Prágai Magyar Hirlap, 1931. január (10. évfolyam, 1-25 / 2518-2542. szám)
1931-01-23 / 18. (2535.) szám
/ »83WPraKwa?«-.n,w^i T^<ua-ÍVVAG^ARM1RLAI» . , ,. . - ■ / ; ; t ■"■■■• • "• ": v:': v ' Októberben 122 .ezer, novemberben 155 ezer, deteinberbén 230 ezer munkanélkülit regisztráltak Csehszlovákiában Hivatalos felsülés a steRStanéiitaiiség terjedéséről a szenátus szociálpolitikai bizottságénak illésén — Ipitkezési program a munkanélküliség enyhítésére Prága, január 22. A szenátus szocíáipoli ti- [ kai bizottsága tegnap tárgyalta azokat a pe- ’ .tíciókat, amelyekben a szenátorok a munka nélküli.ség problémájának megoldását követelik. Jókaim is bizottsági elnök kijelentette-, hogy az ülés napirendjén szerepelnek az egyes minisztériumok jelentései arra vonatkozólag, hogy milyen munkák vannak torv- bevéve, mennyi, a munkanélküliek száma. Evégíből az ülésen megjelentek az egyes minisztériumok referensei. Rosenkranz osztályfő tanácsos a munkanélküliekről referált és kijelentette, hogy a hatóságoknak csakis a nyilvános és hatósági munkaközvetítő hivatalok adatai állnak rendelkezésre. A munkanélküliek száma 19S0 október 31-én 122.379 volt, november végén 155.203 és december végén 230.786. Á munkanélküliek a közvetítő hivataloknál csak akkor jelentkeznek, ha legalább csekély reményük van arra, hogy ütjük nem lesz eredménytelen. Avagy jelentkeznek azért is, mert a munkanélküli segélyre vonatkozó előírások kötelezik az ellenőrzést A j népjóléti minisztérium a munkanélküli se-! gélyről szóló törvény végrehajtásával küzd a munkanélküliség ellen s ez évre erre a célra hetvenkét millió korona áll rendelkezésére. A minisztérium tejakciói indít a köztársaság’ elnök két millió koronás adományából. Szanálni lógja a szakszervezetek munkanélküli alapjait abból a 150 millió koronából, amit a parlament a válság enyhítésére megszavazott. Bébr dr., az egészségügyi mmisztérium osztályfőnöke, bejelentette, hogy ennek a rés szórtnak beruházási tétele húsz millió korona, vagyis körülbelül négy millióval több, mint a mull évben volt. A prágai köz- kórház építéseire 10 millió korona van előirányozva a fényűzés i adóbői. Az a Is ótót ra- füredi Srobár-intézet számára másfél millió korona van előirányozva. Az állami fürdőkben is nagyobb építkezések folynak 16 millió korona összeg erejéig. Brachtí dr«, az iskolaügyi minisztérium osztályfőianáososa bejeden télié, hogy iskola- ügyi építések és beruházások céljaira 60 millió korona van tartalékolva, ezt az összeget részint megkezdett építkezésekre, részint nj építkezésekre szükséges telkek vételére fogják felhasználni és pedig Prágában, Brürmben és Pozsonyban. Cukr étpiiész a 'közmunkaügyi minisztérium nevében jelentette, hogy Prágában hatósági főiskolai, szakiskolai és középiskolai építkezésekre 20 millió koronát fordít a minisztérium, mig kézműipari és fölszerelési munkálatokra közel 85 millió koronát. Prágában azonkívül számos uj állami épületet akarnák emelni 140 millió koTO- nás költségvetési előirányzattal. Ebből ez évben 21 millió koronát invesztálnak. A'égül a nemzetvédelmi minisztérium részéPrága, január 22. Horky cseh író a Front®. című hetilapban statisztikát közöl a csehszlovák külügyminisztérium hivatalnoki apparátusáról. Hogy ez a minisztérium milyen óriási apparátussal dolgozik, az kitűnik abból — mondja Horky —, ha összehasonlítjuk a régi monarchia kül ügyminiszbl riumáv a-L '• 1 k A régi Ausztriában a külügyminisztériumnak 186 főiskolát végzett alkalmazottja volt, míg a csehszlovák külügyminisztériumban 316 ilyen alkalmazott van. Az osztrák külügyminisztériumnak 29 számvevőségi tisztviselője volt, nálunk van 40. Irodai alkalmazott volt 282, Prágában van 787. A régi osztrák külügyminisztériumban összesen 447 munkarőí Fazont titkár tudomására hozta a bizottságnak, hogy a prága-brevnovi katonai kórház építési céljaira 30 millió korona van előirányozva. Az egyes minisztériumok jelentései fölött részletes vita indult, majd elhatározta a bizottság, hogy a prágai köakórház és a klinikák kibővítése érdekében benyújtott petícióknak helyt ad. Végül elfogadta a bizottság a cseh nemzeti szocialistáknak a belföldi munlkapiac védelméről szóló indítványát, hogy a kormány a Csehszlovákiában alkalmazott külföldiekről statisztikai kimutatást adjon a szenátusnak. A munkanélküliségről szóló vitát a jövő héten folytatni fogják, amikor a pénzügyi, népjóléti és munkaügyi minisztérium képviselői is jelen lesznek és újabb jelentéseket tesznek a bizottságnak. erő volt, mig a köztársaság külügyminisztériuma 1919 munkaerőt alkalmaz. Tehát közel báromszorannyi alkalmazottja van a csehszlovák külügyminisztériumnak, mint a régi Ausztriának, jóllehet a köztársaság lakosságának száma egyharmadát sem teszi a régi osztrák-magyar monarchia népességének. r*f» " I '/ A cseh nemzeti demokrata Národ e* adatokhoz hozzáfűzi, hogy Udrzsal agrárpárti sajtó- orgánuma nemrégen kifogást emelt a külügyminisztérium gazdálkodása ellen. A miniszterelnök lapjának eme kifogása eülen Bence saitó- konszemjo egy szóval som védekezett. Nehéz védeni — Írja a Národ — az állami pénzeknek ilyen nyílt tékozlását. Köze! bárwtszor annyi alkalmazottja van a kSingyBinisztéfhBBWÉ. mint az otttf&HMgyarkfitfigymMatÉrinnakwK VISSZA A HÁBORÚBÓL Erich Márta Renrssrque regénye (Copyright by U. Feature Syndicate and by Prágai Magyar Hírlap. —• Utánnyomás kivonatosan is tilos.) (29) 4. A szobámban, az asztalnál ülök. AVolf a térdemre fekteti a fejét és rámnéz. Megsimogatom. Közben érzem a forradásokat a homlokán és a hátán. A balszeme is sebet kapott. Átlőtte egy puskagolyó, most ernyedten lóg. A szoba világos és nyugodt. Az ablak előtt az akvárium a fürgén villogó aranyhalakkal. mellette ragyognak a könyvek tarka sorai, a zongora és a lepkegyüjteniény üveg- doboza, — csupa olyasmi, ami csaknem sírva! a kasztot!, ha a harctéren éjszaka felébredtem és rágondoltam. Akkor azt hittem, ha szerencsém volna, egy megmerevült lábszárért vagy ellőt karért cserébe hazajöhetnék megint és itt ülhetnék, — annyira elvesztett és távoli volt minden, annyira valószerűtlen és összeomlott. Simogatom a kutyát és nézek ezekre a tárgyakra, amelyek valaha az életemet, alkották. Járok-kelek közöttük és megfogom őket; de már nem tudom megfejteni a talányukat, már csak elsz/omoritanak. Hogy bírtak annyi vágyat ébreszteni, ha most mégsem tudják megadni a kielégülést? Azt hittem talán, hogy minden sokkal szebb és nagyobb, a kilátás az ablakból sokkal messzebbre nyílik, a zongora teljesebben zeng, sokkal több a könyv és az akvárium egy napfényes darab élet, nem pedig homályos és moszatos üveg- medence? Felállók és molozok a holmim közt. Az iskolai dolgozataimat akarom előkeresni. Kell köztük lennie egynek, amelyet pár hónappal a frontra-índulás előtt irtunk: hogyan képzeltük akkor a jövőnket. Szeretném elolvaszd. De lemondok róla; mert a könyvek közt, Fordította: Szabó Lőrinc elől, egy óra fekszik, sárga védőhuzatban és nikkel-lánccal, mellette egy kés, meg egy kopott levéltárca. Heinrich Wessling hagyatéka, el kell vinnem a feleségének. Szegény fiú az utolsó napokban esett el. A kutya a térdemhez dörzsöli a fejét. Kinyitom az ablakot. Éjszakai levegő áramlik be. Kikönyöklök. Az ucca csöndes, a kövezet nedvesen csillog és a templomtorony mögött felhőfal áll. Akaratlanul megborzongok. Nedves éjszaka, ködös és nyirkos — alkalmas idő előnyomulásra, mert a repülők nem tudnak megfigyelni és a látási viszonyok rósz-- szak; — de milyen vigasztalan, feküdni és várni és meghalni kint a pocsolyákban és gránáttölcsérekben... Ugyanilyen nedves éjszaka volt, amikor utoljára kellett előremennünk. Már azt hittük, hogy hazajövünk, és a tartalék-állásokban feküdtünk, várva, hogy felváltsanak. Meglehetősen nyugodt éjszaka volt. A láthatáron tüzelő ágyuk torka világított. Azt lehetett volna hinni, hogy besütötték az egész vidéket, olyan forrónak látszott a táj. Mint tarka és ezüst virágok száltak ki a rakéták a tüzérség viharvillogása fölé. Nagy és vörös hold úszott a párás levegőben egy szétlőtt major romjai fölött. A legtöbbünk aludt. Csak Jupp dugta ki néha búbánatosan a fejét a mellvéd mögül. —- Milyen furcsa gránátok — mondta hirtelen. Füleltünk. A gránátok láthatatlan röppá- lyájának sziszegését és fütyülését különös, rekedt, elnyúlt hang lörto meg, amely any- nyira furcsa és uj volt, hogy a hideg végigfutott a hátamon. — Oázgránátok! — kiáltott Willy és felugrott. Mindnyájan felriadtunk és feszülten figyeltünk. Wessling az égre mutatott. — Ott vannak. Vadlibák 1 A felhők komor szürkéje előtt, sötétebben, egy vonal, egy ék húzott el. Az ék hegye a holdnak tartott, most átmetszette a vörös korongot, tisztán látszottak a fekete árnyak, a sok szárnyból összerakodó V-betü, és hallót-1 tűk a krákogó, idegen, vad kiáltások vonulását, amely beleveszett a messzeségbe. — Mennek — suttogta Willy. — A mindenségit, ha az ember is igy meglóghatna. Két szárny, és rajta! Felállottam. Nem értettem, mi történt velem. Az imént még gondolattalanul és ká- bultan ültem Jupp mellett, és most minden felébredt és kavargóit bennem, vágyak, félelem, életkedv, irtózat, képek boszorkányüstje, — kivilágított uccák, lányok, napfényes felhők s egy lámpa meghitt fényköre örvénylett együtt szennyes árkokkal, halottakkal és a szemközti tölcsérmező drótaka- dály-maradványainak fekete vázával. — Jön a tél — mondta Wessling lassan és egyre bámult a libák után. Breyer kimerültén, szomorúan dőlt az árok falának és: — Még sohse láttam — mormogta. A legjobb kedve azonban egy csapásra Kősóiénak lett. Wesslinggel gyorsan megint elmegyaráz- tatta magának a dolgot és mindenekelőtt az iránt érdeklődött, hogy a vadlibáik vannak-e akkorák, mint a szelídek. — Körülbelül — mondta Wessling. — Hü, a csőröm mindenségit, — Kosole pofacsonljai remegtek az izgalomtól — szóval hát akkor valami tizenöt-húsz remek pecsenye röpül ott a levegőben! Megint szárny zuga sí hallottunk, közvetlenül fölöttünk, a durva torokhang karvalyként csapott megint a fülünkbe, és a szárnycsat- togás a szálló kiáltásokkal meg az erősödő szél rohamaival a szabadságnak és életnek valami hevesebb, váratlanabb fogalmává keveredőik 1931 január 23, péntek. jseujgen, a minőség! Itt a legfőbb ideje, Hogy Gottdiener pezsgőt igyunk! Küldöttség az országos elnöknél a tardoskedd-tornéd ui kiépítésének ügyében Pozsony, január 22. Jaross Andor magyar nemzeti párti tartomány gyűlési képviselő vezetésével Tardoskedd község 12 tagú küldöttsége kereste fel Országh József tartományi elnököt, hogy az országos hivatni végre építse ki a Tardoskedd és Tornác községek közti 13 km. hosszú útszakaszt, melynek hiánya folytán Tardoskedduek, enuek a majdnem 7000 lelket számláló községnek, nyugati irányban nincs országúti összeköttetése Pozsony felé. De rendkívüli módon érzi ennek hiányát Érsekújvár is, ahonnan pl. autóval csak 50 km. kerülővei Nyiírán keresztül lehetett Pozsonyi elérni, mert Tardoskedd— Tornóc közölt a sártengerben feneklett meg minden motorikus jármű. Országh elnök — ismervén a mozgalom előzményeit — megértéssel fogadta Jaross Andor ismertető beszédét, valmaint a küldöttségben résztvett Vilcsek tardoskeddi községi jegyző helyi felvilágosításait. Beható eszmecsere után az elnök megígérte, hogy az ügyet soronkivül a legközelebbi valászimányi gyűlés tárgysorozatába felveszi és a maga részéről támogatni fogja az akció sikeres elintézés ót. A küldöttség azután felkereste még az országos hivatal technikai osztályának vezetőjét, Krivanek kormánytanácsost és vele a kivitelre vonatkozólag praktikus értékű eszmecserét folytatott. A községi küldöttség tagjai ismételten hangsúlyozták, hogy as útépítés minél előbb való megindítása nemcsak forgalmi szempontból bír fontossággal, hanem egyben Tardoskedd lakósságának munkanélküli problémáját i* üdvösen a megoldás stádiumába juttatná. A Tardoskedd—Tornóc közti összekötő országúinak a hiánya régi délszlovenazkói panasz, mely már ismételten volt hivatalos eszmecserék és küldödségjáráeok tárgya. Szeretnék remélni, hogy a mostani küldöttség végre eléri kitűzött célját és a szavak és Ígéretek után megszületik a tett és megindul a régen projektált munka. Lövés dörrent. Kosole leeresztette a puskáját és feszülten kémlelt az ég felé. Az ék közepébe célzott Tjaden mellette állt, készen rá, hogy vadászebként iramodjon neki az éjszakának, ha leesik egy liba. De a csapat zárt alakban repült tovább. — Kár, — mondta Bethke, — ez lett volna az első értelmes lövés ebben a tetves háborúban. Kosole csalódottan lökte félre a fegyvert. — Ha legalább néhány sörétünk volna! Azzal visszamerült a bánatba és fantáziálásba, hogy mi mindent lehetne csinálni, ha sőrét nnk volna. Észre se vette, hogy a szája rág. — Miért nem mentél repülőnek! — vigyorgott Jupp. — Akkor most elcsíphetnéd őket egy hálóval. — Fogd be a szádat — mordult vissza Kosole és megint nekikészülődött az alvásnak. Megeredt az eső. Leültünk, egymásnak vetettük a hátunkat és sátorlapot terítettünk a fejünkre. Mint sötét fölkupacok, kuporogtunk az árkunkban. Alattuk löld, egyenruha és egy kis élet Aztán jött a parancs az előnyomulásra. A 9zijak zurrogtak, a fegyverek kopoglak, a halál fakó szaga hirtelen megint felszállt a földből. Azt reméltük, bogy már örökre megszabadultunk tőle, mert rakétaként száguldott magasra bennünk a béke gondolata, és ha még nem hittük, és nem értettük is meg, már a puszta remény elég volt ahhoz, hogy az alatt a néhány perc alatt, ami a hir elbeszélésére kellett, többet változzunk, mint az első húsz hónapban. Eddig egyik év háború jött a másikra, égjük év reménytelenség a másik után, és ha visszafelé végigszámoltuk az időt, csaknem egyformán csodálkoztunk azon, hogy már olyan régóta és hogy még csak olyan régóta tart. Most azonban, amikor hire jött, hogy minden nap meglehet a béke, minden órának ezerszeres súlya lett és minden perc a tűzben csaknem nehezebbnek és hosszabbnak tűni fel, mint az egész eddigi idő,' 2
