Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-28 / 22. (2539.) szám
Mai szarnánk 12 artfal Mai számnak 12 artfal g2f\W^X% X. évf. 22. (2539) szám > Szerda • 1931 január 28 Előfizetési ár> évente 300, félévre ISO. negyed- A > 1 ,. , 1 •■ n *y • » . i Szerkesztőség; Prága SU. Panská ulice évre 76. havonta 26 Ki; külföldre évente 450, •* SZÍOVCnSZKOl 6S FUSZITISZKOI BlLCTIZGK.1 PQTtok, II. emelet. — Telefon; 10311. — Kiadóhivatal s félévre 226. negyedévre 114. havonta 38 K& ntyili»Z»m nnríllnmn Práj# IL Psnihé allcs II 513. emelet. A kepe* melléklettel havonként 2.50 Ke-val több fHuet*eiXl6: pOUWiai napilapja faa* „atesí* Telefon MIS* Egyes szám érs 1.20 Kő. vasárnap 2. -Kő DZURANYí LÁSZLÓ FORGACh GÉZA SflRQÖNKIM, HÍRLAP. fRHHft GENF ÉS SZLOVENSZKÓ Irta: SZVATKŐ PÁl. dr. Prága, január 27. A kisebbségi ember elfogódottsággal veszi kezébe a népszövetségi tanács szombati határozatát. amelyben először történik meg, hogy a döntés az elnyomottak javára szól. Egy t."tét libériái esettől eltekintve, a genfi gyülekezet tmé'g sohasem állapította meg komoly hatalmasságról. hogy „megszegte a szerződéseket“, s most, Lengyelországról, még hozzá kisebbségi ügyben, mégis meg merte állapítani, örüljünk ennek a sikernek? A világ legkompetensebb testületé belátta, hogy a németek és a len"-vélek felsősziléziai pőrében, a lengyel választások alkalmával a német kisebbség ellen elkövetett atrocitások ügyében a vádlónak van igaza, s a sérelmeket teljes mértékben orvosolni kell. Ez a megállapítás magábanvéve eredmény, — de általános kisebbségi érvényre csak akkor emelkedik, ha elvi jelentőségű döntéssé válik, precedenssé, amelyhez hasonló súlyú határozatot hoznak minden olyan esetben, amikor bárhol és bárki által a kisebbségi jogok megsértéséről van szó. A kisebbsé"barát döntés alkalmával örömmel állapi thatjuk meg, hogy a népszövetség kisebbségi praxisa óvről-évro javul, s ha a fejlődés ugyanolyan tempóban halad előro, mint az 1922—23-as szomorú stagnálástél és Mello Franco asszimilációs cinizmusától Streeemann ökölcsapásán és a madridi határozatokon át Curtius első pozitív sikeréig, akkor élőbb-utóbb remélni lehet a jog ée az igazság általános uia- dalát. A kisebbségi szervezetek internac.kmá'ifr előkészítő, munkája, a külföld fölvilágositása és megnyerése, szemmeilláthatóan nem volt meddő dolog, s máris olyan gyümölcsöket termel, amelyek a kisebbségekkel szemben megnyilvánuló mentalitás alapvető megváltozásáról tesznek tanúságot. Ezzel kapcsolatban csak Henderson szombati zárószavaira utalunk, amelyekben az angol külügyminiszter két általános és örök. s ezentúl valószínűleg mindenfelé megszívlelt kisebbségi axiómát szögezett le, először azt, hogy a kisebbségi jogok be nem tartása világkatasztrófához vezethet, másodszor azt, hogy a kisebbségi probléma nemzetközi probléma és aki vét ellene, azt mintegy hivatalból üldözni kell. Mondanunk sem kell, hogy ez az utóbbi tété! merőben ellenkezik bizonyos prágai körök ismert álláspontjával, amely szerint a kisebbségi kérdés elintézése intern ügy és nem tartozik a világ nyilvánossága elé. Ebben a vonatkozásban érthető okokból sajnáljuk, hogy a csehszlovák sajtó annyira bagatejiz; . a szombati genfi határozatokat, alig emlékezik meg róluk, s óvakodik kommentálásuktól. Elvégre azok, akik annyira szivükön viselik a kisebbségek sorsát, mint a prágai lapok állítják önmagukról, most méltán örülhetnének, hogy végre tisztázás történt a kisebbségi jogok legkényesebb kérdésének frontján. 4c A tisztázás békés, lojális és megnyugtató volt. A mi álláspontunk a genfi vitában különösen nehéz, de éppen ezért különösen objektív. A vitatkozó felek mindegyikéhez rokonszenv fűz és kétszeres bánat-ot okozott, hogy a lengyel nép volt az, amely vétett a kisebbségi törvények ellen. A vita elejétől fogva ugyanazt a nézetet képviseltük, mint Ilenderson eln;'k, vki egyrészt becsületes szivének teljes melegével a kisebbségi jogok mellett foglalt1 állást, másrészt nem szerette volna, ha a felsősziíéziai incidens végleg kettéválasztja a két nemzetet, ...őrt mindkét népet egyformán szerette és becsülte. Mint közvetve érdekelt fél, aggódó kíváncsisággal vártuk, lohct-o nemzetközi utón a kisebbségek sanyarú sorsán segíteni, anélkül, hogy baj támadna belőle, sőt azzal a határozott szándékkal, hogy a salamoni döntéssel lecsilla- pitsák a fölzaklatott kedélyeket. A genfi döntés ebben a tekintetben is örömmel üdvözölhető precedens esetet termelt. Genf tud olyan határozatot hozni, hogy egyrészt intézkedik a kisebbségek sorsának megjavításáról, másrészt eloszlatja azt a „malaise“-t, amelyet éppen a rendezetlen kisebbségi ügv teremtett két nemzet között. Genf abból az általunk Is régen hangoztatott belátásiból indult ki, hogy a kisebbségeknek adott teljes jog nem zavarja, •öt javítja az európai atmoszférát. Ha Loogytlr ország önként véget vet a fdisősziiléziai rémuralomnak, nemcsak a mindenképpen veszedelmes nyugati szomszédot csillapítja le, nemcsak megjavítja nemzetközi és életbevágó fonto- .gu gazdasági kapcsolatait, hanem az állam belső stabilitását is emeli és visszalendül a kívánt nyugalmi helyzetbe. Zaleszki lengyel külügyminiszter kitűnő kvalitásait dicséri, hogy eleve magáévá tette ezt a fölfogást, s az első pillanattól kezdve beismerte az elkövetett hibákat, jóvátételt Ígért és az általános európai hangulat láttára bejelentette, hogy Lengyelország megváltoztatja eddigi kisebbségi metódusait. Ha csökönyös, ha soviniszta, ha nem enged, kockára teszi Lengyelország nemzetközi pozícióját és hazáját könnyen a gazdasági vagy politikai káosz állapotába taszitja, aminek lehetőségét Henderson is hangoztatta. Zaleszki politikai okossága megmentette Lengyelországot a megalázástól, sőt máról-holnapra emelte az állam kül- és belpolitikai stabilitását. Ellenszolgáltatás fejében mindössze a felelőtlen elemek csavarját kellett levennie a német kisebbség nyakáról. így vált a genfi döntésből Uj ember a francia kormány élén Pierre Laval megalakította jobboldali kormányát Tardieu kabinetjének második kiadása? - A radikálisok lemondtak Briand politikája megmarad A fiatalok előretörése Párisban Páris, január 27. Ma hajnalban három és négy ér«, L 'zött Laval dozignált miniszter- elnök hosszú és súlyos tárgyalások után összeállította kormányát. Az uj lista a következő: ’ ' : ■■■-■i ; l ■ Miniszterelnök é9 belügyminiszter Pierre Laval, igazságügymiiniszter Leó Berard,, külügyminiszter Briand, hadügyminiszter Maginot, tongerészetügyi miniszter Fumond, léghajózásügyi miniszter Dumesmil pénzügyminiszter Flandin, költségvetés ügyi miniszter Pietri, kultuszminiszter Marion Roustand, közmunkaügyi miniszter Deligne, földművelésügyi miniszter Tardieu, kereskedelemügyi miniszter Rollin, postaügyi miniszter Gnernier, munkaminiszter Landry, gyarmatügyi miniszter Reynaud, egészségügyi miniszter Biaisot, a kereskedelmi flotta minisztere Chappe- delaine, nyugdíjügy! miniszter Ohampetier de Ribes. Az nj kormány politikai államtitkárai a következők; Miniszterelnökség és nenuetgazdaság Francois Poneet, belügyminisztérium Chathala, munkaügyi minisztérium FouIob, gyarmatügyi minisztérium Pomaret, földművelésügyi minisztérium Fould, kereskedelemügyi minisztérium Frey, idegenforgalom Gaeton Gerard, léghajózásügyi minisztérium Riehei, tengerészetügyi minisztérium Dignae, sportnevelés Morinaud, szépmüvészetek Petsche. Az uj emberek politikai pártállásuk szerint a következőképpen oszlanak meg. A szenátusiból egy független szenátor jött (Laval), a demokratikus baloldal két szenátort és a köztársasági unió egy szenátort küldött. A kamara egy köztársasági szocialistát küldött (Briand), egy pártonkivülit (Dumesmil, akit a radikális párt annakidején a Tar- dieu-konmányba Való belépése alkalmával kigolyózott), á radikális baloldal (Louaheur csoportja) négy embert, a baloldali republikánusok hármat, a demokraták hármat (Tardieu, Magjpot, Reynaud), a baloldali demokraták egyet, a kftztáreaoági demokrata unió (Marin csoportja) ugyancsak égyet. ■ Az államtitkárok kivétel nélkül a kamarából toborzód'tak és pedig hárman a baloldali köztársaságiak közül, hárman Franklin Bouillon radikálisai közül, a radikális baloldalból egy ember, a demokraták, a köztársasági demokrata unió, a pártonkivüUek és a francia szocialisták közül ugyancsak egy- egy ember. Miután a radikális párt nem teljesítette Loueheur kívánságát és nem volt hajlandó & klerikális és állítólag reakciós Marin csoporttal egy kabinetbe lépni, mert úgy találta, hogy Marillákkal nem folytathatja a laikus iskolai törvényhozást, a szociális biztosítás és a békepolitika kifejlesztését, Laval kabinetje mai összeállításában alig különbözik a Steeg előtti reakciós kabinettől ég csupán a Tardieu kormányának uj kiadása lett. A személyi változások jelentéktelenek és lényegükben arra szorítkoznak, hogy az Oustric-botrányban kompro- mitált Tardieu-miniszterek helyébe újakat tegyenek. Azokat a minisztereket, akik beléptek Steeg kormányába, ugyancsak kihajózták az uj kabinetből. Painlevé szerint a kormány túlzottan jobboldali orientációjú é9 a baloldali politikus őzért nem volt hajlandó belépni. Viszont Franklin Bouillon kultuszminiszter lett volna, ha Briand nem tiltakozik az ellen, hogy külpolitikájának legélesebb nacionalista kritikusával egy kormányban helyet foglaljon. A nagy információs sajtó kommentárai- ban nyíltan elismeri, hogy Laval nem tudta megteremteni a kívánt koncentrációt. A Matin attól fél, hogy a kamara ismét kettészakad és a baloldal, meg a jobboldal ellenséges csoportjai késhegyig menő harcot fognak vívni egymással. Lavalon múlik, vájjon kormányzása alatt megtalálja-e az összeköttetést a baloldalhoz és lekeriti-e kormánypolitikájának veszedelmes kidudo- rodásait. Steeg törekvései természetesen semmivé váltak. Laval pályafutása Pierre Laval személye nem ismeretlen a francia politikai arénában. Tardieu kormányának ő volt legtöbb sikert elért minisztere és a munka minisztériumának élén nagyon áldásos tevékenységet fejtett ki a francia technika és közgazdasági élet reorganizálása érdekében. Az ő nevéhez fűződik a nagyjelentőségű francia szociálpolitikai törvénykezés megteremtése és a szociális biztosítást ő vezette be Franciaországban. Az emlékezetes roubaixi textilsztrájk alkalmával ügyes és energikus politikájával elejét vette a nagyobb kilengéseknek és néhány béé alatt visszaáll! torta a normális állapotokat a textiliparban. Nagy feltűnést keltett, hogy a munkások pártjára állott óa teljes erőve] ellenezte a munkaadók politikáját. Elsősorban az ő magatartásának volt köszönhető, hogy a munkásság győzött, Ez az eredmény nevét a munkásság körében is jé csengésűvé tette s már akkor úgy, tekintettek tú á lapok, mint a jövő emberére. Tardieu bukása után Doumergue őt dezig- uálta miniszterelnöknek, de Laval törekvéseit akkor még nem kisérte siker. Általában energikus és céltudatos embernek mondják, aki tipikusan háború utáni mentalitást képvisel és nem ismeri a háború előtti francia politikusok gyűlölködéseit és problémáit Relatívon fiatal ember és kinevezésével az uj francia politikai generáció bevonul a politika első soraiba. Azt mondják Láváiról, hogy nem szereti a háboruelötti politikusokat és a kipróbált és túl ravasz hatvan-hetvenéves párisi államférfiak helyett kormányába igyekezett minél több erős és energikus fiatalembert bevenni. Szereti a fiatalokat s ebben is hasonlít titkos példaképéhez, az olasz Mussolinihoz, akinek nagy tisztelője, ámbár nem osztja an ti parlamentáris és erőszakos politikai nézeteit. Laval szenátor szerény kispolgári körökből származik. Apja mészáros volt. Tanulmányait csak úgy végezhette el, hogy órákat adott. Laval, aki most először lett miniszterelnök, negyvenhét éves. 1914-ben egy párisi külvárosban szocialista programmal képviselőnek választották, etemen ceau, akinek jó szeme volt az uj emberek iránt, már a háborúban miniszterré akarta kinevezni. 1919-ben, Poincaró nemzeti blokkjának nagy győzelmekor, Laval, aki ugyancsak szocialista programmal indult a küzdelembe, kibukott a kamarából. Évekig senki sem hallott róla, amíg 1924-ben újra megválasztották, de nem szocialista programmal, hanem mint pártonkivülit. 1925-ben és 1926- ban a Painlevé és Briand-kabinetek igazságügy minisztere volt. 1927-ben szenátorrá választották ugyancsak pártonkiviili programmal. Tardieu kormányában munkaügyi miniszter volt és legfőbb érdeme, hogy a szociális biztosítás törvényét a jobboldal és saját kormányának nagy ellentállása ellenére keresztülhajszolta és megvalósította. Láváit általában Briand tanítványának tekintik és tagadhatatlan, hogy a külügyminiszter mindig rokonszenvezett a fiatal politikussal és ahol csak lehetett, támogatta őt.
