Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)

1931-01-10 / 7. (2524.) szám

2

tow<m-Ma&£ar-hírlm>

1931 január 10, szombat

Mégis Oíszágh lesi Szloveiszkft tartományi elnökei

Prága, január 9. A Prager Presse jelenti: •Értesülésünk szerint a be’ ügy minisztérium #1 készítet te s a legközelebbi minisztertanács ©lé terjeszti azt a javaslatát, hogy Országb je* lenlegi tartományi alel nők öt a nyugalomba- ronult Drobny elnök utódjának nevezzék ki. Az ügyet a jövő héten fogják eldönteni.

Ez év ősién községi választások lesznek

Prága, január 9. A községi képviselőtestületek nagyobb részének négyéves működési időszaka ez évben jár le. A legutolsó általános községi választások 1927 Őszén voltak. Ekkor azonban a történelmi országok községeinek alig hatvan százalékban ejtették meg a választásokat, viszont Szlovensskón a községeknek közel kilencven százalékában. A pontos választási terminust a belügyminisztérium fogja az összkormán nyal egyetemben megállapítani. Hogy a történelmi országokban a községeknek köze! negyven százaléka sem fog most választani, annak az az oka, hogy ezekben a községekben a képviselőtestületeket különböző okokból idő előtt feloszlatták és 1927 után ejtették meg az uj választásokat, azonkívül számos községben 1927 előtt voltak a választások s ezekben az uj választások egy-két évvel ezelőtt már megtörténtek. Az ezévi képviselőtestületi választás-ok ősz előtt nem várhatók.

4,357.006 munkanélküli Németországban

Berlin, január 9. A német munkanélküliek száma, főleg az időjárás és az évszak következtében december második felében újra nőtt, habár nem oly mértékben, mint az előző hetekben. December 16-tól december 31-ig a támogatott munkanélküliek száma 2 millió 355 000-1© emelkedett, míg a részleges munkanélküli segélyt élvezők száma 667.000-re. A munkái kereső egyének összeírásánál december 31-én kitűnt, hegy' a birodalomban Összesen 4,357.000 ember keres munkát, azaz

380.000-reI több, mint a hónap közepén. 1929 végén a munkanélküliek száma 2.851.000 volt

3. birodalomban, a kétheti emelkedés pedig 489 ezer. 1930' utolsó heteiben tehát a munkanélküliek abszolút száma ugyan nagyobb volt, de a munkanélküliség terjedés© csökkent.

Vérszegény gyermekek

igyák e

Csizi-vizet, Csizfürdő

„Az együttműködés érdekében ma annyi jőakarat ébredezik Szlovenszkón, mint sehol másutt**

S vák József a sz’ovenszhói pártok együttműködéséről — Belő G, A. a Národnfe Novinyben: Egyetlenegy képviselőnek, szenátornak sem szabad tenn e Szíoventzkún.aki ne nyújtana segédkezét a közös munkához"

Prága, január 9. A szlovenszkói pártok

együttműködésével kapcsolatban két figyelem re méltó cikk jelent meg a Slovákban és a Národni© Novinyban. A Slovákban Sivák József nemzetgyűlési képviselő, a lap főszerkesztője vezércikkben foglalkozik a szlovák együttműködés klubjának kérdésével. ÍIosz- szasan emlékezik meg a forradalmi nemzetgyűlés szlovák klubjáról, amelyet pregnánsan úgy jellemez, hogy egyöntetűsége csupán abban nyilatkozott rneg, hogy tagjai egységesek voltak az egyenetlenségben.

Mivel ez a klub különböző emlékeket hagyott maga után, Sivák nem ajánlja hasonló klubban életrehivni a szlovák együttműködést, mert

a forradalmi nemzetgyűlés szlovák klubja szétesett, anélkül, hogy csak egyetlen egy esetben is egységbe tudott volna lendülni a szlovák kulturális, gazdasági vagy szociális érdekek védelmében,

jóllehet tagjai csupa tőzsgyökeros szlovákok és nemzethü hazafiak voltak.

Sivák azután igy folytatja:

„Amennyiben azonban szükségesnek mutatkozna *egy közös klub-fél© intézmény, amelynek az lenn© a feladata, hogy a sztoven- szkói politikai pártok együttműködését megszervezze, az talán

a szlovák együttműködés klubja lehetne, azaz a szlovák jóakarat, egycéluság, egység, egyöntetű együttműködés klubja,

A mi német és magyar kisebbségeinket, magától értetődik, a szlovák együttműködés klubja nevének nem lenne szabad megtéveszteni és elijesztenie. Reméljük azonban, hogy nem is riasztja el őket! Közös ügyről van sző, szükséges a közös óév is. Egyébként a néven nem múlik.

Azok a különböző „oszmicskák44, amelyek számok szerint változnak, valahogy kiélték és túlélték magukat Odiózus lenne valamely szlovák trojka, stvorka, pél ka, vagy akár sed- micka neve is. Különben is a szlovák ügyek oly számosak, az úgynevezett szlovák probléma oly sokoldalú, hogy nem lenne ajánlatos három-négy rzlovenszkói embernek a vállára akasztani. Viszont azonban némely ügy csak akkor sikerül, ha minél kevesebb kézen megy át. Kívánatos lenne a középút

IIIliilllllll !!■! ■ i IWWI—■IIIW—Ilii—UMI

Kit kellene delegálni a szlovák együttműködés klubjába *?

Ez intern ügye minden politikai pártnak. Azonban

semmicsctrc sem tanácsolnék, hogy az együttműködésnek ebbe a testületébe „íi- lozófusokat“, „tanult szociológusokat"* és hasonló „teoretikusokat** küldjenek ki. Komoly gyakorlati jellegű dolgokról van sző és csak gyakorlati politikusok tudják majd megoldani őket. Nálunk már sok dolgot agyonfi 1 ozofallak, agyonteoretizá 1 lak,

kár volna tehát agyontilozofálni a szlovák eg>Uttmiiködést is» Azt az együttműködést, amelynek érdekében Szlovenszkón annyi jóakarat ébredezik, mint sehol másutt Amikor azonban a reménybeli rzlovák együttműködésről és szükségességéről igy sine ira et stúdió beszélünk, arra is föl kell hívnunk a figyelmet, hogy az alakulóban levő együttműködésnek semmiképpen sem tesz szolgálatot az az ember, aki ebből az együttműködésből már előre is kikergeti állítólagos szeparatizmusát egyes pártoknak, amelyek szeparatizmusukról nem akarnának lemondani még a közös munka árán sem.

Azonban

joggal kérdezhetjük: milyen szeparatizmust?! Vájjon két-harom évvel ezelőtt nem volt-e szeparatista mindenki, aki azt ajánlotta, hogy közös munkával kell kivívni Szlovenszkónak azt, ami ezt a* országot megilleti! A szeparatizmustól ma valóban csak az fél. aki nem kívánja az összes politikai pártok együttműködését Szlovenszkón ma minden politikai párt töb- bé-kevésöó érzi, hogy az ördög kerülgeti. Ennek az ördögnek tehát minél előbb le kell törni a szarvait, mielőtt elvinne bennünket!"

A Národni© Novinyben Bezo G. A. cikkezik az 1931. év kilátásairól. Bezo Hodia újévi nyilatkozatáról Írván többek között & következőket mondja:

,JSzlovenszkó elvárja képviselőitől, hogy visszatérnek koldusbotra jutott Szlovcn- szkójukhoz,

mint a sokáig tévelygett fiú édesanyjához, aki felnevelte őt s akit ő öokáig nem akart ismerni, minlha csak szégyenkezett volna miatta. Amikor azonban megismerte a világ hamisságát, megismerte a ridegséget, kiszá- mitottságot, bántalmazást, visszatér lenyomo■MaaHBaBHHanaraiBBanHnnann

rodott, de szeretni meg nem szűnt anyjához,

hogy segítsen rajta.

A szlovák nemzeti párt minden bizonnyal az első lesz, amely ezt az emelkedett szándékot támogatni fogja.

Egyetlen egy képviselőnek, szenátornak sem szalKidna lennie Szlovenszkón, aki ne nyújtaná segédkezét a munkához. Minden széthúzásnak meg kell szűnnie ennek a célnak az érdekében. A felekezeti villongásnak el kell csöndesülnie és mindenkit teljes értékű munkatársként kell üdvözölni.

Az osztálygyülöletnek mog kellen© szűnni©, meri vájjon ki szenved Szlovenszkón a legtöbbel? Vájjon nem a prolelarlálus-e az. amelyen mindannyian segíteni akarunk. Á szlovák munkás nem várhatja helyzete javulását. ha a dolgok úgy fognak folyni, mint eddig. A tizenkét éve? tapasz la la ti >61 bizonyára okult már. Elvtárs ide, elvtárs oda, de a szlovák kenyér nélkül maradt.

Szép lenne, örvendetes lenne, öröm lenne az élet. ha Szlovenszkót egy sorban látnék jogai védelmében és aztán, hiszem, nincs az a hatalom, nincs a fortély, vagy gáncs, amely megverne bennünket —• és Szlovén- szkó fejvirágzana.

Csakhogy — az ilyen egység nem karrieristák, nem haszonlesők jo’ieniét követeli meg, nem elgörbült hátgerincek kiállítását, ahogy Hodza mondta találóan, — hanem jellemeket követel, akik szembe tudnának szállni a di- vide et impera szándékaival és a személyi csábítások kai, amelyekért azután a nemzet uzsora ka ma tót fizet. Hogy Szlovenszkónak vannak-e ilyen fiai, majd megmutatja aa 1931-ik év" — fejezi be cikkét Beio G. Aloffre után Berthelot?

Táris, január 9. Joffre marsall halála után Berthelot tábornok, aki a háború kezdetén Joffre vezérkari főnöke volt, azintén suiyoiMn. meg! >et eged élt. Tegnap amputálni kellett bal Iá lát. Mint ismeretes, Joffre halálát ia az egyik láb uonputálása előzte meg. Berthe* lot-t a bál>oru folyamán Romániáim küldték, ahol a francia katonai bizottságot vezette. A háljoru befejezése után Méta 6a Straasburg katouai kormányzója volt

VISSZA A HÁBORÚBÓL

EricK Mária Remarque regénye

(Copyright by U. Feature Syndicate and by Prágai

Magyar Hírlap. — Utánnyomáe kivonatosam is tilos.)

(18)

II.

1.

Egyik nagybátyám gazdasági tiszt és villatulajdonos. A hazatérlek tiszteletére meghívott vacsorára. Elmegyek, mert az anyám szeretné. Kari bácsi ugyanis a mi disz-roko- mmk, akinek valamennyien hízelegnek, mert néhányszor élelmiszert kaptak tőle. Az én szememben közönséges hadláp-siber.

Wolf elkísér a villáig. Nem jöhet be, mert a nagynéném nem szívleli a kutyákat.

Csengetek. Elegáns, frakkos férfi nyit ajtót, Meglepődve ütöm össze a bokámat és feszesen tisztelgek. Csak azután jut ©szembe, hogy valószínűleg inas. Az ilyesmitől egészen elszoktam a katonaságnál.

Le akarja segíteni a köpenyemet. Még jobban elképedek.

— Ember, — mondom nevetve hát úgy festek, mint aki nem birja ezt maga is elvégezni?

Azzal egy kampóra dobom a köpenyt, ö azonban hegyes ujjaival és gőgös arccal leemeli és nagy gonddal egy szomszéd kampóra akasztja. Csodálkozva szemlélem a manővert.

— Kerültél volna csak Gernard Himmel- 8ío8s altiszti keze alá, — vigyorog bennem egy gondolat — úgy megbillentett volna

begy...

Kari bácsi egyenruhája teljes díszében, szikrázva, csörögve jön elém. Leereszkedően köszönt, mert én csak legénységi állományba tartozom. Valószínűleg szívesen venné, ha vlgjáuba vágnám magamat előtte. De előbb

Fordította: Szabó Lőrinc

süllyed el a világ! Gálauniformisa úgyis

eléggé felbőszít.

— Ma lópecsenyét kapunk? — érdeklődöm.

— Hogy-hogy? — kérdi csodálkozva.

— Mert hogy a vacsorához sarkantyút kötöttél — válaszolom nyugodtan.

Sértődötten elfordul. A döfés talált. Tudniillik minden katonai hivatalnoknak gyengéje a sarkantyú meg a kard, főként az olyannak, aki lovagolni se tud. Kari bácsi legszívesebben még az ágyba is magával vinné őket.

Lina néni fekete selyemben suhog elő; olyan lapos a melle, mint ©gy deszka, a szeme gonosz, a szája mézédes. Egy sereg idegennel kell kezet fognom és izzadni kezdek- Ezek az emberek olyan könnyedén mozognak, mintha nők volnának és méregbe hoz, hogy én meg valóságos tanknak érzem magam mellettük. Fedezékekhez szoktam, nem szalónélethez, ezért jövök folyton zavarba. Aggodalmasan igyekszem eldugni a kezemet, mert a lövészárok piszka úgy beleevődött, mint a méreg. Titokban a nadrágomba törlőm, mégis mindig pont olyankor nedves, amikor egy hölgynek kell nyújtanom.

A sok forgolódás közben valahol leütök egy porcellánfigurát. Darabokra törik a padlón.

— Kár, — mondom — de hát ezek a vacakok túlságosan törékenyek.

Lina néni úgy hajlik a cserepek fölé, mintha egy halott gyermek volna elölte és olyasmit mormog, hogy valódi Kína. Vállat vonok: hogy lehet egy gipszedényért úgy kétségbeesni, mintha a lábát amputálnák az embernek! Hiszen egyetlenegy repülőbomba ezt az egész boltot össze tudná rombolni, beleszámítva a vacsorát is a konyhában, ami igazán nagy veszteség volna.

örülök,, amikor végül asztalhoz ülünkFiatal lány a szomszédom. Hattyú prém boa vau a nyakán. Csinos, tetszik; de uem tudom, miről beszéljek vele. Mint katona, keveset beszéltem és természetesen nem hölgyekkel. A többiek élénken társalognak. Igyekszem fülelni, hogy profitáljak valamit. A forradalomról beszélnek, részvényekről, politikáról és békefeltélelekről. Lina néni rajongva meséli, hogy milyen nagyszerűek is voltak régebben a katonai parádék.

— Úgy van, akkor egész más volt a világ, — közli Kari bácsi. Izgatottan pödri magasra a bajuszál és kijelenti, hogy ha még két hónapig kitartottunk volna, megnyertük volna a háborút.

— Hát csakugyan nem bírtátok tovább, Ernst? — kérdezi tőlem az asztalon át.

— Ha olyan sorunk lett volna, mint tinek- lek, akkor feltétlenül! — válaszolom és mohón szürcsölöm a velőlevesemet.

— Ez igazán csak ma van igy, — sziszeg rám Lina néni epésen, — máskor mindig csak marharépát eszünk.

A beszélgetés folyik tovább. A könyökömön nő ki minden, amit itt fecsegnek. Érzem, hogy elfáradok. Milyen mellékes mindez, ha tudja az ember, hogy minden pillanatban közbecsaphat és az egész vitát hősi gulyássá apríthatja egy gránát. Unatkozom és megái lapítom, hogy úgy látszik, már semmiképpen sem való vagyok ide. A hattyuboás lány gúnyosan kérdezi, hogy megnémultam-e a háborúban.

— Na, azt ném, — mondom és azt gondolom: buta liba, ülnétek csak egyszer Kosole és Tjaden közölt! Milyen jól mulatnának ők azon a sok bárgyuságon, amit kicsapoltok magatokból és amire olyan büszkék vagytok! Engem, hiába, még furdal a bosszankodás férge. Kosolét nem furdalná.

E pillaantban, hálaistennek, hatalmas tál ropogósra sült kotlett kenil az asztalra. Orréi mpám dagadozik. Valódi disznószelet, valódi zsírban sütve. Ez a látvány minden fájt dalmat elcsitlit. Jókora porciót veszek és nagy élvezettel nekilátok. Remekül Ízlik,

Szörnyű ideje, hogy utoljára kotlettet ettem. Flandriában volt -- két malacot csíptünk el — mindkettőt csontvázig felfaltuk egy csodálatosan édes nyári eslón —• akkor még éli Katcziuszki, — ah, Kát — és Raul BSumor —* felkönyökölök és lassanként elfolejtek mindent, umi köröttem van, oly közel látom őket — milyen finom, remegő kis állatok voltak — zsirbasült krumplit is ettünk hozzá ~h és ott volt Lx>er meg llaie Westhus — igen, llaie — egész bcletemetkozem a visszaérnie kezésbo..,

Vihogás ébreszt fel. Az asztalnál elakadt a társalgás. Lina néni olyan, mint egy üveg kénsav. Szomszédáéul elfojtja a nevetését. Mindenki rám bámul.

Megint kiver az izzadtság. Úgy ülök itt, ahogy akkor ültem Flandriában, önfeledten, a két könyökömre támaszkodva, két markomban a csontok, minden ujjamról csurog a zsír és faldosom a csontról a bus-rnaradékot — a többiek pedig szép tisztán, késsel és villával esznek.

Nem merek megmoccanni. Vérvörösen meredek a tányéromba és leteszem a csontot. Hogy feledkezhettem ennyire meg magamról? De hát másképpen már nem is tudok enni; a fronton mindig igy ettünk, legfeljebb kanalunk vagy villánk volt, csontot azonban senki ott nőm hagyott.

Szégyenkezésembe most düh keveredik. Düh Kari bácsi ellen, aki tüntető hangossággal a hadikölcsönről kezd beszélni; — düh ezek ellen az emberek ellen, akik úgy fontoskodnak a porcelánjukkal és az okos szavaikkal; — düh ez ellen az egész világ ellen, amely most is oly magátólérlődően él tovább nyomorult kis vacakságaival, mintha sohasem léteztek volna az iszonyú évek, amikor csak egy volt: halál vagy élet. és semmi más. Szeretném sima, telt pofájukba vágni a tányérokat, szeretném a kulturgőgjükbe bel©* ordítani az irtózntot és a haldoklók hörgését, szeretném Schröder szétroncsolt hull 4át feltálalni az asztalra eléjük, és rájuk ordítani:

; iFotylaljuk.1 í