Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-10 / 7. (2524.) szám
1931 január 10, szombat ■■Ml'"11 ■■■ ^RKGAI-MAGfeAR-HíílLAR ■kspooí m«unrag«MMsnmagB9aMnm&aiei Ungvárott elveszett a kvallfíIcáit magyar kisebbség f A 38*89 százalékos magyarság 16 százalékos törpe minoritássá olvadt! A főjegyző nyilatkozata a népszámlálás eredményéről Ungvár, január 9. (A Prágai Magyar Hírlap ruszi nszkői szerkesztőségétől.) A nép- számlálás izgalmai Ungvár városában még ima sem csillapodtak le. Ismertettük azokat a panaszokat, amelyek az ungivári népszámlálás ellen felmerültek. Ezek a panaszok azonban csak elenyésző kis részét alkotják a tényleges sérelmeknek, mert a valóság az, hogy a lakosságnak az a része, amellyel a népszámlálás alkalmával sérelem torién t, félelemből és oppor tűni fásból nem mert a panaszkodás útijára, lépni. Ez az országos jelenség különösen nagymértékben fordult elő Ungvárott és éppen ez adott alkalmat a népszámláló biztosoknak arra, hogy teljes vehemenciával lépjenek fel Ungvár magyarul beszélő lakosságával szemben. Nem csoda, hogy a népszámlálás befejeződése után mindenki a legnagyobb pesszimizmussal tekintett az eredmény, a nemzetiségi megoszlás elé. Bár az eredmény hivatalos közlésének dátuma még messze van, a városban nyomban a népszámlálás befejeződése után riasztó hírek keltek szárnyra, amelyek arról számoltak be, hogy a népszámlálás eredményeként Ungvárott elveszett a kvalifikált magyar kisebbség. Ezek szerint a hírek szerint a magyarság arányszáma az eddigi 38.89 százalékról 16 százalékra csökkent, az optimistábbak szerint viszont másfél százalékkal maradt a magyarság a húszszázalékos limit alatt. Képzelhető az a nagy konsternáció, amely a híreszteléseket követte. Nem volt ezeknek a híreknek hivatalos jellegük, egyszerűen vészhiireknek lehetett volna tekinteni őket, mert annyira eszteleneknek látszanak, hogy méltán keltik a legvadabb riasztó hírek benyomását. Hogy húsz százalékkal csökkenjen egy város magyarsága tiz esztendő alatt, ez annyira képtelenség, annyira ellentmond minden statisztikai törvénynek, hogy semmivel nem magyarázható és nem indokolható. A nyugtalanság azonban megvolt és a nyugtalanságot fokozta, hogy a hivatalos fórumok mereven elzárkóztak attól, hogy az eredményre nézve csak némi tájékoztatást is nyújtsanak a közvéleménynek. Nem volt hajlandó hivatalos megnyilatkozásra a népszámlálást vezető Sekerka dr. városi főjegyző sem, aki csak ismételt megkeresésre tett egészen burkolt nyilatkozatot a nyilvánosság számára. A főjegyző szerint Ungvár nemzetiségi statisztikája még nem ismeretes. A nemzetiségi megoszlást az állami statisztikai hivatal állapítja meg az egész népszámlálási anyag feldolgozása alkalmával, ő maga is igen kiváncsi az eredményre, de annyit már most is meg tud állapítani, hogy tíz év alatt nagy nemzetiségi eltolódás következett be. A főjegyző rögtön magyarázatot is fűz az eltolódás megindokolására. Azt állítja, hogy az ungvári zsidóság kilencven százalékban nem vallotta magát magyarnak és ugyancsak sokat vesztett a magyarság nemzetiségi arányszáma annak következtében, hogy a görögkatoKkusok nagy része ruszinnak vallotta magát, holott tíz év előtt valamennyi magyar volt. Arra a kérdésre, hogy a kvalifikált magyar kisebbség arányszámának elvesztése milyen következményt vonna maga után, röviden csak azt válaszolta a főjegyző, hogy az ungvári városházán megszűnne * magyar szó. Egyébként mindenki beszélhetne továbbra is magyarul. A főjegyzői nyilatkozatból tehát nem állapítható meg, vájjon igazak-e a riasztó hirek, annyi azonban máris bizonyos, hogy az ungvári magyarság arányszáma nagymértékben őseik kenhetett és ha talán -- legjobb esetben — nem is süllyedt a húsz százalékos határ alá, nagyon közel járhat ahhoz. Ungvár szintén egyike a tipikus népszámlálási példáknak. Az 1910. évi népszámlálás szerint Ungvár 16 919 lakosából 13.590 volt magyar anyanyelvű. Ez 80.32 százalékos magyarságnak feleit meg, vagyis Ungvár magyar abb volt, mint Kassa, ahol akikor a magyarság arányszáma 70.9 százalékot mutatott és magyarabb volt, mint Munkács, melyben a magyarság arányszáma 73.44 százalékot tett ki. Már az 1921. évi népszámlálás az ungvári magyarság számának jelentékeny csökkentésével járt. A 19.828 főnyi lakosságból 7717 magyar nemzetiségűt mutattak ki, ami a lakosságinak 38.89 százalékát teszi. Az ungvári magyarság tehát az első hivatalos népszámlálás alkalmával 41.43 százalékot veszített. Ezt a hihetetlen csökkenést észszerű argumentummal megmagyarázni nem lehet, még a zsidóik szeparálása sem ad magyarázatot, mert az 1921. évi népszámlálás alkalmával a zsidó nemzetiségűek arányszámát csupán 18.88 százalékban állapították meg. Ha most a híresztelések igazaknak bizonyulnak és a magyar kisebbséget tényleg 18.5 százalékban mutatják ki, úgy ez az 1910. évi népszámlálással szemben 61.82 százalék, az 1921. évi népszámlálással szemben pedig 20.3 százalék csökkenést jelent. Olyan vér lecsap olás ez a 20.3 százalék, mely veszteség egymagában biztosítaná a magyar kisebbség nyelvi jogait Ungváron. A főjegyzői nyilatkozattal nem szálhmk vitába, elvégzik majd a népszámlálás bírálatát az arra hivatottak a parlamenti fórumon. Mi csak rámutatunk arra, hogy a főjegyző -indokolása a legsúlyosabb vád a csehszlovákiai népszámlálás módszere ellen, amely princípiummá tette a nemzetiségi hovatartozás megállapításánál az anyanyelv kritériumát, egyúttal azonban a vallási kritériumot is hivatalosan bevezette, amikor a vallás alapján nemzetiségnek minősítette a zsidó- j kát és amikor a .népszámlálás végrehajtásában a biztosok a kormány rendelettel szemben odahatottak, hogy a görög katolikus vallásnak magyar nemzetiségű vallomást ne tegyenek. Munkács icsgsrarsága 22*4 SüásaSék? Munkács, január 9. A Munkácson megjelenő Kárpáti Híradó jól értesült, forrás alapján közli Munkács városának nemzetiségi megoszlását. Eszerint a népszámlálás 22.4 százaléknyi magyarságot, 37 százaléknyi zsidó nemzetiségűt, 10 százaléknyi csehszlovákot, 25 százaléknyi ruszint és 5.6 százaléknyi egyéb nemzetiségűt mutat ki. Ha ezek az adatok megfelelnek a valóságnak, az 1921. évi népszámlálás eredményeivel szemben Munkácson nincsenek jelentékeny eltolódások a nemzetiségi viszonyokban. A magyarság aránya akkor 24.15 százalék volt. a veszteség tehát 1.7 százalékot tesz ki. A zsidó nemzetiségűek száma akkor 41.67 százalék volt, így most csaknem 5 százalékkal kisebb. A csehszlovák elem, amely alatt itt kizárólag a beköltözött cseheket kell érteni, 7.1 százalékról 10 százalékra emelkedett, növekvése tehát 3 százalék. A ruszin elem akkor 24.5 százalék volt és így emelkedése mindössze fél százalékos. A Vatikán békét teremt Lengyelország és Litvánia között Varsó, január 9. A karácsony előtt megszakított berlini Jengyeű-litván tárgyalásokat a közeli napokban újra megkezdik. A tanácskozásokat valószínűleg Géniben folytatják s külön erre a célra a jövő hét közepetáján lengyel bizottság utazik a népszövetség városába. A varsói kormánysajtó a tárgyalások kilátásait kedvezően ítéli meg. Az Express Poranni véleménye szerint 1931-ben a lengyel-litván viszony alapvetően megváltozik, mert a Vatikán vette kezébe a dolgot és minden erejét latba veti a len gyei-Kíván kibékülés előidézésére. Garami passzivitásba akarja kényszeríteni a magyar szodáMenwkrata pártot A pártvezetöség és Garami között szakításra kerül a sor Budapest, január 9. (Budapesti szerkesztőségünk telefonja len lése.) Ma délelőtt tartotta meg a szociáldemokrata párt párt vezető ségi ülését, amelyen Garami és a párt- vezetőség közt felmerült differenciákkal foglalkozott. Garami a szociáldemokrata párt passzivitásba vonulása mellett tört lándzsát, mert véleménye szerint csupán ezzel dönthető meg a jelenlegi kormányzati rendszer. Ez volt a politikai felfogása Garaminak már az emigrációban is és hazatérése óta úgy a Népszava hasábjain, mint a párt vezető ség ülésein is ismételten kifejezést adott ezen álláspontjának. Egyes politikai körök véleménye szerint Garami felfogásában osztozik a II. inter- nacionále is. A szociáldemokrata pártvezetőség többsége azonban jelenleg a párt aktív politikája mellett foglal állást. A Pesti Napló szerint szociáldemokrata körökben felmerült az a terv, hogy a szociáldemokraták kompromisszumot kössenek a többi ellenzéki pártokkal és közös plattSormot találva egyesült erővel induljanak a kormány elleni harcba. Budapest, január 9. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelen tése.) A szociáldemokrata pártvezetőség ma délelőtt megkezdte a Garami-ügy tárgyalását. Az ülés nagy izgalmak közben folyik és délután fél három órakor azt döntés nélkül félbeszakították. Délután az ülést folytatták. A pártvezetőség üléséről jelentést nem adtak ki. Kiszivárgott hirek szerint a pártvezetőség döntése végleges szakítást fog jelenteni Garami és a szociáldemokrata pártvezetőség közt, miután a pártvezetőség éppen azokat a követeléseket nem hajlandó teljesíteni, amelyekhez Garami leginkább ragaszkodik. Amikor a román politikusok József főherceget akarták romám királlyá koronáiul Marghiloman 1917-ben Karisbadban tárgyait a román tr6n betöltéséről Czernin gróffal Budapest, november 9. József királyi herceg emlékirataival kapcsolatban egy budapesti napilap az alábbi érdekes cikket közli: Számtalanszor megismételt történelmi tény. hogy Románia — jóllehet a középponti hatalmak szövetségese volt — a világháború kitörésének pillanatától kezdve állandóan habozott a világháborúba az antant oldalán való beavatkozás 06 semlegesség között- Körülbelül úgy volt. hogy valahányszor valamelyest megromlott a középponti hatalmak harctéri helyzete, a román politikai közvélemény és Bratianu óriási liberális többségre támaszkodó kormánya körében nyomban felhangzott a követelés, hogy Románia avatkozzék be az antant oldalán a világháborúba. 1915-ben több koronatanács foglalkozott a beavatkozás gondolatával, különösen Olaszországnak a porondralépése pillanata volt kritikus. Ekkor már nem élt Károly román király, ám életben volt még özvegye. Ezekre a koronaía- nácsokra mindig meghívták az ellenzék vezérét is, jelesen Carp Pétert, Marghilomant és Filipes- cut, akik jóllehet valamennyien a konzervatív- párt egy-egy csoportjának a vezérei voltak, másmás álláspontra helyezkedtek. Carp a középponti hatalmak mellett akart beavatkozni a háborúba, Filipescu az ant’.nt mellett, végül Marghiloman a nemlegesség ^ellett tört lándzsát. 1916 augusztus 4-én azután Románia aláírta a. szerződést, amely Erdélyt, a Bánátot, Bukovinát, Dobrudzsát és Besszarábiát ígérte neki oda, ha az antant mellett ránt kardot. 1916 augusztus 27-én azután a román csapatok betörtek Erdélybe. Mindez épp oly köztudomású, mint hogy a románok megmozdulását harctéri siker egyáltalán nem kísérte. 1016 szeptember 26-án Nagysze- bennél, október 5-én Persányná!, majd Brassónál verték meg a románokat a központi hatalmak és negyvenhét nap elteltével már nem állt román katona magyar földön. Azután következett Mackensen offenzivája a vulkáni, a szurdoki és vöröstoronyi szoroson keresztül. Egymásután hódította meg Targu- Jiut, Rimnak Valcia, Curteát, Krajovát, majd december 6-án bevonult Bukarestbe. December 23-án áttörte Filipestinél a román arcvonalat, 1917 januárban elfoglalta Brailát és ezzel az egész román haderő a Szeret folyó mögé szorult, Miután közben az oroszországi forradalmi események előbb féligmeddig, majd egészen kikapcsolták az orosz haderőt a keleti front hadműveleteiből, érthető, ha a román közvélemény, sőt maga a folytonos vereségek következtében eléggé kompromittált Bratianu-kormány is, amennyire igyekezett annakidején beleavatkozni a háborúba, épp úgy egyre többet foglalkozott a középponti hatalmakkal való békekötés gondolatával. Ez természetes is volt, mert hiszen Romániának a szivében német és osztrák-magyar csapatok álltak. Ebben a politikailag is dezolált helyzetben egyre nagyobb súlya lett ismét a középponti hatalmak iránt barátságos érzést-e! viseltető konzervatív vezérpolitikusoknak: Carp- nak, Marghilomannak és Stirbey hercegnek. Nyilván erre vezethető vissza az az eddig kevéssé ismert akció, amelyet ma már történelmi tényként lehet elkönyvelni, hogy ez a három konzervatív román politikus komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy Ferdinánd román király helyébe felajánlják a román trónt a Habsburg-család egyik tagjának és pedig József királyi hercegnek. A román front ekkor két szárnyból állt. Egyik volt a romániai arcvonal, amelynek parancsnoka Mackensen volt, a másik pedig az erdélyi arc- vonal, amelynek élén József királyi herceg állt. 1917. jurxius havában történt, hogy Marghiloman Bécsen keresztül Karlsbadba utazott, látszólag, hogy gyomorbaját gyógyítsa, valójában azonban azzal a szándékkal, hogy Czernin gróffal a román trón jelzett módon való betöltéséről tárgyaljon. Személyi és családi, úgy, mint politikai momentumok egyformán játszottak közre abban, ho.ry a kormányrajutáshoz újból közelálló román konzervatív politikusok választása József királyi hercegre esett. Az 1918. május 7-ón megkötött bukaresti békeszerződést ugyan már Mara ldlo- man irta alá mint, miniszterelnök, azonban arra, mint tudjuk, nem került a sor, hogy a román trónt József királyi hercegnek fel is ajánlják. De hogy az erre való gondolat bizonyos román körökben megfogamzott, ma már hitelesen bizonyítható tény és úgy hírlik, hogy .József királyi herceg háborús emlékiratainak legközelebb megjelenő kötetében ezt az ő személyét oh közvetlenül érintett rendkívül érdekes politikai ak- : ciót is meg fogja világítani. 3 AH Hü Prága előkelő Tabarinja a E V? TP Hotel EsDlanade| |H| j* jH bán. Elsőrendű attrakciók — Táncestély MtílMúrSm Eg8la| naponta i0 órától — Tötök kávésza ón 17 órától.. uJWgim mmmW «HS» Telefon 288-41. Telefon 288 - 41 | Minden vasárnap és ünnepnap tánctea.
