Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-28 / 22. (2539.) szám
TRW^-MAfifeARHÍRLAP 1931 Január 28, szerda. olyan politikai tény, amely Lengyelország érdekeinek ie megfelel, mert ezután a kisebbségi incidensek — remélhetőleg — nem tetézik az ország nemzeti, társadalmi, gazdásági ét> pénzügyi bajait, a lakosság nyugtalansága megszűnik, nemzetiségi konfliktusok nem domborítják ki még jobban a Versaillesbea megvont határok tarthatatlanságát és a népszövetség erkölcsileg megsemmisítő intervenciója elmarad. Tanulság: nemzetközi utón orvosolni lehet kisebbségi bajokat, A feltétel mindössze az, h-ogy a többségi nép engedjen sovinizmusából, mert a kért jogók megadása automatikusan maga után vonja a kűl- és a belpolitikai feszültség enyhülését*. Macdonald engedekeny*ége leéslfi- tottá & nyugtalan Indiát, Zaleszki okos és örvendetes engedékenysége leépítette a feísöszilé- ziai ktilist,. talán stabilizálta Lengyelországot és lehetővé tette a német birodalommal való nagyjelentőségű gazdasági kibékülést, — ezek után szivszorongva kérdjük, mikor jutunk él odáig, hogy a többségi nép engedékenyvégi iái- ciativája nálunk is meglazítsa a kisebbségi ma- laise feszültségét és elősegítse a középeurópai lojális gazdasági együttműködést? * Mert eddig kisebbségi jogokról beszéltünk, most vessünk egy pillantást Szlovenszkóra. Az Utóbbi napok krónikájából csak egy mondatot kívánok kiragadni* egy mondatot, amely cinikus monstruozitásábaö annyira sérti a szlo- veaszkói magyar kisebbséget, hogy szinte reménytelen gesztussal tesszük félre az egész cikkét, melyben benfoglaltatik. Ez a mondat nagyobb csapást jelent, tóint a felsőszilóziai incidens ék öeszosége. Borzalmas valóságra céloz és megrendít szavaival, ttey állunk előtte és úgy taglaljuk, mintha nem érdekelt fél volnánk, hanem inpasszionátus angol, desintereeeement-t bejelentő francia, vagy maga Hendenson ,akinek feladata, hogy mindenek fölött ohjektiv legyen. Nem, nem is akarjuk elhinni, amit állít. Egy prágai félhivatalos lap Cikket közöl a szlovenszkói népszámlálásról* S löikÖzbeö árról szól, hogy mi okozhatta azt, hogy a magyarság száma rohamosan — csökken Szlovenezkón, a eikkiró a következőket állapítja meg: «*- Ha a népszámlálás ügy ütött ki a magyarokra nézve, hogy számuk erősen csökkent, akkor ezt elsősorban az állam demokratikus és szabad közössége okozta. Levett kalappal állunk meg a mosdás őlŐtfc. A túlbuzgó cikk többi részével, amely néhány száz szavazó álláspontját a többség álláspontjává zsonglőrködi kétszázezernél több magyar szavazó álláspontjával szemben, nem kívánunk foglalkozni. De amikor a kisebbségek nemzetközi jogairól beszélünk, példának föl kellett hozni ezt a félhivatalos megállapítást, amely egyrészt előre ééjtéti velünk, e a világ színe előtt magyarázatokkal igazolni akarja, hogy & legutóbbi nép- számlálásnál csökkent a magyarság száma Szlo- véöezkóü, másrészt erre a szomorú tényre ráhúzza á demokrácia köpenyét. Mit szólhat a világ ahhoz a demokráciához és szabadsághoz, amelynek áldásai hivatalos nézet szerint úgy Diplomáciai fórumok elé kerül a két Komárom vízszolgáltatás! háborúja T Leszállított vízkontingenst kap a magyar Komárom, mert nem akarja megfizetni a 15® százalékkal fölemelt vizilletéket Komárom, január 27. A maga nemében szinte páratlanul álló bonyodalom keletkezik most a trianoni békeszerződés által kettészelt Komárom város két része: a Csehszlovákiai Komárom és a dunajobbparti Magyar-Komárom között. A két- városnak közös vizmüve van a dunai orzsé- bet-’Szigeten, amely mindkét várost ellátja ivóvízzel. A vízszolgáltatásnak tizenkét esztendeig nem volt &emmi akadálya. Mindkét város tudja, hogy a vízmű közös és megoszt.hatatlan tulajdont alkot, amelynek megosztása a trianoni békeszerződés 256. cikkelye értelmében már rendezendő lett volna. A két város tanácsa szerződést kötött az 1926—1927. évek tartamára, amelyben megállapodtak, hogy a viz köbméteréért az üzemi előállítás költsége fejében -10 csehszlovák fillért fizet Magyar-Köniárom városa. Ez a megállapodás 'hallgatólag 1928— 1929. évekre i« meghosszabblttat ot t, de 1928- ban Magyar-Komárom kérte a negyvenflilére* ár leszól itását. A válaszban —= és ez eldönti a vitát — a csehszlovákiai Komárom kijeién tétté, hogy a vizdij&t nevri száíKthatja lé, mivel az éppen csak az üzemi kiadásokat fedezi, szóval ez a víz előállítási ára. 1929 december havában a csehszlovákiai Komárom átírt Magyar-Komáromihoz, hogy a vízért köbméterénkirii 1ÖÖ csehszlovák jftéft jelentkeznek, hogy ft kisebbség száma évről-évre „erősen ceökkétr‘, —■ ama magyar kisebbségé, amelynek évi szaporulata tizenkét ezrelék, azaz nagyobb, mint a cseh vagy a német nép szaporulata ebben az államban? A régi magyar „el- flyomatás“ világában a. magyarországi szlovákok száma 1850-től évről-évre emelkedett (az 1910-ee népszámlálást leszámítva), most pedig a magyarság Száma a demokráciában «- vagy éppen azért, mint a cikkíró mondja —■ évről-évre esik, s 1910-től 1919, 1921, 1980 a visszaesés csupa szomorú etappe ebben a fejlődésben? Holott a régi világban a szlovákságot százszorta nagyobb előnyök vonzhatták a magyarság feléi gazdasági jólét, társadalmi rang, kulturális kifejlődés, mint ma a magyarokat. A mai gazdasági depresszióban ezeket az előnyöket semmi meg nem adhatja Szlovenszkón g igy kétszeresen paradox és cinikus marad a mondás, amely a demokrácia diadalaként könyveli el a szlovenszkói magyarság számának csökkenését. Nem hoztuk volna föl ezt a példát sem, ha nem foglalkoztunk volna e cikk elején a lenfizessen, tehát az eddigi díjnak százötven százalékos emeléséhez járuljon hozzá, még pedig az 1928—1929. évekre visszamenőleg. A csehszlovák hatóságok uj szerződés kötését rendelték el .hivatkozva az 1928:XV. törvényre, amely szerint a csehszlovák oldal lakossága és ál km vasútja köbméterenkint egy koronát fizet a vízért, tekintettel az üzemköltségek emelésére. Ma- gyar-Komárom ezt a szerződéstervezetet elutasította, hivatkozva a vízmű közös tulajdonjogára és arra, hogy a negyven fillér az üzemi kiadásokra elegendő. Egy év után, 1930 december 30-án a csehszlovákiai Komárom ultimátummal válaszolt: követelte 363.000 K vizdijkülönbözetnek a megtérítését, még pedig 1930 december 31-lg, tehát 24 óra alatt. Nemfizetés esetén a víznek januárban az 50 százalékát, február— márciusban 75 százalékát vonják el a tulsó- parti magyar várostól, március végén pedig megszüntetik a vízszolgáltatást, minek következtében a tízezer lakosú város ivóvíz nélkül marad. Mindez a komáromi járási hivatal utasítására történik, amely a várost arra kötelezte, hogy a 363.000 koronás vizdij- követelést vegye be költségvetésébe. Az ügy valószínűleg diplomáciai útra kerül és gyei—német esetből kiindulva azzal a tétellel, hogy a többségi nép enged ék enyeége az egyedüli Ut, amely a békéé ée mindenkire nézve előnyös együttműködéshez vezethet. De közeledést mutat-e a kisebbséghez az a többség, amelynek népszámlálása alatt a relatíve szapora magyarság létszáma egy félhivatalos lap megállapítása szerint csökkent, s e csökkenést, amennyiben bekövetkezett, ugyanez a lap a demokrácia diadalaként hirdeti a külföldnek? Megköszönheti-e a kisebbség ezt a legnagyobb sérelmet, ami rajta eshet? Nyugodtan élhet azzal az örökös rettegéssel, hogy létszámának csökkenésével hivatalos jogai is csökkennek? Igazságos helyzetnek tekíntheti-e azt, ha félhivatalosan dicsőítik nemzeti kádereinek kisebbedését? Csupa olyan kérdés, amire nehéz választ adni, s valóban ügyeekezü Hendereonoknak, vagy belátó, megbánó és javulni akaró Zaleezkiknek kell jönniök nálunk ifi, amíg igazságot tévő döntésekkel sikerül a kisebbség óe a többség boldog egyensúlyi állapotát helyreállítani. Igen, igen; a minőség! Itt a legfőbb ideje, hogy Gottdiener pezsgőt igyunk! 1 wmmmm I ....... ................................................... ha megegyezés nem jöhet létre, nincsen kizárva, hogy a hágai döntőbíróság mondja ki benne zu utolsó szót. A vizmütelephez való jogot ugyanis másképp magyarázza a két város: a csehszlovákiai oldal teljesen magáénak tartja a vizmütelep tulajdonjogát, míg Ma- gyar-Komárora fölfogása szerint a tulajdonjog a két város között ma is közös s ennek megállapítását a hágai döntőbíróságtól fogja kérni Magyar-Komárom városa. Értesülésünk szerint Magyar-Komárom város vezetősége elvben kijelentette, hogy a vízmű üzemi előállítási árát abban az esetben is hajlandó térítési alapul vállalni, ha az az eddigi negyvenfilléres alapárat i. ogha- íadja. Már pedig az üzemi költségek érvelése szerint nemhogy nem emelkedtek, hanem inkább csökkentek. A jelenlegi helyzet az, hogy a vízellátás kérdése fölött a tárgyalás folyik, addig is azonban Magyar-Komárom máris redukált mennyiségű vizet kap: január 16-ika óta a napi 800 köbméter helyett csupán 550 köbmétert, úgyhogy Magyar-Komárom magaslati területeire máris nem megy föl a vízvezeték vize. A két város lakossága, de különöse© az érdekeiben erősen érintett Magyar-Komárom élénk kíváncsisággal éa érdeklőd鮩! várja a {Otthoni-Jódkurák Kérje u otthoni ecizi hró éa (irdőirarák hamui la ti at&aitiaát ■V ________ Criatirdá kü lönös ügybe© m ttetékes fórumok döntését Szó van már arról le, hogy Magyar-Komárom város esetleg külön vizmütelepet épít. VISSZA A HÁBORÚBÓL Erícb Mária Remarque regénye /Copyright by Ü. Féature Syndieátte and by Prágái1 Masrvar Hírláp. Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (33) — Elég, té .. i Sokan feküdlek ott közülünk, de eddig nem éreztük ezt Így. Hiszen együtt maradtunk, ők a sírokban, mi az árokban, mindössze néhány maroknyi föld választott el egymástól. Csak megelőzlek egy kicsit. Mert mi üaprói-napra fogytunk, ők napról-napra szaporodtak és gyakran nem tudtuk, vájjon hozzájuk tartozunk-e már vagy sem. Sőt, a gránátok néha vissza is hozták őket hozzánk, magaSfa röpített, széthulló csontokat, unifof- misrongyókat, eírothadt, redvés, már köve- sédő fejeket, amelyek a pergőtűzben még- égyszer visszatértek beomlott fedezékeikből a harcba. És ezt nem éreztük borzalmasnak; tiilközel voltunk hozzájuk. Mo-st azonban az életbe mentünk viasza és nekik itt kelleti maradniok. Ludwig, akinek a nagybátyja ezen a szakaszon esett el, két ujja közt kifújta az orrát és megfordult. Lassan mentünk utána. De néhányszor még megálltunk és körülnéztünk. Es megint ^csorogtunk, némán, maréknyi tetves ember, rzétrongyolt, inog tépett katonák é» hirtelen azt éreztük, hogy az ott szemben, az iaszonyatnak aZ a pokla, aZ a sZétdult töl* Cséfvilág, a mellünkben Ült, hogy. a keserves mindenit ha. nem lett volna olyan törteiéin és nem lettünk volna torkig vele, szinte valami meghittség is fűzött volna hozzá, mintha egy gyötrelme* és szörnyű hazánk lett volna és ml egyszerűén csak Idevalók. Fejűnket csóváltuk, de akár az elveszett évek okozták, amelyek ott maradtak, akár a bajtáffcőínk, akik ott feküdtek, akár rniodez ;; szenvedés, amit ez a föld takart, — valami túrás ült. a csontjainkban, hogy kedvünk lett volna üvöltőnk í-ordifoHo; Szabó Lőrinc Aztán megindult a. mars. Esőcseppek hullának a fákról éa a kövezetre koppannak. A reggel szürkén már lo- pózik a tetők fölé. A templomtorony sötétebb lesz. összerázkódom. Hol vagyok? ügy érzem, mintha valaki hozzám nyúlt volna. Hirtelen hátrafordulok. Senki, semmi. A szoba csendes és világos, a könyvek háta ragyog és a kályha meleg. Be-o-mkom az ablakot. Egy darabig még állok a könyvespolc előtt. Ott van Wessling órája, meg a zsebtárcája. felhúzom az órát. Tikk-lakkol, de Wessling halott. Félretolom a holmiját. Mire való mindez? Halottak, halottak, mindig halottak.., elzárják az utakat .., A z erőnk és a szeretetünk velük maradt, tulajdonképpen nincs semmi igazi, amibe foghatnánk. Visszajöttünk és mégsem Jöttünk vissza. Ah, hisz mindezt el akarom felejteni .., mindent el akarok felejteni. Hiszen élni akarók! A díványra kuporodom. így ülők, sokáig, csendben é» messzerévedő szemmel, ahogy csak magányos katonák tudnak Ülni. Egy idő múlva nyugtalanság fog el és úgy tetszik, hogy talán valaki más is vatt a szobában. Érzem, amint lassan, anélkül, hogy mozdulnék, nézés és látás visszatér a szemembe. Mikor a szememet kissé kinyitom, látom, hogy ép szemben ülök a tükörrel, amely egy kis mosdó asztal fölött lóg. Kissé hullámost üvegéből egy arc néz rám, árnyakkal és fekete szemű regekkel Az ón arcom.,, Felállók, leakasztom a tükröt és falnak fordítva egy sarokba állítom Aztáu felhajtom az ágytakarót és levetkőzöm. Egy pillanatig még állok előtte. Aludni... aludni.,, sok évig aludni..,, HARMADIK RÉSZ. I. 1. Mindent másképpen képzeltünk el. Amikor a lövészárokban feküdve kimondtuk a nevét: mint egy tűzfal állt előttünk a Béke és a gondolatunk nem tudott áthatolni rajta. A múlttal megszűnt minden más kapcsolatunk: csak valami emlékezés és valami iszonyú vágy maradt bennünk. Most hazajöttünk és nem találjuk többé a helyünket; mert a valóság nem elégíti ki várakozásainkat. Odakint a magányos éjszakákban vágyak, emlékek és remények minden mértéken tulesapó óriási álommá nőttek össze, amely halványan és íosziforeszkálva Csillogott a halál komor síkságai fölött. Érthető, hogy ehhez az álomhoz képest minden valóság aá- padtnak és Jelentéktelennek Mint fel. Azt hittük, hogy otthon állt az idő, mialatt mi a fedezékekben feküdtünk; any- nyira elszoktunk mindentől. Most azonban látjuk, hogy az élet tovább folyt és tovább folyik, magától értetődően és csodálkozás nélkül, mintha az Odakint szinte nem Is lett volna. Azt várják tőlünk, hogy illeszkedjünk be újra a megszokott egyformaságba és csodálkoznak, hogy nem vagyunk rá képesek és szinte sértésnek veszik, hogy nem Is akarunk. De nem vagyunk képesek, mert mi sok mindent már nem értünk meg és a harctéren más törvényeink voltak, mint itthon vannak: az önfen tartásnak és a gyilkolásnak egyszerű törvényei, semmi egyéb; — és nem is akarunk, mert ezt az itteni világöt nevetségesnek találjuk, és mert nem bírjuk megérteni, hogy mindannak, ami odakint történt, semmi más célja nincs, mint; visszatérni a karrierek, pénz, hiúság, arrogancia é& érvényesülés körül folyó piszkos körtáncba, Azt hittük, hogy hatalmas akkorddal valami erős, intenzív lét következik, 'telje* vidámsága a visszanyert életnek: mi ilyennek akartuk a kezdetet. De a napok és betek kirebbennek a kezünkből, jelentéktelen, felületes dolgokkal lőttjük az időnket és ha jól megnézzük, nem csinálunk semmit som. Megszoktuk a lövidlejáratu gondolkozást és i cselekvést; — egy perc késés mindennek végét jelentette. Ezért érezzük most olyan lassúnak az életet: neki ugrunk, de mielőtt még szólni és zengeni kezdene, már ki is eresztjük a kezünkből Túlságosan sokáig cím borál tünk a hálallal; az pedig gyors játékos volt és minden másodpercben a legnagyobb tétért folyt a Játszma. Ez oltotta belénk az ugrásszerűt, sietőt, a pillanatra irányuló**, ami most üresnek mutat bennünket, minthogy] ide már nem való. Ez az üresség nyugtalanít, mert érezzük, hogy nem értenek meg éa hogy még a szeretet sem segíthet rajtunk. Áthidalhatatlan ellentét tátong katonák éa nem-katonák között. Csak mi magunk segíthetünk magunkon. Nyugtalan napjainkba gyakran és sajátságosán beledöng és bel©morajlik még valami más — mint távoli ágyudőrgés — mont tompa intelem a láthatár mögül, intelem, amelyet nem tudunk megérteni, amelyet nem akarunk hallani, amelytől elfordulunk, mindig rabságában élvén annak a különös félelemnek, hogy elveszítünk valamit — mintha elfutna tőlünk valami. Már túl sokszor elfutott tőlünk valami — és sokunktól nem kevesebb, mint maga az élet, 1 A hadviseltek fcuraBsáVa vonatkozó rendelkezések megjöttek. Kiküldötteink elérték, amit akartunk: megrövidített iskolaidő, külön tanfolyam a katonáknak, könnyített vizsga. Nem volt kis munka mindezt kivívni, noha forradalom van; — mert ez az egész fordulat annyi, mint amikor a szél fodrozza a tenger felszínét. Nem hat a mélybe. Ml hasz- na, ha néhány vezető helyre uj ember kerül; *- minden katona tudja, hogy hiába a tízázadpatancsnok minden jószándéka, mert hft az altisztek nem akarják, nem bírja érvényesíteni az akaratát. Ugyanígy a íegfha- latídóbb gondolkozásul miniszternők is mindig buknia kell, ha szemben Áld vele a titkos tanácsosok reakciós blokkja. Feditr a titkos tanácsosok a helyükön maradtak Németországban. Ezek a hivatali Napóleonok elpusalátlu- tatlanok, , “*--------------- — 2
