Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-15 / 38. (2555.) szám
8 'PMGMMACtoRHTT3Mr> tm Mtrodr 18, ORBi ET URBI Ma: NEVBAVER PÁL Váróé ée f'öktk*örekség) Róma és a világ. iMajd kétez&r esateadős ez a kapocs, amely viláí2iK££ttnlélte»t és hatalom, vallás és egyház, így és egyazvenüen annyi: Város és SÖklkeuekség. összekötő szócska ée egyibeai máiri- den, amit szóban és szóval a Szellemről, amely nem e földről való, el lőhet mondatni. Kétezer éven át úgy volt, hogy a pápa ex kathedra tanítás formájában közölte akaratát az Őröli várossal, Rómával és ami a városnak szólt, a tanítást az egész világnak kihirdették. A pápai enciklika és bulla megküld etett mindenüvé, ahol Róma volt és minden ut Rómába vezetett. A pápa szavát csak messze földről összeeereglett zarándokok hallhatták, akiknek a fiöld kerek ség minden tájáról el kellett Jönni Rómába. 1931 február 12-ékén délután történt először. hogy nem a világ ment el Rómáiba: Róma jött el a világhoz. A pápa rádió mi- krofónja elé állt és a Citta Vaticanából férfias erővel tört ki a hangja a világ négy tája felé. Londoniban és Newyorkban, Prágában qs a legkisebb alföldi faluban hallották ezt a hangot, a katolikus tan szerint: KrisEfcus földi helytartójának a hangját Prágában történt, hogy egy Ma magyar cseléd megkérte a gazdáját, állítsa be Rómát és amikor eleget tettek a kívánságának, amikor a pápa hangját meghallotta, letérdelt, keresztet vett és airt. Ebben a pillanatban a prágai szobában volt Róma, a legszentebb helye a világnak. Róma eljött a kis cselédhez és & kis esséléd megérezte, mi történik ebben a pillanatban. Ezért térdelt Se, ezért falusit sírva. Aki nem hivő lélek, de gondolkodik, ah? yflágszem iéáetiieg az ellenpóluson jelölt ki magának helyet, azt is meg kellett hogy rázza ez a pillanat, amellyel a® egyház uj érája kezdődik. Mert elhatározón fontos, hogy Róma eljött a világhoz: rálépett arra a számtalan útra, amelyek mind az emberi szívhez, az emberi lélekhez veretnek. Mindéin ®t Rómába vénét — Róma maga tett vaöamásít amellett, hogy ennél ezeonsnerte fontosabb Rómának a szivek felé való indulása. Most már a pápai tanítás célja nem az* nrbí et ortoi, hanem: arbí «t urht A rövid jelmondat megfúrd! táea az egyház mérhetetlen bölcsességét saemMIteti. A hegy ugyan mindenkor engedelmesen elment Mohamedhez, a vöág Rómához, de a pápa tudta, hogy nemcsak akkor fceR elmennie Mohamednek a begyhez, ha a hegy nem jön ei hozzá, hanem előbb. Akkor, amikor a hegy még jön és nem is gondol rá, hogy ne jöjjön. A logikus gondolkozás mondhatnám eme legegyszerűbb iskolapéldája, ez a szinte pragmatikus gondolkozás megint csak nagyszerű misztérium. Rt nem arról kell époszt és dicshimnuszt zengeni, hogy a pápa és vele az egyház nem zárkózik ed a modem technika létesítette* újkori követelmények elől. Nem a technika előtt kell has- ravágódni, hanem észre kell venni az immanensen bettineretflő misztériumot, A fenti kis osedéd története utal erre. Két évezredig az volt a misztérium, hogy az egyház akarata ködőik, fátylak mögé volt rejtve. Az emberiség, az orbis pszichológiájának ez a bunkóit akaratnyilvánítás felelt meg legjobban, Ha a szamárnak ne mutass soha fé- ligkész házat, úgy az embereik azemeláttára Szólsz istennő képmásáról ne vedd le a leplet, amely a® igazságot takarja! — azonmód szamárrá változik valamennyi. Félő volt, hogy a Vatikán presztízséből fog veszteni, ha az egész oxbis meghallja a pápa szavát. „Olyan hangja van, mint a közönséges embernek 1“ Vagy: „Ne«n is mondott semmi különöset T A pápa hangjával, amelyet százezernyi és milliónyi szóró világgá szórt, kilépett a Vatikánból és hogy úgy mondjam: tehullott a lepel Szánsz istennőjének szobráról. A hang ércesen csengett, tempós gyorsasággal, minden pátosz nélkül. Latinul beszélt és még a latinul értő ember sem értett belőle sokat. Akik „szenzációt" vártak, csalódtak, tehát az egész orbis csalódott. Ez a kis, Prágában lakó magyar cseléd nem csalódott, sőt a megnemértett pápai latin bestéd olyan hatással volt rá, hogy letérdelt a meztelen hang előtt és keresztet vetett. A pápa tudta, hogy millió kis cseléddel ez fog történni. 0 nem számolt azokkal, akik a fiwenzációt várták, ő tudta, hogy ez a kis cseléd el fogja mondani tíz társának élete falán legnagyobb élményét. Ez a tiz pedig öntudatlanul, parszifalszerüen beáll uj aj>oíftolnak. Tiz apostol ebből a fajtából meghódítja a világot - : Krisztus földi helytartója nagyon jól tudja ezt. Volt rá példa. Meghódították a Várost és a földkerekséget. A Vároa mo^t újból elindult, hogy JtnáeodSzentwántürdön (Posta, távírda, telefon: Liptovsky Sváty Ján) állandó Shiíanfoiyamok Síitanár: Rurtovsxky Mikló* szotr meghódítsa magának & világot. A Piaz- za Colonman, Maircus Aureiius oszlopán áll tarsoei Szent Pál kardiára támaszkodva. Ennek a kardnak szóit Krisztus intelme: miszerint a kard által pusztul el, aki * kardot kirántja a hüvelyéből. A pápa etgő rádióbeszéde békebeezéd volt, A város a földkerekségnek arról besmélt, hogy a béke az egyetlen igaz kard. Annak a földkerekségnek, amely a világűrben «zá- guldjva kardjára támaszkodik, Békeszónoklat tál indult el Róma, az ujj, a legnagyobb zarándok, hogy meghódítsa a maga számára a világot. Ugyanekkor történik ez, amikor hosszra. idő után újra valóság lett a vatikáni állam. Ez misztérium: amikor valóság lőtt az egyház mint Mkum, a pápa hangjával az egyház maga lépett M az elszigeteltségből és a magányból és az uj egyházát lám maga volt az, amely ledöntötte a falakat és a bástyákat, amelyek eddig a világtól elválasztották. Az antik Róma, a császárok Rómája vtlág- bataJom lett És mert minden világba talont megdől, a római is elenyészett. Az egyház Rómája a Szellem vHághatal- ma volt. (Ki akarna itt az egyház politikai stzerepécre gondolni? Nem ezen fordul meg, A gyógyfürdők egész éven át nyitva. Csodás eredmények ideg- és szívbajoknál. Ivókúránál az emésztőszervek betegségeiben. hogy Szent Pál egy xómaá császár oszlopán áNl) Sok világhatalom útja vezetett évszázadokon át Rómába. Most a Sceöetm megindult. De nem a világhatalmiak elé és felé. Olyanokhoz indult ©I, akik ösztönösen megérzik, miért oseréít éppen ma helyet két szó. Mért került a földkerekség első helyre és máért kell ma a misztikus formulát úgy mondani: Oribi őt uttbL SORBONNE-BALON Ma: HUNGARICUS Párta, február. INVTTATION. Le Combé de l’Associatkra dee ancroius éléves da la faoulté dee lettre® do Paris prie Monsieur ............de lui fairé l’honmeur d’assiste r au Bal qu’il donnera dans les Salons de i’Université de Pari® á la Sorbonne, le Samedi 7 Fóvrier 1931, mi profit de* Oeuvre© de l’A»o©fetók>c. 22 heures k 5 heures 90. Helye©. — bálba megyünk, azt a kxrtya/áját. sohse halunk meg! Ha másért nem, már csak azért is, mert ötvem lépésnyire lakunk a bálhely ifiégtől, — Piacé dó ja Sorbonne ■— pont az egyetem orra előtt. A budapesti rawhwccaí todomány^yetenn kapuján a következő cédulát láttam egyszer fci- ragaőstvaf JRMó szoba. A pcdc/Rusnfl egyetemi hallgató részére szépen bútorozott, féregmentes szoba Madó. Egyetem a házban !u Nálam: egyetem a szomszéd kádban. No de meg professzor-család ismerőseim fa ott lesznek, — ők küldték a meghívót, — különben, miért excusálom magam? — ha negyven év előtt hálózhattunk, miért ne hálóznánk, bár őszülő fejjel, ma is? Lesznek ott idősebb bátyámék és nénémasszonyék is! Mégis csak jó volt frakkot is becsomagolni, ámbár ötven szár zalékig szmokinggal elégszenek meg még ilyen gálabalokon is a rranoiák, pedig már csak a bál védnöke, a köztársasági einök urra való figyelemmel is illet volna pleineparadban megjelen- niök. Pesten ez például nem volna lehetséges, vagy legalább boldogult ifjúkorunkban nem volt szokás. — Uraságod, úgy látszik, idegen, —- szólította volna meg Afibóth Jenő, vagy másvalaki a rendezők közül a szmokingban odamerészke- dőt, — s öt perc múlva az illető ott sem volt. Dohát akkor még király volt Beotiában, ez itt pedig León Blum 8 társai polgártársak országa, parádét csak a külföldiek csapnak, s az igazi külföld Páriában Anglia, s a gazdagság szűrőjén átszitált amerikaiak. Azoknak véréből, emezeknek zsebéből születik a frakk, fehér- melHény és kravátli. Érdemes volna a párisiak- uak egy oxfordi, vagy oambridged diákhált egyszer megmutatni! De nehogy megszól ásnak vegyék, a tegnapi Sorbonnedíál is minden más tekintetben tilp-top bál volt. Elvégre nem a fehér, vagy fekete nyakkendő teszi az embert, hiszen a tudomány képviselőinek ©réme de la crémje volt máskülönben itt, hagyományszerü fcőtodeseégeül azoknak a bizonyos legöregebb professzor uraknak is, akik kedve© családjaikkal egyetemben minden évben meg szoktak a 'bálon jelenni. S a régi oorbonne-hallgatók is, akik Párisban, vagy Pániéhoz közel élnek, világért se mulasztanák el, hogy a „Bal Anniiéi“- éra részt vegyenek. Este tiz óra. Jó otthoni falunkban már régen fordult egyet álmában a nép, — Párisban most kötöttük föl a báli nyakkendőt, még egy pillantás a tükörbe, eélyemsál a nyakba, s kényelmesen átsétálunk a szomszédos Sorbonne-épü- Lt pazarul kivilágított, reprezentáció© termeibe. Eddig semmi kifogás. A pálmákkal garmiro- zott márványlépcfiőház pompás melege temperálva, 8 már jönnek, folytonosan jönnek ifjú dámák, öreg lovagok, öreg dámák s ifjú gava- rok, — a világ minden részéből valók, hiszen a Sorbonne a legncmzetköziibb valami, s angoltól kinaiig minden képzelhető náció képviselve van.- - Nini, egy oégerkiisasftzony, b micsoda eleganciában! Huncut legyek, ha nem Poirot remekműve e* a peosgősstoü fétaSeppes töltette. iS hogy körüludvarolják, —• persze c»ak franciák, más nemzet fiait megverték gyerekkoruk bán, ha fekete babákkal mertek játszani. Most sötétlik el mellettem, — hallom a szavát, — gyönyörű francia kiejtése © micsoda mozdulatai vanak, mint puhaléptü nöstényja- guár vonul fölfelé a lépcsőkön, éhesazeroü vadászok raja követi. Csakhamar eltűnnek a eürü emberreogetegben. — Hello, hello 1 — csap rám egy mintafrakkba bujt, borotvált képű nyurga alak. — How do you do? — meg sem ismer persze, lám én rögtön ráismertem, hány éve annak, hogy ott whisky-szódáztunk a Trinity college pattogó tüzhasábjai körűi, e koccintgattunk szép honfitárenője, Sári Petxaes egészségére? Lám, lám, mégsem konccintottunk deget, tudja, hogy szegényke szerencsétlenttí járt? I hope, jou wil! have a drink with ne, — s máris karonragad s a büffébe húz. Ax első ismerő©, — később akad több fa, hisz aöy piciny a világ, — szokták a világenobbok mondani, — hát még Pirfa, — duplázok flyenkor rájuk, — nagyobb falu, semmi más, — Bon soir madame, — üdvözlöm a professzornémat, g mellette tipegő bájos bakfielánykáját — Első bálja, nemde kisasszony? — s a papa is előkerül,,Sorbonne büszkesége, világhírű tudós, — itt frakkba kényszeritett családapa, sőt otthon talán papucshős. őket is elsodorja az ár, a frakkos emberáradat. Mert most már teremről-teremre hömpölyög a báli publikum. Orgona, — gyöngyvirág — Houbigant felhőktől terhes a levegő, s a frakkok és szmokingok fekete tömegéből félmeztelenre öltözött párisi asszonyok rózsásfehérre púderezett hustömege villan elő. Minél hosszabbak lettek alul a ruhák, annál több szövetet igyekeznek megspórolni — odafenn. Elvégre valamit kifelé is kell csak nyújtani. Ablakmélyedésbe húzódva vonultatom el szemem előtt a csillogó párisi éjszakát. Megjegyzem, ez a legszolidabb, legelőkelőbb, legjobb tónueu párisi bálok egyike. Persze a divat a legnagyobb ur, Párisban a divat ellen úszni kész fulladás, társadalmi halált jelentene. Pedig a bálba élni, s nem meghalni jönnek az asz- szonyok. — Ha muszáj, ha a divat igy parancsolja, — a professzor ur karján lógó professzoráé asszony is a háta legaljáig vágatja ki a ruháját — s tisztesség ne essék szólván, — az alma mater nem vall szégyent vele se. Alabárdos gárdisták állnak a lépcsőház mentén sorfalat. Csillogó acélsisakjuk peremén vörös tollbokrétát lenget a légvonat. Ittlétük az Elnök érkeztét sejtteti. A terembejárat előtt lengő szakáilu és kopasz- fejű professzorok és molette professzornék várják az Elnököt. Frakkjuk eelyemihajtásából egynek sem hiányzik a diszkrét vörös pont, vagy stráf. Monsieur Chariety, az egyetem rektora ée M. Murain, a tanári kar doyenje állnak az elnök váró csoport élén. Néhány pápaszemes fiatal diákrendező csetlikbotlik közöttük. Madame magyarázza a többiek nevét is: — Az a két ur a rektor háta mögött: Monsieur Delacroix és Ábel Rey. Mellettük a pápaszemes: Monsieur Rooher. Az a hármas csoport: Boucber, Andoin é© Náthán professzorok. S az a kis "mozgékony, villogó szemű alak Monsieur Mario Roustan, a kultuszminiszter. Lihegve rohan be egy rendező: — Monsieur Le l'residént megérkezett. Mozogva mozdul a tömeg, a tárt ajtószárnya kon behallatszik a Manaeilleso lizkeltő hangja. Nean ilyen frakkos társaság részére íródott száznegyven évvel ezelőtt. Ma már csak jelmezbálon öltenek fejükre piros sipkát a franciák, S azt fa csak halvány rózsaszínt ők már elintézték az elintézendőket Hadd jusson a forradalmi szereplésből mis nemzeteknek fa. Nem vei a világtörténelem bottal! 8 szokásos pirosas mosolyával érkezik Do- mouerge papa, az Elnök. A két oldalt felsorakozott báli közönség kétségesen nyit utat s úgy ahogy megéljen*! az öreget. ^ Tizenegy óra harminc. Egy bálból már jött, s még két bálba kell mennie. Ma van a tengeré®*, bál is. Onnan nem szabad lemaradnia, a Sorbonne bálra csak harminc perc jutott, ezalatt végig kell sétálnia a termeket, e a tudóé professzor urak közül egyetlen egyet sem szabad megszólítás nélkül hagynia. Itt állnak most két lépés távolságnyira r—i miről fa beszél az Elnök? — Mintha idén többen lennének, mint máskor, nem gondolja, professzor ur? S képzeljék. — nem kedves tőle? — a profé©*- szór ur ugyanazt gondolta. Und só jagte cin Wltz den And erén, — utó- végre nem beszélhetnek a szolgalmi jogról, vagy hogy aktuálisabbak is legyenek Faugére senator uccarendszabáiyozási törvényjavaslatáról éjjel féltizenkettő és tizenkettő között a Sorbonne- bálon. Egyet-egyet a hölgyek közűi fa megszólít. Előtte, alatta és utána pedig mosolyog, folytonosan mosolyog a jó öreg. S eszembe jutnak a régi pesti udvari bálok, Ferenc József, — e a eeremóniás cercle. Tiz lépésnyi légüres térnek kellett állandóan & Király körül maradnia. S ebben a szédületes űrben állott a megszólított s a Császár és Király. Ifi többiek döbbenve bámultunk ... Aztán egy kis epizód következett, úgy hívták, hogy világháború, — e ma már csodálkozva gondolunk arra az etikettre, furcsán eeremóniás időszakra, amikor királyok, császárok, — félistenek lebegtek a földöm Még egyszer a Marseillese, — rektorék és professzor urék a lépcsőházig kísérik Domouerge elnököt, a libériás inas ráadja a prémezett köpenyt, cilinderét fejébe csapja, friss mosollyal kifiért újabb kézszoritások, — egy-két éljen, — s az elnök egy házzal továbbfarsangol. Mert hát farsangban mulatni kelL A termekben is most indul meg az igazi mulatós, a legtöbb lengő szakáll és kopasz fej hazamegy, — mi fiatalok a bálban maradunk. Mert már hogyne hinném, hogy fiatal vagyok, mikor e percben szélit meg Mademoiseile Ferrand, bájos Bretagnebeli szépség, — legfeljebb tizennyolc éves. — ön nem táncol Monsieur Hungaricns, — velem csak fog egy fordulót? — * máris repülünk, — pardón, lépdelünk a terem síkosra kefélt parkettjén... Bezzeg, ha az otthoniak látnának, nem játszhatnám többé a csendes, nyugalmat szerető, elöregedett urat... — Hja, — Páris, szép Párfa, — a Szajna.,, . S aztán a büffébe megyünk. De nehogy azt higyjék, hogy a franciák csak francia pezsgőt isznak szüntelen, két magyarul beszélő diákféle bontat csak, ott a sakkasztalnál egy puffogó Czemant Rosét, a publikum gros-ja limonádét és orangeádot ezortyogtat félméteres szalmaszálakon, s reggelig olyan józan mindenki, mint nálunk ebédkor leves előtt, e becslpetten csak egy hat személyből álló angol csoportot láttam, — három diák é*s három diáklány, — szépek, frissek, jókedvüek — kitör belőlük az otthon ledugaszolt, titkolt temperamentum, zabolátlan jókedvvel játsszák meg természetes önmagukat, nincs, aki rájuk súgjon, hogy — shocking! Az Elnök távozta után az ittmaradt, kultusz- miniszter az ünnepelt, bár olyan házigazda-féle is, őt vezetgetik aztán ide is, oda is, mig végre a nagyterem zenekari dobogója közé telepedik a publikum bonfentes része, egy rendező csendet kér, s bejelenti, hogy X. Y. kisasszony, a Palace művésznője énekelni fog. Elég csintalan nótákat csicsergett- őnagysága, de megjelenése, sötét toiletteje, s diszkrét mozdulatai teljesen a helyzethez alkalmazkodnak máskülönben. Hiszen komoly miniszter és lengő szakáilu professzorok ülték körül családjaikkal az eeztrádot. Hanem ami most következett, dacára annak, hogy Párisban mindenre ei lehet készülve az ember, igazán meglepett. Feltűnő szépségű fiatal tánemüvésznő perdült a színre. Hogyis mondjam csak, — majdnem egészen ruiha nélkül. Azaz, — fején cilinder ,lábán kis piros cipő, s testét keskeny piros szallag csavarta itt-ott óvatosan körül., Nem hittem a szemeimnek. Egy ilyen szolid tudós táraságban, — lehetséges? Nem tévedés az egész? S a kisasszony talán máskorra volt. híva b majd rögtön felvfiágo- sitják fatális tévedéséről. Dehogy! Ez a progrnmszám fa minden különösebb, legalább külsőleg észrevehető emóció nélkül folyt le e a miniszter is kedves udvariasan tapsolt, s a következő tombolánál (és még merje valaki mondani, hogy Párisban nincsenek romlatlan kedélyek) mindenki rég elfelejtette a kis öltőzetlent. ’♦ — Engedje meg, hogy barátunkat, Terra T* urat bemutassam, — szélit, meg egy ismerős — Shanghaiból jött Párisim, azt hiszem, sok érdekeset fognak n^esélhetni egymásnak. S csakugyan mesélt is. Erről a bcexóketéettnJó- ről talán majd legkÖMlett*,
