Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)
1931-02-13 / 36. (2553.) szám
1931 február 13, péntek. T»R\CM-7VVAGt\RHlRIiAP s MacDonald visszaver te a konzervatívok döntd támadását Snowden a szociális terhek leépítéséről — Anglia az államcsőd előtt? London, február 112. Az akóház tegnap megkezdte a konzervatív párt bizalmatlansági javaslatának vitáját. A konzervatív párt a kormányt költekezéssel s az állam pénzügyi biztonsága veszélyeztetésével vádolta és MacDonald azonnali lemondását követelte. A javaslatot nem Churchill, a Raldwin-kormány volt pénzügyi kancellárja indokolta meg, mint az különben ilyen esetekben szokás, hanem Worlhington Evans volt hadügyminiszter. A nagy vádbeszédben a konzervatív szónok az államcsőd rémét festette a falra és megállapította, hogy a kormány milliókat dob ki improduktív célokra, ami az egész nemzet rósz szalását hívta ki. A vádbeszédre Snowden pénzügyi kancellár felelt, aki fölolvasta a konzervatívok választási felhívását, amelyben a párt azt ígéri a választóknak, hogy szociális célokra még nagyobb összegeket fog fordítani, mint a munkáspárt. Snowden szerint a konzervati- vok most máris felelőssé teszik a Labour Partyt a szociális kiadásokért. Viszont a kincstári kancellár kénytelen volt megállapítani, hogy a munkanélküliség; terPrága, február 12. Parlamenti tudósításunkban beszámoltunk már arról, hogy a képviselőház gazdasági vitája folyamán Nitsch Andor szepesi német képviselő is felszólalt. Nitsch nagyhatású beszédét bő kivonatban alább ismertetjük: A parlamenti ciklusnak 1929 őszén való meg- kezdése óta — mondotta Nitsch Andor — megszakítás nélkül folyik a gazdasági válságvita ebben a parlamentben. Amikor a gazdásági válság különösen a mezőgazdaságban elmérgesedett. akkor a mezőgazdasági válság egyetlen orvosságát a magyar kereskedelmi szerződés felmondásában látták. A vámemelésre vonatkozó javaslatok parlamenti tárgyalása folyamán ismételten is ama nézetemnek adtam kifejezést, hogy nekünk, gazdáknak az agrártermények vámjának emelésétől kevés, vagy semmi várnivalónk nincs. Mert ma már dumping van és vannak más modern eszközök a magas vámvédelmi falak legyőzésére. „A válság még nem érte el tetőfokát'* Ugyanazokból az alkalmakból gyakrabban beszéltem arról is, hogy nekünk uj közgazdasági utakra kell lépnünk, a kölcsönös kiegyezés és megértés útjait kdí járnunk, mert egy Magyarország ellen irányuló vámháborut az iparunk s a köztársaság is nagyon nehezen képes viselni. Mert egy gazdasági háború kisérő jelensége a munkanélküliség, a gazdasági letörés, hanyatlás. A munkanélküliségi segélyek az állampénztárt terhelik s ezáltal az adóalanyt is és igy a mezőgazdaság a pusztuló iparban, a rosszul kereső munkásban elveszti az annyira fontos belföldi fogyasztót. Szavaim mindig oda konkludáltak, hogy Magyarországgal egy a kontingentálás, illetve a kölcsönös árucsere alapján álló kereskedelmi megegyezést kell létrehozni. Szavaim elhangzottak s hivatalos helyről csak egy alkalommal kaptam azt az indokolás nélküli választ, hogy a kontingensrendszer lehetetlen; bizonyára megint valami igen magas politikai momentumok jöttek közbe, amelyek a kontingens útjában állottak s december 15-én aztán a Magyarországgal való kapcsolatban bekövetkezett a szerződés nélküli állapot. Hogy ez a szerződés nélküli állapot hogyan, milyen formában hat, azt ma alaposan érzi egész közgazdasági életünk, különösen pedig a textil, vas és faipar.- A szlovenszkói faértéke- sités teljesen megállott s ezt a körülményt a legjobban igazolja az állami erdők 1930. évi gazdálkodásának nagy hiánya. Helyesen mondotta a miniszterelnök ur: nálunk a válság még nem érte el a tetőfokát. És én kérdezem: mit tett ez ellen a kormány? A kontingentálás és árucsere megvalósítva — másutt Egv agrárállam könnyebben és hosszabb ideig képéé elviselni egy gazdasági válságot, mint egy jedésc folytán az államháztartás kritikus helyzetbe került és a munkanélküliek segélyezését a jövőben nem lehet olyan mértékben folytatni, mint eddig történt. Az adókat emelni lehetetlenség, mert ha az ipar terheit megnagyobbítják, akkor összedől az angol közgazdaság. Minden vonalon takarékoskodni kell. Snowden negyvenéves politikai pályafutása alatt állandóan a munkástömegek sorsának megjavítására törekedett. A jövőben is ez marad a célja, de a jelen pillanatban ideiglenesen le kell mondani minden szociális kívánság teljesítéséről. sőt áldozatokat kell kérni a munkásságtól is, mert különben az ország elveszti létalapját. Nem titok, hogy a kincstári hivatal ez év végén nagy hiánnyal zárja be működését. A kiadások növekedtek, a bevétel csökkent, ami tarthatatlan helyzetet teremtett. Az eredmény London, február 12. Az alsóház a konzervatív bizalmatlansági javaslatot 310 szavazattal 235-tcl szemben elvetette. Brown ipari állam. Az ipari államnak a mai óriási termelési versenyben arra kell törekednie, hogy minden lehető eszközzel megtartsa a már egyszer megszerzett piacot. Nálunk Magyarország esetében nem ezt tették, hanem egy nagyon problématikus értékű Hsztkeverési törvényért egy hatalmas piacot áldoztak fel. Magyarország már megtalálta a kivezető utat e most van küszöbön a magyar—osztrák kereskedelmi egyezmény megkötése, mely egyezmény a kontingentálás és a kölcsönös árucsere elve alapján nyugszik. Azt az eszmét, amelyet én már 1929—1930 telén vetettem föl s kiegyezési lehetőségként jelöltem meg, Ausztria és Magyarország már megvalósítja s a gazdasági körök emez újszerű kereskedelmi megegyezés elé a legnagyobb optimizmussal tekintenek. Jobb diplomáciai orientációt! A ml gazdasági viszonyaink, mint azt egyébként a jelen vitában már igen sok szónok megállapította, nem rózsásak s még a jugoszláv £e- reskedeltni tárgyalások is nagyon kevés reményt nyújtanak. A csehszlovák kormány feltétlenül többet lesz kénytelen adni a jugoszláv kereskedelmi szerződésért, mint amennyire Jugoszláviának egy keleíeurópai agrárblokkbó! kilátásai vannak. Nézetem szerint közgazdasági szempontból sokkal okosabb lett volna, ha a kormány a gazdasági helyzetet kitapogató csápjait Berlin. Bécs felé terjeszti ki ahelyett, hogy a gazdasági kis- antant nagyon kérdéses gondolatához ragaszkodjék. Mert egy nagyszabású európai gazdasági berendezkedésnek mindig számolnia kel! a kjo- zépeurópai államokkal, mert a német birodaMire kell a kölcsön? Hogy Englis dr. pénzügyminisztert a belföldi kölcsön felvételére bírni sikerült és pedig az állami beruházások, a munkanélküliség leküzdése címén, az megint csak azt igazolja, hogy micsoda nagy hatalmat képviselnek a szociáldemokraták a kormányban az agráriusokkal szemben. Az 1.3 milliárdnyi hitelből ugyan mintegy 400 milliónak beruházási célokra is kellene maradnia, azonban nézetem szerint — ha a számok beszédét meghallgatjuk, úgy azt látjuk, hogy — ez az összeg még csak az államháztartás előirányzott bevételeinek elmaradását sem lesz képes pótolni. Az államnak a fogyasztási, forgalmi adókból és vámokból folyó jövedelmei az 1930. év tizenegy hónapjában 570 millióval voltak kisebbek az előirányzatnál; csak a vámjövedelem a behozatal visszaesése miatt 50 millióval csökkent. Az állami üzemek 1930. évi bevételei 600 millióval kisebbek az 1929. évieknél. Az államvasutak hrnttóhevételében mutatkozó különbség az 1930. és 1929. óv között 600 millió. Az állami erdők munkáspárti képviselő, aki Wolverhamp- ton iparvárost képviseli az alsóházban, rendkívül éles szavakkal támadta meg Snowdent, akinek beszédét forradalminak és borzalmasnak nevezte. A pénzügyi kancellár a munkásbiztositás alapjait támadta meg és bejelentései a munkásság kiszolgáltatását jelentették a munkaadóknak. Sir Róbert Horné, aki annakidején konzervatív munkaügyi, kereskedelemügyi és pénzügyminiszter volt, Snowden beszédét rendkívül komoly figyelmeztetésnek fogta föl és ily értelemben üdvözölte azt. Véleménye szerint az angol munkanélküliség kérdése a világ gazdasági krízise előtt vált aktuálissá és valószínűleg még sokáig aktuális marad, mert a gazdasági élet újraépítése hosszú időt fog igénybe vonni. Ha Anglia nem akarja jelenlegi világpozicióját elveszteni, végre energikus rcndszabályakat kell foganatosítania a munkanélküliség ellen. A vita után a liberális párt módosító javaslatot nyújtott be a konzervatív javaslat gyengítésére, de a felemás indítványt az alsóház 468 szavazattal 21-gyel szemben elvetette. lomnak mindig mértékadó szerepe és jelentősége lesz az európai gazdasági kérdésekben. „Középeuröpában elszigetelten állunk** Hála annak a gazdasági politikának, amelyért teljes mértékben felelős a mai kormáuy, ma Kö- zépeurópában csaknem teljesen elszigetelten állunk. Ez a rossz gazdasági politika már az államháztartásban is érezteti a hatását. Az állami bevételek egyre csökkennek, ezzel szemben a kiadások emelkednek. Az ügyes kereskedelmi politika helyett, amely a köztársaság szerencsés földrajzi fekvése mellett a közgazdasági életet megtermékenyítené s ahelyett, hogy a közterhek csökkentteíné- nek, a pénzügyminiszterünk beruházási, tényleg azonban az államháztartás hiányainak fedezete célját szolgáló 1.3 milliárdnyi kölcsön felvételének a tervével foglalkozik. Englis dr., a kölcsönök elvi ellensége kénytelen volt elveit föladni s ahhoz a kényelmes eszközhöz folyamodott, hogy ötszázalékos rövidlejá- ratu címletekkel fedezett folyószámlakölcsönt vesz fel, mely címletek a nemzeti banknál mindenkoron lombardirozhatók. Alig terjedt el annak a híre, hogy a kormány egy ilyenfajta beruházási kölcsönt szándékozik felvenni, a tőzsde máris megmozdult s a Skoda-részvények 78 koronával, a Cseszko- moravszká 80 koronával, a Berg und Ilütten 95 koronával, a Prager Eisen 95 koronával, a Ring- hoífer 30 s a Königshofi Cementpapirok 140 koronával emelkedtek. Miután ezek a részvények túlnyomóan a nagybankok és a nagy bankkonszernek kezében vannak, könnyen elképzelhető, hogy a részvénytulajdonosok micsoda horribilis nyereséget vágtak zsebre ebbő! a részvényhosszból. 1930. évi bevétele 250 millióval kisebb, mint 1929-ben. Egyedül ét$ kizárólag az állami dohányjövedék gazdálkodása tüntet fel 100 millióval nagyobb bevételt. Az állam 1930- évi bevételeinek csökkenése 1970 millió koronát tesz ki. ehhez járul még a 150 milliónyi rendkívüli in- séghitel s a légionáriusoknak fizetendő 150 millió; mindezeket összeszámítva összesen 2270 millió korona fedezetéről kell gondoskodnia az államháztartásnak. Hogy mindezek után mi marad még a gazdasári életnek, azt csak a pénzügyminiszter ur fogja tudni, talán rendelkezik még valami tartalékkal, amelyet a gazdasági élet rendelkezésére bocsát, vagy amellyel az államháztartás hiányait legalább részben pótolni tudja. A francia barátok szívesen hiteleznének Mindezek után az ember joggal azt kérdezi, hogy hát nem praktikusabb lett-c volna a rövidlejára- tu belföldi kölcsönökkel való operálás helyett egy nagy, hosszúlejáratú külföldi kölcsönt igénybevenni! Hiszen itt vannak az állam dúsgazdag francia barátai, akik bizonyára örömmel sietnének olcsó hitellel a segítségére. Mert ha már egyszer 87 milliárd adósságunk van a külföldön, úgy az a 2—3 milliárd már igazán nem játszik szerepet. A rövidlejáratu kölcsönt a hivatalos körök bizonyára azzal fogják indokolni, hogy az oak. átmeneti kölcsön lesz. Én azonban azt hiszem, hogy még nagyon soká nem számíthatunk a gazda- sági életben a jó konjunktúrára, amely az államnak oly bevétel biztosítását tenné lehetővé, amellyel az 1930. évben elmaradt bevételek pótolhatók volnának. De hol van még az 1931. év, amelynek éppen most indulunk még rosszabb gazdasági auspieiu- mok között. De miért is viselje a mai nemzedék az összes terheket, amely különben is igen sokat seen- vedett. A pénzügyminiszter urnák ezt a momentumot is alaposan kellene meggondolnia. A pénzügyminiszter ur a belföldi kölcsönt bizonyára a nagybankok pónzfölöslegével fogja indokolni. Igaz, hogy a nagybankoknak két milliárdjuk fekszik kamatmentesen a Nemzeti Bankban. De ha a gazdasági élet csak részben normális kerékvágásba jut, akkor majd a mai dekonjunktúra folytán fölöslegesekké vált tőkéknek ismét vissza kelleue vándorolni a vállalatokhoz, e akkor majd a gazdasági élet bizuny súlyosan viselné el az esetleges hiányukat. „Nem vagyunk nagyhatalom'* Az állam valamennyi adófizetője már ma is nagyon súlyosan viseli ahhoz az elvhez való ragaszkodásnak a következményét, hogy a kormány nem akar külföldi kölcsönt felvenni, s mindent a belföldön akar előteremteni mindenfajta adók, s lehető és lehetetlen pótadók és illetékek formájában. Az állam felelős vezetőinek, ezek között természetesen a pénzügyminiszter urnák is egyszer már át kellene látniok azt a tényt, hogy a csehszlovák köztársaság a maga tizennégymiüió la^ kosával nem nagyhatalom és, hogy mi a közigazgatásban s minden egyéb dologban nem engedhetünk meg magunknak olyan fényűzést, mint egy nagyhatalom és hogy olyan nagy hadsereget sem tarthatunk, mint amilyennel a köztársaság most is reüdeLiezik. Itt kellene a dolgot megkezdeni, g mindenekelőtt olyan bölcs külpolitikát kellene inaugurálni, amely az éppen említett súlyos terhek, főképpen pedig a katonai kiadások csökkenését lehetővé teszi. Genfben sokat prédikálnak a békéről és a Iefegyverkezésről, a vegyi laboratóriumokban azonban sajuos, folyton uj mérges gázokat termelnek. Ha a hatalmak Genfben ezt a békés szellemet valóban komolyan veszik, úgy gyorsan kell azt megvalósitaniok. Ezzel szemben csodálkozással olvastuk külügyminiszterünknek a Paris Midiben közölt nyilatkozatát. Ez az interjú egyáltalában nem mondható békés szándékúnak, sőt ellenkezőleg az ember kardesörtetést hall. Külügyminiszterünk, úgy látszik, elvesztette a nyugalmát. Egy diplomatának azonban sohasem szabad elvesztenie a nyugalmát s ha mégis elveszítette, akkor nincs igaza, s a játszmát elvesztette. Az ilyenfajta nyilatkozatok távolról sem alkalmasak ara, hogy a jó baráti viszonyt politikai és gazdasági téren előremozditsák. Csak a népszámlálás „sikerült** Az egész állam betege ennek a nagyhatalmi politikának. A mai kormánytól, eddig szerzett tapasztalataink szerint, nem sokat várhatunk. Különösen nem abban az irányban, hogy eddigi politikai irányának megváltoztatásával és a gazdasági élet kielégítésével a politikai és gazdasági viszonyokat egészséges mederbe terelje. Egy dolga „sikerült" fényesen a kormánynak, amit tizenhárom havi léte alatt megcsinált, s ez az 1930. december 2-án tartott népszámlálás. A kormánynak sikerült ugyanis akkor a szerve! által a népszámlálást úgy keresztülvinni, hogy ezzel ismét hatalmas lépést tett a nemzeti állam eszméje felé. A kisebbségeket, különösen pedig Szlovenszkón, részben eltüntetni sikerült. \ A szlovenszkói németség népszámlálási panaszait szóvá tettem egy interpellációban, amelyet a belügyminiszter úrhoz intéztem. Ámbár tudom előre, hogy interpellációmra semmitmondó választ fogok kapni, mégig kijelentem, hogy az interpellációmban felsorolt eseteket hajlandó vagyok bizonyítani s itt erről a helyről jelentem ki. hogy én ezt a népszámlálást nem fogadom el helyesnek. A legközelebbi választások meg fogják mutatni, hogy mi szepesi németek sokkal többen vagyunk, mint amennyi németet most a Slo- venska Liga emberei összeszámoltak. Ha ennek az államnak a németjei olyan egységesen járnának el, mint ezt a lengyelországi németek teszik, úgy Benes külügyminiszter urnák gyakrabban kellene járnia Genfben, mint a lengyel Zaleskinek. Nitsch képviselő a gazdasági vitában az államkölcsön kulisszatitkaira világított rá és kimutatta a kölcsönterv nagy hibáit A szerződésnélküli állapot hálását egész gazdaságunk érzi — Az ipari részvényhossz okai — Csökkennek az állami bevételek — Békepoütikát és őszinte leszerelést!
