Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-01 / 1. (2518.) szám
4 %TO6CTMa^^HIKM$> 1031 január 1, esűtöríÜk. A szlovensilcói reformátusok egyházi és nemzeti problémái Péter Mihály püspök újévi főpásztori körleeeiéhen Nyaltisndo-Ujüonságok, fehérnemű mér- tők után 8álek & Tejárnál, Pozsony-Br*- tislava, Zernaká Banka-palota. tünk" — mondják az emberek nagy nyomorúságukban. Baj, hogy a szlorenszkói biok nem tud létrejönni. Mi akadálya annak, hogy mind- / nrájan egyesüljünk a gazdasági helyzet ' nyomása alatt. Prága legalább látná, hogy SzloTcnszkónak van ereje. A centralistáik? Mindenkit megvesznek. A szlovenszkó blokk a nép vérében van = Két esztendeje propagálom a szlovén- szkói biok gondolatát. Jötték skrupu busókkal, hogy mit akarunk. Nyilatkoztunk, az államhatárokról is, ki nyilatkoztattuk, hogy elfogadjuk a szlovákság szupremáciáját, a szlo- vák vezérletet, de kívánjuk a mi szükebb érdekeinknek a védelmét .is. Nem történik azonban semmi. Nagyon bűnös játék ez s egyes szlovák néppárti emberek Prágában fegyverként használják fel a biok eszméjét. — Ez a biok meggyőződésem szerint olyan természetű, hogy a nép véréiben van. Szlo- venszkón minden ember egyetért A szlov cnszkéi bioknak lenne egyedül ereje Prágával szemben. A német-cseh biok tulajdonképpen ugyanaz. Itt bárom nemzet haladna együtt, a pártok megmaradnának a statusquo-ban. de a kenyér- kérdésben, Szlovenszkó érdekeinek védelmében együtt mennének. Azonban Prága keveri a kártyát, ismeri az emberek gyöngéit. A vallási különbségek kiélezésével is ez történik. Be remélem, hogy a szükség rákényszeríti Szlovenszkói a biokra. = Ez az egyetlen orvosság. Be sokait dolgoznak ellene. — Közérdekű meggyőződése nem lehet senkinek az, hogy a biok árthat Szlovensz- kónak. Csak egyéni érdek diktálhatja ezt a véleményt. Mi itt a kenyérért akarunk biokba tömörülni, ők, a németek és a csehek, a hatalomért szövetkeztek: nálunk a tömörülés bűn lenne és ott nem bűn? Mnohel István emigrációja és félreálltsása Azután MnoheT István újságírói működésére terelődik a szó. — Több lapnak voltam a szerkesztője. Első szerkesztője voltam még Rózsahegyen a Slovensky Benőiknek, amelyet Husekkel együtt redigáltam. Első szerkesztője voltam a Slováknak is. Egyidőben szerkesztettem a Budiéváy Pástiért is. Lengyelországi emigrációm alatt a Zahranicny Slovák-ot is re- digáltam. Az úgy volt, hogy 1919-ben Hlinkával együtt voltam Parisban, együtt jöttünk vissza Becsig, ahonnan Hlinka hazament. Én Becsben maradtam, majd Lengyelországba vettem utamat, ahol egy évig tartózkodtam. Mikor Hlinka kikerült Mirovból, irta, jöjjek haza. Hazamentem. Egy nap beidéztek Kassára tanúnak s ott közölték velem, hogy amnesztiát kaptam. Még élőbb Máté] asehdesohem képviselő is irt nekem, hogy jöjjek haza Lengyelországból, de én csak Hlinka levelére mentem. Visszamentem Rózsahegyre s tovább akartam dolgozni a pártban és a Slovákban. Azonban azt mondták nekem, hogy politikai múltam kellemetlen lenne nekik, mire én plébániát kértem. Nagyon fájt ez, mert a külföldön nem csináltam semmit: Hlinkával voltam csak együtt s azt tettem, amit ő kívánt. Nehezen váltam el a politikától, de ma örülök, hogy künn vagyok belőle. =r Pedig ideális harcosokra ma van csak igazán nagy szükség. — Az emberek ma olyanok, mint a sáskák, restell az ember velük tartani a tempót, inkább félreáll. Egy-egy régi nagy ember, Kollár, Kmef, Kohót fölért valamikor egy párttal, — mennyi tiiz, idealizmus volt bennük! A sajtóról és a nyelvnek a sajtó utján történt romlásáról igy nyilatkozott az egykori újságíró: — A Národnie Novinyn és részben a Sióvá kon kívül nem szlovák nyelvű a sajtó. Sokszor odacsapom az újságot mérgemben. Nyelvünk az államfordulat előtt nem volt annyi veszélynek kitéve, mint most. Romlik a nyelv, pedig tiszta volt. Ebhez hozzájárul az is, hogy a középiskoláinkban aránylag kevés a szlovák tanár, a szlovák tanárok többnyire a magyar intézetekbon tanítanak. MURÁNYI LASZLő. Rimaszombat, december 31. Péter Mihály, a szlovén szk ói tiszáninneni református egyházkerület püspöke az újév alkalmából főpásztori körlevelet intézett az egyházkerület összes gyülekeziéihez. Az általános érdekű körlevelet, amelyet, újévkor a gyülekezetek előtt a szószékről olvasnak fel, alább ki vonatosán ismertetünk: Az igazság és hamisság érák csaiája János apostol mennyei jelenésekről szóló könyvéből idéz a püspök körlevele elején. („Kegyelem nektek és békesség" stb.). Ma éppen úgy, mint akkor, — írja — nagy harc szintere a világ. A nagy Babilon és az egykor megöletett, de mégis élő Báránynak, a Krisztusnak, harca folyik itt. Az igazság és hamisság, a bűn és erény, a sötétség és a világosság vívj,a ma is a csatáját. Mi lesz ennek a harcnak a vége, amelynek nyomán annyi vér, bánat és könny támad? Az Isten országának diadala és az uj városnak, a mennyei Jeruzsálemnek földre szállása-e, miközben az igazak igy fognak kiáltani: „Leomlott a nagy Babilon?" Mi tudjuk, hogy ez lesz, mert más nem lehet, mert Istenünk és Krisztusunk ügyén a Sátán diadalt sohasem vehet, mert van-e olyan Isten, mint az I s t e n? Be jól jegyezzétek meg, hogy a győzelem nem hull az ölünkbe kitartás nélkül. Az igazak várakozása csak akkor teljesedik be, ha ti mindnyájan szivetekbe vésitek azt, amit. az^apostol a kisázsiai hét gyülekezetnek irt s köztük a szmirnainak ezt: „Légy hü mindhalálig s neked adom az Elet koronáját!" (Jel. 2., 10. v.). Az egyházközségek hitélese Majd részletesen beszámol a püspök a meglátogatott hetven gyülekezetben szerzett tapasztalatairól. Amerre csak megfordultam — úgymond — mindenütt tapasztaltam, hogy az a nagy harc, mely az Isten emberei és a Sátán, között folyik, — nem kímélte a mi református anya- szentegyházunkat sem. Be hálát adok az én j<* Isteíremnek, hogy a mi református egyházunkban még mindig több a Krisztus tábora, mint a Sátáu tábora. Meggyőződtem arról, hogy református népünk nagy többsége még mindig szereti az Isten házát, hogy. ott buz- góságát éneklésben, imádkozásban kiöntse s a szent igékkel táplálkozzék; az Úrvacsorában bűnei bocsánatát megnyerje és az örök élet felől megbizonyosodjék. Be nemcsak ezáltal mutatja meg népünk vallásához és anya- szentegyházunkhoz való ragaszkodását, hanem hitét jó cselekedetekkel, az egyház fenntartása, előbbre vitele érdekében való áldozatkészséggel is, amit az egyházi épületek fenntartása, adakozások, áldozathozatalokban való dicséretes buzgó sága bizonyít. Jól is van ez igy. És mivel a krisztusi lélek nemcsak ezekben nyilatkozik, hanem mindenben, ami a református, keresztyén életét áldásossá teszi: örömmel jelentem, hogy hiveink nagy többsége, hála a jó Istennek, még mindig tudatában van annak, hogy miként a testben, ha több tag van is, de azok mind egy testnek tagjai és minden tag az egy testnek él: úgy a Krisztus közösségében élő keresztyéneket is az őket tápláló krisztusi szeretetnek kell táplálnia és összetartauia. Ez az egymás iránti és lelkipásztoraitok, tani tói tok s egyházi el öljáróitok iránti szeretet, az ő megbecsülésük, mert hiszen ők a lelketeli munkásai, — a jóindulat és kölcsönös támogatás ne is hüljön meg bennetek sem, mert erre az összefogó kapocsra ma a Sátán ellen i harcban igen nagy szükségünk van, sőt ezt a krisztusi erényt még egyházunk határain túl is terjesszük ki, hiszen arról ismernek meg minket, hogy a Krisztus tanítványai vagyunk, ha egymást szeretjük. (János 13., 34—35.) Ez a kölcsönös szeretet még többre is képesít minket. Sohasem volt még olyan nagy ellentét szegény és gazdag között, mint ma. Ezt csak a krisztusi szeretet szüntetheti meg. Ha mindenki megérti, hogy a szegény és gazdag összetalálkoznak, mert mmdaikettőt az Ur szerzetre. A szegény legyen: önimérséklő, türelmes, a gazdag pedig legyen gazdag áz áldozatkészségben, a szegények segítésében, meggondolván, hogy amink van, az tulajdonképpen nem a mienk, hanem csak az Istentől nálunk letett tőke, amelynek a kamatait mi a magunk szoros szü kségleteinek kielégítése után a szegények, az inségsujfcottak támogatására tartozunk fordítani jó sáfárként, akik számadásra leszünk felhiva. Az sem kevés örömet, okozott nekem, hogy alig van egyházunk, ahol már ne volnának: énekkarok, ifjúsági-, leányegyesülelek, ahol ne tartanának vallásos estélyeket stb. Ez is mind rendjén való s ahol még nincsenek ilyenek, meg kell alaki tani, mert az igaz keresztyén élet egy folytonos növekedés, amely növekedésre való alkalmat meg kell, a templomon kívül is, szerezni s minden módot megragadni, hogy erősödjünk mi magunk is az egyházunk és nemzetünk szeretetében, az ezekhez való hűségben. Különösen jövő reménységünket: ifjúságunkat, a jelen való gonosz világ martalékainak kitett ártatlan gyermekeinket védelmezzük minden kísértés ellen. Nemcsak a hitüket, az erkölcsüket, de a nemzeti érzésüket is támadó kísértések ellen, mert örök igazság marad az a közmondás: „Addig hajlítsd a fát, amíg vessző". Az ifjú lélek a legfogékonyabb a jó és rossz iránt egyaránt. Az iskola^érdés Általános tapasztalat, hogy mái • iskoláink, különösen magyar nemzeti szempontból, nem töltik be hivatásukat, bár nekünk erre a békeszerződések biztositékot nyújtanak. Azért van tehát szükség ezekre a bel missziói körökre, hogy azokban általában véve egész népünk, de különösen ifjúságunk, hit- és nemzeti buzgalmat nyerjen. Hitbeli és nemzeti érzést a szlovák iskolák nem plántálhatnak bé a magyar református gyermekekbe. S miután ezen utamon fájdalmasain tapasztaljam, hogy számos magyar református szülő járatja már szlovák iskolába a gyermekeit: az ilyen szülőket ettől a könnyelműségtől óva intem. Mert vájjon, milyen református magyar ember lesz azon gyermekekből, akik összes ismereteiket szlovák nyelvű iskolában szerezték ? Fognák-e tudni ezek a gyermekek magyarul Írni, olvasni, fognak-e tudni szülőiknek, rokonaiknak magyar levelet Írni? Ha az ilyen iskolákba azért küldik némely szülők gyermekeiket, mert a tankönyveket stb. nem képesek megvenni, a legnagyobb szigorúsággal és felelősség mellett utasítom a presbitériumokat, hogy az ilyen gyermekek részére, az egyház pénztára terhére, szerezzék be ezeket; amely szülők pedig abból a hibás felfogásból taníttatják ott gyermekeiket, hogy az államnyelvet elsajátítsák: figyelmeztetem őket, hogy magyar iskolában is meg lehet az államnyelvet tanulni, mert bizonyos számú szlovák órák azokban is vannak. Gondoljátok meg azért, hogy gyermekeitekért számadással tartoztok és csak úgy állhattok meg az Ur ítél őszéke előtt, ha igy szólhattok majd: „Akiket nékem adtál, megőrizém és senki el nem veszett, kőBALTFHBERGEB Gyártelepek: Budapest Keüce Pieifany FEST - TISZTÍT - MOS Központi üzem címe; Haltenberqer Uestöqyár, KoSice 2 zülök". (János 17„ 12.). Ez illik nemcsak a magyar, de a szlovák hívekre is. Minden gyermek a saját iskolájába való. S a mily nagy örömre gyulladt a lelkem a sok jó látása felett, épp úgy belefájdult, ha valahol igy kellett szótanom, iránt hajdan az apostolnak: „Vagyon ellened valami panaszom, mert az első szere teledet elhagytad". (Jel. 2; 4.). Értem ezalatt elsősorban is azt, hogy számos gyülekezetei találtam, ahol a hétköznapi istentiszteletek elmaradoztak és nem keveset, ahol a Vasárnapot nem tekintik már szent napnak és különösen a szorgos nyári hónapokban mezei munkát is végeznek akkor. Mind az első, mind a második nagy hiba ellen erélyes szavakkal keltem ki és szigorúan elrendeltem a hétköznapi istentiszteleteknek és a Vasárnapnak az Isten töményével egyező megtartását. Jól esett hallanom e hibák miatti bánkódást és a komoly megtérés fogadalmait. Áldozatkészséget az egyház intézményeiért! Itt mutatok rá arra, hogy ha általában véve meg is van az áldozatkészség a hívek részéről azon egyházakkal szemben, amelyekben élnek, de a közegyház iránti szeretet még nem járta át egészen és mindenütt a sziveket Közegyházunk intézménye: a losonci papnevelő intézet és a beretkei Árvaház. Az előbbit azért állítottuk fel, hogy az igehirdetőkben ne szenvedjünk szükséget, az utóbbit, Rogy krisztusi egyházunkban menedéket találjanak az elhagyott, az árva gyermekek, Krisztusunk parancsát követvén: „És aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.“ (Máté, 18: 5-). Ha még ti is ezek közé tartoznátok, — miként tavaly, —- most is intelek titeket: a szentek szükségeire való adakozásokban meg ne restüljetek. Egyházunk becsületéről van szó. Ne szégyen itsük meg őseinket, akik főiskolákat és más köz- intézményeket tudtak teremteni saját erejük-^ bői. Szélesítsétek ki sziveteket, hogy helyet.)qo találjon benne Egyetemes Egyházunk szürete le annál inkább, mert az Ur még több áldozatot kíván tőlünk. Nincs tanítóképzőnk; már mostanáig is irtózatos a tanitóhiány. Ha ez tovább tart, megrendülnek egyházunk alapjai: maguk az egyes egyházak és igy csz- szedől egész Anya szentegyhá zunk. Az egyke ellen Mellőzöm az itt-ott látott kisebb bajokat, de •egy sok helyt látott iszonyatos bűnt: az „Egy- gyermekrendszert", most sem mellőzhetem. Valaki, aki ennek a rendszernek követője, balgatagul azt hiszi, hogy ez az ő saját ügye, amihez senkinek semmi köze nincs. Be a dolog nem úgy áll. Minden egyes ember egy tégla az Isten és nemzetünk épületében. Ha a téglák meglazulnak, összeomolhat az egész épület. Református egyházunk és magyarságunk van tehát veszélyeztetve az egyesek bűne miatt. A napba kellene mártani toliamat és a vihartól kellene hangot kölcsönöznöm, hogy megértessem veletek, micsoda nagy veszedelem fenyegeti református egyházunkat az Isten törvényének, mely igy szól: „Gyümölcsözzetek, sokasodjatok", megutálása miatt. Évröbévre pusztulunk, veszünk s mint oldott kéve széthull nemzetünk s egyházunk. Ha fel nem ébredtek és az Egyke átkos bűnét magatoktól el nem űzitek. A mindenható Isién szerelmére kérlek titeket, ne legyen ez a mi nemzedékünk egyházunk és nemzetünk sírásója és ne engedjétek, hogy az utánunk jövő nemzedékek átkot kiáltsanak reánk, sőt inkább az legyen, hogy „hol sarjaink domborulnak is unokáink leborulnak: áldó imádság mellett mondják el szent neveinket." Végül az egyház és állam közötti viszonyra vonatkozólag, itt is hangsúlyozom: a Szentjrás alapján állunk. Megadjuk a császárnak, a fűi a császáré s az Istennek, ami az Istené, de viszont a prófétákat is szemünk előtt tartjuk, akik az igazságot a királyoknak is megmondták. Habozás nélkül kijelentem tehát, hogy a velünk való bánásmódot illetőleg, amerre csak megfordultam, mindenütt csak panaszról és elégedetlenségről hallottam. A mi református egyházunk a volt magyar államban tökéletes, autónómikus szabadságot, védelmet és támogatást talált; mai helyzetünkben ezt nem mondhatjuk, bár lojálisak vagyunk az állammal szemben, napról-napra szakadatlanul számos sérelem sújt bennünket egyházi, iskolai, önkormányzatunk, lelkészeink, tanítóink, lelkész özvegyeink, egyetemes egyházunk, nyelvünk, kultúránk területén, botolt béke szerződések, állami törvények biztosítják jogainkat. Nagyon óhajtanánk ugyan, hogy ezek a sérelmek megszűnjenek, de ez csak akkor következik be, ha mindenkit áthat az a krisztusi lélelp amelyről előbb beszéltem. á. Motor Cár Import Company I Lisha és Wieser»il?al Mimlem* Hudson- Issei j képviselet áthelyezte irodahelyiségét j j Bratislava, Sétatér 18. szám alá. f | Uj kocsik, uj árak! j
