Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-11 / 8. (2525.) szám
^AGSlA\\GV_AR.HIKLSr> S Schuster: Egész Középeurőpa érdeke a ctehszlovák-magyar kereskedelmi kapcsolat mielőbbi helyreállítása Schuster volt kereskedelmi miniszter nyilatkozata a gazdasági válságról és a csehszlovák-magyar kereskedelmi szerződés ügyéről Prága, január 10. (JSchluster V eneo). dr. volt kereskedelmi miniszter a csehszlovák közgazdasági élet egyik kimagasló egyénisége. Tevékenysége az utóbbi időben főleg pénzügyi téren nyilvánul meg, vezére a köztársaság egyik legtekintélyesebb pénzintézetének, de ismeri a gazdasági élet minden ágát » szava mindenkor nagy súllyal esik a mérleg serpenyőjébe. Schuster dr. a csehszlovák kereskedelmi ez érződ és ügyéről a következőket mondotta:) — A csehszlovák—magyar kereskedelmi kapcsolatok ügyében beállott szerződésnél- küll állapot tarthatatlan. Remélem, hogy mindkét fél rövidesen be fogja látni, hogy a jelenlegi helyzet itt is — ott is ártalmas és nem kételkedem abban, hogy a tárgyalások elejtett fonalát rövidesen ismét fölveszik és tiszta objektivitással vezetett tárgyalások után olyan eredményt fognak elérni, amely mindkét fél részére előnyös lesz. — Megfelelő és kielégítő eredmény csaik köl— Aranyérnél és az evvel járó béldugulás, repedés, kelés, gyakori vizelési inger, derékfájás, mell szorulás, szívdobogás és szé- diilési rohamoknál a természetes „Ferenc JÓ»seíM kesertiviz használata mindig kellemes megkönnyebbülést, sőt gyakran teljes gyógyulást eredményez. A belső bajok orvosai az igen enyhe hatású Ferenc József ▼izet sokszor mindennapi használatra, reggel és este egy-egy félpohárnyi mennyiségben rendelik. A Ferenc József keserűviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszer- üdetekben kapható. j csŐnös koncesszióit utján érhető el. Természetesnek találom, hogy magyar részről ragaszkodni fognak a csehszlovák lisztkeverési törvény hatályon kívül való helyezéséhez, hogy a jövőben is biztosítsák maguknak a magyar liszt jól bevezetett márkáját Csehszlovákiában. Csehszlovákiának azonban minden körülmények között tekintettel kell lennie arra, hogy a mezőgazdaság és a malomipar bizonyos védelemre szorul. Ez a védelem belpolitikai szükség is. Ennek ellenére is ki lehet jelenteni, hogy az ellentétek nem áthidalhatatlanok, amit a régebbi kereskedelmi tárgyalások sima lefolyása és a Romániával az elmúlt évben kötött kereskedelmi szerződés bizonyít a legjobban. — Érdekes ezzel kapcsolatban megfigyelni, hogy egy csupán bilaterális kereskedelmi szerződés milyen összefüggésben áll más államok érdekeivel. A csehszlovák-—magyar kereskedelmi szerződés érvényének vesztése például Igen előnytelenül hatott az osztrák iparra és a lengyel produkcióra, mert úgy az osztrákok, mint a lengyelek a legtöbb kedvezmény elve alkalmazásának alapján ugyanazokat a vámkedvezményeket élvezték, amelyekben a szerződés a magyarokat részesítette. Ezek a jogok a szer- ződésenkivüli állapot következtében automatikusan megszűntek az osztrákok és a lengyelek számára is. — A csehszlovák—magyar kereskedelmi szerződés fölbontása következtében Középeuró- pa gazdasági életében is hézag állott be s nemcsak Csehszlovákiának és Magyarországnak, hanem Középen répának is eminens érdeke, hogy a két állam között mielőbb helyreálljon a kívánt kereskedelmi viszony, hogy az ezáltal támadt rés betömödjék. éEzutám a gazdasági válságra terelődött a ezo. Arra a kérdésre, hogy milyennek látja i Schuster dr. Csehszlovákia jelenlegi gazdasági helyzetét, a következő választ kaptuk:) — A csehszlovák köztársaság gazdasági helyzetét csupán a világgazdaság általános helyzete megítélésének keretében lehet a legjobban megvilágítani. Ma ugyanis általános világválságról van szó, melynek keretében megkülönböztethetünk egy európai válságot és az európai válságnak azt a fázisát, melyben a csehszlovák köztársaság is participiál. —1 A helyzet olyan, hogy ma még nem lehet javulást jósolni, aminek legfőbb oka, hogy nagy világválságok nem szoktak gyorsan elmúlni. Mi már tanúi voltunk egynéhány világválságnak, de meg kell állapitanom, hogy a jelenlegi válság számos olyan momentumot mutat föl, melyek a régebbi válságok során nem szerepeltek, vagy — ha igen — akkor nem volt nagy jelentőségük. Minden tünetből arra a csöppet sem kecsegtető következtetésre kell jutnunk, hogy a jelenlegi válság tartama nem lesz rövid. — Meg kell jegyeznem azt is, hogy a jelenlegi gazdasági válság már csak azért is nagyobb figyelmet igényel, mint a háboruelőtti, mert az akkori politikai és gazdasági viszonyok konszolidáltabbak voltak a maiaknál és az életstandard nem volt olyan magasra feszítve, mint ma. —i A csehszlovák köztársaság gazdasági vál- iságára vonatkozóan nyugodtan állítható, hogy a válság enyhébb lefolyású, mint például Németországban, vagy Középen rópa egyik-másik államában, de viszont intenzivebb, mint például Franciaországban. —i Az agrárválságban van egy vigasztaló momentum, a cukorrépatermelés kérdése. Ugyanis egyes vidékeken, ahol a lakosság cukorrépatermeléssel foglalkozik, az idén bőséges termés volt 8 a cukorrépa aránylag jó áron kell el. A mezőgazdaság általános válsága így legalább egyes vidékeken enyhült s a cukorrépa- termelés rentábilisnak bizonyult — Annak ellenére, hogy a válság általános <e vonatkozik a mezőgazdasági termelésen kívül a nagyiparra és a kereskedelemre is, mégis még a nagyiparnak is akadt egynémely olyan ága, melyet a válság nem érintett olyan súlyosan, mint a többi ágat. A válság a legerősebben • textilipart sújtotta, de még ebben az iparágban is akadnak vállalatok, amelyek tűrhetően, tőt elég jól prosperálnak. —- A krízis a legkésőbben érte el a nehézipari vállalatokat s igy annak következményei csak az utóbbi hónapok során nyilvánultak meg. — A helyzet egyik kgszomortíbb következménye a munkanélküliek tekintélyes száma és egyelőre nincsen remény arra, hogy ez a szám csökkenne, sőt még emelkedő tendenciát mutat, A munkanélküliség terén tavaszig semmi javulás sem várható. Tavasz közepe táján azonban megkezdődnek az idénymunkák s akkor majd némi megkönnyebbülés áll be. A munkanétkü’ liség kérdésében az Illetékesek minden lehető szükségintézkedést megtesznek s a kormány meg fogja hosszabbítani azt az időt, melynek tartama alatt a munkanélkülieket segélyben részesítik. —< Mindezen szomorú jelenségek ellenére azonban általános az a remény, hogy a válság különböző fázisai nem fogják megzavarni a gazdasági élet menetét ' Terayei László. sras Mm msem ÉS* IP v I Prágai előkelő Tabarlnja a Hotel Esolanadebán. Elsőrendű attrakciók — Táncestély naponta 20 órától — Torok kávész&lón 17 órától. Telefon 288—41. Telefon 288—41 Minden vaiáranp éa Bnnapnap tdnetea. MEGSEJTEM A HALÁLT... Irta: SZABÓ MÁRIA Az apám drága, meleg hangja mögé bújva, ártatlan kis mese színes ruháiba burkolózva tört be először a szivembe. Eb ott dúlni, pusztítani kezdett, mint első fagy a virágok között, durva ellenség gyanútlan népek otthonában. Tehetetlenül vonaglott szegény kis szivem acélos kezei között, — hiszen nem voltam fölfegyverezve ellene. Szeretet, aggódás volt csak az oltalmazom, elhallgatás az előkészítés megalcadályozója. Pedig már járt a házunkban kétszer is a halál. Parányi emberbimbókat vitt magával és fizetségül örökös rettegést hagyott hátra a szüleim szemében. De én nem tudtam a nagy látogatóról. Az első pici fiunkra csak ködösen emlékszem — másfél éves voltam akkor. A jövetele és elmenetele nem hagyott nyomot a lelkemben. S előttem senki ki nem mondta: meghalt. A második kis öcsémet már rajongva szerettem. Simogattam puha, aranyszőke haját és óraszámra táncoltam, bukfenceztem, szaladgáltam előtte, hogy örüljön. Mikor betegen a másik szobába vitték, hogy az én szertelen, örök-mozgó életerőm ne zavarja, már sírtam is. De a haláláról, temetéséről nem hallottam. Kertre nyíló ablaku szobánkba kellett mennem, —r velem volt Julcsa, aki egész délután sirdogált, mert „elvágta az ujját". Nagy, fehér „baba" igazolta ezt a mutató ujján és én hittem neki, sőt féltem, hogy megmutatja a sebét, ha nagyon érdeklődöm. Kismama, Kispapa ,sétálni" mentek. Máskor ugyan ez nem eshetett volna meg nélkülem, de most kivételesen beleegyeztem, mert megengedték, hogy a hetes, a „bolondos Miska" mulattasson, — ablakon keresztül. Akkor délután nagyon sokat kacagtam. A nagy, tréfás fiú egyik ablaktól a másikhoz szaladt, rettenetes torz arcokat vágott s én megvadulva, sikongatva rohantam utána. Belliiről kergettem, soha el nem értem a kint elsuhanó fiút. Egyszerre énekszó zendült a nevetésembe — Julcsa felzokogott: „mert borzasztóan belé- f ájult az ujjába". S az éneklés? — „Tudja is ő, tán a gyermekek énekelnek az iskolában ...“ Pillanatra elcsendesedtem. A szivembe talán már akkor bekopogtatott a később betörő sejtés —• de Miska éppen cigáuykereket hányt... Bolondos jókedve elűzte a rémet. Már lehettem hat éves. Egy délelőtt sorba kérdezgettem az Anyámat: hogyan hívják nagyapát, nagymamát, másik nagyapát, másik nagymamát. Szabó volt mindenki, mint ők s mint én. Csak egy nem :az apai nagyanyám. Talán azért kezdett különösen érdekelni. Mert más volt, mint mi mindnyájan. — Miért nem láttam még soha, miért nem jön el? Nem tudom, hogy hogyan tévedhetett ki az anyám száján a szó: — Meghalt. Pedig máskor mindenki, aki nem volt többé, csak „elment" az ón számomra... — Milyen az, amikor valaki meghal: Szegény kisanyám már szeretett volna kitérni, de nem lehetett. Végre csak az eímenéssel magyarázkodott-: — Misuka is elment, Sanyiba is elment, nagymama is elment... Mikor jönnek vissza? És megint kitört a megkínzott leikéből kicsit talán már akarással is: — Soha. * Nem emlékszem már pontosan: egy napon, rövid időközökben, vagy hetek alatt jött-e mindez egymásután. Ma összefolyik előttem egy nappá, folytatólagos átéléssé mindez, ami pedig lehet, hogy csak hosszabb idő alatt rakodhatott le lassanként a lelkemben. Most úgy érzem: még aznap este történt. Meggyujtották a lámpát e nagy porcellán ernyője fénykört vont az asztalra. Szangvinikue kis lényem nem pihent el a délután viharos játékai után. Uj játékon törtem a fejem. És gyermek anyám, akkoriban már újra két gyermeknek hűséges játszótársa, minden kívánságomat teljesítette. A szoba falára sorba felvonult a tap- sifüles nyuszi ée a farkas, ott ugatott száját tátogatva a hegyesfillü kutya, a libi is ott nyelte a beléje tömött tengerit. Szerettem ezeket az árnyképeket, — de soha sem néztem meg, hogyan csinálja az anyám. Tudtam ugyan, hogy apró gyermekikezének mozgása, finom kis ujjúinak ügyeskedése adja nekem ezt a gyönyörűséget, — de nem akartam tudni: hogyan. Később Kismamát szabadságoltam, aztán a kis húgomra került a sor. Bámulatosan ki tudtam fárasztani a környezetemet ée széjjel tudtam bontani a rendet. Pár perc múlva a szobában megmozdult minden megmozdítható. Az asztal körül kígyózó vonalban székek sorakoztak egymás megett, a sor végén a három utolsó lefektetve „teherkocsinak". Kettő közülük megrakva fadarabokkal, könyvekkel, kabátokkal. A legutolsón egy divánpárnám játékállatok közt a fehér-fekete Cili dorombolt. Csak két szék volt felmentve, ezt a szüleim elkérték tőlem s a drágák nagy szerényen húzódtak meg az asztal mellett, hogy meg ne zavarják a játékomat, j A kis húgom nem szívesen játszott vonatot. I 6 volt az „utas" s a szerepe nem volt könnyű. Ahány szék, annyi le- ée felszállás. Minden kocsiban ülnie kellett, mindenütt át kellett adnia a jegyét. De az ellenkezése rendesen csak akkor tört ki,mikor a legutolsó kocsiba is be kellett száinia a cica mellé — állatnak. Dehát ezen én nem változtathattam. Ha játszottam, egészen játszottam, félig nem csináltam soha semmit. Sajnos — éppen semmit... Mert akkoriban járt nálunk egy drótos s szerencsétlenségre a kis drótszekerek és egérfogók között egy furulyát láttam meg. Ezt feltétlen meg kellett kapnom. Ettől kezdve a vonatozás az összekötött székekkel való zakatoláson kívül még uj szörnyűséget hozott magával* minden állomáson fütyültem. Pedig elég sok állomás volt Székely- hídtól Hódmezővásárhelyig még úgy is. hogy én egyet-egyet kifelejtettem. "Egyszer azért ennek is vége lett. Megérkeztünk s kimerült kis húgomat egyenesen a kis ágyába vitték. Magam is elcsendesültem. Nem a fáradtság miatt — egyszerre eszembe jutottak az „elmentek". A kis öcséiül, a nagymamám — másokról még nem tudtam akkor. Pattogva falta a tűz a fahasábokat s a kályha gömbölyű, fekete testén eentaur ágaskodott. „Őrzi a tüzmada- J rakat, hogy ki ne szökjenek" — gondoltam g j ez figyelmemet a mesék világába sodorta. Kicsi zsámolyomon ülve is, huzva is magam után oda- csusztam az Anyámhoz s az ölébe hajtottam a fejemet: — Tessék mesélni Kismamám!... ... Még most is hallom a gyermekhangomat: elnyújtva kezdtem és furcsán, énekelve ismételgettem, könyörögtem... Jóságos barna szeméből arany fény simogatta végig az arcomat. Még egyszer a könyvébe nézet' ugyan, de a kezével már tolta is el magától, nehogy közénk álljon és elvonja az érdeklődését. Megsimogatta a fejemet s kezének melege nyomán levegőbe ágaskodott villanyoesággal telt süni, barna körhajam. — Mit szeretnél? Piroskát, vagy Hamupipőkét? — No Piroskát Kismamám, újat, csupa á latokat ... — Én nem tudok állatokról uj mesét kitalálni, de.., ... Reménykedve kapta fel a fejét s fekete hajában megcsillant a családi örökség: a sok, sok, tulkorai ezüstös hajszál... — Apád kérdd meg, ő tud! Ez a gondolat örömttizeket gyújtott a szememben. így még jobb lesz!... „Bókáztam" tovább a zsámolyon s az Apám térdéhez húzódtam. Tessék mesélni Kisapám! Az Apám azonnal letette a könyvét. Szelid, szép arcán még az elmélyülés ült, de kék szeme már megtalálta az én csillogó szememet és dehogy is oltotta volna ki a tüzét! ö is a fejemre tette a kezét, de nem simogatva. Ott hagyta rajta, mintha megáldana és én a szivemig éreztem ennek az áldó mozdulatnak a súlyát és a kőny- nyüségét... Még most is érzem ... Valahol messze járhatott a lelke. Csakis igy történhetett, hagy a szokásos, nagyon vidám, magatalálta kis mesék helyett most egy másforma gyöngyözött le a.z ajkáról és begördült a szivembe. — Volt egyszer egy kis egér... Rossz volt... Nem fogadott szót a szüleinek... É« az apja, meg az anyja elment... Csak kikapkodtam az egyes szavakat. A mese hosszabb volt, kiszínezve a kis egérnek ée szüleinek életmódjával — játszva tanító, mint a többiek. De ón nem bírtam megfigyelni semmit. Á borzasztó szavak vieszhangosan jajgattak a szivemben, mintha kínozták volna Őket: ... Nem fogadott szót... Rossz volt... Elment az apja, anyja!,. Az Apám már régen olvasott újra, de én még mindig a lábainál ültem Térdére hajtott fejjel bámultam, nézés nélkül a tüzbe. Kint fújt a szél. Hó halmozódott magas fehér szőnyeggé, de én most elfelejtettem az ablakon nézni. Mintha húzott volna valami, lassan álltam fel. Eloldoztam a székeket; szép csendesen kezdtem mindent helyre rakosgatni. Jóvá akartam tenni sok rendetlenségemet most; ösztönösen ,tudatalatti parancsszónak engedelmeskedve. A szüleim csodálkozva néztek össze. ők. akik olvastak szélsőségek között imbolygó lelkemben, megérezték: ez nem uj játék most. Több annál. Egy jó szándék, egy ritkán keresztülvitt jóaka- rás. És a csókjuk még melegebbé vált aznap este és az Apám keze mintha egy gondolattá! tovább pihent volna a fejemen ... ★ Elaludtam. Mélyen, álomtalanul. Kiút, egyre halmozódott a hó, puhán, nesztelenül. A cson- dessógbe bele-belekondult a toronyóra ütése. iW tornáét Mi, Ttuárn&p.
