál a helyzet, hogy ss országos hivatal április végéig tolta ki a kassai szlovák szezont, de áprilisban már nincs kinek játszania Kassán, tehát előállhat az a helyzet is, hogy egy hónapig üresen marad a színház.

Véleményünk szerint itt az ideje, hogy az illetékesek a legrövidebb időn belül végleges megoldást teremtsenek a szezonbeosztás kérdésében, mert az április, rövidesen ránkköszönt és nem volna helyénvaló, ha az utolsó pffiaaat- ban elsietett kényszermegoldásokkal lennének kénytelenek segítem az amúgy is egyre rosz- szabbodó helyzeten.

úgy ragyog a boldogságtól és a hidegtől. Mikor az útra ér, megfordul és a ródlit a pályának irányitója, ráül és csúszni kezd a lejtőn. Épp mielőtt a tegnapi balesetes szánkó által vágott elhajláshoz ér, kissé balra siklik s a 6zánkó szánté észrevétlenül belesiklik a nyomba.

Az utón álló férfi hirtelen előrehajlik, két ugrással mellette terem és kampós botjával visszarántja a szánkót, amely fiústól, mindenestül fölborul. Azután megsimogatja a megszeppent gyermek ijedt arcoskáját és úgy mondja, tágranyilt nagy kék szemmel merően nézve maga elé, miközben a szánkót gondosan beigazitja a helyes nyomba:

— Ügyelni kell, fiacslcám. Nagyon kel] ügyelni. Olyan nagy... olyan rettenetes nagy baj lehet egy ilyen parányi kis kisiklásból.

A miniszteriénél foglalkozol! a beruházási programmal

P»Ag», február 14 A képviseflőház tegnapi ülésének befejeztével összeült a minisztertanács a kizárólag szókkal a javaslatokkal foglalkozott, amelyek a gazdasági válság enyhítéséire vonatkoznak. Hosszas vita után elfogadta az, útépítési és meliorációs alapokról szóló törvények módosításait, A két novella a közeli napokban a parlament elé kerül A minisztertanács tudomásul vette Dóst a lek köznmnkaügyi miniszternek, mint a beruházási bizottság elnökének a beruházási munkák terveiről szóló jelentését. A minisztertanács ^határozata szerint az országos hivatalok gyorsított eljárással kötelesek a járási költségvetéseket revideálni, hogy az őtu- konmányzajti testületek a tervbe vett beruházási munkákat haladéktalanul megkezdhessék. A kormány még egy bizottságot alakított a vasút és az au tóbuszfurgaloim közötti viszonyok áttanulmányozása céljábóL Va* lószinü, hogy

az államvasutak M fogják bővíteni m

an tóbus rf orgalmat,

hogy ezzel a magán-autőbaisrforgaiotn egyre növekvő versenyét elten súlyozzák. Végül elhatározta még a kormány, hogy február és március hónapokra a munkaméMWiek támogatására tizenkét millió koronát engedélye^ a tejakció számára pedig egy miUáőt

A franciaországi spanyol emigránsok sorsa

Pária, február 14. A szocialista Popubrfre jelen tóee szerint a francia kormány a spanyol nagykövet kívánságára a spanyol határ közelében lévő madridi emigránsokat fölszólította, hogy vonuljanak vieeza a határmeatéről 6s a Loire völgye mögött telepedjenek le. Az emigránsok közé tartozik több képvnsolő is és a madridi egyetem néhány volt tanára. A forradalmár spanyol repülők, Framco és Llano tábornok, egyelőre Páriában telepedtek le, de a Journal jelentése szerint a közöl jövőben Belgiumiba utaznak, mert Franciországban tilos politikával foglalkozniok. A francia szocialista párt máris tiltakozott a repülők korlátolt szabadságjoga ellen és helytelenítette, hogy a francia kormány rendőrileg őrködik a spanyol dinasztia sorsa fölött. A Populaire szerint csak a „renegát4* Laval hozhatott ilyen szégyent Franciaországra,