Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-11 / 8. (2525.) szám

T>RSGAiyV\AG^ARM! RMP

1981 Január 11 raoiinnap.

Női lelkészek

a protestáns egyházakban

Budapest, január ©leje.

L. Rácz Kálmán református valíásLanár a következő érdekes dsinert.et.fet közölte a nőknek a protestáns egyházakban való leÜkészi szerepéről:

Dániában a teológiád faibulfcáöotk és a paróöhiális tanácsok háromnegyede vétőt emelt az ©Idea, hogy a nőket rendes lelikfeaelküd alkalmazzák, 1921-bein tömény mondotta ki, hogy a nők minden hivatali belüli ősére egyenlő esélyekkel pályóz,ha't/nailí a férfiakkal, csupán a lelikószkedés terén kedd bizonyos meg- ezoriitáÉtolkat tenni. 1925-ben pedig már elvetették aet a törvényjavaslatot is, amely v. 'gengedle volna a nőknek a börtönökben és kór’' :lxtií, káplánok gyanánt vadé alkalmazását.

Nagj'britanniában az anglikán eg\házz álláspontja eltér az úgynevezett disszidens egyházétól. Az anglikánoknál a nők nem prédikádhatnaík, azonban mint diakonisszák tág munkateret kapnak 6 ezenkívül segédkeznek a lelkésznek az istentiszteletben, Bibliát olvasnak, tanítják az ifjúságot, a pap távollété- ben keresztelhetnek, sőt a püspök igehirdetésre is Te’hatalmazhatja őket A disszidens egyházak viszont a teljes lelkész) tisztség gyakorlását is megengedik azoknak a nőknek, akik a teológián úgynevezett bakkadaureátusi fokot szereztek.

Svédországban a nők lelkészt szerepe az ifjúság tanítására, a lelki gondozásra, a börtönök és kórházak látogatására és a missziókra terjed M. Tfet szintén túlságosan modem újításnak tekintenék a teljes lelkészi szolgálat megengedését, már csak azért is. ..mert ez a hívőiket anyagilag túlságosan megterhelné". A nők eegédle’készek lehetnek csupán és ha e nőlelkfez .férjhez megy, el keld hogynia állását.

Hollandia teljes lelkószi munkakört biztosított a baptista, a mennonita, rem'cnstráns fe a luteránus egyházaknál, a református egyházak szolgálatában csak knsegitők lehetnek. Egy nőlelkész, mint prédikátor különösen kedvelt s állandóan nagyszámú hallgatósága van.

Norvégia egyelőre teljesen elzárkózott a probléma megoldása elől.

Németországban a teológiát végzett nők a legutóbbi időkig inkább a tanításban és a hittudományok művelésében keresik ambíciójuk kielégítés él. a tel- kipásztorkodáe körül edág jutnak szóhoz. Az ugyne- j rezeit államegyházaik is csak bizonyos megszorítás- , ead adnak teret nekik, a nő lelkész nem prédikálhat, 1 nem keresatelhet, Úrvacsorát csupán szegényházban oszthat ki. Jelenleg egész Németországban csupán 1 mintegy tíz nőlelfcéez dolgozik.

Svájcban a kantonok szerint váltakozó a helyzet, ^ Zürich egyházaira vonatkozólag például törvényes ■ intézkedée nincs s az egyházközségek saját felelős- ,! Régükre «Sk*'knazsislk nőlelkésst, illetve segéddel- kfeztKa efeásalothariiigsai református egyház zsinata (

néhány év óta engedékeny álláspontra helyezkedett, j elismeri a nők belyetteslelkészi intézményét, s körülbelül ugyanez a felfogás az ottani evangélikus ( egyházaknak Is. ,

Magyarországon eddig egy női lelkész működik < vnlláshanárként, s alig midiik ed év, hogy úgy a re- i formátus. mint az evangélikus teológiai akadémiák- ! ra, fakultásra, nő ne jelentkezzék. Azonban inkább ( a bedmissziói, szegénygondozási mozgalmakban jut- i nak szóhoz s azt még egyetlen-egy teológina sem a kérte, hogy templomi szó'gálát végzésére képesítést i kapjon. I

REGÉLÓ ROMOK

Irta:

DIENES ADORJÁN

VII. JÁSZÓ

A né® 'Száján forgó mondák, íja nem is födik ' mindenben a tényállást, de mindig érdekesek, mert a néplétek apáról fiúra és Ősökről déd- 5 unokára szálló azon óhajaira vet. világot, me*- 7 dyeknek beteljesedése szerint ő kívánta volna 1 a történéseket létrehozni.

A stószi fürdőbe igyekeztem. Úgy a hetényi • puszta körül egy ősz kossuthszakállas, ősma- ' gyár tipusu, értelmes debrődi gazdaem'ber szállt ; be a vonatba. Az ismeretség könnyen ment, hiszen a Bódva völgyén annyi a természeti szépség, annyi a kérdezni való.

— Milyen falu ez itt, bácsi? — mutattam bal- feié.

— Ez a mi falunk, Debrőd.

— És az a sziklás hegy mögötte?

— Az? az a szent László hegye.

— Miért nevezik szent Lászlóról?

— Nem tudja? mán hogy lehet a‘.

—• Hát bizony, bácsi, én nem e vidékre valósi vagyok.

— Úgy, úgy. Hát azért.

— No, -bácsi, itt egy jó cibar. Füstöljünk egyet, aztán füstölés köziben elmondja a hegy történetét, ha van.

— Van-e? nagy istóriája van annak. Még nagyapámtól hallottam pendelyes gyerekkoromba. Hát úgy volt az, hogy dicsőségéé szent László királyunknak sok baja volt Salamon ro- konjával. Izgága ember volt ez a Salamon, még ha királyi embernek kell i« tisztelnem. Addig- addig, hogy hát kardra került a dolog és a két királyfia seregei végighadakozták egymás ellen az országot. Errefelé is fölkerültek. László király itt üldözte seregével a futásban lévő Salamont, azonban hát az ő embereit is elcsigázta a nagy hajsza és dütötte ki őket sorra a nagy szomjúság. Nem tudtak tovább haladni. Itt voH ez la, ezen a szikláé hegyen, ahol egy csöpp viz nem sok, de annyi sem adódott. A király mán akkoriba is szent volt, csak éppen hogy nem tudott róla a pápa ő szent fölsége és nem rendelte törvénybe, hogy szentnek tisztelje mind az egész világ a nagy magyar királyt. Hát ezzel az ő eldugott szendéiével csak térdre vetette magát ott a szikla előtt, elkezdett imádkozni és imádkozott nagyon sokáig.

— És... láss csodát! mikor fölkelt • megütötte kardjával a sziklát, abból friss forrásvíz omlott elé. Ki és mikor, nem tudódik, de valaki és valamikor a csoda emlékére e helyen templomot épített, amelyik aztán hires-hirnevas búcsú- járóhellyé fejlődött. Nagyapám volt még gyerekkorában egy búcsún ott fönn a hegyen épült templomban, de mán a múlt század elején el is pusztult az ée azóta nincs, aki szent László csodájára elmézzen és & templomot ott fönn újra megépítse.

— De mán maga a szent király is templom- épitéssel szándékolta dicsérni az Ur szent nevét. Egy azért, hogy nagyon kedvére való volt

e vidék. Más meg azért, hogy hálát adjon Istennek, amiért sikerült Salamont véglegesen meg- regulázni és az ország csöndjét visszaszerezni. Ott fönn nem tanába alkalmatosnak a helyét, nem is ért reá az építkezésre. De mikor a Bódva völgyén fölfele haladtában elérkezett seregével a mai Jászó helyére, megállította lovát, körülnézett és azt mondotta vezéreinek:

1 „Szépsége* hely. Méltó arra, hogy isten la^

Ikozzék itt az ő templomában és szolgái innent | vigyék szét az országba az ő tiszteletét ée sze- I retetét — örök időkön át- így le<sz ez, ti urak, mert Isten mondja ezt nekem. Látom é« tudom."

— Hát fölépült a templom te a szent király be i« telepítette környékét a neki behódolt jászokkal, akik aztán elnevezték falujukat Jászónak. De a fehérpapokat csak valamelyes közeli utódja hozta ide. Most ia itt vannak, az latén őket mindégre i* megtartsa körünkben... No, mán itt is vagyunk Jászón. Hát mán megköszönöm az .úgy igaz, hogy fájin cilbart és Istennek ajánlom.

Eddig a monda. A valóság pedig az, hogy a jászói prépostság már a XII. században fönn- állott: Cserehát gyöngye. A magyar kultúra nyolcszázéves terjesztője. Az országnak nagy férfiakat nevelő alma mater. A kiváltságos premontrei kanonokrend fehérpap iáinak ősi székháza. Fehér itt minden: fehérek a mészikőwik- . Iák, fehér a papi talár és fehérek a lelkek. Sőt Jászó történelme is fehér, már amennyire képes volt az magától távol tartani a ezázadok dúló csatáit és szennyárasztó szenvedélyeit...

... A visegrádi vár egyik Dunára néző ablakában komoran állt Róbert Károly király. Mellette Tamás esztergomi érsek élénken magyarázott valamit urának. Róbert Károly végre visszafordult és igy szólt:

—- Tudom, tisztelendő érsek ur, hogy te szavaiddal lelket akarsz belém önteni. De lásd, fáj az, mikor a jótét kezet megharapják. Sokszor, nem egyszer. íme, Ornodé nádornak odaadtam Kassát és fiai mivel hálálják meg ezt nekem? azzal, hogy hitszegőkké lettek. A sár ősi Demeter, Nagy-Aba és a többi mind méltó társaik nekik. Hogy Csák Mátéról, a főkolomposról ne is beszéljek.

— Mondám, uram király —- szólt Tamás érsek, mialatt türelmetlen mozdulatot tett —,

hogy a tehetetlenül lecsüggő kezet könnyű gúzsba kötni és vérszemet kap a csaholó eb, Ka nem sújtanak bordái közé. Amíg Csák Máté sorra foglalja el váraidat Komáromtól Kassáig: addig te itt ujjúidon számolgatod az országot tipró ellenségeidnek növekedését- Talpra, tettre. király! Kard ellen kard! Nem te kezdted és hát hadd dőljön el kockája annak, vájjon a 'koronázott király, vagy pedig száz martalóc legyen-é ura e hazának. A többire nézvést pedig se ködbe, se verőfénybe, hanem Istenbe bízzunk. Hát határozz, uram király.

Hogy mit határozott a király, arról a rozgo- nyi csata beszél, hol ismét csak magyar ölte a magyart, de Csák Máténak e párthivednek kivette mégis méregfogát a királyi sereg. A csata véres emlékeit Róbert Károly igyekezett magáról lerázni és ecélból az I312-ik év egész nyarát Jászónak csöndes ligeteiben töltötte. A lélek nyugodalmát szinte át ömlesztő hely nagyon tetszett neki és elhatározta, hogy részint a prépostság védelmére, részint saját kényelmére — ha majd ismét ellátogat ide — a templommal szemben lévő szikla ormán várat épít. Föl is építette. Ennek a váracsnak azonban nem volt nagy jelentősége a századok folyamán, most már csak néhány falmaradványa látható a Sziklahegyen. E pár kődarab azonban hej, sokat beszél. Elmondják, hogy az előttük elterülő esereháti sikság ugyan századokon át dúló csaták azimhetyo vo4t, melyeknek tűiét CöbÁmyfcr* a szenvedélye* vallási viszályok ásították: d* a romok mentéin látható premontrei monostor bizony mindig is úgy, mint moat, a létek, ai erkölcs, a kultúra örök időkre megépített hatok mának megvédésén dolgozott.

Hogy ezen, a földi villongások fölött ááLé törekvést külsőleg is napfényre hozza, talár? ez volt szándéka Sz&mszló prépostnak, midőn 1436-ban elhatározta, hogy magát a monostort is megerősített várrá alakítja át. Az építkezé* nehezen ment előre, mert a jobbágyok véleménye az volt:

— Már minek ide ©z a rok bástya. Megvéd- jttk a mi fehér Atyátokat anélkül te mindé® (éienségtőL

Erőszakkal kellett őket az építkezésre fogni, de hát a kor követelménye az volt, hogy az erődítmény főiépüljön és ezt Zsigáiond király szigora, Szantezló prépost energiája keresztül te vitte. Ezen időtől kezdve a monostor mint Castrum de Jászó szerepel az okiratokban. És hogy szükség volt az erődítmény építésére, ezt Szanlszló éleslátásán keresztül igazolták az elkövetkezett idők.

íme, Giskra halai betörnek Jászéra és föiégetik a monostort, de Mátyás hőé vezére, Magyar Balázs újra fölépíti azt. A török dűlte nyomása alatt ide menekül az egri püspök káptalanjával együtt ée a monostor világi papok birtokába kerüi Következett a vallása vrííongá.sok kora és ezzel Szécby György szereplése. Egyrészt, hogy Bethlen Gábor uralmát egész Aba- ujra kiterjessze, másrészt, hogy a katollcizmu* legerősebb várára döntő csapást mérjen: a monostort újból leromboltatta és a kanonokok at szétkergette. Csak Fencssy György egri püspök kormánya alatt kezd ismét fényleni a jászéi premontreiek elhomályosult csillagának sugara, mert egyrészt ő emelte ki Jászóvárat újra romjaiból és másrészt ő volt az utolsó prépost, aki mint világi pap kormányzott Jászón.

És következett aztán 1745-ben Samberer András prépost kora, akinek kormánvzásával szervesen összefügg a rend renesezáneza. Első dolga volt, hogy az erődítményt a templommal te monostorra! lebontatta, helyébe peaig & máig is áldó, az egész vidéket uraló impozáns négy- szögű épülettömböt emelte, középen a két sugár tornyu templommal. Ez harmincnégy évre terjedő prépostságánok húsz évét vette igénybe. És midőn minden eléje gördülő akadályok dacára készen állott végTe a nagy mü, akkor élete alkonyán megkérdezték rend társai a nagy prépostot:

— Atyánk, mondd meg nekünk, hogyan bírtad ki a húsz évig tartó sok-sok fáradalmat, megaláztatást és terhet?

Feledte ő szolid mosollyal.

— Testvéreim, hiszen szent Norbert fiai vagyunk és az ő jelmondata ék esi ti ma is címerünket: fádé ©t pafcientia, azaz hittel és türelemmel.

Századokon keresztül áHta Jászó az egymás ellen acsarkodó világi hatalmak kereszttüzének viharait. E viharok erejének legalább i* tompítására a vár s erődítmény gyöngéknek bizonyultak. A Szikiahegy várának alig van többé nyoma és a monostor erődítménye eltűnt a föld színéről, csak azon erősség maradt fönn mai napig is. amely minden várnál jobban vélte fi védi szent Norbert jászói házának létét, erejét, tekintélyét és népszerűségét: a hit és türelem.

(Kővetkező közlemény Január 2S>-i számjunMxux jelenik meg.)

Nem hallottam. Csak mikor a legtöbbet ütötte: a tegnapot temető, mát ébresztő tizenkettőt. A legutolsó üéfit eljutott a fülemig. Ott megakadt és tovább muzsikált. Felrettentem. A hálószobában éjjeli méce égett a régi commodeon, lángja felfelé kapirgálva. nyelvelt bele a félhomályba. A falon árnyak imbolyogtak. A legnagyobbik a marokból bujt elő ée néha előredőlt, mintha rám akarna zuhanni. Az asztali lámpa tejüveg ernyőjén két gyermek táncolt. Máskor ezerettem ezt nézni és forgattam az ernyőt, hogy újra, meg újra lássam a hatszor ismétlődő kis párt, — most ezektől is megborzadtam. Olyan fehérek voltak, olyan sápadtak és az árnyékok a pislogó lánggal tengődő mécs gyermekei néha elborították őket...

Az ajkam cserepes lett — a torkom száraz. Inni gzerettom volna. De nem mertem kinyúlni a pohárért. A szivem dobogott erősen, fájón és névtelen bánat eirdogált a lelkemben.

— Rossz volt... Nem fogadott szót... Elmentek a szülei...

Rémülten ültem fel. Az agyamban vadul örvénylett az elmúlt napok, hetek, hónapok, évek ezer történése. Hangok zúgtak a fülemben: cselédek fenyegető szavai:

— Rossz gyermek! Megmondom Kisapának!

Az Anyám rémült arcát láttam naponta újra

meg újra elsápadva, mikor ölfa rakás tetején, korKadt gerendákon mászkáltam, kútba hajoltam „békakirályt" nézni ée megfogtam az elszabadult ló kötöfékjét.

Az Apám szemrehányó szavai verték véresre a telkemet:

— Istenem, Istenem! Miért is nem tudsz te fizót fogadni?

Igaz volt. Mindéin igaz. Mindenki tudja. Roesz vagyok.

Á fejemet már háromszor törtem be, kutyaharapások helyei forradnak a lábamon, bejárok az istállóba a tehenek, ökrök közé, eloldozom a lovakat, hogy újra megfoghassam, kiállók a csorda elébe és bosszantom a bikát... Kapun, ajtón soha nem járok — kerítések (te ablakok vasrácson közei az ajtóim. Fára ie mászom — nem, nem veszem te a ma/lárffezket, csak megnézem,

hogyan készül, mi van benne — de eltépem a ruhámat... A nyáron egy behorpadt háztetőn is jártam, besüppedt kéményen gólyafészket néztem! Szaladok mindig... Ó, úgy szaladok, hogy a vetem futó többi gyermek beteg tesz miattam ... Egyszer lecsúsztam a nagybátyámék öles kőfalán. Egy nagy bornyu nekem jött s én a falhoz szorítottam... Mindig azt csináltam, ami meg van tiltva és hiába van mellettem állandóan a cseléd, én úgyis megszököm előle. ..

A bűneim megnőve, hatalmassá váltan álltak rendre elém, fenyegetőztek és a fenyegetést mindig ezavak kísérték:

— Rossz volt az egér, — elment apja, anyja...

S egyszerre láttam is a pici állatot. Szürke gúnyájában szomorúan (szaladgált lyuk-otthonában és az üres ágyakban kereste a szüleit... Kiállott a kapuba te várta, várta őket és a szive dobogott — úgy, mint most az enyém!...

... Rossz volt...

Vájjon mit csinált? Szökött, vagy mászott, vagy szaladt? Vájjon megverték? Mert én kikaptam mindennap. Szelíd, drága Anyám rémületében ütött rám, valami védő, ösztönös ütéssel tapogatott végig, mintha azt nézné: épségbin van-e minden tagom? Volt úgyis, hogy magam vágtam le az orgonavesszőt, hogy üssenek. Mert nem voltam dacos. Mindig tudtam, éreztem utólag, hogy rossz voltam. S a verte után köny- nyekben megszelídülve, megjavulva kértem és kaptam bocsánatot, — hogy félóra múlva talán ugyanazt a bűnt mégegyszer ismételjem. Sokszor vivódtam az elkövetést követelő csínyekkel, — legtöbbször legyőztek. Éppen ezért minden este elmodtam az Anyámtól tanult kis imádság után az enyémet, a titkosat: Add édes jó Istenem, hogy holnap egész nap jó tehessek.

Esténként ez az imádság kísért el és fogadkozások ringattak álomba. Néha, mikor nagyon fáradt voltam te elfelejtettem imádkozni, éjjel ijjedtem fel. Az azonnal ébredő Anyámnak aztán elmondtam hangosan a tanult imádságot, utána magamba® nagyon áhitatosan, nagyon akarón az enyémet, az igazit is. Mintha ez lelt volna az egyetlen támaszom a bennem küzdő rossz elten.

De most ez sem segített. A gondolatok tovább

kínoztak.

... Vájjon csakugyan rossz vagyok, — vagy a verés kiegyenlít mindent? Kismama, Kisapa mindig megbocsát... Hát ki haragszik? Ki vitte el a kis egér apját-anyját? Ée az én kis testvéreimet? Hiszen azok még nem tudtak menni?...

É« belevágott az agyamba az örilletes probléma: A Kisapárn anyja meghalt. Elment. Pedig ő soha sem tehetett rossz. Jó. Mindenki azt mondja, hogy jó. Vigasztalásért jönnek hozzá a bajba került emberek és áldják, mert jó; imádják a cselédek és Kismamám te a kis húgom és én... ón! Hát akkor az ő anyja miért, miért?

Megkínzott, elgyötört kis agyam már beletó- vedt a felnőtték borzalom-utjába ée két oldalt kopaszon meredező fák, kísérteties, választalan „miértek" sorfala közt tántorgott tova. Hideg veríték kígyózott alá a testemen, ökölbe szorított kezeimet a lüktető halántékomra szorítottam. Egy minden eddiginél rémesebb kép vigyorgott reám az imbolygó árnyak koronként félre- huzódó függönye mögül:

Nem a kis egér! Én rohanok az üres szobában! Én nézem az üres ágyakat! Én állok dobogó szívvel az ajtóban és várok, várok és hiába várok .. Elmentek, itt hagytak, mert rossz voltam! És nem is maguktól mentek el! Meghaltak! Elvitték okot! Az, aki a mindig jó Apám anyját, a járni sem tudó kis öeséimet... Hiszen maguktól nem is hagynának itt! Mert hiába vagyok rossz, mégis csak szeretnek ... Nem ők, más büntet Erős, hatalmas, könyörtelen az, aki büntet. És büntet mindenkit — Apát is, a jókat is!

— Jaj!... Belenyögtem az éjszakába te felsírtam gyötrődőn, félve, mint aki mindenét egyszerre vesztette el.

A szivemre puha, meleg kis kéz simul te suttogva szólal meg az Anyám. Halkan, csittitva vigasztal te lázas homlokom, könnyes arcom, veritékes testem rémültet hajszol végig szegénykén.

— Beteg vagy drágám?

Szótlanul, Ö6sze-Ü6szeráüdulva zokogok tovább. Aztán odaborulok a drága kézre te tördelve, összeborzongva, a szavaktól ig iszonyodva vallom kínomat:

— Félek! A meghalástól félek. Jaj, úgy félek Kismamám!

A suttogásra az Apám is felébred. Felül az ágyában s félig még alva simogatni kezdi a kezemet. És a simítása kihozza belőlem egész szerencsétlenségemet. Most már szaporán, panaszosan sírom:

— ó, úgy sajnálom a kis egeret!...

A mécs nagyot lobban te kialszik. Pedig a hajnal még soká nevet be az ablakon. Gyufa pattogása hallatszik te gyertyafény csinál rendet a rémek között. Az árnyékok szabályosabbá válnak — az a szekrény háta mögé áll, ez a com- mode mellé húzódik. A lámpán a kis gyermekek napsütéses fényben táncolnak tovább. Az Apára mellet fekszem, jól be takargatva, szivem érzi a szive dobogását, ajka halk, apró csókokban ér néha a homlokomhoz te álmos, fáradt hangja egyenként szedegeti ki a telkemből az irtózah>s képeket:

— Ne sajnáld kicsim a kis egeret. Hiszen másnap reggel hazajött az apja is. meg az anyja is. Bizony!

A szivemről lepattant a félelmet beszorító rettenetes pánt. Kihömpölygött belőle a sok borzalom, mentek, mentek ai Apám hangja mán, mintha elvezetné tőlem őket messze. Pilláimon még ott remegett egy egy nagy égető könnycsepp, de már álmodtam szép. színes álmokat te játékokat találtam ki te vad vagyok újra te rossz te újra jó — te nem haragudott rám senki — te egyszer majd úgyis: visszajön mindenki, aki elment.

♦

De a hal álsejtést már az Apám hangja *em birta kicsalogatni a szivemből. Megbújt beuo* örökre te sokszor nagyra nőve kínozott. Mnet is gyakran látom. Ébredések ébresztik fel, mikor a rettenetes „nincs" feketeruhás alakjához tapadva, keblére simulva a régi, elfakult, sápadt fájdalom zokog fel újra: az én első haláltsejtö, haláltfólő éjszakám fájdalma.

/