Prágai Magyar Hirlap, 1931. február (10. évfolyam, 26-49 / 2543-2566. szám)

1931-02-11 / 34. (2551.) szám

T>RKa^l/V\AG.VAU-H!PJ')At> 1931 február 11, ezcránL SzenSiváníürdón (Posta, távírda, telefont Liptovsky Svaty Ján) állandó Shiiantolyamoh Skitanár: Burtovsz y Miklós nacionalistának, elbolondithatja magát és a vilá­got azzal, hogy amint vannak vallásilag közöm­bösök és felekezetnélkiiliek, úgy vannak nemzet­nélküliek is. Ám az élet nagy pillanataiban a lélek megrezdülésein éreznie kell, hegy az egyik vagy másik nemzetnek a tagja. Éreznie kell ak­kor is, ha saját külső érzéseiben a kényelmesebb utat választja és a nemzet küzdelmeiben, bána­tában. bajaiban részét ki nem veszi. i nemzetközi precedens Felsősziléziában felmerült egy kontraverz kér­dés. Németország ég Lengyelország szerződést kötöttek és ezt a szerződést a népszövetség is regisztrálta. Ennek a szerződésnek 74. cikke a nemzetiség megállapítására vonatkozik és ki­mondja. hogy a népi, nyelvi, vagy vallási kisebbséghez való tartozást a hatóságok sem nem vizsgálhatják felül, sem nem vonhatják kétségbe. 'A felsősziléziai kiseblieégi panaszok ügyében döntő állandó nemzetközi bíróság 12. számú dön­tésében pedig ezt a szerződést interpretálva ki­mondta a jogelvet, hogy a szerződésnek ez a 74. pontja logikus következménye a kisebbség- védő szerződések biztosította szabadságának. Ez az elv minden szerződésileg biztosított ki­sebbségre vonatkozik és minden eljárásra, amellyel a nemzetiséget megállapítják. Vonatkozik tehát elsősorban a népszámlálásra, vonatkoznia kell tehát a csehszlovák népszámlá­lásra is. ü Hormányrende'et sérti a k ssbbsésí logokat Ez a döntés mindenesetre igazolja azt, hogy a 8G/1930. számú kormányrendeletnek 21., 22. és 23. szakasza megsértette a saint-germaini nemzetközi szerződésnek első fejezetében foglalt 2., 6. és 7. cikkeit, mert hiszen nem ismerik el az egyéni jogot, a szabadságot, amennyiben nem adták meg az egyénnek a szuverén jogot annak megállapítására, hogy mely nemzetiségi csoport­hoz akar tartozi, hogy mely anyanyelvet kívánja anyanyelvének tartani. Az idézett kormányrendelet 21., 22. és 23. sza­kaszai nemcsak hogy nem adták meg ezt az .egyéni jogot, hanem még egyenesen odautaltak a népszámláíé biztosok ellenőrzése alá, megen­gedték. amit semmiféle államnak népszámlálásai módszere nem tartalmaz, hogy négyszemközt kerülhessen össze a népszámláló biztos a meg- számlálandóval és ott kérdezze tőle a nemzeti­ségét ott kérdezze meg. milyen az anyanyelve. Tehát eltüntetett ezen processzus elől minden tanút, nehogy bizonyítható legyen, hogy mi volt a kérdés, nem tartalmazott-e az tilos befolyáso­lást. pressziót vagy fenyegetést. De nem áll meg a rendelet ennél, hanem egy­szerűen kimondja, hogyha egyszer kétsége tá­mad a biztos urnák, akkor az egész kérdést a felügyeleti, a politikai hatósághoz utalhatja, amely azután a megszámlálandó kihallgatása után dönt az illető nemzetiségi hovátartozandó- ságának kérdésében, tehát úgy is dönthet, hogy megöli azt a szabadságot, amely szabadság a nemzetközi szerződések értelmében igenis meg­illeti a kisebbséghez tartozókat, megöli azt a sza­badságot, hogy lelkének sugallatát követve, ma­gukat Isten és ember előtt magyarnak vagy né­metnek vallhassák. Ezzel azt hiszem, hogy bizonyítottam azt, hogy már maga a kormányrendeletnek a rendelkezé­se és az a tény, hogy ilyen rendelkezés kiada­tott. már ez is igazolja azt, hogy itt a nemzeti kisebbségek jogai megsértet­tek. De megsértették a nemzetiségi kisebbségi jogo­kat és az egyenlő elbánás elvét akkor is, amikor elrendelték azt. hogy a szabály az, hogy Sz!o- venszkón és Ruszinszkóban mindenütt összeirási ívvel történjék a népszámlálás. A látszatpoliti­kát tehát itt is ügyesen akarták folytatni. A belügyminiszter kiadott egy 32.904/1930. számú rendeletet, amelyben azt mondja, hogy tási utűsiMsok a népszámlálási rendeletihez úgy történik, hogy teljes nyilvánossággal adják, min­denki megszerezheti, azok semmiféle titkot nem képeznek. Itt azonban az instrukciók pártok birtokába jut­hattak ngyan, de mi azokhoz hozzá nem juthat­tunk, hiába próbáltunk meg mindent, hivatalos utón nem kaphattunk iiycn instrukciókat. összeirási ívvel csak ott kell lefolytatni a népszámlálást, ahol az analfabéták többségben vannak. Azonban ennek a jogi látszatnak nem volt semmi jogi ereje, mert hiszen az országos hivatal Szlo- venszkón és Ruszinszkóban elrendelte, hogy min­denütt összeirási Ívvel történjék a népszámlálás és ezzel megsértette a kormányzat a törvény előtti egyenlőséget és az egyenlő elbánás elvét. Hát kérem, ezek a kérdések igazolják azt, hogy itt a kisebbségi jogok megsértése megtörtént. Kétségtelen és bizonyítható az is, hogy ez nem egy véletlen vagy egy meggondolatlan kormááy- cselekodctnek a következménye, ezt bizonyitani lehet és lehet azt is bizonyitani. hogy ez teljes szándékossággal történt. Hemzeüiizí statisrt kusok egyhangú hintése az aiuaiiye'vröl Kairóban 1927 december 29-től 1928 január 5-ig a nemzetközi statisztikai intézet tartotta 17. üJéeót, aiho! arra az álláspontra helyezkedtek, hogy auyanyelv alatt azt a nyelvet kell érteni, amit ilyenként a megszámlált egyén a népszámlálás időpontjában minden befolyástól menten a ma­gáénak vall, mert a nyelvhasználat mindenkinek egyéni joga és igy mindenkinek saját egyéni bevallására kell bíz­ni annak eldöntését, hogy miiyen nemzetiségihez káván tartozni ás hogy milyen nyelven kívánja ma­gának a kisebbségi jogokait biztosítani. A végbók hogy azok a b'zouytaéiaineágiok. amelyek a nemzeti­ségi statisztika megbizhaíóságét rontják, megszűn­jenek az anyauyelven kívüli, amely feltétlenül csak egyet lehet, minden államban kérdezni kell az anyanyelven kivid beszélt nyelveket is. Ezt a határozatot a nemzetközi statisztikai intézet egyhangúlag hozta. Ennek a határozatnak meghozatalában résrat vettek a csehszlovák statisztikusok is. Tehát ők is helyes­nek ismerték el ezt az elvet, amely elvet a cseh­szlovák politika azonban mégsem aákaimazotit. De annak a bizonyi'tiőka, hogy tényleg szándékos­ság iimputálható a kormánypolitikának, megtalál­ható abban a ténykedésben is, hogy az az ankét, amely a statisztáltai tanács álltai az Állami Statisz­tikai Hivatal keretében 1929 január 4-től 1930 feb­ruár elseje között hajtatott végire, a maga eredmé­nyét 1930 február 4-én a következőképpen publi­kálta: A megszámlált egyén nemzetiségét azon elv alap­ján vezetik be, amit az illető legjobban megtanult és amit a legfolyékonyabban beszél. Ez rend­szerint az anyanyelv. A zsidó nyelvként a héber nyelv mellett a jiddist (zsargont) is el lehet fogadni. A zsicük esete Most kérem szépen, ez az ankéthatároaait a tudo­mányosság szempontjából nem állja meg teljesen helyét, azonban nem állta meg helyét a kemiány- poliitikáná! sem, mert ezt éppen nem fogadták ed és az említett rendeletében egy sokkal kifogásol­ható álláspontot foglalt el akkor, amikor kimon­dotta, hogy a zsidók vallhatják magukat zsidó nemzeiiségiioknek, nem kell anyanyelvűknek hé­ber vagy jiddisnek lenni. Ezután titkos instruk­ciók következtek, amelyek úgy szóltak, hogy a zsidók vallhatják magukat csehszlovákoknak, de magyarnak a zsidót beírni nem lehet, Ez maga is egy olyan tény. amely a szándékosság bízón yi tusát kőink kidé ns faktumként igazolja. De vannak itt más tények is, amelyek ezt Igazolják. A magyar nemzeti párt 1929-ben benyújtott egy törvényjavaslatot az 1930. évben megejtendő nép­számlálás rendelkezéséről, ugv okoskodván, hogy ezt a kérdést nem jó lesz a kormánypolitika kénye- kegyére odadobni, hanem törvénnyel kel biztosí­tani a már nemzetközi szerződésekben biztosított jogokat. Ez a lörvőnyjaváetatunik azonban még a kezdeményezési bizottsághoz sem lett engedve. A Házat közben feloszlatták, amikor az uj, jelenlegi park;ment összeült, újból és még idejében beter­jeszd* Hűk javaslatunkat, de újból nem utalták azt a kéz ; :,yezóei bizottsághoz, hidegre tették, hogy jó ere eény ne fakadhasson belőle. Mi ubán nem elégedtünk meg ezzel a párisi­men t; -Izmus és a parlament szabályaival meg nem egyező elbánással Nem rekriimináltunik, hanem el­végeztünk a munkának nehezebb részét, clmentüpU a költségvetési bízottéiba és ott 15 indítványt lettünk arra vonatkozólag, hogy a kor­mányrendeletnek azon részeit, amelyek a nem­zetköz! jog elveivel és rendelkezéseivel ellentét­ben állanak és amelyek megsértik a kisebbségi jo,rókát, megváltoztattassanak és hogy biztosíttas­sák a magyarságnak és németségnek az a joga, ami a népszámlálás igazságos végrehajtását biz­tosítja. ■;;t, '>•<',ram. az eredmény az lett. hogy ezeket az indítványokét leszavazták. Akkor a plénumban új­ra eljöttünk ezekkel az indítványok kai és itt már cttíik azt kértük, amit egy nap állott káviratiHag el tokot lulézui, hogy. rendelje el a belügyminiszter, hogy Ruszfnszkó- ban és Szlovenszkóban az összeirási ivek a lakás- birtokos állal alá legyenek minden esetben Írva. A másik kérelmünk az volt, hogy ha a nép6zámláló biztosok elvégezték napi munkájukat, akkor a* ősz- szeiiráei iveket minden este bepakkolják, lepecsé­teljék és helyezzék letétbe a községházánál. A belügyminiszter ur azonban nem tartotta szük­ségesnek ezt az intézkedést keresztülvinni, nem tartotta szükségesnek azért, mert hiszen akkor megszűnt volna egy visszaélési lehetőség. Tehát ez is egy bizonyíték nin-a, hogy a vissrouéílé- seknek a szándéka tényleges volt. Ezek a tények mind azl igazolják, hogy ml nemcsak nem néztük ölhetett kézzel a dol­gokat, hanem igenis figyelmeztetjük a kormányt arra, hogy itt a rendeletnek olyan szakaszai van­nak, amelyek erős visszaélésekre adnak alapot. Interveniáltunk ezek után szóval, írásiban, távira­tilag a belügyminiszter urnák de a belügyminisz­ter ur nem tartotta szükségesnek csak egyre is vá­laszolni, pedig neki kötelessége volna ez az alkot­mány értelmében. Nem válaszolt még ma sem egyetlen egy panaszunkra, mert hátha előadódott volna egy esel, amely az elkövetett visszaélések répa-rádióját ki kén yszeril liertite volm® Hz instrukciók Az instrukcióknak a kérdése la hozzátajrlofflik e#i- bem « témtAiu*. Ai iartntkáók, vagy* § nó^robg^ A gyógyfürdők egész éven át nyitva. Csodás eredmények ideg­es szivbajoknál. Ivókúránál az emésztőszervek betegségeiben. Az utolsó őrálcba-n megkértem egy iképvise'ő bará­tomat, hogy a belügyminisztériumban szerezze meg azokat. A referens ur azonban azt válaszolta, hogy nem áll módjában azokat kiadni különben is Szlovénokéra és Ruszinszkóra külön instrukciók készültek, ami megint bizonyíték amellett, hogy nem bírál­nak el bennünket egyenjogú á'iaimijKj'igárákként. Akikor ón személyesen fo-rduitam a belügyminisz­ter úrhoz magáihoz és kértem, hogy juttasson ne­kem is egy ins-trukaiót és feltettem a kérdést, hogy talán bitkokat tartalmaz e ez A belügyminiszter ur ötöll-hatolt.. végre azt mondta, hogyha van még egy példány, okkor másnap rend étkezéseimre bocsátja. Megkaptam másnap az instrukciót és ebből • csak azokat a feltevéseket láttam megerősítve, amiket a rendeletnél már megállapítottumlk és amikmok fé­lelmetes hatásától valóban indokolt volt rettegnünk. Ellenben naivitás kellett volna ellhiinini, hogy csak ez az egy instrukció van, mert tudtuk és láttuk is, hogy más titkos rendelet is van. Interpelláltunk is emiatt, jött is a cáfolat, hogy olyan titkos rende­let, amire ml hivatkozunk, nincs, de ebben beua» van a beismerés is, hogy talán másféle titkos ren­delet létezik, mert a számtalan jegyzőkönyvünk igazolja, hogy a nép** szám'áló biztosok beismerték, hogy nekik titkos utasításuk van, hogy a görög katolikusokat ruszi­noknak írják be, hogy a zsidót csehszlováknak vagy zsidónak kell beírni, magyarnak vagy né­metnek beírni nem szabad és hogy az állampol­gárság kérdésénél, akinek állampolgársága még vitás, azt nem szabad idetartozónak elismerni. Ezek a titkos Instrukciók igazolják azt, hogy Wc tényleg megtörtént a visszaéléseknek egész Lánco­lata. illetve hogy itt szándékosan történik a rendeletben már el­rendelt kisebbségi jogok megsértése. Ámde, tisztelt képviselőház, nemcsak ezek az ada­tok. amelyeknek nagy része hivatalos közokiratok- kai vannak bizonyítva, bizonyítják, hogy vissza­élések történtek tömegével, hanem van nekünk még más bizonyítási anyagunk, mert akikor, amikor a statisztikai hivatali még nem dolgozta fel végig mert nem is dolgozhatta fel végig a népszámlálás adatait, mer mi akkor is tudjuk egész tömegét bi­zonyítani a főttéit és bekövetkezett visszaélések­nek, amelyek újból igazolják, ■'hogy véglegesen megsértették a nemzetközi szerződésekben. bizto­sított nemzeti kisebbségi jogokat. (Vége következik.) nProhászha Ottokár, a magyar Parsifal, egy uj szellemtörténeté irány képviselője volta Ravasz László ref. püspök Pttohászka em ékbeszédé a Kiséaíudy Társaságban Budapest, február 10. A Kisfaludy Társaság vasárnap tartotta fcö7jgyiüJiéá>ét az uij városházán. A közgyűlést Reraeiviezy Albert „Kazinczy évc“ című be­szédével nyitotta meg, utána Kéky Lajos titkár terjesztette be évi jelentését, majd Kozma Andor olvasta fel „A patak" ciimü költeményét, azután Ravasz László reformá­tus püspök mondott emjlékbeszécbet Piro- hászka OttokárréL A lélek atlétájának nevezi Prohászkát. — Mindenestől fogva szellem, csak annyi be tődé a test, hogy valamiképpen beleillesz- kedkeS'Sék az érzékelhető viliágba. A szaka­datlan készület embere 5 is, aki önmaga gyakorlásával építi fel lénye monumentali­tását. Egyszóval misztikusnak nevezhetném, •akire nézve elveszett a látható viliág, meri semmivé vált egy megnyert uj világgal szemben, vagy pedig a látható világ: erdő, tenger, ég és föld, ember és örökkévalóság, géppé és érzéssé változott át benne. — Prohászkáról, mint a lélek emberéről afeaTok beszélni — folytatta Ravasz László. — Szerelném ideáilliiani belső alkatát. Sze­retném megmutatni, miféle törvények sze­rint támadt és alakult ez a csodálatos szelle­mi organizmus, mely mint egy óriási fenyő­fa betetőzi az erdőit, célt jelentő ornamenti­kává válik egy hegycsúcson és uralkodik a szemhatár felett, miint a dóm keresztje a lá­bainál született és özönlő hangyabolyban kavargó ezeréves kultúra alkotásai felett. — Először is emberségének külső vonásai tűnnek fel Nem volt elnyomóntott keleti faikiír, akinek érzéki teste összetört. Nem volt vak, aki fénytelen belső látásokból a szürke foltok univerzumát építi fel; siket, aki hangtalan lelki orcheszterek zúgásával telik meg, mintha megáradt elomeklxm úsznék; nem volt tőrt fizikum, mint Pascal vagy Descartes, akiknek élete befelé való dimenziókat keresett. Karcsú, magas, szép ember volt, homloka, válla, járása egy hősé. Mégis mindaz, ami külső rajta, csak átuta­lás, pitvar és kezdet, karcsú formás hid, amely egy ismeretlen szigetre vezet. Prohászka lelki ember volt, de nem veit elméleti ember. Prohászltánaik már a legelső mondatai is egészen másképpen hangzanak, mint a. tudó­sok, elbeszélők vagy a politikusok beszédei. Mindig belső látásról beszélt. Magasból je­lent meg, szenvedélye volt szárnyalni, ki­nyúlni, mások fölé emelkedni, beletúrni ma­gát j> kék ég végtelenjébe. Nemcsak esztéti­kai ember volt, hanem vallásos ember is. Vallás alatt itt a léleknek azt a gyökeres és egyetemes vonását értem, amelyben az élet minden jelenségét és rezdülését az egye­temessel és végtelennel, Istennel hozza ösz- szefilggésbe. — A szépség volt életének formája, a hit vottt bedeő tortaima. Sohasem kerültek egy­mással szembe úgy, hogy az egyik elpusztí­totta volna a másikat, még összeolvadás árán sem. Vallásossága nem öltbe tett világ- megvető, darócruhába öltözködő, szépség- gyűlölő és képrom bőié csuhát, mert a vilá­got mindig isteni szépségében látta és ezért a szépségért szerette a látható világot. — Anyanyeive német. Vére szláv és ger­mán keverék, germán benne a belső formák tisztasága, szláv érzéseinek mélysége és miszticizmusa — belőle lesz az összeomlás után egy uj nemzeti próféciának, a hungjairiz-* másnak bőse. Szóllaai, magányos természetű ember oltvány, aki pirulva és dadogva hordozza életének előtte is ismeretlen nagyságát és örökségét. Nagy problémája, hogyan Legyen vidám és közvetlen, egyszerű és eleven s miképpen tegye természetessé, könnyűvé, komollyá az emberekhez való viszonyát. Ravasz László ezután Rrohászka fiatalsá­gát követi egészem addig, mig esztergomi teológiai tanár és spirituális lesz. — Itt ki feszül benne a vallásos próféta —■ mondja — aki uj korszakot akar teremteni s .meglátja, hogy az egyház problémája a kü­lönb papság, a lelkibb papság. Az esztergo­mi szikláról kicsap egy uj hévforrás: Pro­hászka Ottokár igehirdetése. M áról dióin ap- ra áillig fegyverzetien, leeresztett sisak- rostéllyal, fényből való tollbokrétával ott lo­vagok a porondon a magyar Par-Siíal, Pro- bászka Ottokár... — Az, hogy egyetemi tanár, vagy székes­fehérvári püspök lesz, alakján, ritmusán, ut­jain nem változtat. Nagyobbra nőtt mint állá­sa, nagyobb, mint müve és mindig nagyobb annál, amilyennek látszik. Körülötte lelki tavasz támad, az idő hozzáigazodik, egy kor­szak kezdete és csúcsa, egy nagy szellemi mozgalom forrása s jogcímre, programja és dinamikája, egy uj szellemtörténeti irány képviselőije. — A pápa február 12-dn rátliástözatat intél & vi­lághoz. A Vatikán rádáóáifomá&a, amely Marcona szenátor vezetése alatt néhány hónappai ezelőtt el­készült. február 12-én kezdi mos: működését azzal, hogy mikrofonja előtt a pápa szózatot fog intézni a viliág összes ka telük usaiiihoz. A pápa szózatát úgy a budapesti, mint a béos-i rádió is közvetíteni fogja. — Felolvasás Széchenyi Istvánról a francia aka­démián. Parisból jeoníiik: Az erkölcsi és politikai tudományok akadémiáján Horn Emii bajitómányt olvasott fel Széchenyi István és a dunai hajózás*4 címein. Széchenyit ülteti az érdem. — ez volt a ianni- inány vezető gondolata, — hogy a dunai hajózás ki építését megkezdték és az országot csatorna- tV úthálózattal láttáik ©I. Horn kiemelte, hogy Széche­nyiben 'külföldön — igy Fra.neyk*rozágban tett uta­zásai keltették fel a reformok gondolatát. Széchenyi nagy hódolója volt a francia szettemnek és beszé­deiben, valami in t Peljcipvjéseiben sűrűn idéz te a francia szerzőket^ Az akadémia tagjai nagy érdek­lődéssel ha’lgutták meg n tanulságos feiolvasáet,, melyről a lapok is bőven bcscáttiipJbak» Törvényjavaslat, határozati Javaslatok, intervenciók szóval, írásban - hiába

Next

/
Oldalképek
Tartalom